Ködfenyves

Téma: Re: Ködfenyves Csüt. Jún. 30, 2011 8:01 pm

*Kényelmes, elnyújtott léptekkel suhan végig a Ködfenyves fái között, élvezve a köd páráját, ahogy lassan tapad hozzá a ruhája. A szája sarkán vér szárad, a szemei sárgán világítanak, mint valami igazi vadállaté. Valahol, az erdő másik felében emg lehet találni a vadkan tetemét, amit a fiú leterített. Lehet, hogy már nincs mellette a daimonja, de a vadállatias ösztönei megmaradtak, ugyanolyan pontos és kegyetlen vadász, mint amilyen az ocelot volt. Csak ő még gyilkosabb. Egyszerű, fekete ruhát visel, fekete háromnegyedes nadrág, fekete, rövidujjú ing, haja csapzott, ahogy a köd megtelepszik benne, lábán egy lopakodó lábbeli. Nincs rá szüksége, e színház az egész világ, és a fiú eljátsza, hogy még él. De, hogy pulóvert vagy mást vegyen fel.. betegesen sáapdt arcába lassan színt csal a frissen elfogyasztott, állati vér, ami kevés, de néha ezzel is be kell érnie. Az üldözés így legalább izgalmasabb. Egy vadkant leteríteni.. erőpróba. Igazi vadászt igényel. Remek edzés. Izmai megfeszülnek, majd elernyednek, ütemesen, ahogy felkapaszkodik az egyik fára, zsebéből előhúzza a sakkfigurát, és azt figyeli, miközben fél füllel a tájat hallgat. Meg azt, ahogy a vér zubog a fülében, az ereiben, életet csalva halott tagjaiba.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Ködfenyves Vas. Máj. 29, 2011 10:38 am

~Gondolhattam volna.~ *Elmosolyodik a Hőburok dologra, végül is szinte teljesen egyértelmű volt, de hát igen, ő inkább az a típus, aki előbb venne fel egy cipőt, és azután varázsolna, ha ilyesmiről volna szó. Figyeli a lány válaszát, de Susan úgy tűnik nem tud a dolgokról, ahogy ő sem az iskolában keringő pletykákról. Nincs sok barátja, hiszen a legtöbben elmentek - Gaea, Rosemary, Maros - , a többieket pedig ezer éve nem látta, csak órán - Pierre, Liz, Kath, Zsuzsa, Karen - , szóval ő ezekből a pletyka-dolgokból állandóan kimarad, bár ha őszinte akar lenni, akkor nem is nagyon bánja, nem szereti az ilyen dolgokat. Otthon sem csípte különösebben a suliban. Mindig egy népszerű csajszinak számított, és ezért nem csak mindig mindenről tudott - ha igaz volt, ha nem - és róla is rengeteg pletyka keringett, amit nagyon-nagyon utált. Miközben ezen gondolkodik ,persze figyel ám Susanra, de amikor a lány elmondta, amit akart, csak megrázza a fejét.* - Susan... én nem ilyen helyzetben vagyok... Ez egy kicsit bonyolultabb. Tudod... Siegfriedhez akkor is hozzá kell mennem, ha nem akarok, mert így lett eldöntve. *Kezd bele a mondókába.* - Apám így határozott. Tudod, ez azért rossz, mert én még csak nem is ismerem Siegfriedet, egyszer-kétszer találkoztunk eddig, és én mást szeretek... én Vilent szeretem. Vilent, de ő... már hónapok óta nincs itt az iskolában, és... én tudom, hogy történt vele valami, mert... csak érzem. És... én azt nem akarom, mert... Én nagyon szeretem... És nagyon hiányzik. *Pislog fel a Holdra. Már annyira beletörődött a dologba, hogy könnyek nélkül tud róla beszélni.* - És tudod itt van Fred... mi annyi mindenben hasonlítunk. Nem, őt nem szeretem, de még csak nem is ismerem igazán... Egyszerűen csak kell, érted? Ha a közelében vagyok... úgy vonz magához, mint a mágnes. De nem szeretem...

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*A lány nem igen zavartatja magát, hiszen anno mennyit járt a temetőbe. Volt olyan, amikor nem tudott aludni és akkor is a temetőben végezte, meg ott aludt el. Volt pár ilyen dolga a lánynak... Pedig nincs betépve a lány, mondjuk azt meg kell említeni, hogy egyszer már kipróbálta de annak se lett jó vége szóval khm. Persze elképzelhető, hogy valami bajuk lesz a lányoknak, mert hát ebben az iskolában miért is ne... Darwin mondjuk szemfüles, így ha bajt érezne akkor rögtön szólna a gazdinak, na mindegy. Emily kérdésére csak elmosolyodik, majd aztán válaszol.* -Hőburok. *Mondja halkan, aztán ugye így sétálnak egymás mellett. Úgy látszik Susan hamar le tudja rendezni az ilyen dolgokat... Egy ideig néma csendben lépdelnek, amikor is Emily végre választ ad a kérdésére. Nem néz a lányra, zöld szemeivel előre mered és úgy hallgatja. Apró, sunyi mosoly bujkál az ajkain, miközben hallgatja a másik beszédét. Végül felsóhajt, majd a lányra pislant.* -Tudod hasonló helyzetben vagyok... Nem tudom mennyire adsz a pletykákra, de... *Mondja a lány, miközben kisöpör egy tincset az arcából. Nos, igen pár hónapja még elég szép pletykák keringtek a lányról.* - Annyi különbséggel, hogy mindkettőt szeretem szívből és elviselik, hogy mindkettőjükkel együtt vagyok. De ez bonyolult... Szerintem egyáltalán nem vagy kurva, ha bármelyikük iránt is érzel egy csepp szerelmet, akkor nem. Csak lehet nem ártana megbeszélni velük a dolgokat. Ne törődj azzal, aki negatív dolgokat állít, hiszen nem lát bele a dolgok mélyébe. *Mondja a lány halkan, őszintén. Látszik rajta, hogy próbál tanácsot adni a lánynak vagy valami.* -Meg egyébként is, fiatal vagy még. Előtted az egész. *Toldja még hozzá halkan, miközben szép vonású arcán egy mosoly szalad keresztül.*

Téma: Re: Ködfenyves Vas. Máj. 29, 2011 9:53 am

//Olvaolvaolvadéék (: - Susan//

*Elindulnak a fenyvesben, hiába a köd és a sötétség. Mindezek ellenére Susan egy kicsit olyannak tűnik, mint aki be van tépve, de hát ki mondta, hogy nem? Na, persze, dehogyis, annyira azért nem vészes a dolog, és jó az, ha Watson jól érzi magát. Őt személy szerint kicsit zavarja a helyzet, mármint sohasem szeretett este-éjjel a sötétben egyedül sétálni. Bár az is igaz, hogy most nincs egyedül, de hát mit tud két ilyen leányzó tenni valami akármicsoda ellen? Na mindegy, bármi fog történni, ő erős és a szíve bátor - és nem mellesleg Susan is egy ügyes boszorkány - , tehát semmi baj nem lehet. A biztonság kedvéért azért előveszi a pálcáját, és egy Lumost mormolva maguk elé tartja a szabad kezével. A válaszra felvonja a szemöldökét, és a lány mezítelen lábára pillant.* - Így...? De nem fázol, mond csak? *Kérdezi, hiszen oké, hogy tavasz végén járunk, és nap közben perzselően tud sütni a nap, meg minden, de azért mégiscsak este van már, szóval lehűlt ám eléggé a levegő, és - ha ez nem lenne elég - nem betont tapos a lábuk, hanem földet, talajt, ami a legjobb tudomása szerint is nehezebb melegedik fel, mint a járda pl., főleg, hogy a fenyők, fák valamilyen szinten át sem engedik a melengető napsugarakat. Ez, és ilyetén gondolatok futnak át az ágy, amikor érkezik Susan felől a kérdés, hogy nem akar-e róla beszélni. Megvonja a vállát, és rövid hallgatás után meg is szólal.* - Nem tudom. Olyan... zűrzavaros az egész. Nem is értem magam sem. Gondolom ismered Vilent, Fredet és Siegfriedet. *Húzza el a száját, és meredten előreszegezi a tekintetét.* - Egy picikét össze vagyok velük gabalyodva. Kivel így, kivel úgy, de... most egy kicsit *****-nak érzem magam.

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*Hát, Yant valószínűleg sosem győzi meg róla senki, hogy az NM jó is lehet, és úgysem fogja tudni elvégezni a varázslatokat. Szóval elég könnyen elereszti a témát, bár azért a lány szavait végighallgatja. Aztán ugyebár el kell indulni befelé. Voltaképpen Yannak is van még dolga bőven, és ahelyett, hogy idekint lófrált, azzal kellett volna foglalkoznia. Persze most megint fent kell maradnia késő estig, esetleg holnap reggeltől estig elbarikádozódni az aktahalmok közé, hogy behozza a lemaradást. De akkor is jó hatással volt rá egy ilyen nyugodt, nem éppen világmegváltó beszélgetés. Szüksége volt már egy kis kikapcsolódásra... Visszafele vélhetően mindenféle lényegtelen dolgokról beszélnek, esetleg hallgatnak, aztán búcsúzkodnak, és irány a dolguk.*

//Én is köszi ^^//

Téma: Re: Ködfenyves Szomb. Máj. 21, 2011 5:18 pm

-Kezdetben én sem szerettem az NM órát, meg hát jósként én is hasonlóként reagáltam rá akárcsak te, de aztán volt egy óra amikor rájöttem hogy igenis van hogy kerülhetek olyan helyzetbe hogy meg kell magam védeni. Es akkor nagyon jó lesz hogy ismerem az NM varikat, meg úgy 5 órával ezelött nagyon tetszett az óra és azóta teljesen máshogy nézek rá. A házik kicsit nehezen mennek meg hát eléggé vérengzös, de mivel házi megcsinálom, és biztos vagyok benne hogy csak afféle fiktiv módon végezzük ki az állatokat meg embereket, nem teljesen igaziból. Legalábbis remélem. *mondja csendben Al, majd az égre pillantra Yannak bólint és megjegyzi.*-Valóban, igen csak lóg az esö lába, úgyhogy ha nem gond, akkor valóban visszaindulhatnánk a suliba, úgyis mennem kéne már mert van még néhány dolog amit beszeretnék fejezni. *mondja, majd útjukat lassan a suli felé veszik, majd ott valahol elbúcsúznak és ki-ki megy tovább a dolgára.*

//köszi a játékot, nagyon élveztem//

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Vendég

- Hát, nekem az AMM és az NM nagy gyengeségem. Utóbbitól szó szerint kiráz a hideg. Viszont a DRM nagy kedvenc, meg a természetmágia. Azok igazán nekem való dolgok. Mondjuk az EHM se rossz, de az igazi kedvenc kétségen felül a természetmágia. Persze ez gondolom nem meglepő. *Ezzel befejezi a beszédet, és, hacsak a lány meg nem szólal, egy darabig csak csendben sétálgatnak. Érezhetően kezd hűlni a levegő. Talán vihar közeledne? Csak mert ebben az esetben nem ártana visszavonulni az iskolába, ahogyan az a fiú szóvá is teszi.*
- Tartok tőle, hogy az elemek most ellenünk fordulnak. Be kellene mennünk, mielőtt leszakad az ég *javasolja, de indulás előtt azért megvárja Al válaszát.*

Téma: Re: Ködfenyves Szomb. Máj. 21, 2011 4:53 pm

*Al figyeli a fiút ahogy az elgondolkodik a dolgokon, majd mosolyog egyet amikor az a tópartot nevezi meg kedvenc helyeként.*-Azt én is szeretem, de voltaképp bárhol szeretek lenni, csak a természetben lehessek. *mondja, majd folytatja a fiú utolsó kérdésére a válaszadással.*-Hát, nézzük csak... *fejezi be egy pillanatra a pisztáciák feltörését és nassolását, majd elgondolkodik és felel.*-Az AMM óra mivel elsödleges is, igen kedvelem, meg az EHM és DRM órák is bejönnek. Néha még az NM óra is tetszik, bár nekem csak másodlagos, de azért néha szimpatikus. Es neked?

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Vendég

*A roxfortos témát elengedi, és ismét a Nezára terelődik a szó. Hát, Nellondot ő is szereti, a ködfenyvest nem igazán, a többi pedig semleges. A kérdésen eltűnődik, és közben elfogadja és megköszöni a pisztáciát.*
- Azt hiszem a tópart. Kellemes emlékek fűznek hozzá *mosolyodik el, ezúttal nem olyan haloványan, mint az eddigi alkalmakkor, hanem igazi, mélyről fakadó, szépséges mosollyal. Ilyenkor látszik, milyen jóképű is a fiú. Nem mintha érdekelné. Hogy minek szól a mosoly? Az emlékeknek. Elvégre nem akármilyen élményei voltak: ott élte meg a legtisztább, legteljesebb boldogságot. Ott volt olyan, hogy egy kicsit elfeledkezett minden bajról. Semmi de semmi nem járt akkor a fejében, ami egy kicsit is beárnyékolhatta volna a hangulatát. Igen, szereti azt a tavat.*
- Van kedvenc tantárgyad? *kérdi, ha lezárták a suli témát. Neki persze van, még szép. De most csak kíváncsian várja a lány válaszát.*

Téma: Re: Ködfenyves Szomb. Máj. 21, 2011 4:20 pm

-Hát, már nem is nagyon tudom melyikben voltam. Olyan ugyanis, mintha mindig is ide a nezára jártam volna, már a kezdetektöl fogva. Akkor neked már biztos van kedvenc helyed, ha így egy éve lassan hogy itt vagy. Azért nekem is persze, pl. ez a ködfenyves is az, meg a varázslatos titkok erdeje, meg Nellond, és szeretem pl. a 4 elem szigeteit is. *mondja csevegve Al, majd picit vélaságából picit használva egy édeset mosolyog.*-Es, neked mik a kedvenc helyeid? Persze ha van kiemelkedö. *kérdi, majd a várja a fiú válaszoljon, addig is egy csomag pisztáciát elövesz daimonján lévo táskából és nyújt Yannak is belöle.*

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Vendég

*Neki nincsenek valami kellemes emlékei a ködfenyvesről. Csak egyszer járt itt, amikor Gaea a nekromágia házit csinálta, de az éppen elég volt neki. Hát, igen, utálta még a gondolatát is, hogy valaki állattetemből zombit csináljon, meg ilyesmik. Igaz, a lánynak nem jött össze a dolog, de akkor is. Yan még a gondolattól is kirázta a hideg. Aztán visszatér a jelenbe.*
- Én durván egy éve vagyok a Nezabar diákja. Június tizenhetedikén kerültem ide. Egyébként a Roxfortban melyik házban voltál? *kérdi. Mert még az is lehet, hogy ismerte Yan unokabátyját, Kament, aki tavaly jött el és mardekáros volt. Persze, nem mintha olyan sokat tudna a fiúról és az ő ismerőseiről - igen, unokatestvérekhez képest nincsenek valami jóban -, de végül is...*

Téma: Re: Ködfenyves Szomb. Máj. 21, 2011 3:39 pm

*Al nagyon örül hogy a kezdeti nehézkes ismerkedés ellenére Yan végülis elkíséri egy sétára. Elvégre nem sok barátja van itt, és azok is eléggé hanyagolják öt mostanában sajnos egyéb dolgaik miatt, úgyhogy mostanában eléggé egyedül van. Ahogy lassan sétálgatnak, a ködfenyves felé veszi Al az utat, valahogy mindig is szeretett itt lenni, de mostanában erre sem járt nagyon. Közben pedig válaszol is a fiúnak.*-Hát, igaziból február 2.-a óta vagyok itt, szóval úgy 3,5 hónapja, de imádok itt lenni. Elötte a Roxfortba jártam, de mivel ott nem éreztem magam valami jól, így átjottem ide, félévkor. Es te? Mióta vagy itt? *kérdi szintén Yanatól.*

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

Vendég

*A Hold fel is jön az égre a lány tekintete pedig felfelé siklik, szemével a csillagokat kezdi el keresni. Kezével előre nyúl, mintha megakarná fogni a ködöt, úgy látszik nagyon el van. Na, igen Susan nem ijedt meg, viszont az garantált, hogy user sikítva ugrott volna hátra minimum hat métert. (Mégha, nem is tud annyit.) nem említik neki a prefektusi posztot, de nem is bánja túlzottan nem vág fel vele. Persze rosszul esne neki valamennyire, de túlzottan nem foglalkozik vele, ahhoz túlságosan is el van merengve a lány. Észre veszi, hogy Emily meglepődik, hogy bele karol, de csak egy szép mosollyal nyugtázza a dolgot. Darwin hátul kullog a két lány mögött, mintha csak vigyázna rájuk és voltaképp ezt is teszi. ha valamit észlelne, akkor mentálisan rögtön figyelmeztetné a gazdit, de ez persze nem következik be. Hála Istennek, bár ebben az iskolában ugyebár, akármi előfordulhat. A pasigondokra csak a homlokát ráncolja össze, egyelőre nem szól semmit. Ismerős neki a dolog, hogyne lenne neki ismerős? hisz átélte már jó párszor... Aztán Emily újra kérdez, mire elmosolyodik.* - Valahogy úgy. *Feleli, Ő arról nem tud, hogy most még Emily is vonzónak találja. Az igazat megvallva könnyen előfordulhat a dolog, persze hűséges ő. Szereti kihasználni a szépséget, főleg mióta lett véla lett, de csak normális kereteken belül. A lány még mindig nem hozza fel a fiús kérdést, és talán Emilynek úgy tűnhet, hogy a lányt nem érdekli a dolog. Pedig szó sincs erről, egyszerűen nem akarja letámadni a lányt.*- Egész nap a kúriában voltam, azt hiszem ideje volt kimozdulni egy kicsit. nem tudom, így kényelmesebb. *Feleli a lány, miközben mosolyogva megrántja a vállait. Egyébként tényleg szép a lány, még a hangja is olyan nyugtató...* - Akarsz róla mesélni? *Kérdezi egy halovány mosollyal visszautalva a fiús témára.* - Tudod egyszer mindenki megtalálja a magának való partnert. Előbb vagy utób, de egyszer biztos. *Mondja neki halkan. Hangja biztatóan cseng és látszik rajta, hogy segíteni szeretne a lánynak. Ő nagyon is tudja, milyen amikor egy férfiúért a padlóra kerül az ember. Tavaly átélte ezt az érzést, az persze megint más kérdés, hogy mostanra már rég megváltozott a dolog. lehet bután vagy épp naivul hangzik, amit a lánynak mond, de ő tapasztalatból beszél. Jóóó, persze Susan ilyen téren kissé, olyan mint egy elvarázsolt királylány, de reálisan látja a dolgokat. Legalábbis általában, meg ugye reméljük...*

//Jégkristály//

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Máj. 17, 2011 8:49 pm

*Na jó, igen, tényleg, valószínűleg az is közre játszott az esésben, hogy nem csak, hogy a nap lemenni látszik, és helyére gördül a kövérkés Hold az égen, de még a fenyves is a sötétebbik oldalát fordítja feléjük, amikor a ködöt már-már harapni lehet. Szóval zuhanórepülésbe kezd Susan előtt, és megáll ugye a lábainál, de hamar feltápászkodik, főleg, amikor a lány segítségképpen a kezét nyújtja neki. Az elharapott kérdés nem is igazán tűnik fel neki, olyan elmélyülten igyekszik lesöprögetni a homokot, földet a nadrágjáról, amin egyébként ilyen sötétben meg sem nagyon látszana a piszok, na meg, fekete az a bizonyos ruhadarab, szóval ez már csak olyan kényszeres dolog. A kérdésre egy félmosollyal biccent, hogy igen, minden totál rendben van. Nyugtázza magában, hogy nem hozta rá a frászt a lányra, és hálát ad az égnek, hogy Susan nem olyan, mint ő: ő bizony, bárki pottyant volna ide elé, az ijedtségtől valószínűleg nem is gondolkozva küldött volna rá egy viharmadarat, vagy minimum lerobbantotta volna a fél kezét. De legalább egy könyvet hozzávágott volna, az a legtutibb, ezt a Maros-esetből megtanulta. Szóval hálát ad az égnek, hogy csak ő ilyen totál paranoiás. A gratulációra biccent.* - Köszike... Igyekszem. *Azt viszont nem említi meg, hogy Susan most prefektus. Őt legalábbis nagyon bántaná a dolog, és nem akar ezzel sebeket feltépni. Belekarol Susanba, és egy kicsit meg is lepődik a dolgon, nem úgy emlékszik, hogy a lány ilyen közvetlen lett volna, de hát az emberek változnak. Mindenesetre elindul vele, meg a daimonjával az egyik irányba, és a kérdésre csak megvonja a vállát.* - Pasigondok. *Feleli szűkszavúan.* - De ahogy látom, egy kicsit Te is másfelé jársz. Vagy... nem? *Pislog a lányra szelíden, és persze feltűnik neki, hogy most még egy kicsit számára is vonzó - ez bizonyára a vélaságból adódik. Emily nem foglalkozik a dologgal, csak bólint.* - De... igazán szép. Amúgy hogyhogy erre jársz? És miért nincs rajtad cipő? *Vonja fel a szemöldökét, hiszen ezt már az előbb is észrevette, csak elfelejtette megemlíteni.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*Nos, ahogy a lány halad egyre beljebb a nap már szinte el is tűnik a horizonton. Nem lenne tanácsos ilyenkor kint kóvályogni, de hát ha a lányra most jött rá a sétálhatnék, akkor bizony most fog sétálni. Nos, igen a lány nem is gondolta, hogy ő lehet itt most az egyetlen személy, de arra valóban nem gondol, hogy egy másik szőke hajú lány sétálgat még itt. Akinek ugyanúgy szőke a haja és ugyanúgy vezetőségi tag... Az biztos, hogy a lány egyre beljebb sétál az erdőben. a köd nem zavarja, talán még tetszik is neki. Egy sötét illuzionista, elvégre nem muszáj, hogy fehér mágiával szórakozzon a lány. No, de ez most nem is tartozik ide. Szóval a lányka sétálgat lassan, szépen, kecsesen. Ha akarna sem tudna "nemkecses" lenni, elvégre mostmár benne van a vérében. A lánynak nem kellenek illuzió fiúk, elvégre van neki, -nem is egy- akikkel boldog. Aztán ki tudja meddig tart az idill... Agyában lassacskán gondolatok kezdenek el keringeni. Igazából nem is nézi merre megy, jobban mondva látni látja, de nem fogja fel. Csak megy előre, miközben az arcán egy apró mosolyka jelenik meg. Kicsit el van merengve az biztos, mindenesetre, ha valaki kereste volna a lányt, akkor nem igen találhatta meg, hiszen el volt tűnve. Rejtély, hogy hol volt, de nem találhatták meg... Szemei szabályosan megvillannak, amikor valami, vagy inkább valaki elterül előtte. Szinte észre sem vette az előtte haladó Emilyt. Csoda, hogy nem lépett rajta keresztül. Kisebb fázis késés után leesik neki, hogy Emily az, így a kezét nyújtja neki, hogy segítsen neki felállni. Szemei azonnal kiszúrják a lány mellkasán csillogó kitűzőt, lehet, hogy éppen az övé van ott? Elképzelhető.* - Hogy mi...? *Kérdezi a lány, aztán megrázza a fejét és mosolyt erőltet az arcára.* - Minden rendben? *Teszi fel a kérdést, aztán persze a lány kérdésére is válaszol.* - Nem dehogyis... Megijeszteni, engem? Ugyan... *Mondja, majd egy mosoly jelenik meg az arcán. Ám ez már igazi, úgy látszik kezd magához térni. Két hülye liba, el vannak merengve, aztán az egyik sem figyel arra, hogy merre megy...Khm.* - Oh, egyébként gratulálok. *Bök kezével Emily kitűzőjére, miközben előre lép egyet. Azt persze nem mondja, hogy ő miért lett leváltva.... Kezét a másik lány felé nyújtja, aztán, ha az elfogadja akkor bele karol és elindul az erdő nyugati irányába. Nem mintha tudná, hogy arra van nyugat csak...* - Min voltál így elgondolkozva? *Kérdezi a lány, mert hát ugye Darwin nem vak, úgyhogy közölte Susannel, hogy volt ott még egy illúzió lény is.* - Szép esténk van ma, nem igaz? *Kérdezi a lány, miközben gyönyörű arcát a másik felé fordítja. Tényleg szép arca van a lánynak, kicsit olyan...olyan porcelános. De talán a szép lenne rá a legjobb kifejezés, és akkor nem kéne nyakatekert metaforákat mondani. Ruganyos léptekkel lépked Emily mellet, és persze várva annak válaszát.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Máj. 17, 2011 7:53 pm

*Nem Susan az egyetlen ember, aki most a Ködfenyves felé sétál. Ami pedig módfelett érdekes még, hogy nem Susan az egyetlen, aki lány létére a Ködfenyves felé sétál, de még az is fontos, hogy nem ő az egyetlen, aki szőke, és most éppen a Ködfenyves felé sétál - ami pedig még jobban kiemeli a furcsa helyzetet, (ha nem lenne elég a véletlen egybeesésekből) hogy nem Susan az egyetlen vezetőségi tag, aki most a Ködfenyves felé sétál. Szóval a két szöszi vezetőségi egymástól teljesen külön utakon indul el az erdőben, de annyi szent, hogy mind a ketten egyre beljebb és beljebb érnek.
Szóval Emily egymagában sétál az erdő belseje felé. Na jó, nincs is annyira egyedül: sötét alak követi árnyként a fák között. Hogy ki is az alak? Magas,izmos termetű férfiúról van szó. Hosszabbacska vörös haja szürke szemeibe lóg, ahogyan néhány lépésnyire követi a lányt... Ha valaki még nem lenne vele tisztában, a fiú Vilen, aki most ha nem is teljes valójában, de követi a lányt. Na jó, igazából csak azért követi a szöszit, mert Emily úgy döntött, ideje lenne... khm, beszélgetni egy két dologról. Na jó, valójában Vilen most csak egy illúzió, de hogy mértéktelenül boldoggá teszi a lányt, még akkor is, ha jelenléte foszlékony, az biztos. Egyébként a leányzó most fekete farmert, fekete, szűk pulóvert, fekete tornacsukát visel, kézfejére húzva felsőjének ujjai, kapucnija pedig egészen a szemeit takarja. Mellén már nem rózsaszín feliratú kitűző hirdeti, hogy főprefektusról van szó, azt felváltotta egy kék, amely a szakmegbízotti posztot harsogja. Szőke haja két oldalt, az arcánál válik el a kapucnitól, és leér egészen a csípőjéig, de ez nem igazán foglalkoztatja - annak ellenére, hogy hányszor megfogadta már, hogy levágatja...! Szóval így lépdel a fenyvesben, az őt követő illúzió-Vilennel, akit bár nehéz ilyen szinten megtartani, és elérni, hogy ne remegjen meg a kép, de nagy koncentrációval sikerül. Talán ez eredményezi, hogy orra bukik egy semmiből előtermett, hatalmas kőtömbben, és Susan lábai előtt landol, persze letámasztott tenyérrel, de akkor is, eléggé bizarr a helyzet. Az illúzió-Vilen szertefoszlik, és csak Emily bűbájos alakja marad Susannal meg a lány daimonjával, bár az is biztos, hogy most nem tűnik annyira cukinak a lány, tekintve, hogy ajkait szalonképtelenebbnél szalonképtelenebb, úrinőhöz nem méltó szitkozódások hagyják el. Miután befejezte a káromkodást, macskaügyességgel tápászkodik fel a földről, és elkezdi leporolni nadrágját, tenyerét, miközben Susanhoz beszél.* - Ne haragudj, Sue... nem figyeltem oda. Vagyis... máshova kellett koncentrálnom... *Hátrapillant mindkét válla fölött, de Vilen alakját már sehol sem látja. Színpadiasan felsóhajt, és megrántja a vállát.* - Na mindegy... nem érdekes. Ugye nem ijesztettelek meg?

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*A nap már kezd lassacskán lemenni, ám szőke szépségünk még csak most merészkedik ki a kúria falai közül. Hosszú szőke haja egészen a feneke alá omlik le, zöld szemei pedig szépen csillognak. Egy földig érő, ekrü színű ruhát visel, mely szépen kiemeli karcsú törékeny alakját. Hajába egyébként egy piros és egy rózsaszínes virág van tűzve, ajkai vérvörösek, ami meglehetősen szépen mutat a lány hófehér bőrén. Prefektusi kitűzője a kezében van, úgy látszik nem akaródzik neki hordani. Mindenesetre a mai napja sem volt túlságosan eseménydús, mondhatni egész unalmas, de persze még nincs vége a napnak...* - Chest to chest. Nose to nose. Palm to palm. We were always just that close... *Suttogja maga elé, majd csak megindul a Ködfenyves felé. Lábán egyébként nincsen cipő, de még csak papucs sem. A lány mezítláb van, mint nyáron általában oly sokszor.* - Alig változtam. *Bukik ki a száján, miközben lepislant a mellette haladó fosszára. Nos, igen mivel az iskolában egyéb erők uralkodnak a mi kis lánykánkból véla lett... No, persze az sem volt titok, hogy a lány ősei között volt véla, de hát az már régen volt...* - Akkor már valami más lettem volna... *Mondja a lány, miközben az égre pislant. Ami azt illeti tényleg nem változott sokat, talán csak még nagyobb lett a vonzereje, ami eddig is körül vette. A kisugárzása is valahogy feltűnőbb lett...
Léptei halkak, ahogy belép az erdőbe, a köd már kezd leszálni, hiszen már rég elmúlt hat óra. Mindenesetre a lány csak sétálgat, hosszú ruhája pedig a földet sepri. Maga sem tudja, hogy mit akar itt. Talán csak jólesett neki végre kimozdulni a kúriából. Fene sem tudja, mindenesetre most itt sétálgat, mint valami erdei nimfa.*

Vendég

*Brenda nincs is zavarban egyáltalán, bár hogy a hangulata milyen azt tökéletesen elrejti. Vidám kiegyensúlyozott teljesen más mióta tünde lett. Nemir, szimpatikus az ő számára még nem igazán találkozott egy Belsis szakossal sem, de tartott is tőlük a lány. Pedig nem kéne. A meghajlásnál szintén elmosolyodik az ő maga módján egyenes háttal áll a fiú előtt.* - Igen jobb bár lassan tényleg vissza kellene mennünk.*Jegyzi meg a fiúnak és ért vele egyet, bár a lány még kint lenne neki is lenne elintézni valója de majd azt holnap fogja megcsinálni. Nem lenne jó, hogyha a programját a kukába kellene dobni hiszen napok óta, várta ezt az időt meg mi egyéb. Brenda, mint egy tünde könnyedén és kecsesen mozog, ezen a talajon.* - Mit szólnál a teaházhoz?*Kérdezi meg a fiút, majd ha beleegyezik a lány a teaház felé veszi az irányt.*

//Még gondoltam ide írom a hszm következő már a teaházba megy ha Nemir is beleegyezik minidjárt letárgyalom vele Smile

//

Téma: Re: Ködfenyves Csüt. Ápr. 21, 2011 8:50 pm

*Megjelenése nem keltett zavart a lányban. Gyorsan megválaszolta a kéréseit, és be is mutatkozott. Nemir kicsit misztikusabb, titokzatosabb emberekre, sőt inkább lényekre számított idekint, de azért nem hökkent meg a vártnál eltérőbb reakció hallatán. Nem érzett fenntartásokat a lány iránt, ezért nem érezte okát, hogy eltitkolja nevét előle, hiszen már így is ismerősként van jelen, egy név már ne változtat semmit a dolgon. * - Nemir Growal, szolgálatára. *Egy ízléses meghajlást intéz a lány irányába, hogy kicsit megjátssza a figurát, majd felkerül ittlétének az oka. Kissé habozik a válasszal, és igyekszik eltérni a tárgytól.* - Hogy én? Hát.. ahogy te is mondtad, jobb idekint a friss levegőn lenni, mint a kastélyban porosodni. *Barátságos mosoly jelenik meg arcán, ami csupán a meggyőzés érdekében született. Az eredeti tervéről már amúgy is lemondhat, mivel a kijárási tilalom lassan kezdetét veszi, és tilosban már nem akar idekint kószálni. Az már túl nagy kockázatot jelentene.* - Bár szívesen maradnék még kint, nem gondolod hogy azért mégis ideje lenne visszatérnünk az iskolába? Esetleg folytathatnánk a beszélgetés odabent?

Vendég

*Gondolataiba merülve a lány énekelgetve lépdel a Sűrű ködfenyvesbe. Tán lassan lehet vissza kéne mennie az iskolába hiszen már idő van, de nem szeretne. Jó itt kint lenni. A csillagokat bámulja amikor egy fiatal ember érkezik, jobban mondva egy Belsis diák. Egy csábos barátságos vigyort elereszt a szája szélén amikor rápillant a fiúra.* - Az idő jó kint. Minek legyünk bent eme iskolában amikor kint sokkal melegebb van? Hiszen a kúriába falai lehet néha kicsit hűvösek, de még is a nap meg a hold ami adja az éltető erőt a földnek is..*Feleli a lány, mintha nem is ő lenne látszik nagyon máshol van az agya.* - Egyébként Brenda Scoop Naxeldir.*Mutatkozik be, a Vándor leányzónk.* - Kit tisztelhetek benned? Láttalak már órákon, csak a nevedre nem emlékszem ne haragudj a szakod a Belsi jól emlékszem?És, te is mi szél hozott ebbe a fenyvesbe téged?*Kérdezi meg a lány, halványan, de a memóriájában kutat.*

Téma: Re: Ködfenyves Csüt. Ápr. 21, 2011 8:29 pm

*A nap már lenyugodott a horizonton, és a sötétség már mélyen leereszkedett a kúria környékén. Nemir éppen a ködfenyves felé igyekszik. Hogy mi késztette a fiút arra, hogy ilyen késői órán belemerüljön ezen misztikus fenyves mélyébe, ahol még szemeinek látását még a sűrű köd is nehezíti, az egy fontos kérdés a jelenben, melyet a jövő talán majd kiderül. Mindenesetre határozott léptekkel vágja át magát a fák rengetegén, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy pontosan mire is készül. Ahogy sorra szeli a métereket, valami különös, szokatlan, nem várt zaj csapja meg a fülét. Valaki éppen énekel idebent. Az ő fejében is felmerül a gondolat, hogy mi keresni valója van itt bárkinek is ilyen késői órán, pláne egy lánynak, mivel a hangok ezt tükrözik, de nem akar szó nélkül tovább állni, ezért halkan a hang forrása felé veszi az útját, hogy kideríthesse ki az. Amint végre látótávolságon belülre kerül, felismeri Brenda alakját. Bár még sohasem beszéltek egymással, találkoztak már. Talán éppen itt az ideje, hogy ezt megejtsék.* - Mit keres egy fiatal leányzó ilyen késő este, ebben a sűrű rengetegben? *Teszi fel a kérdést köszönés nélkül. Hangja barátságosan, és kíváncsian csendül fel.*

Vendég

~Gyönyörű nap, gyönyörű éj....~*Gondolataiba merült a fél-tünde lányzónk aki most éppen a Ködfenyvesben sétál, egy ibolya színű virág mintás szép ruhában. Cipője pedig most egy papucs, mivel kicsit hűvös van hőburok pulcsi van rajta. Kardja az oldalán, pálcája kéznél van és énekelgetve, kémleli az eget.* - Now You're gone...*Haja a lánynak leengedve, hamuszürke szemeivel csak elmereng a messzeségbe.*

Téma: Re: Ködfenyves Szer. Ápr. 06, 2011 11:55 am

*Alanoisnak szerencsére másodjára már tökéletesen sikerült a varázsigéje, így szinte pillanatok alatt megtalálta az elbújt manót. Hálából hogy valóban gyors volt a lány elmondta, hogy él egy szörnyü lény itt az erdöben akit erös elemi mágiával lehet csak megölni, így az igazgyöngy fülbevaló használat mellett döntött a lány akin rajta is volt eme ékszer. Remélte hogy a szörnyet sikerül legyöznie, hisz elemi mágiaágnak a tüzet választotta melyet felerösít reményei szerint a fülbevaló. Ahogy a Ködfenyvesben sétálgatott végig az ösvényen, egyre hangosabb morgás féleségre lett figyelmes, és mire a végére ért, egy nagyobbacska barlangot fedezett fel, amiböl a morgás vagy ilyesféle hallatszott. Gondolta a leányzó hogy lesz ami lesz, elövette pálcáját amit a bakancsába tüzve hordott mindig, majd jól megmarkolta és bement a sötét barlangba. Hogy lásson valamit halkan elsuttogta a fénycsináló varázslatot, majd figyelt mi bukkan fel esetlegesen.*-Lumos! *szerencsére azért legalább 1-2 méterre elöre látott, majd a hang is egyre csak erösödött, végül megpillantott egy hatalmas pókot ami szörös volt és legalább tizszer akkora mint ö, de nem félt. A sok szörös fekete lábaival egyre csak lassan kaparta a földet, meg kicsit mozgott fel-le, jobbra-balra, viszont nem annyira gyorsan hogy ne lehessen egy varázslatttal telibe találni. Alanois nem is ment túl közel, úgy 5-6 méterre töle majd fektetett nyolcast máris küldött a pók felé melynek iszonyatosan nagy csáprágóival egyre jobban szurkált a betolakodo felé.*-Orbus Ignem! *szólt a tüzgolyó varázsigéje, majd hatalmas csattanással telibe is találta a pókot, ami a hátára fordult a lökéshullámtól és lábaival eröteljesen rúgkapált hogy minél hamarabb visszatudjon állni lábaira, hisz tudta hogy igen nagyon sebezhetö. Nem telt bele egy kis idö, máris félig sikerült is neki a mozdulat, de ez kiváló testhelyzetnek bizonyult a lány számára is, hisz elökapta törét és a tüzpengét alkalmazta rajta.*-Fervenignis!*szólt a vari, és amint lángolni kezdett a fegyver azonnal meg is dobta egy igen kellemetlen helyen a pókot ami még nagyobb sivításba, morgásba kezdett, majd lassan csillapodni látszott de ennek csak az elfojt valami trutyis vérszerü valaminek volt köszönhetö, ami lassan szivárogni kezdett a lány felé. Al odament és kivette a pókból a törét, ügyelve arra hogy az esetleges vértócsa szerüségbe ne lépjen, hisz ki tudja, lehet hogy savas vagy ilyesmi. Nem akart még több bajba kerülni. Ahogy legyözte a pókot elövett egy papírzsepit és letörölte a mocskot fegyveréröl, majd visszatette oldalára a tokjába és visszaindult a Kúriába. Ugyis tudta hogy a pók haláláról nem csak ö értesült hanem még sok mindenki, elvégre ez házi volt, így nem ment vissza a manóhoz elújságolni a jó hírt, hisz tudta hogy ez csak a diákoknak volt feladat.*

Tüzgolyó EHM I.
Leírás: Ki az aki nem szeretne a jól ismert tűzgolyóval lövöldözni? Az egyik leghatékonyabb és legkedveltebb varázslat a világon. Előnye, hogy bárki számára igen könnyen elsajátítható, ugyanis hatásfoka már az elején igen pusztító. Egy apró golyócska pattan ki pálcánk végéből, mely elérve célpontját hatalmas detonációval robban szét. Akit nem szakít szét a robbanás ereje, azt az égési sérülések ölik meg. Veszélye, hogy nem tanácsos túl közeli célpontra lőni, mert akkor a varázsló is beleeshet a robbanás sugarába. Nem csak párbajban használatos, hanem pusztításra, ajtóberobbantásra. A lehetőségek adottak.

Tüzpenge EHM I.
Leírás: Természetesen ehhez szükségünk van kardra, vagy egyéb fém fegyverre. Akár egy nyílvessző hegye is megfelelő lehet a célra. A fegyverre varázsoljuk rá a tűzvarázslatot, mely ettől lángolni kezd, így nagyobb mértékű sebzést érhetünk el vele. Állatokat könnyebben elijeszthetünk egy lángoló karddal és a sok ellenfélben is félelmet kelthet maga a látvány. Íj vagy dobótőr esetén a tűz akkor sem alszik ki, ha érintkezik a célszeméllyel, hanem benne is tovább ég.
Pálcamozdulat: Húzzuk végig a pálcát a pengén, miközben kimondjuk az igét.

//másodlagos, így a fülbevaló miatt +1a dobáshoz//

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 8:57 pm

*A helyzetet talán a fenyvesben uralkodó mágia tette olyan különlegessé, talán a diákok birtokában van nagyobb hatalom a szokottnál, és ezek találkozása okozhatta, vagy akár mindkettő, mindenesetre volt valami megfoghatatlan a levegőben. Valami, ami talán egy, a jövőre is kiterjedő, sorsfordító pillanat jelenléte lehetett. Talán ez lehetett ami behálózta most ezt az estét, és meghatározó szerepet töltött be az események leforgásában. Majd aztán Laura kissé különlegesen reagálja le Riát; röviden elmerülnek egymás tekintetében, ami talán egy gondolatban lefolytatott beszélgetés is lehetett, bár az is lehet, hogy csupán egy rossz pillantást vetett rá a Nekromanta lány, mindezt Nemir nem tudhatta pontosan. Mindenesetre a következmény egyértelmű volt: Maria sarkon fordult és elballagott. Eközben Eiron távozik, és a rövid jelenet után Laura is csatlakozik hozzá. Nemir már egyébként is indult volna, így tehát még előnyére is vált, hogy a többiek is távoznak, mivel egyébként sem ismeri még a fenyvest, nem hogy este, ebben a sűrű ködben. Így legalább biztosan nem téved el...*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 8:32 pm

*Egyértelmű, hogy forr a levegő, ahogy a két végtelen életű egymással szemben áll, és olyan életbölcsességekkel tudnának dobálózni, hogy rájuk szakadna az ég is. És hogy ki mi mellett is érvelne pontosan, az más kérdés, de kétség sem fér hozzá, hogy végül az együtt megalkotott kijelentés igazabb lenne, mint bármi más, és fájóbb is. Furcsa mód közben Laurát is elkezdi vonzani a tünde fiú, még úgy is, hogy némiképp taszítják a tündék. Vagy csak taszították. Elvégre ami olyannyira ellenszenves volt bennük, az örökélet, ma már a vámpírlányban is megvan. Egyre inkább érzi, hogy sok hasonlatos tulajdonságuk van, és esetleg remek párost alkothatnának, kiegészítik egymást, a harcos kardja és a nekromanta varázsereje. Két személy, aki nem tartozik az élők sorába, mert keresi a halál közelségét, esetleg már meg is találta, de nem is hol, mert még ezen a földön jár, és fog is, míg világ a világ. Két személy, aki csak sebesülésben, és szerelmi bánatban halhat meg... Majd ugye beugrik Ria... És Laura minden ép eszű gondolatát elveszi, eddig aránylag nyugodt természetet mutatott, de most elszabadul benne a pokol, és ki tudja, hogy ezt mi is okozza pontosan. Annyi biztos, hogy a kérdéseket már válaszra sem méltatja, mindössze lélekbe látó, aranysárga tekintettel néz a lányra. Kívülről ez csak pár pillanatig tart, de Laura és Ria számára talán fél perc is lehet. Az Allidonos hallgató előbb furcsa suttogást hall, majd érzi, hogy nem tud mozdulni, szinte megbabonázza a vámpír tekintete. Hangokat hall a fejében, és kénytelen követni a parancsokat.* ~ Sosem láttál, és sosem találkoztál velem. Nem emlékszel a ma estére, és holnap reggel felkelsz, és mindössze az erdőben jártál, nem találkoztál senkivel. És most elköszönsz, megfordulsz, és visszamész a szobádba aludni. ~ *Majd a kapcsolat megszakad, Ria pedig elköszön, megfordul, és a kúria felé indul, sebes léptekkel. Laura némi gőggel a mozdulatban fordul el a lánytól, és fordul a két fiú felé, akik talán nem értik, hogy mi is történt itt, de nem is fogják érteni. Eiron szavaira enyhén elmosolyodik, majd ő maga is a kúria felé indul, némán lépkedve a tünde mellett, és talán a társaság maradék egy tagja is velük tart. Ebben az esetben pedig csak az előcsarnoknál búcsúzik, majd visszafordul, hogy kimenjen, és bűnbeesés nélkül rója az éjszakát.*

» Ködfenyves

Ködfenyves

Ködfenyves

Similar topics

Similar topics