Ködfenyves

Téma: Ködfenyves Szer. Júl. 01, 2009 10:35 am

First topic message reminder :

A kúriától egyik legtávolabbi ponton helyezkedik el, a Tölgyestől északi irányba. Bár a terület nem olyan nagy, mint a Tölgyes, de azért itt is elég sok időt lehet tölteni bolyongással. A fenyvesbe egy aprócska ösvény vezet a kúriától. Tudni fogod, mikor érsz oda, hisz a terület határát a nevéből adódó öreg, de csodaszép fenyvesek takarják. Gyönyörű szép, főleg télen, mikor minden fehér, de a fák ledobva zöld színezetüket aranyban pompáznak. Viszont ennek a helynek van egy elég különös időszaka is: ez az este hat órától reggel öt óráig terjedő időszak. Ilyenkor ugyanis a különösen tiszta és szép erdőre sűrű köd ereszkedik - szinte a semmiből jelenik meg, és a reggeli órákig meg is marad. Vigyázat, ilyenkor könnyű eltévedni, s bár lehet, hogy a fenyves eleje még a kúria területén van, de a másik oldala már erősen az Árnymadarak mocsarát súrolja. A köd leszálltának ideje alatt néha-néha furcsa hangokat hoz magával a szél, ami becsapós is lehet, de hát ki tudja, éppen minek a hangját fújja magával a távolból…
kép by Timothy Waylan

Vendég

*Neki nincsenek valami kellemes emlékei a ködfenyvesről. Csak egyszer járt itt, amikor Gaea a nekromágia házit csinálta, de az éppen elég volt neki. Hát, igen, utálta még a gondolatát is, hogy valaki állattetemből zombit csináljon, meg ilyesmik. Igaz, a lánynak nem jött össze a dolog, de akkor is. Yan még a gondolattól is kirázta a hideg. Aztán visszatér a jelenbe.*
- Én durván egy éve vagyok a Nezabar diákja. Június tizenhetedikén kerültem ide. Egyébként a Roxfortban melyik házban voltál? *kérdi. Mert még az is lehet, hogy ismerte Yan unokabátyját, Kament, aki tavaly jött el és mardekáros volt. Persze, nem mintha olyan sokat tudna a fiúról és az ő ismerőseiről - igen, unokatestvérekhez képest nincsenek valami jóban -, de végül is...*

Vendég

*Al nagyon örül hogy a kezdeti nehézkes ismerkedés ellenére Yan végülis elkíséri egy sétára. Elvégre nem sok barátja van itt, és azok is eléggé hanyagolják öt mostanában sajnos egyéb dolgaik miatt, úgyhogy mostanában eléggé egyedül van. Ahogy lassan sétálgatnak, a ködfenyves felé veszi Al az utat, valahogy mindig is szeretett itt lenni, de mostanában erre sem járt nagyon. Közben pedig válaszol is a fiúnak.*-Hát, igaziból február 2.-a óta vagyok itt, szóval úgy 3,5 hónapja, de imádok itt lenni. Elötte a Roxfortba jártam, de mivel ott nem éreztem magam valami jól, így átjottem ide, félévkor. Es te? Mióta vagy itt? *kérdi szintén Yanatól.*

Vendég

*A Hold fel is jön az égre a lány tekintete pedig felfelé siklik, szemével a csillagokat kezdi el keresni. Kezével előre nyúl, mintha megakarná fogni a ködöt, úgy látszik nagyon el van. Na, igen Susan nem ijedt meg, viszont az garantált, hogy user sikítva ugrott volna hátra minimum hat métert. (Mégha, nem is tud annyit.) nem említik neki a prefektusi posztot, de nem is bánja túlzottan nem vág fel vele. Persze rosszul esne neki valamennyire, de túlzottan nem foglalkozik vele, ahhoz túlságosan is el van merengve a lány. Észre veszi, hogy Emily meglepődik, hogy bele karol, de csak egy szép mosollyal nyugtázza a dolgot. Darwin hátul kullog a két lány mögött, mintha csak vigyázna rájuk és voltaképp ezt is teszi. ha valamit észlelne, akkor mentálisan rögtön figyelmeztetné a gazdit, de ez persze nem következik be. Hála Istennek, bár ebben az iskolában ugyebár, akármi előfordulhat. A pasigondokra csak a homlokát ráncolja össze, egyelőre nem szól semmit. Ismerős neki a dolog, hogyne lenne neki ismerős? hisz átélte már jó párszor... Aztán Emily újra kérdez, mire elmosolyodik.* - Valahogy úgy. *Feleli, Ő arról nem tud, hogy most még Emily is vonzónak találja. Az igazat megvallva könnyen előfordulhat a dolog, persze hűséges ő. Szereti kihasználni a szépséget, főleg mióta lett véla lett, de csak normális kereteken belül. A lány még mindig nem hozza fel a fiús kérdést, és talán Emilynek úgy tűnhet, hogy a lányt nem érdekli a dolog. Pedig szó sincs erről, egyszerűen nem akarja letámadni a lányt.*- Egész nap a kúriában voltam, azt hiszem ideje volt kimozdulni egy kicsit. nem tudom, így kényelmesebb. *Feleli a lány, miközben mosolyogva megrántja a vállait. Egyébként tényleg szép a lány, még a hangja is olyan nyugtató...* - Akarsz róla mesélni? *Kérdezi egy halovány mosollyal visszautalva a fiús témára.* - Tudod egyszer mindenki megtalálja a magának való partnert. Előbb vagy utób, de egyszer biztos. *Mondja neki halkan. Hangja biztatóan cseng és látszik rajta, hogy segíteni szeretne a lánynak. Ő nagyon is tudja, milyen amikor egy férfiúért a padlóra kerül az ember. Tavaly átélte ezt az érzést, az persze megint más kérdés, hogy mostanra már rég megváltozott a dolog. lehet bután vagy épp naivul hangzik, amit a lánynak mond, de ő tapasztalatból beszél. Jóóó, persze Susan ilyen téren kissé, olyan mint egy elvarázsolt királylány, de reálisan látja a dolgokat. Legalábbis általában, meg ugye reméljük...*

//Jégkristály//

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Máj. 17, 2011 8:49 pm

*Na jó, igen, tényleg, valószínűleg az is közre játszott az esésben, hogy nem csak, hogy a nap lemenni látszik, és helyére gördül a kövérkés Hold az égen, de még a fenyves is a sötétebbik oldalát fordítja feléjük, amikor a ködöt már-már harapni lehet. Szóval zuhanórepülésbe kezd Susan előtt, és megáll ugye a lábainál, de hamar feltápászkodik, főleg, amikor a lány segítségképpen a kezét nyújtja neki. Az elharapott kérdés nem is igazán tűnik fel neki, olyan elmélyülten igyekszik lesöprögetni a homokot, földet a nadrágjáról, amin egyébként ilyen sötétben meg sem nagyon látszana a piszok, na meg, fekete az a bizonyos ruhadarab, szóval ez már csak olyan kényszeres dolog. A kérdésre egy félmosollyal biccent, hogy igen, minden totál rendben van. Nyugtázza magában, hogy nem hozta rá a frászt a lányra, és hálát ad az égnek, hogy Susan nem olyan, mint ő: ő bizony, bárki pottyant volna ide elé, az ijedtségtől valószínűleg nem is gondolkozva küldött volna rá egy viharmadarat, vagy minimum lerobbantotta volna a fél kezét. De legalább egy könyvet hozzávágott volna, az a legtutibb, ezt a Maros-esetből megtanulta. Szóval hálát ad az égnek, hogy csak ő ilyen totál paranoiás. A gratulációra biccent.* - Köszike... Igyekszem. *Azt viszont nem említi meg, hogy Susan most prefektus. Őt legalábbis nagyon bántaná a dolog, és nem akar ezzel sebeket feltépni. Belekarol Susanba, és egy kicsit meg is lepődik a dolgon, nem úgy emlékszik, hogy a lány ilyen közvetlen lett volna, de hát az emberek változnak. Mindenesetre elindul vele, meg a daimonjával az egyik irányba, és a kérdésre csak megvonja a vállát.* - Pasigondok. *Feleli szűkszavúan.* - De ahogy látom, egy kicsit Te is másfelé jársz. Vagy... nem? *Pislog a lányra szelíden, és persze feltűnik neki, hogy most még egy kicsit számára is vonzó - ez bizonyára a vélaságból adódik. Emily nem foglalkozik a dologgal, csak bólint.* - De... igazán szép. Amúgy hogyhogy erre jársz? És miért nincs rajtad cipő? *Vonja fel a szemöldökét, hiszen ezt már az előbb is észrevette, csak elfelejtette megemlíteni.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*Nos, ahogy a lány halad egyre beljebb a nap már szinte el is tűnik a horizonton. Nem lenne tanácsos ilyenkor kint kóvályogni, de hát ha a lányra most jött rá a sétálhatnék, akkor bizony most fog sétálni. Nos, igen a lány nem is gondolta, hogy ő lehet itt most az egyetlen személy, de arra valóban nem gondol, hogy egy másik szőke hajú lány sétálgat még itt. Akinek ugyanúgy szőke a haja és ugyanúgy vezetőségi tag... Az biztos, hogy a lány egyre beljebb sétál az erdőben. a köd nem zavarja, talán még tetszik is neki. Egy sötét illuzionista, elvégre nem muszáj, hogy fehér mágiával szórakozzon a lány. No, de ez most nem is tartozik ide. Szóval a lányka sétálgat lassan, szépen, kecsesen. Ha akarna sem tudna "nemkecses" lenni, elvégre mostmár benne van a vérében. A lánynak nem kellenek illuzió fiúk, elvégre van neki, -nem is egy- akikkel boldog. Aztán ki tudja meddig tart az idill... Agyában lassacskán gondolatok kezdenek el keringeni. Igazából nem is nézi merre megy, jobban mondva látni látja, de nem fogja fel. Csak megy előre, miközben az arcán egy apró mosolyka jelenik meg. Kicsit el van merengve az biztos, mindenesetre, ha valaki kereste volna a lányt, akkor nem igen találhatta meg, hiszen el volt tűnve. Rejtély, hogy hol volt, de nem találhatták meg... Szemei szabályosan megvillannak, amikor valami, vagy inkább valaki elterül előtte. Szinte észre sem vette az előtte haladó Emilyt. Csoda, hogy nem lépett rajta keresztül. Kisebb fázis késés után leesik neki, hogy Emily az, így a kezét nyújtja neki, hogy segítsen neki felállni. Szemei azonnal kiszúrják a lány mellkasán csillogó kitűzőt, lehet, hogy éppen az övé van ott? Elképzelhető.* - Hogy mi...? *Kérdezi a lány, aztán megrázza a fejét és mosolyt erőltet az arcára.* - Minden rendben? *Teszi fel a kérdést, aztán persze a lány kérdésére is válaszol.* - Nem dehogyis... Megijeszteni, engem? Ugyan... *Mondja, majd egy mosoly jelenik meg az arcán. Ám ez már igazi, úgy látszik kezd magához térni. Két hülye liba, el vannak merengve, aztán az egyik sem figyel arra, hogy merre megy...Khm.* - Oh, egyébként gratulálok. *Bök kezével Emily kitűzőjére, miközben előre lép egyet. Azt persze nem mondja, hogy ő miért lett leváltva.... Kezét a másik lány felé nyújtja, aztán, ha az elfogadja akkor bele karol és elindul az erdő nyugati irányába. Nem mintha tudná, hogy arra van nyugat csak...* - Min voltál így elgondolkozva? *Kérdezi a lány, mert hát ugye Darwin nem vak, úgyhogy közölte Susannel, hogy volt ott még egy illúzió lény is.* - Szép esténk van ma, nem igaz? *Kérdezi a lány, miközben gyönyörű arcát a másik felé fordítja. Tényleg szép arca van a lánynak, kicsit olyan...olyan porcelános. De talán a szép lenne rá a legjobb kifejezés, és akkor nem kéne nyakatekert metaforákat mondani. Ruganyos léptekkel lépked Emily mellet, és persze várva annak válaszát.*

Téma: Re: Ködfenyves Kedd. Máj. 17, 2011 7:53 pm

*Nem Susan az egyetlen ember, aki most a Ködfenyves felé sétál. Ami pedig módfelett érdekes még, hogy nem Susan az egyetlen, aki lány létére a Ködfenyves felé sétál, de még az is fontos, hogy nem ő az egyetlen, aki szőke, és most éppen a Ködfenyves felé sétál - ami pedig még jobban kiemeli a furcsa helyzetet, (ha nem lenne elég a véletlen egybeesésekből) hogy nem Susan az egyetlen vezetőségi tag, aki most a Ködfenyves felé sétál. Szóval a két szöszi vezetőségi egymástól teljesen külön utakon indul el az erdőben, de annyi szent, hogy mind a ketten egyre beljebb és beljebb érnek.
Szóval Emily egymagában sétál az erdő belseje felé. Na jó, nincs is annyira egyedül: sötét alak követi árnyként a fák között. Hogy ki is az alak? Magas,izmos termetű férfiúról van szó. Hosszabbacska vörös haja szürke szemeibe lóg, ahogyan néhány lépésnyire követi a lányt... Ha valaki még nem lenne vele tisztában, a fiú Vilen, aki most ha nem is teljes valójában, de követi a lányt. Na jó, igazából csak azért követi a szöszit, mert Emily úgy döntött, ideje lenne... khm, beszélgetni egy két dologról. Na jó, valójában Vilen most csak egy illúzió, de hogy mértéktelenül boldoggá teszi a lányt, még akkor is, ha jelenléte foszlékony, az biztos. Egyébként a leányzó most fekete farmert, fekete, szűk pulóvert, fekete tornacsukát visel, kézfejére húzva felsőjének ujjai, kapucnija pedig egészen a szemeit takarja. Mellén már nem rózsaszín feliratú kitűző hirdeti, hogy főprefektusról van szó, azt felváltotta egy kék, amely a szakmegbízotti posztot harsogja. Szőke haja két oldalt, az arcánál válik el a kapucnitól, és leér egészen a csípőjéig, de ez nem igazán foglalkoztatja - annak ellenére, hogy hányszor megfogadta már, hogy levágatja...! Szóval így lépdel a fenyvesben, az őt követő illúzió-Vilennel, akit bár nehéz ilyen szinten megtartani, és elérni, hogy ne remegjen meg a kép, de nagy koncentrációval sikerül. Talán ez eredményezi, hogy orra bukik egy semmiből előtermett, hatalmas kőtömbben, és Susan lábai előtt landol, persze letámasztott tenyérrel, de akkor is, eléggé bizarr a helyzet. Az illúzió-Vilen szertefoszlik, és csak Emily bűbájos alakja marad Susannal meg a lány daimonjával, bár az is biztos, hogy most nem tűnik annyira cukinak a lány, tekintve, hogy ajkait szalonképtelenebbnél szalonképtelenebb, úrinőhöz nem méltó szitkozódások hagyják el. Miután befejezte a káromkodást, macskaügyességgel tápászkodik fel a földről, és elkezdi leporolni nadrágját, tenyerét, miközben Susanhoz beszél.* - Ne haragudj, Sue... nem figyeltem oda. Vagyis... máshova kellett koncentrálnom... *Hátrapillant mindkét válla fölött, de Vilen alakját már sehol sem látja. Színpadiasan felsóhajt, és megrántja a vállát.* - Na mindegy... nem érdekes. Ugye nem ijesztettelek meg?

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Vendég

*A nap már kezd lassacskán lemenni, ám szőke szépségünk még csak most merészkedik ki a kúria falai közül. Hosszú szőke haja egészen a feneke alá omlik le, zöld szemei pedig szépen csillognak. Egy földig érő, ekrü színű ruhát visel, mely szépen kiemeli karcsú törékeny alakját. Hajába egyébként egy piros és egy rózsaszínes virág van tűzve, ajkai vérvörösek, ami meglehetősen szépen mutat a lány hófehér bőrén. Prefektusi kitűzője a kezében van, úgy látszik nem akaródzik neki hordani. Mindenesetre a mai napja sem volt túlságosan eseménydús, mondhatni egész unalmas, de persze még nincs vége a napnak...* - Chest to chest. Nose to nose. Palm to palm. We were always just that close... *Suttogja maga elé, majd csak megindul a Ködfenyves felé. Lábán egyébként nincsen cipő, de még csak papucs sem. A lány mezítláb van, mint nyáron általában oly sokszor.* - Alig változtam. *Bukik ki a száján, miközben lepislant a mellette haladó fosszára. Nos, igen mivel az iskolában egyéb erők uralkodnak a mi kis lánykánkból véla lett... No, persze az sem volt titok, hogy a lány ősei között volt véla, de hát az már régen volt...* - Akkor már valami más lettem volna... *Mondja a lány, miközben az égre pislant. Ami azt illeti tényleg nem változott sokat, talán csak még nagyobb lett a vonzereje, ami eddig is körül vette. A kisugárzása is valahogy feltűnőbb lett...
Léptei halkak, ahogy belép az erdőbe, a köd már kezd leszálni, hiszen már rég elmúlt hat óra. Mindenesetre a lány csak sétálgat, hosszú ruhája pedig a földet sepri. Maga sem tudja, hogy mit akar itt. Talán csak jólesett neki végre kimozdulni a kúriából. Fene sem tudja, mindenesetre most itt sétálgat, mint valami erdei nimfa.*

Vendég

*Brenda nincs is zavarban egyáltalán, bár hogy a hangulata milyen azt tökéletesen elrejti. Vidám kiegyensúlyozott teljesen más mióta tünde lett. Nemir, szimpatikus az ő számára még nem igazán találkozott egy Belsis szakossal sem, de tartott is tőlük a lány. Pedig nem kéne. A meghajlásnál szintén elmosolyodik az ő maga módján egyenes háttal áll a fiú előtt.* - Igen jobb bár lassan tényleg vissza kellene mennünk.*Jegyzi meg a fiúnak és ért vele egyet, bár a lány még kint lenne neki is lenne elintézni valója de majd azt holnap fogja megcsinálni. Nem lenne jó, hogyha a programját a kukába kellene dobni hiszen napok óta, várta ezt az időt meg mi egyéb. Brenda, mint egy tünde könnyedén és kecsesen mozog, ezen a talajon.* - Mit szólnál a teaházhoz?*Kérdezi meg a fiút, majd ha beleegyezik a lány a teaház felé veszi az irányt.*

//Még gondoltam ide írom a hszm következő már a teaházba megy ha Nemir is beleegyezik minidjárt letárgyalom vele Smile

//

Téma: Re: Ködfenyves Csüt. Ápr. 21, 2011 8:50 pm

*Megjelenése nem keltett zavart a lányban. Gyorsan megválaszolta a kéréseit, és be is mutatkozott. Nemir kicsit misztikusabb, titokzatosabb emberekre, sőt inkább lényekre számított idekint, de azért nem hökkent meg a vártnál eltérőbb reakció hallatán. Nem érzett fenntartásokat a lány iránt, ezért nem érezte okát, hogy eltitkolja nevét előle, hiszen már így is ismerősként van jelen, egy név már ne változtat semmit a dolgon. * - Nemir Growal, szolgálatára. *Egy ízléses meghajlást intéz a lány irányába, hogy kicsit megjátssza a figurát, majd felkerül ittlétének az oka. Kissé habozik a válasszal, és igyekszik eltérni a tárgytól.* - Hogy én? Hát.. ahogy te is mondtad, jobb idekint a friss levegőn lenni, mint a kastélyban porosodni. *Barátságos mosoly jelenik meg arcán, ami csupán a meggyőzés érdekében született. Az eredeti tervéről már amúgy is lemondhat, mivel a kijárási tilalom lassan kezdetét veszi, és tilosban már nem akar idekint kószálni. Az már túl nagy kockázatot jelentene.* - Bár szívesen maradnék még kint, nem gondolod hogy azért mégis ideje lenne visszatérnünk az iskolába? Esetleg folytathatnánk a beszélgetés odabent?

Vendég

*Gondolataiba merülve a lány énekelgetve lépdel a Sűrű ködfenyvesbe. Tán lassan lehet vissza kéne mennie az iskolába hiszen már idő van, de nem szeretne. Jó itt kint lenni. A csillagokat bámulja amikor egy fiatal ember érkezik, jobban mondva egy Belsis diák. Egy csábos barátságos vigyort elereszt a szája szélén amikor rápillant a fiúra.* - Az idő jó kint. Minek legyünk bent eme iskolában amikor kint sokkal melegebb van? Hiszen a kúriába falai lehet néha kicsit hűvösek, de még is a nap meg a hold ami adja az éltető erőt a földnek is..*Feleli a lány, mintha nem is ő lenne látszik nagyon máshol van az agya.* - Egyébként Brenda Scoop Naxeldir.*Mutatkozik be, a Vándor leányzónk.* - Kit tisztelhetek benned? Láttalak már órákon, csak a nevedre nem emlékszem ne haragudj a szakod a Belsi jól emlékszem?És, te is mi szél hozott ebbe a fenyvesbe téged?*Kérdezi meg a lány, halványan, de a memóriájában kutat.*

Téma: Re: Ködfenyves Csüt. Ápr. 21, 2011 8:29 pm

*A nap már lenyugodott a horizonton, és a sötétség már mélyen leereszkedett a kúria környékén. Nemir éppen a ködfenyves felé igyekszik. Hogy mi késztette a fiút arra, hogy ilyen késői órán belemerüljön ezen misztikus fenyves mélyébe, ahol még szemeinek látását még a sűrű köd is nehezíti, az egy fontos kérdés a jelenben, melyet a jövő talán majd kiderül. Mindenesetre határozott léptekkel vágja át magát a fák rengetegén, mint aki teljesen tisztában van azzal, hogy pontosan mire is készül. Ahogy sorra szeli a métereket, valami különös, szokatlan, nem várt zaj csapja meg a fülét. Valaki éppen énekel idebent. Az ő fejében is felmerül a gondolat, hogy mi keresni valója van itt bárkinek is ilyen késői órán, pláne egy lánynak, mivel a hangok ezt tükrözik, de nem akar szó nélkül tovább állni, ezért halkan a hang forrása felé veszi az útját, hogy kideríthesse ki az. Amint végre látótávolságon belülre kerül, felismeri Brenda alakját. Bár még sohasem beszéltek egymással, találkoztak már. Talán éppen itt az ideje, hogy ezt megejtsék.* - Mit keres egy fiatal leányzó ilyen késő este, ebben a sűrű rengetegben? *Teszi fel a kérdést köszönés nélkül. Hangja barátságosan, és kíváncsian csendül fel.*

Vendég

~Gyönyörű nap, gyönyörű éj....~*Gondolataiba merült a fél-tünde lányzónk aki most éppen a Ködfenyvesben sétál, egy ibolya színű virág mintás szép ruhában. Cipője pedig most egy papucs, mivel kicsit hűvös van hőburok pulcsi van rajta. Kardja az oldalán, pálcája kéznél van és énekelgetve, kémleli az eget.* - Now You're gone...*Haja a lánynak leengedve, hamuszürke szemeivel csak elmereng a messzeségbe.*

Vendég

*Alanoisnak szerencsére másodjára már tökéletesen sikerült a varázsigéje, így szinte pillanatok alatt megtalálta az elbújt manót. Hálából hogy valóban gyors volt a lány elmondta, hogy él egy szörnyü lény itt az erdöben akit erös elemi mágiával lehet csak megölni, így az igazgyöngy fülbevaló használat mellett döntött a lány akin rajta is volt eme ékszer. Remélte hogy a szörnyet sikerül legyöznie, hisz elemi mágiaágnak a tüzet választotta melyet felerösít reményei szerint a fülbevaló. Ahogy a Ködfenyvesben sétálgatott végig az ösvényen, egyre hangosabb morgás féleségre lett figyelmes, és mire a végére ért, egy nagyobbacska barlangot fedezett fel, amiböl a morgás vagy ilyesféle hallatszott. Gondolta a leányzó hogy lesz ami lesz, elövette pálcáját amit a bakancsába tüzve hordott mindig, majd jól megmarkolta és bement a sötét barlangba. Hogy lásson valamit halkan elsuttogta a fénycsináló varázslatot, majd figyelt mi bukkan fel esetlegesen.*-Lumos! *szerencsére azért legalább 1-2 méterre elöre látott, majd a hang is egyre csak erösödött, végül megpillantott egy hatalmas pókot ami szörös volt és legalább tizszer akkora mint ö, de nem félt. A sok szörös fekete lábaival egyre csak lassan kaparta a földet, meg kicsit mozgott fel-le, jobbra-balra, viszont nem annyira gyorsan hogy ne lehessen egy varázslatttal telibe találni. Alanois nem is ment túl közel, úgy 5-6 méterre töle majd fektetett nyolcast máris küldött a pók felé melynek iszonyatosan nagy csáprágóival egyre jobban szurkált a betolakodo felé.*-Orbus Ignem! *szólt a tüzgolyó varázsigéje, majd hatalmas csattanással telibe is találta a pókot, ami a hátára fordult a lökéshullámtól és lábaival eröteljesen rúgkapált hogy minél hamarabb visszatudjon állni lábaira, hisz tudta hogy igen nagyon sebezhetö. Nem telt bele egy kis idö, máris félig sikerült is neki a mozdulat, de ez kiváló testhelyzetnek bizonyult a lány számára is, hisz elökapta törét és a tüzpengét alkalmazta rajta.*-Fervenignis!*szólt a vari, és amint lángolni kezdett a fegyver azonnal meg is dobta egy igen kellemetlen helyen a pókot ami még nagyobb sivításba, morgásba kezdett, majd lassan csillapodni látszott de ennek csak az elfojt valami trutyis vérszerü valaminek volt köszönhetö, ami lassan szivárogni kezdett a lány felé. Al odament és kivette a pókból a törét, ügyelve arra hogy az esetleges vértócsa szerüségbe ne lépjen, hisz ki tudja, lehet hogy savas vagy ilyesmi. Nem akart még több bajba kerülni. Ahogy legyözte a pókot elövett egy papírzsepit és letörölte a mocskot fegyveréröl, majd visszatette oldalára a tokjába és visszaindult a Kúriába. Ugyis tudta hogy a pók haláláról nem csak ö értesült hanem még sok mindenki, elvégre ez házi volt, így nem ment vissza a manóhoz elújságolni a jó hírt, hisz tudta hogy ez csak a diákoknak volt feladat.*

Tüzgolyó EHM I.
Leírás: Ki az aki nem szeretne a jól ismert tűzgolyóval lövöldözni? Az egyik leghatékonyabb és legkedveltebb varázslat a világon. Előnye, hogy bárki számára igen könnyen elsajátítható, ugyanis hatásfoka már az elején igen pusztító. Egy apró golyócska pattan ki pálcánk végéből, mely elérve célpontját hatalmas detonációval robban szét. Akit nem szakít szét a robbanás ereje, azt az égési sérülések ölik meg. Veszélye, hogy nem tanácsos túl közeli célpontra lőni, mert akkor a varázsló is beleeshet a robbanás sugarába. Nem csak párbajban használatos, hanem pusztításra, ajtóberobbantásra. A lehetőségek adottak.

Tüzpenge EHM I.
Leírás: Természetesen ehhez szükségünk van kardra, vagy egyéb fém fegyverre. Akár egy nyílvessző hegye is megfelelő lehet a célra. A fegyverre varázsoljuk rá a tűzvarázslatot, mely ettől lángolni kezd, így nagyobb mértékű sebzést érhetünk el vele. Állatokat könnyebben elijeszthetünk egy lángoló karddal és a sok ellenfélben is félelmet kelthet maga a látvány. Íj vagy dobótőr esetén a tűz akkor sem alszik ki, ha érintkezik a célszeméllyel, hanem benne is tovább ég.
Pálcamozdulat: Húzzuk végig a pálcát a pengén, miközben kimondjuk az igét.

//másodlagos, így a fülbevaló miatt +1a dobáshoz//

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 8:57 pm

*A helyzetet talán a fenyvesben uralkodó mágia tette olyan különlegessé, talán a diákok birtokában van nagyobb hatalom a szokottnál, és ezek találkozása okozhatta, vagy akár mindkettő, mindenesetre volt valami megfoghatatlan a levegőben. Valami, ami talán egy, a jövőre is kiterjedő, sorsfordító pillanat jelenléte lehetett. Talán ez lehetett ami behálózta most ezt az estét, és meghatározó szerepet töltött be az események leforgásában. Majd aztán Laura kissé különlegesen reagálja le Riát; röviden elmerülnek egymás tekintetében, ami talán egy gondolatban lefolytatott beszélgetés is lehetett, bár az is lehet, hogy csupán egy rossz pillantást vetett rá a Nekromanta lány, mindezt Nemir nem tudhatta pontosan. Mindenesetre a következmény egyértelmű volt: Maria sarkon fordult és elballagott. Eközben Eiron távozik, és a rövid jelenet után Laura is csatlakozik hozzá. Nemir már egyébként is indult volna, így tehát még előnyére is vált, hogy a többiek is távoznak, mivel egyébként sem ismeri még a fenyvest, nem hogy este, ebben a sűrű ködben. Így legalább biztosan nem téved el...*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 8:32 pm

*Egyértelmű, hogy forr a levegő, ahogy a két végtelen életű egymással szemben áll, és olyan életbölcsességekkel tudnának dobálózni, hogy rájuk szakadna az ég is. És hogy ki mi mellett is érvelne pontosan, az más kérdés, de kétség sem fér hozzá, hogy végül az együtt megalkotott kijelentés igazabb lenne, mint bármi más, és fájóbb is. Furcsa mód közben Laurát is elkezdi vonzani a tünde fiú, még úgy is, hogy némiképp taszítják a tündék. Vagy csak taszították. Elvégre ami olyannyira ellenszenves volt bennük, az örökélet, ma már a vámpírlányban is megvan. Egyre inkább érzi, hogy sok hasonlatos tulajdonságuk van, és esetleg remek párost alkothatnának, kiegészítik egymást, a harcos kardja és a nekromanta varázsereje. Két személy, aki nem tartozik az élők sorába, mert keresi a halál közelségét, esetleg már meg is találta, de nem is hol, mert még ezen a földön jár, és fog is, míg világ a világ. Két személy, aki csak sebesülésben, és szerelmi bánatban halhat meg... Majd ugye beugrik Ria... És Laura minden ép eszű gondolatát elveszi, eddig aránylag nyugodt természetet mutatott, de most elszabadul benne a pokol, és ki tudja, hogy ezt mi is okozza pontosan. Annyi biztos, hogy a kérdéseket már válaszra sem méltatja, mindössze lélekbe látó, aranysárga tekintettel néz a lányra. Kívülről ez csak pár pillanatig tart, de Laura és Ria számára talán fél perc is lehet. Az Allidonos hallgató előbb furcsa suttogást hall, majd érzi, hogy nem tud mozdulni, szinte megbabonázza a vámpír tekintete. Hangokat hall a fejében, és kénytelen követni a parancsokat.* ~ Sosem láttál, és sosem találkoztál velem. Nem emlékszel a ma estére, és holnap reggel felkelsz, és mindössze az erdőben jártál, nem találkoztál senkivel. És most elköszönsz, megfordulsz, és visszamész a szobádba aludni. ~ *Majd a kapcsolat megszakad, Ria pedig elköszön, megfordul, és a kúria felé indul, sebes léptekkel. Laura némi gőggel a mozdulatban fordul el a lánytól, és fordul a két fiú felé, akik talán nem értik, hogy mi is történt itt, de nem is fogják érteni. Eiron szavaira enyhén elmosolyodik, majd ő maga is a kúria felé indul, némán lépkedve a tünde mellett, és talán a társaság maradék egy tagja is velük tart. Ebben az esetben pedig csak az előcsarnoknál búcsúzik, majd visszafordul, hogy kimenjen, és bűnbeesés nélkül rója az éjszakát.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 7:55 pm

*A helyzet valóban élessé válik, de nem azért, mert bármiféle konfliktus feszülne valaki közt, csak a nagy szellemek találkozása mindig generál egyfajta felfokozottságot. Laura, Eiron és Nemir egyértelműen fogékony azokra a gondolatfolyamokra, amelyek egymástól erednek. Maira kissé más, ő sokkal inkább hirtelenebb, következetlenebb embertípus, de ő pedig ezért kerül fókuszába ennek a felfokozott helyzetnek. Természetesen Eiront nem taszítja Laura sötét aurája, sőt, mivel a srác önmagában nagyon ellentmondásos, ráadásul tündeként elég nagy élettapasztalattal rendelkezik, egyenesen vágyik Laura után, mintha a lány különös kisugárzása mágnes lenne a tündefiú elméjére. Nem kell itt mágiát keresni, elég ha látjuk, hogy két olyan személyről van szó, akikről feltételezhetjük, hogy többre hívatottak, mint az első akadálynál elbukni és elemésztett senkiknek lenni. A belsirionos fiú már épp reagálna Laura tucattalálkahely megjegyzésére, de bezavar Maira feszültsége és idegessége, s végül szavai is. Láthatóan az allidonos nebuló nincs a helyzet magaslatán, sőt nagyon is szorong. Hogy mi lehet ennek az oka, azt nem lehet tudni. Talán Laura fekete képzetekkel teli kisugárzása, talán a Ködfenyves homálya az, ami fölzaklatja a lányt. Talán mentálisan ő nem annyira fejlett, mint a másik három.* Nem gondolom, hogy egy ködös fenyves közepén, egy számomra majdnem ismeretlen valakiknek el kéne árulnom honnan érkeztem. *Felel végül a lány kérdésére csendesen, nyugodtan. Benne nincs olyan feszültség és zaklatottság, mint Mairában. Ezután tekintetét ismét Laurára függeszti.* Úgy tűnik nem te vagy az egyetlen, aki rendelkezik annyi intellektussal, hogy felfedje e hely varázsát. *Mondja az eramiros lánynak és tulajdonképpen ebben a pillanatban tett egy lépést affelé, hogy egy különös kapcsolat épüljön ki kettejük között. A jövő zenéje, hogy ez a kapcsolat a Jó, vagy a Rossz irányba fog elmozdulni. Ámbátor későre jár és ki tudja milyen aljas kis teremtmények járnak-kelnek errefelé. na és persze nem feledkezhetünk meg drágajó igazgatónőnkről sem, aki minden rajta tartja a szemét. Sőt, mi van, ha épp most fog megnyílni egy térkapu és átlép rajta egy második Nordmed. Sötét talányok kavarognak a ködben és jobb, ha nem találnak ránk.* Visszatérek a kúriába. *Jelenti be a tündefiú könnyedén. Vár néhány pillanatot, hogy ki tart vele. Ha a többiek még időznének itt, akkor egyedül, ha vele tartanak, akkor többedmagával indul meg a robosztus épület felé...*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 7:28 pm

*A helyzet kezd új formát ölteni a fenyvesben. Eiron és Laura közt kezd kiéleződni a helyzet, és a figyelmüket egyre inkább egymásra összpontosítják. Egyfajta mentális harcként érzékeli ezt Nemir, amint próbálnak diadalmaskodni egymás fölött. Egy külső szemlélőnek ez egy nagyon érdekes és egyben tanulságos párharc is lehet, ha a helyzet úgy adódik, bár egyenlőre inkább csak a terepfelmérés zajlik kettejük között. Egymás megkörnyékezése. A tünde barátságtalan köszöntése érthető ebben a helyzetben és egyébként sem a cserfes közlékenységéről híres. Nemirnek is csak több órás beszélgetés után mutatkozott be, mindaddig fel sem merült köztük egymás nevének a megismerése. Sokkal inkább a belső jellemet térképezték fel egymás szavaiból és gesztusaiból. Ez talán amúgy is sokkal érdekesebbnek bizonyult, mintha egy önéletrajzi tesztet kellett volna kitölteniük. Laurát azonban még nem ismeri csak hírből, és most itt a lehetőség, hogy a valóságban szerzett tapasztalatokkal is kiegészítse a tudását. Megjelenése vámpír létéből kifolyólag nem szokatlan. Ez a fajta felvágásszerű öltözet amit most is visel és a játékosság és kacérság amit jelenleg játszik meglehetősen tipikus, ahogy az sem lenne meglepő, ha valami hirtelen okból kifolyólag teljesen másként kezdene viselkedni. Nemir előtt legalábbis meglehetősen lobbanékony természetként jelenik meg Laura. Maira próbálkozik nyugodtnak maradni, és tovább kérdezősködik. Este egy sötét fenyvesben három idegennel szemben ráadásul tudva, hogy egyikük vámpír, talán nem a legmegfelelőbb dolog egyből a származást illetően kérdezősködni. Nemir eddig kissé hátrahúzódott a szituációtól, és inkább csak csendesen volt jelen. Most azonban lépnie kell valamit. Nem akar egy porosodó gyalogként állni a sakktáblán.* - Azt hiszem ezzel a válasszal még várnod kell egy kicsit,legalábbis ami engem illet. Nem hiszem, hogy ez volna a legjöbb alkalom, hogy ilyen cserfesek legyünk egymással szemben, majd talán annak is eljön az ideje.* Elkapva tekintetét a távolt kémlelné ha tehetné, de ebben a sűrű ködben és sötétségben már nem lát túl sokat, ami nem túl előnyös helyzet rá nézve, ugyanis egy vámpírral és egy tündével áll szemben, akik nyilván valóan otthonosabban mozognak ilyen közegben. Röviden latolgatja a helyzetet, hogy tovább áll , de úgy dönt marad még egy keveset, talán csak a teste az, ami még maradni akar és nem engedelmeskedik az eszének, aki már szívesen távozna.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 7:16 pm

*Ria elteszi tőrét és pálcáját,látva,hogy nincs veszély,majd a lányra pillantva megérzi,hogy nem egy egyszerű emberrel van dolga.Kissé elhúzza száját,és megpróbálja fegyelmezni magát,nehogy nekirohanjon csak reflxből a lánynak.*~Ő nem tett semmit.Egy pillanat alatt megölhet.Fegyelmezd magad!~*szól magára,és reméli,nem látszik az erőlködése.*-Bocsi hogy így találkoztatok velem,de ez a reflex mindig előjön belőlem,ahányszor valami különös hangot hallok.Egyébként Görögországból jöttem.*majd mikor látja,hogy a tünde elég bizalmatlan még vele,odalép hozzá,és onnan szemléli a többiek reakcióját.*-tudom,hogy elég furcsa volt ez,de hát fontos az óvatosság.*mondja,majd elmosolyodik.*És mégegyszer bocsi,úgy tűnik le kell szoknom erről.*szabadkozik,majd ha a többiek még mindig nem reagálnak,folytatja*-És ti honnan jöttetek?*kérdezi,de ha bárki megpróbálna rátámadni,lehetőleg ügyesen kivédi.Közben bialmatlanul méregeti a vámpírlányt,és megpróbálja nem rosszul megítélni.~Ne tedd!*szól magára*~Nem tett még semmit.Hmmm..Látszik rajta,hogy vámpír.Feltűnő öltözködés,a piros fény a szemében...Valószínűleg éhes.Rosszkor jöttem..Amíg nem tesz semmi olyat,én se meggondolatlankodok.Amúgy is,előnyben vannak.Seperc alatt legyűrnének.~gondolja,de gondolatait nem mondja ki,igyekszik jófejnek mutatkozni.Reméli,hogy újabb barátokat talál,de nem tűnik olyan teljesen biztosnak.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 6:58 pm

*Jelenleg sokban hasonlít a tünde fiúra, gyors, pontos, halálos, szinte örökké él. Minden esetre nem nagyon zavartatja magát, egyre sötétedik, az ő látása pedig ilyenkor csak élesedik, egyre kényelmesebben érzi magát, nem bántja a napfény, és fény hiányában lassan vak sötét kerekedik. Ilyen az éjszaka. Tekintete pedig önkéntelenül is a magasba szökik, még ha tudja is, hogy lehetetlen, hogy innen egyetlen csillagot is lásson. Eiron szavaira csak furcsa pillantást vet rá, és a lány hangja egyértelműen megváltozik.* - Bánom is én, ha ott maradok. Nem tart semmi ezen a poros bolygón, csak a muszáj. *Majd pár hosszú másodpercig csak néz rá, aranysárga, csillogó, fénylő, de mégis oly borús és fájdalommal teli tekintetével, majd inkább lenéz a farkasra. Végül valaki berobban a képbe, akit a lány valószínűleg már egy jó ideje hallott, ahogy a tünde is, de Laura még a vérét is érezte, minden szempontból. Így nem nagyon lepi meg, hogy Ria beesik. Csak sóhajt egyet, és félig mérgesen a lány felé néz.* - Régebben ez egy csendes hely volt. Egy olyan hely, ahol hallani lehetett a fák suttogását, ahogy a halálról mesélnek, és érezni a szelet, ami messze viszi a vér szagát. Ma már ez is tucattalálkahely... *Lép kicsit távolabb a lánytól, szintén nem szólva a nevéről, és a farkas persze követi, világító kék szemét a lányra emelve, majd a tündére, és ismét vissza gazdájára. Furcsa, furcsa párost alakítanak így, egyértelműen nagyon furcsát. Szinte Laurát is meglepi, hogy nem taszítja a többieket a belőle áradó mély, fekete aura, a sötét kisugárzás. Bár való igaz, hogy ezt most nagymértékben nyomja el csáberejével.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 6:37 pm

*Eiron folyamatosan fürkészi Laurát, már amennyire látja őt. Nem kifejezetten hatja meg a rövid szoknya és a vámpírcombocska. Tündeként sokkal elvontabb dolgokért rajong és a testi élvezetek messze nem az elsők ranglistáján.* Csak nehogy ötödjére sikerüljön felkérnie a haláltáncra úgy, hogy végül a Zord Kaszás ágyában kötsz ki, amit koporsónak hívunk és buja vágyak közepette elfelej elengedni... *Fűzi hozzá a lány gondolataihoz Eiron és mégicsak megjelenik egy kis erotika is beszédében, természetesen nem főhangsúlyos, csupán Eiron stílusosságát mutatja, hogy képes szürreális költő képekkel egészen közelhozni, emberszerűvé tenni a tárgyalt elvont gondolatot. Mikor betoppan a farkas, megvillan a fiú szeme. Félelmet nem érez az állattal szemben. Állatok közt nevelkedett és alapvetően van a tündéknek olyan kisugárzás, ami megérinti az állatvilágot. A lánnyal jó barátságot ápolhat farkastestvér, amely a thestralhoz hasonlóan, szintén gyakran visel magán negatív képzeteket, amelyeket a közvélemény aggat rá, holott a farkast is csak az életösztön vezérli.* Egy részét? Furcsa, mert én bár nemrégóta vagyok itt, bejártam már minden szegletét a kúriának és a labirintusnak, sőt a birtokot is nem egyszer felderítettem, mégsem érzem úgy, hogy akár fikarcnyit is éreznék belőle, vagy tudnám, hogy mi vár rám a következő sarkon. *Refkelktál végül Laura nezabaros megszólalására is. Mikor megjelenik Maria, tulajdonképpen hidegen hagyja a belsirionos harcos fiút.* Üdv! *Köszönti őt, de elég bizalmatlan. Nem szokta csak úgy elóbégatni a nevét úton-útfélen, hisz ki tudja kivel hozza össze a sors. Ráadásul a lány harci készültésgben jelent meg... hát érdekes, viszont lehet, hogy Eiron előbb tudná elvágni a lányka torkát, semmint hogy az képes lenne használni pálcáját a tündefiú ellen.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 6:18 pm

*A halál misztikumának valóban erős hatalma van. Sokak kíváncsiságát vonzza, de sokak tartanak tőle. Nemirnek is vannak halállal kapcsolatos élményei, de nem olyan közvetlenek számára hogy azok mélyebb nyomot hagyjanak benne, így a threstral sem jelenik meg előtte teljes pompájában, a maga sajátos megjelenésével. Azonban ez a név kissé ismerősen sejlik fel az elméjében, és nem hagy nyugtot a fiúnak, azonban nem kell sokat várnia a válaszra, ugyanis Laura viselkedése gyorsan kiegészíti a róla hallottakat. Valóban, Laura szoros barátságban van a halállal, mint ezt ő is kijelentette. A rövid kis színjátékban úgy tűnt, hogy eltántorodott kissé eredeti tervétől, és a rövid pillantás amit Nemirre vetett, nem kerülte el a figyelmét, bár a farkas megjelenésével egy újabb taggal bővült a társaság. Bár valószínűleg nem túl bőbeszédű, de mégis csak egy újabb tag. Már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor egy újabb személy toppant be, és zavarodottan igazgatta meg magát, majd bemutatkozott. A kérésnek megfelelően Nemir is bemutatkozott.*
- Nos az én nevem Nemir, kedves Maria, illetve Ria. Azért remélem nem ijedtél meg túlzottan, mint ahogy azt a pálcád és tőröd mutatja.
*Valóban egy sokkal mozgalmasabb délutánra került sor a mai napon, mint ahogyan azt Nemir gondolta volna, egy ilyen sötét, zárt helyen. Talán ez a hely nem is olyan eldugott és kietlen mint elsőre gondolta.

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 6:02 pm

*Egy magas,fekete hajú görög lány jelenik meg,csak társaságot keresve,hátha valaki beszélgetne.A fenyvesben kissé hűvös van,de azért sem veszi fel a pulcsiját.Elég jó kedve van,és mostanában csak Rékára,új barátnőjére gondol,az első emberre,aki rokonain kívül kedves volt hozzá.És nem mellesleg az első barátnője is.Gondolkozva járkál az erdőben,beszívja a friss levegőt,hogy úgy mondjam,élvezi az életet.Az egyik kis utacskánál hangokat hall,így előveszi bal kezébe tőrét és jobbjába pálcáját.Odaoson a társasághoz legközelebbi fához,és sóhajt egyet.Majd vesz egy nagy levegőt,és kiugrik.Mikor meglátja,hogy egyszerű diáktársai beszélgetnek,elvörösödik,és ideges mozulattal megigazítja lófarokba kötött haját.*-Öööööö...Sziasztok!*köszön,majd közelebb megy*-Nem tudtam,hogy ti vagytok.Bocsi,ha megijedt valaki.Ja,el is felejtettem bemutatkozni.Maria Thekla vagyok,nemrég érkeztem.De hívjatok csak Riának.Titeket hogy hívnak?*kérdezi,és reméli,nem égett le nagyon a többiek előtt.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 6:01 pm

*Becsöppent két Belsirionos fiú közé, a maga kis lenge öltözetében, combvillantós szoknyában... Hát igen, ez nagyon Laura, vonzza az ilyen helyzeteket, hiszen valamit enni kell... Ennél már csak az a jobb, ha egyedül van a kiszemelt úrfi, de ez sem rossz. Amúgy megérkezése után nem áll meg, lassú, ruganyos léptekkel kezd körözni a tünde fiú körül, egy nagymacska kecsességével, vadászösztönével. De amikor Eiron válaszol a kérdésére, hirtelen torpan meg, kicsit oldalra billenti fejét, és édesen elmosolyodik.* - Hát igen, vannak, akiket ez már nem tart vissza. Négyszer haltam meg. És még itt vagyok. Azt mondják, hogy aki egyszer kijátszotta a Zord Kaszást, annak másodszorra is sikerül... *Mosolyodik el, és abban a mosolyban most nagyon van valami, valami nekromanta vámpírbáj, ami egyszerre vonzó és ijesztő. És igen, annyi biztos, hogy sok mindent megélt a hölgyemény, túl sok mindent is, már most írhatna róla vagy két könyvet, és mesélhetne olyan dolgokat, hogy a legbátrabbnak is inába szállna a bátorsága. És ezt a lány mind-mind megélte... Végül a másik fiú felé fordul, és aranysárba tekintetében valami vörös fény csillan. A tündéért kár lenne... Más préda kell. Majd egy hófehér farkas üget ki a fák közül, a ködből kiszakadva, kibontakozva, és elterelve ezzel Laura gondolatait az éhségről. Majd az állat leül mellé, mint valami ragadozótestbe zárt őrangyal. Vámpírunk pedig csak lepillant rá, és csendesen megszólal.* - Sok borzalmat rejt ez az iskola. Még mindig, mikor nagy részét már felfedeztük... *Végül egy nagyobb levegőt vesz, elpillant a távolba, mert ugye ő még lát is valamit a félhomályban, amit a fák és a köd nyújt. Sokaz ki lehet belőle olvasni, nagyon is sokat. Csak a legtöbben nem hisznek saját szemüknek.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 5:41 pm

Nem gondolom, hogy amiatt érkeztem az erdőnek ezen részébe, hogy töprengjek. Sokkal inkább vonz a halál és élet közti pengevékony határ és bízom benne, hogy egyszer rálelhetek. Talán épp itt... *Felel Eiron Nemir kérdésére és közben oldalra néz a thestrál irányába. Ez az állat tulajdonképpen leképezése Eironnak. Igazi bestia, varázslény és ennek fényében abszolút a Természethez tartozik, ráadásul nem jelentéktelenebb osztályba, mint a szárnyas lovak osztályába. Ugyanakkor kicsit más. Elüt a másik három fajtától. Nemcsak kinézetben is, hanem életmódjától is, minden tekintetben... de mégiscsak szárnyas ló. Eiron ugyanilyen a tündék közt. Ott csörgedezik benne a nemes vér, a fák népének vére, a halhatatlanok vére, mégis vonzódik a halálhoz. Nem is magához az elmúláshoz, hanem a halál misztikumához, de leginkább ahhoz, ami a halált összeköti az élettel. Újabb kapcsolópont a thestrállal. Bármennyire is nemes ez a lófajta (hisz szárnyas ló), mégis csak az láthatja, aki találkozott már a halállal. És igen... itt jön a képbe Laura. Laura, aki tán a köd teremtménye... de mégsem az, hisz Eiron hallott már róla ezt-azt. Ő A Laura. Sokat megélhetett a lány. Szépsége mellett ereje is van hozzá, hogy dacolhasson a mindenséggel.* Vagy ki olyan gyenge, akit még a halál is megállít abban, hogy láthasson egy állatot. *Válaszol vissza a tündefiú Laurának evokálva az ő gondolatait, de mégis módosít rajta. Emberére, pontosabban tündéjére akadt most a lány. Egyébként első pillantásra szimpatizál vele. egy élő halottal.*

Téma: Re: Ködfenyves Pént. Ápr. 01, 2011 5:22 pm

*Már jóval korábban letért a fenyvesben húzódó ösvényről, és nem is állt szándékában visszatalálni rá egyenlőre. Talán ha nem a járt utakon sétál, érdekesebb dolgokkal is találkozhat, és jobban elmélyülhet a környező tájban, és az általa keltett gondolatokban. Az a bizonyos köd, amely ezt a helyet birtokolja az esti időszakban, már letette lábát a talajra, és kezdi beburkolni a teret. A távolságok még inkább lerövidülnek, és csak most kezd eszébe jutni Nemirnek, hogy valóban jó ötlet volt-e tőle a fenyves mélyén bandukolni, ahol sehol egy természetes jelzés, ami visszasegítené őt a kastélyhoz. És persze itt van még a köd is, ami még átláthatatlanabbá teszi a környék. Bár nem érzi magát túlzottan elveszve, mégis átsuhan a fején a gondolat, azonban rövid töprengés után, úgymond megoldásként érkezik elé egy ismerős diák alakja. Nem számított társaságra ezen a kietlen helyen, de hát ki más lehetne az, aki ide téved, ha nem egy tünde. Méghozzá Eiron, akinek természete egyébként is mindig az elmélkedés világába hozza.*
- Szép jó napot neked is! *köszönti mosolyogva* Nos valóban jól látod. Te is kedvet kaptál, hogy hosszú töprengéssel töltsd a délutánodat? Tulajdonképpen még sohasem jártam a birtok ezen részén, de azt hiszem lesz még módom rá, hogy ismét körülnézhessek itt.
*Laura megjelenése váratlanul érte, nem számított rá hogy úgymond ekkora forgalommal találkozzon egy ilyen csendes helyen, de hát mi más lehetne tenni, mind hogy alkalmazkodjon a körülményekhez.*
- Szerbusz Laura, a nevem Nemir, Nemir Growal.

» Ködfenyves

Ködfenyves

Ködfenyves

Similar topics

Similar topics