Na akkor már én is. Talikon nem voltam még, szerintem nem is fogok eljutni. Bármennyire is szeretnék. A pénzzel még csak nem is lenne gond annyira, mert ha nagyon szükséges akkor össze tudom szedni. Viszont az a 8 óra össz utazás kicsit fárasztó. Most sajnos őszi táborba sem jutok el, de nyári táborban igérem ott leszek. Na és rá is tértünk a táborra. Talin ugye még nem voltam de büszkén jelenthetem ki, hogy a második nezabár nyári tábor focibajnokságának aranyérmes csapatában mint profi fejelő foglaltam helyet. Egy szóval ott voltam a táborban. Nagyon jól éreztem magam, de ezt a táborlakók úgy is tudják. Csak magamat idézhetem." Életem legjobb hete volt."

én most akkor ezt egy kicsit bővebben kifejteném, ha lehet^^"

Tali:

Az első találkozóm a legutóbbi volt. Bár már tavaly év elején regisztráltam, és (majdnem) minden egyes alkalommal be volt tervezve, soha nem jutottam el odáig, hogy tényleg menjek. Aztán végre elérkezett az idő, és már annyira de annyira akartam menni, hogy szülői tiltás (plusz a drága jó édesapám még rám is zárta az ajtót) is elmentem. Kimásztam az ablakon, át a kerítésen, alapból fájós bokával, és késve bár (de törve nem) ott voltam.
Elmentünk a városligetbe focizni, először Kaennel, Shawnnal, Gaeaval, Susannal és... és nem emlékeszem már kivel voltam egy csapatban. Tiszta poén volt az egész, nem vérre ment (ennek ellenére az első meccset mi nyertük^^) és végignevettük az egészet. Amikor befejeztük a focit, páran (Rosé, Shawn, Atanas, asszem Niko és Én) röpiztünk focilabdával, az is buli volt. Persze közben jókat beszélgettünk. Utána elmentünk a Siriusba, ott teáztunk, és játszottunk gyilkososat (- nem haltam meg! ) ismerkedtünk, Kaen és Cir elmondta, mikre számíthatunk a nyáron. Azután volt Legyen Ön Is Nezabaros kvíz is, ami szintén érdekes volt^^

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy aki még nem volt talin, de már megfordult a fejében, az mindenképpen próbáljon eljönni. Sue és Pierre is attól féltek, hogy mi lesz, ha majd senki nem akar velük beszélgetni, és hasonlók, de pl. én is először voltam, és hozzám rögtön odajött Rosé, Shawn, Andrey, meg asszem Laura.

Tábor:

Idén egy "szerencsés balesetnek" köszönhetően el tudtam menni a táborba is, ami... ami hát... fúúú! Eszméletlenülzsírkirályul jó volt, és aki nem jött, az valószínűleg el sem tudja képzelni, hogyan éreztük magunkat, és milyen volt a hangulat. Mármint... most komolyan, nem bírom leírni szavakkal.
A végén, a búcsúzásnál még el is sírtam magam, mire Rosé is elpityeredett. Szóval nagyon jó volt, kihagyhatatlan.

Így ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen garantált, hogy egy percig sem lesz rossz kedve, és nem fog unatkozni!