Árnymadarak-mocsara

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Pént. Júl. 02, 2010 5:09 pm

*Könnyed léptek suhanása a mocsár irányából, azaz nem teljesen. Egy sötét hajzuhatag tűnik elő a régi kegyenc megfigyelő helyről. A tünde fülek, a tünde íj láthatóan villannak elő a maguk pompájában, mégis a sötét külső, a világos bőr nem a jó jelleméről árulkodnak. Casimiro mindenesetre nem alapvetően gonosz, inkább csak túlontúl érdekember, és megkeseredett a sok-sok év során. Ő még a legelső kegyenc generáció tagja, szinte az egyetlen, aki maradt, a többség már új, vagy már azóta szintén eltávoztak. Könnyen feláldozható bábuk voltak ők a táblán, akikre nem sokáig volt szükség. Amikor meglátja a távolban közeledő fiút, fel is fedi magát, és közelebb lépdel hozzá. Oldalán a tőrt keresi, mely nélkül esélye sem lenne a mostani feladatban. Halvány mosollyal lépdel közelebb a fiúhoz.* -Remélem felkészültél...habozásra nem lesz idő. Indulás! *Maga elé indi Jack-et, hiszen ő az, aki itt bejáratos, tudja a rejtettebb utakat, ahol könnyedén bejuthatnak az iskolába, amíg odakint folyik a nagyobb mondhatni elterelés.*

_________________
Renegát tünde. A múltja elég sötét, bár hajdanán nem olyan volt, mint most, de az élet megváltoztatta. Hideg és kimért, nem foglalkozik másokkal, a saját boldogulását tartja csak szem előtt. Nem életcélja a gyilkolás, de szeret valami felsőbb erőt szolgálni, még ha az gonosz is, így került az úrnő szolgálatába. Megveti, sőt alapvetően gyűlöli az embereket. Kiváló harcos, bűbájhasználó, remekül ért az átváltoztatásokhoz, és a mentális varázslatok sem állnak tőle távol.
Előtörténet
Cirelin de Sovalon multija

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Pént. Júl. 02, 2010 5:03 pm

*Határozott, bár kissé ideges léptekkel érkezik az árnyak katonája ezen a borús napon. Felnéz az égre, belemered a ködös mocsárba, miközben lassan megáll. Üzentek réte, hát eljött. Fekete nadrág, lopakodó lábbeli egy újabb tornacipőből, aminek a fűzőjét betűrte, hogy az esetleges ahrcokban ne okozzon gondot, felsője az alkímiás ingje, az ezüt jelkép ott díszeleg a szíve felett. Az öv msot is ott az oldalán, a nekromanta kard, ezüst tőre, pálcája, és az a lilás derengésű tőr is ott sokarozik, valamint egy apróbb zseb, amibe fontosabb holmijait pakolta. Üvegcsék, csak egyszerűbb, könynebb dolgok, amik nem fogják megakadályozni. Tudja, hogy a mai este után nem fogják tit befogadni. Azután menekülnie kell.. Az ocelot csak halkan morog mellette.* -Nem hittem volna, hogy nem bízik meg benned. *Jack idegesen leinti egy kézsuhintással az állatot. Nem hinné, hogy ne bízna benne az úrnő, csak kell valaki, aki.. Pontosan ő sem tudja, kit és miért kell ma itt megvárnia, de ha ez volt a felsőbb utasítás, akkor ez volt az. Nem kételkedik, nem kérdez vissza. Vár.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 6:11 pm

*Megfogja a futót, majd a keze alatt robbant fel a tábla hirtelen. Rámarkol a futóra, mintha azt még megmenthetné, és valóban, azt még megmentheti. Hiszen tot van a kezében, védelemben. Felnéz az Úrnőre, enyhén értetlenül, hogy mégis mire volt jó mindez, az ocelot enyhe szívroham-szerű állapotával nem is törődve. Enyhén megcsóválja a fejét, jelezve, hogy nem érti, mire akar mindezzel utalni, bár valami dereng neki. Dereng, de nem biztos benne. Amikor hallja a magyarázatot, akkor lepillant a romokra, lepillant a kezében levő fehér futóra, és vére megérti. Valami effélére gondolt ő is, és most nyert csak bizonyságot. A harmadik oldal.. Megszorítja a bábut, majd felnéz az Úrnőre, szemeiben elszánt fény csillan meg. Amikor a nő előveszi a köpenye alól az ébenfekete tokot, tekintete egyből arra vetül, és a lilás derengésnél már rosszat sejt. Érzi, hogy nem valami könnyed, egyszerű kis dolgot kell tennie. Ezzel a lépésével tényleg felrúgja az egész sakktáblát. Átveszi a tőrt, egy enyhe meghajlással, jelezve, hogy igen, érti, és pontosan tudja, hogy mit is kell tennie. Még felnéz a nőre, és talán krédezne is valamit, felesleges kérdéseket, mint, hogy mikor látja legközelebb, hogyan kerül vele kapcsolatba, vagy honnan fog tudni minderről, de felesleges, lényegtelen kérdések ezek. Amikor egyedül marad a mocsárban az ocelottal, egyik kezében a tőrrel, másik kezében a bábuval, szemeiben fellángol az elszánt tűz. Az ocelot egészen halkan szólal meg.* -Megígérted.. megesküdtél.. A tánc elkezdődött. *súgja bele a szélbe a fiú, majd a tőrt elrejti az övébe, mintha teljesen átlagos tőr lenne, a bábut a zsebébe csúsztatja, aztán visszaindul az iskolába. Az ocelot kissé kelletlenül, hezitálva, de követi.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 6:01 pm

*Bólint, megvárja, míg a fiú lép, és amíg még Jack kezében van a futó, egy könnyed mozdulattal darabokra robbantja a táblát, egyedül az éppen mozgásban lévő futó maradt meg a fiúnál.* Na látod. És ennyi, vége a játéknak. Érted már? *Egy pillanatig kivár, de mivel az előbb a fiú nagyon ledermedt, szembeáll vele* Ezek a balgák itt évek óta azt hiszik, hogy a jó küzd a gonosz ellen. Ostobaság. Csak van két oldal, egyiket sem lehet gonoszabbnak tekinteni, minden csak nézőpont kérdése. De mi van akkor, ha van egy harmadik fél? *A tábla romjaira sandít* Neki nincsenek bábui, így nincsenek látható lépései sem. Kivéve egyet. Amivel az egész táblát felboríthatja. Akkor pedig nem marad más, csak te magad. *Pillant a futóra, amit még mindig Jack szorongat* Évek óta figyelem ezeket. Mindig a gyengébbet segítettem, de itt az ideje, hogy egyszer és mindenkorra befejezzük. A harmadik játékos te vagy, és voltál is. Mindenki rád számított, te voltál mindenki reménysége. Akkor rúgd fel a táblát, és tedd meg azt, ami neked a fontos. Vedd át a hatalmat, élj a sorsoddal. *A köpenye alól egy ébenfekete tokot húz elő, amiben három lilásan derengő tőr van. Az egyiket a fiú kezébe nyomja.* Az aranytünde most nem számít támadásra, a kis barátai elutaztak. Mához egy fél holdfordulónyira... akkor a leggyengébb. Ezt a tőrt vámpírok ellen kovácsolták. Tudod mit kell tenned. *Sziszegi hidegen, aztán köddé válik, a sötétség pedig eloszlik.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:53 pm

*A bíztató szavakra, és az elnyújtott szóra megnyugszik, egy nagyobb darab kő esik le a szívéről. Jól lépett, eddig. A háttérben levő morajlást nem is hallja annyira, vagy talán csak nem figyel rá. Amikor hallja, hogy a fehérrel is lépnie kell, akkor egy kissé megdermed. Feloldódva a sokkból, hátrasandít, és felnéz a Nagyúrnőre, bele Gabrielle arcába, szemeibe, abba a mély kútba. Látszik rajta, hogy nem érti, miért kell, hogy a világosnak kedvezzen. Minden esetre összecsapja a bokáit, biccent egyet, és átsétál a másik oldalra. Arcán egy izzadtságcsepp szalad végig, ahogyan ismét a táblára néz. Az ocelot laposkúszásban mászik át, és áll meg Jack mellett. Nem mond semmit, gondolatban sem, egyszerűen nem mer. Lábai köré fonja a farkát, és úgy figyel, közvetlenül a fiú mellett ülve. Jack vadul pásztázza a sakktáblát, hogyan is lehetne msot a világosnak kedvezni ebből a helyzetből, melyik lehetne a megfelelő lépés. Felnéz a nőra, új mentorára, és látja a szemeiben, hogy eddig minden úgy alakult, ahogy látta. Egy pillanatra felötlik benne a kérdés, hogy talán mindegy, mit lép, hiszen a következő lépés is előre meg van írva, ahogyan az előző, aztán kisöpri ezt a gondolatot. Nem lehet. Nem lehet minden lépése előre megírva, mert ha igen.. Akkor rémes ember lehetett előző életében. Lendül a keze, és a fehér futó egyenesen a fekete vezér felé tart.. és egy könnyed mozdulattal üti le azt, előtörve az egyik bástya mögül. A fiú várakozóan pillant fel a nőre, kezeit leengedve maga mellé.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:46 pm

*Ördögien elmosolyodik, a fiú tökéletesen követi az elképzelését. Tudta, látta rajta a hezitálást, és mégis... biztos volt benne, hogy a megfelelő döntést fogja hozni.* Jól van... *susogja* Jóól van. *A háttérben mintha morajlana valami.* Akkor most hogy ilyen legyőzött helyzetbe hoztad az egyik felet, lépj a világossal. *elengedi a fiú vállát, és int neki* Menj a másik oldalra, és most kedvezz a világosnak. Lépj úgy, hogy a sötétnek ne sikerüljön a győzelem. Hamarosan látni fogod, hogy mit is akarok most mutatni neked.
*Karba font kézzel nézi a fiút, arcára ez van írva: "eddig minden úgy történt, ahogy előre láttam"*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:41 pm

*Az asztal megjelenésére egy kicsit megborzong, főleg, amikor a sakktáblát is megpillantja. Nagyon régen, kiskorában sakkozott utáljára. Érdeklődve lép közelebb az asztalhoz, enyhe megszeppentséggel nézve fel a Nagyúrnőre, majd vissza a táblára. Közelebb áll, és egyszerűen elemezni kezdi a helyzetet. Figyeli a lépések lehetőségeit, hogy mégis mivel lehetne és merre lépni. Átismétli, melyik bábu mire jó, mik az alapvető szabályok, valamint mivel hogyan lehet lépni. Nem remeg a keze, még nem nyúl egyik bábuhoz sem. Amikor érzi, hogy az alak mögé lép, akkor sem pillant fel. Az ocelot is egyre kíváncsibban fürkészi hol az asztalt, hol a táblát, hol a nőt. Az ujjakra a fiú enyhén megremeg, mintha a hideg rázná ki egy pillanatra, de nem szólal meg, nem ad hangot sem annak, hogy egy cseppet ideges, sem annak, hogy izgul. Egy rossz lépés, és talán örökre itt vész el. Végül, mikor meglátja a megfelelő lépést, akkor megvillannak a szemei, és a fekete vezért fogja meg, majd arrébb teszi.* -Sakk. *ejti ki egyszerű, száraz, hideg hangján. Az ocelot csak felsóhajt, a fiú csak lélekben mer ilyesmit tenni, úgy érzi, elhamarkodott lépés lenne. Elengedi a fekete vezért, de nem néz hátra, a táblát figyeli, továbbra is.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:34 pm

*A sötét nagyúrnő szíve nem dobog hevesen, talán nincs is neki évezredek óta. Csak szövögeti terveit, amiben ez a fiú még fontos szerepet játszhat. Csettint egyet, és a fiú előtt megjelenik egy asztal, amin egy megkezdett sakkjátszma van.* A fekete picit jobban áll, most ő következik, lépj vele. *Biccent a nő, és várja, hogy a fiú mit is reagál. Felpillant a kúriára, és tudja, hogy hamarosan bekövetkezik az, amit oly aprólékosan kidolgozott, s melynek már minden szereplője felállt, akár egy sakktáblán. Várakozón néz vissza Jackre, sőt mögé is áll, puha kezeit, a fiú vállára téve. Ujjai karmosak, akár egy szörnyetegé, mégis egy gyönyörű nő kezéről van szó. Ki tudja, talán egy rossz lépés, és a kecses ujjak a fiú torkára fonódnak?*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:26 pm

*Ahogy megpillantja Gabrielle arcát a csuklya alatt, akkor egy pillanatra megfagy az ereiben a vér. Amikor régen a tárnák altt sétáltak.. Minduntalan ugyanaz az egy név jut eszébe arról az egész estéről.* ~Siqr..~ *fut át az agyán ismét a név, de koncentrál, hogy kitisztítsa az elméjét. Nem akar semmit sem kiadni magából, elkalandozni meg főleg nem. Csak erre az egy pillanatra akar koncentrálni. A szavak hallatán egy cseppet beljebb húzza a nyakát. Hát igen, véletlenek, és balesetek. A végső kérdés feltételénél azonban mégiscsak kihúzza magát. Még most sem teljesen, de jobban. Az ocelot igyekszik megvetni a lábait, és magabiztosabb kéept festeni, mégiscsak ez a megfelelő, a nagy pillanat, és a fiú mellett kellene, hogy álljon, de a sötétség, és a gonosz ekkora jelenléte mindig is taszította az állatot. Nem élt még át ekkora dolgokat. Jack sem, de ő készen áll rá. Finoman biccent.* -Készen állok rá. Hallgatom parancsaidat. *szavaiban nincs csapda, nincs csel, nincs gúny. Őszintén perdülnek elő, ahogyan a szíve is mintha egy kissé hevesebben dobanna. Régóta várt erre a bizonyos pillanatra, és végre elérkezett, ő pedig készen áll arra, hogy megragadja a pillanatot. Belenéz a hatalmas, sötét, fekete lyuk-szerű szemekben, és egyszerűen elmerül benne. Hagyja, hogy a sötétség vonzása magával ragadja.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:19 pm

*Az úrnő nem is figyel most az ocelotra, egyenesen a fiúra emeli a tekintetét. A fiú most láthatja, hogy Gabrielle az, most a saját arcát viseli, mint 2500 évvel ezelőtt. Bár azóta sok idő eltelt, elképzelhető, hogy ez csak illúzió, vagy talán visszafiatalította magát?* Régóta figyelem ténykedésedet. Annak idején a társaiddal ostoba módon ellenem fordultatok... *utal Summer lökésére, amivel kilökte őt a bárkából* ... ám a véletlenek folytán most mégis itt vagyok, erősebben mint valaha. És most adok egy esélyt, hogy te, csakis te, megváltsd az életed, a tanítványomként. Készen állsz, hogy megtedd, amit várok tőled? *pillantása mélysötét, mintha a fiú a egy fekete lyukba pillantana.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:12 pm

*Éppen az utat keresi, amikor a sötétség egyre jobban körvonalazódik körülötte. Az ocelot halkan nyüszögve érzékeli azt a brutálisan sötét aurát, ami egyre inkább közelít, a fiú azonban csak felemeli tekintetét, és megveti lábait, kezeit maga meleltt tartva, leengedve. Nem nyúl pálca után, mintha érezne valami kellemeset ebben az őt körbeölelő sötétségben. Az Árnyékgyűrűjében egyre erőteljesebben kavarog az a bizonyos démon, amit/akit belezártak, mintha azt érezné, hogy nemsokára munkája lesz, vagy azt érezné, hogy valami ismerős, otthonos dolog van körülötte. Amikor az alak testet ölt, majd megszólal azon a bizonyos hangon, akkor a fiúban hirtelen tör fel ezer emlék, szinte egyszerre. Személyesen jött el hozzá, vagy éppen érte. A szája önkéntelenül is egy kisebb mosolyra húzódik, majd megkeményíti arcvonásait, igyekszik hideg maradni, és nem átadni amgát annak a különös, belső örömnek, amit érez. Egyik kezét maga előtt, a másikat maga mögött helyezi el, majd röviden meghajol.* -Úrnőm. Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést? *kérdezi a maga hideg, kissé érdes hangján, miközben valamelyest felegyenesedik, de nem húzza ki magát teljesen.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 5:05 pm

*A sötét lelkű ifjú körül mintha a sötétség még inkább összegyűlt volna. Mintha egy eleven Árnyék figyelné őt. Egy árnyék, melynek szeme van, lelke van. Talán a saját torz képmása lenne? Valami, ami az ébenen kavargó vándor auráját táplálja? Egy sötét amorf alak a múltból? Ki tudhatja azt? A sötétség végül körülötte gyűlik össze, mintha egy gyűrű közepén állna. Aztán nem sokkal később egy köpenyes alak jelenik meg a semmiből, arcát eltakarja a csuklya, ám nem férhet hozzá kétség, a sötét nagyúrnő áll előtte.* Régen találkoztunk Darkfield. Tudod már hogy mi a végzeted? *Az úrnő hangja most más, mint amit egykor hallott a fejében, sokkal tisztább, finomabb. Vélhetően most nem egy testetlen kisértetről van szó, az illető testet öltött, és közel van...*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Csüt. Jún. 17, 2010 4:23 pm

*Zsebrevágott kezekkel sétálgat az iskola határait feszegetve az ifjú, naxeldires szakmegbízott, miközben egy kissé még dohog magában.* -Mert ő aztán akkora egy ember.. Csak mert amazon.. *forgatja meg a szemeit. Az ocelot halkan sóhajtgat mellette, ahogyan kocog. Ő pontosan tudja, hogy nem kellene errefelé járniuk, mert tiltott is, veszélyes is, de nem igen akar beleszólni Jack ügyeibe. Általában nem hiába kószál el mindenfelé. A fiú végül csak megáll, a mocsár határánál, hangosan felsóhajt, kinyitja a szemeit, és tekintetével a messzeségbe réved. Végigpásztázza a terepet, mintha keresne valamit, vagy valakit. Aztán meg is pillantja. A mocsári megfigyelőhelyet még ki tudja szúrni valamennyire, az érzékszervei még éppen élesek annyi ideig, amíg kiszúrja, hogy merre van az a bizonyos építmény, majd, amint megpillantja, homályos folttá bomlik, és eltűnik a szemei elől. Szája halvány, torz mosolyra rándul egy pillanat erejéig, aztán megteszi az első lépést. Majd a másodikat is. Az ocelot hitetlenkedve néz a fiúra, aki hátrasandít, szemei sejtelmesen csillannak meg, aztán visszafordul előre, és még egy pár métert besétál a mocsárba, oda lépve, ahol érzi, hogy biztonságos, és szilárd még a talaj, majd ismételten megáll, és a további utakat keresi.*

_________________
Ifjú nekromanta novícius, vámpírfiú, a vére helyén is bájital csörgedezik, s bár nem tudja, egy Alkimista életútját járja, hiába keresi a halált, és várja végzetét, minden napját utolsóként élve meg.
Kaen el Jericho jóbarátja

Vendég

//A hsz-eket töröltem, mivel a mocsár a diákok számára tiltott és életveszélyes terület, ahogy az a házirendben is benne van.//

Vendég

// Házi miatt történik az ide írás!! //

* Egy, az elemeket, majd talán valamikor elsajátító diáklány lépked könnyedén. Testét fekete csuklyás talár borítja, mely alól néha látszódik ki cipője. Egy narancsszín tigris bandukol utána minden lépésnél a mancsát a magasba emelve.*~ Fúúj Ashley menjünk inkább innen! Kérlek! Csitt Silver! Erre tévedtünk szóval itt sétálgatunk egy kicsit.~* Torkolja le a lány daimónját, de magában jókat mosolyog. Persze ő nem vallja be, hogy a helytől kirázza a hideg, de inkább nem panaszkodik. Össze-vissza bóklászik, de nem érzi, hogy egy centiméterrel is előrébb jutott volna.*~ Amúgy is Silver, gyakorolni kell az órán tanult varázslatot. Ezt mondta O'Brian professzor. Szóval meg kell csinálni. Bár érzem, hogy ennek a helynek a tiltására jó okok voltak. Én meg tényleg érzem. Valami történni fog.~* Mennek körbe, körbe és körbe. Majd egy hatalmas placcsanás és hangos szisszenés.*~ Ó, remek!~* Mérgelődik magában Ashley mivel ruhája csupa kosz lett. Porolgatja talárját, közben daimónja gyanúsan szagol a levegőbe. Feszült és nem telik bele sok ide mire Ashley is átveszi ezt az állapotot. Pálcát rántva lépked tovább, majd halk, de erősödő morgást hall maga előtt. Varázseszközével szorosan hadonászik maga előtt és átkok cikáznak fejében. Lassan, megfontoltan lépked fejét minden zaj felé elfordítja. Remeg és fél. Élt már át dolgokat, de most tényleg nagyon fél. Szabad kezével megszorítja medalionját, majd pár másodperc múlva elengedi. Tekintetével az eget kémleli ami kicsit borús.*~ Most vagy soha. Ne félj! Nem félek....Most már.~* Gyors beszélgetést zavar le daimónjával, majd ajkai közül egy apró sóhaj szabadul ki. Tudja, hogy nem fog baja esni hisz meg tudja védeni magát, de mégis eluralkodik rajta valami szorító érzés. Hirtelen belekeveredik egy nagy csomó nádba, amibe persze szokásához híven elesik. Apró, gyors és szorgalmas léptek zaja üti meg a fülét, melyek felé igyekeznek. Fölpattan és körülötte 4-5 kis macska-gyík-sárkány keverék lények állnak. Legalább is Ashley ezekből az állatokból rakta őket össze. Talán más, másként látná őket.*// http://www.deviantart.com/print/3415800/?itemids=23 //* Lassan hátrálni kezd, ám ezek a teremtmények megindulnak felé. Undorító és nyáltól meg talán sártól csöpögő iszapos golyókat köpködnek a lány felé. Kettő eltalálja Ashleyt, de a többit kikerülve átkot hajít a mutánsok felé.* Petrificus Totalus!* Már éppen ujjongani kezdene, hogy az egyiket sikerült eltávolítania, de mégsem. A lény szépen elnyeli az átkot. Felocsúdik, hogy az előbb 5öt látott előtte mégis csak 4 van. Fején érzi a lényt, aki mászik lejjebb és végigkarmolja hátát. Az persze elkezd vérezni, hisz erős a lény. Erősebb mint ahogy Ashley felmérte őket. És itt jön a megmentő daimón aki egy karmolással leüti a szörnyet, aki megússza mindezt egy karcolás nélkül.* Transportus Veno!* Kiálltja a lány tigrise bundáját fogva és 1-2 méterrel hátrébb kötöttek ki.*~ És most nincs kegyelem.~* Gonosz mosoly fut át az arcán, már annyira nem is fél.* Reducto!Stupor!Sectumsempra!Geldorado!* Sorra röppennek az átkok kettőt eltalálva és halálosan megsebesítve. Azok sajnos csak a gyengébbik részét képezték a mutáns szörnyeknek. A másik 3 egy vezetővel az élükön kezdtek el rohanni a lány felé hangos vicsorgással.* Bombarda! Sectumsempra!* Semmi. Ismét kezdi átvenni teste irányítását a félelem gondolata. Tény ami tény, de fél. Na, de ki nem félne?*Transportus Veno!*Teleportál el 10 méterrel messzebbre. Daimónja mögötte húzódik meg. Ő is fél. Ez természetes. Ashley zihál és kezd fáradni. Ruhája tiszta kosz, de ez a legkisebb baja. A lények ismét közelebb értek. Bekerültek az 5 méteres körbe. Ekkor hasít bele az Elemi Harci Mágia órán tanult varázsige. Lerajzol egy fektetett nyolcast, amit a lények felé irányít.* Orbnus Ignem!* Pálcájából elegánsan kiröppen az aprócska tűzgolyó és száguld a szörnyek felé. Mikor eléri őket felrobban hatalmas vérfoltot hagyva maga után. Sajnos Ashley azt elfelejtette, hogy megfelelő távolságba kell állni a varázslat elvégzésekor, így őt is megpörkölte egy kicsit a varázslat. Arcán vékony csíkba szivárog a vér.* Most már véged.* Préseli ki ajkai között a szavakat. Újra fektetett nyolcas és az a bizonyos ige.* Orbnus Ignem!* Ismét feltűnik a tűzgolyó és elsuhan a lény felé. Hozzáérve felrobban megölve a szörnyet. Pont a hasi tájékán találta el a szívét érintve. Gyorsan múlt el.* Végre!* Mondja zihálva daimónjának.* Menjünk innen különben itt patkolunk el. Szerintem is tűnjünk el.*A csuklyát felteszi fejére és arra távozik daimónjával együtt amerről érkeztek. Nem szeretne még egy ilyen kalandot, de érzi, hogy lesz még pár alkalom.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Szer. Szept. 30, 2009 3:54 pm

*Fekete köpenyt és csuklyát viselő alak halad a szurdokon keresztül. Egyenesen a mocsár felé. Kezében térképet szorongat. A könyvtárból kereste elő. De a térkép eléggé megviseltnek tűnik. Ez csak azt jelentheti, hogy sok dolgot látott már, viszont az, hogy a könyvtárban megtalálta, bizonyítja, hogy valakinek sikerült már kijutnia.*
~Menjetek a mocsárba, és gyakoroljátok az órán tanultakat.~ *Mondta nekik az Elemi Harci Mágia tanár.* ~Ezzel nincs is gond, de valószínűleg nem véletlenül tiltott hely a mocsár. Na mindegy. Ha már eddig eljöttem, nem fordulok vissza.~
*Rayko a mocsár elmosódott határánál kunaii késével levágott egy vaskosabb, de száraz, halott ágat és bár a térkép szerint haladt, a bot segítségével próbálta ellenőrizni maga előtt, hogy mennyire süppedékeny a talaj. Köpenyét ekkor már kicsitva hordta és palástként borult a hátára. Így legalább időveszteség nélkül érhette el a pálcáját és kellő mozgásteret is biztosított magának szükség esetére. A táj borzalmasan lehangoló. Életnek alig van nyoma, halott, korhadt, kiszáradt fák mindenfelé, melynek rengetegébe csak helyenként vegyültek a pár egyedből álló foltokban, az öreg, sőt kimondottan vén fák egyedei. Ezek még éltek. Sokat megéltek és láttak, és tapasztaltak. Talán mikor még a terület fiatal volt és élettel teli. Persze a fiú tisztában van vele, hogy még a sivatag is tobzódik az élettől, de nagyon kell figyelni, hogy észrevegye valaki. A mocsár is első ránézésre halott, de már a vén fák is jelzik, hogy a természet nem fúj egykönnyen visszavonulót, és az élet nem adja át a helyét a halálnak harc nélkül. Az ággal kereste az utat maga előtt és hatolt egyre mélyebbre a mocsárba. A térkép által utat követte. Csak egy utat jelölt. Pedig számtalan út vezetett be a mocsár közepén kialakult szigethez. A félhomályban és a ködön keresztül furcsa hangok és neszek szűrődtek át.*
~Még jó, hogy nem sötétedés után jöttem.~
*A neszeket persze nem csak a szél keltette. Állatok hangjai voltak. Madarakat magasan az égen láthatott is szállni, ezeknek nem kellett a földre ereszkedniük. A fák tetején is remek helyet találtak pihenéshez vagy ahhoz, hogy áldozat után kutassanak. De biztosan rájuk is vadászott valaki. Az egyik zajt tisztán ki tudta szűrni. Közeledett. A fiú kinézett magának egy stabilabb süves, földes részt. Megvetette itt a lábait. Pálcáját a jobb kezébe vette. Kunaii kését meg a balba. A kését még indulás előtt a markolat végén lévő karikán keresztül egy vékony kötéllel látta el, a kötelet meg az övéhez kötötte. Arra azonban ami a kiszáradt bozótokból előretört nem volt felkészülve. Fejre kajmán volt, csak rövidebb orral, teste is szarupikkelyes, de lábainak száma akár a százlábú esetében. Mint egy groteszk keresztezése két még csak távoli rokonságban sem álló fajénak. A bozótos és a fiú helye közötti távolság felét már megtette a lény, mire Rayko észbe kapott. Pálcájával vágómozdulatot tesz, majd kimondja az igét.*
-Sectumsempra.
*Az átok betalál, de a lény ízelt lábakéhoz hasonló végtagjain, amelyek 3 ujjban végződnek és az ujjak között úszóhártya feszül, akadálytalanul tör tovább a fiú felé. Az átok egyszerűen lepattant róla. Gyorsan két kört rajzol a levegőbe, majd az ige kimondása után egy X jelet is rajzol.*
- Pherecitius mangicus.
*Az átok elméletileg mágikus lényekre is hat, de a lényt ez nem izgatja különösebben. Lepattan róla ez is. És ekkor már csak egy testhossz választja el Raykotól, aki inkább sietősre fogja a dolgot és kinéz magának a környéken futás közben egy kellően stabilnak tűnő fát, majd újabb igét mond és ekkor már a fára céloz. Annak egy magas pontjára.*
-Transportus veno.
*Halk pukkanás kíséretében a fiú elteleportál, majd a fa koronájának egykori helyére érkezik meg. A lény azonban nem keres másik prédát. Időt nyert. De csatát nem. A fiú fejében hevesen kavarognak a gondolatok. Közben próbaképpen dobálja a lény felé az átkokat.*
-Caelest…Ardord…Bombarda…
*És végül eszébe jut az egyetlen ami esetleg segíthet rajta. A legnagyobb erejű tűzvarázslat amit eddig ismert. A mocsárban van a víz elleneleme a tűz. Ezek vízhez szokott lények. Azonban valószínűleg nem lesz olyan erős hatása, mint szárazabb közegben. Egy fektetett 8ast rajzol a célpont irányába, egész pontosan annak első lábai felé, majd kimondja az igét.*
- Orbus Ignem.
*A pálcából egy kis méretű tűzgolyó repül ki, majd a célhoz érve felrobban, epicentrumában tűzkitöréssel, amely egyik oldalán a lénynek két első lábát leszakítja, a hasi részt oldalt megperzseli. A lény furcsa, szinte már dobhártyaszaggató éles visítás közepette elhagyja a helyet. A fiú még pár percig a fa tetején gubbaszt, kifújja magát és kicsit lenyugszik. Közben betájolja merről jött. Szerencséjére jól látszanak a magas fűben mind a lány nyomai, mind az övé. Így mikor leteleportálja magát a fa tetejéről már azonnal el is indul vissza. Úgy gondolja ebből a kirándulásból neki ennyi bőven elég volt.*

Vendég

//Házi miatt írtam ide!//

*Akoni határozott léptekkel sétálgatott. Nem siet, nem azért jött hogy eddzen, hanem azért, hogy friss levegőt szívjon. Mivel a mai napon elég hűvös van, ezért rétegesen öltözött föl a fiú, nem akart megfázni, és így remélhetőleg nem is fog. Jó hosszú ideig tette egyik lábát a másik után, már azt sem nagyon tudta, hogy merre is van. Ritka ez azért, mert ismeri már eléggé a kúriát, szóval kiismeri itt magát. De kiderült hogy vannak olyan helyek is, ahol még nem járt. Ezen a mai napon viszont azt is kipróbálta, mert mint mondani szokták mindent ki kell próbálni legalább egyszer az életben. Hát a mocsarat is meglátogatta már, de ezek után nem valószínű, hogy többször le fog jönni ide. Először útja a tölgyes felé vezetett, mint manapság szinte mindig, de valahogy túl ment rajta, szóval a birtok szélén van már, a mocsárnál mely körül veszi az egész területét az iskolának. Meg is lepődik, hogy hogyan került ide, de már nem akart visszafordulni. Miért is tette volna, hiszen új hely, új emberek. Bár nem akar itt egy a mocsárból előugró emberrel találkozni. Nagy választás elé került. Jobbra, vagy balra? Jobbra vagy balra? Nagy kérdés, de neki meg is kell ezt válaszolnia. Végül is a jobb kanyar mellett döntött, valamiért az a szimpatikus. De később lehet, hogy megbánja ezt még, ki tudja? Egy jó öt perc után mozgásra lesz figyelmes. Miért is úszná meg ezt a kalandot egyszerűen, anélkül, hogy bármi rá ne találjon. Jobbra néz, semmi. Balra néz, semmi! Maga mögé néz, semmi! Semmi, de ez persze csak arra vonatkozik, ami vele egy magas. Arra azonban nem nagyon figyel, hogy mi mászik ki a mocsárból. Nem számított erre a változásra, de amikor a szörny már derékig kinn volt, akkor meglátta. Ismét az a bizonyos jobbra tekint. http://pavele.deviantart.com/art/The-marsh-monster-88568217 Először nem akarja meglátni azt, ami kijön onnan. *
-Azta!
*Mondja ki! Ez az egy szó jut az eszébe, mit is tehetne az ember akkor, amikor egy ilyen szörnnyel áll szemben. Semmit. Mindenki leblokkol, hiába látott már sokkmindent, hiába élt túl sok csatát nem! Nem lehet ezt megszokni, bárhogy is próbálja az ember. Azonban előveszi pálcáját, ennyi lélekjelenléte van, sőt! Nem elég hogy előveszi, még egy pár átok is eszébe jut, de mind ilyen tavalyi csapás. Semmi érdekes, másodikos varázslat. *~Mi lesz velem? Mi van ha nem fog ezen az izén az átok? Mert most csak az jut eszembe!~ *Gondolja, majd már előre is szegezi a pálcát, amiből pillanatokkal később már varázslatok fognak repkedni. Egy jó párat kipróbál egyszerre, persze egymás után, a helyes pálcamozdulatokkal. *
-Geldorado! Obstructo! Braquiam Emendo! Petrificus Totalus! *Mondja ki szépen sorban ezeket az átkokat, illetve az egy szem elemi varázslatot, de semmi. A szörny élőhalottnak tűnik, éppen ezért próbálkozik egy bűbájjal is. De mivel ez sem jön be, ezért jönnek tovább az átkok majd. * -Infernus Venatus! Reducto! Caelest! *Ennyi és nem több. De az átkok sorra pattannak le a szörnyről. De szó szerint. Minden lepattant róla, és a mocsárban süllyedt el. Hihetetlen látvány, ahogy a csontos testről lepattannak az átkok. De nem ér rá ezzel foglalkozni. Fülében egy félelmetes hörgő hangot hall, amit nem tud semmihez sem hasonlítani. Közben a szörny jön kifelé. *-Az enyém leszel, nem menekülhetsz. *A szörny lassan formálta a szavakat, melyeket egy mondatba gyúrt. Nem akarta szétszedni ezt, de a távolság kettejük között csökkent, ami egyáltalán nem tetszik Akoninak. Nem jut eszébe senki, kezd eluralkodni felette a pánik. 5 méter, 4 méter…. A távolság csökken. 3,2,1. Ezt nem hagyhatja, valamit tennie kell. A szörny megfogta a kezét, de Akoni kirántotta karjait a szorításból. Ezután pár métert hátrébb ugrik, majd egy terv bontakozik ki a fejében. Megfordul, és varázsol. *-Transportus Veno!*Máris 7 méterrel hátrébb van. Ezután egyből megpördül és lő. Egy szép kis tűzgolyó, az az amit meg akar idézni most. *- Orbus Ignem!
*És már repül is a tűzgolyó a szörny feje felé. Nem akarja ám megölni, vagyis nem akarta, de mivel a szörny nem mutatott hasonló érzéseket, ezért megtette. A fej ugyan nem robbant szét, de az égéstől ordítozva rohangál a szörny, de egyszer csak eldől, és nem is mozdul többé.
Akoni nem is marad itt tovább, hiszen ez nem az ő helye. Elindul rohanva visszafelé, nem szeretne semmi rosszat, ez a hely tutira tiltott terület, de most mér ez van, nem tehet ez ellen semmit sem.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Szomb. Aug. 08, 2009 5:11 am

*Már az út vége felé jár. Kaen el Jericho levéléből tudja, hogy ha eléri az Árnymadarak-mocsarát, akkor már csak rövid út van hátra a Birtokig, a Kúriáig, ami ezentúl az otthona lesz. Hófehér lova biztosan lépdel a zsombékok között, Melima varázslatának köszönhetően véletlenül sem lép olyan helyre, ahol veszélyeztetné magát, vagy utasát. A Mocsár hajnali párája, buján burjázó bűze átjárja a nő zsigereit, lelkét. De ami másnak visszataszító, undorító lenne, az Melimának jól eső érzéseket kelt szívében: egy tünde a természet minden apró elemében jól érzi magát, s ez a Mocsár izgató, veszélyes, kalandra csábító, ami kedves szívének. *
- Lassan ott vagyunk már … *suttogja lova fülébe, aki megretten egy felrebbenő fekete madártól, de a tünde szavai egy pillanat alatt megnyugtatják és megnyugodva viszi tovább lovasát…
Melima halványzöld, térdig érő úti ruhát visel és fehér köpenyt. Vállára vetve pihen íja, a hófehér „Árnysuhanás”, amit még apjától kapott egy, a múlt távoli ködébe vesző nyári napon. A nő azóta soha nem vált meg e becses fegyvertől, s nem volt kérdés, hogy ide is magával hozza. Holmiját már régen előre küldte a Kúriába, így most könnyű kis málhával utazik csak, ami sem őt, sem lovát nem terheli. Ezért ért már ide, a Birtok határára ilyen korán. Még néhány perc és el is éri a Birtokot, ahol egyenesen a Tölgyesbe igyekszik majd, hisz várja új otthona…*

Vendég

*Még mindig ez a félelem egyben zavartság van benne ,de azért érdeklődve és figyelmesen hallgatja Bellát aki éppen tudja mi miatt is érzik így magukat. Elendil Professzor is kibőviti még és ezt is megjegyzi a főprefektus lány. Egy pillantást vet az állataira ,majd újból a tanára veti tekintetét. ~ Lidércparipa? Mért nem megyünk és nézzük meg? * Gondolja ,de végül Ő is elhagyja a mocsárt bár kicsit szomorúan.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 7:07 pm

~Ez azért furi és rázós volt~ *gondolta a lány magában- ~És egyenlőre tényleg nem akarok találkozni a tündére és az emberekre is frászt hozó lényekkel...Főleg, ha az olyan veszélyes~ *gondolja magában, majd vissza indul a tanárúr után.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:58 pm

*Kissé kaján vigyor ül ki az arcára, amikor a lánynak nem sikerül teljesen tökéletes választ adnia, de hát nem tehet róla a tünde, se az ember, ez Goraph-nál szinte természetesen reakció. Ki tudja, lehet, hogy ő megfelelőt tudott volna adni, ez már örök rejtély marad.
Jön a felszólítás, miszerint mehetnek a terembe, így lassan elhagyja a mocsarat. A nyugalom kezd lassan visszabandukolni zenélve a szívébe, ahogy elhagyja azt a bizonyos határvonalat. Majd hirtelen felszabadulás jön, végre teljes biztonság. Lassan kioltja a lámpát, melyet a varázspálca biztosít, még szerencse, hogy megpillantotta előzőleg a többieket, illetve a sátrat is. Belép abba, majd körbenéz a többieken, és elkezd csomagolni, keresni a cuccait.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:55 pm

*Amalia örül, hogy vége van az órának. Kifelé a mocsárból még nézelődik majd a sátorhoz érve elköszön mindenkitől és a szobájába megy.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:55 pm

*Jane végighallgatja Arabella válaszát, majd Falassion Professzor kommentálását, s elindulnak a sátorba.*
~Szóval lidércparipák. Így már érthető, hogy miért érezte magát mindenki ilyen szörnyen, mintha fojtogatna valami...~
*Gondolja, s pálcáját még mindig a kezében tartja. Körbenéz a diákok között, s Jane is elindul vissza a Bestiák sátrába, hiszen vége van az órának.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:54 pm

*Rupert ezek után csak megfigyelőként áll. Jobban mondva feszeng a hatástól. Hallgatja Arabella válaszát és most, hogy tudja mitől van meglepettem konstatálja, hogy nem lett könnyebb. Ott állnak egy mocsár kellős közepén és mindenkit feszengő félelem fog el. Hát kicsit sem jó kiruccanás. Esetleg az nyújt valami védelmet, hogy itt van velük Falassion taná Úr. Végül véget vetnek a kirándulásnak és mindenki visszatérhet a sátorba.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:54 pm

*Hát azért nem tévedett nagyon sokat, és ennek igazán örül. Legalább valami okosságot is mondott ezen az órán, mást úgysem írhatnak a számlájára aktívság terén. Mikor meghallja, hogy vége az órának, akkor szépen lassan elindul a többiek mögött vissza a sátorba, daimónja társaságában, akivel néma beszélgetést folytat út közben*