Árnymadarak-mocsara

Téma: Árnymadarak-mocsara Vas. Nov. 18, 2007 9:50 pm

First topic message reminder :

Rejtélyes, sötét és veszélyes. Ez a három szó, ami tökéletesen jellemzi a Szurdokban megbúvó mocsarat, ami a hatalmas szigetet körül öleli. Mindenki jobban jár, ha vezető nélkül nem próbálja a titkos ösvényeket megtalálni, mert könnyen itt veszhet. Csúszós utak, lápok, amik örökre rejtve tartják a csontjaidat. Ha nem tudod hova lépsz, csak egy botlás, és máris süllyedsz...ha nem ismered a mocsarat magába zár, és többé nem enged.
Bokrok, sziklák, öreg hajlott fák, ezek csak, amik itt még kitartottak, a szívósabbak. Nem a szépségéről híres ez a terület, de így biztos hogy távol tartja az avatatlan szemeket, és a nem kívánt látogatókat az iskolától. Egy kis mágiával megspékelve a váratlan látogató nagyon kis eséllyel jut át rajta még akkor is, ha tudja a megfelelő utat.

Természetesen a mocsár nem halott terület, itt is akad, ami életképes. Madarak bőven, hisz nekik a levegő az elemük, maximum a szilárdan álló fákra, vagy bokrokra szállnak le. De jópár mágikus állatot is meglelhet itt az utazó, melyek nagyrészével nem szívesen találkozna. Sokról még a mocsár ismerői sem tudnak. Éjjelente biztos, hogy könnyen kiszúrod a mocsár őrzőjét, mivel elég feltűnő jelenség. Ez a vörös színben pompázó ló...mintha csak lobogna mögötte a sörénye, és így is van. A farok és a sörény, no meg a hátán egy vékony réteg mind ég...a tűz a lételeme, megszokott környezete a mocsár. Neki nem jelent veszélyt, hiszen nem a talajon közlekedik, hanem pár centivel felette. Ha látod még nincs baj, ha ő lát téged annál nagyobb. Az őrző még annyira sem szereti a betolakodókat, mint maga a mocsár. Az öt alapító sem könnyen tudta megzabolázni, de azért nekik ment.
A hatalmas területnek még csak kis része van egyáltalán feltérképezve, van ahova még a merészebbek sem tetszik be a lábukat, nem lehet tudni, hogy él-e ott valami, de az éjszaka felhangzó üvöltések, és néha kiáltások rémisztő dolgokra utalnak. Ha sötétben a kúria ablakából a mocsár felé pillantasz néhol apró fénypontokat is kiszúrhatsz...ha érdekel mi az kérdezősködj, vagy nézz utána, de talán jobb nem is tudni. Néha, csendesebb estéken még az iskolában is hallani ezeket a mocsári hangokat, borzongató lehet még egy sötét mágus tanoncnak is, aki tudja, hogy az iskola megfelelő védelem alatt áll.

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Szer. Szept. 30, 2009 3:54 pm

*Fekete köpenyt és csuklyát viselő alak halad a szurdokon keresztül. Egyenesen a mocsár felé. Kezében térképet szorongat. A könyvtárból kereste elő. De a térkép eléggé megviseltnek tűnik. Ez csak azt jelentheti, hogy sok dolgot látott már, viszont az, hogy a könyvtárban megtalálta, bizonyítja, hogy valakinek sikerült már kijutnia.*
~Menjetek a mocsárba, és gyakoroljátok az órán tanultakat.~ *Mondta nekik az Elemi Harci Mágia tanár.* ~Ezzel nincs is gond, de valószínűleg nem véletlenül tiltott hely a mocsár. Na mindegy. Ha már eddig eljöttem, nem fordulok vissza.~
*Rayko a mocsár elmosódott határánál kunaii késével levágott egy vaskosabb, de száraz, halott ágat és bár a térkép szerint haladt, a bot segítségével próbálta ellenőrizni maga előtt, hogy mennyire süppedékeny a talaj. Köpenyét ekkor már kicsitva hordta és palástként borult a hátára. Így legalább időveszteség nélkül érhette el a pálcáját és kellő mozgásteret is biztosított magának szükség esetére. A táj borzalmasan lehangoló. Életnek alig van nyoma, halott, korhadt, kiszáradt fák mindenfelé, melynek rengetegébe csak helyenként vegyültek a pár egyedből álló foltokban, az öreg, sőt kimondottan vén fák egyedei. Ezek még éltek. Sokat megéltek és láttak, és tapasztaltak. Talán mikor még a terület fiatal volt és élettel teli. Persze a fiú tisztában van vele, hogy még a sivatag is tobzódik az élettől, de nagyon kell figyelni, hogy észrevegye valaki. A mocsár is első ránézésre halott, de már a vén fák is jelzik, hogy a természet nem fúj egykönnyen visszavonulót, és az élet nem adja át a helyét a halálnak harc nélkül. Az ággal kereste az utat maga előtt és hatolt egyre mélyebbre a mocsárba. A térkép által utat követte. Csak egy utat jelölt. Pedig számtalan út vezetett be a mocsár közepén kialakult szigethez. A félhomályban és a ködön keresztül furcsa hangok és neszek szűrődtek át.*
~Még jó, hogy nem sötétedés után jöttem.~
*A neszeket persze nem csak a szél keltette. Állatok hangjai voltak. Madarakat magasan az égen láthatott is szállni, ezeknek nem kellett a földre ereszkedniük. A fák tetején is remek helyet találtak pihenéshez vagy ahhoz, hogy áldozat után kutassanak. De biztosan rájuk is vadászott valaki. Az egyik zajt tisztán ki tudta szűrni. Közeledett. A fiú kinézett magának egy stabilabb süves, földes részt. Megvetette itt a lábait. Pálcáját a jobb kezébe vette. Kunaii kését meg a balba. A kését még indulás előtt a markolat végén lévő karikán keresztül egy vékony kötéllel látta el, a kötelet meg az övéhez kötötte. Arra azonban ami a kiszáradt bozótokból előretört nem volt felkészülve. Fejre kajmán volt, csak rövidebb orral, teste is szarupikkelyes, de lábainak száma akár a százlábú esetében. Mint egy groteszk keresztezése két még csak távoli rokonságban sem álló fajénak. A bozótos és a fiú helye közötti távolság felét már megtette a lény, mire Rayko észbe kapott. Pálcájával vágómozdulatot tesz, majd kimondja az igét.*
-Sectumsempra.
*Az átok betalál, de a lény ízelt lábakéhoz hasonló végtagjain, amelyek 3 ujjban végződnek és az ujjak között úszóhártya feszül, akadálytalanul tör tovább a fiú felé. Az átok egyszerűen lepattant róla. Gyorsan két kört rajzol a levegőbe, majd az ige kimondása után egy X jelet is rajzol.*
- Pherecitius mangicus.
*Az átok elméletileg mágikus lényekre is hat, de a lényt ez nem izgatja különösebben. Lepattan róla ez is. És ekkor már csak egy testhossz választja el Raykotól, aki inkább sietősre fogja a dolgot és kinéz magának a környéken futás közben egy kellően stabilnak tűnő fát, majd újabb igét mond és ekkor már a fára céloz. Annak egy magas pontjára.*
-Transportus veno.
*Halk pukkanás kíséretében a fiú elteleportál, majd a fa koronájának egykori helyére érkezik meg. A lény azonban nem keres másik prédát. Időt nyert. De csatát nem. A fiú fejében hevesen kavarognak a gondolatok. Közben próbaképpen dobálja a lény felé az átkokat.*
-Caelest…Ardord…Bombarda…
*És végül eszébe jut az egyetlen ami esetleg segíthet rajta. A legnagyobb erejű tűzvarázslat amit eddig ismert. A mocsárban van a víz elleneleme a tűz. Ezek vízhez szokott lények. Azonban valószínűleg nem lesz olyan erős hatása, mint szárazabb közegben. Egy fektetett 8ast rajzol a célpont irányába, egész pontosan annak első lábai felé, majd kimondja az igét.*
- Orbus Ignem.
*A pálcából egy kis méretű tűzgolyó repül ki, majd a célhoz érve felrobban, epicentrumában tűzkitöréssel, amely egyik oldalán a lénynek két első lábát leszakítja, a hasi részt oldalt megperzseli. A lény furcsa, szinte már dobhártyaszaggató éles visítás közepette elhagyja a helyet. A fiú még pár percig a fa tetején gubbaszt, kifújja magát és kicsit lenyugszik. Közben betájolja merről jött. Szerencséjére jól látszanak a magas fűben mind a lány nyomai, mind az övé. Így mikor leteleportálja magát a fa tetejéről már azonnal el is indul vissza. Úgy gondolja ebből a kirándulásból neki ennyi bőven elég volt.*

Vendég

//Házi miatt írtam ide!//

*Akoni határozott léptekkel sétálgatott. Nem siet, nem azért jött hogy eddzen, hanem azért, hogy friss levegőt szívjon. Mivel a mai napon elég hűvös van, ezért rétegesen öltözött föl a fiú, nem akart megfázni, és így remélhetőleg nem is fog. Jó hosszú ideig tette egyik lábát a másik után, már azt sem nagyon tudta, hogy merre is van. Ritka ez azért, mert ismeri már eléggé a kúriát, szóval kiismeri itt magát. De kiderült hogy vannak olyan helyek is, ahol még nem járt. Ezen a mai napon viszont azt is kipróbálta, mert mint mondani szokták mindent ki kell próbálni legalább egyszer az életben. Hát a mocsarat is meglátogatta már, de ezek után nem valószínű, hogy többször le fog jönni ide. Először útja a tölgyes felé vezetett, mint manapság szinte mindig, de valahogy túl ment rajta, szóval a birtok szélén van már, a mocsárnál mely körül veszi az egész területét az iskolának. Meg is lepődik, hogy hogyan került ide, de már nem akart visszafordulni. Miért is tette volna, hiszen új hely, új emberek. Bár nem akar itt egy a mocsárból előugró emberrel találkozni. Nagy választás elé került. Jobbra, vagy balra? Jobbra vagy balra? Nagy kérdés, de neki meg is kell ezt válaszolnia. Végül is a jobb kanyar mellett döntött, valamiért az a szimpatikus. De később lehet, hogy megbánja ezt még, ki tudja? Egy jó öt perc után mozgásra lesz figyelmes. Miért is úszná meg ezt a kalandot egyszerűen, anélkül, hogy bármi rá ne találjon. Jobbra néz, semmi. Balra néz, semmi! Maga mögé néz, semmi! Semmi, de ez persze csak arra vonatkozik, ami vele egy magas. Arra azonban nem nagyon figyel, hogy mi mászik ki a mocsárból. Nem számított erre a változásra, de amikor a szörny már derékig kinn volt, akkor meglátta. Ismét az a bizonyos jobbra tekint. http://pavele.deviantart.com/art/The-marsh-monster-88568217 Először nem akarja meglátni azt, ami kijön onnan. *
-Azta!
*Mondja ki! Ez az egy szó jut az eszébe, mit is tehetne az ember akkor, amikor egy ilyen szörnnyel áll szemben. Semmit. Mindenki leblokkol, hiába látott már sokkmindent, hiába élt túl sok csatát nem! Nem lehet ezt megszokni, bárhogy is próbálja az ember. Azonban előveszi pálcáját, ennyi lélekjelenléte van, sőt! Nem elég hogy előveszi, még egy pár átok is eszébe jut, de mind ilyen tavalyi csapás. Semmi érdekes, másodikos varázslat. *~Mi lesz velem? Mi van ha nem fog ezen az izén az átok? Mert most csak az jut eszembe!~ *Gondolja, majd már előre is szegezi a pálcát, amiből pillanatokkal később már varázslatok fognak repkedni. Egy jó párat kipróbál egyszerre, persze egymás után, a helyes pálcamozdulatokkal. *
-Geldorado! Obstructo! Braquiam Emendo! Petrificus Totalus! *Mondja ki szépen sorban ezeket az átkokat, illetve az egy szem elemi varázslatot, de semmi. A szörny élőhalottnak tűnik, éppen ezért próbálkozik egy bűbájjal is. De mivel ez sem jön be, ezért jönnek tovább az átkok majd. * -Infernus Venatus! Reducto! Caelest! *Ennyi és nem több. De az átkok sorra pattannak le a szörnyről. De szó szerint. Minden lepattant róla, és a mocsárban süllyedt el. Hihetetlen látvány, ahogy a csontos testről lepattannak az átkok. De nem ér rá ezzel foglalkozni. Fülében egy félelmetes hörgő hangot hall, amit nem tud semmihez sem hasonlítani. Közben a szörny jön kifelé. *-Az enyém leszel, nem menekülhetsz. *A szörny lassan formálta a szavakat, melyeket egy mondatba gyúrt. Nem akarta szétszedni ezt, de a távolság kettejük között csökkent, ami egyáltalán nem tetszik Akoninak. Nem jut eszébe senki, kezd eluralkodni felette a pánik. 5 méter, 4 méter…. A távolság csökken. 3,2,1. Ezt nem hagyhatja, valamit tennie kell. A szörny megfogta a kezét, de Akoni kirántotta karjait a szorításból. Ezután pár métert hátrébb ugrik, majd egy terv bontakozik ki a fejében. Megfordul, és varázsol. *-Transportus Veno!*Máris 7 méterrel hátrébb van. Ezután egyből megpördül és lő. Egy szép kis tűzgolyó, az az amit meg akar idézni most. *- Orbus Ignem!
*És már repül is a tűzgolyó a szörny feje felé. Nem akarja ám megölni, vagyis nem akarta, de mivel a szörny nem mutatott hasonló érzéseket, ezért megtette. A fej ugyan nem robbant szét, de az égéstől ordítozva rohangál a szörny, de egyszer csak eldől, és nem is mozdul többé.
Akoni nem is marad itt tovább, hiszen ez nem az ő helye. Elindul rohanva visszafelé, nem szeretne semmi rosszat, ez a hely tutira tiltott terület, de most mér ez van, nem tehet ez ellen semmit sem.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Szomb. Aug. 08, 2009 5:11 am

*Már az út vége felé jár. Kaen el Jericho levéléből tudja, hogy ha eléri az Árnymadarak-mocsarát, akkor már csak rövid út van hátra a Birtokig, a Kúriáig, ami ezentúl az otthona lesz. Hófehér lova biztosan lépdel a zsombékok között, Melima varázslatának köszönhetően véletlenül sem lép olyan helyre, ahol veszélyeztetné magát, vagy utasát. A Mocsár hajnali párája, buján burjázó bűze átjárja a nő zsigereit, lelkét. De ami másnak visszataszító, undorító lenne, az Melimának jól eső érzéseket kelt szívében: egy tünde a természet minden apró elemében jól érzi magát, s ez a Mocsár izgató, veszélyes, kalandra csábító, ami kedves szívének. *
- Lassan ott vagyunk már … *suttogja lova fülébe, aki megretten egy felrebbenő fekete madártól, de a tünde szavai egy pillanat alatt megnyugtatják és megnyugodva viszi tovább lovasát…
Melima halványzöld, térdig érő úti ruhát visel és fehér köpenyt. Vállára vetve pihen íja, a hófehér „Árnysuhanás”, amit még apjától kapott egy, a múlt távoli ködébe vesző nyári napon. A nő azóta soha nem vált meg e becses fegyvertől, s nem volt kérdés, hogy ide is magával hozza. Holmiját már régen előre küldte a Kúriába, így most könnyű kis málhával utazik csak, ami sem őt, sem lovát nem terheli. Ezért ért már ide, a Birtok határára ilyen korán. Még néhány perc és el is éri a Birtokot, ahol egyenesen a Tölgyesbe igyekszik majd, hisz várja új otthona…*

Vendég

*Még mindig ez a félelem egyben zavartság van benne ,de azért érdeklődve és figyelmesen hallgatja Bellát aki éppen tudja mi miatt is érzik így magukat. Elendil Professzor is kibőviti még és ezt is megjegyzi a főprefektus lány. Egy pillantást vet az állataira ,majd újból a tanára veti tekintetét. ~ Lidércparipa? Mért nem megyünk és nézzük meg? * Gondolja ,de végül Ő is elhagyja a mocsárt bár kicsit szomorúan.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 7:07 pm

~Ez azért furi és rázós volt~ *gondolta a lány magában- ~És egyenlőre tényleg nem akarok találkozni a tündére és az emberekre is frászt hozó lényekkel...Főleg, ha az olyan veszélyes~ *gondolja magában, majd vissza indul a tanárúr után.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:58 pm

*Kissé kaján vigyor ül ki az arcára, amikor a lánynak nem sikerül teljesen tökéletes választ adnia, de hát nem tehet róla a tünde, se az ember, ez Goraph-nál szinte természetesen reakció. Ki tudja, lehet, hogy ő megfelelőt tudott volna adni, ez már örök rejtély marad.
Jön a felszólítás, miszerint mehetnek a terembe, így lassan elhagyja a mocsarat. A nyugalom kezd lassan visszabandukolni zenélve a szívébe, ahogy elhagyja azt a bizonyos határvonalat. Majd hirtelen felszabadulás jön, végre teljes biztonság. Lassan kioltja a lámpát, melyet a varázspálca biztosít, még szerencse, hogy megpillantotta előzőleg a többieket, illetve a sátrat is. Belép abba, majd körbenéz a többieken, és elkezd csomagolni, keresni a cuccait.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:55 pm

*Amalia örül, hogy vége van az órának. Kifelé a mocsárból még nézelődik majd a sátorhoz érve elköszön mindenkitől és a szobájába megy.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:55 pm

*Jane végighallgatja Arabella válaszát, majd Falassion Professzor kommentálását, s elindulnak a sátorba.*
~Szóval lidércparipák. Így már érthető, hogy miért érezte magát mindenki ilyen szörnyen, mintha fojtogatna valami...~
*Gondolja, s pálcáját még mindig a kezében tartja. Körbenéz a diákok között, s Jane is elindul vissza a Bestiák sátrába, hiszen vége van az órának.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:54 pm

*Rupert ezek után csak megfigyelőként áll. Jobban mondva feszeng a hatástól. Hallgatja Arabella válaszát és most, hogy tudja mitől van meglepettem konstatálja, hogy nem lett könnyebb. Ott állnak egy mocsár kellős közepén és mindenkit feszengő félelem fog el. Hát kicsit sem jó kiruccanás. Esetleg az nyújt valami védelmet, hogy itt van velük Falassion taná Úr. Végül véget vetnek a kirándulásnak és mindenki visszatérhet a sátorba.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:54 pm

*Hát azért nem tévedett nagyon sokat, és ennek igazán örül. Legalább valami okosságot is mondott ezen az órán, mást úgysem írhatnak a számlájára aktívság terén. Mikor meghallja, hogy vége az órának, akkor szépen lassan elindul a többiek mögött vissza a sátorba, daimónja társaságában, akivel néma beszélgetést folytat út közben*

Vendég

~Ó jeah~*godolja kicsit idegesen bár nem tudja miért pont ez jött ki az agyábol de per pillanat inkább csak jobbra balra figyel a tanár kérdését hallotta tipje megintcsak van de inkább nem filózik most ezen az agya úgyis máshol jár inkább hallgatja azt akinek most jobban pörög az agya, mint pl Arabella aztán ha vissza mehetnek ő is a többiekkel tart*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:50 pm

-Pontosan. Illetve az, hogy táplálkoznak, az így nem helyes, de alapvetően erőt merítenek belőle, de ezt ők maguk váltsák ki. Valószínüleg van itt a közelben egy lidércparipa, azonban nagyon veszélyes lény, így nem keressük fel. A mai óra végetért, most mindenki térjen vissza a sátorba! *Zárja le a professzor az órát, majd ő maga hagyja el utolsóként a mocsarat.*

//mindenki egy hszt írjon még ide és menjen vissza a sátorba!//

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:48 pm

*Mikor felszólítják, akkor megköszörüli a torkát, majd még mindig ugyanolyan halkan szólal meg, mint az előbb* - Úgy gondolom, hogy ezt az érzést nem az Árnymadarak, sokkal inkább a Lidércparipák váltják ki belőlünk. És az is lehetséges, hogy ezek a lények az emberek félelmeiből táplálkoznak *mondja el röviden a véleményét, majd kíváncsian várja, hogy mennyire volt helyes a feltevése. Bár az is megeshet, hogy nagyon eltévesztette az irányt, de hát megesik az ilyen. Reméli azért nem mondott akkora butaságot*

Vendég

*Érdeklődve figyeli a válaszadót. Sajnos nem Őt szólította fel a tanár ,de nem sajnálja nagyon. pedig ezt a táplálkozását mondta volna. Megvonja a vállát és hallgatja a druidát. A fejébe jegyzetel is ,hisz nem szeretné elővenni a lapját. Felteszi a kezét ,hisz már lehet látni és megszeretne egy kérdést ejteni. Közbe egy árnymadarat is észrevesznek , ami igaziból csodásan szép. Végül persze a világítás is visszajött maikor elment a madárka. Erősen világította meg a mocsárt a fény. Még meghallgatja a tanár beszédét is. Érdekes óra volt és Leilának is tetszett.Egyszer csak pánikszerő félelem és zavarság terjed szét testében. Ijedten ül le. Nem tudja mi történik vele. Zavartan néz a tanára ,majd Bellára aki éppen jelentkezik a kérdés megválaszolására.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:44 pm

*A félelem egyre nagyobb, és így a tünde is kezdi elveszíteni az önuralmát, nem nagyon hallja már a dolgokat, a tanár kérdését éppenhogy ki tudja valahogyan silabizálni. Lassan emeli fel a kezét, és kissé bátortalanul, kattognak a fogaskerekek az agyában, próbál összpontosítani, és összeszedni minden gondolatát, és rendes kerékvágásba evezni a düledező hajót.*
- Nekem talán lenne egy tippem...
*Sok lényről hallott, így erről is, legalábbis tippje szerint erről lehet szó, más ötlet most nem jut eszébe, bár lehet, hogy ez is egy utóhatás az árnymadarak esetében, ki tudja. Mindenesetre bátortalanságából kissé fellábad, és próbál határozott lenni, várja a lehetséges felszólítást.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:44 pm

-Arabella? *Szólítja fel az eramiros lányt, majd várja a választ. Hamarosan vége az órának, így nem akarja húzni az időt.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:43 pm

*A lány ott áll a többiek mellett, és tényleg fél. Ennyire még talán nem is félt soha, pedig aztán volt már néhány kellemetlen eset az életében, csak úgy, mint bárki másnak. A kérdést hallgatja, majd mivel fogalma sincs, hogy most jelentkezni kellene, vagy nem, így halkan megszólal* - Nekem lenne egy ötletem *mondja, és várja, hátha felszólítják. Közben pedig lepillant daimónjára, és még közelebb lép hozzá, sőt meg is simogatja a fejét az állatnak. Valahogy oldani kell ezt a félelmet, mely most körülveszi egész lényét*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:41 pm

*Jane végighallgatja Falassion Professzort, majd egy kínzó érzés fogja el. Mintha fujtogatnák, mintha elfogyna a levegő. Kellemetlen érzés? Enyhe kifejezés. Egyszerűen szörnyű, amit átélnek a diákok.*
~Lehet, hogy ez is az árnymadarak miatt van? Mi történik itt?~
*Teszi fel a kérdéseket Jane, s vesz egy mély levegőt. Azt már tudják, hogy az árnymadarak a fénnyel táplálkoznak, ezért volt az a rémisztő sötétség. Na de mi ez az érzés, ami szorongatja őket?*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:40 pm

*A lány csöndben áll. Egy szót sem szól senkihez sem. Az érzések benne is mozognak. Fél. Annyira amennyire még nem félt életében. A madarakat figyelte amikor rátört ez az érzés. Reméli semmi baj nem fog keletkezni belőle. Közben pálcájából is visszakerült a fény. De ez már nem nyugtatja meg mint az elején. A többiekre pillant. Mintha rajtuk is megváltozott volna valami. Talán a professzor mond rá magyarázatot. Még azt se tudja mitől fél. Egyáltalán, hogy lehet félni akkor amikor nem félünk semmitől se? Bonyolult egy kérdés. Most erre kell megtalálni a választ.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:39 pm

*Elendil is érzi a rémületet szívében, bár talán nem annyira, mint a diákok. Zavart, bár tudja mi az oka a dolgonak.*
-Valakinek lenne tippje, hogy mi történik most velünk? *Kérdi a diákokat és ösztönösen összébbtereli őket.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:38 pm

*Végül nem kap egészen egyenes választ, de nem baj. Mivel az árnymadarak úgy tűnik elvonulnak, most már menne. Kicsit fél, sőt. Nagyon fél. Még nem érzett ilyet, pedig egy éve a kegyencek acromantuláival harcolt. A pókoknál meg nem fél jobban semmitől. De most mégis. Kicsit szorító nehézség nyomja a mellkasát. Legszívesebben elfutna.*

Vendég

*Kicsit fellélegzik , majd meglátja a madarat *~érdekes~*gondolja komolyan majd végig nézi ahogy a lemaradó lény is eltünik, közbe hallgatja hogy mit mond Elendil prof,. aztán valami érdekeset érez vagyis nem érdekes, hanem félelemmel teli bár próbálja leplezni de azért most már ténleg megvan az adranalin*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:35 pm

*A fény kezd lassan visszatérni, és így látható lesz pár madár, de semmit sem lehet kivenni, elrepülnek. De mégis, valami csoda folytán az egyik lemarad, így látható lesz a kékes tollazatú, gyönyörű madár. Egy varjúszerű, groteszk, torz madárra várt, erre egy gyönyörűséget kap, enyhe meglepettség csordul le a fiú arcán, barázdát hagyva.
Megint nem szólítják fel, és Avril beszél, de ezt már szinte megszokta, hogy esetek ritka százaléka az, amelyben sikere van, hát pech... Végighallgatja a lány elméletét, majd lassan bevési az agyába azt is, amit a druida mond. Ki gondolta volna, hogy egy árny fénnyel táplálkozik... Talán transzformálja azt, és amiatt lesz olyan árnyszerűen sötét, innen kapta a nevét, vagy miért?*
~Ez meg mi..?~
*A szívébe félelem hatol be, és féreg módjára rágja az eddigi nyugodtságot. A rémület egyre nyíltabb, és kegyetlenebb, ostorok csapkodják a receptorsejteket, és egyre inkább kezd pánikba esni. Pedig már kezdett relaxálós állapotba kerülni, most meg megint játszhat a félelem könyörtelen képével... A többiekre pillant, hátha ők többet tudnak, mint a tünde.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:34 pm

*A lány végighallgatja Avril mondandóját, majd észreveszi, hogy a sötétség kezd feloszlani, és pálcájába újra visszatér a fény. Egy nagyot sóhajt, örül, hogy végre nem vaksötétben kell tapogatóznia. Bár először fura neki újra a fény, hamar megszokja. Közben pedig a madarak elszállnak, de az egyik kicsit lemarad, így megnézheti magának. Igaz, hogy csak pár pillanatig csodálhatja az állatot, de ennyi is bőven megérte neki, hogy ennyi ideig álljon a sötétben. Hallgatja a professzort, miközben különös érzés fogja el a lányt. Nem igazán érti, hogy mi ez, és hogy miért alakult ki benne, de ezeknek nem ad hangot, inkább csak magában próbálja megválaszolni a kérdéseket*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Nov. 24, 2008 6:29 pm

*Jane meghallgatja Avril válaszát, majd azt veszi észre, hogy egyre világosabb lesz.*
~Vajon mi van itt?~ *Kérdezi magától, hiszen szeme már eléggé hozzászokott a sötéthez, így kicsit furcsa neki a fény. Majd hangos szárnycsapkodásokat hall, s csak annyit lát, hogy az árnymadarak elröppenek. Majd egy lemarad, s a diákok teljes egészében megcsodálhatják a lényt.*
-Nahát... *Csak ennyit tudott Jane mondani, hiszen még sose látott ilyen közelről egy kifejlett példányt...sőt még semmilyet se látott.*