Árnymadarak-mocsara

Téma: Árnymadarak-mocsara Vas. Nov. 18, 2007 9:50 pm

First topic message reminder :

Rejtélyes, sötét és veszélyes. Ez a három szó, ami tökéletesen jellemzi a Szurdokban megbúvó mocsarat, ami a hatalmas szigetet körül öleli. Mindenki jobban jár, ha vezető nélkül nem próbálja a titkos ösvényeket megtalálni, mert könnyen itt veszhet. Csúszós utak, lápok, amik örökre rejtve tartják a csontjaidat. Ha nem tudod hova lépsz, csak egy botlás, és máris süllyedsz...ha nem ismered a mocsarat magába zár, és többé nem enged.
Bokrok, sziklák, öreg hajlott fák, ezek csak, amik itt még kitartottak, a szívósabbak. Nem a szépségéről híres ez a terület, de így biztos hogy távol tartja az avatatlan szemeket, és a nem kívánt látogatókat az iskolától. Egy kis mágiával megspékelve a váratlan látogató nagyon kis eséllyel jut át rajta még akkor is, ha tudja a megfelelő utat.

Természetesen a mocsár nem halott terület, itt is akad, ami életképes. Madarak bőven, hisz nekik a levegő az elemük, maximum a szilárdan álló fákra, vagy bokrokra szállnak le. De jópár mágikus állatot is meglelhet itt az utazó, melyek nagyrészével nem szívesen találkozna. Sokról még a mocsár ismerői sem tudnak. Éjjelente biztos, hogy könnyen kiszúrod a mocsár őrzőjét, mivel elég feltűnő jelenség. Ez a vörös színben pompázó ló...mintha csak lobogna mögötte a sörénye, és így is van. A farok és a sörény, no meg a hátán egy vékony réteg mind ég...a tűz a lételeme, megszokott környezete a mocsár. Neki nem jelent veszélyt, hiszen nem a talajon közlekedik, hanem pár centivel felette. Ha látod még nincs baj, ha ő lát téged annál nagyobb. Az őrző még annyira sem szereti a betolakodókat, mint maga a mocsár. Az öt alapító sem könnyen tudta megzabolázni, de azért nekik ment.
A hatalmas területnek még csak kis része van egyáltalán feltérképezve, van ahova még a merészebbek sem tetszik be a lábukat, nem lehet tudni, hogy él-e ott valami, de az éjszaka felhangzó üvöltések, és néha kiáltások rémisztő dolgokra utalnak. Ha sötétben a kúria ablakából a mocsár felé pillantasz néhol apró fénypontokat is kiszúrhatsz...ha érdekel mi az kérdezősködj, vagy nézz utána, de talán jobb nem is tudni. Néha, csendesebb estéken még az iskolában is hallani ezeket a mocsári hangokat, borzongató lehet még egy sötét mágus tanoncnak is, aki tudja, hogy az iskola megfelelő védelem alatt áll.

Vendég

*Cuppogó és tocsogó léptek zaját halani a Kristálybarlang felől. Ashley érkezik ide, nagyon sok időbe tellett neki mire végre idért, de az Irego-tól ellopott iskolai térkép segítségére volt. Szerencsére ruhája mágikus, és a piszkot taszítja, így a cipője is ép és tiszta. Morty ezúttal nincs vele, csak az az egyszem mocsári golymók, akit nemrég talált a föld alatti világban. Most is azért jött hogy mocsári golymókokat leljen fel, de mivel kissé fél ezért segítségül hívta a meglevő golymókját is. Az valami fura recsegő és pusogó hanghullámot rikkant halkan, mley elvisszhangzk érdekes mód az egész mocsáron. A lápos talajból apró mozgások, talán nem is golymóké, láthatóak, eléggé ijesztő ez a hel, lévén hogy a Lélekölő hegység felé mindig szürkület van. A sima talajtól elrugaszkodik, majd egy sziklára ugrik, és megkapaszkodik. A gyolmók a vllán áll, és várja a reakciókat, de a lényeg hogy stabil. egy nagyobb magasságú sziklát céloz meg, elrugaszkodik, de cipője megscsúszik és a végtelen láp felé zuhan. Felsikolt, majd megkapaszkodik. Lábait felhúzza, és feljebb tornázza amgát. Szép lassú léptekkel közelít a sziklamagaslat felé, amlenyek teteje sík, így ott megpihenhet egy kicsit. Felugrik, majd egy fuldokló golmyókkölyköt lát meg.* Jajj! *fut ki a száján, majd pálcát ránt* Levicorpus! *Egy Vingardium Leviosa-val nem ment volna semmire, hiszen egy bűbájjal nem fékezheti meg a fútóhomok alapú lápot. Bár ez egy átok, így legalább felibenti a kis drágát. Igen, a kis golymók fejel lefelé fordul a levegőben, majd mikor Ashley lábai felé ér a felfelé ívelő röppenésben, Ashley feloldja az átkot é elkapja a kicsiny állatot.* Levibelacorpus!*varászlata szerencsére sikeres volt, megmentette a kis kölyök golmyókot. Valúszínűleg eddigi golymókja az apja, és megsimogatja kislányát. Az anyuka és még két kicsiny szintén veszélyben, a pálcája ismét akcióban látszik használtatni.* Mobilicorpus! *a három golymók al evegőbelibben, és odalebegteti magához a család többi tagjt, így egy kicsit meghatódik. Az 5 tagú család nagyon vidáman megöleli egymást, végül meglát egy nag horda golmókot, akik boldogan masíroznak elfelé. Ashley megnyugodva ül le a golymókok mellé, akik kissé fáznak. Levesz egy sálat a nyakából, majd körbetekeri őket egyenként, más-más sállal. Ezek mini sálak, de végül leveszi róluk mert a levegő fülledt. Hirtelen nyerítést hall, majd eszébejut hogy mikor itt voltak az egyik órán vagy szakkörön, megfigyelte hogy egy tűz-unikornis vigyázza ezt a helyet. A golymkok bepattognak Ash táskájába, kidugják a fejüket. Felveszi vállára a zöld, csillagokkal díszített válltáskáját majd óvatosa lejjebbugrál a szirtről. Közben meg-meg kapaszkodik, military-s balettcipőjében ugrál, égszínkék felsőjét leorolja, miel azért minimális kosz jut rá. Persze ez csak egy bűbáj, ami el is múlik, nem lehet megbízni ebben a mágikus márkában. A rózsaszín térdnadrágjából kiszedi a cukorkáját, és a szájábatömi. A legalsó sziklaszirten talál egy kisebb, körülbelül 10×10-es dobozkát, persze ez centiméterben értendő. Kinyitja, és 10 darab kicsit rozsdás fémdobócsillagot talál benne. Szemei felragyognak, és elteszi ezt a zsebébe. Átugrik a sima földrészre, majd figyeli a másiktávozó golymókhordát. Megpillant néhány mebert odalent, és integet neik.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Júl. 07, 2008 4:54 pm

*Ayla érkezik a mocsárhoz látja, hogy pár diák beszélget. ~De hogy hogy itt?? Eléggé riasztó környék.~ *Mindenesetre odamegy hozzájuk.*- Szia Bella, szia Kata hogy vagytok? Na és hogy hogy itt? *Majd a többieknek is köszön.* -Sziasztok Ayla Madyzyn vagyok örvendek.

Vendég

-Szia Ashlie! Miért?Jah nem én eltévedtem.*vallja be a lánynak. Tényleg nem tudja, hogy hol lehet. Ekkor pillantja meg Alicet is.*-Szia! Nem tudom mit keresek itt..Egyszerűen elindultam sétálni, aztán itt kötöttem ki..Mi ez a hely? *érdeklődik Alicetól, majd megérkezik Andrei is.*-Hát tudod inkább leszek óvatos mint hogy akárki megtámadjon egy olyan helyen amit nem is ismerek. Hol is vagyunk most? És mi ez a tömeg már megint?*kérdezi kissé gyanakvóan Andreitől.És megjelenik Marko is, akivel igen már találkoztak.*-Hello..Marko! *köszön a fiúnak, de nem fog bemutatkozni, ha nem baj. Én eltévedtem, de nem tudom, hogy a többiek miért vannak itt..Hol is?*kérdezi Markotól is.*

Vendég

*Marko tűnik fel a mocsár határánál. Egyáltalán nem ide akart jönni. Azt a tök jó kis kertet kereste, ahol legutóbb járt. Most is valami kellemes kikapcsolódásra lenne szüksége. Mindenesetre a lényeg, hogy úgy érzi ez a hely nem ad túl sok okot a maradásra és Marko már menne is mikor megpillant néhány diákot nem olyan messze tőle. Megvakarj a fjeét. Nem érti mit szeretnek ebben a büdös, nyomasztó helyben az emberek, de talán nem is baj, hogy összefutott velük. Mielőtt még jobban eltévedne jobb ötlet lenne csatlakozni hozzájuk. Gyorsan oda is sétál hozzájuk*
- Öhm... sziasztok... Marko vagyok *jelenti be először is, majd Katára pillant. Őt már biztos látta valahol, de azt nem tudja hol. Nyilván Allidonos lehet, ha ismerős Marko-nak*
- Érdekes hely... ti mit csináltok itt? *érdeklődik elsőként, ebből hátha megtudja miért is vannak itt a többiek... bár néhány emebren úgy látja, hogy maguk sem tudják...*

Vendég

*Egy kis zaj keletkezik, amikor az egyik fiú bugdácsol a mocsár környékén. Hála egy jól méretezett gyökérnek, Andrei most tanáyzik el. Azonban szerencsére pár szitkozódást követően sikerül neki felállnia. Kicsit leprollja a tallárját, és a jelvényét is megigazítja. Miután maga sem tudja, hogy hogyan került ide, kicsit félve néz körül.* ~Hát marha jó. Kell nekem állandóan mászkálni. Pedig olyan jóü könyvet találtam. De nem nekem sétálni támadt kedvem~*Morgolódik magában, majd egy ismerős arcot vesz észre. A lány, vagyis Kata felemelt pálcával közledkedik. Andrei odasiet hozzá, és rászól.*- Az meg minek? *Kérdi kurtán, és reméli, hogy a lány nem ijedt meg nagyon. Mert Andreink már végképp nem kell mégegy tanyázás vagy egy varázslat a képébe...Aztán megjelenik még 2 lány, ők sem tudni, hogyan keveredtek ide. Andri reméli, hogy nem fog semmi galiba történni.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Júl. 07, 2008 4:49 pm

*Bella és Leonidas érkezik meg a mocsárhoz. Valahonnan ismerős neki ez a környék, de nem tudja honnan. Olyan érzése van, mintha járt már volna itt, de nem biztos benne, sőt abban sem, hogy miért jött egyáltalán ide.* - Mit keresek én itt? *kérdezi magától, valami belső hang sugallta, hogy erre jöjjön, és lábai is mintha önszántukból vezették volna erre. Ahogy lépked a sárban, lépéseket hall. Előrántja pálcáját, de csak pár diáktársa jár erre felé* - Sziasztok *köszön nekik, de egyenlőre többet nem mond, igaz, hogy még nem ismeri a őket, de ez nem a legjobb hely, az ismerkedésre*

Vendég

*Alcsika elment már mindenfelé hogy megtalálja Katát.Mivel az nem volt ott félkor az Udvaron ezért ment a Fátyol-vízeséshez is meg a dalnokok helyeihez is..De aztán valahogy érezte hogy Kata valami baljós helyre ment mivel a normális helyeken nem volt. Ezért hát követte a lábnyomokat amik jól látszódtak a mocsaras talajban. Kb. fél óra keresés után meglett Kata. Messziről meglátta és gyorsan odament hozzá vigyázva hogy ne csapjon túl nagy zajt..*
-Szija. Azt hittem eltűntnél vagy elraboltak vagy ilyesmi ezért elindultam megkeresni..Mit keresel errre? Ha már itt vagyok körbenéztek egy kicsit..erre még nem volttam..* mondja mosolyogva*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Júl. 07, 2008 4:45 pm

*Ash sétál erre hiszen céllal jött ide. Keres egy mályva bokrot de csak Katát látja aki csúszkál, esik kel.*-Szia Kata. Te is mályváért jöttél a mocsárba?-*Kérdezi meg Ash Katát és talál egy mályva bokrot ami ott van mellette elkezdi leszedni róla a termést és elrakja táskájába.*-Hogy vagy?-*Kérdezi unottan.*

Vendég

*Kata botladozik errefelé.*~Hol a fenében kötöttem már megint ki? Remélem, hogy jó felé járok..Bár jó lenne tudni, hogy hol..~*morgolódik egy kicsit magában, amjd egyszercsak megcsúszik.*-ÁÁ!*kiáltja, de aztán gyorsan szájára tapasztja a kezét.*~Hol a fenében lehetek? Jó lenne voisszatalálni a kúriába..Áh miért nem vártam meg Alicet? Ő lehet tudná, hogy hol vagyok..Több mint egy éve idejárok, de erre még sosem kerültem. Jobb ha a pálcám a kezemben lesz.~*gondolja majd előkapja pálcáját és a kezében tartva sétálgat, vagyis inkább csúszkálgat és botladozik, hátha kijut innen.*

Vendég

Alexej ki sétál a mocsárhoz .de út közben lát egy árnyat amivel ne mfgolalkozik mikor meg látja a mocsart el szkmorodik.*-Ez mocsár ez semmi ember itt aztán meg lehet halni?*Meg fordul és elindul a szobája felé.*~Ez aztán fuu~

Vendég

*Miután rendesen körül nézett felemeli a fejét*-Hát itt aztán biztosan nincsen*mondja komoran majd ugy gondolja ideje elindulni*~nem akarok ujra gázmérgezést kapni, ellég volt abbol egy is~*gondolja majd elhagyga a mocsarat*

Vendég

*Kissé fáradtan érkezik meg a mocsárhoz, bár nem tudja jól értelmezte e a dolgokat de mindtha ugy olvasta volna hogy a mocsár környékén lehet a tojás,*~Hát nyakamat teszem hogy nem itt, elvégre ojan bűzös hogy az nemigaz, a másik meg hogy minek raknak tojást tiltott területre~*gondolkozik el kicsit közbe arcába húzza a pulóverét és próbál normális szilárd talajon menni, de nem megy tul meszire, benézeget a mocsári fák bokrok kövek alá*-te jó ég hülye vagyok hogy ide jöttem bár ki tudja?

Vendég

*Most, hogy a lány végre feltáászkodot, sokkal jobb. Mikor meghallotta a hasonlatot, felkuncogott*
-Helyesnek helyes, legalább megvolt a különbség. De ne higyje hogy mindig felismerhető.. most azzá tettem!*tette hozzá figyelmeztetőleg. Azt ugyan nem mutatta mit érz, csak intett, hogy fogják meg ismét a kis csészét. Mikor a rántást érezte, megkönnyebbült. Nem szerette ezt a helyet, de elég eldugott volt ahhoz hogy megmutassa a lkánynak, nem kegyelmez, és nem hónapojba, de évekbe telik mire ráébred, mi is a valódi különbség, és évek, ímg megtanulja úgy kezelni a szelet, ahogy álmaiban szeretné. ~Én csak segíthetek neki az úton, de az ösvényt neki kell kitaposni~

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 10:04 pm

~Az első lecke~ *gondolja magában. Az Úrnő távolabb csúszik, miközbene gy újabb széllökés keletkezik. Ez nem olyan erős mint az előző.* ~Kis diplomata~ *olyan furán hangzik. Az Úrnő hanglejtéséből hallatszik, hogy nem sértegetni akarja Arabellát. Lassan és óvatosan feláll, nehogy elessen, közben figyeli Úrnőjét. ~Csodálatos, milyen agy hatalma van~ *mondja, mikor meglátja a széltölcsért az Úrnő kezében. A kérdés után vár és mikor a tölcsér megcsapja arcát valami különlegeset érez, még maga sem tudja mit, de ez nem egyszerű széllökés volt. Próbálja megfogalmazni azt az érzést, amit érzett, de nem nagyon megy neki.* - Hát... különleges leírhatatlan érzés volt. *kezd bele monológjába, most már bizonyítania kell* - Olyan volt, mint egy nagyon gyenge áramütés ~remélem jó lett a hasonlat~ *imádkozik magában.* - Igen, egy alig érezhető áramütés lehetett *mondja határozottabban, reméli ez a válasz megfelel az Úrnőnek.*

Vendég

*Szemével követi az eseményeket, de nem mozdul, csak egy helyben állva, csendben figyel. Mostmár valóban tetszik neki a dolog, s ezt arckifejezése is mutatja, mosolyogva-érdeklődve pislog a tanárnő és Arabella között, bár nem tudja, hogy szobatársa mit érezhet. Remek, kijött kicsit levegőzni és egy ilyen kis kalandba keveredett. Tetszik neki a helyzet, legalább nem unatkozik.*

Vendég

*Újabb széllökés támad, ám nem emeli fel a lányt*
-Érezze a különbséget!*és a nő testéből szinte sugárzik a szél! A lány még mindig ott fekszik előtte kiszolgáltatottan, kiszolgáltatva a szélnek.*
-Ez az első lecke! Tanulja meg érezni a különbséget szél és szél között! Nem lesz kevés idő míg erre rájön, de ha akarja rá fog érezni.*bíztatja a lányt, majd emgfordul, és most valóban csúszva arréb tápászkodik. *
-Kelljen fel, kis diplomata! *nem sértésnek szánta. A lány talán nem si tudja mekkora előny az ekkora természet, de nem mágia közben. De majd erre is rá fog jönni... idővel*
- Mit érez?* fordul vissza hirtelen,s úgy tezs, mint aki unatkozik, s a kezében kis tölcsért formál abból a szélből, ami a hajával játszik, majd néhány perc múltán szabadon engedi, hogy az Arabella arcába csapjon, hogy érezze a különbséget. Hisz az a szél amit ő idéj, ebben az esetben apró észrevehetetlen áramütést is hordoz. De a lánynak erre még rá kell jönnie*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 9:45 pm

*Az Úrnő szavai kicsit rosszul esnek neki, de hát ez van. Nem szeretne diplomatikus lenni, mégis mindig ilyen. Tudja, hogy változtatnia kell, de ehhez időre van szüksége. - Igenis Úrnőm *válaszol. Ő is tudja, hogy csak sok tanulással és gyakorlással érheti el azt amit szeretne és ezért a célért bármit meg is tenne. Nem tudja honnan, de egy erősebb széllökés felemeli őt a földről. Nem érti mi történik, de még mielőtt bármit is csinálhatna, hason csúszik a jégen. ~Hát ez remek~ *gondolja magában, miközben feltápászkodik. Az Úrnő ott áll előtte. Egy kicsit szégyelli magát, habár még maga sem tudja miért. A kérdésre csak bólint, majd lesüti szemeit és várja, hogy az Úrnő folytassa a tanítását. Biztos benne, hogy sikerülni fog.

Vendég

*Elcsodálkozik, mikor az úrnő bejelenti, hogy semmi köze nincs a szélhez. Hát, ez most nem jött össze, de akkor is van összefüggés a szél és a nő között, bár ez elemi mágus mivoltából valószínű. Végighallgatja a szakvezetőt, aztán mikor Arabellát felkapja a szél, kifejezéstelen tekintetével követi, de meg sem rezzen. Amikor a lány csúszik pár métert, el is indul, hogy felsegítse, de a tanárnő ezt már meg is tette helyette. Egyre jobban érdekli a dolog, ennél fogva füleit is keményebben hegyezi.*

Vendég

*magában nagyon jót derül a lányokon. Rég mulatott ekkorát.*
-Nem, nekem semmi közöm ehehz a szélhez*~kívételesen~toldja oda magában~még szerencse hogy hallja a hangokat, bár leginkább zájról olvas, így úgy dönt, a biztonság kedvéért közelebb megy, mégsem szeretne annyira berekedni.*
- Arabella, mint mindig, maga rendkívül diplomatiklus! de ezzel a hozzáállással ebben a mágiaágban nem sokra megy!*szinte rá sem lehet ismerni, a szél mintha energiával töltötte volna fel, és élvezné, hogy két diák élete függ tőle... na igen, ilyen környéken nem is gondolhat másra az ember*
-Mindenek előtt meg kell tudnia különböztetni azt a szelet amit a természet kelt, és azt amit én. Ha valóban ezzel akar foglalkozni, tudnia kell!* s nem tudni merről, olyan szélroham érkezik, hogy Arabella felemelkedik néhány centit, majd a szél ledobja, és hason csúszik a jégen néhány métert. *
-Érti ugye, mire gondolok?*és közelebb megy, de nem segíti fel a lányt, csak áll tovább a szélben, akár egy rettentő szobor*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 9:27 pm

*Mikor az Úrnő int, hogy lépjenek közelebb, óvatosan közeledik, mert nagyon csúszik a jég. Nem szeretne elesni. Arabella egy kicsit megborzong a hidegtől és szagtól amit az erős szél visz tovább. Az Úrnő hangja tisztán hallatszik, de neki is kiabálnia kell, hogy az Úrnő hallja a választ. Amit egyenlőre még csak nem is sejt. Faylinn szavait hallva ő is észreveszi, hogy az Úrnő haját kevésbé cibálja a szél. ~Faynek igaza lehet~ *gondolja magában, majd ennek hangot is ad* - Szerintem is köze lehet az Úrnőnek ahhoz, hogy ilyen erős a szél A második kérdésre egyből rávágná, hogy nem, de ki tudja. Aztán végül megszólal:* - Ha valaki nagy hatalommal bír, annak sikerülhet *kiabálná túl a szél hangját, de ez nem nagyon sikerül neki. Reméli azért az Úrnő meghallja válaszát*

Vendég

*Mikor a tanárnő int, hogy lépjenek közelebb, oda is csúszkál, aztán figyelmesen végighallgatja. A bűzt érzi, elég jó a szaglása, de hideget kevésbé a Cirelin úrnőtől kapott sálnak köszönhetően. A süvítő szélre felfigyel, aztán ahogy jobban megnézi, látja, hogy a szakvezető haját nem fújja annyira, mint ahogyan róla leszaggatta a csuklyát. Elgondolkodik, s a kérdésre már nyitja is száját.*
- Hát a tanárnőt elnézve szerintem van kevés köze a dologhoz. *Miközben kimondja a szavakat, a szakvezető hajára mutat mosolyogva, de már szinte kiabál, olyan hangosan beszél. A következő válaszra már csak bólogat, hagyja Arabellát is kibontakozni, elvégre miatta jöttek ide. Ahhoz képest, hogy azt gondolta, csendben fog figyelni, elég hamar válaszolt a kérdésre, de talán igaza is van..*

Vendég

*mikor megérkezik, óvatosan megérkezik, és szinte suhan a jégen. Nem látni hogy a jégen csúszik vagy lebeg-e mindenesetre néhány méterrel arrébb áll meg. Miután a lányok napirendre tértek az utazás felett, int mindkettejüknek, lépjenek kissé közelebb. A mocsárban hideg van, büdös, és rettentő szél*
-Mit gondolnaknan van a szél? Honnan van ekkora szél?*hangja átmenydörgi a viharszél hangját, az övét tisztán hallani, de neki is megerölteti a torkát ez. A lányoknak is ordítaniuk kell.*
- És ehet-e ekkora szelet megállítani?*s közben alig észrevehetően az ő haja kevésbé csapkod, mint a lányoké, mintha őt a szél kevésbé "bántaná", de hopgy a lányok ezt észreveszik-e, az jó kérdés*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 9:09 pm

*Arabella is belekapaszkodik a csészébe. Nem igen szereti a zsupszkulcsos utazásokat. Mikor újra talajt érez lába alatt egy kicsit megnyugszik, habár még így is ideges egy kicsit. Körülnéz majd rájön, hogy ő még soha sem járt az Árnymadarak mocsarában. Pár perces nézelődés után ismét Úrnőjének szenteli figyelmét, már nagyon várja az első órát*

Vendég

*Az udvaron végighallgatta a tanárnő szavait, aztán bólogatva belekapaszkodott a csészébe. Na igen, nem éppen a legjobb dolog ily módon közlekedni, de ha megszokja az ember, akkor már nincs semmi gond. Tehát, zsupszkulccsal érkezik az Árnymadarak-mocsarához, az elemista szakvezető és szobatársa társaságában. Úgy döntött, ő csak megfigyelő lesz, nem akar beleavatkozni a dolgokba, viszont mostmár hajtja a kíváncsiság a dolog iránt. Kissé megtántorodik, mikor földet ér, s ismét majdnem elcsúszik a jégen, de mostmár kicsit biztosabban áll lábain, mint az előbb, az udvaron. Figyelmesen várja, hogy a tanárnő elkezdje mondanivalóját.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Kedd. Jan. 01, 2008 7:40 pm

//Az itteni legutóbbi hsz dátuma: Wed Dec 19, 2007 6:25 pm Talán meg kellene nézni, és megvilágosodsz, hogy nincs itt senki.//

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet