Árnymadarak-mocsara

Vendég

*Miután rendesen körül nézett felemeli a fejét*-Hát itt aztán biztosan nincsen*mondja komoran majd ugy gondolja ideje elindulni*~nem akarok ujra gázmérgezést kapni, ellég volt abbol egy is~*gondolja majd elhagyga a mocsarat*

Vendég

*Kissé fáradtan érkezik meg a mocsárhoz, bár nem tudja jól értelmezte e a dolgokat de mindtha ugy olvasta volna hogy a mocsár környékén lehet a tojás,*~Hát nyakamat teszem hogy nem itt, elvégre ojan bűzös hogy az nemigaz, a másik meg hogy minek raknak tojást tiltott területre~*gondolkozik el kicsit közbe arcába húzza a pulóverét és próbál normális szilárd talajon menni, de nem megy tul meszire, benézeget a mocsári fák bokrok kövek alá*-te jó ég hülye vagyok hogy ide jöttem bár ki tudja?

Vendég

*Most, hogy a lány végre feltáászkodot, sokkal jobb. Mikor meghallotta a hasonlatot, felkuncogott*
-Helyesnek helyes, legalább megvolt a különbség. De ne higyje hogy mindig felismerhető.. most azzá tettem!*tette hozzá figyelmeztetőleg. Azt ugyan nem mutatta mit érz, csak intett, hogy fogják meg ismét a kis csészét. Mikor a rántást érezte, megkönnyebbült. Nem szerette ezt a helyet, de elég eldugott volt ahhoz hogy megmutassa a lkánynak, nem kegyelmez, és nem hónapojba, de évekbe telik mire ráébred, mi is a valódi különbség, és évek, ímg megtanulja úgy kezelni a szelet, ahogy álmaiban szeretné. ~Én csak segíthetek neki az úton, de az ösvényt neki kell kitaposni~

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 10:04 pm

~Az első lecke~ *gondolja magában. Az Úrnő távolabb csúszik, miközbene gy újabb széllökés keletkezik. Ez nem olyan erős mint az előző.* ~Kis diplomata~ *olyan furán hangzik. Az Úrnő hanglejtéséből hallatszik, hogy nem sértegetni akarja Arabellát. Lassan és óvatosan feláll, nehogy elessen, közben figyeli Úrnőjét. ~Csodálatos, milyen agy hatalma van~ *mondja, mikor meglátja a széltölcsért az Úrnő kezében. A kérdés után vár és mikor a tölcsér megcsapja arcát valami különlegeset érez, még maga sem tudja mit, de ez nem egyszerű széllökés volt. Próbálja megfogalmazni azt az érzést, amit érzett, de nem nagyon megy neki.* - Hát... különleges leírhatatlan érzés volt. *kezd bele monológjába, most már bizonyítania kell* - Olyan volt, mint egy nagyon gyenge áramütés ~remélem jó lett a hasonlat~ *imádkozik magában.* - Igen, egy alig érezhető áramütés lehetett *mondja határozottabban, reméli ez a válasz megfelel az Úrnőnek.*

Vendég

*Szemével követi az eseményeket, de nem mozdul, csak egy helyben állva, csendben figyel. Mostmár valóban tetszik neki a dolog, s ezt arckifejezése is mutatja, mosolyogva-érdeklődve pislog a tanárnő és Arabella között, bár nem tudja, hogy szobatársa mit érezhet. Remek, kijött kicsit levegőzni és egy ilyen kis kalandba keveredett. Tetszik neki a helyzet, legalább nem unatkozik.*

Vendég

*Újabb széllökés támad, ám nem emeli fel a lányt*
-Érezze a különbséget!*és a nő testéből szinte sugárzik a szél! A lány még mindig ott fekszik előtte kiszolgáltatottan, kiszolgáltatva a szélnek.*
-Ez az első lecke! Tanulja meg érezni a különbséget szél és szél között! Nem lesz kevés idő míg erre rájön, de ha akarja rá fog érezni.*bíztatja a lányt, majd emgfordul, és most valóban csúszva arréb tápászkodik. *
-Kelljen fel, kis diplomata! *nem sértésnek szánta. A lány talán nem si tudja mekkora előny az ekkora természet, de nem mágia közben. De majd erre is rá fog jönni... idővel*
- Mit érez?* fordul vissza hirtelen,s úgy tezs, mint aki unatkozik, s a kezében kis tölcsért formál abból a szélből, ami a hajával játszik, majd néhány perc múltán szabadon engedi, hogy az Arabella arcába csapjon, hogy érezze a különbséget. Hisz az a szél amit ő idéj, ebben az esetben apró észrevehetetlen áramütést is hordoz. De a lánynak erre még rá kell jönnie*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 9:45 pm

*Az Úrnő szavai kicsit rosszul esnek neki, de hát ez van. Nem szeretne diplomatikus lenni, mégis mindig ilyen. Tudja, hogy változtatnia kell, de ehhez időre van szüksége. - Igenis Úrnőm *válaszol. Ő is tudja, hogy csak sok tanulással és gyakorlással érheti el azt amit szeretne és ezért a célért bármit meg is tenne. Nem tudja honnan, de egy erősebb széllökés felemeli őt a földről. Nem érti mi történik, de még mielőtt bármit is csinálhatna, hason csúszik a jégen. ~Hát ez remek~ *gondolja magában, miközben feltápászkodik. Az Úrnő ott áll előtte. Egy kicsit szégyelli magát, habár még maga sem tudja miért. A kérdésre csak bólint, majd lesüti szemeit és várja, hogy az Úrnő folytassa a tanítását. Biztos benne, hogy sikerülni fog.

Vendég

*Elcsodálkozik, mikor az úrnő bejelenti, hogy semmi köze nincs a szélhez. Hát, ez most nem jött össze, de akkor is van összefüggés a szél és a nő között, bár ez elemi mágus mivoltából valószínű. Végighallgatja a szakvezetőt, aztán mikor Arabellát felkapja a szél, kifejezéstelen tekintetével követi, de meg sem rezzen. Amikor a lány csúszik pár métert, el is indul, hogy felsegítse, de a tanárnő ezt már meg is tette helyette. Egyre jobban érdekli a dolog, ennél fogva füleit is keményebben hegyezi.*

Vendég

*magában nagyon jót derül a lányokon. Rég mulatott ekkorát.*
-Nem, nekem semmi közöm ehehz a szélhez*~kívételesen~toldja oda magában~még szerencse hogy hallja a hangokat, bár leginkább zájról olvas, így úgy dönt, a biztonság kedvéért közelebb megy, mégsem szeretne annyira berekedni.*
- Arabella, mint mindig, maga rendkívül diplomatiklus! de ezzel a hozzáállással ebben a mágiaágban nem sokra megy!*szinte rá sem lehet ismerni, a szél mintha energiával töltötte volna fel, és élvezné, hogy két diák élete függ tőle... na igen, ilyen környéken nem is gondolhat másra az ember*
-Mindenek előtt meg kell tudnia különböztetni azt a szelet amit a természet kelt, és azt amit én. Ha valóban ezzel akar foglalkozni, tudnia kell!* s nem tudni merről, olyan szélroham érkezik, hogy Arabella felemelkedik néhány centit, majd a szél ledobja, és hason csúszik a jégen néhány métert. *
-Érti ugye, mire gondolok?*és közelebb megy, de nem segíti fel a lányt, csak áll tovább a szélben, akár egy rettentő szobor*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 9:27 pm

*Mikor az Úrnő int, hogy lépjenek közelebb, óvatosan közeledik, mert nagyon csúszik a jég. Nem szeretne elesni. Arabella egy kicsit megborzong a hidegtől és szagtól amit az erős szél visz tovább. Az Úrnő hangja tisztán hallatszik, de neki is kiabálnia kell, hogy az Úrnő hallja a választ. Amit egyenlőre még csak nem is sejt. Faylinn szavait hallva ő is észreveszi, hogy az Úrnő haját kevésbé cibálja a szél. ~Faynek igaza lehet~ *gondolja magában, majd ennek hangot is ad* - Szerintem is köze lehet az Úrnőnek ahhoz, hogy ilyen erős a szél A második kérdésre egyből rávágná, hogy nem, de ki tudja. Aztán végül megszólal:* - Ha valaki nagy hatalommal bír, annak sikerülhet *kiabálná túl a szél hangját, de ez nem nagyon sikerül neki. Reméli azért az Úrnő meghallja válaszát*

Vendég

*Mikor a tanárnő int, hogy lépjenek közelebb, oda is csúszkál, aztán figyelmesen végighallgatja. A bűzt érzi, elég jó a szaglása, de hideget kevésbé a Cirelin úrnőtől kapott sálnak köszönhetően. A süvítő szélre felfigyel, aztán ahogy jobban megnézi, látja, hogy a szakvezető haját nem fújja annyira, mint ahogyan róla leszaggatta a csuklyát. Elgondolkodik, s a kérdésre már nyitja is száját.*
- Hát a tanárnőt elnézve szerintem van kevés köze a dologhoz. *Miközben kimondja a szavakat, a szakvezető hajára mutat mosolyogva, de már szinte kiabál, olyan hangosan beszél. A következő válaszra már csak bólogat, hagyja Arabellát is kibontakozni, elvégre miatta jöttek ide. Ahhoz képest, hogy azt gondolta, csendben fog figyelni, elég hamar válaszolt a kérdésre, de talán igaza is van..*

Vendég

*mikor megérkezik, óvatosan megérkezik, és szinte suhan a jégen. Nem látni hogy a jégen csúszik vagy lebeg-e mindenesetre néhány méterrel arrébb áll meg. Miután a lányok napirendre tértek az utazás felett, int mindkettejüknek, lépjenek kissé közelebb. A mocsárban hideg van, büdös, és rettentő szél*
-Mit gondolnaknan van a szél? Honnan van ekkora szél?*hangja átmenydörgi a viharszél hangját, az övét tisztán hallani, de neki is megerölteti a torkát ez. A lányoknak is ordítaniuk kell.*
- És ehet-e ekkora szelet megállítani?*s közben alig észrevehetően az ő haja kevésbé csapkod, mint a lányoké, mintha őt a szél kevésbé "bántaná", de hopgy a lányok ezt észreveszik-e, az jó kérdés*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Hétf. Jan. 07, 2008 9:09 pm

*Arabella is belekapaszkodik a csészébe. Nem igen szereti a zsupszkulcsos utazásokat. Mikor újra talajt érez lába alatt egy kicsit megnyugszik, habár még így is ideges egy kicsit. Körülnéz majd rájön, hogy ő még soha sem járt az Árnymadarak mocsarában. Pár perces nézelődés után ismét Úrnőjének szenteli figyelmét, már nagyon várja az első órát*

Vendég

*Az udvaron végighallgatta a tanárnő szavait, aztán bólogatva belekapaszkodott a csészébe. Na igen, nem éppen a legjobb dolog ily módon közlekedni, de ha megszokja az ember, akkor már nincs semmi gond. Tehát, zsupszkulccsal érkezik az Árnymadarak-mocsarához, az elemista szakvezető és szobatársa társaságában. Úgy döntött, ő csak megfigyelő lesz, nem akar beleavatkozni a dolgokba, viszont mostmár hajtja a kíváncsiság a dolog iránt. Kissé megtántorodik, mikor földet ér, s ismét majdnem elcsúszik a jégen, de mostmár kicsit biztosabban áll lábain, mint az előbb, az udvaron. Figyelmesen várja, hogy a tanárnő elkezdje mondanivalóját.*

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Kedd. Jan. 01, 2008 7:40 pm

//Az itteni legutóbbi hsz dátuma: Wed Dec 19, 2007 6:25 pm Talán meg kellene nézni, és megvilágosodsz, hogy nincs itt senki.//

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

Vendég

-Úgy tudom, hogy ez egy veszélyes hely. Nem szabad párbajozni!

Téma: Re: Árnymadarak-mocsara Szer. Dec. 19, 2007 5:25 pm

*Hirtelen a tilosban járó diákok köhégcselni kezdenek, és összeesnek... Nos igen, a mocsárgáz már a testükben loholt, és most fejtette ki a hatását... Kezdetben a mester is érdekesen néz, mi történik, utána jön rá, hogy a mocsárban egy különleges gáz található, ez fejtette ki most a hatását. A 3 fiúval együtt a betegszobába teleportál, ahol ágyba helyezi őket, és várja a gyógyítót.*

Vendég

*Kristóf látja hogy sikerült átszúrnia Lee kezét.Ekkor elvigyorodik hisz tudja hogy a fiú nem cukorból van.Amikor megérkezik Herbert akkor leszáll a fiúról és a tanár szemébe néz.*
-Igen tisztába vagyok vele professzor úr.*mondja majd gondolkozni kezd~de legalább jól éreztük magunkat~.Végig a tanár szemébe néz.Nem fél tőle pedig tudja hogy egy pálcamozdzulattal meg tudná ölni.De nem zavarja hisz a halál és neki való.*

Vendég

*Tony hirtelen megtorpan amikor meghallja a jövevény hangját. ÉS látja a tanár urat. Megtorpan és felé fordul*
-Jó napot tanár ur. Igen tudjuk. Részemről bele eggyezek bármi nemü büntetésbe
*Tisztelettel beszélt a tanárhoz. És ennyivel abba is hagyja*

Vendég

*Lee először Tony ütéseit prónbállja kivédeni.A kard elől lehajol de majd gyorsan a kezeit az arca elé helyezi ettől még az ütés célba talállt és egy métert repül madj mégcsak fölse tud állni.Mivel Kristóf máris támadt és a lábait lefogja az ő lábai.A kardját azonban még megtudja állítani de ennek hatalmas átka volt.A kezét átszúrta Kristóf.hirtelen fájdalmasan felordít.De legalább nem halt meg.majd megjelenik Herbert úr megfordul majd elkezd mentegetőzni*
-Tudja Herbert úr mi épp indulni készültünk ugye fiúk?*Majd elkezdi nézegetni a kezén tátongó sebet*

Vendég

*A bestiamesterek ura lépked a mocsár felé, hiszen hangokat hall kiszűrődni onnan. Hát igen, egy mocsár felett, ahol nem olyan gyakori a növényzet, a hang igencsak tud áromolni szépen... Egy biztonságos ösvényt választva belopódzik, miközben árnymágiát használ, így láthatatlan, még léptei neszét sem lehet cseppet sem hallani. Megérkezik a 3 fiúhoz, és Lee mögött jelenik meg ismét láthatóan.*
- Párbajozunk, párbajozunk? Engedély nélkül? *Kérdezi mély, mérges hangon, és mintha pár pillanatig magasabbnak tűnne, úgy áll ott a fiú háta mögött.*
- Ráadásul egy tiltott helyen? *Kérdezi szikrákat hányó szemmel, majd komoran elgondolkozik.*
- Remélem tudják, hogy most hatalmas nagy bajban vannak...Nem vagyok igen elnéző személyiség... Javasoljam esetleg a prefektusi címek elvételét? *Fordul a két holtak őreis felé, majd Lee felé.*
- Magának meg esetleg azt, hogy ebben a tanévben semmi esélye sem lesz elnyerni azt?

Vendég

*Kristóf látja hogy azért Tony sem ép az a tesze-tosza gyerek.Mikor aztán Lee a kardjájáért megy ami történetes az a fa alatt van amin ő fent van.Ellöki magát lábaival a fától majd zuhanás közben lábaival megcélozza Lee lábait aztán ha az sikerül akkor súr egyet a hasa felé,ami nem is olyan kis lendülettel jön.Kristóf arcára kiül a győzelem mosolya.*

Vendég

*Tony észrevette hogy Kristóf támad. Gondolja megvárja hogy Leenek legyen egylélegzetvételnyi szünete. Amikor a fiu kardjával lesujt a lábára könnyedén eláll az útbol viszont a gyomrost bekapta. Egy kicsit megrogyik majd kiegyenesedik és rámosolyog Lee-re hogy jelezze nem fájt neki annyira mint azt gondolja.Roppant eggyet a nyakán majd futásnak ered a fiu felé, majd a kardjával a fiu nyaka felé céloz de közben rákészül hogy ha Lee elhajol egy mási kezével egy öklössel köszöntse az arcát. A keze elindult lee arca felé*

Vendég

*Lee látja hogy a fiúk már nem változtatnak*~Ajjaj most légy okos mit csinálljak?Ezek szerint Kristóf fog először támadni~*Gondolja magában mivel az ő véleménye szerint Tony már támadt volna.Igaza lett Kristóf már támad is.Az oldalát sikeresen megvédte a támadástól a kardjától azonban a másikat már nem tudta védeni.Kristóf eltalállta Lee hasát bár az már nagyon aul volt de azért még a hasa volt.Letérdel a földre majd elejti a kardját és a hasát fogja.Majd becsukja a szemét és összeszorítja a fogait.Pár másodperc múlva kinyitja az egyik szemét és Kristófot sehol nem látja csak Tonyt*~Valószínüleg egy fára mászott sok bűvóhely azért itt nincs~*Gondolja magában majd föláll kardjáért lehajol és most úgydönt hogy nem várja meg míg újra rátámadnak*~Most én jövök~*Elkezd futni a fiú felé majd elbillen a jobb oldalra és miközben zuhan a föl felé suhint egyet a kardjával Tony lába felé.Majd amikor földet ért gyorsan felgugol és megcélozza a jobb lábával Tony hasát*~Visszakapod amit Kristóf adott nekem~Majd gyorsan leteszi a másik kezét is kardját elhajítja ami a földbe áll majd rák mozdulattal hátrállni kezd.Amikor odaért a kardjához akkor feláll és kiveszi azt a földből majd várja hoyg újra ők támadjanak*

Vendég

-Tudod Lee egy nekromanta nem válogat a módszerekben.*mondja majd mikor már elég közel vannak Leehez akkor ő egy fordulattal a kardját Lee oldala felé inditja majd a hasa felé rúg egyet.De lehet hogy az kicsit lejebb csúszik ami fájdalmasabb is lehet a fiú számára.Nem is tétovázik tovább nem várja meg hogy a fiú egyből visszatámadjon így felmászik egy fára és várja hogy Lee mit fog csinálni.*