A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

* Miután Cat végre kikelt kényelmes ágyikójából, megreggelizett gondolta kicsit elmegy felfrissülni. Hideg zuhany helyett inkább a négy elem szigetét választotta. Amint odaért leült a tóparta és lábát lógatva a vízbe gondolkodott hogy mit tegyen a nap folyamán. *

* Exan döbbenten hallgatta a lány válaszát, leblokkolt, szíve szerint ő is elmondta volna az igazságot, de családja azt jól a lelkére kötötte, hogy márpedig , ezt mélységes titoktartással kell kezelnie.
- Akkor jó emberismerő volnék. * kacsint a lányra, amikor az hirtelen eltűnik a vízben jó reflexeinek hála azonnal kapcsol és már rántaná fel, vörös barátosnéjét, mire a lány feljön, bohókásan, hogy csak viccelt. ~ Mily szerencse, hogy csak viccelt, elvégre a terület tele van csupa misztikus és titokzatos dologgal, ki tudja mi rejtőzik a vizek mélyén.
Exan örült, hogy olyan barátokat lelt az iskolában, akik teljes mértékben megbíznak benne. És Cat is biztosra vehette, hogy Ex soha nem adja tovább a titkát. Viszont akármennyire is próbálta titkolni fázását, szegény fiú libabőrös lett, és muszáj volt kijönnie belőle. Kifelé jövet kicsavarta hosszú fekete copfjából a vizet, majd kifeküdt a napra megszáradni. Játékosan kavicsokat dobált a vízben, direkt viccesen, hogy néha eltalálja az úszkáló lányokat, persze nem nagy köveket, csak egészen piciket, nehogy megsérüljenek. * Amikor célt talált egy jó lirányzott dobással Cat vállán, eleresztett egy elégedett mosolyt*

* Cat meglepődött Exan kérdésén. Furcsa volt hogy pont arra kell válaszolnia amire igazán nem számított. De mivel barátjának mondja el ezért nem izgult. * - Nos, az a helyzet hogy ..... én ..... fél véla vagyok. * Bökte ki végre. * - Csak eddig titkoltam mert nem akartam nyilvánosságra hozni. Nos, a családom összes tagja mugli vagyis varázstalan ember, de tudunk a mágiáról és használjuk is valamilyen szinten, Egyedül a nagymamám véla, de ő teljesen. Illetve rosszul mondtam a családtagjaim félvérek. Varázsló - Mugli. * Majd tovább lubickolt a vízben. Majd egyszer csak hirtelen valami lerántotta a mélybe. Vagyis úgy tett. Rá akart ijeszteni a többiekre. *

*Hát, a fiú örülhet is, két fürdőruhás fél-véla. Bizony, Nessie bikinije pedig alul pink-fehér csíkos volt, a melltartó részén pedig egy ugyan olyan színű, mediterrán virág foglalt helyet fehér alapon. Figyelte, ahogy Cat felszabadult, s ismét visszanyerte az életkedvét. Furcsa, hogy nem érezte hidegnek a vizet, de mondjuk Ness sem, szóval szintén hőburok varázsra gyanakodott. Ismét alámerült a frissítő, hűvös vízben, majd fröcskölt egy víz adagot a lány arcába, persze csak mókából. Daimonja irtózkodva próbált minél messzebb kerülni a víztől, s mikor Nessie ezt észrevette, azonnal fröcskölt rá is egy adagot, mire Dragon kelletlenül, de beugrott gazdája után. Később aztán ő is kezdte élvezni a pancsikolást. Leányzónk nagyon szívesen csapta arcba az embereket egy-egy víztömeggel, mert nagyon viccesnek találta.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

* Exan elszégyellte magát, hát , hogy lehet, hogy ő férfi létére fázik, a lánynak meg ilyen jól esik, de ennek kívülről nem mutatta jelét.
- Szóval iskola küldte a papírt, akkor az egy fokkal jobb mint amire gondoltam, azt hittem talán egy fiútól kaptál rossz üzenetet. * Rápillantott a mellette úszkáló vörös véla leányra. Egy pár másodpercre mintha vélte volna észrevenni benne véla vérét, de azt hitte rosszul lát. A víz amiben úszkáltak minde nszínben pompázott a visszaverődő fényektől. Most éppen erős rózsaszín volt.. Exan-t viszont érdekelte a lány hova tartozása, mert ha igaz a feltételezése, akkor ő is fél véla mint ő maga. De ha igaz akkor vajon miért titkolja? Megkérdezi, ha kínos a kérdés, a lány úgyis letagadhatja.
- Amúgy * haboz egy kicsit * teljesen ember a származásod? Nincs őseid vérében valamilyen keveredés? * A leány tekintetét fürkészi közben*

* Cat megbízik Exanban és Nessben ezért el mondja nekik mi van a gyűrött, nedves és kicsit megégetett papíron. * -Hát, ami azt illeti nem ez az első ilyen papír amit kaptam. * Ezzel elárulta hogy ez egy levél lehetett. * Sértő, megalázó és borzalmas dolgok vannak ebben a levélben papírra vetve. És ami a legszomorúbb hogy a régi iskolámból kaptam. Tudom hogy nem voltam velük túl jó viszonyban de szerintem akkor is piszkos nagy bunkóság ilyen káromkodásokkal teli papírt elküldeni akárkinek is. De már túl tettem magam rajta. * Azzal amint Ness bevonszolta a vízbe ő is vidáman úszkálni kezdett. A víz számára nem volt hideg ugyanis ő messze északról érkezett ezért már meg szokta az alacsony hőmérsékletet. * - Nagyon jó a víz! * mondta jobb kedvel. *

* A harcos férfinak igen jó napja volt, hogy két csinos fürdőruhás leányzóval tölthette a napja ezen részét. Csak figyelte az eseményeket, ő is kíváncsi volt mi lesz a válasza Cat-nek Ness kérdésére. Nézte a vízben visszatükröződő fény nyalábok színes halmazát, majd elmerült a víz alá. Már megszokta a víz hőmérsékletét, bár neki elég hideg volt mert nem használt bűbájt, nem is tudta mi a hővédő burok varázs így azt sem értette, hogy a csinos szőkeség hogyhogy nem fázik, hiszen nincsen * analizálja a lány testét persze csak harcos szemmel * nincsen rajta izomzat ami melegítse, se zsír..
- Elég hideg a víz amúgy lányok * tette hozzá, majd játékosan megint elmerült*

*Leányzónk megértően pillantott Cat felé, majd a galacsint bámulta, ami a lány kezében van*-Mit írtak rá?*Kérdezte, s remélte, hogy ennyi viszonzást kap azért, amiért elmesélte neki, hogy ki is az apja valójában, mert ezt nem osztja meg akárkivel. Látta azt is, hogy a lány sírt, így fel akarta vidítani egy kicsit.*-Nem jössz velünk úszni?*De alighogy kimondta, a lányka nem is hagyott választási lehetőséget, hanem azonnal fürdőrucit varázsolt rá, majd a vízbe vonszolta.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

A fél véla lány még egy jó darabig magában ücsörgött és szomorkodott. Ez nem jellemző rá, de hát nem tud mit tenni. Sokáig méla búsan gondolkozott amikor neszre figyelt fel. Látta hogy két ismerőse Nessie és Exan a vízpart túl oldalán mulatoznak. majd beugrottak a vízbe és úsztak. Ahogy látta őt is észre vették. Ettől félt. Nem akarta mások előtt sajnáltatni magát, de hát ha egyszer így esett nem zavarhatta el őket. Nem is akarta. Szüksége volt a baráti társaságra. * - Sziasztok! - Szólt szipogva, és könnyeit törölgette hulla sápadt arcáról és kisírt szeméről. * Persze Exan, nyugodtan leülhetsz. * Szólt enyhe mosollyal. ?ajd kevésbé látható helyre rakta a papírgalacsint amit eddig a kezében szorongatott. *

* A tünde-véla harcosnak tetszett a lány játékossága, habozott egy kicsit. Hogy az ő testéhez érjen a hideg víz?? Ám legyen. Levette fekete felsőjét, Exan bőre nem volt éppen nap barnított, de nem volt mit takargatnia. Lassan a lány után indult be a vízbe, a hidegtől viszont libabőrös lett, kicsit megfeszítette izomzatát, majd a tőlük nem olyan messze ülő vörös hajú ismerősre lett figyelmes.*
A hely teljesen hatása alá varázsolta Exant, örömmel látta, hogy nincsenek egyedül Cat ücsörög szomorkás hangulatban, egy papírfecnit szorongat. Exannak az az érzése támadt, hogy talán a papírfecni miatt ilyen szomorú. Nézte a fejük fölött található színes kavargó örvény nyalábokat, ahogyan egymásba folyva talán olyan színeket hoznak létre, amilyet ember még nem is látott. A mozgó színkavalkád hol közelebb hol távolabb mozgott, olykor olyan közel jött, hogy meg lehetett volna érinteni.
- Szia, leülhetünk melléd? * Nem akart udvariatlankodni így hát inkább rákérdezett, hátha egyedül akar lenni a lány, ő nem akar neki lábatlankodni *

*Nessie Exant maga mögött húzva érkezik a szigetekhez. Nagyon szerette volna már otthagyni a teaházat, főleg az iménti eset miatt. Most, a szmogos levegő után szeretett volna felfrissülni egy kicsit, így a víz szigetéhez vonszolta a fiút. Csizmájából előhúzta a pálcáját, majd egy intéssel nadrágját és felsőjét bájos fürdőruhára cserélte, s így Exan megnézhette gyönyörű, karcsú testét. Ness fogta magát, s fejest ugrott a vízbe. Hőburok varázslatot használt, így a víz számára jóval melegebb volt. Hívogatóan kacsintott a srác felé.*-Gyere na!! Mi az, talán félsz a víztől?*Kérdezte nevetve, majd egy jó adaggal lefröcskölte a srácot. Ezután, mivel már így is-úgy is vizes, muszáj lesz beleugrania lánykánk után, aki egyszer csak elmerült, majd egy nagy ugrással tört ki a felszínen. Hamarosan észrevette a magányos Cat nevű lány, akivel már nem is régen találkozott. Látszott rajta, hogy nincs minden rendben, így kiszállt a vízből, s egy kis tűzzel megszárította magát, majd a megidézett hőburkában feljebb vette a hőfokot.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

* Catnak ma igen csak rossz napban volt része. Gondolta elmegy a négy elem szigetére ahol kicsit lenyugodhat a gondok után. Mikor megérkezett körbenézett. Minden elemmel kapcsolatos dolgok jelen voltak. Tűz, víz, föld és levegő. Szemkápráztató látvány volt, ám Catet még ez se nagyon tudta felvidítani. Folyamatosan egy kis papírdarabot szorongatott a kezében. Összegyűrte és zsebre rakta. Nem akart szemetelni. Majd kicsit pityeregve leült egy jókora fa tövébe, összekucorodott és magában próbálta kiheverni a minap történéseit. *

*Pontosan. Az Atyja előtt. Az más kérdés, hogy ezen felül neki sem ártana az a mérhetetlen tudás, az a mérhetetlen varázs, az a mérhetetlen hatalom, legalább egy kis darab belőle. Nem, ő nem tudás kutatói klánba tartozik, de attól még a hatalom, a mágia neki is fontos valamilyen szinten, hiszen vannak céljai, amiknek az eléréséhez lehet, hogy ez éppen jól jönne. De megbontani az egyensúlyt nem akarja, elvenni a varázst, magának fenntartani az ötödik elemet, azt nem.*
- De, tud. Valamit tud, de nem tudom, hogy mennyit, nem emlékszem, csak az égő vágyra az ötödik elem iránt. És érzem, hogy baj lesz... *Fejezi be, hiszen látja, hogy a lány távozni készül, hát nem tartja fel, még úgy is tanulmányoznia kell a templom minden szegletét, hátha talál valami nyomot, valami segítséget, hogy hogyan juthatnának el újra Atlantisba.*
- Néhány napon belül találkozunk, Mila, Miroslav. *Biccent a távozóknak és könnyedén leguggol az egyik falrajz előtt, kezét ráhelyezi a mintára és érdeklődve figyeli. Talán talált valamit. Talán nem. Legközelebb kiderül, hogy külön utakon mennyit foglalkoznak mindezzel, vagy, hogyha újra találkoznak van e esélyük eljutni a híres Atlantisra és megtalálni a könyvet.*

// A következő rész tartalmából: Mila és Miroslav ellenszenve egyre csökken, ahogy Speranza egyre jobban megosztja a párossal a tudását és kételyeit azzal szemben, hogy az ötödik elem biztonságban van, így hát egy csapatként, néhány diákkal kiegészülve útra kelnek, hogy... Khm, hagyjuk xD //

*Igazán érdekes és fontos téma kerül szóba a két lány között és úgy tűnik, hogy mint általában mindig, most is egyet ért gazda és daimón: nem szabad, hogy az ötödik elem kikerüljön a védelem alól. Ezt Mila és Miroslav is hangoztatja, de Speranza elmeséli, hogy miért is akarja megtalálni. Talán az Atyja előtt? Milát azonban valami más köti le. A lányt is elhagyta az, aki ilyenné tette, mint amilyen most. Érdekes, ugyanis Milával is ez történt, habár ő semmire nem emlékszik, ő nem kapott át ilyesmiket. Érdekes, és Miroslav is megérzi gazdája gondolatait és nyugtalanul pillantgat a vélára. *
- Remélem, hogy az atyád nem tud semmit erről az ötödik elemről. Elég kevesen vannak, akik tudnak bármit is erről. A mágusok igen kis része kutatja Atlantisz rejtélyét és azt, hogy mi is van ott. Nekem sajnos még nem volt olyan szerencsém, hogy ott járjak, de terveim között szerepel. Végül is... Lesz rá elég időm... *jelenti ki titokzatosan Mila és most először fut át arcán egy aprócska mosoly.*
- Azonban most mennem kell. Ha megbocsájtasz... *biccent a lány felé, majd Miroslavot magához intve kiindul. A templom ajtajából azonban még visszaszól:*
- Az expedícióval kapcsolatban keress majd még fel! Megtalálsz a ... nem-tudom-milyen hálóban! *búcsúzik a lány titokzatos pillantással, majd vámpír gyorsasággal a Révészhez siet és felmegy a kúriába.*

*Meglepő, hogy pont Miroslav nyakas ennyire, hiszen éppen ő a hímnemű, neki kéne talán engedékenyebbnek lenni, bár éppenséggel a véla leányzó nem sok daimonossal beszélgetett már, hát nem nagyon tudja, hogy ilyen tekintetben mi a normális, a hím daimonokra él e bármilyen varázs, vagy egyénfüggő, hogy ki bízik, és ki nem. Mikor odasétál mellé, Speranza lepillant, de nem cselekszik, bármit is vár tőle az állat, nem tesz semmit, inkább folytatja azt a bizonyos várakozóan állást, hogy még is mit szeretne, esetleg mondani, vagy tenni valamit. Habár tettekről valószínűleg már szó se lehet, hiszen a lélektársa megtiltotta neki, bár ezt a nézeteltérést a páros között a jós lány maximum sejtheti, de nem tudhatja.*
- És ha hozzá teszem azt is, hogy nem csak én akarom megtalálni? Mikor átváltoztam az Atyám gondolataiból, érzéseiből, terveiből egy rész átvándorolt belém, olyan kimerült voltam, haldokoltam, hogy abban a pillanatban nem voltam képes velük törődni, de később kitisztult a kép... Meg akarja találni az ötödik elemet, és felhasználni saját céljaira. Nem ismerem Őt, csak átváltoztatott, és eltűnt, nem tudom miért, de érzem, hogy céljainak köze sincs a világbékéhez, az értékekhez és a rendhez. És az Élet megóvásához sem. *Nem szól többet, hagyja, hogy a lány eméssze az egészet, ahogy ő maga is napokig, hetekig emésztette a víziókat, amik talán látnok képességei miatt maradtak meg oly' erősen. Bár ezekből a szavakból kiderült, hogy magányos farkas, nincsen időseb, aki okítsa, de talpra esett, tudatos, művelt lány... Nehéz, de egyetlen célja, hogy ne öljön vérszomjával. Soha. Véletlenül se.*

*A hátat fordítás valóban egyfajta gesztus és Mila igyekszik legyűrni az ellenszenvét, ami daimónjának nem megy olyan könnyen.*
~Akkor is egy véla!~*hisztériázik Miroslav és lassan feláll és közelebb sétál Speranza-hoz. Egyszerűen csak odasétál hozzá és úgy néz fel rá, de nem tesz semmit. Talán ugyanolyan várakozó pozícióban van, mint a kékség.*
~Maradj már! Nem látod, hogy bízik bennünk? Nem akar bántani minket, mi sem fogjuk őt.~*jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon Mila és látszik a szemében, hogy most már nincs ellenszenv benne. Vagyis nem annyi, mint az elején volt. Kellemesen csalódott ebben a lányban, így a kérdésre elmeséli, hogy mit is tud az ötödik elemről. Megemlíti, hogy a családja elementalista család, amire látja, hogy Speranza szeme felcsillan. Kíváncsian pislog a lányra, hogy vajon mit is forgat a fejében, de végül a lány beszélni kezd. Voltak már, akik jártak Atlantiszon. Mila is elnéz a víz sziget felé és az ereklye felé, de nem szólal meg. *
- Felfedezés? Úgy érted, hogy meg akarod találni az ötödik elemet?? Miért? Mindenkinek sokkal jobb az, hogyha rejtve marad. Gondolj bele, mi lenne, hogyha rossz kezekbe kerülne?* háborodik fel kicsit Mila és a hangjából egy kis félelem is kihallatszik. Lassan Miroslav Speranza elé sétál és megáll, majd mélyen a lány szemébe néz.*
- Bizonyára sokan keresték már az ötödik elemet. Jobb az, hogyha rejtve marad.*jelenti ki komolyan a daimón ugyan azt, amit gazdája már megemlített. Úgy tűnik, hogy most nagyon egy húron pendül a két lélekdarab. Nem is csoda, hiszen Mila tényleg őrültségnek tartja felfedezi az ötödik elemet. Bár persze eljátszadozik a gondolattal, hogy mi lenne ha...*
- A családom biztos örülne egy ilyen útnak. Én is örülnék. A tudásnak. De... *itt elharapja a mondatot és lesüti a szemét. Nem igazán tudja megfogalmazni, hogy mit is érez és mi is a gondja, de talán Speranza érzi...*

*Biccent a nevekre, tökéletesen tovalendül a koron, nem, nem válaszol pontos dátummal. Hogy egyértelműen titkolná?... Talán majd hogyha jobban megismeri a másikat, kora is kiderül, vagy ha éleshelyzetben megmutatkozik, hogy melyiküknek milyen képesség is lépett már elő, de így, nyugalmi helyzetben nem kell az erő és a kor fitogtatás. Hiszen nem akar nekik ártani, mint már egyszer említette is. Szándékosan fordít hátat a párosnak, tökéletes bizalma természetesen nincs, így minden pillanatban élezi a fülét, hátha a páros idegei pattanásig feszülnek a véla-varázs miatt, és amiatt, hogy mondhatni egy konkurens vámpír áll előttük, és még is támadásba lendülnek... Számít rá, de nem tart tőle, és éppen azért fordít hátat, hogy ezzel megmutassa a gesztust, hogy lesz nekik akár kiszolgáltatva is, hogyha ezzel végre a lelkükön úrrá lesz a józan ész, és nem viseltetnek vele szemben olyan erős ellenszenvvel. Mikor a lány válaszolni kezd, a pillantásait sietve visszaveti rá, hiszen nagyon kevés információt talált, a könyvről tudott, az elhelyezkedéséről nem. A szemei megvillannak, majd a víz szigetének fala felé fordul, és kissé felsóhajt.* - Atlantis tehát... Az a cél. *Szól halkan, de nem azért, hogy a lány ne hallja, csupán elgondolkozott. Hisz pontosan tudja, hogy hallja. Vissza fordul felé, és kicsit biccent.* - Értem, és most talán meglepem a családodat... Atlantison van olyan diák, aki járt már. Talán többször is. De sosem ez volt a cél, én pedig nem tudtam, hogy ott található a könyv, sose sejtettem. De hogyha megtalálnánk azokat a diákokat, talán megtalálnánk újra Atlantist. Mondd csak, Mila... Mit szlna egy ilyen felfedezéshez az elementalista családod? *Mosolyodik el kissé, és a fejében pörögnek a nevek, hogy kik is jártak már Atlantisban, és mikor, és hogyan találhatná meg őket. Ehhez is kutatni kell, hiszen hirdetményt nem írhatnak ki, hogy Atlantisra induló expedíciót szervezünk, akik jártak már ott, jelentkezzenek.*

*Ellenszenv. Igen érdekes dolog, hiszen alapjáraton Speranza semmi rosszat nem tett Miláék ellen, a lány mégis érzi, hogy nem szabad megbízniuk a lányban. Igencsak kellemetlen érzés és Miro is alig tud parancsolni az izmainak, de végül elernyed és leül Mila mellé, aki nem mozdul. Állja a lány pillantását, látja a szemében a változást, de nem szól semmit. Egy kijelentést tesz és két kérdést tesz fel. Érdekes, hogy mint a legtöbb vámpír, Speranza is titkolja a korát. Erre Mila felvonja az egyik szemöldökét és várakozóan néz a lányra, mintha ezzel bármit is elérhetne nála. Persze nem fűz sok reményt ehhez a mozdulatsorhoz, de hát ez van.*
- Mila Zelenkova. Ő pedig Miroslav. *mutatkozik be és mutatja be daimónját is, aki egyszerűen csak biccent a lány felé, de nem szólal meg. Nem sűrűn szokott.*
~Bosszantó, hogy nem tudom, miért utálom.~*jelenti ki Miroslav, még mindig furcsa pillantással méregetve a lány, aki egyszerűen hátat fordít nekik. Mila és Miroslav összenéznek és mindkettejük fejében ugyan az a gondolat játszódik le. A lány hátat fordított nekik, azzal szemben, hogy ők undokul viselkedtek vele. Érdekes és megfontolandó a tette. *
- Én is negyed-véla vagyok. Talán ezért az ellenszenv. *jelenti ki Mila. Nem tudja miért, de tudatni akarja a lánnyal,hogy benne is folyik véla-vér, habár nem sok. De nem ez a lényeg! Speranza lassan körbe sétálja az ereklyéket, amiket Mila már kívülről fel tudna sorolni és egy kérdést tesz fel.*
- Valóban van ötödik elem. Úgy tartják, hogy az ötödik elem nem olyanfajta elem, mint a másik négy. Az ötödik elem hatalma tudás, hatalmas erőt birtokol. Aki birtokolja az ötödik elemet, az minden tudás tudója és minden varázslat varázslója. Úgy tudom, hogy Atlantiszon van elrejtve egy könyv, ami ezzel foglalkozik. De még senki nem találta meg. *magyarázza el Mila azt, amit tud. Nem tudja, hogy miért osztja meg ezt a lánnyal, de valahogy tudja, és érzi, hogy nem lesz ebből gondja. Talán bizalom a lány iránt? Érdekes, de lehet...*
- Apai ágon elementalista család vagyunk. *teszi hozzá Mila, afféle magyarázatképpen az előbb elhangzottakra.*

*Hát igen, ez a vélaság bizony láthatóan kedveli a kék színeket, a halvány kék és a lila a kedvenc színe, de a lila általában inkább a kisugárzásában és eszközeiben mutatkozik meg, nem a ruhájában. Furcsa misztikum lengi körül, túlvilágiság, persze a vámpírság mellett... Jós-nekromanta, habár a jó fajtából, ha lehet így elkerülni a skatulyát. Látja, érzi, hogy nem tetszik a másiknak a méregetés, ezért leveszi a pillantásait a lány alakjáról, hasáról, és marad a szemkontaktusnál, avagy néhány pillanatban áttér a tárgyakra, amik között állnak. A kijelentésre röviden biccent, de a kérdésre nem válaszol, néhány pillanatot vár, végül nem is mond pontos kort.* - Nem rég. *Feleli kivételesen kurtán, mert nem arról híres, hogy rövid feleleteket ad, ám ezen nincsen mit ragozni. Lenne kérdése, sok, de valahogy nem érzi úgy, hogy belevághat, főleg, mert pontosan tudja a véla-ellenszenv mivel jár, és amikor a daimonra pillant le, ahogy az figyeli őt, az sem tölti el végtelen bizalommal. Finoman elmosolyodik, kezeit összefonja maga előtt könnyedén és újra megdönti a fejét, ahogy "macska-szemet" néz a daimonnal, majd az újabb kérdésre Milára pillant.* - Speranza, Speranza di Bagliore. És benned kit tisztelhetek? Bennetek. *Biccent az állat felé, hiszen az hiába nem szólal meg hangosan, láthatóan méregeti őt, tehát nem egy "közönséges" állat.* - Nem kell tőlem félni... Miért ártanék nektek? Nincs érdekemben, és amúgy sem vagyok érdek ember, akármennyire is máshogy látjátok a véla vérem miatt. Tudom jól, hogy az is befolyásol. *Szólal meg újra, hiszen pontosan ismeri előnyeit és hátrányait, mind vélaként, mind vámpírként. Nyugodtan elfordul a párostól, és lassan körbesétál a teremben.* - Úgy tartják, hogy a négy ereklyén kívül létezik egy ötödik is... Ti hallottatok már erről?

*A vélaság csak úgy árad a kék lányból - Mila így nevezte el, hiszen a lánynak mindene kék. Ezért is eléggé ellenszenves neki a leányzó már így, pedig még csak meg sem szólalt. Az apró morgásra hátranéz a válla fölött, amit Mila talán támadásnak is vehetne, de nem teszi. Egyszerűen csak odasétál a lány mellé és köszönti őt. Nem túl lelkesen, de nem is haragosan. Végül is amíg nem bántja őket, addig minek is legyen vele gonosz? Csak azért mert szebb, mint ő? Ugyan! Lehet, hogy szebb, de Mila mindenképp talpraesettebb. Ez persze ennyiből még nem derül ki, így Mila nem is dönt el semmit és nem von le következtetéseket semmiből.*
~Véla. És még vámpír is.~*jelenti ki egyszerűen Miroslav, amire már lassan Mila is rájött, hiszen ő is érzi a fajtársa szagát, azt a tipikus vámpír-illatot. Már ha lehet illatnak nevezni az ilyesmit. Speranza látványosan végigméri Milát, amire a lány ismét egy aprócsak morgással válaszol. Mit méregeti őt itt ez a kékség? Semmi köze hozzá, hogy néz ki és hogy miért néz ki így. De hamarosan megmagyarázza a dolgot, hiszen úgy tűnik, hogy az egész iskola a terhes lányokról beszél. Na igen, elég furcsa dolog, főleg, hogy Mila még vámpír is, ami azt jelenti, hogy elvileg nem tud változni. elvileg... De a mellékelt ábra mutatja, hogy de igenis tud. *
- Vámpír vagy. *szólal meg Mila határozott hangon. Majd hozzáteszi:*
- Mióta? *egy egyszerű kérdés, de a vámpíroknál fontos lehet, hiszen az évek múltával egyre több különleges képességük alakulhat ki és persze egyre erősebbek lesznek. Bár elég sanszos, hogy Milánál ez a lány bőven erősebb, hiszen a lány kb. 3 hónapja vámpír, ami baromira nem sok idő. Sajnos...*
- Hogy hívnak? *tolja meg a kérdést még egy kérdéssel, miközben Miroslav izmait megfeszítve nem veszi le a szemét a lányról.*

*Csendesen lép odébb, tovább és tovább a négy ereklye körül, amikor meghallja a lépteket, amik azonnal meglepik, ugyanis a másik illatát érezve nem azt kapja, amit vár. Nem fordul hátra, háttal áll az egyik kitett tárgyat figyelve, egészen a morgásig. A szeme kissé megvillan, a válla fölött hátrapillant, de végül megvárja, míg a páros lép oda hozzá, nem nyit feléjük.Odafordul hozzá, majd az orra megtelítődik a vámpírok illatával, még is előtte egy terhes lány áll, daimonostul, tehát a halál nem vette el a diamonját, és még terhes is...! Ez dupla meglepődés, a szeme picit elkerekedik, finom szemöldöke felfut, azzal nem törődik, hogy pontosan tudja, hogy vélasága ellenszenvet vált ki minden vele azonos érdeklődésűben, hiszen csillogásával elnyomja a többi lány ragyogását.*
- Üdvözöllek... *Válaszolja csendesen és fejét megdöntve néz végig a lányon, látványosan. Amúgy egy kék ruhát visel, fényes kék selyem köpenyt, derekán öv, rajta egy pillangó, hajában szintén egy kék pillangó, lábán viszonylag magassarkú cipellő, még se kopog egyetlen lépésénél se, meghazudtolva a fizikát.* - Szóval te is egy vagy közülük? Rengeteg pletyka száll az iskolában a teherbe esettekről... De hogy nem csak élő van közöttük... Ezt nem tudtam. *Veti nagy szemeit a lányra, szándékosan nagyra nyitva a szemét, egyenesen a tekintetébe nézve Milának, amiben furcsa izzás fut végig, a kék néhány pillanatra vörösre vált, fekete pupillája is kitágul... Nem, nem bájol "átkozott-társat", csak szavak nélkül mutatja meg, hogy mi is ő. Nem, nem a titoktartás művésze, illetve ha valaki ugyanabban a cipőben evezik, mint ő, minek rejtegetni? Hátha a másik többet tud, de nem kell megmutatni, hogy Speranza mennyire is "friss" és vértébolyai miatt talán még sebezhető is.*

*Mila és Miroslav érkeznek a templomhoz. A lány gyakran megfordul itt, hiszen a családja apai ágon híres elementalista család, így egyértelmű, szinte genetikai, hogy Mila is ugyanúgy vonzódik az elemekhez, mint ahogy az apja és a család többi tagja tette.*
~Gyönyörű ez a templom. És csak úgy izzik a mágiától.~*szólal meg Miroslav, persze csak gondolatban, amit nem hallhat más, csak Mila a fejében. Egyszerűen csak bólint rá, hiszen egyikük sem olyan beszédes emberke - avagy daimón, így nem sok beszélgetni valójuk van. A lényeg, hogy a leányzó lassan a szigetekhez ér és besétál a templomba. Ahol kivételesen most nincsenek egyedül. Pedig Mila gyakran jár ide és nem sok alkalommal találkozott itt más élőlénnyel. Azonban ez a lény most más. Érződik rajta, hogy véla és Milán egy undorfajta remegés fut végig. Apró morgást hallat, amit talán nem hallhat a lány, bár ha vámpír, akkor talán az éles füle felfoghatta a hangot.*
~Tele van ez a suli vélákkal. A hideg ráz tőlük...~*morogja Miro és egy kicsit ő is megvillantja a fogait, de csak néhány másodpercre. Mila lassú mozgással indul meg a lány felé, hiszen a hasa még mindig iszonyatosan nagy és mai azt illeti, már kezd kicsit elege lenni ebből az egész terhességből. Unja, hogy nem hordhat kecses, szexi ruhákat csak ilyen idióta mamaruhákat és utálja, hogy nem tud normálisan aludni. Na meg hogy a kis szörnyike néha-néha rugdos odabentről. Teljesen eltereli a figyelmét. A lényeg, hogy közelebb sétálva a lányhoz lassan megáll mellette.*
- Üdv! *köszönti egyszerűen és kíváncsi, hogy a lány hogyan reagál. Számára egyelőre ismeretlen, kérdés, hogy a leányzó ismeri-e Miláékat...*

Ruha

*Mint ahogy mindenki nagyon jól tudja, az elemi szigetek valójában egy szigetet alkotnak, csupán az elhelyezkedésük, elkülönülésük miatt vannak külön szigetekként elnevezve, fenntartva... Speranza sosem tört be más szakok főhadiszállására, vagy inkább mondhatjuk úgy, hogy egyetlen főhadiszálláson se tartózkodott túl sokat, így most először jár ezen a terepen, de erősen sejthető, hogy célja van az itt tartózkodásával. A sziget közepén van, ahol egy templom egyesíti a négy elemet a négy égtájjal... Csendesen sétál végig a templomban, a kiállított négy tárgyat figyelve, a hangulat lélegzetelállító, a szája kissé elnyílik ahogy körbeforog. A fény szikrázva csúszik be a rózsaablakokon, a szín gyöynörűen megtörik rajtuk és a levegőben érezni a mágia magvát. Nem, Speranza sose értett az elemi mágiákhoz magas szinten, de a mágia akkor is megérinti ezen a helyen. A kiállított tárgyakhoz lép, megáll egy hangszer előtt, amiről lerí, hogy levegő elemi vonatkozásai lehetnek. Finoman végigsimít a vitrin üvegén, majd tovább lép, nézelődve, egyedül... Hogy mit keres, informciót, konkrét tárgyat, vagy még maga se tudja, hát, jelenleg mi se tudhatjuk.*

//Ez csak természetes, nagyon klassz volt:))//

//Köszönöm szépen a részvételt!//

_________________
Hogy tudd ki rejtőzik a játékmester álcája alatt, tájékozódhatsz a színei alapján:

Isabella Newton, Hua Xiangfeng, Evan Darian, Jack Darkfield

» Föld elem lángjai
» Eronia - A fehér sárkányok szigete
» Ég elem lángjai
» Vesztegzár a föld alatt (Nagyküldetés)
» A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

Similar topics

Similar topics