A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

First topic message reminder :

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A Tűz szigete:

Délen terül el a tűz területe. Közepe körül egy vulkán terül el, s pár olyasféle láng-gejzír, mely úgy köp tüzet, akár a forró vizet az igazi gejzír. A táj nem éppen a növényvilágáról híres, de igen gyönyörű a terjengő láva a tűz népeinek városa körül.. Bár lehetne inkább egy hatalmas várnak nevezni, s a lakókat a vár népének is. A kastély belső terméből át lehet menni egy alagúton át a Zlordan, a vulkán gyomrában, pontosabban egy nagyobb terembe. Ott mindig őrjítően meleg van, hisz benne folyik el egy szép kis lávafolyó.
Ez a föld határozottan a ragadozók birodalma. Sivatagi róka, sarki róka, farkasok, s minden egyéb ragadozó állat lakhelye.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Főnix, lávakutya, apróbb láng-kolibrik és egy szfinx.

A Víz szigete:

Nyugaton terül el. Egy hatalmas öböl, a hozzávetőleg kör alakú szigeten egy hatalmas lyuk, melyben apróbb szigetek vannak. A kisebbeken egy-egy ház van, de van egy fő sziget. A szélén egy hatalmas vízesés ömlik az öbölbe, amely a Föld-részből csörgedezik a hegyek közül. A táj gyönyörű, homokos part és kristály tiszta víz, mélyükön korallzátonyokkal.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Sellők, Mélytengeri kappa, Glarúda.(Delfinhez hasonló, de tigriscsíkos bőrfelületű vízi emlős, mely varázserejét legtöbbször emberek életének megkeserítésére használja, ellentétben a varázstalan rokonaival.)

A Levegő szigete:

A levegő birodalma keleten terül el, hol hatalmas fák, s gyönyörű táj leledzik. A fák között hidak, s egy égbe épített város. A leghatalmasabb fa, Cnedjion //Knedzsion//, Az ősök fája, ér csak fel olyan magasra, hogy rá feszített híddal fel lehessen menni a repülő erődítménybe. Odáig a törzs körül csigalépcsőben emelkedik egyre egy fából épített lépcsős út. A város mondhatni a modernség, s a varázslat ötvözése.
A madarak birodalma. Sasoké, keselyűké, rigóké, fecskékké egyaránt.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Egy kósza viharmadár, Ír főnix (Augurey), hippogriffek, és pegazusok is feltűnnek ezen a hatalmas területen.

A Föld szigete:

Az őselemek közül a föld helyezkedik el a sziget északi részén. Csodálatos hegyek s dombok magasodnak, tökéletes terület túrázásra, a természet gyönyörűségének megtekintésére. Az erdő növényekben gazdag, a világon minden megtalálható benne, a pálmafáktól a fenyőerdőkig. Legmagasabb hegyéből, egy folyó csörgedezik, mi egyre bővül, s vízesésben végződik a Víz területén. Erdők, gyönyörű virágok,
Ez a terület a jámbor és csíntalan emlősöké egyaránt, növényevőké és rágcsálóké.
Különleges varázslények, melyek itt élnek: Kentaurokkal, tündérekkel és néha kósza unikornisokkal is lehet találkozni. Ők az igazi lakói a föld birodalmának.

by Aurora Valanthe Mediaris

_________________
Gyönyörű tünde-véla nő, aki a hetvenes éveiben jár, bár a szépsége örök, hiszen a vére nem hagyja, hogy öregedjen. Néha kedves, néha szigorúbb, szereti, hogyha a diákjai jól teljesítenek, de csak a nagyon jókat dicséri meg, és a nagyon bénákat bátorítja. Így döntse el a diák maga, hogy éppen mit is akar... Tökéletesen bánik az elemekkel, és nagyon ügyes a megtévesztés és elkápráztatás tudományában. Megtévesztő kinézete ellenére káprázatosan nagy a tudástára, hát éppen ezért lett meghívva évekkel ezelőtt ebbe a méltán-híres iskolába. Nem mellesleg az Eramir szak Szakvezetője.

*Érdeklődve hallgatja Bellának a játékát, még sosem látta a lány játszani, nem is tudta, hogy tud. Rosetta is tud valamennyire, ne elsősorban nem erre a hangszerre tanult, hanem Lindar különleges hangszerét tudja legjobban megszólaltatni... Ami persze Lindarnal val. Aki persze senki se tudja, hogy hol van. Halgatja végül is a lány zenéit, amiből természetesen semmit sem ismer, hiszen nem olyan helyről jött, ahol leadták volna a rádióban. Nem mintha lenne rádiójuk.*
- Nagyon ügyes vagy, Bella! Na de azért... Nem kímélek meg senkit. *Mondja, ördögi tekintettel, és természetesen a lány felé dob egy zöld labdát, csak zöld van nála.* -Hijjááá... *Mondja, vetődik, soroz, mindenfélét csinál. Amikor megjelenik Shawn, egy idegen, kicsit zavartan húzza ki magát.Így talán kilátszik a feje, és ha nagyon nyújtózkodik, akkor a válla.* - Szia! rosetta Waylan, Eramiros őőő. Már semmi. *Mondja a lány, és azonnal a fiú felé vág egy zöld labdát, hiszen ő sem maradhat ki a jóból.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*Quarion az alulról történő lábrántás után felkapja Rose-t, és hamár ilyen pici, a labdák közé dobja. Felnevet, aztán lefagy a mosolya, tarkóndobja Ayla. Pördülésből akarja viszonozni, csak nem számolta bele az ebben a pillanatban észrevett illetőt, így őt találja el.*
- Bocs! *Kiált, majd felkap még pár labdát, és azt is a fiúhoz vágja.* - Wooohoooo. Phantom of the Opera. Kiváló. *Mondja, majd elmerül, mielőtt megint kapna valamit a levegőből.
Kicsit lentmarad, majd kimászik a medencéből. Természetesen van oka is, miért. Telepakolta a pólóját labdával. Úgyhogy most lesz nemulass! Körbe futkos a területen, így őt nehéz eltalálni, viszont ő jól megtud dobni azzal a 15-20 labdával, ami nála van. Miután elfogyott az ammuníció, fejest ugrik a labdákba, és lent pihen egyet, kifújja magát. Remélhetőleg addig az újdonsült vendég is kedvet kap valamit csinálni, mert nem volt valami életteli.*

*Bella száma betölti a teret kellemes bulizós zenével, míg a többiek hancúroznak a labdák között. Hát igen Shawnnak elég furcsa látványt nyújthat az igaz, de olyan szörnyűség nem történt.
Bella még kap pár labdát a vállát illetve lábát eltalálva.
Quarion kap egy tarkó lövést Aylától, melyet sikerült viszonoznia ám célt téveszt és helyette Shawn lett az áldozat, akit mellkason talál el.
Rose technikája hatásos, bár ha felkel normálisan akkor se annyira látszódik ki a labdák közül, bár nem fulladna bele egyáltalán. Őt éri a legkevesebb labdazápor. Igen előnyös ilyenkor a termet az már biztos.*

*Hát neki is azért eléggé hirtelen jött minden labdás dolog és tényleg torony módjára dől bele a sok labda közé akaratlanul, mert a föld alóla is kimászott valahogy. Nevetett is rajta s a labdák nem voltak olyan kemények, hogy bármi bajuk legyen belőle. Rose eltűnt, Bella csúszott, Quarion szintén eltűnt, de hát ez van ő is két másodperccel utána semmivé foszlott egyelőre. Bella meg kászálódott ki gitárostól, mert nehéz tényleg így gitározni. Persze a kidobós szóra rögtön észbe kapott. Fogott is egy halom labdát és bombázni kezdte akit éert. nem törődött azzal, hogy ki az, de egy fejem meglátott a labdák közül és bumm.*
-Muhaha ördögi kacajomtól rettegjetek.
*Bella gitárja közben megszólalt a "partról" Ayla hallgatta és rázta a fenekét rá, de persze résen volt mindeközben.*
-Hogy miből maradnak ki, akik nem jöttek el. Fene bánja, legalább mi ittvagyunk.
*Beszél s dobál, mást nem tud csinálni. De nagyokat röhögcsél. Quarion is élvezi, hiába a nagylegény stílus, rögtön visszacseperedett kisfiúvá.*

* Shawn nem igazán akart eljönni, de ha már úgyis ott olvasgatott az Eramir torony főtermében, gondolta ha körülnéz az nem árthat. Végül is még elég sok időt fog ezekkel az elemi mágusokkal együtt tölteni. És igenis jó dolog lehet megismerni őket, hátha Ő is köztük van. Vagy legalább valaki aki majd később hasznos lehet a számára. Még akár valami új varázslatot vagy ügyes trükköt is eltanulhat tőlük. A térkapun átlépve elindul a halványan pislákoló fény felé. Útközben nem nagyon szeret a sötétben kiszolgáltatott lenni, úgyhogy egy apró tűzgolyót táncoltat maga körül a pálcájával. Amikor átlép a láthatatlan határon a hideg végig fut a hátán, visszafordul és átnyúl rajta még egyszer. * ~ Érdekes, nagyon érdekes. Gondolom a tűz a középpont, ami azt jelenti, hogy nagyon nagy területre hat, és meglehetősen hatásos is. És ahogy elnézem időzített, hmmm a mágiának ilyen fajta felépítése... ~ * Visszafordul, hogy megnézhesse ki hozta létre ezt a figyelemre méltó varázslatot. Érezvén, hogy kellemes idő van itt a talárját felakasztja egy lebegő fogasra, majd a csalódás vesz erőt rajta. Idejött, hogy megismerje a többi varázslót erre pár végtagot lát kilógni egy labdákkal teli lyukból. Néhány játék van szét szóródva, valószínűleg a nagy kupacról gurultak le, amit nem nagyon ért, hogy ki hozna ide egyáltalán. Egyenlőre döbbenten áll és nézi, hogy mi folyik itt. *

*Amint meghallja Ayla válaszát, hogy mit is játszon töprengeni kezd. Nehéz dolga van, mert nem sok ilyen számot ismer, amit el is tud játszani, de azért próbálkozni lehet. Elsőnek egy ezer éves szám, ami tényleg rock and roll, talán kikerget mindenkit vele a világból, bár aztán ki tudja. Azt nem garantálja, hogy énekel is hozzá, mert nem akar, inkább csak a dallamot játssza el. Aztán a reakciókat figyelve vált tovább. Msnen beszélgetés után a hangulat kicsit keményebb zenére vált át, de hát ez a nép akarata és ő fejet hajt előtte. Előtte azonban próbál kiszállni a medencéből, a sok színes labda között nehéz lesz játszani, főleg, hogy Quarion még dobálni is kezdi. Amint sikerül olyan pozicióba kerülnie, amikor tud rendesen játszani el is kezdi a zenélést. Második szám Ayla userének szól, na és persze mindenki másnak is, akik itt vannak, hallgassák sok szeretettel. És természetesen Quarionról sem feledkezett meg, de az majd csak a következő körben, kicsit pihennie is kell a szentemnek. Na meg persze ő is akar játszani, nem csak a zenélést biztosítani. Amint vége a dalnak leteszi gitárját és néhány labdát a kezébe kapva kezd el ő is dobálózni. Jó kis este ez a mai. De most, hogy Rose is megszólal támadt még egy zeneötlete, szóval azt is a következő körben, ha nem történik nagy természeti katasztrófa akkor tovább zenél. Jó, hogy elhozta a gitárját*

*Éppen mondana valami számot Bellának, és kutakodik a sok-sok játék alatt, amikor megjelenik a labdás medence. A koboldlány azonnal elmerül benne, nem nehéz az aprócska testével, és mint a cápa, elkezd komandózni... Quarion alatt köt ki, meghúzva a fiú lábát, hátha elesik, de az ijesztés is elég.*
- Búúúú! Akkor ha én azt mondom, hogy szeretnék, egy piñatat! *Mondja a lány, halkan nevetve, de ezt úgy sem kapja meg... Az egy bizonyos szamár alakú játék, amit ha bekötött szemmel szétverünk, jön belőle a cukorka. Közben a lány kommandózgat tovább, kezébe veszi az összes zöld golyót, és megsorozza Quariont, Aylát, és Marie-t is. Bellát nem bántja, jó lenne, valami kis háttérzene.*
- Bella, Bella játsz! Amit csak akarsz! Játsz valami Eramirhoz illőt. Rockot!*Mondja a lány, egy vigyorral, majd visszavetődik a labdák alá, túl sokáig maradt nyílt célpont.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*Ahogy érzi, hogy a hátsó fele egészen kényelmes helyzetbe kerül, elkerekedik a szeme. Csak azt látja, hogy nagy színes bolygók mellett repül el óriási sebességgel, aztán lelassul, és megáll. A mai nap a repülőnap. A felismerés villámként hasít a fiúba.* - Én meg az a nagy szám. *Nevet.* - Bocsi skacok. *Vicces, ahogy lenn a medence alján, és onnan kiabál ki. A labdák, mint a tenger takarják.
De örül. Régi vágya vált valóra. Végre kipróbálhatja ezt. Mosolyogva felúszik a tetejére, és labdát kezd el hozzávágni mindenkihez. Csak attól fél, hogy Ayla valami kicsi bot alakú zöld... khmmm... élvezhetetlen hülyeséget vág hozzá, vagy esetleg egy villogó bigyuszt. Egyiknek sem örülne, játszon vele az, aki jónak látja. Nem szeretné, ha ilyen dolgok repkednének itt a levegőben.*
- Nesze. Kidobós. *Nevet, és ha valaki valamit megpróbál a fiúnak nekidobni, jobb híján elmerül. De így is kap biztosan valamit a fejéhez.*

*Quarion alatt megnyílik a föld. Legalábbis azt hiheti, de nem így van, csupán egy kicsikét belesüllyedt az egész, de minden esetre az egésznek az az eredménye, hogy sok színes labda közé süllyed bele a fiú. Bella belecsúszik gitárostól a sok színes labda közé két dallam között, Roseról nem is beszélve. Ayla szépen vidáman pofival lefelé csattan a labdákba. Nem vészes a helyzet csupán egy kisebb ütés érhette őket, vagy nagy szívroham közeli élmény. kellett kívánni Quarionnak...*

* Quarion elég passzívan fogadja a dolgokat. Játsza a nagyfiút. Pedig nem kellene. Igazán megnézné még pelenkásan csörgővel a kezében, miközben gügyög valami érthetetlen dolgot. Na de vissza. Ayla azt a zöld valamit, ami botnak tűnik csak nem olyan hosszú bot hanem rövidebb fogja és eldobja a francba. Amit nem ismer azzal nem tud élvezetes játékot játszani. Már pedig most szeretne egy jót a többiekkel együtt. Felemel valami mást. Ez egy villogó bigyusz. Megint csak nem tudja, hogy mi a fene az.*
-Hihetetlen hogy nincsen olyan, amit ismernék is és tudnám mire használni.
*Fakad ki Ayla és tanácstalanul néz a többiekre.*
-Bella minden reményed bennem van. Már ha a többiek nem tudnak valami értelmeset kitalálni.
*Jegyzi meg s odamegy az asztalhoz kicsit nassolni. megeszik egy virslit, újévbe még nem is sikerült neki. Addig míg emészt vár és csak vár. Nézi Roset, hogy hátha van valami ötlete. Persze utána Bella játszani akar. Erre ayla tapsol egyet.*
-No valami pörgőset. Nyomjuk a rock and rollt! Jeee
*Mutató és kisujja kivételével ökölbe szorított kézzel nyúlik a magasba a keze.*

*Amikor Ayla a nyakában köt ki, akkor megölelgeti barátnőjét, régen látta már, örül, hogy most itt találkoznak. Hogy mihez lenne kedve? Bármihez, amit a többiek kitalálnak, ő benne van minden jóban, főleg a mai nap, amikor együtt lehet barátaival. Aztán az égből játékok kezdenek el hullani, így azokra emeli tekintetét és mosolyogva figyeli, ahogy Ayla ott is terem a kupac mellett és méregetni kezd egy játékot. A kérdésre csak megrázza a fejét, elképzelése sincs arról, hogy mire való és talán nem is szeretné megtudni. Ő egyenlőre nem megy oda a kupachoz, inkább maga elé veszi gitárját és lágy dallamot kezd el játszani, mintegy aláfestő zenét a játék közben* - Valakinek különleges kérése, hogy mit játsszak? *kérdezi végül, mégis csak olyat kellene, ami mindenkinek tetszik. Ha szerencséje van, akkor ismeri is a dallamot és akkor minden tökéletes*

// Ne vááárjatok rám,sajnálom, ebből a körből kimaradok, de a kövi körben becsatlakozok, bocsiii! //

*A kari a zöld ferde cuccra rávágja, hogy frizbi, és cselleng a többiekkel.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*A bújócska Quarion jóvoltából nem folytatódik, viszont a pálcás varázsolgatás most nincs ínyére. Nem szereti ezt a harcmodort, persze, akkor miért jár ebbe a suliba. Ez hosszú történet. Úgyhogy erre is csak rázza a fejét. Nagyon "örül" neki, hogy most neki kell megmondani, mi legyen.
Aztán Bella is megérkezik. Quarion tisztelettudóan köszön, aztán csak azt látja, hogy egy plüssmaci repül az orra előtt. Kicsit hátradől hirtelen megijedve. Úgy látszik ma mindenkinek ilyen röpködős napja van. És igen, átékok jelennek meg. Rengeteg játék.*
- Hát... Kérhetnék inkább egy medencét tele műanyaglabdával? Mert az most úgy olyan jól esne! *Nevet, várja az el nem érkező csodát. Megvalósíthatatlan kérés, nem is várja, hogy meg is történik.*
- Most van választás. *Mondja, és nézi ki mit kezd magával. Ő most inkább a felnőttet játsza, és kényelmesen ücsörögve nézi a játszadozó "gyerekeket".*

*Ayla megint csak csalódik picikét...ma úgy látszik nem lesz semmi izgalmas történetmesélés, mert mindenki a dögunalmas hétköznapi életét elé, mint Ayla. Sóhajt egyet és bólint persze Quarinnak, miszerint megértette mi a szitu.*
-Hát igen tényleg szép madárka lett.
*madárka...lehet enyhe kifejezés egy sasra, de valahogy ez jött ki belőle, nem tud mit csinálni. S mivel a bújócskát leszavazták, így nem fog belekezdeni kettesben Marieval, kitalálnak mást. Agyalni is kezdett s Rose ötletelt egyet...*
~De hát nincs is állatom...~
*Valahogy nem ugrott be neki a szitu, hogy lehetne máshogy is... Minden esetre Marie hiperaktívságának köszönhetően egy egész állatkertet üzemeltet. Mosolygott, de nem véleményezett, mert szemei elrévedtek a távolba és egy alak pontosítva két alak körvonalai rajzolódtak ki előtte.*
-Bella! De jóóó Leonidas!
*Mondja Ayla és felpattan és már Bella nyakában is terem. Igen ez a nap ilyen. Olyan ölelgetős nap. De ha valaki örül, hát mit tegyenek ellene? Semmit nem.*
-Jaj ne hülyéskedj már, jóhogy. No csüccsenj le. Éppen az a téma, hogy mit csináljunk. Neked mihez lenne kedved?
*Amint megkérdezte máris megjelentek a játékok és Ayla szemei csak csillogtak. Fel is pattant és mint valami kisgyerek kezdett el kotorászni a játékok között. Felemelt egy görbe zöld színű dolgot.*
-No ez meg mi a fene?

*Megannyi játék jelenik meg hirtelenjében szanaszét szórva a búrán belül. Kicsi nehézséget okozva a közlekedés terén, de nem sokáig marad mindez így, mikor is egyszeriben felkapja a szentlélek a tárgyakat és egy kupacba rendezi. Nos lehet válogatni ki mit is szeretne. Mágikus játékok sora foglal helyet a többszemélyestől az egyszemélyesig. Búra mintha egy kicsit kitágulna, hogy legyen hely a játszásra s a 100 m-es körzetből rögtön 300 m-es lett, így vígan szaladgálhatnak is az eramires diákok a búrán belül. Persze ezt a változást mindenki észrevette benn.*

*Bella és daimónja Leondias érkeznek meg az eramir főhadiszállásra. A programra indult, de sajnos közbe jött valami neki, ami jelen esetben user ostobasága és feledékenysége. Mindegy, a lényeg, hogy megérkezik a Föld szigetére. Kezében pálcája, hátán egy táska, gondolta, hogy elhozza gitárját is, ha már egyszer tábortűz, akkor talán énekelnek majd valami szépet... vagy nem. Mindenesetre céltudatosan lépdel a kis fénypont felé, átlépve a burkon, amire csak egy halvány fintort ejt meg, a hópárduc pedig magában morog. Amikor megérkezik akkor körbepillant* - Sziasztok, bocsi a késésért, még becsatlakozhatok? *kérdezi egészen halkan, aztán ha igenlő választ kap, akkor szépen leül valahová a többiek közelébe és a tűzbe bámul. Csendben figyel, nem tudja, hogy miről folyik a beszélgetés, így majd csak később csatlakozik be. Gitárját maga mellé fekteti, aztán végigpillant a többieken és végül Leonidason állapodik meg a tekintete. A hópárduc a tűz közelében fekszik le*

*Marie elmosolyodik és felnevet.* -Hehe! *Csak annyit mondott és meg is idézett egy mókust.* -Nekem jó!
*Mondja majd fütyül egyet és a macskája is ide fut és az égből a hollója is.*
-Nah kérem a szavazatokat! Melyik állat a jobb nálam? Mókus ? Macska? Holló?
*Kérdezte nevetve.*

* Amikor Ayla eléggé könnyedén kezeli, hogy Arnuil elment, akkor kicsit lesüti a tekintetét.Igaz, Arnuil nem sok emberrel pacsizott le, mondhatni, de ő közöttük volt. Közel állt hozzá, bár nem annyira, mint Estella, vagy mint Curtis. De legalább Estella még itt van vele, és ő nem fogja elhagyni... Talán. Amikor Marie betoppan, majdhogynem szívrohamot kap, bár esni semerre se tud, maximum a tűzbe fejelni. Az meg nem lenne kellemes. A nagy lelkesedésen, és a bújócskán még ő maga is teljesen meglepődik, mondhatni megilletődik. Mikor Quarion visszautasítja a játékot, kicsit elbátortalanodik, pedig esetleg lett volna rá esély, hogy játszana velük.*
- Olyat játszunk, amit mindenki akar! Quarion... Mit csináljunk? Állat szépség verseny? Hiszen már tanultunk Élőlényidézést... Vagy... Mondj inkább te valamit!*Mondja a fiúnak, csillogó zöld szemekkel nézve rá, miközben halványan MArie felé pislog.* - Rosetta vagyok, de úgy is mindenki csak Rose-nak hív, szóval eaz épp elég. Örvendek, Marie. *Mondja, egy mosollyal, majd visszafordul a tündevérű fiúhoz.*
- Éljen a nő uralom...

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

- Hát, igazából tényleg úgy volt, hogy lehet, hogy elmegyek innen végleg. Az előző nyarat nem is a Kúriában töltöttem. Gondolkodtam, pihentem. Átmeneti időszakom volt. És most azért itt vagyok. De eddig a pillanatig nem nagyon mozdultam ki, még a Kúrián belül sem gyakran mászkáltam. Ideje volt. *Mosolyog, aztán Aylára pillant.*
- Pont ezért, mert nem csináltam semmit mostanság, nem is tudok mit mesélni. Maximum, hogy Wanva tollai teljesen kifejlődtek, már igazi felnőtt nagymadár. *Büszkesége madara, Wanva, a fehérfejű rétisas. Igen, örök cimborája még mindig a legnagyobb egészségnek örvend.
Aztán még valaki érkezik.* - Hello. Quarion Galanodel vagyok. *Mutatkozik be ő is. Amikor a lány elkezdi hebegni-habogni a mondandóját, ő csak mosolyog kedvesen.* ~De nem szeretek így megismerni valakit. Ilyenkor visszataszító ez a hiperaktív állapot. ~ *De ő csak vágja a jópofát.* - Nem, kösz, én most nem bújócskázom.

*Igazából várt valami tök jó izgi dolgot, de Rose lehangolta egy csöppet...nagyon semmilyen izgalmas nem történt Aylával mostanság. Várt valami szaftos sztorit azért. Na de később lehet előkerülnek a dolgok. Témához persze hozzáfűz egy kis beszédet. Nem marad szó nélkül. Úgysem bírná ki az biztos.*
-Én nem tudtam. Bár igazából vele nem sokat beszélgettem. Sosem volt közös témánk a csajjal.
*Mondja Ayla, majd körbenéz a hegyesfülűeken. Mosolyog továbbra is, persze, hogy örül a társaságnak.*
-Úgy látszik ez a szó tetszik neked Rose. Hegyesfülűek. Mesélj Quarion, valami izgalmas történet esetleg ért téged mostanában?
*Rövidebben mizu? De csak nem akarja már így elintézni az egészet egy szóval, az olyan snassz. kell villogtatni a szókincsét is egy kicsikét. Aztán egy atyaég hagyja el Ayla száját annyira meglepődik az újonnan érkező lány miatt.*
-Jaj szia, halálra ilyesztettél ezzel a hirtelen bepattanásoddal.
*mondja Ayla, aki persze olyan reakciót vágott le, hogy kezét szívéhez kapta. Nem szívbajos, csak most ez így jött.*
-Mi bújócska? Hát igen tényleg senki sem normális ezen a napon. No fejlődjek vissza az ovis éveimnek megfelelően? Ki van még benne?
*Kérdez körbe, persze azért kétszemélyes bújócska ritkán van, de Aylának aztán tökmindegy moszt mit is csinálnak.*

*Marie teleportálodik a Föld szigetére. Mindha valami suhanc lenne simán oda fut és megöleli Aylát.* -Ayyyyllaaa!! Régen láttalak! *Mondja majd megpuszilja.*
-Marie Molly Serenity! *Mutatkozik be majd leül.* -És ti kik vagytok? *Kérdezi majd felnevet.* -Ma bolond napom van! *Mondja majd körbenéz.* -Tudjátok mit? Bújócskázzunk! *Mondja ,hogy fel élénkítse a hangulatot.* -Nah lécci, lécci! *Mondja ugrándozva mint egy 1-2 éves kis baba. Nah igaz ,hogy az még ugrálni se tud.*
-Nah Aylácska egyezz bele! *Mondta ellenálhatatlan cuki pofácskával.* -Nah gyerekek játszunk! *Mondja kiáltozva.*

*Lassan lehámozza magát Quarionról, nagy csillogó szemekkel néz a hegyesfülűekre, egyszer ide, egyszer oda, aztán egy kicsit biccentve visszaül. A térdére támaszkodik, tehát sarkülésben pislog a többiekre, és folytatja a beszédet.*
- Szóóóval... Semmi érdekes nincs, igazából most, hogy vége a Télnek, és a kalandnak... Most már remekül vagyok! Hétfőn volt óra, átváltoztatástan és szerintem eléggé jól szerepeltem. Szereztem olyan... Olyan fura port is! A másik világból származik, és elpusztult farkasok után maradt. És... Meséljetek inkább ti! Quarion, hol voltál? Igazából én azt hittem... hogy elmentél... Mármint, az iskolából. Tudtátok, hogy Arnuil itt hagyta az iskolát? Pedig megígérte, hogy visszajön... Eggyel csökkent a hegyes fülűek létszáma... *Mondja a lány, szomorkásan, miközben belebámul lassacskán a tűzbe. Bele is nyúlna, hogyha nem érezné a tűz melegét, már a közelébe nyúlva. A fájdalomtól meg fél egy cseppet. Úgy néz ki, hogy nem óhajtanak mások se eljönni. Örülne, hogyha találkozhatna a többi Eramirossal, de ha nem jönnek,hát nem jönnek.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

*Alighogy megérkezik, és éppenhogy felnéz, máris repül felé valami. Egy pillanatra elgondolkodik: 'ki ilyen ideges rám?' Aztán ahogy eljut a tudatáig, hogy nem tárgy a repülő dolog, hanem egy Rosetta, máris elvigyorodik, és megöleli a lányt.*
- Nem csak benned van a baj, én sem kerestelek egy idő után. Régen találkoztunk, bizony. *Mosolyog, majd miután lenyugodott mindenki, leül és beszélgetésbe elegyedik. Azazhogy egyelőre csak hallgat, mert látszólag éppen megtört egy kérdést. Így csak figyel, mint a jógyerek. Közben érződik, ahogy leold a hőmérsékletszabályozó varázsige a testéről, de az erőtér miatt nem fázik.*

*No igen egy méter a különbség kettejük között, de ez nem változtat semmilyen tényen sem. Nagy az öröm pedig csak ketten vannak. Rose kicsattanó boldogságából és Ayla széles vigyorából aztán senki sem mondhatja, hogy álca, sőt ezt nem is veheti el tőlük senki sem. Ayla figyel, miután Rose belekezdett a mondandójába, de Quarion betoppanása vagy ugyrása vagy mi a fenéje megzavarta őket, persze nem negatív értelemben. Mindenkinek örül a lány és Rose is meghatódott. Végignézte, ahogy a fiú nyakába ugrik a pici kobold leányzó. Ayla felkelt a földről és persze egész testével odafordult a két erás felé. Miután persze ők kiörülték magukat egymásnak vagyis inkább Rose Quarionnak Ayla is megszólalt.*
-Hát szia! Rég láttalak kedves Quarion. Örülök, hogy... meugrottál.
*próbálta keresni a megfelelő szót erre.*
-No csüccs le mindenki és kérlek Rose, folytasd, amibe majdnem sikerült belekezdened.
*Mondja mosolyogva s ő maga helyet foglal az egyik padon. Párnát a feneke alá teszi, hogy ne fázzon fel, valamint lábait keresztbe dobja karjait fonja és kész. Figyel és hallgat. Észre sem vette amikor bejött a kupolás részbe, hogy milyen kellemetlen volt, de annyira örült neki, hogy fel sem merült a kellemetlen érzés. Valószínűleg senkinek sem fog túlzottan feltűnni, hiszen ez az este a beszélgetésről szól, a vidámságról és miegymásról. Csak egyelőre kevesen vannak így hárman hozzá, de ki tudja? lehet még jönnek.*

*Mikor meghallja Ayla jövetelét, azonnal kizökken a tűzbámulásból, és a lány nyakába veti magát.* - Ayla! Istenem, de rég találkoztuuunk!*Kislányosak, és sipítoznák, de így a jó. A két vörös hajú hegyes fülű. Csak majdnem egy méternyi méretkülönbség van közöttük. El sem engedi egy ideig a lányt, aztán csak elválnak, és csillogó szemekkel néz a lányra.*
- Háát... Sok minden. Kezdjük ott, hogy... *Kezdene bele, amikor betoppan Quarion, beugorva mögéjük. A lány azonnal a fiú felé bámul, nagy, zöld szemekkel.* - Qua... Quarion? *Meglepődik, letaglózódik, felvirul. Ez a folyamat megy végig a lány arcán, és azonnal talpon is van,hogy a fiú megölelje. Lehet, hogy nem sűrűn ölelgette a srácot, de olyan nagyon rég látta, és azt hitte, hogy itt is hagyta az iskolát... Most muszáj megölelnie. Csüng,mint egy gyerek, de a kobold súlya úy sem lehet vészes.*
- Annyira sjanálom... Annyira rég beszéltünk.. Biztosan az én hibám, hogy nem kerestelek titeket... *Mondja a lány, nagyon csendesen, nagyon szipogós hangon, de nem sírja el magát.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

» Föld elem lángjai
» Eronia - A fehér sárkányok szigete
» Ég elem lángjai
» Vesztegzár a föld alatt (Nagyküldetés)
» A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

A négy elem szigete - Tűz, Víz, Levegő, Föld

Similar topics

Similar topics