*Sonja bólint a limonádéra jelezve hogy kér. Amúgy meg Sonja szereti a nyugit. Sose un meg semmit. *
-Mi van Nellondban? *Mondja tudatlanul ugyanis nem szokott gyakran értesülni az ottani hírekről.*
-Meséld el kérlek!
*Mondja kedvesen Miközben a limonádéját iszogatja. Egyébként Sonja életéből sosem hiányzott a "szikra" csak hogy ez nem alvásnál mutatkozik. Mivel hogy a leányzó szeret aludni így ez esetben szereti a nyugalmat.*
-Sajnos nem értesültem mostanában a Nellond-i hírekről.
*Folytatja újabb két korty között.*



//Vanília fagyi//

*Ashley szavaiból az jön le Angelnek, hogy ennek a lánynak nem csupán felhő van a feje fölött, hanem egy nagy fekete viharfelhő, de azért nem adja föl.*
-Nézd, Ash, a felhő csak pára, azért látod olyan sötétnek, mert a te felhődben nagyon sok a pára, és ezeken együtt nehéz átlátni, próbáld őket egyenként legyőzni, és a Nap örökké ragyogni fog. Most viszont megyek, mint mondtam, szétnézek a Kúriában, de azért remélem segíthettem valamit.
*Ezzel lassan feláll, elsétál az medencétől, Ashleytől, el a viharmadár és a sas mellett, eltűnik a Kúriában...*

*Angelt meghatnák a lány szavai, de mivel ő nem szokott rossz kedvű lenni, gondjolja, hogy a lánynak is lehet segíteni valahogy.*
-Tudod, igaz, hogy szokott esni az eső meg felhők is szoktak lenni, de a lényeg akkor is az, hogy ezek fölött süt a nap, csupán a felhők felett kell járnod, hogy ezt észrevedd.* mondja mosolyogva, reméli, hogy a lány megérti. A lényeg nem az, hogy a lánynak mostantól mindig jó kedve legyen, hanem az, hogy talán most az egyszer felviduljon. Közben nadrágjára téved a szeme, amit véletlenül lefröcskölt vízzel, de nem számít, szereti ezt a hűs érzést, még egy ilyen alapból is hűvös helyen.*
-Egyébként ne hozzak valami innivalót, látom, hogy ott abban a sarokban van, bár még nem jártam ott, nem tudom, hogy milyenek. Ja egyébként csak sétálgattam, amikor megtaláltam azt a kaput, ami ebbe a szobába nyílik. Tudod, szeretek felfedezgetni.*Ezt a mondatot már széles vigyorral az arcán mondta*
-Úgy se ismerem még ezt a kúriát olyan nagyon, most úgy is van időm szétnézni.

*Angel téved erre ebben a délutáni órába, ahol még sosem járt ezelőtt. Az ajtón lát két madarat, az egyik sas, a másik meg talán viharmadár. Megérinti a viharmadarat, az ajtó pedig fetárul. Mikor belép, párás, meleg levegő csapja meg, és a félhomályban nehezen lát, de azért a medencét, amiről beszéltek neki, észreveszi, valamint egy lányt is, akivel már beszélt. Ashley volt az, teljes valójában, valamint szibériai tigris daimonja, akit a múltkor lecicusozott. Angel a múltkor is jót beszélgetett vele, csak keveset, így most is odalép a lányhoz és köszön neki*
-Szia Ash, látom unatkozol,*mondja kaján vigyorral, mert a múltkor rájött, hogy a lány szeret egyedül lenni, így most csak azért kérdezte ezt, hogy meglássa, milyen kedvében van a lány.*
-hogy vagy mostanság?*A lány csak a száját nyitotta, amikor a fiú már mellette ült.*

- Á, én nem megyek haza...*Halkan sóhajt egyet, de ezt inkább nem részletezi, jobb, ha nincs otthon. A következő kérdésre felpillant a lány szemeibe.* - Én Oroszországból, egész pontosan Minskből. Elég hideg hely...*Elfintorodik, látszik rajta, hogy sosem szeretett ott élni.* - Nem említésre méltó hely. *Fűzi még hozzá halvány mosollyal, majd ezután inkább szóba hozza a múlt hetüket.* - Nem félek én .*Mosolyog és hallgatja a lányt, visszapillant a szemeibe.* - Ahhoz nem volt túl nagy szekrény a srác. *Elvigyorodik, ekkor figyel csak fel a harang jelzésére, ebből tudja, hogy kijárási tilalom van. * - A csudába, sietnünk kell..gyere. *Gyorsan kikászálódik a vízből, kezét nyújtja Estinek, hogy kisegítse a vízből. Ezután magára csavarja a törölközőt, kézbe fogja a ruháit és a lányra pillant.* - Elteleportálunk gyorsan valami szárazabb helyre? * Ha a lány vele tart, akkor Maros a belsirion nagyterem társalgójába tűnik el egy pukkanás kíséretében.*

- Nem, még nem sikerült bejárnom minden helyet. *Rázza meg a fejét nemlegesen, majd Estire pillant, és egy pillanatra elgondolkodik.* - Öhm..nem rossz, vagyis...nem tudok túl sok pozitívumot mondani. *Mondja fancsali képpel, miközben megvonja a vállait. Ahogy a lányt hallgatja, ő is az otthonára gondol, ismét elfogja a honvágy.* - Jó lehetett, hogy hazamehettél. Én már...rég nem voltam otthon. *Sóhajt, hiányoznak neki a testvérei, és az anyja is, az apja nem, őt már úgyis évek óta nem látta..* - Múltkor...ne haragudj, hogy vitáztam azzal a fazonnal, ilyenkor nem igen gondolkodom, ha felhúznak. Pedig jól alakult az az este. *Jegyzi még meg, tényleg jó lett volna, ha nem végződik verekedéssel.*