Naxeldir főhadiszállás - Társalgó, Belső udvar, Temető

*Egy kissé idegesen ácsorog a temető bejárata előtt, majd vesz egy mély levegőt, lehunyja a szemeit, és egyszerűen hagyja, hogy a lépései mind tovább és tovább vezessék. Volt egy furcsa, hosszú beszélgetése nemrég, és úgy véli, kell egy hely, ahol kiszellőztetheti a fejét. Lassan, tétován pislog fel az égre, miközben jobbjával szorosan belemarkol farkasa bundájába, aki közvetlenül mellette sétál, egyrészt melegítve a lányt, másfelől támogatva őt.* -Nem tudom kölyök.. tényleg nem.. *súgja maga elé a lány, immáron lehajtott fejjel, miközben csak sétál a murvával felszórt úton. Farkasa folyamatosan a helyet pásztázza és hallgatja, hiszen tudja, hogy a lány jelenelg nagyon is gondolkozik, éppen ezért nem nagyon fog tudni figyelni az esetlegesen közelgő dolgok elől. Akkor is, hogyha a mágia egy része nincs rá hatással. Lassan megáll az egyik sír előtt, és csak nézi.* -Nem dönthetem el, mikor és ki megy el. Tudom. Nehéz dolog, ha valaki a halál angyala is egyben. Neked mindig nehéz lesz. *a lány csak biccent, mert a farkasnak teljességgel igaza van. Nem találja mindig a vigasztaló szavakat, hallgatni jobban szeret, nem érzi úgy, hogy bármit is mondania kellene. Akkor sem, ha nagy a baj. Akkor sem, ha kicsi. És akkor sem, hogyha már megtörtént a baj és valakinek szüksége van arra, hogy váltson vele néhány szót.* -Furcsa ez a halál.. sosem értettem, miért reagálnak így az emberek. Utána jobb lesz nekik. Ebben hiszenk is. Akkor miért sírnak..? Miért fáj az elválás? *a farkas felpislog mély, mogyoróbarna szemeivel a lányra, majd félredönti a fejét. A lány szemöldök és homlokráncolva vonja meg a vállait.* -Majd ha találok egyet, megkédezem tőle. *jut el a végső, megváltó követeztetésre, miközben lassan a temetőből kifelé fordul, érezhetően kivételesen nem fél idebent portyázni, farkasa mellett. Most megnyugtatja a hely. S hogy meddig bóklászik még itt, töprengve, beszélgetve, krédezősködve? Talán még ő maga sem tudja.*

Vendég

*A lány "hatalmas" lelkesedését hallva felnevet.* - Ezt úgy értelmezem, hogy rohadtul nem zavar, szóval oké. Ha már egyszer úgyis itt van... *Beszéd közben az ölébe emeli a tokot, és néhány mozdulattal kiszabadítja a hangszert. Láthatóan a sima gitár és az elektronikus gitár keveréke, Mike-tól kapta anno. Az egy hónapra bólogat, és közben elkezdi pengetni a húrokat. Nem játszik hangosan, vagy egy konkrét dallamot, csak úgy... penget. A vidékire felhorkant, és elvigyorodik.* - Hát, New York-hoz képest talán vidék, de ehhez képest metropolisz: London. Azon belül is a város mélye... *A kérdésekre csak ismét amolyan "vonzóvagyok-ésezttudomis" típusú vigyorral válaszol.* - Óóóó, tetszeni minden tetszik... Bár mikor álltál, jobb volt a kilátás. *Aztán kissé oldalra dönti a fejét, és még szélesebben elvigyorodik.* - Bááár, ha jobban megnézem...

// Fagy //

Vendég

-Játssz. *Mondja a lány, bár neki aztán teljesen mindegy, annyira nincs oda az ilyen dolgokért... Amikor visszakérdeznek, hogy mit takar a nemrég, akkor csak vállat von.* - Úgy egy hónapja kb. * Válaszolja, majd jön az újabb kérdés, mire elvigyorodik.* - New York-ból jöttem. *Mondja, ami azért nincsen olyan közel, maga sem tudja, hogy mit keres itt.*-És te? Eléggé vidékinek tűnsz... *Jegyzi meg a leányzó... Viszont, amikor Patrick megbámulja, akkor félrebiccentett fejjel kérdez a lány.* - Na, mi van mit nézel? *Kérdezi, miközben újra leül a kanapéra, ám ezúttal nem "fekszik" el.*- Mi nem tetszik hadd halljam. *Kérdezi Michelle az már egész más kérdés, hogy tudja, hogy a fiú miért nézi annyira. De, hát...

Vendég

*Határozottan tetszik neki a vigyor, úgy tűnik, egész jó kaliberű valakibe futott bele. De persze majd hiszi ha látja... Még korai lenne elkönyvelni jó fejnek a csajt. A kérdésen elvigyorodik, és bólint.* - Gitárnak hívják és igen, méghozzá elég jól. Esetleg játsszak valamit? *vonja fel a szemöldökét.* - Michelle, örvendek. A nemrég mit takar? Mert azt hiszem, hasonlóképpen elmondhatom magamról... Bár, szinte ijesztő belegondolni, de már negyedik vagy ötödik hónapja vagyok itt... Hihetetlen *rázza meg a fejét. Őt aztán nem zavarja a lazaság... Elvégre a normális környezetében körbeveszik a laza emberek.* - Honnét vetődtél ide az isten háta mögé? *érdeklődik. Szereti a helyet, nem kérdés. De attól még Londonhoz képest az isten háta mögött van... A megjegyzésre felhorkant, és bólint.* - Az. De ezt a muglikról is el lehet mondani.... *Zöld szeme figyelmesen követi a lány lépteit a kukáig és vissza, szinte már azt is lehet mondani, hogy bámulja. De persze ilyen helyzetekben sosem zavartatta magát.*

Vendég

-Ezek nem normálisak! *Fakad ki a leányzó, miközben lapoz egyet az újságban, amikor viszont benyitnak és még egy kérdést is szegeznek neki, akkor a lány az ölébe teszi az újságot, majd úgy pislant a másikra.* - Felőlem aztán. *Mondja, sokat sejtő vigyorral az ajkain, majd tekintete a gitár tokra téved.* - Tudsz is azzal az izével játszani? *Kérdezi meg, majd a másik bemutatkozik neki, mire ő is megteszi ezt.* - Részemről Michelle. Nemrég érkeztem... *Mondja el ő is a bemutatkozást. Nos, látni rajta, hogy eléggé laza a lány, csak nehogy szétessen... khm. Mindenesetre újra a kezébe veszi az újságot, gyorsan átfut az utolsó híreken is majd az asztalra dobja.* - Szánalom, ami a varázsvilágban megy. *Jegyzi meg, majd macskás szemei a másikra siklanak. Kiveszi a szájából a rágót, majd a kanapé belsejébe akarja tömni, de inkább feláll és elsétál a kukához.*

Vendég

*Egy szőkés hajú fiú érkezik a társalgóba, kezében egy gitártokkal, ami a gitáron kívül egy vékony könyvet is rejt. Még nem igazán döntötte el, mit tervez csinálni, úgyhogy több eshetőségre is felkészült. Persze azt sem bánná különösebben, ha találna magának valaki értelmes embert, akivel lehet "társalogni". Ha már egyszer Kamen így felszívódott. Megcsóválja a fejét, majd benyit a helyiségbe. Egy gyors pillantással felmér mindent, és egyből megakad a szeme egy lányon. Elismerően végigméri, majd kényelmes léptekkel odasétál hozzá. Rajta egyébként egy koptatott farmer van, lábán kondi, felül pedig egy zöld rövid ujjú és imádott szürke kabátja. Amikor odaér a kanapéhoz, megköszörüli a torkát, és elbűvölő vigyort villant a másikra.* - Helló, csajszi. Ugye nem gond, ha csatlakozom? *kérdezi, és ha választ kapott, lehuppan a kanapéra, persze csak miután a gitárt nekitámasztja az ülőalkalmatosság karfájának.* - Egyébként Patric Morgan. Pat *kacsint.*

Vendég

*Kopogások verik a Naxeldires főhadiszállás folyosóját, sőt talán még valami halk beszédet, vagy inkább el-elharapott dalszöveg részleteket is kihallhatunk. Michelle nem is olyan rég érkezett az iskolába, ám ő máris otthon érzi magát. Mondjuk a lány egész megjelenésén érezni, hogy határozott személyiségről van szó... Hát mindegy a lány most -mint már említve lett- a Naxeldires főhadiszállás felé igyekszik, azon belül a társalgót célozza meg. Ruházatát tekintve egy feszülős naci van rajta, mely tökéletesen kiemeli a lány hosszú és karcsú lábait. Magasságát tekintve egy olyan 178 tuti meg van, nem hiába akart modellkedni... No, de visszatérve a ruhára, a lábán egy fekete divatos bakancs van, felül pedig egy fekete bőrdzseki az alatt pedig egy mélyen dekoltázsólt felső. Lassan-lassan eléri a társalgót, ahova be is nyit, majd szürkés szemeivel rögtön a házkupákat kezdi el nézegetni.* - De rossz. *Mondja maga elé, miközben még a fejét is megcsóválja, mindenesetre ledobja magát a kanapéra, majd a kezébe veszi a friss napilapot és azt kezdi el olvasni.*

* Még mindig mosolyog saját szavain.*- Sétálgatok mert jól esik.* Végighallgatja a lányt és elmosolyodik.*- Elhiszed hogy lehet hogy te halnál meg hamarabb?*- nevet egy sort majd leveti a kardigánját megmutatva így a kis toppot amit visel és a harminc centis sebet a bal alsó karján.* - Most megyek, de remélem még találkozunk.* Szól lerakja a földre a kardigánt és faképnél hagyja a leányzót.*

-Ne legyél már nevetséges.*Legyint mérgesen, de bővebb magyarázattal egyelőre nem szolgál.*-Egyébként mit keresel itt?*Nála ez normális kérdés, nem akar bunkó lenni. Az nem az ő stílusa. Látja, hogy a lány nem ijedt meg tőle, ezért arra gondol, ha legközelebb ijesztgetni akar valakit, akkor majd valami olyan helyre megy, ahová a gyenge idegzetűek járnak. Hallgatja a lány szavait, és közben vigyorog. Majd ha az befejezte a roppant érzékletes előadást, megszólal.*-Nem foglak megölni, mert nem akarok elkerüln innen. Bár ha megöllek, lehet, hogy nem úszom meg annnyival. Szóval ha annyira meg akarsz halni, máshol kell elintéznünk.*Jelenti ki. Nem tartozik abba a kategóriába, aki szereti a szabályokat, de ez mégis más.*

- Te most fenyegetsz?* Kérdezi és a késre pillant.*- most komolyan azt hiszed nem éltem már meg szörnyűbb dogokat mint egy kis vágás?* Ekkor látja meg hogy a lány fekete bőrű de nem igazán ijed meg. Szemrehányóan kezdi méregetni az előtte álló lányt.- Gondolod hogy félek attól hogy esetleg leszúrsz és itt a sírkövek között vérzek el ahol talán meg se találnak, és a kukacok falják fel a húsomat majd csak por marad belőlem? Azt hiszed félek attól hogy kínok közt szenvedve lehelem ki a lelkem? Hát akkor rosszul hiszed drága.* Elmosolyodik, mert ő maga tudja hogy teljesen komolyan gondolja a dolgokat. Az utolsó szóig.*

*Az ijesztgetéses dolog nem egészen úgy sült el, ahogy tervezte. Na mindegy, a torkonragadástól nem fog félni. Lefejti a lány ujjait magról. Erős, hiszen otthon állatokat nyúzott, meg sok egyebet csinált.*-Te pedig ne játszadozz velem, kislány.*Sziszegi mérgesen. Jobb kezében megvillan egy kés, de egyelőre nem használja. Csak a miheztartás végett van nála, mert ki tudja, lehet, hogy még jól jön. Csuklyáját hátraveti, így már láthatóvá válik, hogy tulajdonképpen afrikai lányról van szó. *

* Egyszer csak Daran előtt terem egy alak a semmiből. A lány persze ösztönösen, reflexből cselekszik és megragadja az előtte álló alak torkát.* - Engem te ne próbálj megijeszteni.* Sziszegi a foga között és várja a lány reakcióját. Elég furcsa ez a helyzet. Úgy néznek ki mint egy gyilkos aki éppen elkapta ártatlan áldozatát egy sötét, és rejtelmes temető közepén. A lánynak tetszik ez a helyzet. Most megmutathatja hogy nem is olyan gyámoltalan ő, mint amilyennek látszik.*

*Sétálgat, sétálgat, és egyszer csak észrevesz valakit. Valakit, aki eléggé elveszettnek tűnik, ami nagyon biztató jel. Gonosz vigyorra húzódik a szája. Halkan elindul a lány felé, majd a következő pillanatban már előtte is áll.*-Mit keresel itt? Ez a hely nem éppen elveszett lelkeknek való.*Szólal meg halkan, de kellőképpen sötéten. Várja a lány válaszát, aki nem sokat láthat Liziből, tekintve a csuklyát, amit az arcába húzott. Lágy szellő söpör végig a temetőn, ami csak fokozza a jókedvét. Ő itt érzi jól magát, ezen a helyen. Kár, hogy nem lehet ideköltözni. Na mindegy, majd ha felnőtt lesz, és talán Nellonba költözik, biztos közel lesz a temetőhöz. Már ha addig nem küldik el.*

* Daran hangulata ez elmúlt napokban egyre rosszabb. Az ismerőseivel nagyon ritkán találkozik és megint kezd kicsit magába fordulni. Ezt az öltözködése is tükrözi. Egy hamuszürke csőfarmernadrágot visel és egy vérvörös kardigánt ami takarja mind a két karját. Haja leengedve omlik ki a kapucni alól. A sorok között sétálgat és megsimítja a névtelen sírokat. Igazából nem sajnálja a halottakat inkább vágyódik közéjük. Egyre inkább érzi hogy elveszett ebben a nagyvilágban. Nem fél, élvezi hogy egyedül van és csak a holtak hallhatják a szavait. Ám ekkor furcsa nesz üti meg a fülét. Felkapja a fejét de nem lát senkit, úgyhogy tovább sétál.*

*Egy csuklyás alak sétálgat a temetőben a sírok között. Ismeri már ezt a helyet, mint a tenyerét, annyiszor járt erre. Mindig is érdekelték az ilyen helyek. Maga a története meg a sírok nem, csak a hangulat az, ami megragadja, mert aki ide beteszi a lábát, az valószínűleg nem gyáva nyúl. És a visítozó kis libákat nem szereti. Sőt, ki nem állhatja. Halkan suhanva közlekedik, ám azért nem olyan nehéz észrevenni. Az már más kérdés, hogy a közelébe mernek-e menni. Persze, biztos van ilyen. Most egyébként sem akar megértő lelki társsal találkozni, inkább valaki olyat szeretne, akit halálra tud ijeszteni. Más dolog az, hogy akkor talán nem itt kellene időznie, de majd még kiderül.*

//És akkor most fagy.//

*Némán bólogatva hallgatja a kiselőadást a Ravenwood klán tagjairól. Viszont a csontikéz eltemetésére vidáman felkacag, rekedtes hangja egész extrémül hat a rémisztő helyen. Végül picit felgyorsítva keresi azt a bizonyos C32-est, amit végül elég nehezen talál meg, jellemző, hogy a temetőt többször újratervezték, átírtak útvonalakat, ezért a térkép leírása is kellően zavaros. Ám a siker nem marad el, megáll a Devorszky mauzóleum előtt, és mielőtt belépne, a válla fölött pillant vissza a feketebőrű lányra.* Keresünk? Te is Flavio tanítványa volnál? *Teszi fel a költői kérdést, de nem sértésnek szánta, csak szúrkálódik.* Egy elég szövevényes ügyben vagyunk a mentorommal, aki még számomra sem árult el minden részletet, indítékot, így nem igazán értem a főbb összefüggéseket, de most egy Devorszky nevű bűvész után nyomozunk, és mivel az ügy sötét, a nellondi temető is felmerült már a ténykedései alatt, de ott nem találtunk felmenőt tőle, ezért javasoltam, hogy itt megnézem. És íme, "Torz" Talbot Devorszky. Szerintem az ükapja, legalábbis az évszámok alapján, az 1800-as évek során élt. *Halkan nevet Val kérdésére, és megrázza a fejét.* Ex-tanárokat nem fogok háborgatni, vele ellentétben. *Int az acélajtó felé, és a halál sötét pálcával már int is.* Umbra Manus. *A lidércesen villódzó kezek megjelennek, és átsiklanak a falon. Belülről kattanás, és az ajtó feltárul* Abrakadabra...! *Nevet a lány vidámság nélkül, és beljebb lép. Bent dohszag fogadja, és por száll fel. A bejárat mellett két póni nagyságú pók kiszáradt teteme, középen pedig a kőből épült szarkofág.*

- Egy szóval sem mondtam, hogy Jóságos hercegnő. *Mondja Alvery-nek ártatlanul arra, hogy akár lehet gonosz is. Persze, lehet, ő olyasféle álmodozó, aki minden mesét ezerszer átír és elképzel, van ám neki olyan Jancsi és Juliskája is, amikor a gyerekek akarták megenni a nénit, mert mézeskalácsnak nézték. A karmesteres kérdésre megrázza a fejét, lila tincsei szépen rázkódnak, majd nagy szemekkel válaszol.* - Nagypapa? Nem-nem. Csak a mi generációnkba került ez a csodálatos készség arra, hogy társulatot legyünk képesek alapítani. Van köztünk táncos, énekes, színész, zenész, illuzionista, koreográááfuuus... *Mondja lelkesen sorolgatva, majd csillogó szemeit Crystal felé veti.* - Családi áldás lehet, hiszen te biztos máshogy nőttél fel mint mi, még is benned van. *Persze nem kerüli el a figyelmét az a csontocska, így egy kissé rárúgja a homokot, hogy betakarja a csontot.* - Ne fázzon meg az a kacsó. *Mondja bájosan pislogva, mintha csak díszlet lenne ez az egész, amit lát. Mikor valami nevet emlegetnek, ő is odafurakodik, apró könnyű termetével nem nehéz becsusszannia, hogy lássa a síremléket. Látja Alvery-n az elégedettséget, mert hát a bólogatva ujjongást nevezhetjük elégedettségnek.* - Akkor, az most jó hír, hogy ez a valaki itt nyugszik és halott? Esetleg valami családi ellenség? Egyáltalán... Miért a suliban van eltemetve? Egy ex-tanár? *Kérdezi kíváncsian főleg Alvery-től, mert nem igazán van képben a világgal, azt se tudja, hogy ki a kegyenc és ki a jó tanár. Nem is nagyon érintkezik senkivel.*

*No igen, hallott már Valeriel furcsa dolgairól, de mindenki azzal együtt az, aki, ami egyéniséggé teszi. Ő ilyen, és kimondottan bájos ez a furcsaság. Biccent hát a rokonnak, és tény elég különbözőek, de nem véletlen, hiszen Crystal eléggé oldalági rokon. A temetőt érintő beszélgetésre csak figyel csendesen, nem jós, nem halottlátó, köze nincs a sötét mágiákhoz. Leginkább a dallamok kötik le, a hangmágia, dalmágia, nem véletlenül igazi mutatványos ugyebár.* -Furcsa töltet? Lóg az eső lába, vagy mire gondolsz? *Naivkodik egy sort, majd Alvery nagypapis kérdésére picit elhúzza a száját.* -Én nem ismerem, de végülis akár karmester is lehet. Val? *Pillant a lila leányzóra, majd a csont reccsenésére odakapja fejét.* -Hát ezt sem sikerült rendesen elásni... *Húzza el picit a száját. Neki a temető még kissé sötét hely, de úgy fest, hogy Alvery keres valamit, vagy valakit? Így végül úgy dönt utána lépdel, akármennyire is riasztó a hely. Mikor átlép a kapun felpillant a méretes vaskapura, ami mint valami félelmetes lidérc tornyosul föléjük. Kicsit le is lassul, majd sietve igyekszik a többiek után és sorol be Alvery mellé.* -És ki ez a Devorszky, akit keresünk? Valami ismerősöd volt talán? *Bár a torz jelző nem mutat arra, hogy esetleg ismerőse lenne a leányzónak, de aztán végülis ki tudja.*

*Halvány mosollyal bólint az őt körbetáncoló lánykának, és buzgón reméli, hogy nem terem itt egy kósza sírlidérc a túlságosan eleven lélek felfalása céljából.* Hófehérke? Ez aranyos. Miből gondolod, hogy Hófehérke olyan angyali teremtmény volt? Az csak egy mese, lehet, hogy máshogy történt...valójában. *Suttogja kacarászva* Mindenesetre köszönöm, másoknak nem szokott tetszeni. Neked is szép a.. *Gondolkozik el egy pillanatra, hiszen nem az ő világa a kislányka.* A táncod. *Ekkor éri utól őket Chrystal, akinek Alvery szelíden biccent. Dehogy sötét ő, sokkal sötétebb az erő, ami körbeveszi.* Rokonok vagytok? *Kuncogja, a bőrszín számára kissé még furcsa különbség, de hát nem folyik bele vérségi kérdésekbe.* Az egyik táncol, a másik imádja a zenét, elég muzikális familia. Kiváncsi leszek, hogy a nagypapi a karmester? *Kérdezi irónikus félmosollyal, aztán a nagypapáról eszébe jut valami.* Most hogy mondod, nekem dolgom is van. *Lépdel beljebb, és összehúzza magán a bíborszín vállkendőt, úgy fordul mosolyogva vissza a lánykához.* Töltet a levegőben? Nem mondod... *Valami reccsen a talpa alatt, méghozzá csont. A földből egy csontváz keze nyúl ki, azt törte el. Átlép rajta, és csóválja a fejét.* Érdekes éjszaka lehetett. *Odalép a temető térképéhez, és hófehér ujjaival keresgélni kezd.* Devorszky.. hát nem igazam lett? *Bólogat ujjongva.* "Torz" Talbot Devorszky. Hümm.. hát ebből még kialakulhat valami. C32-es parcella. *Próbálja magát betájolni.*

*Szépen elvan a maga táncikálásával, ám amikor hozzászólnak, először nem reagál, csak az elmében lejátszódó dal versszakának végén áll meg. Lila szalagjait egy csapással feltekeri és a derekára kötött övbe rakja, miközben a lába nem áll meg, szabályosan körbetáncolja Alvery-t, suhanó léptekkel.* - Üdvözöllek titokzatos hercegnő, oly ében a hajad, és épp oly vörös az ajkad, mint maga Hófehérkéé. *Szólal meg, valami mese-mondó dallamosság bujkál a hangjában. Majd megáll a lánnya szemben és hatalmas kék szemeit a lány vöröséire szegezi és ámulattal pislog egyet-kettőt. A parázsló tekintet számára nem ijesztő, csak érdekes, ahogy a világban minden.* - Gyönyörű a szemed. *Mondja gyermetegen, miközben más is megérkezik a temető széléhez, méghozzá egy határozottan tőle elütő rokon. Mert hát se alkatra, se bőrszínre, se fejformára, se hajra, se szemre nem stimmel a kép. Kicsit megdöntött fejjel biccent neki, és egy piruettel mellette terem. Pukedlizik előtte, megemelve a nemlétező szoknyáját.*
- Hallottam már rólad, Crystal, igen, Val vagyok. *Mondja kedvesen, és ezzel visszafordul Alvery felé is, hogy bemutatkozzon.* - Valeriel, de inkább csak Val. Ti is érzitek ezt a furcsa töltést a levegőben? Lépjetek csak be, lépjetek újra ki, ez az erő, ez a fennkölt érzés... *Mondja, miközben néhány lépéssel be és ki lépked a vaskapun, érezve a levegő változását. Még ha nem is halottlátó, a lelkek és a mágia még is csak megváltoztatja a temető levegőjét és ezt érzi, jósként eléggé nyitva a szemcsije erre.* - Varázslatos! *Mondja lelkesen, igazán rosszul vannak bekötve a kábelei, nem éppen úgy reagál, ahogy kéne.*

*Közeledik az éjszaka, egyre sötétedik, bár még világos van. Az esti szél is feltámadni látszik, de ez nem zavarja a zenekedvelő Ravenwood leányzót. Könnyed tánclépésekkel vonul végig az udvaron. Egyelőre nem tudja mi is a végcél. A fején fejhallgató, abban szól a kellemes, táncolható zene. Szinte együtt él a dallammal, a vére viszi a lépések során át. Amikor azonban a távolban meglátja a színes ruhás leányzót felfigyel rá. Úgy hallotta van egy rokon, aki efféle rucikban közlekedik és még táncikál is. Talán ő lenne az? Már épp eltűnne a lány az egyik távoli kiszögellés mögött, így arra veszi az irányt is utána siet, naná, hogy tánclépéseket kombinálva. Nem nem valami hivatalos tánc, amit űz, szimplán ami jön. Ruházata egyébként nem túl színes, főként kék és vörös, azaz egy edző van rajta világos kékben, egy rövid farmer kékben és egy piros póló felül, ujjatlan, testhezálló. A nyakában vékony ezüst lánc, kezén karkötő, haja kiengedve lengedez a szélben. Amikor aztán beéri a lányt a fura kapu előtt, már valaki van vele. Egy sötét jellem, legalábbis a külseje alapján.* -Szióka! Te nem Ravenwood vagy, esetleg Valeriel? *Áll a rokon elé, majd Alvery felé fordul, mostmár letolja a nyakába a fülhallgatót.* -Crystal Ravenwood, afféle oldalági rokon. *Mutatkozik be, majd a kapun befelé pillog.* -Kellemes hely... *Na persze nem szó szerint érti, eléggé hátborzongató a terep.*

*Számára viszont teljességgel természetes a hely varázsa, még akkor is, ha véletlenül van itt az ötös számnak köszönhetően. De akkor magyarázzuk meg, hogy miért tévedt ide. Flavioval abban maradtak, hogy ő utána fog nézni, hogy Devorszkyról azért nem tud e túl sokat a vámpírvadász, mert a rokonai nem Nellondban, hanem az iskolai temetőben vannak eltemetve. Talán az iskolai temető egy frissebb hant, méghozzá ráépítve valami ősi sírboltra, ahol a különös bűvész misztikus tudományait űzi. A bizarr szertartások, a kisfiú testrészei, a medál, a könyv, mind olyan nyomok, amiben a boszorkány még nem látja az összefüggést, de majd ki fog derülni. Ahogy közeledik, picit feljebb húzza a szoknyáját, hogy ne legyen saras, mert nemrégiben némi nyári zápor söpört végig a tájon. A vasalt fémkapuhoz közeledbe furcsálkodva fedezi fel a kislánykát, aki nem messze tőle ugrabugrál. Bár nem ő a temetőőr, de komor mosolyt öltve lépdel közelebb.* Szervusz. Segíthetek? *Fonja bele vérvörösen parázsló szemeit az ifjú Ravenwoodéba. Nem is riasztó, ááá nem...*

Azt hiszem mindannyian elborzadunk, hogyha meglátjuk, hogy egy karcsú, fellegekben járó gyermek betéved a mások által látott legrémisztőbb helyre. Igen, apró, gyermeki, és éppen ezért, miközben a szalagjaival játszott, nem vette észre, hogy hova keveredik. Mint tudjuk, a kislány nagyon rég óta RSG-zik, főként a szalag a szakterülete, és elég elvarázsolt teremtmény. Egy dallamot dúdolva táncol el a temető irányában, valami vonzza, lehet egy megérzés, lehet a képzelet, lehet... Csak az unalom. Úgy fest, mint mindig, rengetek különféle színű ruha egymásra pakolva, harisnya, lábszármelegítő, tornacipő, rövidnadrág, topp, ujjatlan póló, sál, ujjatlan kesztyű, szóval mindenféle, mindenféle színben. Egészen addig táncikál, ameddig el nem ér a vaskapu mellett. Érdeklődve megdöntött fejjel néz be a sírokat őrző temetőbe - még sosem járt itt. Inkább csak a kapu környékén jár, gondolatai közt révedezve kezd el dúdolni egy mélabúsabb, csontig hatoló rideg dallamot... A temető levegője megérinti a szívecskéjét. Lábujjhegyen sétálgat a kapu környékén, minden lépte szinte tánc, ahogy kíváncsian felfedez.

Vendég

*Amikor a lány megvonja a vállát akkor félrebiccenti a fejét. Hát úgy látszik most Jana nem vevő a dologra, aztán inkább csak hallgatja a másik mondatát.* -Tényleg így nevez? *Kérdezi, aztán hagyja, hogy a másik felhúzza.* -Rendben menjünk. *Mondja egy halovány mosollyal az arcán, még visszanéz a temetőre, aztán újra a lány felé fordítja tekintetét.* -Jó, hogy megint itt tudunk lenni. Hiányzott már. *Mondja még halkan, miközben picikét megszorítja barátosnéja kezét, aztán követi. Egészen a Kúriáig, aztán a második emeleten elválik tőle. Ott beszalad a Sarki rókába egy-egy jó éjt puszira, majd ő is a szobája megy...*

» Kisvárosi temető
» Az udvar
» Az udvar többi része
» Társalgó
» Társalgó

Naxeldir főhadiszállás - Társalgó, Belső udvar, Temető

Naxeldir főhadiszállás - Társalgó, Belső udvar, Temető

Similar topics

Similar topics