Naxeldir főhadiszállás - Társalgó, Belső udvar, Temető

First topic message reminder :

Társalgó:

A sziget legtávolabbi pontján helyezkedik el a temető. Ahogy haladsz a sírok között, a márvány fejfák vádlón merednek rád. Ibolyaillatot sodor feléd a szél, és földszagot… az elmúlás illatát. A hold sápadt fénye megvilágítja lépteidet, ahogy közeledsz a fehét kaviccsal felszórt feljárón végcélodhoz, a kriptához. A Vértorony kiemelkedik a temető komor épületeiből, csodás a maga nemében. Amikor belépsz, áhitat tölt el, miközben betaszítod az ódon kétszárnyú vaskaput. Kopogtató persze nincs, aki avatatlan, úgysem él soká. A falak komor mementói a letűnt korok sötét praktikáinak. Felfelé csigalépcső vezet a Holtak Őreinek Alapítójának rezidenciájába, ahol szinte sosics jelen, és nem is érdemes zavarni. Ha mégis felmerészkedne egy diák, egyátalán nem biztos, hogy fent találja, és kellőképpen jó indok kell arra, hogy miért is zavarják nyugalmát. A nekromanta hallgatók számára kijelölt helyet az alagsorban találod. Miközben sétálsz le a korhadt lépcsőn fohászkodsz, hogy meg ne csússz, mert a következő alany a boncasztalon te leszel. Végül éppségben lejutsz, és körül tudsz nézni. Maga a kripta pincéje egyetlen nagy teremből áll, no meg néhány apróbb kiszögelésből, amik kisebb termekbe vezetnek. A terem közepén vérvörös pentagramma pulzál, a csillag csúcsaiban fekete gyertyák égnek jelezvén, hogy az idézés készen áll. A pentagramma balján boncasztal, mellette szerszámok előkészítve a műtétre. Az asztal mögött kicsiny kamra. A krematórium. Amíg nem birod a szagot, nem tanácsos belépned.
A terem másik végéből nyílik egy amolyan kisebb társalgó, ahol a zord körülmények ellenére le lehet ülni, puha kanapék és székek várják a diákokat, hogy megbeszélhessék sötét terveiket.
Végül még egy termet találhatsz, ha jól körülnézel. A főterem szemközti ajtaja a gyakorlatozó terembe nyilik, ahol a nekromanta igéket lehet gyakorolni. Itt van néhány kiséleti bábú, akik hasonlóan reagálnak, mint a valódi emberek. Megkönnyebbülten sóhajtasz fel, hiszen hazatértél… A teleport, ami idehozott, ugyanúgy vissza is visz, ám tudnod kell, a Főhadiszállás csakis így közelíthető meg, ha valaki egy könnyű sétára vágyra gyalogszerrel közelíti meg a temetőt, lelke örök időn át fog kísérteni az Árnymaradak-mocsarában... Ha azonban egy nekromanta tanonc a közös társalgóban ráfúj a denevérre, amely a sarokban gubbaszt, a temető előtt találja magát. A visszajutás pedig hasonló. A vértorony társalgójában is található egy denevér, ami a labirintus társalgójába visz vissza.

További leírás:
A Naxeldires diákok társalgója nem épp puritánságáról híres. Az ajtó fából van, méghozzá gyönyörűen feketére lakkozott magyalfából. Ezen még díszeleg egy vörös színű, kitárt szárnyú denevér is, jelezve, hogy ez a hely a Naxeldires diákok gyülekezőhelye. Kitárva az ajtót, azonnal a kandalló szúr szemet a belépőnek, amiben minden este ropog a tűz, legyen akár tél, akár nyár. Utána a bőrfotelek sokasága jön be a képbe, ugyanis egy bükkfaasztalnál egy-egy bőrfotel látható, de van, ahol négy is körülvesz egy hosszabb asztalt. A terem jobb sarkában egy hosszabb bőrkanapé terül el, előtte egy asztal, azoknál egy fotel.
A falon a két híres nekromanta, Krastio és Varvara, valamint a kegyencek által legyilkolt halott Naxeldiresek képe látható.
A kandalló fölött egy pergamenen van felragasztva a falra, amin az olvasható, hogy:
Gratulálunk a Naxeldir szaknak páratlan teljesítményéért, amit az első és második évfolyamban nyújtottak a szakkupa megnyerésével
Az Igazgatók

A pergamen alján pedig a Naxeldir szak jelképe a denevér rajzolata található.
Ha bárki kikapcsolódni vágyna, esetleg egy kicsit elmerülne magában, hát itt megteheti. A társalgó szívesen várja a Naxeldir beavatottjait, hogy itt töltsék el szabadidejüket egyedül, vagy szaktársaik között.

Belső udvar

A belső udvar a Naxeldir kastélyának egyik gyöngyszeme. Kilépve ide friss levegő árasztja el a tüdőt, növényillattal keveredve. Három sétálóutat választ el egy-egy bokorfal, de végül mindegyik egy helyre vezet: a központ részbe. A sétálóutak mentén fák adnak árnyékot napos idő esetén, néhány faragott pad áll ezek tövében a pihenni vágyók részére. A központi rész kör alakú, padokkal kirakva, közepén egy hatalmas almafával, ami ismeretlen okokból nem ad egyik évben sem termést. A legjobb hely, ha egy diáknak nyugalomra van szüksége, vagy ha csak kilógna ide szaktársával együtt azért, hogy kettesben legyenek. Akár még házi írás is lehetséges ebben a nyugodt környezetben. Este kísérteties lidércfények világítják meg a helyet, ami a központi részben látható, az almafa közelében.
A természet által nyújtott látványt csak a Naxeldires kastély falai törik meg, amelyek úgy magasodnak a diákok fölé, mint egy óriás a koboldhoz mérve.
A Belső udvarban nem engedélyezett a varázspárbaj, ugyanis egy elvétett Lacarnum és már lángra is lobbanhatnak a fák és a bokrok. Minden Naxeldires diák bátran jöhet ide, ha egy kis nyugalomra vágyik, a Belső udvar ezért lett kialakítva.

Temető

A kastély mellett kis kovácsoltvas kerítéssel körülvett temetőre találsz. Ahogy haladsz a sírok között, a márvány fejfák vádlón merednek rád. Ibolyaillatot sodor feléd a szél, és földszagot… az elmúlás illatát. Bíztató kezdetnek hangzik, igaz? Pedig az is könnyen megeshet, hogy te is itt végzed majd egy szép napon. Névtelen sírok, lekopott, ősöreg feliratok, de talán neked is jobb, ha nem tudod, hogy ezek a sírok mit, vagy éppenséggel kit rejtenek. Néhol nagyobb síremlék, eltört kőtáblák, szinte csalogatóan, hívogatóan állnak ott magányosan, vagy kisebb csoportokban. A feléjük hajoló, öreg, száraz fák olyanok, mintha a lelkek egészének súlyától hajoltak volna meg, és nem lehet tudni, meddig bírják még. Ahogy átsüt rajtuk a holdfény, árnyékuk minduntalan megnő, és a hideg futkos a hátadon, hacsak a semmiből előbukkan, hosszú, csontos ujjú halál kézfejének képmását fedezed fel az egyik sírkövön. A szél hűvösen, vagy éppen csípősen mar beléd, mintha el akarna űzni, de egyszerre bátorítana arra, hogy merészkedj csak minél beljebb. Pont úgy viselkedik, mintha magának akarna, hogy te is itt végezd, halkan súgja a füledbe a túlvilág hangjait. Bagolyhuhogás, sikoltások, vég és kezdet nélküli hangok lágy szerenádja vár rád minden egyes alkalommal, amikor belépsz ide. A temető általában kihalt, nyugodt hely, egy nekromantának igazi meghitt, békét sugárzó rész, ahol gondolataiba tud merülni, és pihenni tud. De vajon neked van hozzá merszed, hogy megzavard az elhunytak nyugalmát puszta jelenléteddel? Csak gyere közelebb, ne félj, vagy ha mégis, akkor inkább fuss el és vissza se nézz...
A temető egyik eldugott sarkában találhatsz rá az emlékhelyre. Nem nagyon hivalkodó, őrzi gazdájának sajátosságait, aki sosem szerette a fényt, vagy a pompát, valamint a feltűnést. Egy kisebb, fehér murvával felszórt, de száradt fűvel néhol-néhol benőtt ösvény vezet el a temető ezen részébe. Fekete márvány szobor áll egy kisebb, szintúgy márvány talapzaton, de a talapzat színe nem ugyanaz a mélyfekete, amiből a szobor készült. Inkbáb halványabb, sötétszürke színű. Rajta egy ezüst táblán vérvörös betűkkel áll azok, amiért az emlékmű idekerült.

Krastio Dragomir Miroslav, a leghíresebb nekromanta
1504. március 18. - 1978. december 19.
1896. augusztus 7.-én megmentette saját faluját

A nekromanták híres boszorkányának síremlékét is megleled a temetőben. A legvégében egy elkorhadt fa árnyékában lelsz rá.

Varvara Marina Profenkovoj
1732 - 1755

Ez áll egy egyszerű márvány síremléken, aminél minden nap található friss virág. Láthatóan sokan fordulnak meg itt, hogy a nagyszerű és félelmetes boszorkányra emlékezzenek. Őt tartják a leghíresebb nekromantának, életének rövid történetét itt olvashatjátok.

További leírás:

Egy gyönyörű kovácsoltvas kapu választja el a Holtak birodalmát az élőkétől. Bár mindig nyitva áll, mégis annyira más a levegő odabent, hogy aki átlép rajta, úgy érzi más világba került. Vízköpők figyelik fentről, szám szerint kettő. Ijesztő pofájukkal még a legbátrabb emberek szívébe is rémületet csalhatnak, de nem a Naxeldires diákokéba. Föld és az elmúlás édeskés szaga keveredik némi növényillattal is, ugyanis az a néhány sír közelében nőtt virág eléggé jellegzetes szagot áraszt. Körülnézve először úgy gondolhatja az ide betévedő személy, hogy csak sírok vannak mindenütt, semmi érdekes. De ha kelet felé tekint a szeme, megláthatja Krastio Dragomir Miroslav életnagyságú, részletes, fekete márványszobrát. A nekromanta tiszteletére lett emelve, bárki leróhatja kegyeletét iránta, aki úgy érzi, hogy fejet hajtana az előtt a férfi előtt, aki megmentette saját faluját a veszedelemtől, és ezzel érdemelte ki magának kiemelkedő hírnevét.
Ám a másik irányba, nyugat felé Varvara Marina Profenkojov kriptája látható. Márványból készült, de az idők során annak fehérsége megfakult. A kripta előtt található síremléken mindig friss virág található, hogy emlékeztessen a leghíresebb nekromantára.
Varvara kriptájába nem lehet bejutni, ugyanis egy leláncolt kőajtó védelmezi a külvilágtól. A rozsdás lakat már jó ideje kitart, némi mágia-ellenállása is van.
A temető többi részén elszórva kripták találhatóak, de azokban nincs semmi érdemleges, ami említésre méltó lenne. Az északnyugati sarokban egy összeomlott kripta látható ezen kívül, szinte minden sír ép, de jó néhányról már lekopott a felirat, vagy nem lehet érteni a szöveget.
A temető mindig nyitva áll azon diákok számára, akik élvezni kívánják a holtak közelségét.

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Vendég

* Mikor Susan magához húzza, és megkérdi, hogy Filippék ezért is megölnék e, csak megvonja a vállát.*
- Nos... engem nem tudnának. És ezt ők is tudják. Vagy ha nem, akkor hamar rájönnének.
*Jelenti ki magabiztosan.* - A Mester nem akar még magával vinni. Nagyon jól tudja, hogy az egyik legodaadóbb tanítványa vagyok. Ahogy Aeryn nevez... "A Halál Angyala."* Mondja mosolyogva a lány, majd csak Lagmart figyeli csöndesen.*
- Későre jár. Nemsokára éjfél. Lehet lassan indulnunk kéne.
* Sóhajt a lány Susantól kicsit eltávolodva, feláll, majd a kezét megfogja a lánynak.*
- Gyere. Menjünk. * Azzal ha Susan hagyja, kézen fogva húzza a lányt visszafelé a kúriához.*

Vendég

-Sokat? Szerinted én mennyit értek ehhez? *Kérdezi a lányka, miközben megcirógatja az arcát. Természetesen nem a véres kezével...Még csak az kéne, hogy a lányt összevérezze.* - Hát, hogy nézzem meg? Rajtad húzzam végig? *Kérdezi egy vigyor kíséretében, a tőrt természetesen visszaadja a lánynak. Gyengéden cirógatja a másikat, majd a lány utolsó mondatán csak kislányosan kacag fel. Igen, kifejezetten szép nevetése van a lánynak, olyan kislányos kacagás ez.* - Na, akkor Alex félhet. *Mondja a lány, hát úgy látszik tetszik neki ez a kijelentés. Persze, ha fiúkra mászna rá valami liba, akkor Susan is rögtön ugrana. Aztán a lány csak fogja, majd az ölében lévő Janát egészen közel húzza magához.* -És szerinted ezért is ölnének? *Kérdezi ördögi vigyorral az ajkain. Természetesen csak poénkodik a másik a lánnyal, meg vannak olyan jóba, hogy így elengedjék magukat egymással szemben. Darwin eközben abbahagyja a fogócskát és leheredik, aztán ha Lagmar is odamegy akkor csak összegömbölyödve dorombolni kezd.**

Vendég

- Talán már így is túl sokat mondtam... Az a rend, aki el akarja nyomni az embereket.
* Sóhajtja halkan. Nem akarja elmondani a nevet, ami a másik szervezetet fémjelzi. A lány ahogy végighúzza az ujját a tőrön, kicsit elhúzza a száját. * - Nem értem miért akarja mindenki így megnézni egy tőr élét. Meg lehet ezt egyszerűbben is.
*Közli vigyorogva, majd amikor a lány úgy dönt visszaadja a tőrt, akkor elveszi. Ha nem, akkor nem. Amikor Susan közli, hogy szereti, Jana csak bólint, majd nagyon halkan válaszol.*
- Én is. Én is. *Aztán csak megvonja a vállát.* - Nem vagyunk sokan. Mondhatni... egyedül vagyok mint a kisujjam. Csak egyedül. Bulgáriában vannak még. De itt...itt csak én. Még. Gavril... nem tudom jön e majd. Talán. Talán nem. Nem tudom.
*Sóhajt halkan. Majd amikor megkérdi Susan, hogy a srácok hogy reagálnának, Jana csak halkan szólal meg.*
- Nem tartom kizártnak, hogy meg akarnák ölni. *

Vendég

*Csak némán hallgatja a másik szavait, egyre jobban fehéredik el,de aztán csak megrázza a fejét.* -Te olyan karakán lány vagy... *Jelenti ki, hogy féltékeny-e. Előbb hal meg, minthogy féltékeny legyen Janára.* -Kik nem szerezhetik meg? *Kérdezi meg a lány, miközben a fejét is félrebiccenti. Aztán megkapja a tőrt. Nézegeti, majd az ujjával végigsimít a pengén. Bolond nőszemély az előbb mondták meg neki, hogy vigyázzon...* -Szép darab. *Mondja halkan, majd figyeli, ahogy a vére lecsöppen a sírkőre. Nem nagyon csinál semmit csak nézi az ujját. A lány legalább olyan, mint aki be van tépve. Persze nincsen, még csak az kéne...Khm...* -És itt sokan vagytok? *Kérdezi a lány, de továbbra is az ujját nézi, végül a lányra pislant.* - Szeretlek. *Mondja halkan, miközben kicsit közelebb bújik a másikhoz. Most olyan jó neki, hogy oda tud bújni a lányhoz.* -Szerinted a fiúk mérgesek lennének Alexre? *Kérdezi halkan, miközben tekintete a daimonokra réved.*

Vendég

- Bántani? Nem. Nem bántanak. A Testvériség nem bántja a Fivéreimet, és Nővéreimet. Engem sem. A Testvériség... megkövetel tőlünk dolgokat. De ez egy Nagyobb Jó érdekében történik.
*Hangzik a lány komoly...halál komoly válasza.* - Ez így jó. Ennek így kell lennie. Azokat pedig... akik ellenünk törnek... nem engedhetjük, hogy elvegyék az emberek legnagyobb kincsét. Éden Almáját. A Kísértést. Nem szerezhetik meg. Ki tudja mi történne, ha a kezükbe jutna.
*Nem mondja hogy kiknek a kezébe. Csak annyit, hogy ők azok akik a "gonoszok".*
- Apró kellemetlenségek persze mindenkinek vannak. De... a mi feladatunk az a mi feladatunk. Semmi sem igaz...De minden szabad. Ez a mi hitvallásunk.* Magyarázza a lány komolyan, majd amikor Susan a tőrét kéri el, hátra nyúl, és egy gyors mozdulattal rántja ki a tokból, majd megfordítja úgy, hogy markolattal előre legyen Susan felé.*
- Tessék. De vigyázz vele. Piszkosul éles.*

Vendég

*Hallgatja a lány szavait, amennyire csak tudja annyira húzza meg öleli magához a másikat. Persze azért arra figyel, hogy a másiknak is kényelmes legyen... Némán hallgatja a másik szavait, csak nyel egyet, majd elkapja rosszullét. Arca pillanatok alatt fehéredik el, majd úgy néz a lányra.* -Jana... *Mondja halkan, miközben pislant egyet.* -E...ez mi? Mit kell csinálnod? Ugye nem bántanak? *Kérdezi egymásutánban, miközben szemét a másikéba fúrja.* - Gavril? De hisz ő már nem ide jár, nem igaz? *Kérdezi ismét, miközben megrázza a fejét.* -Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. *Mondja a lány, miközben egy puszit nyom a másik arcára...Nem szeretné, ha a lánynak baja esne, de hát ebbe ő úgysem szólhat bele. Elvégre mindkettő szabad ember, azt csinál, amit jónak lát.* -Megnézhetem? *Kérdezi a tőrre utalva a lány...*

Vendég

- Acre. Egy Izraeli város. Régen arab terület volt. Hajdanán is csodálatos lehetett. De most is nagyon szép. Mintha csak megmaradt volna az arab-keresztesháborúk korában.
* Magyarázza a lány. Majd Susan kérdésére, hogy ez valami harcművészet e, csak megrázza a fejét.* - Nem. Ez nem harcművészet. Ez sokkal több annál. Ez az emberiség szabad akaratának megvédéséről szól. Arra esküdtem fel Acréban... hogy megvédjem az emberiség szabad akaratát az elnyomására törőktől. Mindegy milyen áron.
* Jegyzi meg a lány kicsit elkomoruló pillantással. Majd felpillant a lányra.* - Ez többről szól, mint én, vagy... bárki más. többről szól, mint amit Gavrillal eddig gondoltunk. *Mondja komolyan a lány, majd elpillant valahova a távolba. *
- A pengéd sose szennyezze ártatlan vére... Kerüld a kíváncsi tekinteteket... Sose veszélyeztesd a Testvériséget.
* Közli csöndesen a lány, továbbra is a távolba révedve.* - Érdekes pár nap volt. Nagyon érdekes. * Sóhajtja továbbra is csöndesen.* - tehát akkor idehaza nem történt semmi. Akkor jó. Nagyon jó. Nem hiányzik, hogy itt is legyen valami gebasz. *Mondja komolyan. Lagmar meg közben játszik tovább a fosszával.*

Vendég

- Accre... *Ízlelgeti a város, vagy falú vagy bármi nevét, aztán csak odahajtja Marijana vállára a fejét.* -Ez valami új harcművészet? *Kérdezi a lány, miközben cirógatni kezdi Janát. Hát, igen az ilyen harcos dolgokban nagyooon nincs otthon. Persze el nézegeti ő az ilyesmit, de hát... Alkatra sem olyan, talán ha elkezdene edzeni akkor esetleg... De így... Darwin hatalmas barna szemekkel pislant fel a fosszára, majd játékosan csap egyet a farkával és vicsorogva Lagmarba csimpaszkodik.* -Reszkess Te dööög. *Vinnyogja neki, persze óvatosan tépi a másikat. Meg amúgy sem most csinálja először, szóval mondhatni Lagmar akár már meg is szokhatta. Susan Jana válaszára csak felvonja a szemöldökét, majd mosolyogva válaszol neki.* -Bocs már foglalt vagyok... Többszörösen is... Téged már így is megcsallak egy csomószor. Nem kéne még a fiúkat is. *Mondja, miközben a vállát vonogatja. Lawrence is mondhatni el volt képedve, amikor nagy nehezen kiszedte a lányból a dolgot... De hát ez van, az ő nyelve már tökéletesen rá van állva a többesszámra. Arra, hogy hideg van... Nos a lányon egy épp, hogy valamit takaró ruha van, nem kérdéses, hogy fázik-e. De ugyebár erre szolgál az a bizonyos hőburok.* - Vigyázz magadra... Nem szeretném, hogy megint bajod essen. *Mondja őszintén a lány, miközben picikét közelebb hajol a másikhoz.* - Régebben olyan sokat voltunk itt. *Szalad csak úgy ki belőle, miközben egy satnya kis mosoly jelenik meg az arcán.* -Nem történt semmi se... Legalábbis én nem tudok róla...*Vonja meg a vállát ismételten.*

Vendég

- Accre egy csodálatos hely.
* Mondja a lány Susan kérdésére. Hogy ő nem ért semmit... nos ezzel nincs egyedül. Jana is kissé zavart még. De már kezdi az összes mindent átlátni. Elmosolyodik, mikor Susan lehúzza egy sírra.* - Elutaztam... és találkoztam emberekkel, akik új dolgokat mutattak nekem. Új lehetőségeket, amiket nem is sejtettem.
* Magyarázza mosolyogva, miközben jobb kezével kicsit gesztikulál. Mikor a kis ragadozó megáll, és aranyos hangon kezd beszélni a hiénához, az megáll, és vissza ballag hozzá.*
- Bocs. Csak... na.*Jegyzi meg kicsit összefüggéstelenül, majd Jana veszi át ismét a szót.* - Nocsak... megint akadt egy kérőd? *kérdi vigyorogva. Határozottan jót mosolyog ezen a dolgon. Nos... hogy Susan mennyire szereti ismeretlen emberek közeledését... azt tudjuk. Hogy ismerős emberek közeledését mennyire szereti... azt is tudjuk. *
- És... történt valami más említésreméltó is az elmúlt pár napban? * kérdi félmosollyal, miközben megigazgatja a vállvédőjét. * - Utálom, hogy itt hideg van. Accréban olyan jó idő volt. Olyan jó meleg. Rövid ujjúban, és egy vékony nadrágban lehetett mászkálni... Itt meg... Baaaah... utálom ezt az időt...*

Vendég

*De jó, hogy Jana agyában ilyenek járnak, de igen... Susan nem éppen támadó- módban közelít a másik felé... Várnak a visszaöleléssel, de nem is igen veszi észre. Érzi a másik kezén a változást, mire összevont szemöldökkel emeli meg Jana kezét és úgy nézi meg, hogy annak mi baja van. Aztán jön a válasz, mire csak megrázza a fejét kicsit hátrébb lép Janától, majd úgy néz végig rajta.* -Miért nem szóltál? *Kérdezi már-már könnyes arccal. Az ilyen dolgok eléggé ki tudják kattintani, főleg ha olyan személyek teszik ezt, akikért halni tudna. A kérdésre csak legyint egyet, majd válaszol.* -Jól vagyok. Megvagyok. Csak ez az Alex gyerek tegnap megpróbált megcsókolni... *Mondja villámló szemekkel, még a hideg is végigfut rajta. Nem, nagyon nem szereti, ha idegen férfiak próbálkoznak be nála... De hát melyik nő szereti...? Aztán csak visszalép a lányhoz, majd megfogja annak a kezét és, ha hagyja akkor ahhoz a sírhoz kezdi el vezetni, ahol az imént ült. Darwin pedig csak ugrál meg pattog, mint egy őrült, neki is hiányzott már a hiéna. Figyeli annak a mozgását, mire csak hirtelen megáll és csak leszegett fejjel mered a föld felé.* - Így soha nem kaplak el. *Jegyzi meg aranyosan. Susan meg csak leheveredik vissza a sírra, aztán ha Jana engedi akkor az ölébe húzza.* -Valóban nem aludtam sokat... *Mondja, miközben a szemöldöke is feljebb siklik.* -De mi ez a hely, ahol voltál? Nem értek semmit se. *Mondja, de továbbra is a másik kezét fogja. *

Vendég

*Amikor a más lány felé csörtet, az agyában legalább húszféle olyan módszer zajlik le amivel ártalmatlanítani tudná egy esetleges támadását a lánynak puszta kézzel. És akkor a tőr, a kard, és egyéb eszközökről nem esett szó. Persze erre nem kerül sor, hiszen Susannak eszébe sincs támadni. Amikor átölelik, egy pillanatig még vár a visszaöleléssel. Majd aztán megteszi. Susannál talán kicsivel magasabb a lány. Amikor Susan megfogja Jana jobb kezét, annak hüvelykujjánál furcsa dolgot érezhet. Mintha egy helyen a bőr össze lenne száradva. Vagy...sokkal inkább simább a bőr? Így nem tudja eldönteni. Ha látná, akkor azt látná, hogy gyűrű alakban össze van égve Jana gyűrűsujjának a töve.*
- Csak...kirándultam Accréba. Kellett egy kis egyedüllét. Jól vagyok. Semmi gond. A ruha meg... mostanság valamiért szeretem a fehéret.
* Mondja halkan, megcirógatva a lány hátát. A szeméből lassan eltűnik a kis kék köröcske, és csak a szokott smaragd ragyogás marad.*
- És te hogy vagy?
* Kérdi mosolyogva.* - Elég... furcsán nézel ki. Mint aki nem aludt pár napja. * Hangzik Jana megállapítása. Lagmar csak hagyja magát orron nyalni, meg hogy bökdösni kezdjék. Fél lelkesedéssel kezd ő is vissza bökdösni. Ám ha fogócskára kerül a sor, akkor érdekes dolog tapasztalható. Lagmar mozgásában furcsa összhang alakult ki. Hirtelen irányváltások, és akadályok átugrása jellemezné.*

Vendég

*Meghallja a közeledő lépteket, sőt Darwin is figyelmezteti, mire zölden villanó szemeit arra az irányba fordítja. Egy ideig csak nézi a fehér alakot nem szól semmit, maga sem tudja mi pörög le az agyában. Merően nézi a másikat, aztán hirtelen felpattan majd megindul a másik felé. Csoda hogy nem botlik meg, a ruhája a földet söpri meg a gallyak között amúgy sem egyszerű csak úgy rohangálni. Nem szól semmit csak fogja és megöleli a másik lányt, persze csak ha tudja, ha nem akkor áll mint... Mondjuk, ha nem lenne Darwin akkor nem biztos, hogy felismerte volna a másikat... Báár Lagmar is ott van, de tuti, hogy nehezebben ismerete volna fel.* - Hol voltál? *Kérdezi rekedten a lány, miközben a másik szemébe néz. Látszik rajta, hogy hiányzott már neki a lány... Kezével a másik kezét keresi, aztán ha az engedi akkor összekulcsolja őket.* - Mi..Mi ez a szerkó...Mondj már valamit. *Motyogja halkan, miközben csókot nyoma másik homlokára. Darwin eközben Lagmarhoz sétál, akit szokás szerint képen nyal, majd orrával böködni kezdi a másik daimont.*

Vendég

*Néma léptek haladnak végig a temető ösvényein. Az alak aki érkezik, nos a sötétben eléggé kirív a háttérből. Hófehér felső, hófehér nadrág, fehér csuklya az arcára húzva. Hátán most egy tőr pihen. A markolat lefelé néz. Oldalán a fekete katana. Öve egy egyszerű bőr öv, aminek a csatja egy érdekes szimbólum. Ez egy az egyben egy fémből álló eszköz. A lány mögött pár lépéssel a hiéna battyog komótosan.
Jana csuklyája alól előrelóg egy pár fekete hajtincs. Vállain egy vörös vállvédő helyezkedik el. Kisugárzása alapján valami erős varázstárgy lehet. Az utóbbi napokat a lány nem töltötte az iskola területén. Ám szó nélkül tűnt el. Hogy ki aggódott érte, és ki nem, az most nem nagyon zavarja. Mélyen lehúzott csuklyájából csak a lábai előtti területet nézi. Láthatólag ő is elég erősen el van gondolkodva. Az elmúlt napokat járatja végig a fején. Egyre többször. Gavril... Accre... az ugrás...
Hirtelen áll meg, mert Lagmar jelez neki, hogy valaki van arra. Felkapja a tekintetét, és a csuklya alól a szemében két kék "világító" köröcske tűnik fel. Már ha az a másik észreveszi őt.*

Vendég

*Ez a nap is lassan eltelik és a lány nem sok mindent csinált a mai nap folyamán.... Leginkább csak járta az iskola területét, ahogy most is teszi. A tegnap esti dolog után nem kicsit ingerült, de hát ez van... A murva érdekes módon nem csikordul meg a lába alatt, amikor rálép, tovább halad a temetőben. Egy hosszú mélyvörös ruha van a lányon, mely egy picikét áttetsző anyagból készült. A ruhából szépen villannak ki a hófehér vállai, ahogy az oldalán lévő tetoválás is. De ez persze nem is annyira lényeges... Darwin csak előrefut, majd bevárja a lányt és úgy pislog fel rá. Gondolatban egy kisebb párbeszéd zajlik, mire a tüdejéből egy sóhaj szakad fel, egy pillanatra meg is áll, de aztán tovább halad. Egészen a temető mélyére megy, ahol már az utat is benőtte valamennyire a gaz, úgy látszik nem igen akar most senkivel sem találkozni. Főleg nem Alexszel, ha meglátná valószínűleg nekimenne... No, persze tegnap kedvesen közeledett felé a másik, de azért hé! Nem úgy megy az, Susan meg amúgy is könnyen neki megy az embernek. Pedig aztán belőle nem igen nézné ki az ember, elég karcsú lány, kifejezetten gyengének tűnhet. De, hát ahogy a mondás is tartja a látszat néha csal... Zöld szemeivel egy fél pillanatra hátrapislant, majd még beljebb megy... Amikor már úgy gondolja, hogy ide nem igen jönnek, akkor szépen leheveredik az egyik sírra. Hátát nekitámasztja a sírkőnek, fejét pedig az ég felé veti. Zöld szemeivel elmélázva bámulja a feketedő kék eget. Hogy mire gondol? leginkább semmire, unottan mered az égre, zöld szemei meg úgy csillognak akár a smaragd. Végül megrázza a fejét és Darwinra pillant, aki békésen gömbölyödött össze a lány lábánál.*

-Nem azt mondtam, hogy nem jártam, csak nem szeretem. Nekünk is vannak otthon halottaink, akiket látogatni illik. *vonogatja meg a vállait, finoman, aztán lepillant a sírkőre, és értetlenkedve nézi meg a nevet, majd hallgatja a lány szavait.* -Nem, nem ismerem.. Bár.. ismerős a neve.. De ha ennyire izgalmas, meg érdekel, ki volt ez a nő, nézz be egy helyi levéltárba. Nem mellesleg.. biztos Belzegár, vagy egy másik, régebbi mágus hozzátartozója, illetve ellensége. Volt ellensége. Ezen a helyen ugyanis sok mágus ment keresztül, mind, ha jól sejtem, sötét volt.. Nem igazán hoz lázba Todiból származó Vera kiléte.. Jobb, amíg nem tudom. *mondja, miközben körbepislog, majd tekintete megállapodik Roryn.* -Miért éppen este? Miért nem nappal jársz errefelé? *tesz fel újabb kérdést, értetlenkedését tovább fűzve. És ezen beszélgetések közepette sétálgatnak tovább, majd vetődek be hálókörleteikbe, persze mindezt időben, ahogy illik, kijárási tilalom előtt, időben.*

- Nem jártál még temetőbe soha? *Ráncolja össze a homlokát. A nagynénééknél, New Englandben a családi birtokon is van temető, igaz, nem ilyen nagy, és csak a Milborrow família elhullott tagjai vannak odatemetve, de akkor is, a temető az temető. Ő nem érzi magát rosszul, nem futkos a hátán a hideg, teljesen jó kedélyű még itt, a holtak között is, de ráhagyja a lányra a dolgot, elvégre ízlések és pofonok, nem mindenkit érdekelhet a halotti lét úgy, mint őt. A kérdésre meg csak megvonja a vállát.* - Dehogynem... csak... egyszerűen érdekes ez a hely, nem keresek senkit és semmit. Annyira... izgalmas... Szerinted ki volt az a Vera da Todi? Úgy hívják, mint azt a mugli költőt... ismered? Vagy legalábbis a vezetéknevük. Vera Todiból. *Elgondolkodik rajta, hogyan nézhetett ki a nő. Neki egy kicsit köpcös, meleg mosolyú, pletykás, vörös hajú háziasszony ugrik be, vagy öt gyerkőccel meg egy keményen dolgozó férjjel.*

*Erősen megveti a lábát, és csak felhúzza Roryt, az enyhe visszahúzás ellenére. A szavakra megereszt egy mosolyt, és biccent néhányat.* -Akkor jó. De tényleg nem, kicsit ügyetlen emg figyelmetlen, de csak a hely miatt.. Nem is tudom, mit keresek itt.. *mondja, miközben finoman megrázkódik, ahogy végigfut a hideg a hátán, a rossz érzéstől. A farkasa halkan morogva böki meg, mintha jelezné, hogy nem valamit, hanem valakit keres. Rory újabb szavaira kissé ledermed, félredönti a fejét, és értetlenkedve csóválja meg lassan.* -Nem pusztán halottak. És a rém kategóriába is beillenek.. Tele van a hely szellemekkel, kopogókkal, kísértetekkel, sikítószellemekkel és egyéb túlvilági lényekkel.. Minden temetőben kisebb az ember aurája, mert ösztönösen tudja, hogy nem szabad itt lenni. Vagyis veszélyes. Ez pedig nem hinném, hogy megszentelt föld, ahova nyugodtan besétálhatnék.. *néz körbe maga körül, majd vissza Roryra, végül vállat von.* -De, ha te itt szeretsz lenni, akkor itt szeretsz lenni. Mit keresel? Gondolom nem ok nélkül jársz itt.. *kivételesen nem használ jelzőket, nehogy sértődés legyen belőle.*

*Elfogadja a segítő jobbot, de kis híján a másik lányt is lehúzza maga mellé a földre, de végül aztán inkább ő áll talpra. A bocsánatkérésekre meg csak a fejét rázza, vörös haja ide-oda csapkod a levegőben.* - Seeeemmi baj, én is mindig ezt csinálom, vagyis tudod, hogy állandóan nekimegyek az embereknek, de néha még a falnak is, szóval segáz. De tényleg. *Megszemléli a farkast, ismét, majd már éppen bemutatkozásra nyitná a száját, amikor leesik neki, hogy már jó ideje ismerik egymást, szóval gyorsan össze is csukja az állkapcsát. A "rémes hely" kifejezésre csak ismét a fejét rázza.* - Ez egyáltalán nem rémes hely! Nincs itt semmiféle rémes! Itt nem rémek vannak, hanem halottak, és a kettő nem ugyan az. A halottak meg nagyon érdekesek, tudod, pont azért, mert halottak.

*Amikor nekiütközik a lánynak, akkor borul egy cseppet ő is, de farkasa még éppen idejében kapja el a zubbonyát, és rántja vissza a felborulásból. Megveti a lábait a földön, leporolja magát, majd lepislog Roryra, és a sikkantásra a kezeit a szája elé kapja, és ijdten pislog, de egyik árnykutya sem jelez, így nem iejd emg nagyon. Amikor ráeszmél, hogy ismét sikeresen balesetet okozott, azonnal Rory felé nyújtja a kezét, és heves bocsánatkérések közepette segít neki felállni a földről.* -Szia Rory.. Nem direkt volt, ne haragudj! Csak elbambultam, illetve, nem ide figyeltem.. *hebeg meg habog egy sort, majd idegesen beletúr a hajába, és hátrább lép kettőt, nekihátrálva farkasának, aki onnan pislog egyrészt a kutyára, másfelől Roryra, harmad részt saját kisgazdájára.* -Mi járatban ezen a rémes helyen? *pillant körbe, még mindig egy cseppet feszéylezetten, hiszen temetőben vannak, éjjel. Olyan helyen oylan időben, ahova nem igazán szívesen megy.*

*Éppen akkor érez egy ütést az oldalán, amikor felegyenesedik a guggolásból, méghozzá Vera da Todi fejfája mellől, és olyan hirtelen éri a támadás, hogy egyszer csak, rövid küzdelem után - az egyensúlyának megőrzése érdekében - felborul, át a kutyáján, és lepottyan a földre. Nem először csinálja ezt a lány, múlt héten épp egy Naxeldires fiú lábai elé csúszott be Lucky jóvoltából, szóval kezdi megszokni, de hát ez egy temető, itt elég ijesztőek tudnak lenni az ilyetén dolgok, olyannyira, hogy még ő is - aki nem az a félős típus - felsikkant ijedtségében. Jó időbe telik, míg felfogja, hogy Sarah rontott rá ilyen orvul, és végre ülő pozícióba helyezkedik, kirázva a földet a hajából. Fellöki magát a földről, és tettetett méreggel szólal meg:* - Megijesztettél, Saaaaaa...rah! *Forgatja meg égkék szemeit.* - De tényleg, a frászt hoztad rám. Te azért jól vagy?

*Kissé idegesen vakargatja egyik karjával a másikat, miközben katonai zubbonyában és kopott, szakadt tornacipőjében sétálgat a Temetőben. Megpillantott valakit, illetve keres is valaki mást, így erre hozta útja, de nem szeretei ezeket a helyeket. Nagyon nem. Az meg különösképpen nem tetszik neki, hogy Természetmágia helyett a Temetőben kell ténykednie. Eléggé ellentétes dolognak tartja. De ha valakinek tanácsra van szüksége, az errefelé keresgél.. A zubbony alatt ott a sötétkék hőburokpulóver, illetve lejjebb a sima, kopott, világos színű farmer is helyet foglal. Mellette mindkét oldalt egy-egy árny lépdel, az egyik farkasa, a daimon, a másik egy árnykutya, amit Inkvizítori képességével idézett meg. Ha tetszik, egy bizonyos valami, ami remélhetőleg megvédi, bármi is támadna itt rá. Közben szabad kezének ujjai finoman mozdulnak meg, hátha esetleg használnia kellene valamit, vagy kivillantania valami durvát, ha ilyesmi jönne vele szembe. Aztán egyszercsak, mindenféle előzmény nélkül ütközik bele Roryba, akit észre sem vett a nagy tekintgetések közepette.*

*Léptek hallatszanak a temetőt körülvevő kerítés mellett. Rory nyújtózkodik, hogy belásson, de túlságosan távol van, na meg a sötétség is zavarja, szóval nem igazán tudja kivenni a fejfákat és síremlékeket, így egy különös mosollyal az arcán belép hát a kovácsoltvas kapun a temetőbe, oldalán az öreg, bicegő farkaskutyával, Lucky-val, bár az állaton látszik, hogy nem ez lesz a kedvenc helye. A lány, amint átlépett a kapun, megáll, és méltóságteljes pillantását végighordozza a sírköveken, a fejfákon, majd lassú léptekkel elindul közöttük. Fekete, földig érő szoknyáját a levegőbe emeli a szél, vörös haja lebeg utána. Összébb húzza magán a kiskabátot, mivel egyetlen fűző nem igazán elég az ilyen időre. Lucky szorosan mellette lépdel, bizonyára nem tetszik neki ez a hely, ám gazdájának annál inkább; meg-megáll egy márványtáblánál, hogy leguggoljon, és pálcájának fényében el tudja olvasni a nevet és az évszámot. Piszkálja a fantáziáját, hogy kik voltak ezek az emberek, mit csináltak, és hol laktak, összeesküvés-elméleteket kezd el gyártani magában, miközben tovább sétál a sorok között.*

Vendég

*Mosolyog, jó kedvüen egészen felvidult és örül annak, hogy megismert e nagyjából Al-t egy ismerőse legalább már akad, azt hiszi Becca meg szóba hozzá ka prgoramot is. Fel áll a lány a pokrocról, majd lassan el indulnak a kérdésre automatikusan válaszol.* - Igen bagollyal kell küldeni levelet. Ha nincsen baglyod, nagyon szívesen kölcsön adom Michelle-t a Hóbaglyomat. Pontos, és időben kiviszi a levelet.*Mondja lelkesen, és ő is majd holnap legkésőbb ír majd levelet haza, az unokatesójának. A puma is lassan fel éled, kuncog rajta milyen aranyos.* - Akkor, a hétvége neked megfelel? Vagy esetleg a jövőhét?*Kérdezz rá, a lánynál majd ahogy beérnek az iskolába ha Al válaszol rá elköszön tőle és elmegy Becca aludni.*

Vendég

-Persze, én is pont hasonlót akartam kérdezni. Piknik? Remek lenne. Es, igazad van, induljunk vissza, nekem is még levelet kell írnom a bátyámnak, mert most hogy dumáltunk róla eszembe jutott hogy rég írtam neki. Egyébként nem tudod hogyan kell levelet küldeni? Itt is bagollyal szokás, ugye? *kérdi, majd tanakodni kezd, de valahogy biztos a válaszában. Néha kicsit elmereng, csak úgy, nincs úgy oka miért is teszi. Majd gyorsan összehajtogatja a pokrócát és az egyik vállára dobja, az egyéb kaja maradékot meg a táskájába dobálgatja, majd lassan megindulnak a Kúria felé. Es persze gondolatban noszogatja pumáját is hogy mennek, csatlakozzon ö is.*

Vendég

- Nálunk is a nők voltak megáldva mert apám mugli és mostani "anyám" is mugli, de nem szívesen szeretek róla beszélni. Aztán ki is haltunk a lányi ágról egy kuzinom van ő viszont fiú és vele szívesebben vagyok el mint bármelyik család tagommal. Lehet viccesen hangzik.*Pirul el, és gondolkozik továbbra is. Hallgatja a családja történetét, hogy a bátyja 20 éves meg nem igazán tud varázsolni kuncog rajta nem a gúnyos kuncogása, hanem viccesen hangzik. Felhozzák a tantárgyakat, igaz a Nekromágiát Beccának sem a szíve csücske, de el van vele. Harcias típus talpra eset, a vér látványa is néha csodálatos tud lenni. Csak akkor nem ugye, ha valakinek a vére. Például az állatvérére gondol ami talán csodálatosan vörös szokott lenni a színe kicsit elcsábítja. Természetmágiával el van ugyan, szereti a természetet de nem rajong érte. Mint egy Druida például inkább a harci eszközök, amik neki tetszenek.* - Azok mennek elég jól van ami nehezen megy, de majd előbb vagy utóbb bele jövök. És neked?*Kérdezi vissza, majd ránéz az órájára majd az égre, és állapítja meg kezd késő lenni.* - Nem indulunk lassan vissza az iskolába? Noha, nem mintha nem szeretek kint lenni csak késő van már szerintem.*Mondja, egy mosollyal és fel kell a pokrócról, majd eszébe jut valami Beccának.* - Van egy ötletem, ha jó idő lesz a hétvégén reménykedjünk a jó időben, benne lennél egy picknikben?*Érdeklődik tetszene e Alnek a program és azötlet felhozás.*

» Kisvárosi temető
» Az udvar
» Az udvar többi része
» Társalgó
» Társalgó

Naxeldir főhadiszállás - Társalgó, Belső udvar, Temető

Naxeldir főhadiszállás - Társalgó, Belső udvar, Temető

Similar topics

Similar topics