Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

*Nessie kissé megnyugszik, mikor ikertestvére lemagyarázza neki, hogy mi történt, mert cseppet sem szeretett volna egy ismerőst látni halott képében.*-Én szeretem az illúziómágiát!*Mondja a lány, miközben óvatosan sertepertél a halottak között. Mi a fene jó istent csináljanak az óra előtt? Na ez itt a kérdés.*-Szerintem még van annyi időnk, hogy lemenjünk Nellodba enni valamit. Mit szólsz?*Kérdezi, de már karon is fogta testvérét, s Dragon is elkezdte megbökdösni a farkas daimont, mire végül sikerült meggyőzni őket, hogy oda menjenek. Miután finomat uzsonnáztak, könnyű szívvel vágtak neki az elméleti órába, de lelke mélyén Ness már inkább a következő órát várta, mégpedig a gyakorlati órát, hisz az mindig olyan jó, mert ugye hát kalad, meg minden...*

//Köszi a játékot, remélem majd máskor is lesz ilyen alkalom!//

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

*Egy félmosollyal fogadja a felvilágosítást a fülbevalója előző tartózkodási helyéről. Nem igazán jött be neki az a hely, nagyon nem oda valónak érezte magát.* -Áh, értem... Köszi szépen még egyszer. *mondja egy mosollyal, majd visszafordul a holttesthez, és azon töpreng, hogy mit tudna még rajta kísérletezni. Közben észreveszi Nessie arcát.* -Nyugi, senki ismerős. Azért annyira barbár nem vagyok, hogy ismerősöm holttestével szórakozzak. Amúgy is gyanítom, hogy nem igaziak. Csak idetették őket, hogy legyen modell, amin lehet gyakorolni. Ahhoz túl melegek, hogy igaziak legyenek, gondolom, feltűnt neked. Egyébként meg jó lesz, ha megyünk, mert nem sokára elméleti óra következik. Bár nem a kedvencem, illúziómágia... *von vállat, és várja Nessie-t, hogy mi tévők legyenek.*

*Nem is lepődik meg az ölelésen, de azért jólesett neki.*-Az alagútban ejtetted le, tudod, ahol az az átjáró van a mesevilágba!*Mondja a végét kuncogva a lány, s immáron tudhatjuk, hogy az ő hangneme nem marad örökké anyáskodó, bár így sem gondoltuk volna sosem.*-Kis hülyém!*Mondja vigyorogva a daimon, majd kicsit távolabb szaladt ismeretlen okokból. Nessie fogja magát, s végignéz a hullán: megérinti a haját, a bőrét, s ismerős embert keres benne. Nem, ez egy teljesen ismeretlen nő volt a lány számára, aki kissé megijedt, mikor furcsa melegséget érzett az arcán. Na szép! Biztosan csak a varázslat miatt lett olyan, de mikor aztán az összes hullát megnézte, rajtuk is ugyan ezt érezte. Különös! Na, de Ness sosem szerette a hullákat, mert olyan hidegek és embertelenek, hiszen meghaltak! Mondjuk, mit is vártunk...*-Nyugi, ezek csak hullák.*Mondta daimonja egyszerűen, miközben lábacskájával visszatolta a halott testet tartogató fiókot a helyére.*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

*Léptek hangját hallja, majd Athelar gondolatban közli vele, hogy befutott az ikertesója. Hátrafordul, és mikor megmondja, hogy miért kereste, egy nagy öleléssel jutalmazza.* -Szia, tesó! Áh, köszi, már mindenhol kerestem. Valahogy elvesztettem, pedig a mindenem ez a fülbevaló... Hol találtál rá? *kérdi izgatottan, közben átveszi és gyorsan visszateszi a fülébe. Valóban, két nap alatt gyakorlatilag az egész kúriát felkutatta, de aztán feladta, mert úgy gondolta, valaki felvette és elvitte. Aztán Nessie megszemléli a hullát.*
-Ja, semmit. Tényleg semmit. Egyszerű konzerváció, kis kísérletezés. Mit szólsz hozzá? Ugye milyen szép lett? ~Csodálatos. Igazán, szóhoz se jutok a gyönyörtől.~ *válaszolta tesókája helyett gondolatban Athelar.*

*Nessie lépked a boncterem felé?! Bizony, de természetesen nem azért, mert hullákat akart nézegetni, de nem ám. A lány csak ikertestvérét, Evelynt kereste, aki múltkor kiejtette fülbevalóját az alagútban, s Ness útközben rábukkant. Gondolta, hogy aznap már nem zaklatja a lány, így a mai nap tökéletes volt a visszaadásra. Gondolta, hogy valami sötét helyen lesz, de nem az alagútban, hiszen ott múltkor voltak, így második dolog, ami eszébe jutott a boncterem volt, mi más. Mikor aztán megérkezett, pontosan ott találta a lányt, egy hulla felett.*-Nem tetszik nekem ez a hely...*Suttogta a daimon, majd odarohant Athelarhoz, s üdvözölte, mire ugye Ev azonnal tudhatta, hogy Nessie is itt van valahol.*-Szióka hugi! Visszahoztam a fülbevalód.*Mondta egyszerűen, majd megpillantotta a furcsa testet az asztalon, majd észrevette, hogy nem teljesen olyan ez, mint egy valódi hullácska.*-Mit műveltél vele?*Kérdezte kissé anyáskodva, de látszott rajta, hogy ez csak egy pillanatnyi hangnem, s hogy hamarosan vissza fogja nyerni az átlagos kis idóta hangnemét, bár itt azért ennyi olyan ember mellett, aki alulról szagolja az ibolyát nem szívesen futározni úgy, mint ha még most is a tündérkék erdejében lennének, s vidáman röhögcsélnének...*

_________________
Ness egy gyönyörű, szőke hajú lány, nem mellesleg Evelyne ikertestvére. Látszik rajta, hogy szereti a természetet. Ez az egy viszont nagyon igaz rá: Druida kasztú, klánja pedig a Természet hivei. Ez a lány Borilovoban nőtt fel. Felmenői közt sok varázslény volt, azonban már már a véla vér elnyomta őket. Szülei egy másik világból érkeztek, ahol az embereknek daimonjaik vannak. Ő is örökölte ezt: van egy karakál/sivatagi hiúz daimonja, Dragon. Ők nagyon szeretik egymás, mert bár sokszor összezördülnek, mindig kibékülnek. Természetét illetve pedig nyugodt lánynak mondható.
Nos, hát ő itt Nessie.

*Egy Evelyne nevű szépséges leányzó érkezik a boncterembe. Amikor megérkezett, kapott az egyik prefitől egy térképet az iskoláról, hogy el ne tévedjen. Tegnap este nézte meg először alaposan, és rögtön talált is egy hívogató helyet: "Bájitaltan gyakorló és Boncterem"... Pont neki való hely. Athelar, a daimónja ugyan nem lelkesedett az ötletért, hogy most netán hullákat akar nézegetni drága lélektársa, de muszájból vele tartott, mert nem válhat el tőle.
Épp egy megfelelő alanyt keres a gyakorlásra, hogy kipróbálja rajta a nekromanta tudását. Eszébe jut az élőholt konzerválás. Egy glóriát rajzol a hulla feje fölé, és kimondja az igét.*
-Defuntus Conservatio! *erre a hulla már nem rohad tovább, sőt egészen visszanyeri friss alakját.*

//Nekromágia II., elsődleges

2. Élőholt konzerválás:
Varázsige: Defuntus Conservatio
Leírás: Mi is lenne a legcélravezetőbb, ha létrehoztunk, vagy idéztünk egy szeretnivaló hullát? Hát természetesen az, ha még sokáig körünkben tudhatjuk. A varázslat nem fordítja vissza az időt, egyszerűen a halott nem rohad tovább, nem lesz az enyészeté még bizonyos darabig. Fontos tudni, hogy egy halotton maximum háromszor hajtható végre az igézet, utána nyomban porrá vállik, illetve vámpírokra egyátalán nem hat, hiszen ők egyébként sem öregszenek.
Pálcamozdulat: Nincsen. A gyűrűs kezünkkel a halott feje fölé kell egy képzeletbeli glóniát rajzolni, miközben kimondjuk az igét.
Hatás: Azonnali és időleges. Onnantól kezdve, hogy él a varázslat, nem oszlik tovább, viszont kezdők esetében csakis három napra tudjuk ezt elérni, nekromomanták, halottlátók esetében ez további +1 nap.
//

*A lányt még ez az "aprócska" felkiáltás sem rémiszti meg, halál nyugalommal leguggol, majd megjegyzi, hogy tönkre ment az anyag. Ki nem sz*rja le az anyagot? Mila kérdezett valamit és válaszra sem méltatták. És még csak meg sem ijedtek tőle. Talán morognia kellett volna, vagy Miroslavot a lányra uszítania.*
~Helyes, helyes, preferáltam volna!~*szólal meg Miro, miközben a távozó lány után néznek mind a ketten. Mila torka még mindig szinte lángol, így a szíve mélyén kicsit örül is, hogy a lány itt hagyta őket, mert ha tovább idegesíti, akkor elég erős késztetést érzett volna arra, hogy megölje a lányt és kiszívja az utolsó csepp vérét is. Azt meg biztosan nem úszta volna meg... Így csak sóhajt egyet, majd megcsóválja a fejét és Miro-ra néz.*
- Ennem kell... * jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd felveszi a táskáját és igyekezve lenyugodni, a bödönkén átlépve, hihetetlen gyorsasággal surrannak ki a Boncteremből és indulnak meg Nellond felé...*

Vendég

*Angi a történteket csak kis mosollyal nyugtázza, vele aztán tehet bármit a lány, még a vérét is kiszívhatja, az sem érdekelné, hisz úgyis eleve halálra van ítélve. Pláne hogy úgy tudja, a vére fertőzött, az is lehet hogy a lány belehalni, hát akkor legyen így. A kiömlött trutyit meg majd csinál másikat, nem érdekli, de azért megjegyzi neki, miközben a daimonjára is elejt egy mosolyt.* -Mi van? Nem tudod tűrtőztetni magad? Most nézd meg mit csináltál....*guggol le, de nem nyúl semmihez, mert látja hogy megsemmisült az anyag, úgyhogy farkasszemet néz a lánnyal pár percig, majd sarkon fordul és elviharzik. Lehet hogy ez úgy tűnhet hogy megfutamodott egy lehetséges párbajtól, de neki már úgy is mindegy, és inkább most ölni lenne kedve, úgyhogy úgy dönt hogy elindul a Kúria egy rejtett részébe, hogy ott jól megkínozzon, majd megöljön egy kis állatot.*

*Mila az asztal előtt állva egyre csak idegesen pislog a lányra, hiszen abszolút nem válaszol. Miroslav is morogva, vicsorogva közelít az ismeretlen lány felé. Azonban mikor Angi patkányvért vesz elő, mind a ketten megtorpannak. Mila szeme fényesen kezd el csillogni és figyeli, ahogy a cseppek egyesével beleesnek a kondérba. Torkát iszonyatosan égő fájdalom borítja el és felfigyel arra is, hogy Anginak hogyan dobog a szíve és hogyan csörgedezik ereiben a finom és friss vér. A lány néhány másodpercig lehunyja a szemét és igyekszik másra gondolni. De az égető érzés ott tombol a torkában, így nem vesz levegőt. Mikor azonban Angi még mindig nem figyel rá, a vér elfelejtve idegesen felkiált:*
- Hozzád beszélek, Te idióta rib*nc! *kiált a lány és egy erőteljes mozdulattal lesöpör mindent az asztalról, egyúttal a bájitalos bödönkét is, így nagy az esélye annak, hogy Angi nem tudja meginni az italt, hiszen a földön köt ki minden. Miroslav is közel van ahhoz, hogy a lánynak ugorjon, de egyelőre még türtőzteti magát. Mila szeme csak úgy lángol és különös, feketés fény lengi körül. Szomjas... És angi vére elég vonzó számára...*

Vendég

*Angi csak folytatja a munkát, majd ahogy a patkány szerveivel végez, vissza megy a kis könyvhöz és a flaskákhoz meg a kémcsövekhez, majd elővesz az asztal alól egy kis mérleget, és szó nélkül elkezdi méricskélni a különböző hozzávalókat, majd egy kis kondérba rakja őket. Közben megjelenik a lány, és mivel ő semmit nem mond, nem tesz irányába, egyenesen az arcába pislant, de ő továbbra sem foglalkozik vele, levegőnek nézi és csak próbál nem idegeskedni. Persze nem látni ezt rajta, de ő az a fajta, hogy amit csinál, arra 100%-osan összpontosít, pláne hogy igen bonyolult főzetet is probál előállítani. Majd ahogy minden növényt belerak a kondérba, egy kis patkány vért csöpögtet még hozzá, és egy lehelletnyi unikornis vért, majd felteszi pici lángra és egy fakanállal elkezdi szépen összekeverni. Ahogy a különböző növény lassan megfonnyad és illatot kezd árasztani, ugyanakkor a vér is bugyogni kezd, iszonyú gyomorforgató szag kezd el terjengni, de Angi csak továbbra is kevergeti, majd sorra hozzá teszi a patkány szerveit, elöször a veséit, majd a szívét, a máját, s végül az epéjét. Pár perc múlva aztán még hagyja rotyogni ezt a masszává összefőtt undorító sötét piros trutyit, majd kiönti egy pohárba, hozzá csepegtet még egy kis szátírott nyúlkörmöt, majd újra összekeveri és megissza.*

*Mila lassan az egyik asztalhoz sétál és lerántja a leplet az asztalon lévő dologról. Ez után egy csípős kis káromkodás hagyja el a száját, hiszen nem egy hulla, egy emberi alak van ott, hanem egy egyszerű tál, tele bájitalos üvegcsékkel tele. Miroslavra pillant, aki azonban nem veszi le a szemét Angiról. Ekkor tűnik fel Milának, hogy a lány meg sem mozdult. Lassan odasétál hozzá, kopogós cipője jelzi a lánynak, hogy hozzá közeledik, majd megáll előtte. Kettőjüket csak az asztal választja el. Mila kezei a zsebében pihennek, vállán pedig egy csinos fekete táska foglal helyet.*
-Hahó! *szólal meg Mila, majd ha a lány erre sem reagál, akkor szépen benéz a lány arca alá és úgy néz fel rá. Erre már nincs olyan ember, aki ne reagálna, így Mila immár valószínűleg a lány szemébe pislog.*
- Mit csinálsz? Vannak itt emberi hullák? *tesz fel egy kérdést a lánynak. Hogyha már nem hagyja élni és nem hagyja békén, nyugodtan vizsgálódni, akkor legalább valami haszna legyen a zavaró tényezőből.*

Vendég

*Angi nem is válaszol a lánynak, még csak fel se néz a munkájából, teljesen olyan mintha egy más világba csöppent volna ahogy elkezdte a boncolást. Ahogy sorra helyezi egy üveg lapkára a kis szerveket, picit azért a lány felé sandít hogy milyen szerzet vagy ki toppant be ide, de mikor látja hogy számára csak egy kezdővel állna szemben, újra a munkájába temetkezik. Neki egyébként nincs daimonja, sosem értette hogy minek egy lélekdarabkának megtestesülnie állati alakban, még akkor is ha esetlegesen egynéhány alkalommal akár az életét is feláldozná gazdájáért. Ráadásul mióta igazi, hozzá leginkább közelálló barátnője is elment az iskolából, valahogy még inkább megváltozott, még inkább magába forduló lett, és kifejezetten elkezdte utáni a daimonosokat. Ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag majdnem az egész iskolát utálja, mert hát mindenkinek van, elvétve találkozott csak eddig olyannal akinek nem, úgyhogy egy ideje valahogy próbál megbírkózni a teherrel, és önnönmagával viaskodva próbálja továbbra is kideríteni mi is tombol néha benne, belsője legmélyebb bugyraiban.*

*Mila és Miroslav sétálnak a Déli-szárny felé. Nem hiába erre van dolguk, hiszen Mila elhatározta, hogy kicsit megvizsgálgatja a bonctermekben lévő halottakat. Mivel most már maga is halott, nem árt tudni, hogy miben is egyezik egy egyszerű, halott, halandó emberkével.*
~Szerintem ez nem jó ötlet... Undorító~*morogja Miroslav azóta, mióta Mila elmesélte neki az ötletét, de mivel nem tehet mást, ott lohol gazdája után.*
-Jaj, maradj már Miro! Lehet, hogy undorító, de szükséges. Ez van *vonja meg unottan a vállát a lány és sóhajtva nyit be a Bájitaltan terembe és reméli, hogy van ott néhány halott, leborítva néhány lepellel vagy valami ilyesmi. Azonban szimata miatt egyből megérzi, hogy nincs egyedül, kb. akkor, amikor Miroslav is megfeszíti az izmait és morogni kezd.*
~Nyugi, biztos nem egy zombi~*jegyzi meg Mila, majd határozottan sétál be a terembe és meg is lát egy piros hajú leányzót.*
- Bocs, de dolgom van. Kimennél? *szól oda Mila fél fogról, majd körbenéz és néhány lepellel letakart ágy felé veszi az útját, nem is foglalkozva azzal, hogy mit is válaszol a lány. Miroslav még mindig morogva figyeli az ismeretlen, vörös hajú leányzót, de egyelőre nem támad és nem tesz semmi fenyegetőt.*

Ruha

Vendég

*Egy alacsonyka leányzó viharzik be a terebe, fekete köpenye csak úgy suhog repül utána. Odamegy az asztalhoz és belső zsebéből kiveszi kis noteszét, majd kinyitja, ráhelyez egy flaskát hogy úgy maradjon, és körbenéz jobban. Néha beleolvas a jegyzetébe, majd odamegy a bájitalos vitrines szekrényhez, kinyitja és ujjával olvasgatni kezdi hangosan a feliratokat.* -Tövises mandragóra gyökér, pázsitos kikerics,.....*majd felkiált* -ááh, bánatfű és csipke korhadás.....kiváló....*és már veszi is az üvegcséket hogy az asztalra helyezze, és sorra így tesz még vagy 3-4 alkalommal. Közben arcán látni az örömöt és a megszállott vigyort, majd mikor mindezzel meg lesz, előkerül valahonnan egy fehér patkány is, amit elkezd felnyesni, és a szerveit szép egymás utánba kiveszi az állatból.*

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Vas. Jan. 08, 2012 8:00 pm

*Magában igazat ad a fiúnak, tényleg jobb lenne innen elhúzni, de azért még megvárja a varázslatának hatását. Nem a legsikeresebb, de hát mit is várhat az ember egy elsős bűbájtól egy ötödikessel szemben? Qal felhúzza a nyúlcipőt, de Deynek eszébe jut, hogy még nem teljesen végeztek, ugyanis még van mindkettőjüknek egy varázslata hátra az adott leckéből.*
-Menjél nyugodtan, én még kipróbálok valamit. *válaszol búcsúzóul, majd nekilát a másik varázslatának. Egy gyors hullámjelet rajzol az egyik bájital felett, majd kimondja a varázsigét.*
-Non Contages! *megpróbál hozzáérni a fiolához, de ugyanaz az érzése támad, mint a fotellel kapcsolatban. Ezek szerint szerencsésen végrehajtotta a varázslatát. Elmosolyodik, majd elindul Qal után ki a teremből.*

Vendég

*Deyen fogadja a kézadását, majd felteszi szintén a nagy kérdést, hogy akkor hogyan tovább.* -Nem tudom...fússunk.....*de mire mondhatna valami jobb ötletet, addigra a fiú már ki is mondja amire azonnal gondol, és mivel hát elsős varázslatról van szó, így lassan úgy ahogy visszatérnek a terembe a dolgok. Lassan megjelennek a különböző kémcsövek, fiolák, a falakon a különbözö növények, meg a könyvek is néhol visszavarázsolódnak, szóval minden majdnem a helyére kerül. Több-kevesebb sikerrel, mivel Qaletakanak is az illuziomágiája másodlagos volt, és ki tudja miért, talán Dey sem annyira kultiválta a varit a pálcája, ki tudja, mindenesetre néhol egy kis fehér, vagy itt-ott homályos könyv előfordul.* -Na, ez remek, jó munka, de most tűzzünk innen amíg rá nem jön valaki hogy mi voltunk...*kacsint ujonnan megismert cinkosára, majd gyorsan határozott léptekkel elhagyja a termet.*

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Vas. Jan. 08, 2012 7:31 pm

*Qalateqa kézfogásra nyújtja a kezét, ő pedig fogadja és bemutatkozik ő is.*
-Én pedig Deyan vagyok. De most akkor tényleg mit is csináljunk? *gondolkodik hangosan, és rájön egy alap varázslatra. Más ötlete nem nagyon van, hogy hogy lehet megszűntetni, és nem is garantált, hogy működik, de azért megpróbálja.*
-Finite Incantatem! *mondja, és remélhetőleg az illúzió megszűnik és újra megjelennek a tárgyak.*

Vendég

*Hamarosan megjelenik egy fiú, biztosra veszi hogy nem lehet naxis, mert azokat már többnyire tudja hogy kik, meg több erással is találkozott már, úgyhogy csakis belsis lehet. Majd ahogy a fiú megpróbál az általa bevarázsolt fotelre leülni, az folyton elugrik vagy elgurul előle, de pár ilyen mozdulat után egyszer csak feladj a srác és keresni kezd a könyvében. Pár lapozás után aztán fel is fedezi hogy melyik varázslattal van dolga, és csak nagyot nevet, majd kezet a fiúnak.* -Szép volt, Qaletaqa vagyok, aki orvul rászedett a dologra...*mondja egy gáláns mosoly kíséretében miközben feláll udvarisan a kéz adáshoz, majd mire észbe kapna, már sehol nincs a teremben egy árva kellék vagy egyéb dolog, gyakorlatilag minden eltűnt ami a teremben volt. Kicsit meglepi a dolog persze, erre valóban nem számított, főleg arra nem hogy amint visszanéz hogy visszaüljön a foteljára, épp arra pillantva látja hogy az nincs már ott. Elvesztve kicsit az eszméletét, aztán gyorsan próbál módosítani hogy ne üljön a nagy semmibe, de nem nagyon sikerül, így jó nagy huppanással végül mégis csak a nagy semmire ül le, pár kicsit a fotel karfájára is sikerül. Egyszóval, kicsit érzi a popóját mert nem kellemes, de azért ennél még nagyobb a megdöbbenéssel néz a fotele alá és a karfára hogy ott semmit nem lát, ráadásul olyan elképesztően megdermed a látottaktól, hogy még jó hogy ül. Még az illuziomágia eme formáját sosem érzékelti ily testközelből, felettébb fura érzés, kell is neki pár perc mire mosolyogva megjegyzi.* -Akkor már így egy-egy...de ez nem volt szép... megleptél....*néz körbe, miközben a fiúra is sandít, és elámul hogy milyen nagy lett igy a terem, hogy nincs egyetlen fiola az asztalon, a nagy bebalzsamozott állati üvegek sem látszódnak ráadásul az a sok érdekes szagú és mindenféle színü kotyvalékoknak is hült helye van, aminek bevallva őszintén, nagyon örül, hisz mindig is utálta a bájitaltan minden formáját.* -De most hogyan tovább? Mert ez elképesztő..Iszkoljunk el, aztán majd idővel minden vissza varázsolódik? Amúgyis max. 15 percig van alapon a varázslat, persze kivéve ha illuzionista vagy, mert akkor több időbe is beletelik....de akkor sem tarthat örökre....szóval, mi legyen? *kérdi kicsit szemöldökét felhúzva, majd feláll és nagyon óvatosan sorra elkezdi tapogatni a fotelek karfáját, az ülőkéjét, majd megy lassan, szinte araszolgatva tovább. Emlékezett egy kisebb asztalra és mosdóra tőlük jobbra úgy pár lépésnyire, így arra veszi az irányt, azért biztos ami biztos, megpróbál kicsiket lépkdni, és hamarosan bele is ütközik a mosdóba, egyenesen az oldalával ütödik neki kicsit. Hamarosan kitapogatja a csapot is és megereszti a vizet, igencsak muris ahogy a semmiből folyik az átlátszó folyadék, majd simán kétkezével kitapogatja ismét a csap karimáját, a dugaszt is megtalálja, majd simán csak nagyot nevetve elzárja a csapot és a fiúra néz hogy szerinte most hogyan tudják mindezt visszacsinálni.

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Vas. Jan. 08, 2012 7:04 pm

*Dey érkezik a bájital terembe. Keresni akart egy megfelelő termet, ahol gyakorolhatja az illúzió mágiát, és most éppen ezt találta. A teremben két fotel van, az egyikben ül már egy diák. Ráköszön, majd megpróbál leülni a másik fotelra. Arra a fura jelenségre lesz figyelmes, hogy a fotelre nem bír leülni, mintha valamilyen erő taszítaná. Feláll újra, majd megpróbál megint leülni. Párszor ezt eljátsza, majd a fejét vakarja.* ~Mi van ezzel a fotellal? Miért nem lehet erre leülni?~ *miközben ezen morfondírozik, bele pislant az illúzió mágiás tankönyvébe, és meg is találja az Érinthetetlenség nevű varázslatot. Ránéz a másik itt tartózkodó fiúra, majd elneveti magát.*
-Á, szóval te is gyakorolsz. Nagyszerű. Na most figyelj. *mondja, és megpróbálkozik a másik varázslattal, az Ürességgel. Egy nagy négyzetet rajzol, majd kimondja a varázsigét.*
-Inanitas Innuo! *mondja, mire minden tárgy a szobában eltűnik, még a két fiú alatt lévő szék is, úgyhogy úgy tűnik, a levegőben üldögélnek.*
-Na mit szólsz? Ez nagyon nagy. *nevetgél egy sort, és várja a fiú reakcióját.*

Vendég

*Egy magas, jó kiállású srác jelenik meg a teremben, alaposan körbenéz hogy van-e itt valaki, vagy hall-e hangokat a terem tulsó végéből esetleg, majd magabiztos léptekkel elindul az egyik fotel mellé. Ott elöveszi pálcáját, egy papir fecnit, és fél hangosan elkezdi olvasni a leírást, újra és újra, mintha csak tanulná, majd a fotelre pillant, újra körbenéz és egy gyors hullámjelet ír a fotel felé, majd elmondja a varázsigét.* -Non Contages! *majd leül egy másik fotelre, a cetlit még mindig a kezében tartva hátradől, majd néha felpillant hogy nem-e jön be esetleg valaki, aki épp erre a fotelre akarna leülni. Egyszóval nem sejtheti senki hogy ez a fotel az érinthetetlenség varival van ellátva, vagy ilyesmi.*

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Szer. Dec. 21, 2011 8:56 pm

*Daran felhúzza az orrát és így szól.*- A sötét varázslatok mocskos mágiák.* Közelebb megy a fiúhoz. Olyan közel áll hozzá hogy az orra szinte érinti a srácét.*- Engem te ne akarj fenyegetni. Sokkal sötétebb dolgokat is átéltem már, mint amiket te valaha láttál. Engem már egy kiskorú bűbáj gyakorlása régen nem rémiszt meg.* Suttogja a fiú arcába majd lassan elsétál, de az ajtóban még csak a móka kedvéért ráküld a srácra egy lefegyverző bűbájt.* Ha legközelebb találkozunk elintézzük! Most mennem kell!* vigyorog egyet és kisétál a teremből.*

Vendég

- Ismerd be, a sötétség mindig erősebb, mint a fény. Ráadásul a sötét oldal mindig vonzóbb, és kecsegtetőbb mint a jó oldala. *Vonja meg a vállát a fiú. Ő már csak tudja. Jól érzi magát Nekromantaként, sőt ha ez így megy tovább lassan talán valami Nekromanta kultuszt alakít ki...* -Nem te fogod a mondataimat cenzúrázni kislány. Egyrészt azt csinálok, amit akarok. Másrészt én voltam itt előbb, ami azt erdményezni, hogy te jöttél a közelembe. Világos, csajszi? *Mondja felháborodottan. Most aztán igazán kitört belőle a bunkó énje. A kisebb vihart, amit felé indítottak egy egyszerű védőbűbájjal megszűnteti.*-Ne akard, hogy olyat csináljak, amit még később se bánnék meg. Bármikor, bárhol és bármiért kinyírhatnálak. Nem teszem meg most. Egyenlőre. De ha tovább játszadozol akkor kénytelen leszek drasztikusabb módszerekhez folyamodni. *Morogja Tristan, majd szépen átmegy egy másik üsthöz főzni.*

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Szer. Dec. 21, 2011 8:42 pm

*Daran felhorkan amikor meghallja hogy a sötét varázslatokat használni kéne.*- Pff... még hogy a sötét varázslatokat használni kéne.. páff.. * megrázza a fejét ás belepottyant egy béka lábat az üstjében fortyogó liláskék színű folyadékba mert hogy idő közben ő is főzőcskézni kezdett.* - A fekete mágia ellen fogok harcolni, úgyhogy jobb ha meg sem említed ezt a szót amíg a közelemben vagy.*Szeme villámokat szórt, és kisebb vihart indított a fiú felé, bár még mindig tetszett neki ez a veszélyes srác.*

Vendég

*Az üst fenékvastagságán való töprengésén felhorkant. Nevetséges. Hogy lehet ilyenen gondolkozni?!* ~ Úgy látszik a csajnak elgurult a gyógyszere. Sebaj. Itt mindenki hülye kivéve engem.*Gondolja magában, amjd ugyebár kérdez, beszél, takarít és miegyéb. Az Erás szóra megereszt egy kisebb fintort. Semmi baja az Erásokkal csak hát a naxisokkal szimpatizál.*-Békésen kotyvasztani?! Ez tudomány... Ez egy művészet. Sötét Varázslatok Kivédése?! Milyen emberi lény vagy te hallod-e? A sötét mágiák erősebb. Nem kell azokat kivédeni, se elűzni. Azokat használni kell, gyakorolni. Még ilyet. *Legyint egyet felháborodva, majd visszafordul üstöt sikálni. Hát a kőszívű fiút nem nagyon köti le Daran társasága. Őszintén szólva a fiút más nem érdekli magán kívül. Magányos farkas típus. Egy-két barátja van az is csak érdekből. Darannal meg amúgyse kezdene ki. Nem, ő nem olyan. Ő jó gyerek már amennyire... De azért sem gátlástalan, sőt ő köszöni szépen hagyják békén.*

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Szer. Dec. 21, 2011 8:24 pm

* Darant elmélkedéséből a hozzá beszélő fiú hangja ébreszti fel. *- Öh..csak azon tanakodtam hogy vajon hány centi lehet a fenék vastagsága...hehe* A lány érezte magán hogy elpirul.* Igen Erás vagyok. Hát.. nem a kedvencem de jó néha békésen kotyvasztani valamit. Engem jobban érdekel a sötét varázslatok kivédése.* ismét elpirult. A fiú valahogy olyan furcsává tette. Még nem érzett ilyet máskor... soha. A fiú hangja szinte simogatta a fölét, és mikor válaszolt neki szinte beleremegett a gyomra. Nem látott még ennél szebb szempárt kerek e világon, pedig ő már sok helyen járt... *

» Bájitaltan terem
» Gyakorló Terem
» CSI terem
» Démontan terem
» Hangszertan terem

Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

Similar topics

Similar topics