Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

First topic message reminder :

Bájitaltan gyakorló terem

Egy faragott tölgyfaajtót kitárva lehet ide bejutni. Csípős szag csapja meg a belépő orrát, aztán érkezik az újabb szaghullám, de az már édeskés. Végül mindezek az egyvelege. Nem kell szemfülesnek lenni, ahhoz, hogy ki lehessen találni: a tároló szekrényekből jönnek a szagok. A fal egyik részét ezek a földtől plafonig érő szekrények –szám szerint 4- foglalják el. Kinyitva azokat, bent polcokon sorakoznak a különféle hozzávalók tömkelegei. A lenti részeiken pedig 2 fiók húzható ki, a felső tele pergamennel, tollal és tintával, az alsó pedig üres üvegcsékkel. A szekrényekben minden bájital hozzávaló megtalálható, ABC sorrendbe rakva.
A teremben asztalok sorjáznak, de nem úgy, mint egy átlagos tanteremben, hanem elszórva. Minden asztalon egy-egy üst és keverőkanál található. Székek itt nincsenek, nem a kényelem, hanem az eredmény fontos.
Ablak csak egy vad, azon is rács található és brokátfüggöny védi a helyiséget a napfénytől. Ezt csak szellőztetés céljából lett beépítve a falba, nem azért, hogy a diákok idejöjjenek friss levegőt szívni.
A legfontosabb tudnivaló, hogy minden bájitalt el lehet itt készíteni, kivéve a mérgeket. Ha valaki ezzel próbálkozna, akkor figyelmeztetés nélkül elkábul, majd negyedóra múlva felébred, de „alkotása” már nem lesz üstjében. Mindez köszönhető annak a varázslatnak, amely felismeri az ilyen próbálkozásokat.
Ha valaki Szakvezetőjétől, esetleg Bájitaltan tanárától írásban engedélyt kap méreg készítésére, annak előbb fel kell mutatnia az ajtónak a papírt, majd bemenve elkészítheti azt a mérget, amire engedélyt kapott.

Boncterem

„Félhomály. Boltíves pincefolyosó, falára a hámló vakolat és a penész térképet rajzolt. Vasajtó csapódik. Egy teremben vagyunk. Csend, hideg kő. Mint lepellel betakart szobrok fekszenek márványasztalon a holtak. Egy ember lép be, aki nem kutat titkokat. Metsz, kiemel, mér, sorakoztat, odatálal. Itt nincs poézis. Ez boncterem. Nincs poézis? Hiszen maga az élet..., na és a halál! Az ember van! Az ember az, aki önvédelemből megtölti poézissel a teret és az időt, az életet és a halált.”
A Déli- szárny legmélyebben eldugott helyén található a boncterem. Nem egyszerű megtalálni az biztos. Ahogy egyre haladunk a terem felé a fény is úgy csökken. A végén már csak apró pislákolások mutatják az utat és végül az ajtót is megtaláljuk. Egy fekete üvegajtó tárul a szemünk elé melybe a következő szöveg van belegravírozva.

„Szükségem van a halál káprázatos csodájára, amely képes egyetlen másodperc alatt tárggyá varázsolni egy hús-vér embert.”

Mindenestre, ha belépünk az ajtó nyikorogva, csukódik be mögöttünk, mintha csak mágiával lenne megbabonázva. A terem közepén egy vasból készült boncasztal található, ami szinte mindig ki van világítva. A teremben egyébként az asztal fölötti lámpa adja az egyetlen fényt, így a helyiség eléggé félhomályba van burkolózva. Ha körbenézünk az ajtóval szembeni falnál, találhatjuk a polcokat -szám szerint kettőt-, amelyen különböző méretű üvegben vannak állati végtagok, belső szervek. Ha jobban megnézzük őket bizony még emberi végtagokat, belső szerveket is találunk. Sőt egy külön polc van, amiben kifejezetten magzatokat tekinthetünk meg. Mindegyik üvegre természetesen fel van tüntetve, hogy micsoda és, hogy mikori. A mellette lévő polcon különböző jegyzetekkel, könyvekkel találkozhatunk. Melyben, minden pontosan megtalálható mind ez emberi, mind az állati testről. Akár nevezhetjük őket útmutatónak is. A baloldalon találunk egy sötét vasajtót is. Szinte lehetetlen kinyitni, senki sem tudja, hogy mi is rejtőzik odabent. Mindenesetre a hely nem túl bizalomgerjesztő. Ha sokáig bent tartózkodunk suttogásokat, apró neszeket hallhatunk. De megeshet, akár, hogy valami sötét árny suhan végig a teremben. Megtalálható még egy közép méretű üvegszekrény is, amiben különböző kések, kínzó eszközök találhatóak.. Akadnak köztük balták is. A boncolni vágyó diákok a vasajtóval szemben egy másik ajtót vélhetnek felfedezni, melyekben holttestek találhatók. Nos, hogy igaziak-e azt döntsék el a diákok. Mindenesetre nem túl célszerű sokáig a hűtőteremben ácsorogni, hiszen a holttestek miatt itt mínusz fokok vannak. Természetesen van pár csontváz is a teremben. Megtalálható még két asztal is, amihez négy-négy szék tartozik. Ide természetesen a szórakozni vágyó diákok leülhetnek és jegyzetelhetnek. Találhatók még kitömött állatok, valamint emberek is. Igaz utóbbiból csak pár darab van. Mindenesetre sok bátorság kell, ahhoz, hogy az ember akár óráikig is itt ücsörögjön vagy akár boncolgasson. A suttogások és a teremben átsuhanó sötét árnyak eléggé rémisztőek tudnak, olykor lenni.

A leírást készítette: Susan Watson

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Csüt. 5 Nov. 2009 - 17:09

*Cipőkopogást és karmok ügetés-ütemű kopogását lehet hallani a folyosóról. A szöszi lány kissé eltévedt, de még nemrég óta van itt, és úgy igazán nem volt ideje feltérképezni a helyet. A kilincs lenyomódik, az ajtó kinyílik és Aurorée lép be rajta daimónjával, aki egy margay. Szoknyája felső részébe közben egy denevér kapaszkodik, akinek egy halványrózsaszín gyűrű van a lábán. Körbenéz, aztán megpillantja Arianát.* -Szia *köszön, majd megköszörüli a torkát* -Ennek a helynek mi a neve? Életemben nem jártam még erre... *kérdi, majd körbenéz, mik vannak itt.* -Fújj, mi az Isten ez? *néz jó közelről undorodva valami sárgáslilás szőrös izére.* ~Asszem ezt se enném meg... Vagy innám? Fene tudja, mit kell ezzel csinálni, de minden esetre távol tartanám magam tőle~ *Nézi még egy fél percig, aztán keres valami szék szerűséget és ráül*

Vendég

*Óvatosan nyitja ki a faragott tölgyfaajtót, és beólálkodik a bájitaltan gyakorlóterembe. Mélyeket lélegzik, beszívja azt a furcsa, mások számára talán taszító, de számára határozottan csodálatos illatot. A bájitalok hozzávalóinak illatát. Rég járt itt, túl rég. Most sem igazán maga miatt jött, unokatestvére kérésre készít el egy bájitalt, hiszen a fiút jobb, ha nem engedik bájitalok közelébe, mert képes felrobbantani a fél iskolát. Természetesen mérget nem készíthet, tudja jól, mivel járna, ha megpróbálná. A tárolószekrényekhez lép; szemeit végigfuttatja a betűkön, majd szépen kipakolja a jelenleg neki kellő dolgokat az egyik asztalra. Rozmaring levél, őrölt kakukkfű, aszfodéloszgyökér... mézet és citromot hozott a konyháról, azt nem innen fog szerezni. Citromhéjreszelő... na azt nehéz volt elkönyörgni a manóktól, de sikerült, így először is nekiáll lereszelni a citrom héját. Daimónja csak meghúzza magát a sarokban, nem nagyon aktivizálja magát.*

//Bocsi, fagy, elkezdtem filmet nézni. x) Köszi a játékot, szia//

Vendég

*Szemöldökeit felvonja, és ehhez, szinte mellékhatásként társul a cinikus szemforgatás is. Halványkék íriszei szédületes tempóban képesek keringeni, de Rose most inkább a lassabb verziót választja.*
- Most már megint mit mondtam? Szóltam egy szót is? Sajnálom, hogy van ebben a teremben értelmes beszélgetőpartnerem is... - daimónja az utolsó szavaknál büszkén feláll, és kihúzza magát, már amennyire egy tigris képes erre. Hogy tekintélyét növelje, még egy egetrengető üvöltést is megenged magának. Persze ő Rose tökéletes ellentéte, így reméli, hogy Elisaveta nem ijed meg tőle.
*Rosa akarva-akaratlanul is Eli rajzára függeszti a tekintetét. Ő maga rühhelli a lovakat, azóta az eset óta, mióta lovuk ledobta a hátáról. Hát igen, nem lehetett kellemes érzés... A rajz viszont tetszik neki, mégha ezt nem is vallaná be senkinek.
A kérdésre ismételten felvonja a szemöldökét.*
~Most ez tényleg ennyire idióta, vagy csak megjátssza magát?~
- Mint azt te is láthattad, nem főztem semmit. Vagy annyira el voltál foglalva, hogy nem vetted észre? Ez esetben, csak úgy szólok, hogy körülbelül öt perccel ezelőtt el is mondtam neked, hogy nem fejezem be a bájitalt. Egyébként egy álom bájitalt kezdtem el.
*Miközben ezeket mondja, mutatóujjába belehasít a fájdalom. Ugyan a seb nem túl mély, a vérveszteség igen nagy, ezt tanúsítja a farmerján látható, vöröses-feketés folt is. Megszédül, és az asztalnak támaszkodik, felfedve ezzel a sebet.*

Istenem *Sóhajt fel kelletlenül morogva Eli, és a pillantását újra a plafonra szegezi.* Bocsánat hogy levegőt mertem venni. *Morog még mindig. Cseppet sem ideges, azért még nincs annyira rosszul. Egyszerűen csak fáradt, és ez az ilyen kis örökké vigyori kislányokban mogorvasággal mutatkozik. Pillantását a füzetére irányítja, majd az egész testével fölé görnyed, megmarkolja a tollát, és újra firkálni kezd. A kezei akaratlanul is egy ijesztő, hatalmas lovat formálnak, nem mindennapi külsővel. Ő szerepelt a lány álmában is, ami egész éjjel éberségben tartotta. A ló egy éjfekete csődör volt, nevezetesen Démon. Démon, aki az ő régi egyetlen lova utódja. Démon, akit rettegve csodál. A rajzon semmi különös nincs, talán csak a ló szemei, ahogy idegesen villognak Elire, egyébként egy sima gyors-firka.* Egyébként mit főztél, ha szabad kérdeznem? *Üt meg kedvesebb hangnemet a lány, de még azért benne van az előbbi hideg keménység.*

Vendég

*Kezei ökölbe szorulnak a zsebében. Szemét lehunyja, és próbál lenyugodni. Ha Elisaveta miatt esetleg szívinfarktust kapna, hát, az nem tenne jót az egészségének. Bár, akkor legalább békén hagynák végre, nem zargatnák folyamatosan.*
~Mondd csak, Diego, miért kell nekem mindig bájcsevegnem a diákokkal? Hát, talán azért, Bridg, mert a kúriában császkálsz, folyamatosan. Ha csak egyszer a szobádban maradnál, meglátnád, hogy senki sem zaklatna.~
*A szibériai tigris válaszára kicsit elfintorodik, hát nem pont erre számított. Mivel Elisaveta nem hallhatta a gondolatbeli párbeszédet, a fintort akár az őrület jelének is nézheti. Mivel épp daimónjával beszélgetett, Eli mondatát sem hallotta. Így nem közli vele, sem udvariasan, sem illetlenül, hogy kívül tágasabb. Nem mintha amúgy megtenné, most legalább van kivel szórakozni...*
- Nem miattad fejezem be, ne aggódj. Te nem érsz meg nekem annyit - mondja jéghideg hangon.
*Kicsit idegesíti, hogy szaktársa őt figyeli. Soha nem szerette, ha bámulják, és Eli amúgy sem lopta be magát Rose szívébe.*
- Most meg mit nézel?
*A "tudom, hogy szép vagyok, de ez azért túlzás" részt inkább kihagyja. Tisztában van szépségével, de ez nem az ő stílusa.*

*Eli egyik szemöldökét felhúzva pillant a lányra. Nem mond neki semmit, nem is kell. Tudja, hogy ez a hely nem festőműhely, de azt is tudja, hogy őt rohadtul nem érdekli. Elengedi a tollát, és halkat, észrevehetetlenül felmordul.* Ha szeretnéd, elmegyek innen... csak egy szavadba kerül. *Sóhajt, és a plafonra néz. Ma láthatóan nincs a legjobb kedvében, és félő, hogy ez maradandó lesz.* Nem kell miattam befejezni. *Ezt már szó szerint morogja, de a szemét csak azért sem veszi le a plafonról. Nem tudja, hogy a másik lány valójában miért is hagyja abba, úgy gondolja, csak mert idegesíti az ő jelenléte. Tekintete a plafonról a szekrényekre siklik, majd a "társaságra". Karba teszi a kezét, és úgy nézi Roset, ahogy befejezi a főzést.*

Vendég

*Nem mintha eddig ideges lett volna, de most kifejezetten megnyugszik, látva, hogy Eli nem vett észre semmit öngyilkos hadműveletéből. Egyébként mindig is ilyen volt. Ha valamivel képes fájdalmat okozni SAJÁT MAGÁNAK, annak nagyon örül, és általában élvezi is az ilyen helyzeteket. Hogy a testi-lelki sebeit kezeltesse? Nem, ilyen szörnyű bűnre soha nem vetemedne. Ő annál sokkal büszkébb.
Halk sóhajtással reagálja le szaktársa bemutatkozását. Őszintén szólva nem túlzottan érdekli a leányzó neve, ő is csak udvariasságból mutatkozott be. Mert hát azárt egy csöppnyi udvariasság is szorult Rose-ba.*
- Az egy dolog, de ez a hely nem festőműhely... - sziszegi a kedvesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szavakat. Az, hogy Eli a bájitaltan gyakorló termet nem a rendeltetésének megfelelően használja, Rose szemében halálos bűn.
*Beszélgetni?! Rose-zal?! Veszett fejsze nyele, vagy higy is szól az ismert mondás. Rose eddig egy emberrel tudott viszonylag normálisan társalogni, azzal a Bloodwood fiúval, Deannel. Esetleg még Lyraval is, bár ő Rose szemében eléggé felejthető egyéniség.*
- Ne is próbálkozz, úgysem fog sikerülni... Eli.
*Láthatóan nehezére esik neki Elisaveta nevének kimondása. Számára ez a név túl kedves, nem ehhez van hozzászokva.*
- Most már mindegy, meguntam - válaszol a lánynak. Válasza persze hazugság. Azért hagyja abba a főzést, mert nem akarja felrobbantani a főhadiszállást azzal, hogy a vére esetleg belekeveredik a főzetbe.*

*Eli az apró balesetből semmit sem vesz észre, bár nem is igen érdekli.* Eli *Mutatkozik be ugyanolyan tömören ő is, majd újra a füzetébe temetkezik, amíg meg nem hallja a másik kérdését.* Szeretek rajzolni... egyébként a társalgóba akartam menni, csak lépteket hallottam, és gondoltam, így tudok beszélgetni is valakivel. *Magyarázza nyomatékosan, miközben csak néha pillantgat fel-fel a lányra a füzetéből. Amint befejezi a mondandóját, hátradől a padban, becsukja a füzetét, és a fejét hátravetve kényelembe helyezi magát.* Csinálj amit akarsz, nem zavarok *Morogja. Nem szokott morogni, de egész éjjel nem tudott aludni és most kicsit mérgeskedős kedvében van, az általában mindig vigyori lány. Előrenyúl a tolláért, és az ujjaival babrálni kezd vele, de semmilyen hangot nem hallat.*

Vendég

*A terem és a szekrény ajtaja teljesen egyszerre nyílik ki, így Rose először észre sem veszi az érkező lányt. Csak mikor a rozmaring levelet és a kakukkfüvet az asztalra lebegteti, akkor pillantja meg szaktársát.*
- Te meg... - nem fejezi be a mondatát, ugyanis ebben a pillanatban rájön, hogy neki tullajdonképpen példát kéne mutatnia. Így a megkezdett gonoszkodást egy mogorva köszönéssel helyettesíti.
- Szia.
*Az érdekfeszítő társalgás közepette leteszi a két, már megtalált hozzávalót az asztalra. Reszelt citromhéj és szárított aszfodélosz gyökér kerül elő a szekrényből, melyek a már ismert módon követik az előző alapanyagokat. A mézet Ropse már a saját kezében viszi oda az asztalhoz.
Az aszfodéloszgyökérből harminc dekagrammot mér le. A zsebéből ezüst tőrt vesz elő, és felaprítja. Közben, nem túl kedves hangon odavet egy bemutatkozást Elisaveta-nak.*
- Rose - miközben a nevét mondja, véletlenül belevág az ujjába. A kiserkenő vért megpróbálja elrejteni Elisaveta szeme elől, és zsebre teszi a kezét.*
- Mellesleg, te rajzolni jöttél ide? Csak azért, mert ez a hely nem erre való...
*Enyhe célzás arra, hogy nem látja szívesen Elisaveta-t. Főleg most, hogy még az ujját is megvágta. Újabb ok, hogy látogatást tegyen a gyengélkedőn, és bemutatkozzon a gyógyítónak...*

*Eli sétál a főhadiszállás felé fekete nyitott talárban. Alatta egy lila póló és szokásosan egy sötét hosszú farmer bújik meg. Kezében egy füzet van, a borítója telefirkálva. A haja most is kibontva omlik a vállára, ahogy szokott. Gyors léptekkel lép a bájitaltan gyakorló terem ajtaja elé, és ugyanezzel a lendülettel löki be azt. Ahogy belép, megérez egy furcsa szagot, és egyből elfintorodik mosolygó arca. Halkan felköhög, és ahogy a szemét nyílásra bírja, megpillant egy másik lányt a teremben. Egy utolsó köhécselés után becsukja maga mögött az ajtót, és közelebb lép az ismeretlenhez.* Szia. *Köszön rá, és odamosolyog, majd leül az egyik padba, és kinyitja a rejtélyes füzetet. Rajzokkal, firkálmányokkal és rövidebb írásokkal van tele az egész. A lány a talárja mély zsebéből előkap egy tollat, és firkálgatni kezd a füzetébe.*

Vendég

*Kezében könyv, és egy üveg ásványvíz, mellette daimónja, Diego. A kötet történetesen egy bájitaltan tankönyv, melyet a könyvtárból kölcsönzött ki. (Mégpedig azért, mert neki, másodikos lévén, nincs meg ez a könyv.) Könyvjelző az Álom bájitalnál, melyet ma, pusztán szórakozásból el akar készíteni. Hiszen egy kis gyakorlás nem árt.
Mikor eléri a Bájitaltan Gyakorló Terem ajtaját, a palackot és a könyvet összefogja. Hófehér karját kinyújtja, és a hosszú ujjak kecsessen megfogják a kilincset. Kinyitja az ajtót, és belép a gyakorló terembe.
Apropó, az említett kezeket kivételesen nem fedi semmi. Ujjatlan, fekete-sötétlila felső, és hosszú, fekete farmernadrág képezik öltözékét. Haját egy lila hajpánttal hátrafogta, hogy ne lógjon a szemébe. Mivel szakjának főhadiszállásán egy kicsit hűvös van, karjai, és vállai libabőrösek. Nem zavarja, hogy fázik, el tudja viselni.
A terembe belépve kellemetlen szag csapja meg az orrát. Aztán megváltozik, és Rose számára még rosszabb lesz. Köhög egyet, mely hosszasan visszhangzik a teremben. Majd odasétál a tároló szekrényekhez, és az Álom bájital hozzávalóit kezdi keresgélni.*

Bájitaltan gyakorló terem

Egy faragott tölgyfaajtót kitárva lehet ide bejutni. Csípős szag csapja meg a belépő orrát, aztán érkezik az újabb szaghullám, de az már édeskés. Végül mindezek az egyvelege. Nem kell szemfülesnek lenni, ahhoz, hogy ki lehessen találni: a tároló szekrényekből jönnek a szagok. A fal egyik részét ezek a földtől plafonig érő szekrények –szám szerint 4- foglalják el. Kinyitva azokat, bent polcokon sorakoznak a különféle hozzávalók tömkelegei. A lenti részeiken pedig 2 fiók húzható ki, a felső tele pergamennel, tollal és tintával, az alsó pedig üres üvegcsékkel. A szekrényekben minden bájital hozzávaló megtalálható, ABC sorrendbe rakva.
A teremben asztalok sorjáznak, de nem úgy, mint egy átlagos tanteremben, hanem elszórva. Minden asztalon egy-egy üst és keverőkanál található. Székek itt nincsenek, nem a kényelem, hanem az eredmény fontos.
Ablak csak egy vad, azon is rács található és brokátfüggöny védi a helyiséget a napfénytől. Ezt csak szellőztetés céljából lett beépítve a falba, nem azért, hogy a diákok idejöjjenek friss levegőt szívni.
A legfontosabb tudnivaló, hogy minden bájitalt el lehet itt készíteni, kivéve a mérgeket. Ha valaki ezzel próbálkozna, akkor figyelmeztetés nélkül elkábul, majd negyedóra múlva felébred, de „alkotása” már nem lesz üstjében. Mindez köszönhető annak a varázslatnak, amely felismeri az ilyen próbálkozásokat.
Ha valaki Szakvezetőjétől, esetleg Bájitaltan tanárától írásban engedélyt kap méreg készítésére, annak előbb fel kell mutatnia az ajtónak a papírt, majd bemenve elkészítheti azt a mérget, amire engedélyt kapott.

Boncterem

„Félhomály. Boltíves pincefolyosó, falára a hámló vakolat és a penész térképet rajzolt. Vasajtó csapódik. Egy teremben vagyunk. Csend, hideg kő. Mint lepellel betakart szobrok fekszenek márványasztalon a holtak. Egy ember lép be, aki nem kutat titkokat. Metsz, kiemel, mér, sorakoztat, odatálal. Itt nincs poézis. Ez boncterem. Nincs poézis? Hiszen maga az élet..., na és a halál! Az ember van! Az ember az, aki önvédelemből megtölti poézissel a teret és az időt, az életet és a halált.”
A Déli- szárny legmélyebben eldugott helyén található a boncterem. Nem egyszerű megtalálni az biztos. Ahogy egyre haladunk a terem felé a fény is úgy csökken. A végén már csak apró pislákolások mutatják az utat és végül az ajtót is megtaláljuk. Egy fekete üvegajtó tárul a szemünk elé melybe a következő szöveg van belegravírozva.

„Szükségem van a halál káprázatos csodájára, amely képes egyetlen másodperc alatt tárggyá varázsolni egy hús-vér embert.”

Mindenestre, ha belépünk az ajtó nyikorogva, csukódik be mögöttünk, mintha csak mágiával lenne megbabonázva. A terem közepén egy vasból készült boncasztal található, ami szinte mindig ki van világítva. A teremben egyébként az asztal fölötti lámpa adja az egyetlen fényt, így a helyiség eléggé félhomályba van burkolózva. Ha körbenézünk az ajtóval szembeni falnál, találhatjuk a polcokat -szám szerint kettőt-, amelyen különböző méretű üvegben vannak állati végtagok, belső szervek. Ha jobban megnézzük őket bizony még emberi végtagokat, belső szerveket is találunk. Sőt egy külön polc van, amiben kifejezetten magzatokat tekinthetünk meg. Mindegyik üvegre természetesen fel van tüntetve, hogy micsoda és, hogy mikori. A mellette lévő polcon különböző jegyzetekkel, könyvekkel találkozhatunk. Melyben, minden pontosan megtalálható mind ez emberi, mind az állati testről. Akár nevezhetjük őket útmutatónak is. A baloldalon találunk egy sötét vasajtót is. Szinte lehetetlen kinyitni, senki sem tudja, hogy mi is rejtőzik odabent. Mindenesetre a hely nem túl bizalomgerjesztő. Ha sokáig bent tartózkodunk suttogásokat, apró neszeket hallhatunk. De megeshet, akár, hogy valami sötét árny suhan végig a teremben. Megtalálható még egy közép méretű üvegszekrény is, amiben különböző kések, kínzó eszközök találhatóak.. Akadnak köztük balták is. A boncolni vágyó diákok a vasajtóval szemben egy másik ajtót vélhetnek felfedezni, melyekben holttestek találhatók. Nos, hogy igaziak-e azt döntsék el a diákok. Mindenesetre nem túl célszerű sokáig a hűtőteremben ácsorogni, hiszen a holttestek miatt itt mínusz fokok vannak. Természetesen van pár csontváz is a teremben. Megtalálható még két asztal is, amihez négy-négy szék tartozik. Ide természetesen a szórakozni vágyó diákok leülhetnek és jegyzetelhetnek. Találhatók még kitömött állatok, valamint emberek is. Igaz utóbbiból csak pár darab van. Mindenesetre sok bátorság kell, ahhoz, hogy az ember akár óráikig is itt ücsörögjön vagy akár boncolgasson. A suttogások és a teremben átsuhanó sötét árnyak eléggé rémisztőek tudnak, olykor lenni.

A leírást készítette: Susan Watson

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

» Bájitaltan terem
» Gyakorló Terem
» CSI terem
» Démontan terem
» Hangszertan terem

Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

Similar topics

Similar topics