Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

First topic message reminder :

Bájitaltan gyakorló terem

Egy faragott tölgyfaajtót kitárva lehet ide bejutni. Csípős szag csapja meg a belépő orrát, aztán érkezik az újabb szaghullám, de az már édeskés. Végül mindezek az egyvelege. Nem kell szemfülesnek lenni, ahhoz, hogy ki lehessen találni: a tároló szekrényekből jönnek a szagok. A fal egyik részét ezek a földtől plafonig érő szekrények –szám szerint 4- foglalják el. Kinyitva azokat, bent polcokon sorakoznak a különféle hozzávalók tömkelegei. A lenti részeiken pedig 2 fiók húzható ki, a felső tele pergamennel, tollal és tintával, az alsó pedig üres üvegcsékkel. A szekrényekben minden bájital hozzávaló megtalálható, ABC sorrendbe rakva.
A teremben asztalok sorjáznak, de nem úgy, mint egy átlagos tanteremben, hanem elszórva. Minden asztalon egy-egy üst és keverőkanál található. Székek itt nincsenek, nem a kényelem, hanem az eredmény fontos.
Ablak csak egy vad, azon is rács található és brokátfüggöny védi a helyiséget a napfénytől. Ezt csak szellőztetés céljából lett beépítve a falba, nem azért, hogy a diákok idejöjjenek friss levegőt szívni.
A legfontosabb tudnivaló, hogy minden bájitalt el lehet itt készíteni, kivéve a mérgeket. Ha valaki ezzel próbálkozna, akkor figyelmeztetés nélkül elkábul, majd negyedóra múlva felébred, de „alkotása” már nem lesz üstjében. Mindez köszönhető annak a varázslatnak, amely felismeri az ilyen próbálkozásokat.
Ha valaki Szakvezetőjétől, esetleg Bájitaltan tanárától írásban engedélyt kap méreg készítésére, annak előbb fel kell mutatnia az ajtónak a papírt, majd bemenve elkészítheti azt a mérget, amire engedélyt kapott.

Boncterem

„Félhomály. Boltíves pincefolyosó, falára a hámló vakolat és a penész térképet rajzolt. Vasajtó csapódik. Egy teremben vagyunk. Csend, hideg kő. Mint lepellel betakart szobrok fekszenek márványasztalon a holtak. Egy ember lép be, aki nem kutat titkokat. Metsz, kiemel, mér, sorakoztat, odatálal. Itt nincs poézis. Ez boncterem. Nincs poézis? Hiszen maga az élet..., na és a halál! Az ember van! Az ember az, aki önvédelemből megtölti poézissel a teret és az időt, az életet és a halált.”
A Déli- szárny legmélyebben eldugott helyén található a boncterem. Nem egyszerű megtalálni az biztos. Ahogy egyre haladunk a terem felé a fény is úgy csökken. A végén már csak apró pislákolások mutatják az utat és végül az ajtót is megtaláljuk. Egy fekete üvegajtó tárul a szemünk elé melybe a következő szöveg van belegravírozva.

„Szükségem van a halál káprázatos csodájára, amely képes egyetlen másodperc alatt tárggyá varázsolni egy hús-vér embert.”

Mindenestre, ha belépünk az ajtó nyikorogva, csukódik be mögöttünk, mintha csak mágiával lenne megbabonázva. A terem közepén egy vasból készült boncasztal található, ami szinte mindig ki van világítva. A teremben egyébként az asztal fölötti lámpa adja az egyetlen fényt, így a helyiség eléggé félhomályba van burkolózva. Ha körbenézünk az ajtóval szembeni falnál, találhatjuk a polcokat -szám szerint kettőt-, amelyen különböző méretű üvegben vannak állati végtagok, belső szervek. Ha jobban megnézzük őket bizony még emberi végtagokat, belső szerveket is találunk. Sőt egy külön polc van, amiben kifejezetten magzatokat tekinthetünk meg. Mindegyik üvegre természetesen fel van tüntetve, hogy micsoda és, hogy mikori. A mellette lévő polcon különböző jegyzetekkel, könyvekkel találkozhatunk. Melyben, minden pontosan megtalálható mind ez emberi, mind az állati testről. Akár nevezhetjük őket útmutatónak is. A baloldalon találunk egy sötét vasajtót is. Szinte lehetetlen kinyitni, senki sem tudja, hogy mi is rejtőzik odabent. Mindenesetre a hely nem túl bizalomgerjesztő. Ha sokáig bent tartózkodunk suttogásokat, apró neszeket hallhatunk. De megeshet, akár, hogy valami sötét árny suhan végig a teremben. Megtalálható még egy közép méretű üvegszekrény is, amiben különböző kések, kínzó eszközök találhatóak.. Akadnak köztük balták is. A boncolni vágyó diákok a vasajtóval szemben egy másik ajtót vélhetnek felfedezni, melyekben holttestek találhatók. Nos, hogy igaziak-e azt döntsék el a diákok. Mindenesetre nem túl célszerű sokáig a hűtőteremben ácsorogni, hiszen a holttestek miatt itt mínusz fokok vannak. Természetesen van pár csontváz is a teremben. Megtalálható még két asztal is, amihez négy-négy szék tartozik. Ide természetesen a szórakozni vágyó diákok leülhetnek és jegyzetelhetnek. Találhatók még kitömött állatok, valamint emberek is. Igaz utóbbiból csak pár darab van. Mindenesetre sok bátorság kell, ahhoz, hogy az ember akár óráikig is itt ücsörögjön vagy akár boncolgasson. A suttogások és a teremben átsuhanó sötét árnyak eléggé rémisztőek tudnak, olykor lenni.

A leírást készítette: Susan Watson

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Vendég

*Felfigyel a léptekre, de nem igazán törődik addig Darannal, amíg a főzettel nem végzett. Miután befejezte a kavargatást azután mmegfordul, és az Eramiros lányt kezdi méregetni.* -Bámulod is azt az üstöt, vagy csinálsz is valamit benne? *Kérdez rá kicsit komoran, de hát ez még a legnormálisabb éne...*- Egyébként Tristannak hívnak, és Belsirionos vagyok. Ha jól látom te pedig Erás vagy. Van egy-két ismerősöm onnan, de semmi extra. Érdekes, hogy egy elemi mágus, vagyis többnyire elemista embert itt látok. Mondjuk már nincs megszabva, hogy aki ehhez ért az főképp ide megy. Mert ha lenne akkor Naxeldires lennék. Tehát te is szereted a bájitaltant, vagy csak erre tévedtél? *Beszél Daranhoz, de még mindig a másikat méregeti kisit gyanakodva, majd szépen visszafordul az üstjéhez, és el kezdi kitakarítani azt.*

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Szer. 21 Dec. 2011 - 20:02

* Daran egy narancssárga garbót visel, egy koptatott fekete farmer csőnadrágot és szegecses bakancsot. Bal alkarjáról nem hiányzik a már megszokott fásli de ezt most is mint mindig eltakarja a póló ujja. Lassú léptekkel ment be a Bájitaltan gyakorló terembe. Lopva körülnézett és megpillantott egy alacsony fiút. De nem szólította meg mert látta hogy épp egy receptkönyvbe mélyedve kotyvaszt valamit. Megpróbált nagyon halkan közlekedni hogy ne zavarja meg a fiút, és előkotort egy üstöt.. majd azon kezdett töprengeni hogy hány centi lehet az üst fenék vastagsága.*

Vendég

[Bájitaltan gyakorlóterem]

*Belsis Nekromanta fiúnk hol máshol tölthetné a szabadidejét, miint itt? Komolyan a srác lassan már a gyakorlóterem berendezésének a részévé válik. A napjának nagy részét már tényleg itt tölti. Most is épp egy üst fölé görnyed, és dobálja a hozzávalókat a főzőedénybe. Az üst mellett egy könyv hever, néha-néha belepillant a receptbe, hogy biztos ami biztos alapon azért mégis ellenőrizze magát. Tristan mániákus bájitalfőző nem tehet róla. Szeret szórakozni a főzögetéssel. Egyébként az alacsony, fehér hajú fiú most elég lazán öltözött fel pedig eléggé hideg van errefelé. Csupán egy pólót, farmert és tornacsukát visel még a szokásos barna sapkáját is a szobájában hagyta. Tehát Tris így főzőcskél magányosan, de nem is zavarja, hogy nincs társasága. Így biztosan nem vonhatja el semmi a figyelmét. Az utolsó adalékanyag is bekerül a főzetbe a fiú pedig lassan kavargatni kezdi a szürkés színű lét.*

Téma: Re: Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem Hétf. 19 Dec. 2011 - 17:32

*A bájitaltan-gyakorlóterem felé tart két vastag könyvvel a táskájában. Mostanában kezdte el érdekelni ez a mágiaág, viszont igencsak ráfér a gyakorlás, mert eddig nem volt érzéke a bájitalokhoz. Nem biztos benne, hogy ez változni fog, de sok gyakorlással talán sikerül elfogadható szintre felhozni magát. Farmernadrág van rajta fehér pulcsival. Haja ki van bontva, és éppen rácsavarodott a táskája pántjára. Miközben nekiáll leoperálni róla anélkül, hogy kiszakítaná, megérkezik a helyiségbe. Kiválaszt egy alkalmas asztalt, és lerakja a táskáját. A könyveket előszedi, és közben már a megfelelő hozzávalók után kutat a szemével. Elsőként egy gyógyfőzetet akar készíteni, mert úgy hallotta, az nem olyan nehéz.*

//Fagy//

*Daran érzi hogy ez a lány több mint aminek hitte. Talán a sötétség gonosz rabszolgája, vagy egy rossz útra tévedt lélek. Nem tudja biztosan de úgy érzi ebben a lányban lakozik a legtöbb rosszindulat amivel életében találkozott.*

// fagy //

Vendég

*Angi ahogy elcsendesedik Dar veszi át a szót, és bár naxis leányzónk nem igazán erre kíváncsi, mert öt hidegen hagyja mindenféle ilyen családi dolog meg ilyesmi, azért eröt és kedvességet eröltet arcára és türelmesen kivárja a dolgot, és hallgatja a lányt. Kicsit együttérzöen néha a szemébe néz egyenesen, ami nagyon sok erejébe telik, mert a legszívesebben elmenekülne valahova máshova ettöl a nyálas dumától, de ezért is olyan jó színlelö, hisz az erás csaj mindezt észre sem veszi. Szóval utána az jön hogy megmutatja a sebhelyét, amit Angi nagy figyelemmel kísér, legszívesebben felnyitná újra, és újra hogy minél mélyebb és nagyobb legyen, vagy akár sót szórna bele hogy érezze a lány azt a hihetetlenül számára kedves sikolyt, de nem teheti, jaj, de kár..... Majd felveszi újra az álarcot és csak ennyit mond.* -Rólam nincs még ennyi sem amit igaziból tudni kell, anyám egy örült aki folyamatosan azért van hogy el tegyen lábalól, azért is küldött apám ide, aki meg szektavezér és engem is a sötétségböl gyúrt... *mondja, majd a lány szemeibe fúrja szemeit, amitöl az szinte a zsigereig érzi azt a küonös és pesszimista, hátborzongató érzést, amit ha akar, képes Angi árasztani magából*

*Daran mélyet sóhajt, de úgy dönt hogy elmeséli a lánynak a múltját.*- Írországban nevelkedtem, vagyis Írország és Nagy Britannia között egy kis faluban. A szüleim négy éves koromban meghaltak, ezért én utáltam minden élőt. A nagymamám mert ő nevelt fel, arra tanított hogy a vértől nem kell félni, és ez a nem félés átalakult bennem megszállotsággá. Egyszerűen imádom a halált. Tudom kicsit sem tűnök olyannak aki ilyesmi dolgokat kedvel. De ha a vért frankónak gondolod akkor ezt is annak találod majd.* Daran igazából abban reménykedik hogy amint a lány meglátja a seb helyét sikoltva elrohan. Így hát megfogja a bal karján a felsője ujját és felrántja. Ott amit Angi megpillanthat egy, Daran egész alsó karját végig érő heg.*- Csaknem három éve megvan..... sosem fog eltűnni.... még a varázslat sem segíthet rajta.* Szól csendesen.*

Vendég

-Láttam mennyire lenyügözött a látvány, szeretném ha szavakban is kifejeznéd. Majd azzal folytathatnád hogy mióta, vagy hogyan jött ez a szerelem a vér és ilyesmi iránt, mert nagyon érdekelnek ezek a dolgok engem is. Na de én nem vagyok annyira érdekes, ilyen szempontból, de te cseppet sem látszol olyannak aki szereti az ilyesmiket, már ne is haragudj....szóval *teszi fel egyenesen kérdéseit Darannak, majd várja a válaszokat, miközben elöveszi kis zsebkönyvét és mohón rajzolgatni kezd egy belekkel tarkított embert, akinek épp egy félig már lekaszabolták az egyik szemét is.*

*Daran szemében fellángol a régi tűz. Érzi az alvadó vér szagát, és látja a megcsonkított test minden apró darabkáját. Nagyon tetszik neki a látvány. És mikor a lányra pillant, mintha régi önmagát látná benne. Azt a Darant aki mániákusan vonzódott a halál után. Mondjuk ezzel most is így van. A vér szaga ami számára inkább illatnak nevezhető, megbódítja a tudatalattija minden kis részét. S amíg nézi amit Angi csinál, vágyakozva fürkészi ahogy a kis test lassan még kisebb lesz. Amikor Angi megszólal Daran végleg elveszti a fonalat.*- Mit meséljek? * kérdezi értetlenül, de követi a lányt és leül mellé a kanapéra, majd felveszi a számára legkényelmesebb pózt.*

Vendég

*Angi meglepetésére Darannak gyakorlatilag a szeme sem rebben úgy adja oda a fiolákat, majd jön a nyúzás is ami még mintha felkeltené figyelmét. Hát, igen, van hogy egy elsö benyomás is félre sikerül, mint ez is épp. DE ez piros hajú leányzónknak inkább tetszik, bár az sem lett volna rossz ha pánikba esett volna a lány és elviharzik, vagy összeesik, esetleg kiadja éppeni gyomortartalmát. Na mindegy, Angi tehát sorra megtölti a fiolákat, majd az üvegcsébe helyezi az idöközben szépen lenyuzott bört, majd jól ráhelyezi a tetejét és köpenye egyik belso zsebébe csúsztatja öket. Most már csak a véres, tetem van hát, aminek végtagjait szépen levágja, borotvaéles pengéjével, majd elöveszi az orvosi mini fürészt és lapokra vágja a fejet. Néha kicsit nehezebben megy eme muvelet, néha kicsit könyebben, mivel mint tudjuk a koponya igen erös csontból áll, úgyhogy óvatosan bánik az eszközzel leányzónk. Ahogy meg van, egy kanálra helyezi öket és egyenként minden kémcsövet ellát egy-egy cikkejjel, majd jön a test feldarabolása. Ezt csak nagyobbacskán négybe szeli, majd felcsavarja egy nejlon belsejü papírba, és azt is óvatosan elrakja köpenyébe. Mint aki jól végezte dolgát, most pedig a lányhoz fordul és megkérdi töle.* -Most pedig tudni akarom milyen volt... mesélj légyszi.... *ül le egy távolabb lévö kanapéra, majd várja a lány válaszait*

* Daran arcáról lerí az izgalom. Már gyermekkora óta imádja a vért.*- Azért jöttem, mert egy kis izgalomra vágytam. * Felnevet. Közelebb lép az asztalhoz és vizslatni kezdi a kis patkány tetemet. Majd mikor a lány megkéri hogy adja oda neki a szükséges tárgyakat, Daran egyből értük nyúl majd átadja Angelinának. Ahogy figyeli amint a lány éppen megnyúzza a kis testet, eszébe jutnak a gyermekkori emlékei. Azok az emlékek mikor egyetlen barátnőjével békákat boncolt. Egyetlen egy olyan alkalom volt hogy egy egész rókát megfoszthatott a bőrétől. Kegyetlen játéknak tűnhet ez mindenkinek aki nem így nevelkedett, de Daran kimondottan élvezte, az ilyen dolgokat.*

Vendég

*Angi igencsak megriad mikor Daran ráköszön, valahogy kicsit sem hitte volna hogy pont egy erás lesz aki itt meglepi. Ahogy felnéz a kis szikével a kezében, majdnem megvágja a mellette bámészkodó Alfons-t, aki kicsit magára veheti a dolgot, mert ránéz, bocsánatot kér és elslisszan. Leányzónk ezt nem tudja mire vélni, de hát ö ilyen, többször is látta már, de most inkább Daranhoz fordul kedvesen, nyájasan, töle egyáltalán nem megszokott módon. Hát, igen, a megszokott álarc amit senki más nem ismer csak is Tyline igencsak bejön mindig, így kedvesen tesz néhány lépést a lány felé, majd egy ördögi vigyorral és némi nagyobb sóhaj közepette csak megjegyzi.* -Szia Daran, mi járatban vagy errefelé? Egy erástól nem hittem volna hogy egy ilyen helyen bukkan fel...de gyere csak közelebb, már nem lesz olyan kegyetlen a látvány, hála a fözetemben való 10 napnak, egyetlen vércsepp sem fog látszani a kis Odetton. *néz vissza az asztalra, majd fürkészöen vizslatja a lány rezdüléseit, arcvonásait kémleli, mert nagyon kíváncsi hogy ki mi módon kezeli a halált, a vért, a sötétséget. Aki ismeri, és kicsit közelebb megy az asztalhoz, az láthatja ahogy Angi lassan felnyitja a kis Odett hasát, majd sorra egy szike hegyével szétszedi a belsöszerveket, majd kiveszi sorra öket.* -Légyszi, ide adnád azokat a kis fiolákat és a kis üvegcsét? Kérlek? *bátorítja a lányt hogy segítsen neki, majd ha az megteszi akkor egy ordogi vigyor kíséretében megköszöni és minden egyes szervet másikba helyez, miközben tovább folytatja a tevékenységet hogy immáron a börtöl is megfossza a kis patkányt. Amúgy ez a müvelet már sokkalta gyomorforgatóbb lehet sokaknak, de talán bírja Daran, ha pedig nem, akkor vagy elhányja magát egy tálalóba, vagy simán elfordulhat. De azért Angi annak örulne a legjobban ha valami kis iszonyt látna a lányon, nem tudja ö sem hogy miért, mert akkor mindig izgi borzongás futja át a testét, ami szinte már már érzéki gyönyörré alakul testében.*

* Daran lassú léptekkel érkezik meg a boncterembe. Egy Sötétzöld pulóver, fekete csőfarmer, és egy lakkbakancs van rajta. Bal keze a nadrágja zsebében turkál, bal kezében a pillangókését szorongatja. Nem szívesen mászkál el nélküle. Körbenéz a teremben és csak egy leányzót lát, aki neki háttal áll. Lassan oda sétál mellé, és rápillant a patkánytetemre.*- Szép kis állat lehetett amíg élt.* szólt csendesen.*- Szia!* köszön kicsit megkésve.*

Vendég

*Egy alacsony, de felettébb szokásos naxis cuccú leányzó sétál be a terembe. Ez fekete farmert, kapucnis halálfejes díszítésü pulcsit, bakancsot és csuklyás köpenyt jelent. O nem más mint Angi, aki épp zsebkönyvében lapozgat, és miközben néha egy-egy szót beleir, hamarosan felnéz és látja hogy meg is érkezett kedvenc helyére, a boncterembe. Mivel nincs más a helyiségben, így picit elmosolyodik, majd tértágított köpenye alól kivesz néhány kémcsövet, kis üvegfiolát és egy kis patkány tetemét, ami a szagából ítélve már vagy egy hete halott lehet, majd a bonc asztalra helyezi, lerakja az egyéb dolgokat és munkához lát. Egy percig elöször is csak bámulja a kis állatot, minden porcikáját alaposan felméri, majd egy tálcát vesz maga mellé amin mindenféle elöre már lesterilizált eszköz van. Persze neki is vannak saját eszközei, de azért nagy munka és idö is mire azokon elvégezné ezen lépéseket és elöírásszerüen betartandó rutin dolgokat, úgyhogy ezért szokott többek között lejárni erre a sokak által elhagyatott helyre. Többnyire nem szokott itt lenni senki, így kellö fanatizmussal tud ö is itt szárnyra kelteni legtitkosabb vágyait, álmait, boncolgatás közben ugyanis hihetetlenül kitágul képzelete és alig bírja megfékezni a benne nyugvó szinte démoni hatást... Szóval aki esetleg szintén ezt a helyet részesítené pont most elönyben, az igencsak sátáni vigyorral és szemei izzásának lehetne tanuja, azaz egy megszállottal...*

*Bella eléggé élvezi ezt a társaságot, főleg, hogy Kamen már tegnap is nagyon szimpatikus volt neki és Gis-zel sincs semmi gond. Legalábbis eddig. Amíg rá nem uszítja a hatalmas kutyáját, addig kedvelni fogja a lányt. De nagyon úgy tűnik, hogy a kutya bármikor képes támadni, így lehet, hogyha valami csínyt eszel ki, nem Gis-zel fogja kezdeni a dolgot.*
- Gyanús mozdulat? * villan meg a lány szeme és riadtan a kutyusra pislog.*
- Ez pompás... * motyogja a lány és látszik rajta, hogy bizony most kicsit beijedt, hiszen mivel, ha tüsszent és zsepit akar elővenni? Akkor a kutya letépi a fél karját? Értelmet is nyer, hogy Kamen miért is fél ennyire a kutyától. Az öngyilkosságra Bella egyelőre nem szól semmit, hiszen nem tudja, hogy a lány komolyan gondolja-e, vagy csak poénkodik, így nem szól semmit, hanem szép "csendesen" lelöki az üstöt, amit Gis egy mozdulattal visszahelyez az asztalra.*
- Öhm... Köszi * süti le a szemét a lány bocsánatkérően, majd Kamenre mosolyog.*
- Kamen maradsz, rendben? * biccent a fiú felé Bella. Nem akar már az első héten veszekedésbe kerülni valakivel, mert egy másik emert ellene szítja. Persze, itt nyilván baráti szításról van szó, de akkor is. Gis felajánlja, hogy elkísérik a Konyhához, mire Bella szeme felcsillan.*
- Ahh, az nagyon jó lenne. De mi lenne, ha az Étkezőt mutatnátok meg? Ott elvileg van most vacsora nem? Valahogy most nincs kedvem főzni meg ilyenek *pislog a többiekre kérlelően, majd mikor Kamen felpattan és elindul, Bella elneveti magát és követi a fiút az ajtón túl.*

Vendég

-Mert én mindig parancsolgatok. Mert az jó dolog. És punktum. *A helyzetek kézbentartására csak kiölti a nyelvét. A miatta van-ra már csak széttárja a kezét.* - Ne higgy neki, Bella, mindig ezt csinálja. Pedig én magam vagyok a megtestesült jóság és ártatlanság. *Már csak glóriát kéne rajzolni a feje fölé, de tényleg. Meg esetleg hozzá még egy ördögszarvacskát. Az már egész jól bemutatná a jellemét.* - Akkor az a probléma is megoldva. Keresheted a következő célt *mosolyodik el Gis szavaira, és ez már egy őszintébb mosoly.* - Nem, nem hallgatok egyikre sem, hagyjál békén Angyalka. Te. Pokolangyal. Szállj le rólam *tiltakozik hevesen.* - Te pedig remélem emlékszel, mit említettem a Grozdan névről. Szóval Kamen, vagy Kam, továbbra is *emlékezteti Bellát, nagyon remélve, hogy nem kap a nyakába még egy embert, aki a neveivel fog szórakozni. Abból Gis bőven sok.* - Ó, az egész délután alvás jó dolog *vigyorog Kamen. Aztán Giselle szavaira összeráncolja a homlokát.* - Ugye most nem várod, hogy elkezdjem magyarázni, hogy nekem igenis hiányoznál? Csak mert nem szoktam hazudozni *húzza fel az orrát. Kamen nyelvről fordítva ez kb azt jelenti, hogy iszonyúan hiányoznál, de előbb halnék meg, mint hogy ezt beismerjem. Aztán elgurul az üst, mire Gis csak kedvesen reagál, ezzel természetesen ismét felhúzva Kament.* - Miért mindig csak én vagyok megszidva? Gonosz vagy. Nem szeretlek *duzzog gyerekesen, és a név dologra nem is reagálva az éhséget meghallva egyből megindul a kijárat felé, onnét visszakiáltva.* - Tapsra vártok? Gyertek már!

Vendég

- Hála a jó égnek. És igeeen. Megjelent a parancsok éned. *Gonoszan elvigyorodik, majd kitört belőle a röhögés.* -Te kézben tartod a helyzetet? Soroljam? London, homokvihar és még egy pár hely, ahol "kézben tartottad" a dolgokat.*Szereti felemlegetni Kamen bénázós napjait most meg kissé változó hangulatban van...* - Megenni? Még nem, de ha bármilyen gyanús mozdulatot csináltál volna akkor megtámad. Ez is miatta van. *Az utolsó mondatnál Kamen felé bök. Amúgy user határozottan arra gondolt...* -Nocsak. Ilyen se volt még. Hát felém zajlik az élet. Tyline-t látogatom meg, kibékültem a bátyámmal, az ikertesóm kinyírta apánk gyilkosát, tart az örökség elrendezése, Tristanék programokat szerveznek nekem szóval én meg vagyok. Hidd el, Tristanék pár hónap múlva elviselhetetlenek lesznek. *Válaszol Kamennek, majd pár perces néma csend után Bellához fordul.* -Örvendek a szerencsének Bella. Egyébként, ha új vagy akkor ez természetes erre. *Mosolyog megint, majd ugye jön a Grozdan név.* -Ó igen. De akár hívhatod Grozdikának, Grozdusnak, vagy Kamikazenak is. Mindegyikre hallgat.*Pimaszul Kamre vigyorog. Második kedvenc témája Kamen becenevei. A rottweiler meg még mindig a Naxist nyaggatja.* - Kösz, de kihagynám. Felettébb mulatságos nézni. Ne vedd el az örömöm. Tudod, hogy fontolgattam az öngyilkosságot? Bár nem tettem meg. Igaz úgyse hiányoznék senkinek. * Vonja meg a vállát, majd mikor leesik az üst akkor összerezzen, majd a pálcáját leakasztva az övéről egy egyszerű varázslattal visszateszi a helyére az elgurult üstöt.* -Óvatosan. *Pillant barátságosan Bellára, és most Kamenben felmerülhet az a kérdés, hogy vele miért nem üvöltözött...* -Egyébként Kamen, hova tűnt a többi nevem? A Marceau-t már túl sokan használják. *Ellöki magát az asztaltól, aztán Bellához lép.* -Nagyon éhes vagy? Mert ha gondolod elkísérhetlek, vagy elkísérhetünk a konyhába.

*Besétálva a tanterembe - merthogy Bella hamarosan rájön, hogy bizony ez egy tanterem, a sok üstből pedig rájön, hogy valószínű valamiféle bájitaltan - meglát két diákot, és Kament ismeri is. a másik leányzó is hamar bemutatkozik neki és Bella elgondolkozik, hogy valószínű, hogy francia a lány. Legalábbis olyan stílusú a neve. A kutyus hamarosan el lesz parancsolva a leányzó mellől, mire Bella elmosolyodik.*
- Köszi, de nem zavar. Már ha nem esz meg * mosolyodik el a lány. A társaság csodákra képes, hogyha anti-szoc vagy. Legalábbis Bellának máris megy feljebb a kedvszintje, így Kamen széles mosolyára is még szélesebb vigyorral válaszol. *
- Igen, új vagyok. És el is tévedtem. Ismét * jegyzi meg Bella elhúzva a száját és megvonja a vállát. Eléggé éhes, de sebaj, kibírja még. Nagyon reméli, hogy Kamen megint lesz olyan kedves és elkíséri, vagy minimum elmagyarázzák, hogy merre is van a Konyha.*
- Hello Gis, Bella vagyok * mutatkozik be Bella is jól nevelt leányzóhoz híven, majd Kamenre pislog, hiszen feltűnik neki a Grozdan név és el is neveti magát.*
- Grozdan. Hmm. Értem. amúgy semmi újság. Egész délután aludtam és kicsit kómás vagyok * csüccsen le az egyik asztal tetejére a lány, mire az egyik üst hatalmasat csattanva esik le a földre, sokáig visszhangozva.*
- Hoppá... * motyogja a lány lesütött szemekkel és figyeli, ahogy az üst arrébb gurul, majd nekiütődik az egyik polcnak.*
- Öhm... Nem én voltam...

Vendég

- Ne aggódj, elemi mágiát nem is próbálok használni. Oké, kivétel a tanóra. De úgyse megy. Szóval nem kell aggódni az elemi miatt. A bájitaltan meg... Azt hiszem, azzal se nagyon próbálkozok mostantól, inkább ráveszem Patet, hogy segítsen. Pontosabban csinálja meg helyettem, szóval ne aggódj. És jó, talán annyira nem figyeltem, de kézben tartottam a helyzetet. Én minden helyzetet kézben tartok. *És most határozottan nem szabad arra gondolni, amikor Londonban Greeny megpróbálta felvágni az ereit. Az... Véletlen baleset volt, semmi több. A szadista állat hibája, nem ő tehet róla. Khm. Meg a torkán legurult piáról sem, nemde?* - Semmi érdekesség, unom magam. Tristanék pedig a legkevésbé sem mennek az agyamra *vigyorodik el szélesen. Aztán megjelenik Bella, mire szélesen rávigyorog. Aztán az erás lány kijelenti, hogy ez nem a konyha, mire felnevet.* - Nem, ez tényleg nem az. De látom az eltévedés még mindig megy. Továbbra se aggódj, majd kitanulod *vigyorog. A Grozdanra elhúzza a száját, és Bellához fordul.* - Látod? Erről beszéltem *utal arra, hogy nem kell foglalkozni vele, ha Grozdannak szólítják. Na, igen. Talán megérzés, vagy ilyesmi, de ezt előre elmondta. Szóval most büszke magára. A kutyát meg igyekszik elhessegetni, amióta csak a közelébe jött, és egy idő után egyszerűen csak kifakad.* - Marceau, nem akarnád leakasztani rólam a kutyádat? *érdeklődik, nem éppen kedves hangsúllyal. Aztán Bellához fordul.* - Egyébként mi újság? Igaz, nem volt régen, hogy láttalak, de azért... Szóval, mi történt veled, mióta legutóbb találkoztunk? *kérdezi, immár egy jókedvű vigyorral.*

Vendég

*Nem rosszkedvű a francia lány csak eléggé felhúzta a haverja. Valójában akkor fog dühöngeni, ha megtalálja a "tettest". Kamen meg ne nyavalyogjon a kutya miatt, mert az is az ő hülyeségéből került Gishez. Hát, ha nem lett volna részeges szerencsétlen akkor nem lenne a kutya. Ez van, majd kiheveri a srác, hogy itt is, és Londonban is követi fogja Giselle-t a kutya. Aztán ugye előlép Kamen mire a lány morcosan ránéz.* -Sejthettem volna, hogy te szerencsétlenkedtél itt. Mostantól elemi mágiát alkalmazni nem hagylak, de még a bájitalok közelébe se engedlek. *Csóválja a fejét, de azért megereszt magának egy mosolyt.* -Azt pedig nem hiszem el, hogy annyira koncentráltál volna, ha figyeltél volna nem a terem másik feléből kerülsz elő. Egyébként mi újság? Tristanék még nem mentek az agyadra? *Érdeklődik a másik felől, mert pár napja nemigazán találkoztak, aztán Bella is megjelenik mire a lány villant egy újabb mosolyt.* -Victor, lábhoz! Hagyd békén! Ennyire nem kell jól végezni a munkádat. *Szól a rottweilerhez, aki készségesen elfordul Bellától, hogy Kamenhez ügetve simogatást várjon. A Belsis csak forgatja a szemét a kutyája láttán.* -Ez tényleg nem a konyha. Kicsit eltévedtél. Új vagy errefelé? *Érdeklődik a másiktól miközben neki támaszkodik az egyik asztalnak.* - Egyébként szia. Giselle vagyok, de hívhatsz Gisnek is. További becenevekért Grozdant lehet keresni. *Int a fejével Kamen felé. Imádja Kamen második nevét hangoztatni.* -Esetleg segíthetek valamiben? *Kérdezősködik miközben valami szöget üt a fejében.* ~ Kamen ismeri ezt a lányt?! Nocsak, vannak még meglepetések... *Majdnem felnevet, de szerencsére sikerül visszafojtani a röhögést. A kutya egyébként továbbra is Kamet terrorizálja.*

*Bella egész délután aludt. Sajnos így most elég kómás, közel sem pörög annyira, mint szokott, ami lehet, hogy egyrészről jó, mert nem idegesít senki, másrészről pedig rossz, mert kicsit kókadtabb, mint általában és lehet, hogy afféle anti-szoc jellege is van. De ez nem is számít, hiszen a lánynál ez nem sokáig tart. Amiért kicsit anti-szoc és kómás, ezért most színes ruhákat vett fel: egy kékes-fehér kockás inget, alá egy egyszerű, fekete topot, és egy egyszerű kék farmert, egy kék kockás sportcipővel. Mindig is a sportos öltözet híve volt, így ezt most sem tagadta le és most is sportosan csatangol a folyosókon.*
- Kaja... kaja... * suttogja magában a lány, amiből ki is lehet találni, hogy a leányzó a Konyhát vagy az Étkezőt keresi. Szintén sikertelenül. Valahonnan furcsa égett szagot érez, így odakozmált palacsinta vagy más étel reményében nyit be az ajtón, ahol egyből egy hatalmas kutyával találja szembe magával, valamint két diákkal és angol szavakkal. Az egyik diákban Bella felismeri tegnapi beszélgetőpartnerét, Kamen-t és széles mosoly jelenik meg kissé kómás arcán. Majd körbenéz.*
- Basszus... * motyogja csüggedten, és valószínű, hogy erre figyelhet fel a két delikvens és talán a kutya is.*
- Ez nem a Konyha * jön az egyszerű kijelentés és a szomorkás fej, majd Bella a többiekre néz.*
- Sziasztok. Szia Kamen! * köszön csüggedten a lány és sóhajt egyet.*

Vendég

*Éppen az egyik eldugottabb sarokban lévő szekrényben keres valamit, egy olyan hozzávalót, amiről biztos benne, hogy meg tudná menteni a főzetét, bár valamiért úgy érzi, hogy nem igazán fog összejönni a dolog, amikor egy darab hangosan bosszankodó, csapkodó, rossz kedvű francia tör be a helyiségbe. Egyelőre úgy dönt, hogy inkább meghúzza magát ott hátul, és megvárja, míg a lány kidühöngi magát. Ismeri már eléggé ahhoz, hogy egyelőre óvatosan bánjon vele. Ráadásul itt a kutya is. Remek. Már megint. Pedig továbbra sem szereti az állatokat, bármennyire is próbálja ezt a lány elérni nála. Látja, hogy a belsis észreveszi a füstölgő üstöt, és szinte kárörvendve figyeli, ahogyan igyekszik helyrehozni az ő elcseszett műremekét. Aztán mikor Gis kifakad, úgy dönt, hogy most már több mint ideje kibújni az árnyékból, mert minél tovább rejtőzködik, annál nagyobb bajba fog kerülni. Szóval a tettes előlép.* - Hellóóóóó, Gis *vigyorog szélesen, amolyan "tökaranyosvagyokneharagudjrám" módon, és természetesen angolul beszél tovább.* - Nehogy azt hidd, hogy nem figyeltem, mert igenis! Csak éppen kerestem valamit, amivel még meg lehet menteni, csak közben jöttél, és elterelődött a figyelmem *mentegetőzik, biztos ami biztos alapon ugrásra készen állva. Hátha Gis nagy instabilságában meg találná átkozni. Khm.*

Vendég

*Egy Belsis lány nyit be a gyakorló teremben miközben az egyik haverját szólongatja.* -Tristan, Tristan gyere már elő! Nem hiszem el, hogy megint rejtőzködsz. Múltkor is itt bujkáltál valahol úgyhogy told elő a képed, de gyorsan! *Bosszankodik a lány, aki már elég normális állapotba került. Hát egy kis támogatással sikerült megemészteni az apja halálát. Még mindig az ajtóban toporog, és bámészkodik hátha sikerül kiszúrnia a haverját és utána meg gyorsan le is lépjenek erről az átkozott helyről. A lánynak kissé tele van a hócipője azzal, hogy szinte mindennap ide kell jönnie, ha keres valakit. Az ajtó becsukódik mögötte így pár perc múlva vad csaholás hallatszik a túloldalról.* -Istenem... *Morogja maga előtt, feltépi az ajtót, és beengedi a kutyáját. A rottweiler beüget a terembe, majd szépen megáll a lány lábánál.* -Hogy én hogy utálok idejárni... *Duzzog természetesen magában miközben az asztalok között járkál. Az egyik üst ami mellett elhaladt fekete füstöt kezd eregetni. Gis (miután helyre állt a szívverése) ott terem az üstnél, és próbálja menteni a menthetőt. Mikor végre elállította a füstölgést fennhangon megszólal.* -Csak tudjam meg ki volt az a szerencsétlen, aki nem figyelt a bájitalára! Akár van itt valaki, akár nincs esküszöm hogy előkerítem azt, aki ennyire figyelmetlen volt! *Morcosan, csípőre tett kézzel néz még egyszer körbe hátha talál valakit, akit kioszthat mást felelőtlenségéért.*

Vendég

*Figyeli a lányt a daimonnal aztán újabb cigiszálat gyújt meg.* - Mi? Ja. Hát csak ez a szag keveredett a cigifüsttel így eléggé kellemetlen.* Vonja meg a vállát, majd figyeli a másik ügyködését. Ő visszatér a saját "főztjéhez", hogy az Elmeélesítő italt kisebb fiolákba öntse. Aztán a saját készítésű bájital hallatán felcsillan a szeme.* -Igazán? És miket szoktál csinálni? *Puhatolózik, bár sejti, hogy a lány úgyse fogja elmondani neki. Szépen töltöget kis fiolákba, mondhatni elszórakozgat.* -Nádja. *Ízlelgeti a lány nevét, de valószínűleg következő alkalommal nem fog rá emlékezni... Aztán hozzá is elér a jó illat. Odalép Nádja mellé, és belenéz az üstjébe.* -Te mi a ...? Mit csinálsz? *Próbálja visszafogni magát, de inkább vissza is megy, és elrak egy-két fiolával...* -Hát valami bonyolultabbra. Például... *Mondja aztán a tértágított zsebeiben kezd kotorászni, és elővesz egy másik gyűrött lapot.* -Szóval itt van egy latin nyelvű bájitalnak a leírása. Érdekesnek tűnik. Nagyjából el tudom olvasni, mert tanultam latint csak egyedül nem akartam kipróbálni.*Mutatja a lánynak is a papírt, bár az semmit nem ér, ha a másik nem ismeri a nyelvet.*

//Fagy//

Vendég

*Kevergeti, kavargatja, majd mikor az üstben lévő kotyvalék vérvörös lesz, elmosolyodik.* ~ Ez kész. Na, akkor most jöjjön valami nehezebb is. ~ Gondolja magában. Ánya is itt van, még szerencse hisz a daimonja. Az asztal másik végéről figyeli fehér hajú fiút. Nos igen, ismét csak megfigyelésre használja őt. De hát amid van, azt játszd is ki ha kell. Mikor megszólal a fiú felnéz az üsttől és megrázza a fejét.* - Nem zavar. *Nos igen, tömör és rövid. Nem nagyon szereti, ha bájital készítés közben zavarják, bár amúgy sem egy bőbeszédű ember. Először még nem.* - Egy saját készítésű bájitalt. *Feleli, de most már egy újabb bájitalon dolgozik. A másik üstöt áttette a legközelebbi asztalra, onnan meg áthozta az üres üstöt. Mikor a fiú kitárja az ablakot, csak sóhajt egyet.* - Nem bírod a szagot? *Nem gúnyos, viszont nem is a kedvesség, vagy a kíváncsiság beszél belőle. Egyszerűen csak kérdezett.* - Én Nádja. *Egy rövid bemutatkozás és visszafordul az üsthöz. Ismét kevergeti az üstöt, amiből valami nagyon édes és finom illat árad. Hogy most mit készít? Igazából csak egy olyan habfürdőt és sampont, ami gyógyító hatással van a sebekre, karcolásokra. Bár az majd elválik, hogy működik is e.* - Milyenre gondoltál? *Most már teljesen a fiú felé van fordulnak, és mintha csillogna a szeme... Nos igen, bájital készítés, ez az imádata tárgya.*

» Bájitaltan terem
» Gyakorló Terem
» CSI terem
» Démontan terem
» Hangszertan terem

Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

Bájitaltan gyakorló terem és Boncterem

Similar topics

Similar topics