*Valóban a leányzó baromira örülne egy kisebb fajta házibulinak az agglegénylakásban, de úgy tűnik, hogy Gil-t annyira nem ihleti meg a dolog. Pedig tényleg nagy bulit lehetne csapni, tutira minden Nezabaros diák elmenne. Vagy legalábbis akiket meghívnak. Trixi agya már lázasan pörögni kezd, de hamarosan le is állítja magát, hiszen nem az ő lakásáról van szó és kétszer sem biztos, hogy Gil örülne egy ilyen bulinak. Visszakozik is a srác, hogy még csak dobozok vannak meg ilyesmi.*
- Annál feelingesebb. *vigyorodik el Trixi, végól a vigyora kissé alább hagy és csak mosolyogni kezd.*
- Természetesen ez csak egy ötlet volt. Amúgy meg úgy zajlik, hogy viszünk sütiket, rágcsálni valót, innivalót meg piát, benyomunk néhány tök jó zenét és kész. Mindenki jól érzi magát. És így te is tudnál ismerkedni és barátokat szerezni. Persze, ha nem vagy annyira nyitott, akkor lehet, hogy nehéz lenne... *gondolkozik el kicsit Trixi és sajnálkozva pislog Gil-re, majd megereszt felé egy kedves mosolyt.*
- De azt hiszem, neked ez még túl nagy falat lenne. No meg nem hiszem, hogy Nezabaros pólyásokkal akarsz bulizni. *neveti el magát a lány. Lassan befejezi a vacsorát, így készülődnek, hogy sétáljanak egy kicsit. Trixi örül a meghívásnak, hiszen jól elvan Gil-lelm kedveli a srácot. Szóba kerül a srác öccse is, akinek elárulja a nevét.*
- Exan Frostburn? *ismétli meg Trixi és kissé elködösödik a tekintete.*
- Olyan ismerős... *motyogja halkan, bár nyilván Gil tündefülei könnyedén kiveszik a szavakat a hangzavarban is. A lány csak megrázza a fejét és ismét mosolyogva néz a fiúra.*
- Valószínű, hogy óráról ismerem. *magyarázza meg a gondolkozási időt.*
- Nem akartam felmenni, csak a kapuid kísérni! *csattan fel harciasan, de viccelődve a lány. Ki kéri magának, hogy azt hiszik róla, hogy minden pasi lakásába fel akar menni.*
- Tópartos hely? Hát nem tudom. A fő téren van egy szökőkút. *vigyorodik el a lány, majd lassan kisétálnak a pubból.*

//Bezony, olvadunk!//

*Érdekes, hogy a tündét nem vették fel a Nezabarba, Trixi nem gondolta volna, hogy egy betegség ennyit nyom a latba. Még jó, hogy ő egészséges - vagy legalábbis azt hiszi magáról. És hogy ő is beteg, ezt nem sokan tudják, csak akik már találkoztak a lány mindkét énjével. És ezekből nyilván elég kevés van, mert Trixi elég ritkán jön elő. De mivel Ági most szerelmi válságban van, így most Trixi a domináns, hiszen szeret élni, kedveli az embereket és a kalandokat és mostanában tényleg minden annyira szép és jó a lány számára. Ezért kicsit elszomorodik, mikor Gil a betegségéről kezd el beszélni, hiszen nem szereti, hogyha az emberek betegek, vagy valami ilyesmi.*
- De most hogy meggyógyultál, felvételizel a Nezabarba? Vagy tényleg úgy érzed, hogy dolgozni kellemesebb? *kérdezi meg Trixi a dolgot és mélyen a fiú szemébe néz. Mintha ezzel azt akarná jelezni, hogy ő bizony frankón örülne neki, hogyha Gilt gyakrabban láthatná a folyosókon, vagy éppen az órákon. Tiszta jó lenne! De nagyon úgy érzi, hogy a fiú talán már idősnek tartja magát ahhoz, hogy iskolába járjon, habár az köztudott, hogy a Nezabar igen jó színvonalú iskola, az órák tananyaga messze meghaladja a többi varázslóiskola tananyagát. Szóba kerül természetesen az idő is, és Trixi megjegyzi, hogy ő bizony nem akar megöregedni, és "vén szatyor" lenni, hiszen abban már nincs semmi jó, semmi érdekes. Lehet, hogy akkor még tudna valamit kezdeni magával, de amint az ízületei feladják a szolgálatot és már csak maga alá tud sz@rni, onnantól kezdve abszolút nem akar majd élni, hiszen nem lesz minek. Trixi állja Gil tekintetét, ahogy a vén szatyros kijelentésre a fiú ránéz. Nem pirul el, egyszerűen csak bájosan elmosolyodik, afféle titokzatos, pajkos mosoly jelenik meg az arcán. Majd Trixi ismét kérdésözönt zúdik a fiúra, aki úgy tűnik, hogy egyelőre nem bánja, de lehet, hogy lesz majd egy pont nem sokára, amikor elküldi Trixit a búsba. De egyelőre még készségesen válaszolgat a lánynak, így meg is válaszolja, hogy hány éves a legidősebb tünde.*
- 316? Atya világ! *hűl el Trixi és kikerekednek a szemei és hogy ne nézzék annyira hülyének, inkább ismét a kajájával kezd el foglalkozni és eszik néhány falatot. Majd jön az újabb válasz a kérdésére, miszerint Gil szülei is túl vannak már a 300 éven. -
- Az igen! Akkor lehet, hogy pár év múlva már ők lesznek a legidősebb tündék, akiket ismersz? *mosolyodik el Trixi kedvesen, hiszen elég kellemes az, hogyha a szülőkre néz fel az ember, márpedig hogyha ők a legidősebbek, akkor azért az már jelent valamit. Ismét elkapja a lány Gil fürkésző tekintetét és elmosolyodik.*
- Hogyha zavar, akkor nyugodtan szólj és már itt sem vagyok. De tényleg érdekelnek a tündék. Hogy mit is csináltok ti 300 éven keresztül. *mosolyog a lány és ismét bekap egy falat húst. Már a fejében van az újabb kérdést, de most Gil is feltesz egyet, mire Trixi elneveti magát.*
- 19 vagyok. Én 1992-ben születtem. *jelenti ki a lány mosolyogva és kíváncsian várja a reakciót, amit kivált ez az évszám Gil-ből.*
- Tiszta dedós vagyok hozzád képest. *nevet a lány. A kérdés második felére viszont kicsit meglepődik, majd megcsóválja a fejét.*
- Hát, nem tudok róla, hogy véla lennék. No meg nem is vagyok olyan szép, mint egy véla. Hogyha a suliba járnál, akkor tuti látnál néhány szép leányzót, akik vélák. Van belőlük egy pár. Teljes véla, fél véla, negyed véla... Van választék bőven. *nevet Trixi, majd kedvtelve, csillogó szemmel időzik el a tekintete a fiú arcán.*
- De tünde nem sok van... *szólal meg. Olyan, minta a szavakat csak úgy a saját akarata nélkül mondta volna az ajka, így kicsit bele is pirul a dologba és lesüti a tekintetét.*