*A diamón engedélyezte az érintést, és így a lány a felröppenő denevérnek odatartja a kezét nyugodtan, hogy rászállhasson, és utána gyengéden szinte mint egy szellő fuvallata végighúzza az ujjbegyét Prudence-en. Reménykedik, hogy ezzel nem okoz neki kellemetlenséget. amint hozzáér a kellemes kis pihe szőréhez Endrit ujja, a lányban elakad a lélegzet, és nem sok kell hozzá, hogy lelkesen felsikkantson. ~Ezt az ééééélméééényt!~ Szinte betelni sem bír vele, de nem ismétli meg. Nem illik egy ilyen bizalommal visszaélni, és tudja, hogy lehetséges, ez lesz az első és utolsó alkalom az életében, hogy ilyet tehetett. Hiszen diamón és ember olyan szinten van összekapcsolva, hogy az a lánynak már szinte rémisztő. Egyszerre csodálatos, mégis rémisztő. ... Hagyja elszállni a kis denevért, hosszan néz utána és hallgatja a nőt. Gyilkolni? * - Hát az nem a legjobb! Én nem is tudom hogy képes lennék e rá, ha elém állna egy olyan ember, aki engem akar megölni, és nem maradna más választásom arra, hogy életben maradjak. *Elkomolyodik, gondolatai kissé elkalandoznak. Igen, nem lenne jó, ha ölnie kellene. De nem akarja a nőnek elmondani, hogy lehet, hamarabb is sor kerül rá, mint ahogy szeretné. Ő nem akar felnőni ... soha. ... Aztán az órájára néz, és kissé ledöbben. Kiissza az italát, és kifizeti, majd a székről lepattanva elköszön Priscillától és Prudencetől.* - Örülök hogy megismerhettem, és téged is Prudence. Hálásan köszönöm még egyszer amit megengedtél nekem! Sajnos mennem kell, mert ha nem érek időben vissza a suliba, elkap egy őrdémon és leshetek. *Majd kirohan a pubból, és elszalad a Jenilia felé, hogy a teleporton keresztül időben a toronyba is elérjen.*

/ Köszi szépen a játékot! ^^ Csudi volt, hogy diamónt simizhetett a karim! ^^ /