Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

*Kicsit felkuncog az elismerésre, a drágább bort azért hárítja, jó neki ez itt, a kezei között. A fiúnak talán egy leheletnyi esélye lehetne őt ágyba vinni, csakhogy egy csak úgy betért srácnak erre valószínűleg zsebből nincsen pénze, ingyen meg... Aki ilyen munkákat végez, megszűnik valahogy csak a saját élvezetéből mással lefeküdni. Egyáltalán élvezi még, vagy csak játssza, úgy tesz, ahogy elvárják...? Jó kérdés, és Ivannel már majdnem megtört a jég, de az a férfi dolgozó is kikopott innét.*
- Ó, nem kell, hogy minden este betérj ide, nagyon ritka az, aki minden estéjét itt tölti, ám annál gyakoribb az, aki minden csütörtökét... *Mutat szépen egy férfira a szomszéd asztalnál* - ...minden csütörtökét és szombatját itt tölti. *Mutat egy másik férfira, néhány asztallal odébb.* - És folytathatnám még, de hát ma csak a csütörtökieket mutathatom a törzsvendégek közül.*Vonja meg kissé karcsú vállát, aztán kissé elmosolyodik a legénybúcsús hárítást hallva.*
- Attól még egy barátnak lehet. Hálám üldözni fog, hogyha reklámozod ismerőseid között a mulatót. *Mosolyodik el újra, bár, hogy pontosan mi lenne a hálájának a jele, az még erősen kérdőjele. A Susy-s kérdésre felkacag, csendesen, jóízűen, de gyorsan lehalkítja magát.* - Jaj, elnézést, ne haragudj. Olyan szépen fogalmaztad meg... Túl szépen. Fél tízre kellett érkeznie, szóval ha szerencséd van, akkor még nincsen kuncsafttal... Gondolom sorba állni nem szeretnél. *Veti fel a kérdést, mert az valahogy szörnyen illúzióromboló lehet, amikor egy férfi jön ki attól a nőtől, akivel ő akarja tölteni a további éjszakát. Mindegy, ebbe inkább nem gondol bele most, lassan feláll az asztaltól, a bor úgy is elfogyott, kicsit elmosolyodik és távozóra fogja, habár az épületet nem hagyja el, csak a szobájába megy vissza.*
- További kellemes estét, és köszönöm a bort, Caleb. *Köszön el kedvesen, a helynek legkevésbé közönségesebb leányzója. Mert ő Már megteheti.*

*A leányzó szerencsére elfogadta a meghívást, illetve azt, hogy egy kis társaságot csempésszen Caleb az estéjébe, hiszen elfogadta a bort és meg is üzente a pincérnővel, hogy szívesen látja a srácot. Caleb nem is habozik tehát, hanem egyből pattan és indul meg a csinos, szemrevaló leányzó asztalához, hogy azt lecsüccsenve be is mutatkozzon. Természetesen viszonzást is kap ezzel kapcsolatban, hiszen felnőtt emberek, nyilván mind a ketten tudják, hogy mi az illem. Hogyha valaki bemutatkozik, akkor mi is viszonozzuk és ezt a leányzó igen jól tudja. Így tehát Caleb megtudja, hogy Ayam-ehoz van szerencsére. No persze, neki ez a név még egyelőre nem mond semmit, mert talán csak egy hete jár ide, és annyira nem ismerte még meg az itteni lányokat. Bár hamar kiderül, hogy bizony Ayame nem egy "választható" leányzó, hanem egyenesen a hely vezetőhelyettese.*
- Ideiglenes tulaj? Az igen! Hogyha ezt tudom, akkor drágább bort rendeltem volna. *vigyorodik el szélesen Caleb és meg is emeli a lány felé a poharát. Caleb eléggé meglepődik, viszont valamilyen szinten kicsit csalódott is lesz, hiszen egy vezetőhelyettes nem feltétlenül "kiadó", így a srácnak sajnos muszáj lesz valaki mást szereznie, aki elszórakoztatja ma este. Ami persze egy ilyen helyen annyira nem nehéz, de azért mégis...
A srác rákérdez, hogy kellemes nedűt választott-e, mire azt a választ kapja, hogy pont az édeset szereti a leányzó. Caleb szája ismét fülig szalad, ismeri már a nőket ennyire, hogy mindenből az édeset szeretik. Az ajaknyalásra Caleb-et egy pillanatra kirázza a hideg és néhány röpke másodpercig nem is veszi le a leányzó ajkairól a szemét. De ez csak néhány másodpercig tart, összefonódik a tekintetük, de a lánynak valami más vonja el a figyelmét az asztalon. Caleb pedig kissé frusztráltan nézelődik.*
- Hogy micsoda? Törzsvendég? Hát nem is tudom. Az biztos, hogy gyakran fogok ide járni. De hogy minden nap, vagy ilyesmi. Azt azért nem hiszem. *vigyorodik el a srác és kicsit megvonja a vállát.*
- A legénybúcsútól elég messze állok és nem is hiszem, hogy lesz egy darabig. *jegyzi meg a srác és ismét körbefuttatja a szemét a helyiségen.*
- Öhm... *látszik rajta, hogy kicsit ideges, de végül csak a lányra néz:*
- Susy itt van? Múltkor vele voltam és hát... Igen tehetséges hölgyemény. *mosolyodik el titokzatosan a fiú és tekintetével még mindig a múltkori, szőke lányt keresi, akivel egy csodás estét töltött együtt.*

*Nem azzal van a probléma, hogy olyan szürke egér lenne, csak épp nem arra nézett, meg valahogy inkább mindenkin csak átsiklott a szeme, nem akadt meg senkin sem. Hogy várna valakit? Sokakat, de hiába. Élükön a Redrickekkel, de ők már bizonyára sose fognak ide betérni. Vagy teljesen véletlenül Armand is feltűnhetne. Ayame ujjai közül jelenleg kettő is foglal, mind a kettőn a gyűrűs, egy-egy jegygyűrű van rajtuk. Persze ezt nem kell, hogy a másik észrevegye, csak ékszer. Amúgy valóban, körülbelül egy idősek lehetnek, talán a lány egy évvel idősebb már nála, csak az aláírás régen frissült. A közvetlen köszönés, ez a friss hangulat valahogy felélénkíti a bágyadtságából, nagyon rég volt már az, ami - egy fiatal, élettelteli nő. Itt ilyenekre nincs szükség, itt háromféle alkalmazott van. Aki pincérkedik, csapolja az italokat, aki pénzért összefekszik bárkivel, és aki mindennek a vezetője, komolyabb és csak nagyon drága kuncsaftokhoz kell mennie, ott sem csak szajhát játszani. Az előkelők szeretik az elmés beszélgetőpartnereket is, rengetegszer van, hogy csak társaságáért fizetnek, semmi másért.*
- Azt látom, hogy nem jársz ide valami gyakran. Ayame Drake vagyok, a mulató ideiglenes tulaja. *Mosolyodik el kissé, de már nem magázódik, hogyha ilyen laza sráccal van dolga, minek mutasson merev arcot. Ellenben ebből már látszik, hogy ő nem azért van itt, hogy ilyesféle szolgáltatásokat nyújtson, és a csábmestert, aki pénzért hódítgat nem illik elcsábítani egy "ingyen körre".*
- Jót választottál, az édeset szeretem, minél édesebb, annál jobb. *Kortyol egyet a pohárból, majd lassan engedi le a poharat és finoman végignyal az ajkain, egy kis mosollyal. Nem tart sokáig, ahogy így a szemébe pillant, eléggé gyorsan megszakad a kontaktus, főleg, mert a leányzóban szörnyű bűntudat ébred azonnal. Egy pillanatra elpillant, majd újra Calebre emeli a tekintetét, de már csak puszta kedvesség van a szemében.* - Esetleg leendő törzsvendégünket látom magam előtt? Nyugodtan lehet hozni barátokat, legénybúcsú céljára ennél jobb helyet nem találhat senki.*Legénybúcsú. Megint elpillant, ám most nem Caleb felett egy másik asztalhoz, csak hogy elnézzen róla, hanem le, a gyűrűjére. Kísérti ez a dolog már egy jó ideje, és nem fogja elereszteni. Pedig próbálkozik kedvesen társalogni, esetleg új kuncsaftokat ideszögezni a helyhez, de ha állandóan minden megzavarja a gondolatait úgy nehéz.*

*A pincérleányzó odalibeg a lányhoz és átadja neki az üzenetet. Úgy tűnik, hogy a lány nem is figyelt fel eddig Caleb-re, ami azért kicsit egóromboló a srác számára, hiszen ha másért nem raszta haja miatt, vagy barna bőre miatt elég kirívó jelenség a többi idevalósi közül, de hát ez van. Bizonyára a fények annyira nem láttatják, hogy milyen színű is a bőre. Vagy a lány valaki mást vár. De a pincérhölgy hamarosan visszajön és közli Caleb-bel, hogy a lány várja az asztalnál. A fiú biccent egyet a lánynak, megköszönve a postabagoly szerepét, majd lazán feláll, lelép a bárszékről és a lány asztalához sétál.*
- Helló Kislány! Caleb vagyok. *mutatkozik be egyszerűen letegezve a lányt a fiú, hiszen látszik, hogy nem lehet több 25 évesnél, és Caleb is csak a 22-t tapossa, minek fussanak felesleges köröket ezzel a magázódásosdival.*
- Nem is járok ide sokszor, az elmúlt héten fedeztem fel ezt a helyet, de nagyon kellemesnek tűnik. *néz körbe és ismét megjelenik a kisfiús, titokzatos mosoly az arcán, hiszen egy piroslámpás ház minden, csak nem "kellemes". Illetve hát nem igazán ezt a jelzőt szokták rá használni.*
- Iszogatni járok ide, no meg stírölgetni a lányokat. *vigyorog a fiú, de valahogy sejti, hogy rossz társaságban említette meg ezt az elfoglaltságát. A furcsa, burkolt kérdésre Caleb elneveti magát és belekortyol a whisky-jébe.*
- Magányos azért nem vagyok, de szabad estém mindig akad. *kacsint a lányra, jelezve, hogy akár neki is akad szabad estéje, hiszen Caleb mindig is nőfaló hírében állt. Persze, nem mindig jön be neki a dolog, olyankor szokott hasonlatos helyekre menni. *
- Ízlik a bor? *bök fejével a pohár felé a srác, kíváncsi, hogy vajon eltalálta-e a lány ízlését.*
- Vagy esetleg hozassak egy kis pezsgőt?

*Csendesen üldögél, a róka-daimon valahol az asztalok alatt sompolyoghat, vagy éppen a színpad alatt, ami helyet ad néha a túlfűtött előadásoknak. Egyik kezével finoman felkönyököl az asztalra, megtámasztja a fejét, és úgy néz körbe az embereken. Nem veszi észre a férfit, csak amikor a pincérnő odahozza hozzá az innivalót, akkor tekint fel.* - Vörös bor, Becca?... Hogy kitől? *Kérdez vissza csendesen, és finoman felvonja a szemöldökét, Caleb felé pillantva. Meglepi a fiatal férfi, kimondottan sportosnak, "menőnek" tűnik, hát igen furcsa, hogy itt tölti a délutánját. Habár a Redrickekkel se volt túlságosan nagy gond, ők is találhatta volna állandó asszonyt az itteni hölgyek helyett. Finoman biccent Caleb felé, jelezve, hogy nyugodtan jöjjön ide, arcára apró mosoly kerül, tussal kihúzott szemében is kedvesség csillog. Habár a mai nappal semmi kedve nincsen kimondottan "dolgozni", egy beszélgetés nem árt, főleg, hogyha valaki ilyen udvariassággal közelíti meg a dolgot. Valószínűleg a férfi ide jön, és ha így lesz, akkor köszönti szépen.*
- Üdvözlöm a piroslámpás házban. Még nem láttam sokszor errefelé, ámbár örülök minden új arcnak. Esetleg lenne szüksége valamire, valakire, hogy magányát, szabad estéjét kitöltse? *Minél homályosabban fogalmaz, nem egy olyan stílusú lány, hogy csak rákérdezzen, hogy akar e magának valami csajt estére vagy nem. Közben belekortyol a borba, finom, édes, amúgy is csak ezeket kedvelik, habár volt olyan munkatársa, amelyik az édes borokat, meg a garronet, amit még iszik "lónyálnak" titulálta édessége miatt.*

*Habár Caleb nem sűrűn jár ilyen helyeken ő is férfi és hát már itt van egy ideje a városban. Nem régen találta meg ezt a kis fogadót - vagy nem is tudom, hogy nevezzem - és be is tért ide nem egyszer-kétszer azóta. Talán most már a negyedik, vagy az ötödik alkalommal vezetik ide a lábai és hamarosan a keze a kilincsre kerül. Le is nyomja azt, majd belép. Körbenéz és egyből érzi, hogy valahogy más a hangulat. nem olyan hangos a zene, ám rengeteg csinos és persze szabad leányzó várj a férfiak kegyeit. Caleb mindig is helyes srác volt, ámbár még elég fiatal az ilyesmihez. Tud ő a szemeivel, vagy a dumájával is csábítani, de úgy van vele, hogy Nellondban elég sok a Nezabaros, fiatal diák, akikkel nem akar összekeveredni, hiszen ki tudja, hogy mi lenne a vége a kis találkának. Azt meg nem akarja, hogy esetleg elküldjék innen a városból pedofilitásért. Na jó persze, a diákok már elmúltak 18 évesek, nem sok a korkülönbség de akkor is... Caleb szemében diákok maradnak. Ahogy besétál, egyből a pulthoz indul, majd leül az egyik bárszékre és rendel egy pohár whiskyt. A kedvenc itala, általában ezt szokta inni, így már lassan a csapod is megszokja azt, hogyha Caleb de betér, akkor az első útja a pulthoz vezet és kér egy whiskyt. Sok jéggel, úgy az igazi, hogyha a pohár áttetsző lesz a hidegtől. Miközben várja az italát, körbetekint a helységben és tekintete megakad egy lányon. Nem lehet sokkal idősebb, mint ő és a feltűnősége pont az, hogy nem olyan feltűnő és kirívó, mint a többi lány.*
~Lehet, hogy ő nem is ide való, csak elkísérte az egyik lányt.~*jut eszébe Caleb-nek egy furcsa gondolat és a pultos felé fordul.*
- Ne haragudjon... Az a hölgy, 4 óránál... Itt dolgozik? *kérdez rá a fiú a pultosnál, aki csak elvigyorodik és biccent egyet.*
- Itt bizony, a Madame jobb keze. Kellemes kis hölgyike, de valahogy nem olyan, mint a többi lány... *mondja a csapos, ahogy végigméri a lányt, miközben egy poharat törölget. Caleb is ismét visszafordul a lányhoz és vet rá egy utolsó pillantást.*
- Igen, azt látom... *méri végig, majd a csaposra néz.*
- Vigyen neki oda egy pohár vörösbort. Édeset. Mondja meg, hogy én küldöm és érdeklődnék, hogy csatlakozhatom-e hozzá néhány italra. *dob egy kis pénzt a pultra Caleb és figyeli, ahogy a csapos kitölti az italt, majd az egyik pincérnővel odaviteti a lányhoz az italt és az üzenetet. Caleb hátrafordul és úgy figyeli a lány reakcióját, megvillanó szemekkel és egy pajkos, szinte kisfiús mosollyal a szája szegletében.*

*Egy csinos, kimonós hölgy üldögél az egyik asztalnál, a legtöbb asztal foglalt, de mindenhol csak egy-egy ember ül, egy-egy hölgy társaságában, nincsen nagy zene, vigadság, egyáltalán nem páratlan a hangulat és szexuálisan felfűtött - ahogy az általában lenni szokott. Az elmúlt hetekben a piroslámpás ház egyre jobban eltűnt a közéletből, a Redrickek rengeteg bevételt jelentettek a helynek, és miután a városban már nem olyan elismertek, sőt, egyesek szerint a Tanácsból egyenesen száműzték őket, így itt sem fordulnak többé elő. Pedig sok barátja volt onnan... Barátja, hah! Ismerőse... Vagy inkább csak kuncsaftja. Az egyébként telt idomokkal rendelkező nő egyáltalán nem fest olyan kiszolgáltatottan, mint a többiek, nincsen olyan kihívó ruhákban, ő egészen más típusú, mint azok, akiket a lenti fogadó-műsoros résznél rendel valaki az asztalához, hogy kicsit szórakoztassa, táncoljon neki az asztalon, esetenként kerüljön ölbe... Nem, Aya nem ezek közé tartozik. Csak figyeli az emberek arcát, miközben egy halk szóhaj hagyja el telt ajkait, daimonja, mint mindig, a háttérbe vonult, nem látni semerre sem. A mulatójának ideje leáldozóban, és ezt igen furcsa érzés végignézni.*

-Elfoglalt. Peeersze.. Nekem emg a hátam tollas. *bök maga mögé, majd csak emgcsóválja a fejét.* -Ám legyen. Mikor? Változó.. Figyeld a kék főnixes hajót. A hatalmas fehér fővitorla felett a kis zászló világoskék színű, és egy főnix van rajta, kék főnix. Vizi. *igen, ez is arra a bizonyos kapitányra emlékezteti, akinek nem vallotta be, hogy szerelmes belé. Még magának se teljesen.. A kérdésre csak magára kanyarítja széles karimájú kalapját, és rákacsint Denise-re* -Majd meg tudod, ha egyszer lejössz a kikötőbe. Delassan ideje utánanézni a dolgaimnak. Jó volt látni. *mosolyodik el, majd csak biccent a nőnek, és szépen kisétál a helyről.*

- Én a tengeren is ugyanúgy életben tudok maradni, mint a mozdulatlan szárazföldön...! *Húzza ki magát gőgösen, de büszkesége hamar elpárolog, és egy vigyor váltja fel. Mulattatja Kaila megrökönyödése.* - Elfoglalt ember vagyok. *Jelenti ki egyszerűen.* - Na, majd akkor megkereslek, aztán szétnézek, ha már olyan jó hely is az...! Csak szólj, hogy mikor jársz arra, aztán majd meglátogatlak. *Bizonygatja, de hát maga sem tudja, hogy mikor dolgozik. Hol nappal, hol éjszaka, nem lehet azt ám olyan könnyen kiszámítani!* - Nocsak, nocsak, egy híres-neves Colwell? S aztán melyik?

_________________

Denise fiatal elementalista nő, aki soha nem találja a helyét, állandóan mozgásban van, és nem bír nyugton maradni. Könnyen felkapja a vizet, de közvetlen és barátságos, soha nem lehet tudni, hogy épp most milyen kedvében van. Szinte bárhol összefuthatsz vele, állandóan csak a faluban mászkál... Ha szimpatikus neki valaki - legyen az fiatal, idős, nő vagy férfi, diák vagy csak egy kikötői munkás - nem szégyenlősködik, megszólítja és beszélgetésbe elegyedik vele. Mostanában gyakran megtalálhatod a temetőben kószálva, hogy újra és újra gyertyán gyújtson szülei emlékére. Jelenleg a Nezabar egyik Drágakőmágia tanára, így sokszor tartózkodik az iskolában, de szabadidejét így is Nellondban tölti.

Emily Kyra Beawer multija

-Kíváncsi, bizony.. Csak aki kíváncsi, hamar.. nos, a tengeren meghal. Nem megöregszik. *vonja meg a vállait.* -Én már beleszoktam a dolgokba. Tudod, a hét tenger egyik ördögével van dolgod, tudom, mennyi mindent tudnak szállítani, és volt néhány keményebb dologban is részem. Amíg nem tudok sokat, nem vagyok veszélyes. Tehát, ha nem kérdezek, sokat keresek, és tovább élek. *mondja egy apróbb sóhajjal, majd eláll a szava, lélegzete is, és a pupillái is kitágulnak.* -Lebzselni? Se energia, se idő? Milyen ember vagy te? *és elfojt egy jó kis ízes, tengeri káromkodást mis, majd emgdörzsöli a száját.* -A kikötő jobb hely, mint a Fekete piac! Minden áru első kézből. És, ha engem keresel, akkor italt is kapsz. A férfiakat nézni munka közben.. Inkább töltöd az időd egy ilyen lebujban? Már nem azért, de mégis. Mivel töltöd az időd, hogy ennyire fogy? *értetlenkedik fejcsóválva, bár igyekszik a hangját nem felemelni. A kérdésre legyint.* -A szokásos. A kapitány a tengeren van, messze. Az egyik Colwell úrfi meg szemet vetett rám, de abból nem sok minden lett, ugyanis tovább állt. Angliába ment, én meg oda nem megyek. *rázza meg hvesen a fejét.*

- Pontosan. *Bólint rá a hasonlatra, és szájához emeli korsóját.* - Hát, nem tudom. Én mondjuk biztosan kíváncsi lennék, hogy mit szállítok, ha már egyszer rám bízták. Bár én ilyen kíváncsi teremtés vagyok. Tűnődik el, és megdörgöli orra hegyét. A kikötős dologra csak lemondóan legyint egyet.* - Nincs nekem arra se időm, se energiám, hogy csak úgy a kikötőben lebzseljek! Itt legalább van mit innom. *Jegyzi meg a végére, és záróakkordként lehúzza a maradék vajsört is, majd csak bámul a kiürült korsóra. Na mindegy, ez van. Nem kér még egyet, hiszen nem akar pityókás állapotba kerülni, elvégre ma éjszakára lett beosztva a vidámparkba, az meg nem az a hely, ahol olyan szétesett állapotban ügyelni lehetne a rendre.* - És Te? Hogy állsz a férfiakkal? *Kérdezi vigyorogva, hiszen ugyebár nehogy csak az ő párkapcsolati ügyeit vesézzék ki.

_________________

Denise fiatal elementalista nő, aki soha nem találja a helyét, állandóan mozgásban van, és nem bír nyugton maradni. Könnyen felkapja a vizet, de közvetlen és barátságos, soha nem lehet tudni, hogy épp most milyen kedvében van. Szinte bárhol összefuthatsz vele, állandóan csak a faluban mászkál... Ha szimpatikus neki valaki - legyen az fiatal, idős, nő vagy férfi, diák vagy csak egy kikötői munkás - nem szégyenlősködik, megszólítja és beszélgetésbe elegyedik vele. Mostanában gyakran megtalálhatod a temetőben kószálva, hogy újra és újra gyertyán gyújtson szülei emlékére. Jelenleg a Nezabar egyik Drágakőmágia tanára, így sokszor tartózkodik az iskolában, de szabadidejét így is Nellondban tölti.

Emily Kyra Beawer multija

-Ahogy alakul.. Ahogy a víz sodrása a partra veti, mi? *kacsint a vele szemben ülőre, majd kiissza vajsöre utolsó kortyait is lassacskán, és ismét a száját törli, persze kezével.* -Nem is tudom.. Egyáltalán nem szoktam kutakodni, így nem igen tudok mire bukkanni. Az meg, hogy mit vágnak hozzám, már egy másik kérdés. De addig, amíg az én hajómon vannak, addig az én szabályaim érvényesek. És ha olyanom van, szívesen dobok ki bárkit vagy bármit onnan. *hangsúlyozza ki azokat az E/1eket, mert igen, amíg az ő hajóján vannak, addig a tenger és az ő szabályai érvényesülnek. Rossz hírbe meg nem igen áll szándékába keveredni. Egyelőre.* -Inkább a Kikötőben kéne lebzselned. Ott legalább izmos férfiakra akadnál. Itt.. csak ledérekre lelsz.. Nem a Madame-ot öregbítem ilyen mondatokkal, de tény, ami tény, ez a hely nem a hosszabb kapcsolatok helye.. És remélem sejted, hogy hosszabb alatt értem azt is, ami legalább két találkozásból áll. *mondja, nagy komolyan, miközben hátradől a székében, és barátnőjét kezdi el figyelni.*

*A kérdést csak olyan költői miértnek tudja be, így nem is válaszol. És hát, na, valóban nem csatlakozna az alkohol elleni keresztes háborúkba, az egyszer bizonyos. Persze, azért nem viszi túlzásba az ivászatot, de nem lehet róla olyat állítani, hogy egy pohárkát visszautasítana. A kérdésre csak megvonja a vállát, és lila tekintetével egy pillanatra a távolba réved.* - Hát, igazából, ahogy alakul. *Jelenti ki tanácstalanul, de most, hogy körbepillant, tényleg nem nagyon lát itt pillanatnyilag olyat, aki megfelelne az ízlésének, vagy legalábbis súrolja azt. Hallgatja, ahogyan a nő felel a hogylétét illető kérdésre, majd csak kelletlenül a fejét rázza.* - Csak arra vigyázz, nehogy olyan dologra bukkanj, amiről magad sem akarnál tudni! *Inti Kailát, nem mintha nagyon anyáskodni akarna, ez csak amolyan jó tanács, hiszen kedveli őt.*

_________________

Denise fiatal elementalista nő, aki soha nem találja a helyét, állandóan mozgásban van, és nem bír nyugton maradni. Könnyen felkapja a vizet, de közvetlen és barátságos, soha nem lehet tudni, hogy épp most milyen kedvében van. Szinte bárhol összefuthatsz vele, állandóan csak a faluban mászkál... Ha szimpatikus neki valaki - legyen az fiatal, idős, nő vagy férfi, diák vagy csak egy kikötői munkás - nem szégyenlősködik, megszólítja és beszélgetésbe elegyedik vele. Mostanában gyakran megtalálhatod a temetőben kószálva, hogy újra és újra gyertyán gyújtson szülei emlékére. Jelenleg a Nezabar egyik Drágakőmágia tanára, így sokszor tartózkodik az iskolában, de szabadidejét így is Nellondban tölti.

Emily Kyra Beawer multija

*A gepárd kihúzza magát ültében, amikor többesszámba helyeződnek.* -Részemről az öröm. *morrantja jól hallhatóan, de nem túl hangosan az állat, miközben csap egyet a farkával. Kaila mosolyogva koccint a vajsörrel, meg persze Denise-szel, aztán meghúzza a korsót, és leteszi az asztalra azt, megtörölve karjával a száját. Szalvéta? Ugyan. Felesleges. A tökéletes welcome drink szószerkezetre csak a homlokát ráncolja.* -Vasárnap délután van, és te máris iszol.. Ejj, hát ilyennek ismertelek meg?! *aztán csak nagyot kortyol a korsóból. Igazából igen. A nő nem veti meg az alkoholt, de ezzel talán nincs is baj. A sármos férfiak résznél, felhúzza szemöldökét, és körbenéz, miközben rákönyököl az asztalra, és fixírozni kezdi a pasikat. Hát igen, ízlések és pfonok.* -És mégis miféle pasit akarsz itt felszedni magadnak? Valakit egy éjjelre, pénzért, vagy valami jobbat? Nem is tudom.. Sosem tudtam rendesen kiismerni és megérteni az ízlésedet.. *pásztázza a környéket normálisabb férfiakat keresve, de neki aztán megvana maga szíve férfija, meg az ízlése is. A szavakra csak kirázza egy kissé a hideg, a kérdésre azonban elhúzza a száját, olyan mosoly-szerűségre.* -Egész remekül! A tengereket szeli egészen sokszor. Mostanság valamiért fellendült a kereskedelem, és egyre különösebb árukat hozok. De ebből élek, mióta befuccsolt a mütyűrös boltban a meló. Ők nem kötik az orromra, én meg nem kérdezem. Fizetnek, é ez a lényeg. *vonja emg finoman vállait.*

- Ugyan! A víz barátját vízzel fenyegetni nevetség! *Jegyzi meg vigyorogva, hiszen nem titok, vízbűvölő fiatal nőről van szó.* - Én is örülök, hogy ismét láthatlak... Titeket. *Mosolyodik el, majd a felé tolt vajsör után kap, és koccintásra emeli a korsót.* - Hát, ha már itt vagyok, egy konyak tökéletes welcome drink. *Vigyorodik el, de nagyot húz a korsó vajsörből, és lenyalja a szája szélét.* - Jöttem, hogy mulassak egy kicsit. Na meg, hol máshol keresne egy facér nő sármos férfiembert, ha nem a Piroslámpás negyed mulatójában? *Húzza fel színpadiasan a szemöldökét, majd a kérdésre a homlokát ráncolja.* - Hát, abban biztos lehetsz, hogy nem lesz itt soha trópusi meleg! *Jelenti ki magabiztosan, hisz, mióta az eszét tudja, soha nem volt az a tikkasztó hőség.* - És hogy van mostanság az én kedvenc tengerészem?

_________________

Denise fiatal elementalista nő, aki soha nem találja a helyét, állandóan mozgásban van, és nem bír nyugton maradni. Könnyen felkapja a vizet, de közvetlen és barátságos, soha nem lehet tudni, hogy épp most milyen kedvében van. Szinte bárhol összefuthatsz vele, állandóan csak a faluban mászkál... Ha szimpatikus neki valaki - legyen az fiatal, idős, nő vagy férfi, diák vagy csak egy kikötői munkás - nem szégyenlősködik, megszólítja és beszélgetésbe elegyedik vele. Mostanában gyakran megtalálhatod a temetőben kószálva, hogy újra és újra gyertyán gyújtson szülei emlékére. Jelenleg a Nezabar egyik Drágakőmágia tanára, így sokszor tartózkodik az iskolában, de szabadidejét így is Nellondban tölti.

Emily Kyra Beawer multija

*A gepárd azonnal jelez, amikor a nőt megérzi a levegőben, pontosabban annak szagát. Amint feléjük indul. És a nő hangját meghallja a vörös kalóz, azonnal szélesen elmosolyodik, és int a nőnek, hogy huppanjon le mellé.* -Denise, micsoda öröm téged látni! Már azt hittem, elkaptak a szárazföldi patkányok, és pellengérre állítottak! Rég hallottam felőled, hallod-e! *csóválja meg a fejét, majd a vajsörökre néz, aztán a nőnél levő konyakra.* -Gondoltam, délután nem kellene máris olyan erős dolgokkal kezdeni. Meg aztán.. egy sör nem sör.. *kezdi a jól ismert mondókát, majd az egyik korsót fülll a nő felé tolja, aztán a saját korsóját emeli meg, egyenesen Denise felé, majd rákacsint, és belekortyol.* -Honnan vetődtél erre? Mert, hogy engem az északi szelek hoztak el egészen idáig, az is biztos.. De a rossz időnek nem én vagyok az oka! Tudod, hogy potyautasokat sosem veszek fel, az efféle utasokat meg főleg nem venném fel.. Afféle, kellemetlen utitársnál nem több, már ha velem jött.. De lehet, hogy csak követett.. Mióta van itt ilyen sarkvidéki idő? *érdeklődik tovább, miközben már fecseg is, eléggé matrózos, ízes beszéddel, de semmi rossz szándék nincs benne.*

*Szokásos fekete bőrnadrágjában, és lenge, szövetblúzában közeledik a Piroslámpás ház felé. Hogy fázik-e? Ugyan, dehogy! Jó meleg hőburok-féle energiamezőt vont maga köré, rögtön, miután kilépett a házból. Egész végig szépen mintázott pánsípját fújja, de csak halkan, feszélyezetten, nem koncertezik, csak hát kedve támadt a muzsikáláshoz. Amint belép a kétes hírnevű helyre, oldalán lógó tokjába csúsztatja a hangszert, és elindulván a pult felé, kiszúrja magának Kailát, régi ismerősét, ahogyan egy asztal felé igyekszik két vajsörrel. Messziről kér a pultostól, és távolról nyúl az italért, majd rögtön el is indul a nő felé.* - Szééép napot, Kaila! *Pillant rá felülről.* - Miért a két vajsör? *Kíváncsiság csendül a hangjában, majd le is ül az asztalhoz, tisztes távolságot tartva a gepárdtól, és kortyol egyet a konyakból.*

_________________

Denise fiatal elementalista nő, aki soha nem találja a helyét, állandóan mozgásban van, és nem bír nyugton maradni. Könnyen felkapja a vizet, de közvetlen és barátságos, soha nem lehet tudni, hogy épp most milyen kedvében van. Szinte bárhol összefuthatsz vele, állandóan csak a faluban mászkál... Ha szimpatikus neki valaki - legyen az fiatal, idős, nő vagy férfi, diák vagy csak egy kikötői munkás - nem szégyenlősködik, megszólítja és beszélgetésbe elegyedik vele. Mostanában gyakran megtalálhatod a temetőben kószálva, hogy újra és újra gyertyán gyújtson szülei emlékére. Jelenleg a Nezabar egyik Drágakőmágia tanára, így sokszor tartózkodik az iskolában, de szabadidejét így is Nellondban tölti.

Emily Kyra Beawer multija

*Határozott léptekkel ballag végig Nellond utcáin, majd elfordul egy nem éppen megfelelő, mondhatni kétes eredetű negyednél, és egy piroslámpás negyedhez téved. A mulató.. A nő megáll, megigazítja széles karimájú tengerészes kalapját, és benyit a mulatóba, gepárdjával maga mellett. Az állat halkan morog maga elé, nincs éppen íynére a hely, bár igaz, a matrózos kocsmák sokkal durvábbak ennél a helynél. Egyszerű, bő ujjú inget visel, kisebb mellényt, matróznadrágot, és laza csizmát, aminek a szárát visszahajtotta, enyhe Jack Sparrow-s beütése van, csak nőben ugyebár. Az oldalán azonban se pisztoly, se pálca, csak a hatalmas gepárd, nyakában azzal a bizonyos nyakpánttal, mit néhány drágábbnak tetsző kő díszít. A nő rendel két korsó vajsört, majd leül az egyik asztalhoz.*

Vendég

- Ez különös. Igazából még sose tűnt fel. Talán azért, mert csak a sajátomat nézem, és mivel általában nem járok ide én se a szabadnapomon, nem tűnt fel, ha esetleg nem látom önt. *Gondolkozik fennhangon, majd ugye jön az, hogy kisimít egy tincset Aya arcából. Elég jó a megfigyelőkéje, érzi az elbizonytalanodást, de nem bízza el magát, tudja, hogy ez édeskevés még a győzelemhez, de nem kezdi el tovább húzni az idegeit, leereszti a kezét, de továbbra is a szemébe néz, közelről.* - Hm. Ez esetben, mit szólna egy különleges esethez? Teszem azt... mivel ön hiába szabadnapos, attól idebent van, akkor vehetjük úgy, hogy én vagyok az ön vendége... de ha már nem figyelnek tekintetek minket, akkor fordul a helyzet. És akkor önnek máris nem munka, hiszen én vagyok az, aki... nos, "dolgozik". Mondhatni. De természetesen mivel idekint én vagyok a vendége, a költségeket is én állom. Nos? *Kérdezi, kicsit félrebillentve a fejét, továbbra is Aya szemébe nézve. Mivel közel áll hozzá, így érezheti a férfi arcszeszének illatát, ami egyáltalán nem kellemetlen nem az a "féééérrrrrfias" illat, hanem határozottan kellemes.*

- Nem tudom észrevette e, de általában egy napra vannak osztva a szabadnapjaink. Nem tudom milyen logika alapján, de példának okáért ma is így van. És ilyenkor nem önt szoktam lesni az ajtóban, hogy mikor lép be ide. Meglepő, nemdebár? *Kérdez vissza, egyik szemöldöke ismételten felcsúszik, frusztráltan kezdi érezni magát, és nem véletlenül. Nem akar belemenni... Számára ez a munka, és a munka nem tud szórakoztató lenni. Évek óta nem tud szórakoztató lenni. Ezt nagyon jól tudja Ivan is, már mondta neki, így nem tudja, hogy mit vár tőle. Szabadnapon is dolgozzon?... Mikor a férfi keze az arcához ér, és szépen egy tincset hátratol hajából alig észrevehetően elbizonytalanodik. Rendben, még nem volt dolga olyannal, aki épp úgy értett a csábítás mesterségéhez, mint ő maga. És ez most így hirtelen zavarba ejtő.* - A társaságommal most is szolgálok, de mintha már tisztáztuk volna, hogy szabadnapjaimon én nem a munkára vágyom. *Feleli a leányzó, több-kevesebb magabiztossággal, amennyi éppen telik tőle, de azért még nem igazán látszik, hogy Ivan kizökkentette őt ezzel az iménti mozdulattal. A daimon füle megrebben, ahogy látszik, hogy egyenesen feléjük fókuszál a hallásával, a figyelme csöppet felélénkült. Talán arra az érzésre, amit a gazdája felől kezdett érezni, a zavar és a magabiztosság röpke elveszése miatt.*

Vendég

*Megforgatja a szemeit Aya megjegyzésére.* - Hány szabadnapomon látott kegyed engem itt téblábolni? Általában messze elkerülöm olyankor ezt a helyet. Most kivételt tettem. Az ön kedvéért. *Mosolyodik el, és való igaz, általában máskol mászkál, ha szabadnapos. Más kérdés, hogy általában akkor meg nem itt másznak be az ágyába, hanem odahaza, a szobájába, de hát, na. Erről Ayának nem kell tudnia.* - Szoktam aludni is, kedvesem. Sokat. *Mosolyog, majd a csábos pillantásra egy kicsit mintha szélesebben mosolyodna el, bal kezét felemelve, de csak egy tincset simít ki a nő arcából.* - Ha nem olyan megeröltető önnek, akkor bizony szívesen venném a társaságát. *Ő már csak ilyen, voltaképp kikéri Aya véleményét is. Nem az a típus, aki, ha nemet kap, akkor menne a Madame-hoz hőzöngeni, hogy Aya nem teszi a dolgát, alighanem csak egy udvarias mosollyal elköszönne, majd távozna. És egy másik szabadnapján visszajönne Ayához. Nem az a típus, aki feladja a céljait, no.*

*Lassan elmosolyodik, mert hát bizony tud ő annyi nullát hozzátenni bármilyen számhoz, hogy még egy király se tudja megfizetni. Óvatosan végighordozza a tekintetét a férfi ruháján, felmérve azt - persze, ő sem arra célzott, hogy szolgálatban van, hanem arra, hogy mi a fenének van akkor még is itt. És miért pont őt szúrta ki.. Bár, ennek magyarázattá gyorsan meg is tudja. * - Nimfomán. *Csúszik ki a száján hirtelen, hiszen ha ez a nap szabadnap, akkor az előző napjait is itt töltötte... Kicsit sóhajt, az egyik kezét a szája elé emeli, és ahogy az emo-sok mostanában fényképezni szokták magukat, azzal a tipikus "Upsz, ezt tényleg hangosan mondtam?" pofit kezd el vágni, majd az ajkának görbületén látszik, hogy ezzel is csak finoman gúnyolni akarta a férfit.* - Mondjuk néha az estéit töltse el alvással is, drágám. *A daimon bizony csöndben üldögél, kicsit unatkozva, de azért hegyezi a fülét és figyeli, hogy miről meg a dumcsi. Aya közelebb lép, egészen közel, és csábosan elmosolyodik, újra megszólalva.* - Ezek szerint azt várja, hogy munkába álljak, Mosieau? *Nem tudok franciául, ez Möszijő és kész!*

Vendég

- Úgy gondolja? *Kérdezi, felvonva a szemöldökét, arra, hogy ne tudná kifizetni Ayamét. Naaagyon valószínűtlen, hogy tudna olyan árat mondani. Aztán a következő szavaira hátralép egy fél lépést, és végignéz magán.* - Úgy nézek én ki, mint aki szolgálatban van? *Kérdezi, bár ez ugye költői kérdés. Evidens módon nincs szolgálatban, civilben van.* - Igen, csak nők vannak szolgálatban, hát úgy gondoltam, benézek, és mit látok? Magácska egyedül álldogál, miközben minden más hölgyemény foglalt. Hát ilyenkor mit is kezdhetnék, Ayame? *Kérdezi, kis félmosollyal az arcán, fejét félrebillentve, felemás szemeiben kis fény csillan, ahogy kíváncsian lesi Aya reakcióit. A daimónnal nem foglalkozik, mivel az se nagyon adja jelét, hogy foglalkozna ővele. Ha a férfinak lenne, akkor az elbeszélgetne a rókával, de mivel nemvan, így nem beszél senki szegénnyel.*

*Illetve két valaki, hiszen Aya sem állt ma munkába. Mikor közelít egy férfi, odakapja a fejét, és egyik szemöldökét finoman felvonja, így félig unott félig kérdő tekintettel pillant oda. Ahogy meghallja az ajánlatot, szinte felköhécsel és kilép a pult mögül, hogy a férfi közelébe jusson. Valóban, így még nem látta a férfit, ennek ellenére azért az egyértelmű, hogy felismeri.* - Sajnálatos módon nincs az a pénz, amivel meg tud fizetni. *Válaszolja vissza, magázva, miközben a daimon csak úgy sündörög, csak úgy van, szótlanul. A nő a pillantásait nem nagyon tudja levenni a szempárról, mivel újdonság neki ez a látvány.* - Úgy tudtam, hogy ma csak nők vannak beosztásban... Meglepődök hát, hogy... Látom. *Egy pillanatig hezitál, hogy most magázzon, vagy tegezzen, de végül is a magázás mellett dönt. Iszik néhány kortyot a vízből, amit az imént kivett, majd várakozóan pillant vissza a fiúra. Figyelnie kéne az újoncot a pultban, de most nem arra figyel.*

Vendég

*Tömeg ide, tömeg oda, egyvalaki ma nem dolgozik, mégis erre veszi az irányt, bár ez a ház így nem sokat láthatta. Nem a szokásos lezser ruhái vannak, de nem is a napközbeni elegáns ruhái, inkább átmenet. Bár tény, hogy az elegáns felé hajlik inkább, meg igen, szemén napszemüveg. Éjjel. Noná, hogy Ivan az, ki más is lenne? Benyit, könnyeden, határozottan, körbenézve. Futó pillantást vált Kittyvel, aki éppen akkor megy hátra egy ügyféllel, ő pedig körbenéz, bár a napszemüveg mögül nem látszik, és megpillantja az unatkozó Ayamét, hát arrafelé veszi az irányt.* - Ha a kisasszony ennyire unatkozik, mit szólna egy vendéghez? *Kérdezi, mindenfajta köszönés nélkül, megállva Ayame előtt, elmosolyodva, és csak akkor tolja fel a fejére a napszemüveget, felemás szemeivel a nőre nézve. Aya eddig nem nagyon láthatta violaszínű jobb szemét, hiszen itt mindig takarja, a nő pedig aligha mászkál oda, ahol nincs a fiatal férfin kontaktlencse.*

» Madame Gizell jósdája
» Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Similar topics

Similar topics