Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

*Két hete járhatott itt utoljára Armand, akkor üzleti ügyben jött, most pedig más célja van. Egy sárgás ing van rajta, azon kívül farmernadrág és farmerdzseki, valamint elegáns cipő. Amint benyit megcsapja az a szokásos illat amikor ide belép. Még nem ismerte fel senki se, miközben vonul nem is célja, hogy észrevegyék. Csendesen vonul hátra Ayamét keresi. Tudja hol van a szobája, és mivel látta hogy kint nincs így arrafelé tart. A szobából halk nesz szűrődik ki, valószínűleg a szobában van, és ahogy áthallja nincs vendéggel, szóval nem is zavar. Magabiztosan kopog az ajtón.* -Szabad? *Közben a mutató és a kisujjával megigazítja a szemöldökét, de igazából semmi célja sincs az egésznek csak azt a fél pillanatot tölti ki amíg Ayame ki nem szól az ajtón.*

- Azt látom, hogy a szokásos félprosti élet... * Mosolyog a férfi. No igen. Aki ismeri, azt tudhatja, hogy férfi cseppet sem azért jött, hogy Ivannal testileg múlassa együtt az estéjét.* - Óhhh köszönöm. A kígyók békák üdvözletüket küldik neked... * Mondja vigyorogva, majd a zsebéből elő"varázsol" egy kis fiolát felvillantva azt. Majd aztán el is teszi.* - No... aztán mi jót hallottál mostanság? Vagy... volt időd hallani valamit az orgazmus sikolyain kívül, amit a bájos lányok hallatnak mint az előző barátosnéd? Láthatólag kifejezetten elégedett lehetett veled... * Villant egy mosolyt, majd a bort kicsit meglötyköli a pohárba és megszagolja.*
- Hiába... ez ég mindíg minőségi... * Sóhajt elégedetten, majd belekortyol.*

//Fagy//

Vendég

*Ivan felpillant az ajtókicsapódásra, és halványan elmosolyodik, láthatóan kevésbé örült volna, ha a dzsinn tör be ilyen lelkesen. Akkor annak csúnya vége lett volna, mint ahogy Ivan is nagyon jól tudja.* - Nocsak, egy visszatérő vendég. *Néz fel a Redrickre a zöld szempár, majd halk, elfojtott kuncogásra emlékeztető hangot ad ki.* - Oh, én remekül vagyok, köszönöm. Csak a szokásos, unalmas férfiprostituált-élet. *Mosolyog, egy biccentéssel megköszönve a koktélját. Persze, ha napközben futnak össze a palotanegyedbe, Ivan alighanem azt mondta volna, hogy "szokásos, unalmas nemesi élet". De a lényeg ugyanaz, Ivan éli az életét, ahogy mindig.* - No és veled mi újság? Hogy vannak a hüllőid és kétéltűid? *Kérdezi, miközben a cigarettásdobozt Allan felé nyújtja, megkínálva.*

* Az ajtó nagy lendülettel nyílik. Két lehetőség van. Két lény nyitja így a bordéj ajtaját. 1: Solmyr a dzsinn, aki Medeát keresi. 2: Allan Redrick. Ám a második jön be. Allan besétál, majd azonnal körbejáratja a tekintetét. Meg is látja akit keres. Odasétál szépen lassan Ivanhoz.*
- Üdvözlet barátom. Mi újság, mi újság? * Kérdi miközben ledobja magát a srác mellé. Int a csaposnak, hogy csak a szokásosat, mire az nemsokára kihoz egy öblös boros poharat, tele vörösborral. Ivannak meg a kedvenc koktélját.* - Hogy s mint? Jól megy sorod kedves barátom? * Kérdi mosolyogva. Ez a mosoly, amit kevesek kapnak. Kevés olyan ember van, aki barátjának tekintheti Allant. De Ivan annak vallhatja magát.*

Vendég

*Az egyik szobákból egy fiatal férfi sétál ki, legfrissebb kuncsaftját kíséri ki. A fiatal nő (mert ez éppen nő) elégedetten mosolyog Ivan oldalán, majd pénzt nyom a fiatal férfi kezébe, és a kacsintásából egyértelmű, hogy nem utoljára volt Ivan vendége. A férfi mosolyog, leadja a pénz egy meghatározott részét a Madame-nak, majd lehuppan az egyik székre. Gyakorlatilag lecsúszik a széken, minden az elhelyezkedése, csak nem elegáns, mint általában napközben. Haja zilált, inge úgyszintén, nadrág, cipő, egyszerű öltözet. Fekete haját kisöpri a szeméből, miközben cigarettára gyújt. Amikor kifújja a füstöt, és lassan felemeli a fejét, megcsillannak zöld szemei. Két zöld szem - a mugli módszerek, mint a kontaktlencse, csodákra képesek. De persze ezzel egyáltalán nem kevésbé attraktív, mint általában. Csak kevésbé felismerhető.*

*Mikor a férfi távozóra fordul, akkor biccentneki, és mosolyogva elköszön. Mielőtt a férfi elviharzana, még odalép mellé és egy kis puszit ad az arcára. Igen, puszit, igen az arcára, csak baráti elköszönő puszi féle ez. Lehet, hogy meglepi a fiút, de nem zavarja. Végül is elvállnak, és amúgy is ideje visszamásznia a pult mögé. Elpakol az asztalról, és szépen elmegy mára már bnem megy nagyon az emebrek közé. Van máshol is dolga.*

// Köszi a játékot!//

-Nem kérek többet, köszönöm. Tíz órától egy kis összejövetelt tartok a barátaimmal, és nem szeretnék még idő előtt lerészegedni. Hamarosan így is indulok. Sőt, szerintem jobb ha már azonnal el is indulok. *Felveszi a kabátját még az asztalnál ülve, de még nem áll fel.*
-Köszönöm szépen az estét. Viszlát. *Ezzel távozik is. Elindul a kereskedő negyed felé.*

- Rendben, értem. Akkor midnenképpen megpróbálok elszabadulni. *Mondja a nő, mosolyogva, és az ékszerekre csak legyint egyet.* - Nem vagyok az ékszerek elkötelezett szerelmese. Az csak egy árú, csak egy dísz, és úgy érzem nekem még nincs szóükségem arra, hogy ékszerekkel vonzzam a tekinteteket. De persze szívesen megcsodálom őket, hogyha már egyszer úgy tartják, hogy a nő legjobb barátja a gyémánt. *Észreveszi, hogy a férfi pohara kiürült, így kérdőn felvonja a szemöldökét.*
- Nem kér többet? Csak nem fél, hogy időelőtt lerészegítem? *Ismét egy cserfes félmosoly, miközben a keze tétovázik, hogy öntsön e, vagy ne.*

-Ne aggódjon, nincs egy ránca sem, efelől biztosíthatom. Igen ott van a boltom, a kereskedő negyedben, a házam alatt, szóval a címet is tudja. *Meg sem lepődik azon amit Ayame mondd, ismeri az embereket eléggé.*
-Majd nézzen körül, biztos talál valami szépet magának, rengeteg ékszer közül válogathat. Vannak ott tiszta dolgok is.
*Üres már a pohara, de nem akar már inni ma este, ez a kevés is elég volt, ma még biztos meg fogják kínálni pár pohárral, nem szeretne még a baráti találkozó előtt lerészegedni.*

- Igen, tudom, és olykor-olykor elborzasztó, hogy kik is kötnek itt ki. Házasok... Akiknek gyönyörű feleségük, és kisgyermekük van. *Kissé elfordul, fájdalmasan, hiszen ő is vágyna a családra, gyerekekre, de ez még nagyon, nagyon messze van, illetve hogy férjet találjon. Ki akarna elvenni egy... Éjszakai pillangót? És a gyerekről álmodoznia is kár, tudja jól.*
- Egy medál? A fiatalsághoz? Megértem, én is vágynék az örök fiatalságra. Habár, még úgy érzem nem jött el az idő arra, hogy ezért aggódjam. Vagy már vannak ráncaim? *Kérdezi kétségbeesetten a nő, persze csak játszva a kétségbeesést, és végigsimít az arcán, majd a nyakán, mint az arckrém reklámokban. Amit persze még sosem látott, nem egy nagy tévé néző. * - Szívesen elmennék megnézni a boltját, habár nem tudom, hogy mikor enged el újra a Madame. Egy bevásárlásra talán elkéreckedek, és ellátogatok magához. A Kereskedő negyedben van a boltja, ugye? *Kérdezi újra sosem fog kifogyni a kérdésekből.*

*A nő bátran kérdez, ő pedig készségesen válaszol is.*
-Ide még eljönnek, nem is kell kérlelni őket, maga csak tudja, hogy nem csak kis rangú emberek járnak ide. *Kicsit kortoly az italból, majd a pohár aljáról megissza a maradék kis italt.*
-Egy medál volt a csomagban, a vén bolond azt hiszi, hogy ez megmentheti a haláltól. Kering pár történet arról a medálról, és az öreg el is hittek őket. Egyszer, ha a Madame elengedi nézzen át hozzám a boltba, aztán megnézheti hogy megy az üzlet.

*Egy kicsit elmoslyodik, amikor hallja, hogy igen gyakran jár ide a férfi. Kcisit csodálkozik rajta, hiszen tényleg nem emlékszik rá túlságosan. Kicsit rossz, hogyha az emberről többet tudnak, annál, mint amennyit ő tud a másikról. Hiszen úgy is ismerkedtek meg, hogy Armand már tudta, hogy kivel is áll szemben.*
- És hajlandóak leereszkedni ide, az első szintre? *Kérdezi a palotai urak kapcsán. * - Elővigyázatos, ez egy igazán jó tulajdonság. Csak ne legyen túlságosan az, mert azt már halványan üldözési mániának szokták hívni. Bár magának van mit rejtegetnie, hogyha így megy az üzlet. Mit adott át annak a férfinak? *Hogyha azt mondja kérdezzen, hát ő kérdez. Nem faggatni akarja, csak csevegő hangnemben társalog, néhány kedves pillantással.*

-Hogy milyen gyakran járok ide? Van amikor hetente 2-3 alkalommal, attól függ, hogy milyen az ügyfél. Sok embert nem lehet levinni a sötét negyedbe, a nagy urak a palotákból nem hajlandóak leereszkedni a szennybe, szóval ők vagy ide beszélnek meg találkozót, vagy a boltomban üzletelünk. Néha van hétvége, hogy eljövünk ide iszogatni barátokkal.
*Megint ivott egy kicsit az italból.* -Nem is csodálom, hogy nem látott. Nem mindig szeretem, ha mások ismernek fel először, inkább én mutatkozok be mindenkinek személyesen. Aztán ha egyszer már nem tudom sakkban tartani a rend éber őreit, onnantól még inkább rejtenem kell magam.

*A nő kicsit befuccsoltnak tartja a témát, illetve azt, hogy miről is beszélgessenek. * - Valóban, igaza van. Maga az, amit az életemből mindig csak elfelejteni akartam. *Egy kicsi mosolyt ejt, félmosoly, és cserfes cseppet, majd balkezével lekönyököl, és csuklóján megtámasztja az állát. Figyeli a fiú arcát, halványan rebegtetve a szempilláit. Nem akar ő igazán csbítani, csupán munkai ártalom, megszokás.*
- Kérdezzek?... Nos... Milyen gyakran jár a Piroslámpás házban? Meert ahogy látom, az ügyleteit itt folytatja le. Eddig nem akadt meg a szemem magán, de most, hogy tudom kicsoda, eléggé gyorsan észrevettem. És miért pont itt? *Kérdezi, kedves mosollyal, érdeklődve, sötét szemeivel figyelve a férfit.*

értem mit mondd. Egy nagy család, akik összetartoznak. *Ki szünetet tart, egy újabb korty az italból.* -Mire kíváncsi egy tolvaj életéből. Ha jól vettem észre nem szeretni a témát, nem kötik hozzá kellemes emlékek. De akármit szívesen mesélek, csak kérdezzen. *Kicsit szórakozik a pohárral, alakítgatja ide oda, színezgeti benne az itlat, csak úgy pótcselekvésként, szinte észre sem veszi. Ez jobb helyzet most, van amikor a kinézetét váltogatja ide oda, ami elég feltűnő tud lenne, és zavarba ejtő is egyben.*

*A nő csendesen hallgat, jó vendéglátó módján, és figyeli a szavakat, hiszen valahol még érdekli is az, amit hall.* - Nem feltétlenül. Vannak mások is, akik annyit dolgoznak, hogy néha kapnak egy kis kimenőt, helyettesítik őket. Az itteni lányok nem csak riválisok kuncsaft szempontjából, hanem barátok, szinte egy család vagyunk. *Mondja majd kicsit felvonja a szemöldökét a feltételezésen.*
- Ezt azt hiszem bóknak veszem. De nem, nem így történt. Fizikailag mentettem meg az életét. De nem szeretnék már erről beszélni, rég volt, és, habár jogosan és jót tettem, nem kellemes emlék. *Próbál könnyedén beszélni, csevegő hangnemben de lehet, hogy nem találja pont el azt a hangnemet.* - Maga nem szeretne valamit mesélni? Én semmi érdekessel nem tudok szolgálni.

-Köszönöm. *Megköszöni az italt, és csak egy kis kortyot iszik. Úgy tervezi, hogy egész este ezt a poharat fogja iszogatni, nem akar többet inni.*
-Értem. Hasonló a kapcsolatom a mesteremmel. A fiának tekint. Gondolom ezért is ülhet most itt velem, és nem a pult mögött kell dolgoznia, mint másoknak. *Közben körözget az itallal a pohárban.*
-Mivel mentette meg a Madame életét, ha elmeséli? Talán olyan sok vendég jött maga miatt?

*Amikor hallja a kívánságát a férfinak, egy percre eltűnik az asztaltól, és a pulttól hoz egy pohár Scotchot, de igazából az üveget is magával hozta, hátha továbbra is megszomjaziki, akkor ne kelljen mászkálnia. Lerakja az asztalra a poharat, beleönti az italt, és a fiú elé tolja, az üveget csak egyszerűen lerakja az asztalra. * - Maradhatok, Charlotte átveszi a helyem. Miután ide kerültem, a Madame egyre magasabbra emelt az itteni rangsorban... Tudja... Megmentettem az életét. Azóta bánik velem úgy, mintha a saját lánya lennék, ezért nem kell úgy dolgoznom, mint a többieknek. Többség nem neheztel rám, vannak, akik Madame lányának hívnak... Nem olyan bántó, csak van amikor kissé kínos. *Mondja a nő, őszintén, hiszen nincs miért hazudnia. Az a dolga, hogy beszélgessen a vendégekkel, illetve szórakoztassa őket. Figyeli, ahogy a férfi iszik, miközben a feltűzött hajából kiszabadult tincsét teszi vissza egy gyors mozdulattal.*

-Egy pohár Scotchot, ha lenne olyan szíves. Aztán maradhatna beszélgetni egy kicsit, ha csak nincs más dolga.
*Mondja, és lecsúsztatja a farmerdzsekit a válláról, és megigazítja az inge nyakát. Kicsit kiöltözött, mert tudta, hogy ide fog jönni, és számított rá, hogy találkozni fog Ayaméval. Számított rá, hogy a nő észreveszi akkor is, ha az ő szemei nem találják meg.* -Mióta ilyen különleges a kapcsolata a Madammal? Miért félti ennyire? *Kérdezi, mikorra már megérkezett az itala.*

*A nő helyet foglal, rákönyököl az asztalra kicsit előredőlve. Hallgatja a fiú szavait, miközben kicsit megdöntött fejjel figyeli az arcát.* - Persze, hogy nem, csupán okot kerestem, hogy idejöjjek. De a Madame elvárná, hogy a jövedele egy részét itt költse el. *Mondja, egy kis mosollyal, miközben lassan felsóhajt.*
- Nos, nem igazán. Tudja a Madame nem szeretne nélkülözni, így is úgy érzi, hoyg túl sokat vagyok távol. A munka kötelez. Kér valamit inni? *Kérdezi a nő, segítőkészen, hiszen ez a munkája. Szívesen hoz valamit inni a férfinak, vagy bármi mást, amire szüksége van. *

*Kezével int, hogy csak nyugodtan üljön le Ayame.*
-Évek óta itt cserélek árut, eddig a madamnak nem volt ellenére. Üdv. Jó látni.
*Közben mélyre csúsztatja a 800 aranyat a zsebébe, hogy egyáltalán ne is legyen feltűnő a dolog.*
- Azért látom azonnal kis is szúrta, hogy mi történt itt. Járt azóta kint, mióta utoljára találkoztunk?
*Kérdezősködik Armand, miközben biccent az éppen távozó férfinak.*

*Bent nagyban megy a mualtozás, a tánc, a nevetés, a háttérben vidám zene szól, mintha csak a western filmek mocskos bárjait látná az ember. De annyira nem vészes. A lány éppena őult mögött áll, természetesen teljesen kicicomáz va, kifestve feltünően, de ízlésesen. A ruhája lényegében egy eléggé feltűnő, selyemszálas kimono, alatta viszont igen csak érdekes csipke darabokat visel. De ezt itt lent senki sem látja, csak ő tudja, hogy mit visel. Amikor észreveszi Armadot, és a férfit, ahogy kicserélik a tárgyat és a pénzt, kicsit felvonja a szemöldökét. Odabiccent a másik pult mögött álló lánynak, hogy kicsit körbenéz, és odasétál Armadhoz.*
- A Madame nem szereti, hogyha illegális árúcserét folytatnak a házban. *Mondja a nő egy vékony mosollyal, miközben a fiú mellett lévő székre pillant, hogy tekintetével megkérdezze, leülhet e.*

*Fél öt körülire beszélt meg egy találkozót Armand az egyik vevőjével. Egy értékesebb medált kellett megszereznie neki. Mondhatni elég nehéz munka volt ellopni a tárgyat, mivel erős mágikus védelem védte, amit bár nem volt könnyű feltörni, mégsem ez jelentette a legnagyobb problémát. A medál egy szobor nyakában volt, és amint levette a nyakból a medált a szobor életre kelt. Hetekig kereste a trükkjét a lopásnak, és még így sem volt benne biztos, hogy össze fog jönni.
Az ajtón belépve már látta az ősz szakállas férfit az egyik asztalnál. Valószínűleg azért kell neki a medál, mert egyes források szerint megállítja az öregedést, ezért fájhat rá a foga az öregnek.*
-Jó napot! Meghoztam. *Átcsúsztatja egy kis zacskóban a medált, és elveszi a férfi elől a pénze zacskót..* Köszönöm.
*Az öreg távozik, Armand pedig még ül egy kicsit, arra vár, hogy hátha meglát valakit a mulatóban.*

*Mikor int a férfi, akkor leengedi a kancsót, és azért cseppet meglepődve válaszol erre az érdekes mondatra.* - Átlagosabb?... Magának az az átlagos, hogyha valaki évekig az utcán él, hogyha valaki otthagyja a taníttatását, és hogyha valaki a piroslámpásházba kerül, szinte gyermekként? *Értetlenül pillant a férfire, de az már úgy sem válaszol. Kifizeti a beszélgetést, és az italt is, annyit ad, amennyit ő gondol, hiszen árak nem lettek lefektetve egy beszélgetésért, és masszázsért. De nem fukar, annyit ad, amennyit kell, és még visszatértét is jósolja.*
- Viszlát, és remélem még találkozunk, remélem valóban nem rontottam el a kedvét. *Köszön el, egy kicsit meghajolva, biccentve, és mindent visszavisz az asztaltól. A férfi távozott, de neki még koránt sincs vége az éjnek, még rengeteg dolga lesz valószínüleg pirkadatig. Talán olyan is, ami nem emgy ilyen simán, zökkenő mentesen. *

*Egy egyszerű intéssel jelzi, hogy köszöni,d e nem kér több italt, elég volt neki az, amit eddig magába döntött. Eztán feláll, Ayaméval szemben, fejét megbiccenti felé.* -Ugyan, megnyugtató egy ilyen átlagosabbnak mondható élettörténetet hallgatni. Érdekes dolog az emberek múltja, de én nem igazán hallhatok efféléket. A társaság kellemes volt, köszönet érte, azt hiszem, majd még vissza is jövök. *Majd zsebébe nyúl, előhúzva a pénzt, italt és szolgáltatást beleszámolva, majd a nőnek nyújtja.* -Örvendtem a szerencsének, talán még látjuk egymást. *Egy enyhe mosolyt még megejt a férfi, majd távozóra fogja, megindul kifelé a házból.*

» Madame Gizell jósdája
» Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Similar topics

Similar topics