Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

*A nő csendesen hallgat, jó vendéglátó módján, és figyeli a szavakat, hiszen valahol még érdekli is az, amit hall.* - Nem feltétlenül. Vannak mások is, akik annyit dolgoznak, hogy néha kapnak egy kis kimenőt, helyettesítik őket. Az itteni lányok nem csak riválisok kuncsaft szempontjából, hanem barátok, szinte egy család vagyunk. *Mondja majd kicsit felvonja a szemöldökét a feltételezésen.*
- Ezt azt hiszem bóknak veszem. De nem, nem így történt. Fizikailag mentettem meg az életét. De nem szeretnék már erről beszélni, rég volt, és, habár jogosan és jót tettem, nem kellemes emlék. *Próbál könnyedén beszélni, csevegő hangnemben de lehet, hogy nem találja pont el azt a hangnemet.* - Maga nem szeretne valamit mesélni? Én semmi érdekessel nem tudok szolgálni.

-Köszönöm. *Megköszöni az italt, és csak egy kis kortyot iszik. Úgy tervezi, hogy egész este ezt a poharat fogja iszogatni, nem akar többet inni.*
-Értem. Hasonló a kapcsolatom a mesteremmel. A fiának tekint. Gondolom ezért is ülhet most itt velem, és nem a pult mögött kell dolgoznia, mint másoknak. *Közben körözget az itallal a pohárban.*
-Mivel mentette meg a Madame életét, ha elmeséli? Talán olyan sok vendég jött maga miatt?

*Amikor hallja a kívánságát a férfinak, egy percre eltűnik az asztaltól, és a pulttól hoz egy pohár Scotchot, de igazából az üveget is magával hozta, hátha továbbra is megszomjaziki, akkor ne kelljen mászkálnia. Lerakja az asztalra a poharat, beleönti az italt, és a fiú elé tolja, az üveget csak egyszerűen lerakja az asztalra. * - Maradhatok, Charlotte átveszi a helyem. Miután ide kerültem, a Madame egyre magasabbra emelt az itteni rangsorban... Tudja... Megmentettem az életét. Azóta bánik velem úgy, mintha a saját lánya lennék, ezért nem kell úgy dolgoznom, mint a többieknek. Többség nem neheztel rám, vannak, akik Madame lányának hívnak... Nem olyan bántó, csak van amikor kissé kínos. *Mondja a nő, őszintén, hiszen nincs miért hazudnia. Az a dolga, hogy beszélgessen a vendégekkel, illetve szórakoztassa őket. Figyeli, ahogy a férfi iszik, miközben a feltűzött hajából kiszabadult tincsét teszi vissza egy gyors mozdulattal.*

-Egy pohár Scotchot, ha lenne olyan szíves. Aztán maradhatna beszélgetni egy kicsit, ha csak nincs más dolga.
*Mondja, és lecsúsztatja a farmerdzsekit a válláról, és megigazítja az inge nyakát. Kicsit kiöltözött, mert tudta, hogy ide fog jönni, és számított rá, hogy találkozni fog Ayaméval. Számított rá, hogy a nő észreveszi akkor is, ha az ő szemei nem találják meg.* -Mióta ilyen különleges a kapcsolata a Madammal? Miért félti ennyire? *Kérdezi, mikorra már megérkezett az itala.*

*A nő helyet foglal, rákönyököl az asztalra kicsit előredőlve. Hallgatja a fiú szavait, miközben kicsit megdöntött fejjel figyeli az arcát.* - Persze, hogy nem, csupán okot kerestem, hogy idejöjjek. De a Madame elvárná, hogy a jövedele egy részét itt költse el. *Mondja, egy kis mosollyal, miközben lassan felsóhajt.*
- Nos, nem igazán. Tudja a Madame nem szeretne nélkülözni, így is úgy érzi, hoyg túl sokat vagyok távol. A munka kötelez. Kér valamit inni? *Kérdezi a nő, segítőkészen, hiszen ez a munkája. Szívesen hoz valamit inni a férfinak, vagy bármi mást, amire szüksége van. *

*Kezével int, hogy csak nyugodtan üljön le Ayame.*
-Évek óta itt cserélek árut, eddig a madamnak nem volt ellenére. Üdv. Jó látni.
*Közben mélyre csúsztatja a 800 aranyat a zsebébe, hogy egyáltalán ne is legyen feltűnő a dolog.*
- Azért látom azonnal kis is szúrta, hogy mi történt itt. Járt azóta kint, mióta utoljára találkoztunk?
*Kérdezősködik Armand, miközben biccent az éppen távozó férfinak.*

*Bent nagyban megy a mualtozás, a tánc, a nevetés, a háttérben vidám zene szól, mintha csak a western filmek mocskos bárjait látná az ember. De annyira nem vészes. A lány éppena őult mögött áll, természetesen teljesen kicicomáz va, kifestve feltünően, de ízlésesen. A ruhája lényegében egy eléggé feltűnő, selyemszálas kimono, alatta viszont igen csak érdekes csipke darabokat visel. De ezt itt lent senki sem látja, csak ő tudja, hogy mit visel. Amikor észreveszi Armadot, és a férfit, ahogy kicserélik a tárgyat és a pénzt, kicsit felvonja a szemöldökét. Odabiccent a másik pult mögött álló lánynak, hogy kicsit körbenéz, és odasétál Armadhoz.*
- A Madame nem szereti, hogyha illegális árúcserét folytatnak a házban. *Mondja a nő egy vékony mosollyal, miközben a fiú mellett lévő székre pillant, hogy tekintetével megkérdezze, leülhet e.*

*Fél öt körülire beszélt meg egy találkozót Armand az egyik vevőjével. Egy értékesebb medált kellett megszereznie neki. Mondhatni elég nehéz munka volt ellopni a tárgyat, mivel erős mágikus védelem védte, amit bár nem volt könnyű feltörni, mégsem ez jelentette a legnagyobb problémát. A medál egy szobor nyakában volt, és amint levette a nyakból a medált a szobor életre kelt. Hetekig kereste a trükkjét a lopásnak, és még így sem volt benne biztos, hogy össze fog jönni.
Az ajtón belépve már látta az ősz szakállas férfit az egyik asztalnál. Valószínűleg azért kell neki a medál, mert egyes források szerint megállítja az öregedést, ezért fájhat rá a foga az öregnek.*
-Jó napot! Meghoztam. *Átcsúsztatja egy kis zacskóban a medált, és elveszi a férfi elől a pénze zacskót..* Köszönöm.
*Az öreg távozik, Armand pedig még ül egy kicsit, arra vár, hogy hátha meglát valakit a mulatóban.*

*Mikor int a férfi, akkor leengedi a kancsót, és azért cseppet meglepődve válaszol erre az érdekes mondatra.* - Átlagosabb?... Magának az az átlagos, hogyha valaki évekig az utcán él, hogyha valaki otthagyja a taníttatását, és hogyha valaki a piroslámpásházba kerül, szinte gyermekként? *Értetlenül pillant a férfire, de az már úgy sem válaszol. Kifizeti a beszélgetést, és az italt is, annyit ad, amennyit ő gondol, hiszen árak nem lettek lefektetve egy beszélgetésért, és masszázsért. De nem fukar, annyit ad, amennyit kell, és még visszatértét is jósolja.*
- Viszlát, és remélem még találkozunk, remélem valóban nem rontottam el a kedvét. *Köszön el, egy kicsit meghajolva, biccentve, és mindent visszavisz az asztaltól. A férfi távozott, de neki még koránt sincs vége az éjnek, még rengeteg dolga lesz valószínüleg pirkadatig. Talán olyan is, ami nem emgy ilyen simán, zökkenő mentesen. *

*Egy egyszerű intéssel jelzi, hogy köszöni,d e nem kér több italt, elég volt neki az, amit eddig magába döntött. Eztán feláll, Ayaméval szemben, fejét megbiccenti felé.* -Ugyan, megnyugtató egy ilyen átlagosabbnak mondható élettörténetet hallgatni. Érdekes dolog az emberek múltja, de én nem igazán hallhatok efféléket. A társaság kellemes volt, köszönet érte, azt hiszem, majd még vissza is jövök. *Majd zsebébe nyúl, előhúzva a pénzt, italt és szolgáltatást beleszámolva, majd a nőnek nyújtja.* -Örvendtem a szerencsének, talán még látjuk egymást. *Egy enyhe mosolyt még megejt a férfi, majd távozóra fogja, megindul kifelé a házból.*

*A nő hallgatja a férfi szavait, és kicsit bólint.* - Magától nagyon ritkán jönnek ide a Madame-hoz. Csak táncosok. Rúdtáncosok, vagy csak fellépő kedvű kezdők, akika színpadi alapokat szeretnék itt kecsegtetni, de ők nem árulják magukat. Bár meg kell küzdeniük azzal, hogyha a színpadon állnak, sok szeretetre éhes férfi előtt, akkor a zaklatástól nem menekülnek meg... Vannak erőszakos férfiak is itt. *Mondja a nő, miközben folytatja a masszírozást, csak lassan fárad a keze. De nem vészes, szépen masszírozgatva a férfi vállát, amennyire a tudásától tellik. * - Az éjszakám köt ide. Nappal engedéllyel távozhatok innen. Ahová szeretnék, de legtöbbször csak valami céllal enged el a Madame. Tudja, néha itt is vannak gondok, ezért levéllel küldet el erre, arra, de hogyha tehetem, akkor nappal normális életet élek... Csak olyan kevésszer tehetem... *Lelombozó lehet ezt hallgaattni, a következő percben elengedi a férfi vállát és összekulcsolja a kezeit.* - Elnézést, nem hiszem, hogy ilyen társalgásra vágyott volna. Elkeserítő az én történetem, és a gyerekes álmaim. Álom munka?... 10 éve még Auror akartam lenni, de már egyáltalán nem. Talán ma táncos lehetnék... Nincs semmihez tehetségem mrá, mint a mozgáshoz. Habár az alapműveltségem megvan, vagy talán több is, tanárnak nem mehetek el, varázshasználatom csekély... Nincs szükség semmire ebben a városban. *Mondja a nő, majd ellép a férfi mögül, szembe áll vele. A kezébe veszi a szakét, és felemeli, hátha a férfinak szüksége van még néhány kortyra, akkor önt. *

~Hm... Nem varázsol? Egyel kevesebb veszélyforrás ez esetben..~ *Na nem mintha egy efféle helyen aggódnia kéne bármiféle veszélytől, nem hallott még róla, hogy bárki balhézott volna úgy igazán ezen a helyen, vagy hogy komoly "balesetek" történtek volna. Persze, az nem mellékes, hogy nem is érdeklődött a dologról, szóval lehet, hogy napi siznt, hogy lelőnek valakit, vagy némelyik lány késsel ront a kuncsaftnak, ezeket sajnos sosem lehet tudni, de ahogy meghallja a mágia hiányát, érezhetően ellazul egy kicsit.* -Igen érdekes történet. Végülis érthető a helyzete, talán sokan kerülnek ide így, vagy van aki másképp, aki például direkt ezta szakmát akarja? Az talán nem lehet túl józan... *Az már kitalálható ennyi után, hogy nem a legbeszédesebb figura, ám próbálkozik valahogy felkerekíteni a témát, de mit kezdjen egy efféle bűnöző, mikro bűneiről nem beszélhet, elég ha egy szomszédos asztalnál meghallják, s már támadás áldozata is lehet, nem véletlen hogy nem mutatkozott be igazán.*
-És egész nap itt dolgozik? Vagy a nappalokat máshogy tölti? Esetleg csak jár-kel a város szebb részeiben? *Azt nem nézné ki a nőből, hogy a sötétebb helyekre járkál unalmas perceiben, sokkal inkább néz ki olyannak, aki próbál tiszta maradni mindenféle bajtól, de aztán ki tudja, hogy ennek a látszatnak mekkora része a megjátszottság. A maszírozást láthatóan élvezi, változtatásra nem is szorul rá.* -Hát melyik lenne az álom munkája? Bizonyára valami érdekes foglalkozás lehet. *Gondolkozik el hangosan, közben ismét poharáért nyúl, hogy felhajtsa azt a kevéskét, ami még benne volt. Inkább csak ízlelgeti az alkoholt, mintsem, hogy magába döntse, kortyokban fogyaszottta csak el, nem valami angy alkoholista. *

*Nem tudni, hogy ez a saké egyenesen japánból jött e, de ha hamisítvány, akkor mindenesetre igen jó. Változó, hohgy melyik vendég milyen minőségű italt kap, de Ayame mindig jó minőségű italokat visz magával, habár a beszélgetésből valószínüleg nem remélhet túl sok pénzt a férfitől.. De talán egy visszajáró vendég lesz. Ayame sosem élt japánban, így őszintén fogalma sincs, hogy eredeti e a szaké. *
- Értem. *Válaszol röviden a férfi nevére, miközben magának is tölt egy korty szakét körülbelül, nagyon, nagyon keveset. Nem issza valami bátran, csak kicsiket kortyol, hiszen nem illik lerészegednie... * ~ Tehát Hihibi.... Slo, jegyezd meg, hátha hallunk még valamit róla. Jobb megismerni a... kuncsaftot. - Aya... - Csend. ~
*Amikor a férfi elfogadja a masszázst, a nő leteszi a csészét, és a férfi mögé lép, szorosan. A két kezét a férfi vállára teszi, és finoman elkezdi masszíroznia vállát, várva a reakciót, hogy erősebben masszírozza, vagy csak lágyan, vagy valahola kettő között. Finom a keze, és ügyes, igazán jó ebben. Mikor a férfi az ismerettségét említi meg, a nő azonnal a kis ismerettségre gondol, nem tudni hogy miért, de a férfi nem tűnik egy nagy party-arcnak, mint az a férfi akivel tegnap találkozott... Armand igazi ismerkedős tolvaj, bár lehet, hogy csak a szakmabeliség miatt szólította meg őt. Illetve a volt szakmabeliség miatt. Folytatja a masszírozást, és enm szólal meg, csak amikor kérdezik.* - Ez egy igen hosszú történet... Kisemmizve tévedtem Nellondba, és sokáig, nincstelenül tengődtem, rákényszeredve a lopásra, az utcán élésre, amikor a Madame rám talált... Szállást kaptam, és biztos ellátást, költőpénzt... Egy évi éhezés után az ember mindent megtenne a meleg ételért, a szállásért, a ruhákért... Hatalmas az ár, de miután igent mondtam, már nem léphettem vissza. Azóta három év telt el, és már nem vagyok köteles semmi olyat tenni, amit nem akarok. De jól gondolja. Nem ez az álom munkám. De nem értek semmihez. Sosem tanultam, mágiát sem... pedig mágus vagyok. Még is mondhatni analfabéta benne. *Mondja a nő, őszintén, nincs mit elfednie a férfi előtt, úgy sem tud kezdeni az ifnformációkkal. De ő mesél, hogyha így kivánja. *

*Mikor a nő visszatér a szakével és borral, akkor a sakére bizony megemeli a tekintetét, rég nem látott már efféle alkoholt, nagyjából mióta hazáját elhagyta, de akkoriban meg még nem itta, csak látta, kicsi volt még, így egyértelmű, hogy melyiket választja. A nő, aki közben bemutatkozik, s mint kiderül az Ayame névre hallgat, önt a pohárba a férfinak is, és vélhetően magának is, Hihibi pedig a már teli pohárért nyúl. Csak enyhén a levegőbe emeli, mielőtt szájához venné, hogy megkóstolja.* ~Vajon ilyen az otthoni sake is, vagy ez csak egy hamis utánzat?~ *Gondolkozik el a dolgon, bár a választ nem valószínű, hogy megtudná valaha is, maximum ha megkérdezné.*
-Szóval Ayame. Részemről Hihibi vagyok, csak így, nem több. *Csak természetes, hogy van tovább is neve, ded talán már ezzel is egy kicsit sokat mondott, de hát mire jó az itteni szolgálat magasabb sizntje, mintsem titkokat őrizni, s nem valószínű, hogy bármit is tudna ő maga a férfi nevével kezdeni.*
-Hm, azt elfogadnám.* Mosolyodik el valós érzelmeket tükrözve ezúttal, mikor a masszázs szóba kerül, hiszen tényleg nem kis streszs az, ami ilyen munka mellett felgyülemlik benne. Úgy fordul, hogy Ayame hozzáférjen a vállához, közben folytatja a válaszadást.* -A célom csak a kikapcsolódás volt. Tudja, az nem árt néha, még ha az csak egy beszélgetésben is merül ki, vagy bármi másban. Az meg, hogy ismerettség van-e, szinte mindegy akkora ismerettségnél, amekkorával én rendelkezem. *A válasz kissé kétértelmű, hiszen ez alatt érthető az, hogy nagy az ismerettsége, vagy az is, hogy kicsi, persze ezt nem fogja a nő orrára kötni, miért is tenné.*
-És maga? Hogy került egy efféle helyre, ahol a férfiak vágyait lesi, hogy kiszolgálhassa őket. Gondolom nem ez az álom munkája, vagy tévednék? *Vet fel egy eléggé érdekes témát, még nem gondolkozott el rajta, hogy az efféle állásba hogy kerülnek be a nők, de talán most kiderül majd Ayame válasza által.*

*A nő, amikor elküldi a férfi valami inni valót hozni, akkor egy percre magára hagyja a férfit, és az italok felé fordul. Nem tudj,ah ogy miot is vigyena férfinak, de mivel látja rajta a japán származását, inkább valami japán szakét visz neki - jó magyarosan leírva. Viszi a szakés üveget, és két csésze szerűt hozzá, és két poharat, egy üveg borral, hogy a férfi választhasson, hogy mit szeretne inni. Amelyikre rábök, azt önt neki, ügyesen és gyorsan, majd felé nyújtja a poharat, vagy a csészét. A nő leül, mikor a férfi int, és bemutatkozik.* - Ayame, Ayame Drake. *Nem kérdezi meg, hogya férfinek mi a neve, hogyha akar bemutatkozik, hogyha nem, akkor nem, nem dolga ezzel zaklatni.* - Szolgálhatok valamivel? Esetleg egy masszázs?... Miért hozta ide az útja, így, céltalanul? Vagy csak könnyebb idegenekkel beszélni, mint egy ismert emberrel? *Kérdezi a nő, könnyed szavakkal, nyugodt hangnemben, egy bérgyilkos nyugodtságával. Persze nem az. Hogyha a férfi óhajtja, akkor megmasszírozza a vállát, beszélgetés közben, hogy ellazítsa. Valószínüleg van mit ellazítani. A róka ott ücsörög az asztaltól nem messze, és tekintetével végig figyelia férfit, és néha Ayamera pillant. De veel úgy is tartja a kapcsolatot. *

*A választ meghallva egy kisebb mosollyal az arcán visszadől a háttámlának, láthatóan elgondolkozik pár másodpercre. Csak ez után nyitja szóra a száját, mikor már döntését közli.* -Rendben. Akkor hozzon nekem valamilyen italt... Bármi megteszi, aztán üljön csak le beszélgetni. Azt hiszem ennyi megteszi. *Még nem járt túl sokszor ezen a helyen, ahogy a város angy részéről eltudja ezt mondani, hiszen nincs is olyan túl régóta, hogy ide jött, pontosabban annyi szabadideje nem votl ittléte alatt, hogy bármerre is körbe tudjon nézni, de talán egy kis beszélgetés megkönnyíti az életét, még a hozzá hasonlóknak is szüksége lehet néha egy-egy értelmetlen csevegésre, habár érzelmi kapcsolatokat nem szándéka kialakítani. Remélhetőleg a nő távozik pár másodpercre, hogy valamiféle itallal szolgálhasson, s mikor visszatér, Hihibi csak mutatja kezével, hogy üljön le, s már csak a bemutatkozásra vár.*

*Persze, hogy nem meglepő, hoyg nema legkedvesebb fiatalemberek járnak ide. Hiszen az ilyenek megtalálnák a társukat és nem lenne szükségük egy kis szeretet pótlásra... Hogy úgy mondjam. Mikor elkezd beszélni a férfi, lassan felemlei a tekintetét, az arcára, de a szemébe még mindig nem néz. Nem szokása.*
- A rangom a Madame után elsőként jövő, és már nem egyszerűen a testi vágyat csillapítom. Tanult nő vagyok, nem csak egy buta nincstelen, akinek ez az egyetlen hely, hogy megéljen. *Mondja a nő, nyugodt szavakkal, de eléggé fájdalmasak ezek a szavak, hiszen volt ő is olyan nincstelen... * - És meddő. *Habár ez csak akkor lenne nagy információ a férfinek, hogyha igénybe akarná venni a szolgáltatásait, amit úgy fest, hogy nem akar. A nő még mindig nem néz a szemébe, csak a száját nézi, amikor beszél.* - Szeretne beszélgetni? Vagy hozhatok valami frissítőt? Mondja meg maga, hogy mit szeretne. *Még midnig nem ült le, csak álldogál, hiszen a férfi nem kínálta hellyel, és az a dolg, hogy azt csinálja, amit ő akar. A fejével int a daimonnak, hogy menjen vissza a Madame-hoz és szóljon neki, hogy a férfi nem kíván lányt magának, csak beszélgető partnert úgy néz ki.*

*Hihibi kényelmesen elhelyezkedik a székben, hátradől és hasonlók, s csöndesen vár. Ez az állapot, bár megnyugtató és kis pihenéssel is szolgál, nem tart sokáig, hiszen egy nő jelenik meg Hihibi előtt. Egyből feltekint rá, lábait keresztbe helyezi, majd elgondolkozik, végül kis késéssel, pár másodpercecs néma csend után szólal csak meg.* -Jó estét. *Bár külsőre nem tűnne ki, de hangjából egy kicsit sugárzik a ridegség, persze ezzel a nőnek nem kell foglalkoznia, sőt, talán munkaköre hogy az effélét figyelmen kívül hagyja, na meg amilyen arcok néha ide járnak, talán nem is annyira meglepő az efféle viselkedés.*
-Konkrét szándékom nincs... Ezúttal legalább is. Viszont szívesen meghallgatnám, hogy maga mivel szolgálhat a számomra. *Láthatóan felfigyelt arra, hogy a nő rendelkezik ázsiai vérrel is, hiszen ahogy a kérdést felteszi, érdeklődve előrehajol, közben még jobban szemügyre véve a másikat.*-Maga valahogy más, mint a többi itteni lány, talán tud valami extrát? *VOnja fel a szemöldökét, s közben természetesen várja már a válaszokat.*

*Egy nő jelenik meg, a sok között átsurranva, hosszú, bíborszín ruhában, gésához hasonló öltözékben. Szeme is fél-vér mivoltát tükrözi, bájai egy ázsiai és egy angol keveredését sejtetik. A Madame küldte a férfihoz, hogy járuljon elé, kérdezze meg, hogy mi járatban van itt, és mit óhajt. Általában a Madame dolga, hogy elintázze az ilyen ügyeket, de most sok dolga van... Törlesztenie kell a lánynak a tegnapi kimaradása miatt is. *
- Jó estét uram. *Köszönti a nő, nyugodtan, nyomábana daimonjával, aki tisztes távolságból figyel, ügyesen mozogva, hogy sose legyen lábalatt. * - Mivel szolgálhatok önnek? Csak ejtőzni szeretne itt, vagy konkrét szándékkal jött ide? *Kérdezi a nő, tekintetét még midnig nem emelei fel, nem néz a férfi szemébe, csak valahová a melkasa környékére, de a csillogó ajkai érthetően beszélnek. Ő már nem az egyszerű utcalányok közé való, ami látszik az öltözékén is. Őt nem csak Arra lehet rendelni... elfogadhat olyan ajánlatot is, hogyha akar, de el is küldhet maga helyett bárkit... *

*A nap letűnt már az égbolt azon részéről, mely Nellondból látszódik, főleg egy házakkal teli utcáról, minden esetre a sötétség már leborult a városra, mintha csak lepellel fedték volna le. A legtöbben ilyenkor aludni térnek, vagy legalábbis visszatérnek otthonuk nyújtotta melegbe és biztonságba, de Hihibi számára ez jelenti csak a nap kezdetét. Ilyenkor éli ő igazi életét, nappal teljesen átlagos embernek ismerik őt, pedig nem az. Célja ezúttal este nem megszokott találka helyek, de nem sokban tér el a mai célpont az eddigiektől: a szórakozónegyed egy elrejtettebb helyére "téved" el, a piros-lámpás házhoz. Az egyetlenbe a városban. A kérdés csupán, hogy mi célja lehet az ittlétével. Ruhája hosszú, vörös kimonó, láthatóan lenge, ha egyesek ránéznek, már fáznak. Arcra, bár mosolyt nem tükröz, még is mintha kedvességet sugározna, de ez csak az álca, mely már ráragadt az évek alatt, üzlet közben megmutatja valódi kinézetét. Az ajtón belép, s szó nélkül indul meg egyre beljebb. Bejelentkezést nem ejt meg, hiszen cél nélkül érkezett valójából ide, ezt az is jelzi, hogy nem a hátsóbb sötétebb sarokba ül be, ahol kényelmesen intézhetné ügyes-bajos dolgait, hanem egy félreesőbb, ámde világos helyre. Nem szeretné, ha bárki is meglátná, na nem mintha olyan angy titok lenne, hogy néha bejár ide szórakozni is, kell az egy férfi embernek, de ne szereti, ha megnézik, hogynézd már, ott van Hihibi és nőt vár... Pedig ez a nagy helyzet, csak ül csöndesen, várva, hogy valaki odasasszézon hozzá.*

- Mit keres itt? Semmitse. Csak körülnéz..kicsit.. *Mondja elhalkulva és úgy, mintha nem is magáról, hanem valaki más személyéről beszélne, majd maga elé pillant. Egy patkány fut át a lábán, ettől kicsit megijed és megugrik, de amúgy semmi nyílt reakciója nincsen.*
- Amúgy meg köszi. De azthiszem én lelépek. *Int egyet az idegen felé, aki elég furcsán néz rá, legalábbis amit a szeme sarkából lát, majd megfordul és lassan nagy kerülővel a piros lámpás utcától távol megy a suliba vissza.* ~Ez ki volt? És..és... Semmi, hülyeségeken töröm az agyamat!~

-Elmesélnéd nekem, hogy egy fiatal lányka, még ha világos nappal is van, mit keres a szórakozónegyed egy ilyen kétes hírű részén? errefelé 3féle ember jár csak. Aki árulja a testét, aki megveszi az árult testet és az aki rosszban sátnikál. Te egyiknek sem tűnsz. Eltévedtél talán? *A férfi elgondolkodik, de nem látja értelmét, hogy az utolsó tippjét is felfedje a lány előtt. Még egy csapat elég nagyképű ahhoz hogy iylen helyekre is bemerészkedjen és kísértse a sorsot, azok a rátarti mágusképzős diákok. Bár találkozott nemrég egy csodálatosan szép és aranyosan naiv hölgyeménnyel, aki ott tanított de nem hiszi, hogy sokáig bírja közöttük.

~Naja persze, nem is ismer és csak így.~ *Látja az óvatos fejmozdulatokat, így ő is rápillent a házra. Az ablakban már többen állnak és csak vigyorognak a lányra. Lekapja a tekintetét és az idegen férfire néz, aki lassan elindult. Spirit is lassan utánaindul, de tisztes távolságban marad. Lassacskán már alig látszódnak a piros fények és már senki sem látja őket. Egy olyan utcasarokra érkeznek, ahol még nincs eltakarítva a hó, így térdig ér a fehér lepel. Spiritnek kezd átázni a nadrágja, de itt legalább csak ketten vannak. Ő és az idegen. Nem az a beszédes fajta amúgy se, most meg végképp nem. Főleg nem egy ilyen emberrel és plána nem egy ilyen rémisztő helyen. Lassan elhalkulnak a háttéri zajok, amik eddíg oly hangosnak tűntek. Spirit megáll és nézi az idegent. Vagy 12 méterre állhatnak egymástól, a lány nem mer közelebb menni hozzá.*

- Valaki, aki nem szívesen találkozna kihült tested maradványaival valamely sikátorban. Ha rám hallgatsz, elmegyünk ebből az utcából csak egy sarokkal, oda már nem látnak el a kiváncsi szemek. *A kiváncsi szemeknél a zöld szempár az ablakok felé sandít.* - Ugye érted miről bezsélek? *Majd a férfi elindul a megadott irányba, és reméli, hogy a lány is követni fogja őt. Ha mégsem akkor magára vessen.* ~Úgy látszik tényleg elpuhultam. A múltkor a kiskutyás kiscsaj, most meg ő. A végén még aurornak állok. Na még csak az kéne. A békés életet és a rend őrzését nem nekem találták ki.~ *Magában tanakodik, egy két szót esetleg az orra alatt is elmormolt közben de távolról sme az egész beszédet.*

*A férfit nézi, majd a házra mered megint, ahol meglátja a sötét árnyat. Nem látni az arcát, sem a többi testrészét rendesen, de fehéren villogó mosolya hirtelen feltűnik. Gyorsan lenéz és mikor elkapja a tekintetét és visszanézne a sarkon álló idegenre az már nincs ott. Észre sem veszi a lány, hogy hová tűnt. Az auraérzékelést azonban nem akarja megkísérelni, mert csak magának okozna fejfájást azzal, hogy ennyi ember auráját egyszerre akarná látni. Egyzser csak egy rideg hangot hall meg ő hozá beszélni. Most korom fekete színben levő szemeit balra fordítja, de nem mer megfordulni. Majd szépen lassan mégicsak az alak felé fordul.* ~Ő volt a sarkon, biztos vagyok benne.~ *Gondolja át és hitetlenkedő tekintettel néz az idegenre. Hallja szavait, de valahogy nehéz neki felfognia. Ám már nem remeg annyira, mikor meglátja a barátságos arcot. Csak egy kérdést tud feltenni kissé még remegő ajkakkal.*
- Te mégis ki vagy?

» Madame Gizell jósdája
» Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Similar topics

Similar topics