Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

-Dolgoztam, hogy ki tudjalak fizetni majd. *Mondja olyan széles mosollyal az arcán amekkora csak ráfér az arcára. És röviden megcsókolja,és már folytatja is a mondanivalóját.* -Volt pár megrendelésem, pár ritka festményre, és be kellett szereznem őket. Minden nap jönni akartam, de csak ma sikerült eljutnom idáig, ma is csak fogtam magam, nem bírtam tovább nélküled. *Halkan beszél, Ayame fülébe, miközben mélyen magába szippantja az illatát, hogy el se szálljon mellőle, legalább addif az emlékezetében maradjon az illata, amíg el nem alszik. Már nem nagyon van szükség színjátékra, hogy nem hallatszik ki semmi betudható annak is, hogy belefeledkeztek egymásba a felek.*

*Mikor a férfi leveszi a megtévesztő külsőségeket és magához vonja, megcsókolni, akkor viszonozza, szenvedélyesen, hosszan. Olyan rég látták egymást, és olyan régen beszéltek, hiányzott neki. A bók hallatán elmosolyodik, de fel nem nevet, csak biccentve köszöni meg. Mikor szóba jön a különleges vendég, akkor kicsit elpillant és felsóhajt.* - Túlságosan ragaszkodik hozzám. Azt meg nem csinálhatom, hogy nem adom meg neki azt... Amit akar. *Kicsit elhaló az utolsó két szó, majd megrázza a fejét, majd szépen hozzábújik, megölelve őt. * - Nem tudom meddig kell még. * Válaszolja röviden, hiszen tényleg nem tudja, majd tekintetével felpillant a férfire.* - És veled mi van? Olyan rég találkoztunk, és csak most jöttél. *Tekintetével Armandot nézi, várva a válaszát, miközben lassan befészkeli magát egy gondolat a fejecskéjébe... De még nem mondja el.*

// Bocsi, hírt írtam >.< //

*Mivel olyan téren nincs veszély egy pillanat alatt vissza is veszi eredeti formáját, de ha probléma lenne, akkor egy pillanat alatt vissza tudja maszkírozni magát. Hogy a külsőségekre már nem kell figyelni közel húzza magához Ayamét, és rendes köszöntés képen megcsókolja.* -Azért az ágy azon oldalán is elég szemet gyönyörködtető a látvány. *Két hangerőt tart fent, egyet a színészkedésnek, egyet pedig a magánbeszélgetések.* -Hogy bírod azt a fontos vendéget? *Érdeklődik Ayame iránt, mennyire bír a különleges kuncsafttal.* -Meddig kell még vele foglalkoznod? *Több kérdése is van, rég nem látta. Közben eldől az ágyon, úgy, hogy Ayame feje pont a mellkasán legyen, a szíve felett.*

*Mikor átkarolja a férfi, egy mosollyal rácsap a kezére, jelezve, hogy azért ne siessenek. Tehát kéreti magát, sejtelmes tekintettel. Kinyitja az ajtót, majd beengedi őt, és mikor beszélni kezd, mutatóujját a saját szája elé emeli, jelezve, hogy hallgasson. Becsukja az ajtót, majd közelebb lép és megöleli, így súg a fülébe.* - Látni nem láthat, de hallani hallhat minket... *Suttogja halkan, tehát az álcát nyugodtan leveheti, de a hangosabb hangok kiszűrődhetnek, nincs olyan távol a szoba. A nő lassan leül az ágyra, miközben végigméri újra az álcát. *
- Egész fess úriember maga. *Mondja, egy kedves mosollyal, miközben az ajtóra tekint, de senki sem közeledik, és kulcsra is zárta, nagy vész már nem lehet.*

*Innentől minden simán halad, már csak be kell csukniuk maguk mögött az ajtót. Armand Ayame mellett halad, át is karolja, azért ő is játsza egy kicsit a helyzetet. Az ajtóhoz érve megvárja amíg Ayame nyit ajtót, és csak utána megy be a szobába.*
-A szoba mennyire biztonságos, mennyire kell álcáznom magam? *Érdeklődi meg nagyon halkan Armand. Nem akar már a célvonal mögött lebukni, mert eddig olyan szépen játszották a szerepüket, és a felismerés is elég simán ment.* -Most már meg fogsz ismerni, ha ide jövök, bár máskor fogok csináltatni előjegyzést. *Még mindig csak halkan beszél, hisz nem tudja mennyire kell vigyáznia*

*Mikor megvillannak a szemek, már tudja, hogy kivel is áll szemben. A csípőjére teszi az egyik kezét, finoman, nem olyan parasztosan-tehenészlányosan, és megdöntött fejjel figyel. Várja, hogy még is mit fog mondani.* - Ha kellemes időtöltésre vágyik, azzal szolgálhatok. *Mondja, kissé elmosolyodva, miközben a másik kezével megigazítja egy gyors mozdulattal a haját. * - Hogyha izgalmas éjszakára vágyik... *Csábos félmosolyt ejt, direkt játssza a helyzetet, direkt magázik.* - Nos, a megfelelő ellenszolgáltatás fejében, azzal is szolgálhatok... Kövessen. *Mondja a nő, és szépen elindul a szobája felé, de először a csaposhoz szól oda, hogy kuncsafttal van, a pénz utólag. Csendben mondja, finoman, hiszen a luxus nem szokta kiordítani, hogy egy százas egy menet. Nem-nem, ez itt diszkrétebben megy. Egy kis mosolyt ejt még "Armand" felé, és könnyed léptekkel tovább indul, mielőtt még a csapos esetleg megkérdezné az álca nevét. Habár nem tudja, hogy nem készült névvel a férfi, jobb a névtelenség. A szoba ugye közel van a Madame-hoz, szóval... Azért résen van, míg az ajtóhoz érnek. Bár a Madame elviekben nem varázshasználó. *

*Na ugye, hogy ugye, Ayame felismerte Armandot. Most egy kicsit hűvösnek kell lennie, nehogy elárulja magát. Csak egy pillanatra megvillantja eredeti szemeit Ayaménak, és már tudhatja, is, hogy megtalálta a kedvenc vendégét.*
-Nem lehet itt valahova félre vonulni? *Kérdezi vissza nagyon halkan, ahol nem látnánk mások ott nem kellene ennyire játszani magukat.*
-Segíthetsz, egy kicsit szórakozni szeretnék. *Mosolyog szélesen Ayame arcába, így legalább megvan a hivatalos indok is, ami miatt félrehívhatja a szobájába Armandot, aki még álnevet se talált ki magának, annyira hirtelen elgondolástól vezérelve jött el a mulatóba ma este, már nem bírta elviselni Ayame hiányát.*

*A furcsa mutogatásra, hogy igen, te, gyere csak, meg ilyesmi, a nőből majdnem kibukik a nevetés, de végül csak elmosolyodik, és meleg barna szemeivel végigméri a férfit. Igen megfordul a fejében, hogy Armandról van szó, és ha valóban ő az, akkor mindenképpen követnie kell. Ha nem, akkor mi van? Egy félreérts, és finoman lekoptatja a gazdagnak tűnő férfit. Nem mintha a gazdagokat olyan könnyű lenne lekoptatni. Közelebb lép a férfihoz, követve őt, miközben az ajka megmozdul, de a nevét nem mondja ki, már csak az kéne.*
- Miben segíthetek ezen a korai órán egy ifjú idegennek, akit még sosem láttam, és nem is ismerek? *Kérdezi, cifrán, mosolyogva, és közelebb lép, suttogósra fogva a hangját, selymes suttogással kérdez újra.* - Te vagy az, ugye? *Kérdezi, szemeit a férfire vetve, próbálva kibogozni belőle Armand tekintetét.*

*Sikeresen felhívta magára a figyelmet, úgy tűnik, hogy nem volt nagyon bonyolult elérni ezt.* ~Már csak félre kéne hívnom.~ *Továbbra is szemez vele, és finoman mutat neki, valami olyasmit, hogy "Te, igen te, gyere csak ide." Próbálja az asztalhoz csalogatni Ayamét, de nem akar megszólalni inkább szórakozik egy kicsit, úgyis lesz idejük egymásra, amikor félrevonulnak a mulató zajától.* ~Vajon felismert már?~ *Csak találgat magában, hogy vajon felismerné-e. Ayame most is csodálatosan néz ki, tényleg kiemelkedik a többi lány közül, de nem csak öltözetével, hanem sokkal szebb is, bár ez lehet, hogy csak Armand saját, elfogult véleménye, számára egy jó ideje Ayame a legszebb nő a világon.*

*Ő éppen a pultnál könyököl, nagyot sóhajt, a néhány napja összesen egy embert fogadott, a Redrick fiút, de amúgy senkit. Ez kezd feltűnni a Madame-nak is, de a nő már kezdi gyártani a kifogásokat. Végül is, ő már megteheti. A Redrick fiú is épp elég pénzt hagy nála itt, minden alkalommal. Körbetekint, hogy kik is vannak éppen a mulatóban, és a kavalkádban észrevesz egy férfit, akit még sosem látott. Hát valóban, így még sosem látta. Nem, azonnal nem ismeri fel, de gazdagnak tűnik, felé pillant, egyenesen őt nézi. És ezeket a pillantásokat nem lehet félreérteni. Egy szép hosszú, selyemruhában van, kivágott, de elegáns, nem olyan közönséges, mint mindenki más lányé itt. Finoman ellöki magát a pulttól és könnyű léptekkel, jártasan kerülgetve az asztalokat, és embereket, kissé kíváncsi tekintettel megy a férfihoz oda. Nem szólal meg, cak fürkésző tekintettel, kissé felvont szemöldökkel figyeli őt. *

*Nemrég indult el otthonról, és már a mulatónál van. Rá sem lehet ismerni, annyira elmaszkírozta magát, csak Ayame ismerhet rá, hangja se árulná el. Egy igaz gazdag úr lép be a mulatóba. Igazán kicsípte magát Armand, egy kicsit be is újított a ruhatárába, hogy még véletlenül sem ismerhetnék meg, még az illata is más.* ~Vajon hol lehet?~ *A szeme körbe körbe cikáz a teremben, néz fel-le jobbra-balra, Ayamét keresi, d eddig még nem látja sehol sem, talán beljebb kéne mennie. Egy asztalnál foglal helyet, ekkor szúrja ki Ayamét.* ~Vajon felismer?~ *Szemezni kezd távolról vele, ha nem ismeri fel, akkor is felhívás a számára, hogy érdeklődik iránta, még ha nem is tud róla, hogy kicsoda valójában.*

Spoiler:

Vendég

*Viszont ha jobban belegondolunk, még a legbizalmasabb barátainak sem árulta el, hogy jelenleg mik zajlanak benne, így nem csoda, hogy egy olyan nőnek sem számol be róla, akivel csak az éjszakáit tölti. Az pedig tény, hogy Justin gyakran megy Ayaméhoz, de a nő igen gyakran utasítja vissza, így kénytelen mást keresni. Na meg tegnap láthatóan nem önszántából jött, hanem belökték, így sejthető, hogy Ivanhoz sem saját akaratából sétált oda. (Az meg mellékes, hogy aztán ez hogyan alakult.) Hagyja, hogy Ayame az ágyra döntse, na meg hogy vetkőztesse, majd a kérdésre halkan, röviden felnevet.* - Rád. Nem egyértelmű? *Felel végül suttogva.*

*Természetesen nem hisz a fiúnak, hiszen sejti a gondját, így legbelül igen csak nehezményezi a felé áramló hazugságot. De mindegy is, talán nem is törődne a dologgal, hogyha nem Ivanról lenne szó. Ez az egy dolog foglalkoztatja, kelhet úgy is mondani, hogy dühíti, hogy az a fiú, aki mindig érte ácsingózik, szépen besétál Ivanhoz, szobára, és nem is olyan hamar távozik tőle. Sérti az önbecsülését, bizony, pedig neki aztán tényleg nem lehet gondja magával. Mikor a fiú lassan közelít az arcával, kissé elmosolyodik, Engedi, hogy a fiú megcsókolja, engedi ám, ez a dolga. Lassan végigsimít a mellkasán, fel a vállához, a nyakához, majd vissza a gallérjához, és gombolni kezdi a ruháját, de úgy, hogy közben felel a csókokra, és le is dönti szépen az ágyra. Rámenősnek tűnik, de még is lágy, finom, és nagyon ügyesen vetkőzteti ki az ingjéből. Vagy gyakorlottan, tudja a fene. Egy pillanatra abbahagyja a csókot, és újra a szemébe tekint, de a keze nem áll meg. *
- Akkor felelj, mondd ki, hogy mire vágysz. *Mondja, visszatérve, hogy ne legyen néma a vendég, és hogy nem lehet a szemből pontosan kiolvasni semmit. Akkor mondja ki nyugodtan... Aya ajkain csábos félmosollyal várja, hogy Justin megszólaljon, de addig is, fürge ujjai végeznek az inggel. *

Vendég

- A lélek tükréből sem lehet úgy olvasni, mintha könyvből tennénk. *Feleli halkan, de azért persze ő is Ayame szemébe néz. Aztán persze követi a nőt, pontosabban mellette lépdel, annak kezét fogva. Megnyugszik, mikor valóban nem Ivan szobája felé mennek, hanem teljesen más irányba, de azért lopva körülnéz még néhányszor. Fő a biztonság. Ki tudja, talán nem is kuncsaftnál van, hanem a Madame-mal beszél meg valamit... A két kérdésre Ayamére pillant, és feszülten felnevet.* - Ugyan, semmi baj. Csak eléggé összekaptam az egyik itteni leányzóval, félek, hogy megint nekem esik a karmaival, ha nem kerülöm el. *Színtiszta hazugság - se a leányzó, se az összekapás nem stimmel, a többi meg pláne nem. De talán elfogadható. Leül Ayame mellé az ágyra, majd viszonozza a pillantást, aztán halványan elmosolyodik. Előrehajol, és megkísérli megcsókolni a nőt.*

Vendég

//fagy//

*Egy kicsit elkuncogja magát, majd mélyen a fiú szemébe néz.* - Elég a szeme. *Válaszolja, majd ugye elindulnak a nő szobája felé. Nem kell aggódnia, Aya szobája nem rég került közelebb a Madame-éhoz, tehát gyorsan rájön, hogy nem Ivan felé haladnak. Néha a nő hátrapillant, figyelve a tekintetét, hogy éppen mire gondolhat. Hát sejti, annyi biztos, hogy sejti. *
- Miért tűnsz nekem olyan feszültnek Justin? Valami baj van? *Kérdezi, negédes hangon, amiből csak az alapvető csábja és kíváncsisága érződik most ki. Mikor odaérnek lassan lenyomja a kilincset és bevezeti a szobájába, figyelve arra, hogy a fiú hogy viszonyul hozzá. Ideges e, amikor kérdez, vagy gyorsan túl tudna lépni. Bizony, ő a tekintetéből próbálja kitalálni, hogy mit szeretne, azonnal a lényegre térni, természetesen bevezetéssel, ahogy szokta a nő - luxushoz híven - vagy van rá affinitása, hogy beszéljen a tegnapról, hogy miért is ideges. Mert látta, bizony-bizony és teljesen lesokkolta a látvány.
A szoba kellemes, az ágy olyan puha, ahogy azt kell, minden egyszerűen tökéletes. leül, majd maga melléhúzza, kissé közel, arcát egészen közel tartva az övéhez, kíváncsi és egyben vágyódónak tűnő tekintetét Justinébe fúrva. *

Vendég

*Természetesen hagyja, hogy Ayame hozzásimuljon, majd felnevet.* - Ejnye... Akkor hogy tudatja veled a kívánságait? *Dönti félre a fejét, aztán várja a választ, és megkönnyebbülten mosolyodik el. Akárhogyis... nagy szüksége van most Ayamére, nem véletlenül hozzá jött. Ha a nő visszautasította volna, nem kizárt, hogy inkább hagyja a fenébe, és lelép - nem kockáztatja, hogy egy bizonyos személy észrevegye. Felvonja a szemöldökét, mikor Ayame odaszól a csaposnak, és az órára néz, aztán megvonja a vállát. Követi a nőt, de látszik, hogy néha idegesen körbepillant, pláne a szobák környékén.*

*Mikor a fiú a kuncsaft kívánságával hozakodik elő, játékosan, a nő kicsit közelebb lép, mondhatni szemből a fiúhoz simul és rárakja mutatóujját az ajkaira.* - Sss... Jó kuncsaft nem beszél. *Mondja, mutatóujjával végigsimítva az ajkain majd leengedi a kezét, és a bókra kicsit elmosolyodik. Nem szólal meg, egészen a kérdésig amire kicsit bólint, majd belefúrja a tekintetét a fiataléba, miközben ajka sélén egy csábos félmosoly jelenik meg. *
- A leggyönyörűbb nő kész neked adni a mai éjszakáját. *Hogy most valóban a munka miatt ilyen, vagy mi miatt csábítgatja már is a fiút, nem csak a szobában, na ezt nem tudni. Finoman megfogja Justin kezét miközben a csapos felé szól.* - A mai éjszakán a szobámban leszek, minden kuncsaft törölve. *Szól oda, miközben lassan, nyugodtan a fiút a szobájához vezeti. Nem kell sietni, nem ám, úgy is van még kérdése is majd, amit a fiúhoz intéz.*

Vendég

*Csak mosolyog Ayamére, majd mikor az kinyúl a rózsáért, elkapja a nő kezét, és csókot lehel rá. Igen, illedelmes, mint mindig. Majd halkan felnevet.* - Hát persze, Ayame... Bár, legutóbb még azt hittem, a kuncsaft kívánsága az előbbre való. Ha ő magázni szeretne... *Felvonja a fél szemöldökét, de közben persze mosolyog, nem gondolja komolyan, dehogy fogja emiatt megróni a nőt. A kérdésre összefonja maga mögött a kezeit.* - Gyönyörű vagy, mint mindig. Tetszik ez a ruha... Tényleg szép. Illik hozzád. *Mondja először, elengedve a füle mellett a kérdést, aztán végigmérve Ayamét. Majd a nő szemébe néz, és mosolyogva kitárja a karjait egy pillanatra, aztán leengedi.* - Milyen szél szokott errefelé hozni? Rám ér ma este a leggyönyörűbb nő ebben a kócerájban?

*Egy hosszú selyemruhát visel, haja feltűzve, stílusában egyértelműen a keleti gésákra hajaz az öltözködése. Nem csoda, hisz a vérében is ott a japán vér, és hát, a különleges keleti nők sokkal kelendőbbek is. Nem mintha Ayának kéne a ruhák selyme, vagy a smink, hogy szép legyen, így is úgy is gyönyörű. Szépen üldögél, mosolyogva beszél a csapossal, mikor egy szőke fiatal lép oda hozzá, és köszönti illedelmesen.*
- Ó, üdv itt Justin. *Köszönti mosolyogva, kissé megdöntött fejjel, próbálva nem lefagyni, hiszen azonnal a tegnap jut eszébe. Ugyanitt ült, ahonnan gyönyörűen látni azt a szobát, ahová Ivan felvezette. A rózsát finoman átveszi, úgy, hogy közben végigsimít a fiú kezén, kedvesen, finoman. Beleszagol, ahogy azt illik, mélyen, majd lerakja a pultra, és a csapos egy pillantás alatt vázába teszi.*
- Köszönöm a kedvességed. Megmondtam már ezerszer, hogy nem szükséges magáznod, Justin. *Szereti kimondani a fiú nevét, és ahogy kimondja, asszavai mögött valami édes, csábító utóérzet van. Kicsit közelebb lép a fiúhoz, miközben egyik szemöldöke csábosan felszalad, kis kérdéssel folytatja. * - Mi járatban itt, éjnek évadján?

Vendég

*Kissé idegesen igazítja meg az ingét a nyakánál. Nem tetszett neki a tegnapi furcsa időjárási változás, és mintha hallotta volna a pletykát, hogy megölték az iskola igazgatóját... Na nem mintha őt ez mélyen érintené, de ha a Nezabarban gondok vannak, azok átterjedhetnek Nellondra. Justint ugyan még ez sem érdekli, de ha a városban háború lesz, akár még neki is baja eshet, hé! Kiveri a gondolatokat a fejéből, mikor elér a mulatóig. A kezében tartott vörös rózsával együtt belép. Lehetne azt hinni, hogy csak egy random lánynak hozta, annak, amelyiket éppen el tudta csípni... De nem, ez a megtiszteltetés nem illet meg mindenkit. Egy bizonyos nőnek hozta, akinek a neve a rózsára kötött szalagon díszeleg, és aki ha éppen elfoglalt, akkor Justin a pultnál hagyja a virágot a számára. Kivételesen nincs rajta a napszemüveg, öltözéke pedig egy krémszínű ingből és egy ugyanilyen vászonnadrágból áll. Odabent lopva körülnéz, majd mikor Ivant sehol nem látja, ellenben Ayamét kiszúrja a pultnál, megkönnyebbülten lép beljebb. Egyértelműen az utóbbi felé indul, halvány mosollyal, és meghajol előtte.* - Virágot a legszebbnek, drága Ayamém. Hogy szolgál ma a kedve, egészsége? *Mosolyog, miközben felegyenesedik, és átadja a rózsát.*

Vendég

Spoiler:

Vendég

Spoiler:

Vendég

Spoiler:

» Madame Gizell jósdája
» Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Similar topics

Similar topics