Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

First topic message reminder :

Az érmének mindig két oldala van, tartja a mondás. Nellonddal sincs ez másképp. Egyrészről ott a Palotanegyed csillogása, másik oldalt ott a Sötét negyed mocska, amik közül egy fénysugár kiemelkedik, egy vörös fénysugár. Ha valaki követi, egy kis utcába jut, ami két oldalról ki van világítva vörös lámpákkal. Sok titkot rejt az utca, ha a falak beszélni tudnának, még a nemesi negyed néhány lakójának arcát is képesek lennének visszaidézni.
A főkapun a központi bárba juthatsz, ahol esténként csapodár műsorokkal, tiltott italokkal szolgál a mulató. Nem ritka itt a rúdtánc, vagy egy-egy szépen megkoreografált, de mégis pajkos előadás és szinte mindig hangos zene szól. A pultnál bármit megkapsz, ha elég mély az erszényed. A sötét sarkok asztalainál különös alakok üzleti ügyeiket rendezik, jobb ha nem is nézel arra, még a végén kiszúrnak maguknak, és nem távozol innen élve.
A Madame nem ritkán az éjszakai utcákat járja, a szórakozóhelyeket, csábító mosollyal csalogatva a férfi és női vendégeket egyaránt. Igen, a fényáradat mellett alighanem ez itt Nellond egyik legmocskosabb helyszíne, amit a városbeliek csak Piroslámpás háznak neveznek, de mégis kiemelkedik a kocsmák tömkelege közül. Afféle semleges helynek is mondhatnánk. A Madame maga sem gonosz, csupán e módon képes fennmaradni ebben a környezetben.
Odabent több kisebb ajtó is nyílik, kisebb leginkább boltnak kinéző helyiségekbe. Az üzlethelyiségek ablakai nagyok, és természetesen azok is vörös színben pompáznak. Mindegyik helyiségben tartózkodik egy-egy recepciós, aki fogadja a vendégek óhajait. Tizennyolc éven aluliakat természetesen a Madame sem enged be, még jó pénzért sem. Azon kívül, hogy eléggé erkölcstelen helyről van szó, alvilági alakok gyakran járnak erre, üzleteket kötni, esetenként magával a Madame-mal, vagy csak italozni a csinos lányokkal.

leírás: Cirelin és Christopher

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

Vendég

- Okés, akkor irány. Erre megyünk... *Vezeti mosolyogva a lányt a Madame-hoz, majd ott elbúcsúzik tőle, nem megy be vele, csak odakint várja meg. Aztán a lány pár perccel később kijön, és ugye visszasétálnak, helyet foglalva az egyik asztalnál.* - Nos tehát... új kollégát tisztelhetek benned ezek szerint. *Mosolyog, és csak a szemei rebbennek meg csak egy apró pillanatra, amikor a kontaktlencséjét kiszúrják, és elmosolyodik.* - Jó szemed van. A jobb szemem gyengébb, mint a bal. *Mutat a "bűnös" jobb szemre, amiben a kontaktlencse van.* - Ha szemüveget kéne viselnem, akkor az egyik csak sima üveg lenne... így kényelmesebb megoldás volt, tekintve, hogy a ballal tökéletesen látok. *Pontos, precíz fedősztori. Pedig hirtelen rögtönzött, elvégre ezt eddig senki nem szúrta ki. A színezettre meg csak még szélesebben elmosolyodik.* - Heterochromiám van, más árnyalatú a két szemem, és bizony az elég sokat elvenne úgy a vonzerőmből... így kellemest a hasznossal. A szemeim is egyformák, és még jól is látok.

* A lány elmosolyodik, majd mikor a srác a tegezést felajánlja, bólint egyet.*
- Rendben. Akkor...Szia.
* Majd mikor a fiú közli, hogy a Madammal kell beszélni, biccent. Az hogy oda kísérje-e a lányt, bólint.* - Az jó lenne. Szeretném, ha oda kísérnél... szeretnék beszélni vele. * Mondja mosolyogva. Ivánnak az feltűnhet elsőre is, hogy a mosolya nagyon szép, és nagyon kedves. Viszont első blikkre nem tűnik okosnak a lány.
**Jópár perccel később, beszélve a Madammal.**
Kitty kisétál, Ivánnal együtt, majd leül egy asztalhoz. Ivánnal szemben helyezkedik el, arcán elmélázó mosoly. Szeme folyton a fiú szemébe fúrva.*
- Kontaklencse? Tök jó... jól áll. Jó ez a szín.* Mondja mosolyogva* - De miért kell? Színezett lenne? * Gondolkozik kicsit, majd aztán félrebiccenti a fejét.* - Első blikkre azt mondanám... de nem vagyok benne totálisan biztos.* Hogy honnan következtet erre? Hát az bizony jó kérdés.

Vendég

*A hebegést kicsit félrebillentett fejjel hallgatja végig, végignézve a lányon, majd bólint.* - Értem. Nos, előszöris, akkor forduljunk a tegezésre: szóval szia. *Mosolyogva biccent.* - Ivan Botev, már egy jó ideje itt dolgozok. Tagfelvétel az mindig van, csak a Madame-al kell beszélni, vagy minimum Ayaméval, aki... *Itt körbepillant, majd vállat von.* - Alighanem éppen vendégnél van, mert nem látom sehol. No mindegy, de ha gondolod, odakísérhetlek én is a Madame-hoz... vagy, ha inkább azt szeretnéd, hogy Ayame kísérjen oda, mer ő mégiscsak a jobbkeze, vagy mi, akkor nyugodtan meg is várhatod. Egyszer elő kell jönnie. *Nem, nem kérdezi meg, hogy hány éves a lány - nagy valószínűséggel ha nem lenne nagykorú, nem tudna belépni a mulatóba. Ha meg valahogy mégis, akkor majd a Madame kipakolja, ennyi az egész.*

* Nem kell sokáig állnia, egy fiatal férfi már fel is pattan, és jön felé. majd megkérdi, hogy segíthet e valamiben. A lány azonnal megigazítja a ruháját,és próbálja azt elrendezni. Látszik, hogy kicsit zavarban van.*
- Öhm... szi...szia. Akarom mondani... Szép estét. Nem...azaz de igen.
*Mondja komoly zavarban, majd még egy pár pillanatig hallgat. Aztán nagy lebegő, és kimondja amit akar.* - Munkát keresek. És...nem nem tévesztettem el a házszámot. I...ide szeretnék jönni dolgozni...ha talán lenne tagfelvétel.
*mondja kicsit hebegve, majd aztán azért valamennyire megkeményednek az arcvonásai. Igazából nem néz ki túl idősnek. Kérdéses, hogy nagykorú e már.* - Őhm... Ki...Kitty Grey vagyok. * Mondja végre eljutva a bemutatkozásig. Szemeiben a zavar még mindig nem ült el.*

Vendég

*Az egyik asztalnál, meg egy fiatal férfi ül, egy öngyújtóval játszadozva, kicsit unatkozva. Kicsúszik a kezéből, koppan az asztalon, felemeli, megfordítja, megint lecsúszik, megint koppan, stb, stb, stb. Felpillant az ajtó nyílására, megpillantva a fiatal nőt. Még nem látta errefelé, tehát új... kérdés, hogy milyen értelemben. De mindegy is, ő talpra löki magát, és könnyed léptekkel a lány felé siet.* - Szép jó estét. Esetleg segíthetek valamiben? *Mosolyog, megállva Kitty előtt, zöld szemeivel végignézve a lányt. Próbálja kisakkozni magában, hogy vajon pontosan milyen értelemben is új a nő.*

*Fiatal lány lép be a piroslámpásba. Egy egyszerű hosszú szoknya, és egy fehér, tölcséres ujjú felső van rajta. A felső felett egy piros szép fűző. Nagyon szépen fel van öltözve. Mosolya kedves, a kezében csak egy apró táska van. Valami retikülféle. Daimonja nincs, és az oldalán sincs egy darab háziállat sem.
Besétál, majd körbe néz. Kifejezetten érdeklődve tekint körbe. Mézszőke haját hátra veti, és szép, kék szemeivel körbe pillant.
Tanácstalanul álldogál a teremben, majd kicsit segély kérőn néz körbe, hátha valaki segít neki.*

- Hát igen, drága mulatság vagyok. *Susogja halkan, miközben tovább hallgatja, kicsit bólintva.* - Jó-jó, ez esetben megbocsájtok. *Mondja a nő, kedvesen, miközben valamivel közelebb húzódik a férfihez, amit már nehéz, hiszen eléggé közel vannak.*
- A papír falakon... Tudod minek kéne kihallatszania? *Kérdezi, tekintete olyan, pont olyan, ahogy egy nő vágyik egy férfira... De hogy mit felel erre Armand, az egy másik dolog. Hiszen... Lassacskán jegyesek, még is a férfi olyan vele, mint egy szeretni való hölggyel, de a csóknál többre még sosem vágyott, illetve... Még sosem jelezte, hogy vágyott volna. Persze, az igaz szerelmet nem kell elsietni, de Ayában azok után, hogy tudja, hogy innen milyen hangok szoktak kiszűrődni, és hogy itt vannak együtt, összebújva, nos, azért eljött az a pillanat. Nem cselekszik, csak néz, azokkal a szép tüzes szemekkel. *

// Fagyi //

-Dolgoztam, hogy ki tudjalak fizetni majd. *Mondja olyan széles mosollyal az arcán amekkora csak ráfér az arcára. És röviden megcsókolja,és már folytatja is a mondanivalóját.* -Volt pár megrendelésem, pár ritka festményre, és be kellett szereznem őket. Minden nap jönni akartam, de csak ma sikerült eljutnom idáig, ma is csak fogtam magam, nem bírtam tovább nélküled. *Halkan beszél, Ayame fülébe, miközben mélyen magába szippantja az illatát, hogy el se szálljon mellőle, legalább addif az emlékezetében maradjon az illata, amíg el nem alszik. Már nem nagyon van szükség színjátékra, hogy nem hallatszik ki semmi betudható annak is, hogy belefeledkeztek egymásba a felek.*

*Mikor a férfi leveszi a megtévesztő külsőségeket és magához vonja, megcsókolni, akkor viszonozza, szenvedélyesen, hosszan. Olyan rég látták egymást, és olyan régen beszéltek, hiányzott neki. A bók hallatán elmosolyodik, de fel nem nevet, csak biccentve köszöni meg. Mikor szóba jön a különleges vendég, akkor kicsit elpillant és felsóhajt.* - Túlságosan ragaszkodik hozzám. Azt meg nem csinálhatom, hogy nem adom meg neki azt... Amit akar. *Kicsit elhaló az utolsó két szó, majd megrázza a fejét, majd szépen hozzábújik, megölelve őt. * - Nem tudom meddig kell még. * Válaszolja röviden, hiszen tényleg nem tudja, majd tekintetével felpillant a férfire.* - És veled mi van? Olyan rég találkoztunk, és csak most jöttél. *Tekintetével Armandot nézi, várva a válaszát, miközben lassan befészkeli magát egy gondolat a fejecskéjébe... De még nem mondja el.*

// Bocsi, hírt írtam >.< //

*Mivel olyan téren nincs veszély egy pillanat alatt vissza is veszi eredeti formáját, de ha probléma lenne, akkor egy pillanat alatt vissza tudja maszkírozni magát. Hogy a külsőségekre már nem kell figyelni közel húzza magához Ayamét, és rendes köszöntés képen megcsókolja.* -Azért az ágy azon oldalán is elég szemet gyönyörködtető a látvány. *Két hangerőt tart fent, egyet a színészkedésnek, egyet pedig a magánbeszélgetések.* -Hogy bírod azt a fontos vendéget? *Érdeklődik Ayame iránt, mennyire bír a különleges kuncsafttal.* -Meddig kell még vele foglalkoznod? *Több kérdése is van, rég nem látta. Közben eldől az ágyon, úgy, hogy Ayame feje pont a mellkasán legyen, a szíve felett.*

*Mikor átkarolja a férfi, egy mosollyal rácsap a kezére, jelezve, hogy azért ne siessenek. Tehát kéreti magát, sejtelmes tekintettel. Kinyitja az ajtót, majd beengedi őt, és mikor beszélni kezd, mutatóujját a saját szája elé emeli, jelezve, hogy hallgasson. Becsukja az ajtót, majd közelebb lép és megöleli, így súg a fülébe.* - Látni nem láthat, de hallani hallhat minket... *Suttogja halkan, tehát az álcát nyugodtan leveheti, de a hangosabb hangok kiszűrődhetnek, nincs olyan távol a szoba. A nő lassan leül az ágyra, miközben végigméri újra az álcát. *
- Egész fess úriember maga. *Mondja, egy kedves mosollyal, miközben az ajtóra tekint, de senki sem közeledik, és kulcsra is zárta, nagy vész már nem lehet.*

*Innentől minden simán halad, már csak be kell csukniuk maguk mögött az ajtót. Armand Ayame mellett halad, át is karolja, azért ő is játsza egy kicsit a helyzetet. Az ajtóhoz érve megvárja amíg Ayame nyit ajtót, és csak utána megy be a szobába.*
-A szoba mennyire biztonságos, mennyire kell álcáznom magam? *Érdeklődi meg nagyon halkan Armand. Nem akar már a célvonal mögött lebukni, mert eddig olyan szépen játszották a szerepüket, és a felismerés is elég simán ment.* -Most már meg fogsz ismerni, ha ide jövök, bár máskor fogok csináltatni előjegyzést. *Még mindig csak halkan beszél, hisz nem tudja mennyire kell vigyáznia*

*Mikor megvillannak a szemek, már tudja, hogy kivel is áll szemben. A csípőjére teszi az egyik kezét, finoman, nem olyan parasztosan-tehenészlányosan, és megdöntött fejjel figyel. Várja, hogy még is mit fog mondani.* - Ha kellemes időtöltésre vágyik, azzal szolgálhatok. *Mondja, kissé elmosolyodva, miközben a másik kezével megigazítja egy gyors mozdulattal a haját. * - Hogyha izgalmas éjszakára vágyik... *Csábos félmosolyt ejt, direkt játssza a helyzetet, direkt magázik.* - Nos, a megfelelő ellenszolgáltatás fejében, azzal is szolgálhatok... Kövessen. *Mondja a nő, és szépen elindul a szobája felé, de először a csaposhoz szól oda, hogy kuncsafttal van, a pénz utólag. Csendben mondja, finoman, hiszen a luxus nem szokta kiordítani, hogy egy százas egy menet. Nem-nem, ez itt diszkrétebben megy. Egy kis mosolyt ejt még "Armand" felé, és könnyed léptekkel tovább indul, mielőtt még a csapos esetleg megkérdezné az álca nevét. Habár nem tudja, hogy nem készült névvel a férfi, jobb a névtelenség. A szoba ugye közel van a Madame-hoz, szóval... Azért résen van, míg az ajtóhoz érnek. Bár a Madame elviekben nem varázshasználó. *

*Na ugye, hogy ugye, Ayame felismerte Armandot. Most egy kicsit hűvösnek kell lennie, nehogy elárulja magát. Csak egy pillanatra megvillantja eredeti szemeit Ayaménak, és már tudhatja, is, hogy megtalálta a kedvenc vendégét.*
-Nem lehet itt valahova félre vonulni? *Kérdezi vissza nagyon halkan, ahol nem látnánk mások ott nem kellene ennyire játszani magukat.*
-Segíthetsz, egy kicsit szórakozni szeretnék. *Mosolyog szélesen Ayame arcába, így legalább megvan a hivatalos indok is, ami miatt félrehívhatja a szobájába Armandot, aki még álnevet se talált ki magának, annyira hirtelen elgondolástól vezérelve jött el a mulatóba ma este, már nem bírta elviselni Ayame hiányát.*

*A furcsa mutogatásra, hogy igen, te, gyere csak, meg ilyesmi, a nőből majdnem kibukik a nevetés, de végül csak elmosolyodik, és meleg barna szemeivel végigméri a férfit. Igen megfordul a fejében, hogy Armandról van szó, és ha valóban ő az, akkor mindenképpen követnie kell. Ha nem, akkor mi van? Egy félreérts, és finoman lekoptatja a gazdagnak tűnő férfit. Nem mintha a gazdagokat olyan könnyű lenne lekoptatni. Közelebb lép a férfihoz, követve őt, miközben az ajka megmozdul, de a nevét nem mondja ki, már csak az kéne.*
- Miben segíthetek ezen a korai órán egy ifjú idegennek, akit még sosem láttam, és nem is ismerek? *Kérdezi, cifrán, mosolyogva, és közelebb lép, suttogósra fogva a hangját, selymes suttogással kérdez újra.* - Te vagy az, ugye? *Kérdezi, szemeit a férfire vetve, próbálva kibogozni belőle Armand tekintetét.*

*Sikeresen felhívta magára a figyelmet, úgy tűnik, hogy nem volt nagyon bonyolult elérni ezt.* ~Már csak félre kéne hívnom.~ *Továbbra is szemez vele, és finoman mutat neki, valami olyasmit, hogy "Te, igen te, gyere csak ide." Próbálja az asztalhoz csalogatni Ayamét, de nem akar megszólalni inkább szórakozik egy kicsit, úgyis lesz idejük egymásra, amikor félrevonulnak a mulató zajától.* ~Vajon felismert már?~ *Csak találgat magában, hogy vajon felismerné-e. Ayame most is csodálatosan néz ki, tényleg kiemelkedik a többi lány közül, de nem csak öltözetével, hanem sokkal szebb is, bár ez lehet, hogy csak Armand saját, elfogult véleménye, számára egy jó ideje Ayame a legszebb nő a világon.*

*Ő éppen a pultnál könyököl, nagyot sóhajt, a néhány napja összesen egy embert fogadott, a Redrick fiút, de amúgy senkit. Ez kezd feltűnni a Madame-nak is, de a nő már kezdi gyártani a kifogásokat. Végül is, ő már megteheti. A Redrick fiú is épp elég pénzt hagy nála itt, minden alkalommal. Körbetekint, hogy kik is vannak éppen a mulatóban, és a kavalkádban észrevesz egy férfit, akit még sosem látott. Hát valóban, így még sosem látta. Nem, azonnal nem ismeri fel, de gazdagnak tűnik, felé pillant, egyenesen őt nézi. És ezeket a pillantásokat nem lehet félreérteni. Egy szép hosszú, selyemruhában van, kivágott, de elegáns, nem olyan közönséges, mint mindenki más lányé itt. Finoman ellöki magát a pulttól és könnyű léptekkel, jártasan kerülgetve az asztalokat, és embereket, kissé kíváncsi tekintettel megy a férfihoz oda. Nem szólal meg, cak fürkésző tekintettel, kissé felvont szemöldökkel figyeli őt. *

*Nemrég indult el otthonról, és már a mulatónál van. Rá sem lehet ismerni, annyira elmaszkírozta magát, csak Ayame ismerhet rá, hangja se árulná el. Egy igaz gazdag úr lép be a mulatóba. Igazán kicsípte magát Armand, egy kicsit be is újított a ruhatárába, hogy még véletlenül sem ismerhetnék meg, még az illata is más.* ~Vajon hol lehet?~ *A szeme körbe körbe cikáz a teremben, néz fel-le jobbra-balra, Ayamét keresi, d eddig még nem látja sehol sem, talán beljebb kéne mennie. Egy asztalnál foglal helyet, ekkor szúrja ki Ayamét.* ~Vajon felismer?~ *Szemezni kezd távolról vele, ha nem ismeri fel, akkor is felhívás a számára, hogy érdeklődik iránta, még ha nem is tud róla, hogy kicsoda valójában.*

Spoiler:

Vendég

*Viszont ha jobban belegondolunk, még a legbizalmasabb barátainak sem árulta el, hogy jelenleg mik zajlanak benne, így nem csoda, hogy egy olyan nőnek sem számol be róla, akivel csak az éjszakáit tölti. Az pedig tény, hogy Justin gyakran megy Ayaméhoz, de a nő igen gyakran utasítja vissza, így kénytelen mást keresni. Na meg tegnap láthatóan nem önszántából jött, hanem belökték, így sejthető, hogy Ivanhoz sem saját akaratából sétált oda. (Az meg mellékes, hogy aztán ez hogyan alakult.) Hagyja, hogy Ayame az ágyra döntse, na meg hogy vetkőztesse, majd a kérdésre halkan, röviden felnevet.* - Rád. Nem egyértelmű? *Felel végül suttogva.*

*Természetesen nem hisz a fiúnak, hiszen sejti a gondját, így legbelül igen csak nehezményezi a felé áramló hazugságot. De mindegy is, talán nem is törődne a dologgal, hogyha nem Ivanról lenne szó. Ez az egy dolog foglalkoztatja, kelhet úgy is mondani, hogy dühíti, hogy az a fiú, aki mindig érte ácsingózik, szépen besétál Ivanhoz, szobára, és nem is olyan hamar távozik tőle. Sérti az önbecsülését, bizony, pedig neki aztán tényleg nem lehet gondja magával. Mikor a fiú lassan közelít az arcával, kissé elmosolyodik, Engedi, hogy a fiú megcsókolja, engedi ám, ez a dolga. Lassan végigsimít a mellkasán, fel a vállához, a nyakához, majd vissza a gallérjához, és gombolni kezdi a ruháját, de úgy, hogy közben felel a csókokra, és le is dönti szépen az ágyra. Rámenősnek tűnik, de még is lágy, finom, és nagyon ügyesen vetkőzteti ki az ingjéből. Vagy gyakorlottan, tudja a fene. Egy pillanatra abbahagyja a csókot, és újra a szemébe tekint, de a keze nem áll meg. *
- Akkor felelj, mondd ki, hogy mire vágysz. *Mondja, visszatérve, hogy ne legyen néma a vendég, és hogy nem lehet a szemből pontosan kiolvasni semmit. Akkor mondja ki nyugodtan... Aya ajkain csábos félmosollyal várja, hogy Justin megszólaljon, de addig is, fürge ujjai végeznek az inggel. *

Vendég

- A lélek tükréből sem lehet úgy olvasni, mintha könyvből tennénk. *Feleli halkan, de azért persze ő is Ayame szemébe néz. Aztán persze követi a nőt, pontosabban mellette lépdel, annak kezét fogva. Megnyugszik, mikor valóban nem Ivan szobája felé mennek, hanem teljesen más irányba, de azért lopva körülnéz még néhányszor. Fő a biztonság. Ki tudja, talán nem is kuncsaftnál van, hanem a Madame-mal beszél meg valamit... A két kérdésre Ayamére pillant, és feszülten felnevet.* - Ugyan, semmi baj. Csak eléggé összekaptam az egyik itteni leányzóval, félek, hogy megint nekem esik a karmaival, ha nem kerülöm el. *Színtiszta hazugság - se a leányzó, se az összekapás nem stimmel, a többi meg pláne nem. De talán elfogadható. Leül Ayame mellé az ágyra, majd viszonozza a pillantást, aztán halványan elmosolyodik. Előrehajol, és megkísérli megcsókolni a nőt.*

Vendég

//fagy//

*Egy kicsit elkuncogja magát, majd mélyen a fiú szemébe néz.* - Elég a szeme. *Válaszolja, majd ugye elindulnak a nő szobája felé. Nem kell aggódnia, Aya szobája nem rég került közelebb a Madame-éhoz, tehát gyorsan rájön, hogy nem Ivan felé haladnak. Néha a nő hátrapillant, figyelve a tekintetét, hogy éppen mire gondolhat. Hát sejti, annyi biztos, hogy sejti. *
- Miért tűnsz nekem olyan feszültnek Justin? Valami baj van? *Kérdezi, negédes hangon, amiből csak az alapvető csábja és kíváncsisága érződik most ki. Mikor odaérnek lassan lenyomja a kilincset és bevezeti a szobájába, figyelve arra, hogy a fiú hogy viszonyul hozzá. Ideges e, amikor kérdez, vagy gyorsan túl tudna lépni. Bizony, ő a tekintetéből próbálja kitalálni, hogy mit szeretne, azonnal a lényegre térni, természetesen bevezetéssel, ahogy szokta a nő - luxushoz híven - vagy van rá affinitása, hogy beszéljen a tegnapról, hogy miért is ideges. Mert látta, bizony-bizony és teljesen lesokkolta a látvány.
A szoba kellemes, az ágy olyan puha, ahogy azt kell, minden egyszerűen tökéletes. leül, majd maga melléhúzza, kissé közel, arcát egészen közel tartva az övéhez, kíváncsi és egyben vágyódónak tűnő tekintetét Justinébe fúrva. *

Vendég

*Természetesen hagyja, hogy Ayame hozzásimuljon, majd felnevet.* - Ejnye... Akkor hogy tudatja veled a kívánságait? *Dönti félre a fejét, aztán várja a választ, és megkönnyebbülten mosolyodik el. Akárhogyis... nagy szüksége van most Ayamére, nem véletlenül hozzá jött. Ha a nő visszautasította volna, nem kizárt, hogy inkább hagyja a fenébe, és lelép - nem kockáztatja, hogy egy bizonyos személy észrevegye. Felvonja a szemöldökét, mikor Ayame odaszól a csaposnak, és az órára néz, aztán megvonja a vállát. Követi a nőt, de látszik, hogy néha idegesen körbepillant, pláne a szobák környékén.*

» Madame Gizell jósdája
» Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Madame Chanturill mulatója - Piroslámpás ház

Similar topics

Similar topics