*Mollynak gyönyörű a ruhája[url][/url] Cipőt azonban még sem tudott választani.Ezért kérte barátnője segítségét.*-Nos? tudsz???

//bocs h rövid nem tudtam mit írni//

*Emanuel egy lelkes előadással eltaknyol a lány háta mögött, ahogy elfordul, mert meg mer moccanni, és úgy tűnik, nagyobb volt a lendület a kelleténél. Éa a mondandója is valószínűleg rásegít arra, hogy észhez térjen. És úgy tűnik, hogy Oya is unatkozik, de nagyon, úgyhogy ha az eladó nem pakol ki magától, valóban ott hagyja. Aztán persze ahogy látta az eladó, hogy a vevő megéri a pénzét, és a türelmét is kezdi veszíteni, persze egyből nem hagyja válogatni a lányt. Egyszerűen elé tesz egy szépen megmunkált karkötőt, egy gyűrűt, és egy fülbevaló-medál kollekciót
. Mindegyik mély színű, tiszta fényű, és Gaeának az a benyomása, hogy az árus végre rájött, hogy mi a baja. Ezzel is kezdhette volna az tény, de ha neki kelletek a plusz körök, hát hajrá. A lány mindegyikre pöccint egyet a varázsige kimondása közben, de előtte válaszol Emanuelnek.* - Semmi baj Emanuel. Az úr meggondolta magát. Úgy hiszem most végre megkapom amit keresek. .. Clarispretium. * … majd hümmögve teszi odébb a kezébe került szépen megmunkált ékszereket. A karátszámok meggyőzik. Igen, a férfi valóban elétette amit keresett. Kezdhette volna hamarabb is. A karkötőben 14 karátos, valószínűleg egy helyről, egy kőből való kövek vannak, míg a gyűrűben 13 karátos, és a kollekció is iker lehet, mert nagyon szépen illenek össze, azok pedig tizenkettesek mindhárman. Szépek, igen. Most már csak az árát kell megtudni, így a lány ahogy egymásra helyezi és becsukogatja a tartókat ráhelyezi a tenyerét, jelezve az eladónak, hogy ezek mint jönnek vele.* - Mennyi? *Kérdezi úgy, mint aki tudja, mit kellene az árusnak válaszolni. Szuggerálva néz, az árus szinte leizzad, majd kiböki némi fejszámolás, és hatalmas nyeldeklések közepette. Két arany nyolcvannégy ezüst. *Gaea csak a fejét ingatja, de a kezét nem veszi le a portékáról. Erre az árus újabb árral drukkol elő.* - Két arany hatvan. *Mire már Gaea egy morgós hümmögést ereszt el magából, és még csúnyábban néz az árusra.* - Két és fél! *Mondja ki ellentmondást nem tűrően, majd hallgatja ahogy a férfi már állna neki sípítozni, hogy kifossza, de nem jut a monológban messzire.* - Kifoszt kisasszony! Ezek valóban jó árúk! Nem holmi … holmi … *Na itt megszakad a hangerő, mert Gaea leszámolja elé zsebből az árát, és az árus felé tartva csomagolást kér a szép ékszerekre.* - Egybe legyen szíves csomagolni, és itt a pult fölött. *Kéri szép, szinte mézesen folyó hangon, majd mosolyt csillant a férfira a pult túloldalán, ahogy az összecsomagolja, és visszaadja neki a kért ékszereket.* - Öröm volt önnel üzletelni. Emanuel? Oya? Mehetünk? *Mosolyog lelkesen, majd Oyára, és Emanuelre nézve várja, hogy mikor indulhatnak. Ő itt egy csatát nyert, és ajándékokat a néninek a szülinapjára.*

// Drágakőmágia Házi vége //

*Gaea ha lopni akarna, nem használná a pálcáját. Egész egyszerűen a Csábmesteri képességeivel rá tudná venni az árust, hogy neki adja a kívánt ékszert. De akkor hamar röpülne a suliból. Nem, ő semmi szín alatt nem lopna. Prefektus, de ezt akkor sem tenné meg, ha nem lenne az. Ahhoz több kell, hogy ő egy olyan tárgyat ellopjon, amire neki nincs szüksége, és meg is képes fizetni. Emanuel árushoz intézett kérdésén csak mosolyog egyet. Igen, emlékszik már. Valóban találkozott a fiúval. Akkor is ilyen kis kedvesen kíváncsi volt. Az árus kissé idegesen mosolyog egyet a fiú felé, úgy tűnik, nagyon nem tudja hová tenni, hogy pont tőle ilyet kérdeznek. Aztán kiszúrja Gaea, hogy oya nagyon nézelődik a semmibe. Pontosabban észreveszi, hogy Oyát untatja a dolog, valószínűleg menne valamerre. Így hát halkan oda súgja neki.* - Ha szeretnél, nézz addig körbe nyugodtan, vagy keress te is magadnak valami szépet. *Kacsint rá lelkesen, majd megfog a fülbevalót letéve medűá egy szíjon, és megismétli az előbbit ezen is.* - Clarispretium! *Pöccint rá erre is, de ezen még katasztrofálisabb adatokat lát. Ez csupán csak négy. Katasztrofálisan kevés. Gaea felszisszen, és úgy adja vissza az ál-ékszert, mint hogyha valami undorítót kellene fogdosnia.*

http://img8.indafoto.hu/4/1/85481_a138118a375419721ed7f6301a5e137c/9674009_a4163c5cfc1dff53a001fd1e3d40bad6_m.jpg

*Ahogy az árus elkezd kotorászni, látja a fiú arcán, hogy feszülten figyel. Talán őt is érdekli, hogy milyen ékszer kell Gaeának? Meglehet. Kicsit elmosolyodik, majd a fiú nevén gondolkodva kicsit, hamar rá jön. Emanuel. Szép név. Bibliai, régi. Aztán a kotorászásnak vége, és előrak az árus egy jó pár tálcát, amiket sorra kinyitva komplett kollekciók vannak abból a szép fél drága kővel készült ékszerekből. Az egyik szebb, mint a másik.* - Mmmm De szépek! *Csillan föl Gaea szeme, majd lelkesen néz hol a fiúra, hol Oyasumira. Szerintetek? Egyik szebb mint a másik! *Lelkesedik, majd az egyiket kiszemelve felé nyúl, majd megtorpan a keze, és aggódva az árus felé pillant.* - Szabad? *Kérdezi, majd ahogy az árus lelkesen bólogat, előveszi a pálcáját, és megfogva egy fülbevaló egyik párját, nekiáll megnézni a karátszámot.* - Clarispretium! *Mondja ki a varázsigét, miközben a kő felé bök a fülbevaló foglalatában. Felvillan egy szám, de ez nagyon kevés Gaea szerint. Csak hetes. Neki meg minimum tizes kellene, de a tizenkettesnek jobban örülne.*

http://img2.indafoto.hu/4/1/85481_a138118a375419721ed7f6301a5e137c/9674005_e8f1871a5a394f3c0677115c871f1b61_m.jpg

// Utólag beszerkesztve az ékszer képe. //