Központi tér - Szökőkút

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 10:21 am

*Anna kissé gúnyos, torz mosolyra húzza száját. Ez a jól ismert mari ridegség a féltünde lány arcán.* Ki beszélt itt korról? Én már születésemkor többre voltam hívatott, mint megannyi féreg az iskolában. Félreértesz. Én azokra gondolok, akik felfogni sem tudják azt, hogy milyen erő van a kezükben. *Fele a lány. Gyűlöli, megveti azokat, akik ostobák, akik életképtelenek, akik buták. Akik úgy hiszik, hogy valakik, ugyanakkor Senkik. Szó sincs itt korról.* Leigázni a világot pedig nem olyan könnyű. Ti koboldok túl materiálisan látjátok a világot. Pusztítani nem egyenlő átkok szórásával, elemek elszabadításával. Pusztítani és uralkodni tudni kell. Biztos vagyok benne, hogy nem lennél például te képes arra, hogy leigázd a világot. *Mondja a lány. Nem szokott ő ennyit beszélni. Az utóbbi időben mégis megeredt a nyelve. Kezd kinyílni, csak még az nem világos, hogy a nyíló virága milyen színű lesz. nem kizárt, hogy fekete. Mégis, egy fekete virágot sokkal jobban megcsodálnak, mint egy világos, egyszerű színűt.* Sosem én voltam furcsa, hanem az engem körülvevő világ. Ezért tudok más lenni, ezért tudok nagy lenni, ezért fogok én fölemelkedni, miközben körülöttem sorra sírba száll majd mindenki. *Szavai sokkolóak, erőteljesek. Érzelmi színezete azonban egyáltalán nincs. Annak ellenére, hogy semmiféle hangulat nem tükröződik vissza gondolataiban, mégis ijesztő méreteket ölt a lány eszmefuttatása.*

_________________
Evan Darian multija
Előtörténet

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 10:11 am

*Ki nem szeret jól informált lenni? Főleg, hogyha egy koboldól van szó, amik híresen mindenhol ott vannak, ha látszódnak, ha nem. Szerepük a felfedezés, elcsászkálás, és mindenbe beleütni az orrukat. Hát, hogyha csak ennyit mondanának, nem lenne egy szimpatikus, kedves faj, mert hát nem is az. De szerencsére Rosetta családja más, tündéri gyerekek, jó apával és anyával. Na jó, Krasimir néha kibírhatatlan, de ez még elviselhető.*
- Én viszont nem kétlem. Lehet, hogy midnenki úgy hiszi, hogy a mágiában a kor kötelez, az idősebb az erősebb, de nem kell lebecsülni a diákokat sem. Olyanokat tanultunk itt mindig is, hogy a fél világot ligázhatnánk, ha akarnánk, mi, diákok. De nekem nem kenyerem a háború, ahogy a bosszú sem. A bosszú nem édes, hanem felesleges vérontásokhoz vezet.*Felel a lány, határozottan más az álláspontja úgy fest, a harc terén. Hiszen Anna harcos, ő meg pont hogy gyógyító, aki néha örülne, hogyha nem lenne munkája. És nem azért, mert lusta, hanem azért, mert ha nincs munkája, akkor nincs sebesülés, ha nincs sebesülés, nincs harc... Persze, az elvekért küzdeni kell, de senkinek sem lehet a bosszú az elve. Tekintete beleveszik a lányéba, ahogy próbál belőle kiolvasni valamit.* - Furcsa vagy. De mindig is furcsa voltál. *Szólal meg, kibukik belőle ez a néhány szó, de olyan selymes a hangfekvése, mintha csak a szellő hozta volna távolról ezt a két kis mondatot.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 9:59 am

*Anna szeret jólinformáltnak lenni, bár sosem tervez előre, viszont nagy csak az lehet, aki ismeri és kiismeri ellenfeleit, a helyzetet, a problémát. Tudja nagyon jól, hogy az erőforrásért ment a harc.* Nem, nem gondolom, hogy bármit is tudnék az odalent történtekről. Viszont kétlem, hogy egy maroknyi diák el tudjon pusztítani egy olyan mágiát, amelyre a világ legerősebb hatalmai vágyakoznak. Az iskola új fejezetet nyit. Denerira csak a kezdet volt. A robbanás olyan erőket szabadíthatott el, amelyről talán álmodni sem mertünk volna. Mindazonáltal ettől a ponttól kezdve bármi megtörténhet. Viszont a bosszú édes és nagyon nagy hajtóerő... *A lány nagyon intelligens, jól átlátja a helyzetet. Zárómondata és egyben rejtélyes gondolatai igen baljóslatúak. Talán mégis tud valamit, amiről mélyen hallgat? Elvégre ő is elég prominens diákja az iskolának, már a kezdetek óta itt van. Elképzelhető, hogy olyan titkot bíztak rá az alapítók, amely sorsdöntő lehet. Vagy a szakvezetők, mielőtt a "halálba" mentek.*

_________________
Evan Darian multija
Előtörténet

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 9:51 am

*Érdeklődve hallgatja a lányt, amikor azt meséli, hogy a mágia vitte haza. Próbálja felidézni, hogy hogy is került haza, de nem megy, homályos, elmosódott emlékek.* - Én ájult voltam, talán, semmire sem emlékszem. *Feleli félhangosan, még az emlékek között kutatva, de nem leli az elejét, a végét, csak néhány képet, összevissza, sorrend nélkül. A lány a szélfuvallatot érezve finoman megkapaszkodik a kút kávájába, nehogy magával rántsa. Az újabb kérdésre a lány lassan bólint.* - Igen és épp ez az, amit még senkitől sem tudta meg. Hogy mi történt, mi rombolta le az iskolát. Talán Nordmed. De nem tudom, nem tudok semmit... Mi van az energiaforrással? Hiszen őt kerestük, csak elszakadtunk a többiektől. Mondd, te sem tudsz erről semmit? Nem hallottál semmit? *Kérdezi még egyszer, nem akar követelődző lenni, de nem hagyja a lelke, hogy továbblépjen ezen a kérdésen. Az energiaforrást keresték, ők nem találták meg, egészen más történt velük, de a többiekkel mi volt? Olyannal még nem is találkozott, aki a másik úton ment. Megremeg, szíve felgyorsul. Elönti a félelem és az aggodalom azok iránt, akiktől elváltak. A hatos tudja, hogy jól van, találkozott Laurával is, aki találkozott már Jackkel, és az nem lehet, hogy csak ők hárman vannak jól, akkor már mindenkinek jól kell lennie. De a többiek?*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 9:44 am

*Nem, Annának nem célja, nem is érdekli, hogy vannak-e nála szebbek, avagy sem. Ereje, főleg lelki ereje úgyis túlszárnyalja sok, külsőleg talán igen mutatós, de belülről harmatgyenge társait.* Én végig magamnál voltam. Éreztem, szinte a bőrömbe hatolt a mágia, amely hazarepített. *Felei a lány Rosetta kérdésére, majd egy szélfuvallatt meglendíti ruháját.* Csupán arra lennék kíváncsi, hogy miért dőltek össze az iskola falai. Ez persze felvet némi kérdést is, hisz Daronel Denerira aligha számított ekkora csapásra. *Mondja a lány és vesébelátó pillantással méri végig Rosettát. Tudja nagyon jól, hogy a lány ismeri a történteket. Bármily botor és naiv kis boszorkány, mégis nagy szerep jutott neki ebben a véres történetben. Ezután Anna odalép a szökőkúthoz. Kezét belemártja a hideg vízbe. Vajon mennyi méreg és düh kavarog ezekben a cseppekben? Túl sok a kérdés. Túl sok ahhoz, hogy mindegyiket megválaszoljuk.*

_________________
Evan Darian multija
Előtörténet

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 9:36 am

*Csendesen üldögél. Nem is tudni, hogy mire vár, csak hallgatja a csendet, vagy éppen a szökőkút csobogását, figyeli a megjelenő diákokat, de nagy részük nem jön oda hozzá, ismeretlenek, hisz nagy volt egy az iskola. De épül, és mindenki visszatér. Mikor észreveszi Annát, nem várná, hogy a tündevérű lány odajöjjön hozzá, de megteszi. Figyeli az arcot, a szájat, amely hozzá szól, hiszen tudja jól, hogy a lány milyen. És ott az a mosoly.* - Pardon, kobold. *Válaszol, erőtlenül elmosolyodva. Jobban van, de ameddig nem áll benne helyre az egyensúly, nem tud meg mindent, nem lehet teljesen rendben. Rosettát nem igazán érdekli, hogy mennyire szép a lány, nem ilyen beállítottságú. Látott már nála szebbeket is, fél-vélákat, vélákat, ráadásul tünde-vélákat, szóval nem kápráztatja el. Akkor már inkább valami szép legendás lény.* - Egyáltalán nem te vagy az egyetlen. Mindenki csupán az újjáépülésre vár. De én még maradok egy hetet itt. Karácsony... Család... Nyugalom. Még úgy is meg kell ismernem a történteket, fel kell fognom, hogy mi történt. *Felel a lány, eléggé hosszan, talán olyan hosszan, hogy Annát ez már bőségesen hidegen hagyja.* - Te is otthon tértél magadhoz?... *Kérdez csak ennyit, mert speciel nem emlékszik, hogy a lány ott volt e lent, vagy hol volt, és nem tudja, hogy mindenki hazaért e. De úgy tűnik, hogy igen.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 9:27 am

*Megenyhült az idő. Kemény fagyok után, mintha beköszöntött volna a tavasz. Groteszk változás így december közepén és nem feltétlenül tölt el mindenkit boldogsággal. Mintha még a Természet is érezné, hogy valami nincs rendben ebben a világban. Ott, ahol ő maga az alapegység, ahol minden belőle fakad és belé is tér vissza. Létezhet-e erő, amely az őserőt elpusztítja? Vagy a Természet ősereje fog mindenki leigázni és visszatér a világ mágikus rendje abba az állapotba, amit még nem rontott meg sem az ember, sem démon, sem a jó, sem a rossz?! Anna Ivanov. A Természet egyik legodaadóbb személyisége. A fák népének szülöttje, aki maga is birtokolja a druida képességek nagy hányadát. Egyik napról a másikra találta magát hirtelen Csnedes Ligetben. Ott, hol édesanyja a nemes tünde családok egyik tagja. Ahol a nyugalom misztikuma lengi körbe a fákat. A lány egy pillanatra sem zavarodott meg. Érezte a mindent elsöprő erőt, érezte, amikor időn és teren kívül kerülve hazatért. Most azonban visszajött. A lány ugyanolyan rideg tekintettel és nyugodt léptekkel vág át Nellondon. Hogy a kőkemény maszk mögött milyen érzések kavarognak, azt egyik szemlélő sem tárhatja fel.* Lám, lám, lám. A kis druidamanó. *Hangzik fel igazán kellemes hangja a féltünde lánynak, mikor megpillantja Rosettát a szökőkút mellett. Talán még egy bújkáló mosoly is felfedezhető hófehér orcáján.* Úgy látom nem én vagyok az egyetlen, aki visszatér az iskolába. *Jegyzi meg a lány, majd megállapodik Rosetta előtt. Valóban gyönyörű teremtés.*

_________________
Evan Darian multija
Előtörténet

Téma: Re: Központi tér - Szökőkút Csüt. Dec. 23, 2010 9:15 am

*Borzalmas volt az estélye, finoman szólva is. Addig oké, hogy a pályaudvaron találkozott Alvery-vel és Hamonnel, akiknek ellopták a cuccát de visszaszerezték. Eddig nincs gond. De ahogy kilépett onnan az a hasogató fejfájás, szédülés, rosszullét, ami elgyengítette... Konkrétan a farkasai vitték haza, nem ő irányította a farkasait haza. De egy rémes éjszaka után eljött a reggel, és jobban érzi magát, mondhatni tökéletesen. Talán csak látni akarja, hogy hány diák tér vissza az iskolába, talán csak erre hozza az útja, de ide jön, a szökőkúthoz, ahova régebben Jozef hozta a diákokat. Csak azért régebben, mert mióta tükör van a Jeniliában, azóta Rosetta egyszer sem jött Jozefet nyaggatva. Idesétál, majd lassan leül a szökőkút padkájára. Nem zavarja, ha a szél a vizet ráfröcsköli, akármilyen hideg van, ő nem fázik egyáltalán.* ~Bár emlékeznék, hogy mi is törtét... Egyáltalán hogy semmisült meg az iskola? Minek volt ekkora ereje?... Hogy kerültünk haza, és mi történt lent, amikor elváltunk a többiektől? Mi lett velük?...~

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

-Tudom. *Feleli, halkan, miközben biztatóana másik lányra mosolyog, Chleo nem mond semmit így Susan sem válaszol. Aztán a lány hamarosan bejelenti, hogy távozik, mire csak zavartan néz a másikra.* - Hát..jó, persze menj csak. *Mondja a lánynak, amikor az megköszöni a dolgokat csak legyint egyet.* - Nothing. *Mondja a lány, majd figyeli, ahogy az belerúg a hapsiba. A lány csak megcsóválja a fejét, majd tovább izsogatja a forraltbort. Szépen megveszi, majd még a karácsonyi ajándékokat, aztán visszamegy a szobájába, ahol mindent becsomagol...*

Vendég

- Senki sem erre számított. *Suttogja maga elé, majd elhessegeti a gondolatot, és sétál tovább. A forraltbort elveszi, és meg is köszöni. Belekortyol, és ízlik neki, de hát ez nem meglepő, amúgy is imádja. Aztán sétálgatnak tovább. Chleo nem szól semmit, msot kevésbé van beszélgetős kedvében, csak iszogat. Végülis megszólal.* - Öhm... Köszi, hogy meghallgattál. De msot megyek. Szia, további szép napot. *Köszön el, majd sarkon fordul... AShogy indul vissza az iskola felé, egy nagydarab férfi véletlenül nekimegy...* - Nyomorék. *Morogja az orra alá, miközben még azért belerúg egyet a pasasba, de msot már tényleg elmegy.*

Vendég

-Én sem erre számítottam, de gondolj arra, hogy a sok jó mellett ezek a dolgok is elférnek. *Mondja a lány, miközben a szája széle egy pillanatra megrándul. Mindenesetre vesz két forralt bort, majd az egyiket a lány felé tartja.* - Tessék. *Mondja neki, majd belekortyol a sajátjába. A zavart mosolyra csak felsóhajt, de nem mond semmit. Nem akarja feszegetni a témát. Majd idővel úgyis elmondja a lány, vagy nem...Ehm.... Amikor Chleo halványan elmosolyodik csak biccent.* - Az jó. *Feleli mosolyogva, miközben újra a belekortyol az italába.*

Vendég

*Végülis azt is hagyja, hogy Susan kihúzza a kezét. Mindenesetre a jégpáncélt nem szünteti meg, ki tudja, mikor jön majd jól. És akkor ezek után merje valaki is azt mondani, hogy nem paranoiás.* - Tudom, hogy mindenkinek nehéz... De tudod én abban a reményben jöttem ide, hogy végre nyugtom lesz. *Megforgatja a szemét, majd rögtön abba is hagyja a sajnálkozást. Nem akar az apjáról beszélni, itt és most nem. Zavartan mosolyog inkább egy sort. Nem ellenkezik, hanem fölkel, bár látszik, hogy nem akkora életkedvvel, mint ami tőle megszokott. Viszont úgy néz ki, a forralt bor gondolata lelket öntött belé. A kérdésre halványan elmosolyodik.* - Megvagyunk, megvagyunk. *Ennyit mond, többet nem. Nem szokása beavatni másokat a szerelmi életébe... Azóta, hogy megjelent az a bizonyos cikk.*

Vendég

*Látja a lány, hogy a keze még mindig a hideg vízben van, mire csak felsóhajt, majd kihúzza a kezét.* - Tudom, hogy van rajtad valami amitől nem érzed, de látványra elég rossz nézni. *Mondja a lány, miközben hallgatja a másikat. Nagymamásnak nem mondanám, inkább megértő barátnő.* -Sss, nyugi. Nincsen semmi baj, nem csak neked nehéz. Vigyázunk egymásra és akkor nem lesz baj. *Mondja nyugtatólag a lány, na igen mondhatni magát is nyugtatja. De jelen esetben Chleo a fontosabb, ha kell akkor felveszi ő a nyugodt, optimista arcát, de ne csináljon semmi meggondolatlant a lány.* - Gyere sétáljunk egyet, aztán közben megiszunk egy forralbort, na? *Kérdezi mosolyogva, miközben karon ragadja a lányt és sétálni kezd vele, persze, ha az nem ellenkezik.* - Na, de mesélj mi van Holdennel? Ugye így hívják? *Teszi fel a kérdést mosolyogva, igen próbálja terelni a témát.*

Vendég

*Kezét továbbra is a jéghideg vízben nyugtatja, de ugye még mindig rajta van a páncél, így ez nem zavarja. Ilyen időjárási körülmények között nem is fog egyhamar leolvadni róla. Figyeli a szökőkút alján nyugvó torz delfint, és szíve szerint beleküldene egy tűzgolyót... Ahogy most szinte mindenbe. Felrobbantaná az egész világot, s vele saját magát is. Mintha az bármit is megoldana. Aztán, mikor Susan átkarolja, ő csak hagyja, nem ellenkezik, de kezét nem veszi ki a vízből. Szemeit lehunyja, majd a kérésre halványan elmosolyodik. Na igen, neki ez kicsit túlságosan is nagymamás.* - Hát az úgy kezdődött, hogy... *Aztán végülis nem mondja el, hogy kezdődött... Inkább a végét mondaná el, de azt meg Susan úgyis tudja.* - Miért nem lehet itt egyetlen nyugodt percem sem? *Fakad ki végül, majd hátraveti fejét, és a felhős eget bámulja.*

Vendég

*A lány csak megrázza a fejét, majd végül eldobja a cigit, a füstöt is elhessegeti, majd csak felsóhajt. Zöld tekintetét még mindig a másikon tartja, amikor az visszakérdez a lány csak félrebiccenti a fejét. Figyeli, ahogy az megcsinálnja a delfint, mindenesetre a lába folyamatosan jár, mint, aki nem bír lenyugodni, na hát igen ezért szívta a cigit. A lényeg, hogy, amikor Chleo káromkodik összevonja a szemöldökét. De arcizmai újra ellazúlnak és úgy néz rá a lányra. Kezével félig átkarolja a másikat, majd a szemeibe néz.* - Na mesélj, kedveském. *Mondja a lány, mondjuk sejti, hogy mi lehet a gondja, de egylőre nem szól semmit.*

Vendég

*Az már más kérdés, hogy Chleo tulajdonképpen tényleg királylány. És idők kérdése, hogy királynő legyen. Bár az megint más, hogy nem akar, de mindegy. Nem vágyik ő hatalomra, nah. Már nem. A mosolyt pedig nem is próbálja rejtegetni, úgyis mindenki tudja róla, hogy cseppet sem őszinte... A kérdésre megforgatja a szemét, majd fintorog egy kicsit, végül mégiscsak válaszol.* - Szerinted? *Válasza pedig egy kérdés, majd hátradőlne, ha nem lenne jéghideg a víz... Így viszont csak befagyaszt egy kis részt belőle... És rögtön ki is veszi a jégszobrot, ami egy delfin akar lenni, de még nem megy neki igazán ez a fagyasztgatás. Persze, könnyedén befagyasztaná a kutat, nem erről van szó, de a szoborizé nem megy neki. Szóval csak visszadobja a delfint a vízbe, de az még nem olvad el egyelőre, mágikusan teremtett jég... Majd pedig Susan-hoz fordul. Mármint Chleo.* - Annyira kib****tul elegem van mindenből... *Nem, nem fogja vissza magát... Most nem.*

Vendég

*Úgy látszik a királylány túlságosan is el van varázsolva, ahhoz, hogy Chelpatrát észre vegye. Mindenesetre, amikor az oda csússzan mellé kissé megremeg.* - Oh, hello. *Mondja a lány, miközben lepöcköli a hamut, majd újra szív belőle. Na, igen user szerint nem csak Chleo van így ezzel. A nagy freerun menek is szerintem szólnának a kis hercegnőnek, ha meglátnák... Mindenesetre most csak Chleo látja, aki nem szól neki, hogy zavarja a füst így tovább szívja. Az erőltetet mosoly természetesen észreveszi, miért nem venné észre? Mostanában elég sok könyvet olvas az emberek viselkedéséről...* - Mi a gond? *Teszi fel a kérdést, miközben bíztatóan mosolyog a láűnyra. Zöld szemeivel áthatóan nézi a fekete hajú lányt, és bizony annak muszáj lesz az igazat mondania.*

Vendég

*Keresztbe tett lábakkal ücsörög a szökőkút szélén. Öltözéke farmernadrág, magassarkú csizma, és hosszú, térdig érő télikabát. Szabadon hagyott bőrfelületeit egyébként jégpáncél borítja, meg amúgy az egészet, de a többi nem látszik. Kabátja alatt pedig egy valamivel komolyabb páncél leledzik, ami nélkül újabban nem megy sehova, lehet kicsit paranoiásnak mondani. De akkor sem mozdul ki az inkvizitor páncélja nélkül. Ahogy a hematit karkötő is mindig a csuklóján van, habár egyelőre még nem sok hasznát veszi... Csak nézi az embereket, ahogy sietve, vagy éppen ráérősen baktatnak a főtéren, majd tekintete egy ismerősön akad meg. Követi szemeivel a lányt, majd mikor ő is leül, óvatosan odacsusszan mellé.* - Szia. *Köszön erőltetett mosollyal az arcán. A cigit konkrétan ki tudná ütni a lány kezéből, de hát végülis neki igazán mindegy, hogy mit csinál magával Susan. Az ő harcosi életvitelébe ez minden esetre nem fér bele. Egészséges életmód forever.*

Vendég

*Már egy jó ideje Nellond utcáin sétafikál, na igen korán kelő a lány. Egy hosszú fekete bőrkabát borítja a lányt, mert hát alatta nem éppen olyan ruhában van, ami szóval... Még egy utolsót szippant a cigerettából aztán elpöcköli, mire a fossza felhúzza az orrát.* -Nem szeretem, ha cigizel...*Jegyzi meg a lánynak, de az látszólag nem csinál semmit, helyette egy pillanatra megáll és felsóhajt. Tekintetét körbe járatja a téren, majd újra elindul. Gondolatok sokasága kering a fejében, egyszerűen nem tud nyugodni. Annyira szeretné, ha már vége lenne, de ez nem mostanában lesz. Félti a barátait, félti azokat akiket ismer... Mindenesetre, amikor a szökőkúthoz ér, felsóhajt, majd leül a kávájára. Ott ül egy jó darabig, nézi az elhaladó embereket, miközben egy újabb szál cigit húz elő.*

Vendég

*Mielőtt még Karen válaszolhatna, Liliya váratlanul felugrik mellőle, és akkor veszi csak észre, hogy Eva egy nála kisebb kutyát kerget. A barna hajú lány is felpattan, ha esetleg Liliya nem bírna el egyedül az állattal, de egyenlőre nem megy közelebb. Aztán úgy tűnik, hogy szerencsére a sírétségére nincs szükség, mert szaktársának sikerül lehámoznia Evát a szerencsétlen kutyáról. Kérdőn pillant Lil - re, eddig ahányszor csak találkozott velük, Eva mindig nyugodt volt. * - Még jó, hogy szét tudtad őket szedni. *Mondja miközben vissza ül a helyére.* - Evanak nem lett semmi baja? *Kérdi és szemeivel a szóban forgót figyeli. Neki is volt kutyája még anno, kisebb korában, úgy hogy túlságosan nem lepődik meg a jeleneten. Náluk ez megszokott volt, na meg persze a macska kergetés is... a kutya felől. Karen felől inkább a macska mentés. Viszont az ő házi kedvence mindig is izgő mozgó volt.* - Biztos megérzett valamit a másikon,vagy... Nem tudom, jobb ötletem nincs. *Néz rá a lányra, majd az előző témájukhoz kapcsolódóan csak megvonja a vállát.* - Nem tudom, valami Rosalin. Tipikus elkényeztetett aranyvérű cicababa, aki még a holtak közé is tűsarkú cipőben jár... *Teszi hozzá száj húzva. Kétségtelenül belopta a Drága Karen szívébe magát.*

//Liliyának valószínűleg elment a nete, szóval fagy. //

Vendég

*A mesére elneveti magát.* - Ki volt az a szerencsés, aki erre felhívhatta a figyelmedet? *Vigyorog még mindig. Eközben azonban ugatást hall, s mire odanéz, Eva már nagyban rohan egy másik kutyát sétáltató nő felé. Bár Lil felugrik, már késő, a nő ijedten engedi el az apró kutya pórázát, Eva pedig a kutyára veti magát... Lil odarohan, majd egy mozdulattal leráncigálja szerencsétlen állatról Evát.* - Mit csinálsz?! Rossz-kutya! *Üt az orrára, miközben a pórázát fogja. A kiskutyának nem esett komolyabb baja, csak a gazdával együtt megijedt kissé... Lil eközben a nemrég tanult kötélvarázzsal előállít egy kötelet, amit Eva pórázára kötöz.* - Elnézést, nem tudom, mi ütött belé...még sosem csinált ilyet... *Szabadkozik, de a nő csak sértődötten elvonul. Mi lehetett ez? Eva még soha nem tett ilyesmit. Egyáltalán nem erőszakos kutya. Ráadásul az mégcsak nem is jött hozzá túl közel! Lil tanácstalan képpel baktat vissza Karenhez, feltéve ha az még ottvan a szökőkútnál.* - Ne kérdezd. Ezt én sem értem... *Pislog a fejét lehajtott kutyájára. Mégis mi a fene volt ez?!*

Vendég

*Hát igen... Karen is valami hasonlót érzett mikor ide került. Egyedül volt és Susanon kívül nem ismert szinte senkit. Ám a szőke hajú lánnyal is ritkán találkozott, hisz a suli addigra már rég elkezdődött és szaktársának a tanuláson kívül még prefektusi teendőit is el kellet végeznie. Egy jó ideig csak magányosan járt kellt, ment az órákra. Aztán egyik nap megérkezett Sef. Az sokat segített a lánynak, na meg kb. akkoriban ismerkedett meg Russelel is, meg még sok mással akivel mind idáig jó kapcsolatban van. Többé kevésbé... Sajnos nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy azt mi szeretnénk. Karen némán hallgatja a lányt, miközben szürke szemeivel szórakozottan figyeli a szaglászó Evát.* - Értem. Hát velem sincs semmi különös mostanság. *Feleli miközben tekintetét elfordítva az állatról Liliyára néz.* - Bár... *Jut eszébe a nem rég, a temetőben történő kis incidens.* - Valamelyik este, meg lettem szólva, hogy hogy merem pizsamában a temetőbe be tenni a lábam. Így emberek közé menni... *Meséli mosollyal az arcán az esettet, majd csak megcsóválja a fejét.* - Nem is tudom, hogy hogy lehettem ilyesmire képes. *Ironizál, miközben emlékezetében vissza idézi Miss Tökéletes Aranyvérű lenéző arcát. Hát az egy érdek feszítő beszélgetés volt. Na mindegy.*

Vendég

*Szóval letelepszik Karen mellé, s ő is keresztbeteszi a lábait.* - Hát, tulajdonképpen engem sem... *Mosolyodik el. Ez lesz az első tele itt, a Nezabarban. Mennyi idő eltelt azóta, mióta idekerült! S mennyi minden megváltozott... Először még azt sem tudta, mi merre van, rögtön az első szakkörön jól eltévedt. Emlékszik, a bál napján érkezett. Akkor még igencsak meglepődött az eseményeken, persze, ma már nem tenné. Emlékszik, mennyire magányos volt, nem ismert senkit sem, mintha egy idegen országba érkezett volna. Azóta mindenre és mindenkire másképp néz. Aztán a szakkörök, majd a harcok, az Úrnő, az átálltak, a vereség... Yan. Mennyi, mennyi minden! Sok új barát, ismerős. Ellenség még egyelőre egy sem. Hosszú idő, bizony.* - Igen, gondoltam, sétálok egyet... *Eközben Eva is befejezi a körbeszaglászást, és boldogan üdvözli Karent.* - Na meg persze ittvan ő is. *Mosolyog kutyájára.* - Amúgy semmi különös. Mostanában nem történik semmi... *Ebből a lány rájöhet, hogy Yanról sincs semmi hír. Azt biztosan elmondaná. Ha jó, ha rossz...* - És veled? *Kérdez vissza, valahogy be kell indítani a társalgást...*

Vendég

*A köszönésre felkapja a fejét, majd mikor észreveszi, hogy az érkezett, nem más mint Liliya egy halvány mosoly jelenik meg arcán.* - Szia! *Köszönti és megrázza fejét.* - Jaj, dehogy zavarsz! Legalább nem leszek egyedül. *Mondja egy félmosoly kíséretében és kezével megpaskolja a mellette lévő helyet, jelezvén, hogy nyugodtan üljön le ha akar. A szőke lány szavaira elgondolkozva hümmög.* - Nos, igen. Ma nincs annyira hideg, mint általában, sőt. És lassan már nyakunkon a tél. *Mondja miközben szemeivel a körülöttük lévő tájat pásztázza. A fákon láthatóan már alig van levél, ha mégis akad pár, akkor az barnán virít miközben a szél erősen lengeti és csak percek kérdése, hogy ő is a földön köt ki, a "társai" mellet. * - Érdekes. Mindenesetre én valahogy egyáltalán nem bánom. *Mosolyodik el és Liliyára pillant. Majd a nyakában lógó láncra.* - Köszönöm, nekem is tetszik. *Mondja miközben egy kicsit megemeli a szárnyacskát. Még szép, hogy tetszik neki. Ha nem így lenne, nem hordaná.* - És mi van veled mostanában? *Fordul a lány felé érdeklődve.* - Csak így egyedül? *Kérdi, hisz a pont úgy mint mellette, főprefektusunk mellet sem volt senki mielőtt leült.*

Vendég

*Oldalán békésen kocogó kutyájával, Evával közeledik a főtér felé. Élvezi a friss levegőt, a gyenge szellőt, ami bele-belekap szőke tincseibe. Bár lassan sötétedik, ő mégsem megy még haza, utolsó állomásként úgy döntött, ellátogat a szökőkúthoz. Szereti nézni, főleg ősszel, mikor barnás-vöröses vízsugarat köp a magasba. Már egészen jól néz ki, sőt, belülről is sikerült magában elintéznie a legtöbb dolgot. Lelkének egy nagyon pici része még mindig folyamatosan az eseten rágódik, de a többit csak nagyon ritkán, pár órára engedi át a fájdalomnak. Mint tegnap, a jeges zuhany alatt. Végülis, talán még jót is tett neki a hidegvíz. Úgyhogy jelenleg jól van, elvileg van még teljes huszonnégy órája a következőig, persze, ezt sosem tudhatja biztosan. Bármikor előtörhet...
Amúgy egy farmer miniszoknya van rajta, alatta fekete cicanadrággal, meg egy hosszú szárú, kicsit magassarkú barna csizmával, s egy rövid kabáttal, meg egy sállal. A térre érve a szökőkútnál Karenbe botlik. Remek! Úgyis utál egyedül sétálni Nellondban.* - Szia! *Köszön rá a gondolataiba merült lányra.* - Nem zavarok? *S ha nemleges választ kap, leül mellé.* - Novemberhez képest elég meleg van! *Néz körbe sóhajtva. A fákon semmi levél, erre több, mint tizenöt fok van. Furcsa! Tekintete a lány kezében lévő nyakláncra siklik.* - Szép. *Veszi jobban szemügyre, majd tekintetét ismét a sétálgató emberekre emeli.*

» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak
» Társalgó - Központi terem
» Központi tér - Szökőkút
» A Hokage rezidenciája

Központi tér - Szökőkút

Központi tér - Szökőkút

Similar topics

Similar topics