Központi tér - Szökőkút

First topic message reminder :

Nellond központi főtere. Ide keveredik a legkönnyebben a látogató, hisz a városka minden utcája sugár irányban erre fut. Itt szokott lenni a karácsonyi vásár, és az össze nagyobb program. Egy nagyobb területen az időlegesen felhúzott színpadnak van hely.
A tér közepét egy méretes szökőkút foglalja el. A víz középről indul és spriccel kifelé. A mágiának hála télen sem kell, hogy elzárják. Mindenki évszaknak megfelelő színű vizet lövell ki magából. Nyáron arany színű, mint a nap. Télen halvány kék, mint a jég. Tavasszal zöld, mint az éledő természet főszíne. Ősszel pedig barnás vöröses, a lehulló leveket jelképezve.
Innen vezet szinte minden út és utca a közeli boltokba, és a városka határába is. Egy kis terület van még afféle leszálló pálya, kimondottan Jozef szekerének, hogy a Nezabarból ide tudjanak jönni a diákok, tanárok.

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

*Féltékenység és düh. Éppenséggel egyik érzelem sem talált, Ariana zavarban van, méghozzá piszkosul. Újra lepereg lelki szemei előtt az a jelenet, egyetlen mondat zakatol, nyöszörög a fejében, miközben sietős léptekkel hagyja el a terepet. Nem is figyeli, merre megy, egyszerre csak azon kapja magát, hogy már könnyezik is. Ekkor viszont Aleesha hirtelen megragadja a karját, mire Ariana reflexből egy nagyot ránt rajta, de ha véletlen sikerül is kiszabadulnia, Aleesha minden bizonnyal akkor is elkapja megint, tehát engedelmesen, lehajtott fejjel, félig vörös hajjal hagyja magát visszacipelni, miközben némán folynak a könnyek az arcán. Nem is néz fel, tényleg elrohanna legszívesebben, most is megtette volna, de vissza lett rángatva. Effie hamarosan felkapja a cuccait és elrohan, mire Ariana szintén könnyes arccal néz utána, majd inkább megint lehajtja a fejét, és kissé esetlenül dugja zsebre a kezeit. Aztán látva, hogy Zakariás feje vérzik, közelebb lép, és finoman végigsimít a fiú arcán.* - Kérlek. Szeretnélek megtanítani keringőzni. *Mondja halkan, még mindig ugyebár könnyes arccal, de legalább már nem sír, csak az előbbi könnyek maradtak meg az arcán. Aztán finoman megrázza a fejét.* - Nem kell szólni, megkeresem, nem akarlak ugráltatni. Majd találkozunk, Szépszemű. *Nem szól, nem mondja, hogy ő egyébként tündér... elfogadja az angyalt. Hagyja, hogy Zakariás csókot nyomjon a homlokára, sőt, ő maga is viszonozza ezt a fiú arcára.* - Szia. *Ismétli meg a köszönést, majd Zakariás már el is rohan, és elment a másik lány is... Ariana egy ideig még néz Zaki után, majd hirtelen megfordul, és irány a Jeniliában lévő tükör. Nemsokára kezdődik a bál.*

*Csak elmosolyodil.* -Legyen, vele régebben találkoztál, ő jobban megérdemli, hogy lásd. *mosolyodik el halványan, majd, ahogyan látja Ariana hajának alját elpirulni, bevörösödni, akkor csak elmosolyodik, majd ugyebár átnyúl, és majdhogynem bele is fullad a szökőkútba, mikor egy lelkiismeretes valaki sikeresen ráesik. Végül aztán megkapaszkodik Arianában, és kijön a vízből, emgrázva magát erőteljesen, és fájó fejét fogva, amiből a vér is kiserken, ahogyan sikeresen nekiütközött a kút kávájának. A medencés esetre elmosolyodik, halványan, majd látja, hogy Effie nincs éppen a legjobban. A fiú összeráncolja a szemöldökeit, ami persze fáj, nagyon is fáj, majd Ariana felé néz.* -Ezt majd még átgondolom, ha szabad, de most azt hiszem.. mennem kell.. Szólok majd Krastionak, és a bálon találkozunk, angyal. *mosolyodik el halványan, és egy csókot nyom a lány homlokára, majd az elrohanó lány felé nem is int, Arianától elköszönt, és Kászonnal egyetemben elfut, egyenesen Effie után.*

*A fiú szavain meglepődik, és ismételten elpirul, ezért nagyon előnyös, hogy háttal van már neki. Aztán jönnek az újabb szavak, minek hatására már könnyek is legördülnek szép kis arcán, méghozzá nem is egy. Nem szokott ilyen termékeny síró lenni. Semmi hangja nincs szomorúsága megnyilvánulásának, így csak bólint egyet maga elé, és válaszol.* - Igen, persze. *Hangja a végén megremeg, aztán Ariana eltávozik. Azaz csak majdnem. Zakariás a vízbe esik, és Aleesha kötelességének érzi, hogy ő is belehuppanjon. Mikor Zakariás kidugja a fejét, láthatja, hogy Effie cseppet sem boldog, de ekkor jön a nővére, aki elég jó figyelemelterelőnek bizonyul. Víz is fröccse rá, és felpattan a helyéről. Hangja remegő, a fiú tekintetét szándékosan kerüli el.* - Én hívom fel így?! Először nézz magadba! *Ordít fel könnyek közt, és nővérére egy utolsó, gyűlölködő pillantást vet, majd felkapja a macskáját, a cuccait, és zokogva elfut. Sok volt ez neki.*

*A lány csak fejét forgatja, majd nővére elmegy közülük.*-Jaja, már megint kezdi, így hívja fel magára a figyelmet..*mondja szemét forgatva, a két naxisnak, majd a fiú át akar nyúlni Effihez, ami miatt beesik a kútba. a lány értelmetlenül utána ugrik, aminek az eredménye az lett, hogy ráesik a fiúra a vízbe, arca a fiú arca előtt van pár centire, mintha együtt lennének, és éppen csókolózni készülnének, a lány rákvörösre válik, de nem tud mozdulni, egyszerűen lefagyott. Ari közben féltékenységgel, és dühvel keveredve el akar menni, erre a lány már ugrik, kicsit arcon fröcskölve a fiút, kilép a medencéből, majd a lány után rohan, teljesen vizesen, kicsit vacogva.*-El ne menj!*mondja majd karon ragadja, és visszaviszi. A tüdőgyuszi garantált, a haja fejéhez tapadt, úgyhogy akár egy agyhártyagyulladás is összejöhet, de csak mosolyog, nem is figyel rá.*

Vendég

*Aleesha szavaira oldalra pillant, majd kissé zavartan elmosolyodik, és megrázza a fejét.* - Ne haragudj, de inkább egyedül mennék. Különben sem a ruháért megyek először... keresek valakit, és most ez a legfontosabb, ruhából maximum nem veszek újat, hanem felveszek egy régebbit. Tuti lesznek olyanok is, akik beöltöznek... de... engem az valahogy nem vonz. Majd farsangkor. *Elhúzza a száját, majd elfordítja a tekintetét Aleesháról, és újra Zakariásra néz. A félrevonuló Effie felé vet egy pillantást, de ő már megy is, csak még Zakariás válaszát várja meg. A válasz azzal kezdődik, hogy a fiú kapásból visszahúzza, és nem engedi elmenni, mire elmosolyodik. Pereus pedig csak békésen ücsörög tovább a fiú lábai mellett.* - Szépszemű, veled találkoztam szerdán is, viszont azt az átkozott aurortanoncot nem láttam már a Naxemires program óta. *Érvel amellett, hogy márpedig neki most távoznia kell. Igazából a legfőbb érv az, hogy Effie átült a kút másik oldalára. Majd ellenállhatatlannak lesz nevezve, mire a haja vége vörössé színeződik, mintha csak be lenne festve, szigorúan a haja vége. Végül Ariana felsóhajt, és először is összekócolja Zakariás haját, majd már menne, de előtte még ugyebár felteszi azt a bizonyos kérdést... Zakariás pedig beleesik a kútba. Ariana reflexből utána nyúl, próbálja megtartani, majd ha az már feljött a víz felszínére, akkor csak benyújtja neki a kezét, kapaszkodjon bele, másszon ki.* - Ne kezdd megint... a medencénél elég volt aggódnom érted. *Csúszik ki a száján, mire a haja végén lévő vörösség továbbterjed. Nem, nem kellett volna szóba hoznia a medencéket. Kissé esetlenül ácsorog a szökőkút mellett, és most tart ott, hogy legszívesebben tényleg elfutna innen, akárhova, Pethez, az angyalhoz, vagy bárhová, csak messzire. A magyar mondatot persze nem érti, és kissé kínosan elhúzza a száját.* - Bolgárul, Szépszemű, mert semmit nem értek. És ha nem tudsz, akkor a jövő hét folyamán jelentkezel a Feketeözvegyben, és megtanítalak. Veheted... főprefektus által adott büntetőmunkának. Mire jössz, kitalálom, miért kaptad, a lényeg, hogy kötelező. Sziasztok. *Azzal int a vadmacskának, és amennyiben senki nem tartja vissza elég meggyőzően, ő bizony elslisszol innen, félig vörös, félig szőke hajjal, gyors léptekkel, az egyik mellékutca irányába.*

*Amikor Pereus mellészegődik, a lábai mellé, az határozottan pozitívum, és nagyon is nagy lelkierőt tud innen meríteni, hogy egy cseppet jobban kihúzza magát. Effie rivalizálós szavaira halványan elmosolyodik, és megvakarja a fejét.* -Világért se bántsd a szemeidet, nem érdeklik azok meg. És különben is, ami szép, azt nem illik tönkretenni. *mondja zavart mosollyal, majd Ariana elmenési szándékaira nemes egyszerűséggel ragadja meg a karját, és húzza vissza, sőt, húzza magához.* -Na állj csak meg kislány. Nem megy itt senki sehová, mert a vége az lesz, hogy mindenki elmegy, és akkor meg mi lesz ezzel a világgal, ha mindenki elmegy? *persze inkább mondaná azt, hogy mi lesz vele, de ezzel nem akarja a lány szívét megsajogtatni. A következő szavakra csak felsóhajt, és lágyan elmosolyodik, fejét félredöntve.* -Tudom, tudom, ne is foglalkozz a szavaimmal, csak fecsegek itt össze meg vissza. Nincs ezzel semmi gond sem, megértem, sőt, tudom. Nem tehetsz róla, hogy ilyen ellenállhatatlan vagy. *mondja egy kacsintással, majd a társaság többi tagja felé pillant, főleg Effie felé, aki szépen megkerülte a szökőkutat.* -Effie, minden rendben van? *pislog kíváncsian, a maga rémisztő, fekete szemeivel, áthajolva a kúton, majd Ariana kérdésére konkrétan pofával előre beleesik a kútba, és idegesen kalimpál, mire kiemeli a fejét, és megrázza magát. Vizes lett, elázott, és döbbent. Remek.* -Hogymittudok-ecsinálni? *szalad ki belőle a mondat, persze magyarul, így a megértése még esélytelenebb.* -Nem. *rázza meg határozottan a fejét, aminek köszönhetően a legtöbb víz szétfröcskölődik mindenfelé a terepen.*

*Cseppet elpirul Zakariás megjegyzésére, és elfordítja fejét, hogy az ne vehesse ezt észre. Először nem érti, hogy Ariana miért tartja fel a kezét, de aztán belecsap, és elnézést kérően pillant rá.* - Ne hülyéskedj, nem zavartál senkit. Csak én vagyok nehéz eset. *Mosolyodik el halványan, de nővére sem tudja visszatartani. *- Hagyd Allie, semmi gond. *Megnyugtatóan pillant nővérére, és kifejti magát a karjaiból.* - Rivalizálni? Egy fiúért? Előbb nyomnám ki a szemem, és adnám oda a macskámnak ebédre. *Csóválja meg a fejét, és úgy tesz, mintha teljesen normális lenne, amit mond. Pedig hazudik. Lyle maradék egy és negyed szemével érdeklődve tekint a jelenlévőkre, aztán egy túlvilági hangot ad ki, miszerint: "Miau." Az i betűt szinte teljese kihagyja, az u betűt pedig jól elnyújtja. Aztán eldől, és a földön hever, mintha döglött lenne, csonk teste csak növeli ezt az összhatást, de semmi baja, csupán kényelembe helyezte magát. Ariana Zakariásnak intézett kérdésére szemei majdhogynem kiugranak az üregükből, annyira meglepődik.* ~Milyen jó, hogy nem rivalizál.~ *Magában lemondóan sóhajt, persze ennek nem ad hangot, és távolabb a naxeldires csapattól ledobja a cuccait, és a szökőkút peremének másik részére csüccsen. Tapsol kettőt, és Lyle feltápászkodik, majd odavonszolja testét a lányhoz, és nagy neheze a lábán felmászva, átlendítve testét az ölében köt ki. Simogatni kezdi a kis túlélő macsát, miközben a boltokból kisétálgató - nem mellesleg egyre több - embert figyeli.*

*A lány fogadj Ari segítségét, és a pusziból ölelés lesz, majd a cipőre egy fintort vág. neki ugyan nem kell nézéssel. Csak mosolyog, majd mikor húga el akar menni, karon fogja, és mosolyogva bólint Ariana szavaira.*-Úgy van hugicám, nem mész el innen.*mondja mosolyogva. Kicsit esetlen szegény, olyan, mintha nem is a földön, hanem a föld fölött lebegne. Csak néha szólal meg.*-Ja ruha az nekem is kéne..*semmi összefüggés nincs a szöveghez, csak utólag beleszövi a mondatokba, de persze nem belevágva. Megigazítja táskáját a vállán, majd lemosolyog a kis macskára. Mosolyog, de Arira is azt mondja.*-Ugyan ne menj, viszont ha mész, elkísérlek, mert nekem is kell még ruha, meg akkor segítek neked.*mintha már ezer éve ismernék egymást, és jó barátnők lennének, úgy ajánlja fel, ezt is teljesen összefüggéstelenül, némileg már vicces, szánalomra késztetően, mintha tényleg nem itt élne a földön.*

Vendég

*Természetesen hagyja, hogy Kászon megnyalogassa a kezeit, és még meg is simogatja a kutya fejét. Aztán mikor Zakariás megöleli, visszaölel, és egész sokáig nem is engedi el barátját, csak utána ül le a szökőkút szélére. A feléjük futó lány egy ideig fel sem tűnik neki; körülbelül fél másodperccel azelőtt veszi észre, hogy az sikeresen elesik. Ariana felszisszen, majd rögtön felpattan, és ha tud, akkor segít neki felállni.* - Minden rendben van? *Érdeklődik, miközben ha a lány már talpon van, akkor visszaül a szökőkút szélére. Daimónja szépen leül Zakariás lábai mellé, és nem is nagyon tágít onnan.* - Legközelebb óvatosabban. *Fűzi még hozzá, majd azért a nevét is elmondja még egyszer, hiszen a lány minden bizonnyal nem hallotta.* - Ariana, a vadmacska Pereus, a mókus pedig Rupert. *Mert a mókus is ott van persze, ha a cipőt el is hagyta, a kis állatot soha. Ott van az is, éppen a szökőkút másik felén egyensúlyozik. Ariana pedig Effie-re vigyorog.* - Szóval szerinted is a párna a legjobb gitárpótló? Üdv a klubban! *Nyújtja a kezét pacsira Effie felé, majd a kalapácsra félredönti a fejét.* - Hm... ezt még nem próbáltam, de lehet, hogy beválna. ~ Nem, nem válna be, valld be végre magadnak is. Semmi baja annak az átkozott cipőnek. ~ *Pereus reálisan látja a dolgokat, Ariana ellenben nem hallgat rá, bármilyen szigorú pillantásokat is lövel felé a vadmacska Zakariás lábai mellől.* - Ugyanmár, el ne menj! *Szinte ijedten pattan fel a szökőkút mellől, és megrázza a fejét.* - Ne haragudjatok, tényleg nem akartam zavarni. Én... inkább én megyek vissza ruhát szerezni, ötig úgyis találnom kéne valamit, ha menni akarok a bálra, márpedig akarok. Meg egyébként is, elő kellene kerítenem Krastio-t, és Fi... *Elharapja a mondat végét. Eddig hadart, majd villámgyorsan, hirtelen hallgat el, és beharapja az alsó ajkát, miközben zavartan ácsorog, valahogy furcsán sírásközeli állapotban, és ez látszik is rajta.* - Nem akartalak elüldözni, tényleg. Ne menj el miattam. *Talán nem is ezt vette a lelkére, nem is emiatt bizonytalanodott el, de valami miatt nagyon. Végül felsóhajt, és Zakariás felé pillantva elhúzza a száját, visszautalva a nemrégi szavakra, amikre a fiú talán már nem is emlékszik.* - Elhiheted, hogy a legkevésbé sem áll szándékomban. Elhiheted, hogy senkiét nem áll szándékomban. Elhiheted, hogy van, akinél marhára nem ér semmit, hogy nem áll szándékomban. De ha ennyire jóban vagytok, akkor szólj neki, hogy ha bocsánatkérőt nem is... mindegy. *Megcsóválja a fejét, majd összefonja a háta mögött a kezeit.* - Nem miattad megyek, tényleg dolgom van, és nem is kell neki szólnod, megkeresem azt az átkozott Bogdani utat, ha ötször eltévedek Nellondban, akkor is. *Kihúzza magát, talán kissé durcásan, de aztán mégsem indul, csak Zakariás arcát fürkészi.* - Tudsz keringőzni, Szépszemű?

*Csak elmosolyodik a szavakra. *-Hát rendben, legyen akkor úgy. Viszont nehogy megfázz, világértse. Bármennyire is jó az a mágia. *Kászon a simogatás első felét hagyja, aztán megrázza magát, és arrébb kocog, mert bizony érkezik Ariana, akinek a kezeit, ha teheti, megnyalogatja. A kitárt karok láttán Zakariás elmosolyodik, és megöleli a szőkeséget, majd visszapillant Effie felé.* -Szerintem nagyon is jól nézel ki benne, nincs miért aggodalmaskodnod. Jól áll. Bár nem ismerlek, de a versenygyőztesre esélyes vagy. *Ariana hosszas, néhol söszefüggéstelen szavaira felvonja szemöldökeit, és összeráncolja a szemöldökét.* -Aham.. Nem tudom, nem vagyok járatos, de ha ennyire feszélyez Krastio viselkedése, akkor szerintem írj neki egy levelet. Vagy majd szólok neki, hogy írjon egy bocsánatkérőt ő. Csak azátn nehogy teljesen elcsavartad az ő fejét is. *kacsint a lányra kissé cinkosan. Aztán tekintete Effie és Ariana között járatódik.* -Én maradtam le valamiről? *Kászon is szűköl meleltte egy cseppet, ahogy leül a földre, tanácstalanul.* -Gyerekek, miattam ne rivalizálljatok, és ne is menjetekseh.. *és ekkor egy újabb lány esik a lábai elé, amitől teljesen elvörösödik, és felül a kút szélére, kissé idegesen tördelve kezeit és köszörülve a torkát.* -Öhm.. Hello.. Zack.. és.. azt hiszem.. hogy.. nos.. khm.. *erőteljesen zavarban van. Három lány, ebből egyet szeret, egy meg elé veti magát, a harmadikkal epdig kezdett megismerkedni. Eléggé kínoz a helyzet, legalább is számára. Nem egy nagy nőcsábász, ez látszik is rajta.*

*Lyle is itt van ám vele, csak épp kicsit lemaradt. Valahogy csak a lány után döcög, hisze az elég ingerülten csörtetett át az utcákon, és a kis japánmacska bizony szeme elől tévesztette, egy pár percre. Három lábán már tökéletesen megtanult járni, bár néha azért még felborul, ha túl gyorsan megy. Lényeg a lényeg, hogy Effie arcára kiül a döbbenet, mikor egy ismerős arccal hozza őt össze a sors.* - Szia Zakariás. Nem, csak Bilyena néni nem akart beletörődni, hogy legfeljebb Allie-re megy rá az a cipő. *Mutat a vízben úszkáló pár magassarkúra. Óvatoskodva megérinti a kutya fejbúbját, majd lassa végigsimít rajta, aztán kicsit gyorsabban még egyszer. A kabátot elutasítja, és mosolyogva megforgatja a pálcáját a levegőben.* - Ó, nem szükséges. Az első Elemi varázslatok órán már tanultunk egy hőburok varázslatot, majd csak megszáradok. *Mosolyodik el, és ismét a fiú vaksötét szemeibe temeti tekintetét. Nem fogja fel, hogy lehet ilyen érdekes számára egy ilyen szempár, a legtöbb ember talán furcsának titulálná, és soha többé nem foglalkozna vele. Effie nem ilyen.* - Csak valami jelmezt akartam a bálra, de szerintem visszaviszem. Valahogy nem én vagyok... *Válaszol eltöprengve, aztán feltűnik Ariana, aki egy musicalben érzi magát. A bemutatkozásra megereszt egy kedveskedő mosolyt, és kezet nyújt.* - Én pedig Effie, és nyugi, szerintem mindenki szokott ilyet. Én az unalmas vasárnap reggeleken, pizsamában, gitárnak használva egy párnát. *Kacsint a lánynak, és egy kicsit fel is nevet - magán. Nem nagyon tud hozzászólni ahhoz, amiről Ariana beszél, így a cipőjét kezdi nézegetni, majd mikor érzi, hogy megszáradt a haja, előránt egy hajkefét a táskájából, és elkezd fésülködni. Mikor minden mondatnak vége, ami a korábbi témához kapcsolódik, válaszol a lánynak.* - Kicsit edzd meg, egy kalapáccsal próbáld meg megpuhítani a sarokrészét, az sokat segít. *Mosolyodik el a tippet követően, és aztán megcsóválja a fejét, egy mosollyal az arcán pedig próbál meggyőzően alakítani.* - Ó, nem, dehogyis. Én érzem úgy, hogy nem illek ide, szóval inkább magatokra hagylak titeket, beszélgessetek csak. *Magában teljesen elkeseredett, de csak nem dumál bele a kettejük témájába. Ekkor beszambázik nővére, ő pedig épp szedi fel a cuccokat, és puszi helyett sóhajt egyet, és félszegen megöleli nővérét, majd a kút felé pillant.* - Bilyena néni rám erőszakolta azt a cipőt, de kitört a sarka. Biztos valahol itt van, ha nagyon kell javítsd meg, bár szerintem rajtad is hülyén állna. Amúgy pedig épp menni készültem. *Válaszol a lány kérdésére, és kicsit aggódva tekint a két naxeldiresre, mármint arra a kettőre, aki nem a nővére.*

*Még egy Delaney érkezik a főtérre. Beöltözve, egy fekete selyemsál, egy fekete térdig érő szövetkabát, egy Lui Viutton táskával a vállán, egy hosszú, térdig érő szárú csizmával,sima lapostalpú. És egy hosszú sima sötétkék farmer. Zöld szemei élénken csillognak. Észre is veszi húgát, akire mosolyog, és persze a többiekre is. A szél fúj egy csepett, így a haját néha arcába fújja, amit arébb lök. De túlságosan a nővérére figyel, el is kezd futni. És az a fránya macskakő, hát meg is látta a baját, mert egy kiálló sarokban pofára esett. Szó szerint. Jó nagyot zakózott, és éppen a szökőkút elé, Zakariás lába előtt hever. Mondhatnánk így is, de ez is szó szerint. Kicsit megilletődik, de feláll, mintha mi sem történt volna.*-Sziasztok!*köszön mosolyogva, talán kicsit kislányosan, odamegy hugához, nyom egy puszit az arcára, majd leül negyediknek a kút szélére, majd mosolyogva megszólal.*-És, mi járatban itt, amúgy Aleesha vagyok, Effie nővére.

Vendég

*Halk éneklés... talán el sem jut a szökőkútnál lévő párosig, hiszen halk is, nem is pontosan mellettük szól. Tulajdonképpen az egyik egészen elhagyatottnak látszó mellékutca felől jön a hang. Egy leányzó... nos, tulajdonképpen táncol ott, félig csukott szemmel forog, fekete ruhában. Nem egy helyben, közben halad, szóval tulajdonképpen forogva, táncolva érkezik meg a központi térre. Angolul énekel, nem igazán törődve azzal, hányan nézik esetlegesen hülyének, és hány embernek megy neki. Ilyenkor bocsánatkérő mosollyal pördül tovább, egyszerűen, mintha mi sem történt volna. Néha ilyet is kell.* - Dancing bears, painted wings, things I almost remember, and a song someone sings... once upon a December... *Végigénekelte az egész dalt, majd a végén, mikor már kiért a térre, és az utána siető vadmacska szólt, hogy ismerősök a láthatáron, még egyszer elénekli az első versszakot. Aztán az utolsó szónál úgy fejezi be a forgást, hogy pontosan Zakariásék előtt áll meg, kitárt karokkal. Teljesen kinyitja a szemeit, majd leengedi a karjait, és halvány mosollyal könnyedén lép melléjük, és ül le a szökőkút szélére. Szőke haj lófarokban, fekete szalaggal összekötve... fekete nadrág, kivételesen fekete csizma, valamint egyszerű, fekete kabát.* - Sziasztok! *Köszön vidáman, majd lehajol, bekötni a csizma fűzőjét, ami jelenleg lóg, csoda, hogy eddig nem esett el benne.* - Kényelmetlen ez a cipő... *Ez nem a cipő hibája, neki tulajdonképpen pszichésen minden kényelmetlen, ami nem a piszkosfehér, imádott tornacipője. De hát abban lefagyott a lába, kénytelen volt lecserélni. A fülbevaló persze most is ott van a fülében, amúgy meg ankh, Hórusz szem medál, vörös üveggyöngykarkötő... és persze a gyűrű, benne Dean nevével. A szokásos ékszerkollekció. A cipőkötés után felnéz, és biccent Effie felé.* - Ariana vagyok, és amúgy nem hivatásos elmebeteg, még akkor sem, ha az előbb úgy tűnt. Szépszemű, megbeszélném én Krassal, elvégre beszélőviszonyban vagyunk, csak tudod fogalmam sincs, hogyan szedjem elő, mert reggel óta bolyongok össze-vissza, igazából nem végig a Bogdani utat kerestem, mert ruhát is néztem a bálra... mondjuk nem találtam... a lényeg, hogy fogalmam sincs, hol lakik, szóval remélem, azért átadtad az üdvözletem szerdán miután elmentem. *Pillant a fiú felé.* - Amúgy meg nem volt tőle szép dolog, hogy oda se jött... de oké, ha ennyire hiányzom neki, akkor ezt már majd tényleg személyesen tárgyalom meg vele. Amúgy ugye nem zavartam meg semmit? *Siklik most tekintete Effie-re, majd vissza Zakariásra, aztán Kászonra, mire elmosolyodik, és megsimogatja a kutya fejét.* - Szia drágám, hát te is itt vagy? *Kérdezi, bár tudja jól, hogy nehezen lehetne máshol, maximum nyolc méterrel arrébb.*

*Egyszercsak egy nagy, ugató németjuhsázkutya tűnik fel a messzeségből, semmiből előtűnve a szökőkút szélénél, hevesen felágaskodik, majd belekortyol a vízbe, aztán a lányra ugat. Nyakában kendő és nyakörv, bilétával, ahogyan azt kell. Nem messze tőle egy fekete hosszúujjú pólót, rajta sötétszürke inget, alatta fekete hosszúnadrágot és fekete tornacipőt, valamint mellkasán keresztbevetett, vörös pórázt viselő fiatalember érkezik. Barna, zilált, de éppen ilyenre beállított haj, sápatag bőr, éjfekete, kútmély szemek. A kutya ismerős lehet a lánynak, hiszen már találkozott vele, és a farkát is erőteljesen csóválja. Nem telik bele sok idő, hogy Zakariás is odaér, és a fiú halványan elmosolyodik.* -Szia Effie. Csak nem frissen állt el az eső? *érdeklődik, amikor a vizes lányt látja. Nem tud a semmiből előhúzni egy hatalmas törölközőt vagy pokrócot, így a kezében lévő kabátot teszi rá a lányra.* -Tessék, hogy azért ne fagyj meg annyira. Mi járatban itt? *kíváncsiskodik, miközben kutyája felé is küld pár pillantást, aki abbahagyta a vakkantgatást, de a farkát még mindig csóválja, miközben a lány felé szagol.*

*Halk cipőkopogás töri meg a Központi tér csendjét, egy árva lélek sincs erre, csupán egy roppant undorító fiatal pár, akik elég látványosan nyomulnak egymásra. Szerencsétlen Effie az, aki már végzett a halloweeni bevásárlással, és csak pihenni áll meg. Levágja a cuccait a szökőkút elé, és ő maga is leül, csakhogy egy kicsit érdekesen. A cipősarka kifordul a helyéről, és leválik a cipőről, így egyensúlyát elvesztve esik az üres szökőkútba.* - Hogy az a... *Csak ő hitte azt, hogy üres. De mégis ki az az elmebeteg, aki ilyen hidegben benne hagyja a vizet a szökőkútban? Hát a polgármester. Kapálózik egy kicsit, aztán kidugja a fejét nagy nehezen a vízből, és hatalmas levegőt vesz. Szerencsére még be is ütötte a fejét a kút peremébe, hogy teljes legyen az öröm. Egy pillanat sem telik el, és a hideg szél máris érezteti magát Effie vizes testével, mire ő vacogva reagál. Kiszáll a vízből, és letépi a magassarkúkat - azaz már csak egynek van sarka -, amiket a nagynénje úgy erőltetett, és dühödten kezdi el ütögetni őket a út széléhez, majd bikából a kis szobrocskának vágja, ami meg is reped tőle. Pálcájával egy félkörívet tesz meg, a feje felett, miközben jó melegre gondol, vagy tíz fokkal melegebbre. Úgy előbb-utóbb csak megszárad.* - Caloris Defensio. *Leül a kút szélére, és kiveszi a szürke, lakk tornacipőt, amit épp pár perce vett. Lábacsájára rántja, ami már nagyjából meg is száradt, aztán beköti őket, és azon tűnődik hol vannak az emberek. Persze hamar rájön, hogy mindenki a Kereskedőnegyedben van, és Halloweenre készülődik, a Szórakozónegyedben pedig már készülnek az esti mulatságok. Ő maga az iskola bálján akar részt venni, ami minden bizonnyal sikerül majd neki - ha kiheverte az előbbi kis incidenst.*

*Morgane csendesen hallgatja a nőt. Életük szinte ugyan olyan. Csakhogy ő nem is ismerte a szüleit. Amikor a nő feláll, és elmegy, Morgane ölébe veszi kutyuskáját és elindul hogy elfoglalja helyét a játszótéren*

* Látszott a kislányon, hogy valamiért zavarba kerül amikor a szülei iránt érdeklődik, úgyhogy nem feszegeti sokáig a témát. Meglepte, hogy nem aggódnak érte illetve, hogy nincsen semmi dolga csak csatangol össze vissza. a saját gyermekkorára emlékeztette ez a dolog. Mosolyogva hallgatta a lányka elfoglaltságait.
- A játszótér nagyon szuper hely. Amikor akkora voltam, mint Te minden napos látogató voltam, de most is gyakran megfordulok arra. * Mondja mosolyogva a lánykának aztán, amikor a családja felől érdeklődik meg az időtöltéseiről kicsit elgondolkodik.
- Nos, hát négy éves koromtól fogva magam élek meg ebben a világban. Nincs is családom azóta se. Szeretek írni olvasni és csatangolni a városban. * Mondja mosolyogva a kislánynak aztán egy kicsit csendeben marad. Most várja, hátha szeretne valamit kérdezni a lányka aztán úgy dönt elindul.
- most elmegyek hazafelé. Lassan Te is indulj nehogy gond legyen. * Mondja mosolyogva a kislánynak aztán feláll táskáját felveszi és búcsút vesz a kutyustól.
- Jó éjt. Sziasztok. * Int búcsút majd elindul.

*Morgane elpirul amikor a szülei iránt érdeklődnek.*
~ Miért érdekli mindenkit a szülőm, meg hogy aggódik-e értem.. biztosan nem különben nem hagyott volna árvaházban~
*Összekulcsolja kezeit és érdeklődve figyeli a nőt. Nem jegyezte meg a nevéét, mert még sosem hallott ehhez hasonlót. Sem ezt. Furcsa, de szép név. De válaszolni mindenképpen illik.*
- Biztosan nem fognak értem aggódni... hogyha szabadidőm van? Hát általában nincs is dolgom. De a játszótéren vagyok általában... és én is szeretek írni. Hogyha találok egy jó könyvet, akkor azzal is elvagyok... vagy Ronnieval játszok, hogyha nem talál más pajtást. Szegény helyi mókusok nagyon rettegnek tőle.
*Elmosolyodik, de a dolog tényleg így néz ki. A kis berni mindig talál áldozatot. Egyszer, Morgane tíltó szava ellenére egy patkányt kergetett. Nagyon hosszú ideig. De végül szerencsére elengedte.*
- Maga mit szokott csinálni? Van családja... akik esetleg aggódnak magáért mert itt ül egy idegen kislánnyal?

* Adela mosolyogva simogatja a kutyuskát. Hát ő nem tudna haragudni se a kislányra se az állatkára. mind a kettőt nagyon szereti és a kedves kis mosoly soha nem fagy le az arcáról. Még akkor sem amikor meglátja, hogy néhány lap kiszakadt a füzetéből.
- Örülök, hogy megismerhetlek Morgane. jaj dehogy kell megfizetned semmi baja a füzetnek. * Mondja a kislánynak mosolyogva majd megsimogatja a fejét. Az órájára nézve látja, hogy elégé későre jár és a kislányért biztosan aggódnak már a szülei.
- nagyon aranyos a kutyuskád ez a játék még tetszett is és örülök, hogy így össze akadtunk. * közben letörölgeti a könyvet és a helyére rakja a kipotyogott lapokat.
- Nos hát naplót írok. * Ez nem volt teljesen igaz, de hát hasonlított rá. Mielőtt a lányka sok mindent el tudott volna olvasni becsukta a füzetet és táskájába tetette.
- Elég későre jár már. nem fognak érted aggódni a szüleid? * Kérdezte meg a lánykát. ez a késő este nem mindig barátságos egy fiatal kislány részére. Persze szerette volna megismerni a lánykát úgyhogy egy kicsit kérdezősködni kezdett.
- és Te mit csinálsz amikor van egy két szabad órád? Játszol a kutyussal? * tette fel mosolyogva a kérdést miközben vissza ült oda ahol akkor ült amikor a kutyus elvitte a füzetét.

*Morgane megkönnyebbülve látja, hogy a nő nem haragszik kis bernijére. Ő is segít megkergetni a picurt, de végül a nőnek sikerül elszedni tőle a füzetet. Morgane bocsánat kérően figyeli a nőt. úgy érzi, mostmár tartozik egy bemutatkozással.*
- Nagyon sajnálom. Butus kuyta.. vagyis csak játékos.. ne tessék rá haragudni! A nevem Morgane, a kis sunyié meg Ronnie. Nem akart ő rosszat csak szeret játszani. Remélem nem sérült meg akönyv... kifizetem ha baja lett...
*Egyenlőre fogalma sincs honnan szerezne pénzt ha erre kerülne sor. most sincs nála csak annyi, hogy holnap reggel tudjanak enni egy keveset. Meg hogy vegyen egy kis kutyus étket. A karjaiba veszi az állatot, és érdeklődve figyeli a könyvet. Nagyon szép a borítója, tetszik neki. Ő is szokott néha írkálni. De a lapokat rendszerint elhagyja.*
- Miket tetszik írni?
*Kíváncsian kukkant bele. Tud olvasni, fiatal kora ellenére, sőt írni és számolni is. Írni méghozzá egész jól. Vagy költeni..Leül a nő mellé a szökőkútra. kiskutyája éppen egy mókussal van elfoglalva. A kis rágcsáló rémülten menekül. De Ronnie még egy légynek sem tudna ártani.*

* Adela nyugodtan ír a füzetében. Néha néha felnéz és akkor mosolyogva figyeli a lánykát és a kutyusát, ahogyan játszadoznak. A kutyus nem éri be a gazdijával őt is be akarja vonni a játékba. Adela először kicsit felkapja a vizet és kiabálni szeretne a kutyával, de aztán, meggondolja magát. Elvégre egy kis játék neki se árt meg. Lerakja táskáját és mosolyogva szalad a kutya után.
- Hééj Te ne csináld. Add vissza a füzetem kutyuska. Na megállj csak elkaplak. * Mondja nevetve és hajkurászni kezdi a kutyát. ez már valószínű tetszik az ebnek.
- Adela vagyok. És téged, hogy hívnak? Na meg a dögét akit a téren hajkurászunk? * Kérdezte a kislánytól aztán végül megáll a kutyus. Simogatni kezdi a kis aranyost és elveszi tőle a füzetet. Kicsit nyálas volt, de nem zavarta. Közben kifújta magát elvégre nem lehet tudni legközelebb mit kap el a kutyus.

*Morgane hallja hogy valaki megszólítja. Összerezzen és megfordul, hogy lássa az érkezőt. Nem kell tőle tartania, csak egy fiatal nő. Kicsit reszket, de nem fél annyira, mint például tegnap a férfitól. kiskutyája nem fél. Rögtön odaszalad és csaholva ugrál a nőre. nagyon aranyosan csinálja, roppantul kedves állatka. Csak túlzottan játékos. És különös érzéke van akényes dolgokhoz. Először cselesen a nő ölébe fekteti a fejét, majd ráharap a könyvecskére és megpróbálja elhúzni. ha sikerül, minden bizonnyal elszalad vele, majd megáll, hogy játékra csábítsa a nőt. A könyvecskének semmi baja nem lesz, fgoait nem mélyesztette bele, csak a szájával tarta. minden baja a rá csöpögő nyál lehet. morgane ijedten kap utána miközben azt kiabálja:
- Ronnie nem szabad! Tedd le azonnal!
A kutyus nagyon rossz dög. Vagyis nem rossz, hanem inkább túlontúl játékos. És ezt általában megszenvedik a körülöttük lévők. Minden esetre nekiáll megkergetni a kiskutyát.*

* Ezen a szép estén egy fiatal hölgyemény sétál Nellond utcáin. A zöld szemű húsz év körüli, nő élet vidáman dalolászva kanyargott az utcákon. hajában most is egy szép zöld színű szallag volt tűzve ami mögötte hosszan úszott a levegőben. Egy barna szoknyát viselt zöld harisnyát topánkát és pólót. Egy pulóver volt vállára terítve, hogy meg ne fázzon ezen a hűvös estén. A szőke göndör hajú hölgy énekelve haladt az utcán. hamarosan a szökőkúthoz érkezett. szerette ezt a helyet a nyüzsgő embereket. Most elég kihalt volt a hely csak egy kislány szaladgált össze vissza kutyáját kergetve. Mosolyogva nézett a fiatal lánykára aztán leült a szökőkút pereménél.
- Szia. * Mondja bűbájos hangon a kislánynak aztán táskájából elővett egy szép zöld borítású könyvet kinyitotta és írni kezdett bele. nem lehet tudni, mit ír soha senkinek nem mutatta meg.

*Morgane visszatért a szökőkúthoz. Unottan figyeli hogy kis bernáthegyije fáradhatatlanul futja a köröket a szökőkút körül. A kislány leereszkedik a mű szélére. érdeklődve néz körül. Nem igazán lát maga körül embereket ezért kényelmesen ellehet magának. hat éves formájú kislány, szőke hajába apró tincseket font majd felfogta azt. Feket ruhája nagy rá ezért csüng rajta. Bakancsa nagy mértékben koszos. Amint Ronnie megáll egy pillanatra, játékosan ölébe kapja kiskutyáját és forogni kezd vele. A kis berni, lógó nyelvvel élvezi a menetszelet és néha boldogan vakkantgat miközben farkát csóválja. Amint gazdája leteszi már el is sprintel a közeléből. Morgane vigyorogva néz utána. Igen, kiskutyájának megint sikerült feldobnia őt a puszta jelenlétével. A lányka kedve lenne utána futni. Körbenéz és mikor megállapítja hogy senki nem látja, meg is teszi ezt. Immárketten futkorásznak a szökőkút körül..*

* A bohócok pukkanása, majd elájul. Mikor felébred egy csomó polgár áll körülötte. Persze első dolgaként daimonját ölelgeti meg alaposan.*~Heath! Hát jól vagy? Roppant jó megfigyelő vagy. Igen élek mint látod. Jó bocsáss meg, hogy aggódom érted. Jó na nem baj.* Majd boldogsága tova száll amikor mindenki őket kezdi el bámulni. Feláll, leporolja magát és belenéz a szökőkútba ami teljesen ép. Meglátja nyaka körül a két fekete tenyér nyomot és kézfején a jelet.*~ A franc...Gyere Heath, menjünk.~* Szól daimonjának majd eltűnnek a Kereskedőnegyed utcáin.*

// Nagyon klassz volt! Very Happy

Jól megdolgoztattad Minámat Smile

De én irtóra élveztem ^^ //

» Központi csarnok - ahol a folyosók elválnak
» Társalgó - Központi terem
» A Hokage rezidenciája

Központi tér - Szökőkút

Központi tér - Szökőkút

Similar topics

Similar topics