Társalgó - Játék terem

Vendég

*Viszont Lucas nem is számít idelent ellenségre. Ugyanmár, mégis hogy jutnának be a labirintusba, és miért pont a játékterembe? Hülyeségnek tartja még a felvetést is.* - Itt már nincsen semmi dolguk. Meg mostmár mindenki figyel... Nem tudnak ide bejutni, amíg be nem veszik a kúriát. Az pedig még el fog tartani egy darabig. *Megvonja a vállát, és továbbra is a körmeit piszkálgatja. Eléggé lazán veszi az egészet, de ő ilyen.* - Hát csak az, hogy szerinted én vagyok idióta, amiért itt húzom meg magam, amikor ide bármikor visszajöhetnek... te meg sétálgatsz. Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk... Én legalább bezárkóztam. Zárva volt az ajtó is, nemrég voltam kint teáért, akkor hagytam nyitva, mert ilyenkorra már vége szokott lenni a fenti balhénak. *Aztán felnevet.* - Miért lenne vele bajom? Japán jó hely. És azért ilyen alap dolgok még mennek a nyelveteken, hé, Oyasumi-chan. Watashi wa Lucas desu. Ogenki desu ka? Genki desu, arigatou. Gomen, gomen ne, gomen nasai. Dou itashimashite. Omedeto. Ohayo, konnichiwa, konbanwa... oyasumi. *Kacsint a végén a lányra, a kisebb bemutató után. Persze tudna még mást is, de főleg csak szavakat, összefüggő mondatokat jóval kevesebbet, csak az ilyen alapok, mint a "hogy vagy", "hogy hívnak".* - És valaki mindig van. Az ember sosincs teljesen egyedül. Talán nincs épp veled olyan, aki igazán közel áll hozzád... de felületes ismerős mindig van, és bármikor közelebb kerülhetnek. *Aztán újra felnevet, szinte ugatva.* - Egyszer láttál, Oyasumi-chan. Honnan tudod egyetlen pillanatomból megállapítani, mit csinálok mindig? *Kacsint újra, de nem felel arra, mit szokott csinálni, csak ellöki magát a gépezettől.* - Későre jár. Közeleg a yoru, és már igencsak yami van. *Nevet fel röviden.* - Jobban tennéd, ha lassan te is aludnál. Oyasumi... Oyasumi-chan. *Azzal még egyszer meghajol kicsit a lány felé, japán módra, tökéletesen, majd kisétál.*

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Szer. Júl. 07, 2010 9:47 pm

*A lány tudta hogy a játékterem olyan lényegében mint egy bunker. De ha nem szólt volna a sráchoz akkor észre sem vette volna hogy itt van. Így az ellenséget sem vette volna észre.* - Azt hiszed hogy mert egyszer már jártak itt nem térnek majd vossza ide? *Kicsit kezdte nagyon is kiakasztani ez az idióta. De azért türtőztette magát és felkészült hogy ezzel nehez bármit is megértetni. Mivel mindenből viccet csinál.* - Igen. És akkor mi van? Talán valami bajod van vele? *Mostmár Oyasumi sem tudta hogy mit gondoljon erről az alakról. Mindenből viccet csinál és mindent félválról vesz.* - Hát nem. Sosem voltam szívbajos és nem is leszek az. Igen. Talán van vele valami bajod azzal hogy Japánból jöttem? Nem haragszom. Az te vagy aki nem tudna ilyen névvel élni. Egyébként csoda hogy tudod a nevem jelentését. Nem kell emiatt agódnom, hogy hozzám szolnak vagy jó éjszakát kivánnak. Mivel nincs aki jó éjszakát kivánjon vagy a nevemen szólitcson. Már régóta. *Oyasumi elszomorodott, de nem mutatta. Megint ezébe jutottak az emlékek. Nem tudta elfelejteni őket de nem is akarta. Mindig is eszébe jutottak. Mindig maga előtt látta az emlékeket. Ha aludt vagy ha ébren volt mindig újra és újra látta őket. És ugyanúgy mindig újra és újra átélte a dolgokat. De erről nem beszélt senkinek és nem is akart másokat ebbe bele keverni.* - Miket szoktál csinálni? Nekem úgy tűnt hogy az vagy.

Vendég

*Tulajdonképpen a kettő egyszerre. Vicces hülye.* - Nem mindig ide... De legtöbbször. Mondtam. Ez a labirintus olyan, mint egy bombabiztos bunker. Oké, Jericho-t itt nyírták ki... De így már nincs itt lent dolguk. Fent meg hiába balhéznak, az idáig nem ér le. Ide egy-egy kósza átok se téved be, mint mondjuk a szobákba az ablakon át... Biztonságos. *Kihúzza magát, amiért ennyire jól kitalálta ezt a labirintus-dolgot.* - Sétálgattál csata közben? *Hökken meg egészen, majd felnevet.* - Te lány, akkor te se vagy szívbajos! Egyébként Japánból jöttél, ugye? Én nem tudnék ilyen névvel élni, már ne is haragudj... Nem tudnám eldönteni, hogy hozzám szólnak, vagy jó éjszakát kívánnak... *Vakarja meg a fejét, de persze nem akar bántó lenni, még ha az is lesz. Aztán felnevet.* - Csinálok én mindent, hé! Nem vagyok játékfüggő.

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Szer. Júl. 07, 2010 8:51 pm

*A lány nem tudta hogy ez a srác hüly vagy csak vicces falyta. De jelenleg nem is érdekelte.* - Akkor így jártál. Mindig ide jöttél ha a balhé elkezdődött? Vagy csak egyszerüen nem érdekelt és amúgy is ki akartál belőle meredni? *Oyasumi már azt fontolgatta hogy tényleg megleckézteti ezt a vicces srácot. De valószinüleg azon is csak nevetne.* - Igen ki. Lényegében sehol, nem bujtam el. Csak egyszerüen sétálgattam. *Előre sejtette hogy lesznek még gondjai Lucassal. De nem akarta a dolgokat sietetni.* - Amúgy hogyhogy ide jöttél? Egyébként mennyit szoktál játszani? Van valami más is amit csinálsz vagy a szabadidőd csak a játéknak szenteled?

Vendég

*Lucas minden bizonnyal a pofonra is csak nevetett volna, így sokat nem ért volna el vele a lány. Egyébként pedig a fiú azért eléggé izmos... bár nem a legkigyúrtabb izompacsirta, de nem panaszkodhat. Aztán megvonja a vállát, és a hajába túr.* - Leesett az az átkozott golyó... Nem érdekes, már elég régóta játszom, kezdek fáradni. *Legyint, majd elmosolyodik.* - Áhá, szóval te is kimaradtál belőle? Na, te hol húztad meg magad? És itt a játékteremben, vagy úgy anblokk az iskolában? *Tárja szét a karjait a kérdésre.*

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Szer. Júl. 07, 2010 8:19 pm

*Oyasumi először fel akarta pofozni a srácot de meggondolta magát. Inkább ráhagyta a viselkedését. De legalább méltóztatott jelet adni hogy észrevette hogy létezik.* - Áh semmi nem érdekes. *Lemondóan sóhajtott. Majd meg látja hogy a srác is kezd mérges lenni. Majd a köverkező dolgon amit lát már magában mosolyog. De kívülről nem látszik rajta.* - Mi az csak nem vasztettél? * Majd már az a képzeletbeli mosoly egyre szélesebb lett.* - Igen volt. ~ Csak azt bizonyitja hogy nagyon el volt foglalva a játékkal. Legalább méltóztat bemutatkozni. ~ - Engem Oyasuminak hívnak. Nem tudom mi történt ott. Mivel nem voltam ott. Mijóta vagy már itt?

Vendég

*Valóban, bár tény, hogy nem egész este flipperezett, ez már a sokadik játék, amit kipróbált. De elég régóta játszik vele, elvégre... Itt van már egy ideje. Mikor valaki megszólítja, oda sem pillant először.* - Jelenleg bolgárul, de egyébként tudok angolul is, ha esetleg szükséges. Az az anyanyelvem. Miért? *Kérdez vissza könnyedén, majd az időközben újra összeállt golyó egy rossz mozdulat következtében leesik, mire felsóhajt, és kis híján belerúg a gépbe, majd visszahúzza a lábát.* - Na remek... *Morog, aztán hátat fordít a flippernek, és csak háttal neki támaszkodik, megszemlélve a belépett lányt.* - Ma is volt ramazuri, mi? Ide le sem hallatszott, bombabiztos bunker. *Mosolyogva kopogtatja meg a falat.* - Amúgy Lucas vagyok. Szóval mi volt fent? Te ott voltál?

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Szer. Júl. 07, 2010 7:48 pm

*Oyasumi sétálgatás közben rátalál a játék teremre. Bemegy és akkor meghallott egy káromkodást. Ahogy sejtette egy fiú vólt a szólásnak a gazdája. Benteb megy a játékteremben és körülnéz. Magában elmosojodik a látotakon. A fiú ujjai már szinte fehérek gúgy nyomogatja a gombokat a játékgépan.* - Hogy beszélsz? *Közben megáll a játékterem közepén. A fiú nyomogatja tovább a flipper gombjait. Olyan mintha a fiú meg sem hallotta volna hogy szoltak neki. A lOyasumit kezdte kicsit felhúzni hogy nem vették észre. De végülis betudta annak hogy a fiút lekötötte a játék.*

Vendég

- A fenébe! *Csúszik ki a száján a káromkodás, mikor a tölgyesnél a labda hirtelen háromfelé osztódik. Még nagyobb erőbevetéssel mozgatja az ütőket, és nem hagyja leesni a golyókat. Igen, a Nezabar mintájára megtervezett, mágiával megspékelt flipperrel játszik - most éppen. Egész este itt volt, sőt, mostanában szinte minden estéjét itt tölti, hiszen úgy vette észre, főleg az esti órákban történnek ezek a balhék, amikből ő szeretne kimaradni. Úgy gondolja, az ilyen harcok alatt itt, a föld mélyén sokkal nagyobb biztonságban van, mint a Fehér toronyban, így oda csak éjszakára vonul be, mikor már elmúlt a napi veszély... minimum látszólag. Az órára pillant, majd megnyugodva tapasztalja, hogy tízig még van idő. Rendben, akkor játszik tovább... Tornacipőjének fűzője szabadon lóg, egyébként farmert és narancssárga trikót visel, kócos haja a szemébe lóg, de nem söpri ki belőle, csak néha fúj egyet.*

Vendég

* Karen egyik szemöldöke az égbe szalad, mikor a fiú kijelenti, hogy nem szokása hazudni..*~ Olvas a gondolataimban?~* Teszi fel hihetetlenkedve a kérdést, csak magában, de igazából nem hinné, hogy tényleg ez történt volna. Valószínüleg csak leolvasta az arckifejezéséről a gondolatait. Ami elég szomorú, hisz egy ilyen hiba később akár az életébe is kerülhet. Tessék! Már megint a csatához jutott ki..
A lány csak szótlanul hallgatja és nézi a fiút, amint az beszélni kezd. Kissé meglepődik azon amit hall. Tény és való, hogy Russel szemre sem a legutolsó látvány, sőt, de őt nem ez fogta meg elsősorban benne. Persze néha ő is elbambult a szőke fürtökkel keretezet, jóvágású arcon, az igéző szemekben, tálán még máshol is..De nőböl van. Viszont annyira lekötötte az, hogy megpróbáljon belátni a fiú álarca mögé, úgy, hogy azt ne kelljen eröltetni és magátol nyíljon meg, hogy az ilyesmire annyira nem is figyelt. Így a kissé panaszos hangnem is váratlanul érte, és az, hogy ennek a fiúnak nem csak a külső számít. Furcsa érzés kerítette hatalmába, melyet nem tudott megfogalmazni, de talán egy kis megkönnyebbülés is vegyült belé, miszerint a fiú nem egy hideg, érzéketlen személy-melyet már eddig is tudott- akinek nem fonosak az érzelmek, hanem egy kedves, törődő férfi, kinek fontos az, hogy valamilyen szinten törődjenek vele is. Mikor a fiú félbehagyja mondatát, csak néz rá, de nem szól semmit. Örülne neki, ha kicsit többet tudna meg róla, de teljes mértékben megérti, ha nem akar a múltjáról beszélni. És a lány nem akar erőltetni semmit. Egyszer csak azon kapja magát, hogy a köztök lévő távolság rohamosan csökken és ő csak mozdulatlanul üll ott, kiszáradt szájjal. Szürke szemeiben most megcsillan valami, de azok még minidg kitartóan néznek a másikéba. A szíve lassan a torkában dobog. És ekkor... a pillanat varázsa hirtelen megszűnik és Russel felpattan melőlle. Szólásra nyitja száját, de hang nem jön ki a torkán, így csak visszacsukja. Tétlenül nézi amint az kisétál az ajtón... Majd pár pillanattal később váratlanul felpattan. Az ajtóhoz rohan, melyet most feltép és kiszalad a folyosóra. Tekintetével a fiút keresi, de már késő. A folyosó teéjesen kihalva tátong. Egy mélyról jövő sóhaj tör fel belőlle, majd csak homlokát a hideg falnak nyomja.*
- Jobb is így...* ejti ki a szavakat hangtalanul sápadt ajkain.*

Vendég

-Nem szokásom hazudni és a melletted maradokat nem úgy értettem, hogy mindenhova elkisérlek!*mondja, miközben az acélkék szemekben valami gyermeki csillogás látszódik. Mindenesetre Russel fejében fura gondolatok kavarognak. Most az egyszer nem tudja, hogy mit is érez. Amikor Karen visszakérdez csak komolyan bólint.*-Igen te..Tudod mindenki hidegnek ismer..Nem tudják, hogy milyen a múltam..És az összes lány csak azt nézi, hogy milyen vagyok külsőleg..A multam nem is érdekli őket..*mondja a fiú kicsit elgondolkozva. tekinte az ablakra siklik.*-Tudod vám..*mondja a fiú, de csak megakad. Nem nem folytatja tovább. Hisz még soha senkinek nem mondta el, hogy mi is történt a szüleivel. Mindenesetre csak felsóhajt. Pár szőke tincs az arcába lóg. Talán egész helyes a fiú ezzel a kócos fizurával. Csak nézi hosszan a lányt, majd csak közelebb hajol hozzá.* ~Russel?!~*szól oda neki gondolatban a daimon, de a fiú most nem törődik vele csak még közelebb hajol a lányhoz. Acélkék szemeiben újra látni a hideg csillogást. Akár egy ragadozóé, de ha jobban belenézünk látjuk benne azt a furcsa csillogást is. Végül csak elkapja a tekintetét, majd elhajol a lánytól. Most először kissé zavarban van.*-Khm...Szerintem az lesz a legjobb, ha most távozok!*mondja a lánynak, miközben feláll. csak zavartan pillant rá Karenre, majd csak meghajol előtte és távozik. Amikor kiér a folyosóra csak felsóhajt.* ~ Ez most? te majdnem megcsókoltad!~*mondja Pippa, mire a fiú csak nyel egyet.*-De, de csak majdnem..Én is csak férfiből vagyok Pippa...*Hazudja a daimonnak suttogva, majd csak elindul a fehér torony felé.*

Vendég

* Jól esik neki a lágy érintés, megnyugtatja. Mikor a fiú kijelenti, hogy vele marad, ismét felpillant rá és egy nagyon halvány, de kedves és hálás mosoly jelenik meg az arcán. Jó érzés azt hinni, hogy valaki melleted áll. De hogy ez mennyire igaz...? Nagy az esélye, hogy a fiú még ha akarna se tudna a lánnyal maradni. És Karen sem kérhet tőle ilyesmit, hisz Russelnek is meg van a saját magán élete. És az, hogy nem csak lelkileg hanem esetleg a harcban is támogatnák egymást, az még jobban kétséges. Egy azért, mert a fiú, elmondása szerint nem szeretné kivenni a csatából a részét, a másik pedig, hogy elsősorban mindenki magát kell védje.
De mégis.. jó érzés elhitetni magaddal, hogy van akire támaszkodjál. Olyan álomba ringatni magad, ami talán soha nem fog beteljesülni. Gyávaság lenne? Azért, mert inkább egy képzelet beli fal mögé húzódsz, mithogy szenbenéz a tényekkel, melyek néha igen kegyetlenül érintik az embert? Talán.. De nincs olyan ember akiben nem rejtőzne a félelem. A fiú utolsó mondatira halkan felkacag.*
- Pont én? Nem, nem hinném, hogy ez így lenne. A jeges maszk, melyel eddig oly sokszor szembenéztem, már tényleg nincs rajtad, de ez nem az én érdemem... sokkal inkább a tiéd.* Mondja kicsin, bujkáló mosllyal a szája szélén. Örül, hogy a fiú legalább az ő társaságában nem viselkedik olyan hűvösen. Bár zavarták az üres acélkék szemek, és soha nem mondta, de felnéz rá. Arra, hogy ennyire eltudja rejteni a külvilág előll az érzelmeit, melyek sokszor gyengévé tesznek másokkal szenben.*

Vendég

*Amikor hozzásímul a lány, akkor csak óvatosan elkezdi simogatni annaka hátát.*-Én veled maradok!*jelenti ki a fiú, majd csak lesunyja a szemeit. Végül csak megrázza a fejét, majd Pippára pillant. Végül újra Keranre pillant.*-Itt tényleg mindenki őrült..És én is kezdek megőrülni..*mondja, majd csak meglepetten pillant a lányra, amikor az elhúzódik tőle. Csak egy sejtelmes sunyi mosoly jelenik meg az arcán.*-Úgy gondolod? Vagy csak leszedted rólam a maszkot..Elolvasztottad a jeget rólam..*mondja a fiú, persze mindezt képletesen érti. Viszont a fiú igaza mond a lánnyal tényleg kedvesen viselkedik. Úgy látszik most először közel engedett valakit magához..*

Vendég

* Csak szótlanul nézi amint a fiú a zenegép felé felé suhint pálcájával majd csak lesüti szemeit.* - Mindkettő.* Mondja olyannyira halkan, hogy a mellete űlő szőkeség talán meg sem hallja. Mikor a másik átkarolja egy pillanatra megdermed, majd félretéve a távolságtartást megadóan simul annak karjaiba, melyek most mintha óvnák a világ gondjaitól. Szótlanul hallgatja a fiút, majd halkan megszólal.* - Remélem igazad van. Nem mondom azt, hogy ne tegyék, ne álljanak át. Az ő döntésük, az ő életük. Rajtuk áll, hogy mit kezdenek vele. És Báthorynak valamilyen szinten igaza volt. Nézőpont kérdése. Nekünk ők a rosszak, nekik meg mi vagyunk. Mind a két fél azt hiszi, hogy az a jó amit ő tesz. De van egyáltalán ebben az egészben bármi jó is? Szerintem nincs. Mikor választasz eldöntheted, hogy a kisebb rosszat választod-e vagy a nagyobbat. És hogy melyik a kisebb és melyik a nagyobb? Szintén attól függ, hogy honann nézed. De egy biztos. Én nem akadájoznék meg senkit abban, hogy átáljon, még olyat sem aki fontos számomra, de akkor ha szembe kerülünk egymással, fogadja el, hogy nem fogok egy percig sem hezitálni.* Fejezi be mondandóját. A rájuk telepedett csendett pedig csak a kellemes dallam töri meg. Hirtelen elhúzódik a fiútól és szürke szemeivel néz fel rá.*
- Russel. Megváltoztál...* Mondja egész halkan, szinte már suttogva. Tekintetével figyeli a fiú minden egyes rezdülését.*

Vendég

*Csak óvatosan a lány vállára teszi a kezét, amikor a lány meglepetten psilog fel rá. Acélk szemeiben aggodalom csillan, a hogy a lányra néz.*-Sss, nyugi!*mondja a lánynak, majd a kérdésen csak elgondolkodik.*-Mindig nyugodt vagyok! *válaszolja a fiú, aztán csak eltűr egy kósza tincset a lány arcából.*-Maradjunk anniyban, hogy nem vagyok senkivel sem...A sötét úrnő felfedte magát előttünk..Nem állok át, mert nem akarom lerombolni az iskolát...És nem is védem meg, mert akkor a minisztérium ellen harcolnék és akkor viszont lenne okuk megölni!*mondja a lánynak, nyugodt hangon, majd csak előveszi a pálcáját és a zenegép fel suhint vele. Egy lágy, kellemes zene kezd el szólni. A kérdésre csak halkan felnevet.*-Mármint Robert vagy a kegyencek?*teszi fela kérdést, majd csak felsóhajt. Fél kézzel átkarolja a lányt.*-Tudod az ilyen Robert félék, nem is nőként tekintenek a nőkre..*mondja a lánynak, majd csak egy kis szünetet tart.*Majd lesz valaki, akinek te leszel a mindene és megfog becsülni!*mondja a lánynak kicsit elgondolkozva. Acélkék szemeit a lányéba fúrja.*-Ugyan csak gyávaságból állt át azokhoz. persze nem mindenki például a Darkfield az a hatalom miatt, de megnyugtatlak a legtöbben csak menekülnek...*mondja a lánynak aztán csak felsóhajt. Legszívesebben ő is át állna, de mégsem teszi valami visszahúzza, talán a múltja..*

Vendég

* A lány annyira elmerült, hogy észre sem veszi mikor valki bejön a szobába és leüll mellé. Csakk akkor észleli, hogy nincs egyedül, mikor megszólítják. Szemei kipattannak és meglepetten néz a fiú felé. Majd hirtelen meglepetsége lassan alább hagy és lemondóan megrázza a fejét. Igen, tudja, hogy nem jó ha ezt teszi. Ezzel nem ér el semmit. Sőt, ahelyett, hogy kilábalna ebből az egész helyzetből, csak mégjobban beletaszítja magát, ami lassan akár depresszióvá is alkaulhat. Ezt pedig szeretné elkerülni. *
- Igen, tudom..* mondja halkan és csak néz maga elé. Majd felkapja a fejét és szürke íriszeit a fiú szemeibe fúrja.*
- Nem tudom, hogy hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor körülöttünk lassacskán mindenkit megölnek akiben esetleg még nagyobb remény láttunk.* mondja neki, de hangja nem vádló, inkább csak elkeseredett. * Nem tudom, mi szükség van erre az egészre. Vagyis tudom... A Sötét Úrnő hatalomra vágyik és szerinte ennek a célnak az elérésére az iskola elfoglalása a legjobb ötlet.* Mondja gúnyosan és hangjából érezhető a magvetés. De sajnos neki is be kell látnia, hogy ha az iskolát elfoglalja és a diákokat maga mellé állítja, már hatlamas hatalomra tett szert. Valószínüleg ez volt a legkézenfekvőbb megoldás.*
- De mondd, hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?*kérdi, de már nem lehet tudni, hogy a kegyencekről vagy Robertről beszél.*
- David meg mostmár azt sem éredemli meg, hogy a számon kiejtsem a nevét. Azért megkérdezném tőle, hogy milyen érzés volt cserben hagyni azokat akik számítottak rá..* Hangja meglehetősen hidegen cseng, és szemei távolinak tűnnek, mielőtt visszanézne a fiúra...*//kis useres megjegyzés: David átállt a kegyencek oldalára és ez eléggé betett Karennek //

Vendég

*Az idő kedvez. Lehetne akár így is fogalmazni. Mindenesetre Russel Stephenson most a háttérben marad. Ő ugyan nem veti bele magát a csatákba. Minek? Hiába kedvez, neki az idő most háttérben marad. Mindenesetre most némán baktata a központi termeknél. Mellete ott vana hatalmas feket dán dog is.*-Játék?*teszi fel a kérdést, mire a kutya csak megrázza magát. Hisz, neki, oly mindegy. A fiú végül benyit a játék terembe. Csak körbenéz. A zene rögtön megüti a fülét. Nem, nem szól semmit, csak némán leül Karen mellé. Hallgatja a zenét, talán még a szemeit is lehunyja egy kicsit. Aztán, amikor véget ér a szám, akkor szólal meg.*-Ugye tudod, hogy nem jó, ha egyedül szomorkodsz?!*kérdezi meg a fiú, miközben játékosan felvonja a szemöldökét.*-Remélem, nem a kegyencek miatt vagy ilyen...Vagy még mindig Robert a baj?*kérdezi meg lágyan a fiú. hangja most egyáltalán nem hűvös. Sőt, most egészen kellemes, nos igen ritkán mutatja ezt az oldalát.*

Vendég

* Halk léptek zaja hallatszik a Játék terem bejárata felől. Egy magas, sötétbarna hajú lány alakja bontakozik ki a félhomályban. Hosszú, könnyű anyagból készült, sötétszürke ruha takarja el kecses testét. Bőre mint mindig, most is holtsápadt. Kék szemei kongnak az ürességtől. Lassú, komótos léptekkel a zenegéphez sétál és egy lágy dallamú számot tesz be. Leüll az egyik kényelmesnek tűnő fotelbe, lábait felhúzza maga mellé és csak néz ki a fejéből. Az utóbbi napok eseményei hatalmas port kavartak ígyis zavargó lelkében. Lassan dülöngél előre hátra a szomorú szinfónia hallatán. Elhagyatotnak érzi magát, egyre jobban felül kerekedik rajta az a szorító érzés, miszerint mindenkit elveszít maga körül. Elősször az állítólagos barátnője viselkedik vele úgy mint egy vad idegennel, majd az aki azt állította, hogy szereti árulja el. Nem csak őt, hanem az egész iskolát. És nem tudja megérteni, hogy Emily ezek után még hogy tudja védni és azt mondani, hogy bízzon benne. Pedig ő még azon gondolkozott, hogy ad maguknak még egy esélyt..de ezek után. Reméli, hogy egyszer szembe kerül a fiúval a harc során. Kiváncsi az arcára..És a harc. Olyan gyorsan történt minden. Még fel sem fogta igazán, hogy mibe csöppent mikor már azon kapta magát, hogy ott áll a még "jó"oldalon álló diákok között és az elhunyt szakvezetőket sajnálják, miközben hálát adnak, azért, hogy ők túl élték. Vajon sikerül nyerjenek? És ha igen akkor milyen áron? Már ígyis túl sok ember meghalt. Mi lesz ezután? A fél iskola meghal? Nem, nem akar több áldozatot.. Megrázza a fejét, így próbálva kiverni belőlle a zavaró gondolatokat. Hátra billenti fejét , majd lecsukva szemeit hagyja, hogy a szomorú dallam megnyugtassa kissé, de talán csak még jobban lehangolja..*

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Vas. Júl. 04, 2010 5:41 pm

*Kíváncsi lenne, hogy ő merrefelé foglal helyet a fal körül, de valószínűleg a falon lógatja épp a lábát. Elvégre semmi rosszat nem követett el a fiú ellen. Amikor Chris letörli a könnycseppet az arcáról, visszatartja a levegőjét, és kicsit előrébb dől, mintha hozzá akarna bújni a kezéhez. A szavaira viszont eléggé elkeseredetten néz, majd azért megenyhül, és kis mosollyal bólint.*
-Remélem még beszélünk mielőtt... *Hangja elakad, és amikor Chris feláll, a lány is követi a mozdulatot, majd bólint egy kicsit, tudomásul veszi, hogy a Naxeldiresnek dolga van. Az utolsó két szóra pedig fájdalmasan elmosolyodik, és ismét bólint.* -Te is Chris... *Majd ő is int, és áll még ott egyedül a Játékteremben, majd megfordul, és a zenegéphez megy. Végül, amint a szám felcsendül, Laura összefonja maga mögött a kezeit, és először csak dölöngél egy kicsit a ritmusra, majd becsukja szemeit, és karját széttárva kezd táncaolni, magában, egyedül, mosolyogva, könnyezve, suttogva a szöveget. Jackkel táncolt legutoljára...*

Vendég

*Az, hogy ki lesz kint, és ki lesz bent, az egy jó kérdés. Vannak, akiknek bérelt helyük van bent, vannak, akiknek kint lett bérelt helyük, vannak, akik úgy a falon csücsülnek... változó. De még bárki mozdulhat bármerre, pláne a falon ülők közül. Viszont a tény, hogy az állandó melegsége, vidámsága, amivel mások napját is fel tudta mindig vidítani, kialudt. Talán túl sokat adott másoknak, és neki nem maradt... az újabb könnycseppet látva felemeli jobb kezét, és a kézfejével letörli azt, majd halkan megszólal.* - Ne haragudj, de... azt hiszem, mennem kell... van némi utánanéznivalóm a könyvtárban. Még találkozunk. *Mondja csöndesen, majd lassan feláll.* - Vigyázz magadra. *Mondja, majd egy intéssel távozik, igyekezve nem gondolni arra, hogy a lány, akinek utoljára ezt a két szót mondta, azóta elhagyta az iskolát, bár ő nem a kegyencekhez... majd ő csak megy a könyvtárba. Van egy levél, ami lefordításra vár.*

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Vas. Júl. 04, 2010 4:31 pm

*Persze ki tudja, hogy Laura most a falon belül, vagy kívül fog tartózkodni végül... Minden esetre szívesen lenne benn, elvégre jóban voltak... Mindig jóban voltak... A puszira sem reagál... Egyszerűen hideg...* ~Ne Chris... Ne... Nem akarlak Téged is elveszteni...~ *Gondolja, és végül is csak nézi tovább azokat a mogyoróbarna szemeket, és már fogalma nincs mit tegyen. Szóval tartja a csöndet, egyszer csak történik valami, és legább addig is együtt vannak... A magány nem tesz jót, főleg nem ilyenkor. Szóval fogja tovább a fiú kezét, és néz rá, már nem zokog, csak pislog egy hosszút, és arcán újabb könnycsepp gördül re.*

Vendég

*Nem öli ki ő magából, elpusztul az magától is... nem lesz belőle jégcsap ugyan, nem lesz belőle jégherceg... de hogy falakat fog építeni, az már biztos. Azokat nem fogja kitagadni a szívéből, akik már ott vannak... de egykönnyen nem fog új embert bevezetni. És az is kérdés, hogy azokkal mi lesz, akik itt hagyták... mennyire fogja... kibírni, ha megint itt lesznek. És ő miért él? Egy ígéret. Egy ígéret, hogy várni fog, hogy életben marad. Ennyi jelenleg a dolog, ami még valamennyire... igen, csak valamennyire fogja a józan eszét. Ennyi. Ez tartja, ő kapaszkodik, és így esetleg segíthetnek mások. A puszira nem mozdul, arcizma se rándul, gyakorlatilag nem reagál. Endorfin... hát nem túl sok van a szervezetében, az már fix.*

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Vas. Júl. 04, 2010 4:10 pm

*Nem-nem, nem halhatott meg örökre. Nem akarja, hogy az a Chris meghaljon... Kell neki az a régi, boldogabb, de legább melegebb szívű Chris. Nem hűlhet ki mindenki, mint egy jégcsap... Lassan mindenki kiírtja magában a szeretetet. De nem érdemes feladni azért, mert fáj. Elvégre akkor miért élnénk? A hatalomért? Vagy a győzelemért?... Továbbra sem engedi el a fiú tekintetét, nem akarja egyedül hagyni. Totál ellentétben állnak egymással épp, fekete-szőke, könnyek nélküli-zokogó... És még a csend sem zavarja. Pedig máskor már megmozdult volna, és zenét kapcsol, vagy megszólal, de most nem. Mert ma minden más... Így kicsit előre dől, és ad egy puszit a fiú arcára, kit tudja miért, talán tényleg csak az endorfin miatt. Mert kell az a nyavajás boldogsághormon.*

Vendég

*Bizony, hogy teljesen más... de az a Chris halott. A vidám, mosolygós, örökoptimista Christopher Strife meghalt. Hogy akkor, amikor átléptek a másik oldalra bizonyos emberek... vagy akkor, amikor kimondta a nőnek, akit szeret, hogy vége... vagy már régóta haldoklott, és ki tudja mikor aludt ki a fény... nem tudni. De már nincs többé. Persze a halottak feltámadhatnak, ahogy tették már páran az iskolában, kérdés, hogy ő is feltámadhat-e. Össze lehet-e ragasztani az összetört üveggömböket. A lány elengedi, ő meg csak ránéz, néz rá, száraz szemekkel, száraz arccal... nem tud sírni. Nem mozdul, egyáltalán nem. Már a csönd is beállt egy ideje, hogy végetért a szám... de nem mozdul, hogy újat indíthasson el.*

Téma: Re: Társalgó - Játék terem Vas. Júl. 04, 2010 3:48 pm

*A gépies ölelés teljesen más, mint az eddigi ölelések, amiket a fiútól kapott, és ez még jobban felkavarja... Amikor pedig Chris megremeg, kicsit erősebben fogja át, mintha most egy pillanatra ő tartaná a fiút, és nem fordítva. Persze mit sem tud arról, hogy valójában ugyanazért az emberért nyöszörögnek itt ketten. Minden esetre őt csak egyetlen ember érdekli, a többi nem nagyon. Még egy másikra is mérges, amiért a támadók oldalra állt, de azon egyszerűen túllépett, már nem érdekli. Továbbra sem engedi el a fiút, de most lágyabban öleli, kicsit szerelmetesen. Igyekszik lenyugodni, és nem zokogni, esetleg levegőt is venni, szóval behunyja szemeit, kicsit elcsendesedik, de tovább könnyezik. Majd lassan elengedi Christ, de a kezét még most is fogja...*

» Társalgó
» Bájitaltan terem
» Gyakorló Terem
» A JÁTÉK SZABÁLYAI
» Hangszertan terem

Társalgó - Játék terem

Társalgó - Játék terem

Similar topics

Similar topics