Németország

Vendég

-Áh az öregek vissza fogodtabbak, ismered a mondást, megölhetsz de el nem pusztíthatsz én vagyok a fiatalság*mondja kicsit nevetve persze látszik hogy viccelődik*-Najó inkább mondjuk úgy hogy elég érettnek tartom magam hogy oda eljussak ahova akarok*fejezi be egy kicsit komolyabban*-Mindig lesz valami ami rossz... Az imént hallottam hogy változik a világ.. az elején kicsit furcsáltam de végülis ez megy már mióta élünk, és azelőtt is ez ment csupán mi nem tudtunk róla*mondja nyugodt hangon miközbe elhelyezkedik és a másik fele néz*
-Tudod a fura az hogy lassan én se tudom miért vagyok. Talán mert jó érzés*mondja nyugodt hangon a másik fele közbe Zorrat is elhelyezkedik a srác lábai mellett morranva majd elnyújtózkodva fejét a srác lábára teszi. A fiú csak egy pillanatig a messzeségbe mered miközbe végig simít a tigris fején, látszik hogy elméje messze jár, de a lány hangja hamar vissza röpíti a valóságba*
-Igazából nem tudom.. Tudod a családból talán az éppen említett halott volt az aki kedvelt engem a többiek.... nos ők kicsit mások*mondja miközbe elkomorodik*-Talán az oksanen fiatalabb generációjával jóba vagyok de ő nekik szavuk sincs lévén a legidősebb is két évvel fiatalabb mint én. Inkább amiatt tartok hogy a szüleim is felbukkannak tudod nem láttam őket már tizenkét éve. *fejezi be a lány fele nézve majd kicsit elmosolyodik*-Az egész családot körülszövi ez a dolog de azért nem tojtam még be annyira hogy vissza forduljak

Vendég

Persze, nagyfiú, de azért néha jól jön az öreg a háznál!*Bök saját magára, elvégre Mikához képest tényleg öreg a maga 112 évével.* Apám miatt ne aggódj, a maga módján érti ő is a tréfát, csak... aggódik ő is. Értem is meg az erdőnkért is. Nem csak Bulgáriában fújnak rossz szelek mostanság.*Mondja egy árnyalatnyival komorabban. Aztán beérnek a szobába. Arnu kicsit elmosolyodik Mika ámuló tekintetén a szökőkút miatt.* Nem is értem, miért vagy meglepve...*Kuncog magában. Arkadion közben beveti magát egy babzsák fotelbe, ami az ablak mellett van, jól hallani onnan a folyót. Mikor leülnek a földre, Arnu némi sütit is kerít, áfonyás, a kedvenc gyümölcse.*Vagy úúúgy... És? Mire számítasz? haragosokra? Párbajokra és izgalmakra? Cselszüvő unokatestvérek? Vérszomjas nagynénik? *Szebbnél szebb kilátás, de mintha ez a lányt inkább izgatná mint rémítené.* Esetleg ne segítsek...?

Vendég

*Kicsit elmosolyodik amikor látja a lány reakcióit az ölelést pedig természetesen viszonozza, közbe Zorrat is közelebb megy a másik daimonhoz úgytűnik ők is elég jól ismerik egymást bár Zorr mindig is tartózkodóbb volt mint a srác*-Hát kérdésedre egyszerű a válasz Nagyfiú vagyok zsupszkulcsal aztán azt hiszem az erdő szélén elsütöttem egy rossz poént és apád nem olyan vicces mint te ezért kicsit elbeszélgettünk de azért jó embernek khm tündének látszik idáig pedig már volt segítségen*mutat fejével a lombfüggöny felé*-Hát örülök hogy neked még tudok örömet okozni puszta jelenlétemmel amúgy én is örülök hogy itt lehetek. Mondja és követi a lányt egészen a szobájáig, a tekintete a szökőkúton kicsit el is ámul azért nem mindennapi látvány. Kis mosoly után le is ül és a lány fele fordul.Aztán megkezdődik a kérdezősködés amit a fiú mosollyal fogad de amikor látja hogy a lány arca komor lesz csak int egyet *
-Nyugi még nem.. egyenlőre még semmi rossz hír nem ütötte fel a fejét kivételesen más járatban jöttem erre. Vagyis igazából Rovinemibe utazom. Tudod felnőtt vagyok és mióta MArk bácsi meghalt hogy is mondjam az Alasein birtok úgy teng a levegőbe. Örökösként meg engem jelölt meg szóval haza kell mennem. Nem lesz egy kellemes kaland a többi nagyravágyó családtag köztük egy csomó Alaseinel és Oksanennel. Szóval gondoltam mielőtt ez az egész elkezdődik kicsit eljövök beszélgetni veled meg megnézni a híresneves otthonodat*mondja mosolyogva majd körbe néz*-Ténleg szép helyen élsz...

\\fagyi\\

Vendég

*Nilua csak elmosolyodik Mika válaszán, majd csendesen int neki, s a lakhely egy másik pontja fele indul, fölfelé tovább. Arnuil ebből mit sem hall, hisz a fűz alatt rohanó folyó zenéje, a hárfa és tulajdon hangjának dallama köti le figyelmét. Még Arkadionnak is. Mikor azonban valaki mellé sétál az erkélyen, felnéz, először azt hiszi, valamelyik rokona tért haza. De aztán elkerekednek a zafírkék szemek, s azonnal felpattan, amilyen gyorsan egy 112 éves tünde teheti, félúton még letéve a hárfát, s máris odalép Mikához, hogy megölelje őt. Látszik az arcán, hogy őszintén örül a fiúnak, pedig nem olyan régen jött el Bulgáriából, de mégis. Talán ő az akit a legjobb barátjának mondhat onnan.*Ho..hogy kerülsz ide? Jaj, úúúgy örülök neked.*Mondja s újra megöleli a fiút. Arkadion is vidáman üdvözli a tigrist a srác mellett.* Gyere, itt alig hallasz te valamit.*Bök a folyó fele, majd kézen ragadja a fiút, s egy szinttel feljebb kíséri a lombok között az ezüstösen kivilágított lépcsőn. Egy, félig a fa belsejébe vájt, félig hozzáépített helyiségbe kíséri őt, ez lehet Arnuil szobája. Faragott ágy, kényelmes párnákkal, s a meghatározó szín mindenütt a kék és az ezüst. Kicsi szökőkút is áll a szoba közepén, s az ablakból látni a folyót is. Leülteti a fiút egy hatalmas párnára, a földre, úgy tűnik ő holmi ülőgarnitúra helyett inkább a keleti világot kedveli itthon, párnák a földön, törökülés, alacsony kis asztal.* Mesélj! Mi járatban?*Kérdezi de aztán arcára fagy a mosoly, mikor eszébe jut, mit hagyott meg Mikának a levelében.* Te jó ég... Mi történt? Visszajöttek...?*Kérdezi rémülten,de mégsem indulattal, hanem a tervezésre kész hidegséggel.*

Vendég

-Azt hiszem ezt már megtanultam valakitől*mondja egy kis mosollyal elvégre Arnu is álltalába ezt mondta így már a srác agyába lett valamennyire vésve a tünde gondolkozásmód bár ő még nem képes gondolkozni így nem is fog halandó*
-Érdekes ember de szerintem a lényeg mindig is benne marad forduljon meg a világ akármennyire. Tudja hogy micsoda*mondja egy félmosollyal kicsit hallkabbra véve a szót majd megkezdődik az utazás. Elég érdekes a tündék életmódja nomeg az egész építészeti dolgaik, nagyon természet közeli bár ezen a srác már meg sem lepődik csak kicsit gyorsít amikor a nő mondja hogy jöjjön*-Igazán szép hely..*mondja egy félmosollyal útközbe. Kicsit a szeme elé is kapja a kezét nem megszokott az éjjel sötétje után a hirtelen fény. Kis séta még és úgytűnik viszont meg is érkeznek a srác követi a nőt így nemsokára ő is ott van. Egy darabig csak figyeli a lányt hárfával a kezébe bár arca azt sugallja hogy a srác nagyon nem így szokta meg. Egy apró mosolyt is ejt majd ha megengedik bemegy. Persze azért a belépő nem marad el mind a daimon mint Mika ütemesen közelítik meg a lányt majd a srác lassan az erkélynek támaszkodik és a lány fele néz. Mintha itt is lett volna eddig*-Hmm szerintem az íjj még mindig jobban áll a kezedbe, hegyesfülü* mondja lágy hangon apró barátságos félmosollyal*

Vendég

Most már beljebb haladnak a fák között. A nő egy kicsiny lámpást tart a kezében, melyben valami kékes fénnyel világít finoman, mégis kellően élesen hogy Mika se essen orra semmiben.* Egyszerűen muszáj. Nagyon kevesen maradtunk és a világ rohamosan változik, hogy a mi népünk, aki nem napokban és órákban méri az időt, lépést tudjon tartani, ifjú Alasein mester. Bár talán a lányomon még annyira nem látszik, de egyfelől ő is érzi ezt a szelet, ami most a fák között fúj. Ő már egy új generáció, aki nem csak a fák között nevelkedik, hanem köztetek is sokat jár. Bár egyfelől... jó is meg nem is. Elvégre nem csak nyaralni jött haza...*Mondja kissé talán szárazabb hangon de még így is dallamosan, mint a pánsíp. Hamarosan a fény is erősödik, s Mika talán olyasmit láthat, amit eddig sosem. Az ösvény kiszélesedik, s egy erdei városka szívébe vezet. De a házak nem a földön állnak, ill. nem csak ott. karcsú csigalépcsők és vékony kötélrendszerek, egyszerű lift szerkezetek visznek fel a magasba, a fák közé, mely még éjnek idején is arany fényben úszik a megannyi mágikus kis lámpástól, de itt már arany fénnyel. Mindent a természetből alkottak meg. Szikla, márvány, fa, indák, virágok. Természetes de mégis előkelő. Nagyon kevés az idegen anyag, mint üveg vagy fém, de azokból is bizony elkél. A díszítés a föld könnyeiből, drágakövek széles palettájából került ki. S lám, sokan még ilyenkor sem alszanak. Bár nem olyan mozgalmas a hely, mint az emberek városa, sok helyen látni mozgolódást, hallani halk, idegen szavakat, lágy dallamokat vegyülni az őszi szél susogásába. Egyszerre él és megbújik a fák között e csoda. Nem is olyan messze pedig gyors folyású folyó zengő dübörgése hallható, ahogy fut a sziklák és gyökerek között sebesen, magával víve mindazt, ami az útjába mer kerülni. * Gyere!*Int mosolyogva a nő Mikának, s kicsiny lámpása is kialszik az arany fényárban már. Egy ideig még mennek, szűkebb ösvényeket követve, de közeledve a folyóhoz. Míg végül egy lassan 400 éves fűzfa tövéhez érnek. Itt fehér és arany fények égnek , végig a lépcsőn is. Nilua elindul felfelé, s hamar egy tágasabb előtérbe kerülnek, de itt már lombtető borul a fejük fölé. Innen a lakás déli pontja fele indulnak, amúgy is több terem nyílik innen.* Erre!*Mutat egy lágy lombfüggöny felé. Az sem zár tökéletesen így látni, hogy egy ezüstösen kékes hajú lány ül az erkély szélén, mélykék tünde ruhában, kezében hárfával, s a folyó dallamát igyekszik követni. Mellette pedig egy hiúz fekszik, s hallgatja csendesen.*

Vendég

-Az biztos*~főleg ha valaki le hegyesfülüzi akkor aztán elszabadul a taifun~*teszi hozzá de ezt inkább már nem fennhangon és követi a másikat*-Nem kell emiatt aggódni nem vagyok túl jó tájékozódásba, nomeg csak egy kis kitérő volt mielőtt hazatérek*válaszolja egy nyugodt félmosollyal, miközbe megkezdődik a menet. Akkor jön egy másik ismeretlen aki megintcsak egy tünde a srác lassan kezdi felfogni hogy egy ilyen nép fennhatósága alatt lévő helyen nem is fog másokkal találkozni.*-Ööhmm Üdvözlet Mika Alasein*gyors bemutatkozás a kérdésre csak egy kis félmosoly miközbe a férfi fele néz*-Egykét figyelmeztető nyílvessző nem olyan ilyesztő mint sokan hinnék*válaszolja kicsit megint megcsillogtatva amúgy is kopár vicctehetségét, majd úgytűnik hogy a férfi távozik ők pedig mennek tovább*-Elég jól vigyáztok a terület biztonságára*néz körbe persze próbálja tartani a másik tempóját. Nem hitte volna hogy Arnu ilyen helyen lakik*

Vendég

Hm...Való igaz.*Bólint a férfi, s a párduc is mintha elsomolyodna a bajsza alatt, s finomat kacsint a tigrisnek.* Népének egyik furcsa ékköve lesz, ha egyszer felnő, a maga teljes valójában, mikor majd ő parancsol a Kék Dunának, és nem fordítva. Gyere velem, Mika Alasein. De kérlek, őrizd a titkot, mely a falunkba vezet, nem szívesen vesszük, ha feleslegesen háborgatnak minket. Mi is csak akkor hagyjuk itt az otthonunk, ha muszáj. * Eközben valaki futva érkezik az ösvényről, egy elf nő. Szénfekete haj, és zafírkék szemek, sötétzöld ruhában. Azok a szemek viszont már határozottan ismerősek lehetnek.* Anórix, mi történt? Hallottam a jelet!*Aztán megpillantja Mikát, egy pillanatig elképed, majd elmosolyodik.* Merem remélni, hogy Anórix nem ijesztett rád feleslegesen. Gyere, Arnuil biztosan örülni fog neked.*S kézen fogja Mikát a hölgy, aki történetesen Anórix hitvese. A férfi nem követi a párost, ő továbbra is őrt áll az erdő szélén kis csapatával, de tündéhez illően elköszön a fiútól és a kedvesétől is, majd hamar elnyeli őt és daimonját a sötét.*

Vendég

~Ezt nekem is meg kéne tanulni~*fűzi magába hozzá gondolatba miközbe a másikra emeli a szemét, azért úgytűnik sikerült túllépni az első nehézségeken majd a névre csak bólint*~áhá az apa~*kis gondolat átmenet majd felemeli a fejét*-Nekem is önről*mondja bár ha az a pár dolog amit még anno mondott számít akkor tényleg mesélt. Az azonosításos dologra csak biccent majd jöhet a "gondoljunk vissza a múltra" színdróma magyarul gondolkozni kezd. Közbe a tigris laposkúszásba megindul a másik páros felé majd egy helyen megáll és feszülten kezd figyelni*
-Szerintem egy idegen nem tudná hogy egy hiúz a daimonja akit Arkadionnak hívnak, vagy hogy ahhoz képest hogy tünde az elemi mágia felé érdeklődik emiatt néha kétes érzelmei vannak *mondja elvégre már beszélgettek erről nomeg a népe helyzet állásáról és hogy ő milyen mágiát választott*-De ki de azt hiszem a büszkeségbe örökölhette a maga tulajdonságait, de azért a humorérzékén még lenne mit csiszolni*mondja egy alapos félmosollyal bár lehet hogy az utolsó szót nem is Arnura értette*

Vendég

Vagy úgy!*Bólint a névre a férfi, majd megfordul egy pillanatra, s két dallamot füttyent. Mire a lombok lágyan susogni kezdenek, ahogy a tündék leengedik egy kissé íjaikat.* Arnuil a lányom. A nevem Fekete-íjas Anórix, s már mesélt rólatok. Mindazonáltal kötelességem kérni titeket, hogy valamilyen módon azonosítsátok magatokat. Amennyiben valóban a lányom legjobb barátja vagy, biztos vagyok benne, hogy tudsz olyat mondani, amit nem sokan tudnak róla. Nos?*Néz a fiú szemeibe a smaragdzöld tekintetével a férfi. Arca nyílt, hangja lágy , dallamos, nem túlzottan mély, mégis az ígéret ott cseng, hogy amennyiben a válasz nem kielégítő, Mika nem jut be az erdőbe. Mellette a párduc finoman helyet foglal a férfi mellett, s a másik daimont fürkészi zöld szemeivel. Nem árul el ő sem semmit, legalább olyan nyugalommal és méltósággal ül, mint amilyen a társa.*

Vendég

*Hát úgytűnik hogy pár nyíl már jön is amire a srác egy lépést hátrál. Úgytűnik hogy a hegyesfülű nép elég jól célozhat sötétbe is de azért még ez a srác nem fog meghátrálni*~most látod?. Nyugi már te macska~*a srác arcizma kicsit megrendül*-Áhá szóval ez volt a figyelmeztető lövés*állapítja meg majd észre veszi a férfit is nomeg a valószínüsíthető lélek párt*-Áh. Mika Alasein azt hiszem kicsit elnagyoltam a bemutatkozást*mondja miközbe kezét végig húzza a tarkóján*-HÁt hogy kinek a fia arról nem beszélnék tudja a családom nem éppen a legkedveltebb témaköröm*mondja miközbe közelebb lép végülis max lelövik*-Najó azt hiszem az előbb lélektársam gyatra humárból félre értés akadt. A nezabarból jöttünk meglátogatni egy kedves ismerősünket Arnuil Olórea-t igazából csak emiatt jöttünk hogy szót váltsunk vele*veszi át a daimon a kezdeményezést mire a srácnak kitágult a pupillája*-Magam is el tudom intézni bundás....

Vendég

[Fekete-erdő]

*Nem bizony, a többi tünde még nem ismeri úgy Mikát, mint Arnuil, így nem feltétlenül a lánytól megszokott pimasz mosoly jön s hozzá a kétes élű replika. Helyette finom húrok pendülnek, nyíl szisszen a fák közötti sötétben, majd közvetlenül a srác és daimonja lábai előtt állnak a földbe. Néhány másodpercnyi dermedt csend után, ahogy lány fuvallatt kél a fák között egy magas, szikár férfi alakja bontakozik ki. Mélybarna ruha, a hátán tegez, tele fekete tollas íjjal. Smaragdzöld szemek és kékesen.ezüstös haj. Pillantása szigorú , mégis, mintha ismerős lenne valahonnan.* Ki fia vagy és mi dolgod itt? A Fekete-erdőnek nincs úrnője, mi békében élünk és nem nagyon tűrjük az uralkodók parancsait, kivéve, ha azok a Nyugati Birodalomból érkeznek. Ki felett mondanál hát ítéletet és milyen jogon? Felelj!*Hangja nem feltétlenül ijesztő, de határozott és szigorú. Láthatóan szánt szándékkal nem támadna egy számára gyermek korú emberre, még ha csak egy ember is, ki a tündéket jött látszólag háborgatni. A férfi mellett egy fekete árnyék lépked, egy nőstény fekete párduc.*

Vendég

[Fekete-erdő]

*Hát igen a srác kis hijján hanyatt esik még nem tuti a zsupszkulcsos utazásba se így azért még ezt gyakorolni kell, aztán meg utána kell nézni majd innen hogy megy tovább Finnországba. Kis kitérő ha már régi barátja mondta hogy itt van akkor már meglátogatja a srác úgyis ért a meglepetés szerzéshez*~szerintem menjünk be. Szerintem meg ne. Na ne légy már házimacska este van de akkor is egy erdő... ~Lép egyel előrébb úgytűnik hogy valahol a fekete erdő szélén lehet*~vagy.... adjunk jelzést. Nee miértne? valahogy rá kéne jönniük hogy van itt valaki. Előre félek... Csukd be a füled meg a szemed és dőlj hátra zorr élvezd az utazást*mondja félmosollyal majd tölcsért formáz a kezeivel és a szája elé emeli*-A fekete erdő nagyasszonyát keresem hogy ítéletet mondhassak felette*elég hangos eléggé morbid de közbe mosolyog, bár most ötlött az eszébe hogy lehet hogy a fajtársak már kevésbé ilyen jó humoruak szóval majd meglátjuk mi történik. A tigris közbe a srác lába mellé lép*

Téma: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 8:44 pm

*Fantasztikusan telt ez az egész nap, de hát mindennek vége szakad egyszer. Tehát ennek a gyönyörű napnak is vége* [b]-Nos... Én először úgy gondoltam, hogy ma eresztelek vissza titeket az iskolába. De ilyen este sehova! *jelentette ki James, és remélte, hogy ebben Helga is támogatja őt. Így aztán ezt az éjszakát "muszáj" lesz Ann-néknak a birtokok tölteniük, holnap pedig reggel mennek vissza az iskolába.*[/b]

//fagy, holnap pedig irány reggel a suli Smile

//

Vendég

*Deyan is nagyon kellemesen érzi magát Violette-tel. Végre egy olyan lány van mellette, aki őszintén szereti és akire az életét is rábízhatja. Számára ilyen a tökéletes lány, Vio pedig minden szempontból megfelel ennek a két dolognak. Az meg csak még jobban tetszett benne neki, hogy olyan esetlenül indult a kapcsolatuk. Neki ezekből ugyanis nem az jött le a lányról, hogy milyen szerencsétlen, satöbbi. Épp ellenkezőleg. Szerinte épp ezért nem mindennapi, épp ez benne a szeretnivaló a szépsége mellett.
Helga is látta a fián, hogy milyen boldog végre, épp ezért szeretetteljesen válaszolt Vio hálálkodására.*
-Nagyon szívesen, kisdrágám, örülünk, ha jól érzitek magatokat. Annak meg külön örülök, hogy ilyen lányt talált maga mellé Deyan, mint te. Na meg hogy ilyen szeretetre méltó lányom lesz, mint te, Ann, és hogy ilyen rendes fiatalember lesz a családom egyik legközelebbi tagja, mint te, Elros. *dicsért meg viszonzásul Helga mindenkit.
Deyan boldogsága a hídon csak növekedett, mikor Violette elfogadta a kis ajándékát.*
-Igen, neked. Köszi. És én is így vagyok vele. *válaszolt Vionak, és átölelte a derekát, majd megfogta a lakat másik felét, és Vioval a vízbe dobta a kis dobozt, aztán megcsókolta Viot. Végül aztán James szólt nekik, hogy még nincs vége a napnak.*
-Nagyszerű ötlet, apu. És... fogalmam sincs. Anyu? *kérdezte ő is az anyukáját.*
-Hát, nem is tudom... De ha már madam, akkor nézzük meg szerintem a Notre Dame-ot. Úgy hallottam, esti kivilágításban is gyönyörű. Ann kedvéért pedig utána elmehetünk ahova ő szeretne, azt rábízom. *mondta kedvesen Helga, Deyan és Elros pedig egyetértően bólogatott rá.

Téma: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 8:15 pm

*Ann-ből Elros a világ legboldogabb nőjét csinálta, amikor feltette a szerelmesek hídján azt a bizonyos kérdést. A lány pulzusa legalább százas lett, és úgy érezte, hogy a keze izzad, a veríték kiveri, a szíve pedig a torkáben dobog... Úgy érezte, hogy pár perc és a szíve ki is ugrik onnan, a mellkasából... Lehet ezen csodálkozni? Hát ha végig gondoljuk jó alaposan, akkor nem nagyon... Hiszen Ann is szerelmes a párjába, akár csaka többi két pár tagjai egymásba... És hogy a lány reakciója mi volt? Hát azzal amit tett, és mondott a lány mindent elmondott Elros számára... Ugyan is, ahogy a kérdés elhangzott Ann Elros nyakába ugrott, de olyan erőval, hogy a fiút majdnen fel is borította, aztán a fiú füléhez húzodott közel, amilyen közel csak tudott, majd belesúgta* -Nem csak a szívem a tiéd, de a feleséged is leszek, ha egyszer te is úgy szeretnéd majd- *borult szerelmesen Elros vállára, és csak símogatta a fiú arcát, vállát, amjd beletúrt a hajába is... Sokáig maradtak így... Nem számolta senki sem az időt, és igazándiból nem is hajtotta most őket senki sehová, ugyhogy lehetett mindenki a saját szerelmének a karjaiban...*
*Telt múlt az idő, aztán James csak megszólalt* [b]-Van még egy utolsó meglepetésem mára. Tényleg örülök, hogy itt vagytok velünk gyerekek, és remélem, hogy máskor is tudunk még ilyen programot szervezni... Szóval szeretnék egy hajón vacsorázni veletek a Szajnán, ha nincs elllenvetésetek... Apropó! Ki hova szeretne még eljutni? Hova szeretne menni? Mi a szíve vágya madam?- *fordult az utolsó kérdéssel konkrétan Helga felé, de persze mindenkinek szólt a kérdés, aztán Ann volt az első aki belekotyogott* -Apa! Szerintem legközelebb valami melegebb helyet válasszunk... Jó?- *James a lányára nézett egy pillanatra, és egy kicsit szidóan szólt rá, de persze ő egyáltalán nem haragudott, mert végül is igaza van a lánynak... Franciaország biztosan szebb lehet nyáron, mint a tél elején, késő ősszel...* -Ann! Ejnye! Hagyd szóhoz jutni a vendégeket... *James csak megcsóválta a fejét, és már el is mosolyodott újra... Ann pediig hozta a formáját...* -Én nem nyomok el senkit... Csak egy ötlet volt...- *és remélte, hoyg Elros, vagy Deyan, esetleg Vio majd a védelmébe veszi őt. Vioban pedig nem is csalódott, mert ő is valami meleg helyre szavazott...*[/b]

Téma: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 7:53 pm

*Valami fergetegesre sikeredik Violette számára a Serenity családdal töltött idő* -Ha mi fél évben egyszer megengedhetünk ilyet magunknak, akkor az már nagy szó...- *sóhajtozott is a nyp során a lány eleget, de persze neki is meg van a szerető családja...na és most a szerelmével lehet... Ez volt minden álma, amellett, ahányszor őt a sírás környékezte, mert azt hitte, hogy Deyan most vagy most vagy most hagyja őt ott örökre...mert ugye azok a balasetek...na de a fiúnak így tetszik a lány. Szégyenlősen, kicsit ügyetlenül, de egyet meg kell hagyni, Violette ugyan si nem egy csúnya lány az biztos... És ez a Franciaországi kiruccanás... Álmában sem gondolta, hogy ő valaha is francia földön járhat majd...de megtörtént, és most nagyon-nagyon boldog a lány... A rózsa pedig valami fantasztikusan szép volt, az illata teljesen rabul ejtette a lány. Aztán elment a kedvesével a cukrászdába. Rengeteget beszélgetett Helgával, Jamessel, Annanl, Deyannal és persze Elrosszal is* -Micsoda fantasztikus ötlet volt Öntől Mr. Serenity, és Öntől is Mrs. Serenity, eza hétvége. Én azt hittem ide, Francia földre sose jutok el... És íme itt vagyok a kedvesemmel és Önökkel, Na és veled Vio, és veled is Elros...- *pillantott végig a társaságon elégedetten, és sok-sok szeretettel. A lány ki tudott volna ugrani a bőréből... Madarat lehetett volna fogatni vele... És ami ez után következett... Igen... Az volt kétségtelenül a nap tetőpontja... Ő ugyan nem látta, hogy a kedvese kapott valamit, de a Pont des Amours-on odaadta neki Deyan a kis dobozt* -Nekem?- *kérdezte először meglepődve... De hát kinek is adhatna ajándékot Deyan a szerelmesek hídján, mikor Violette a párja? Erre persze Vio is rájött, de ez a gesztus úgy meglepte őt... James örök esküt fogadott, aztán Elros tette ugyanezt, és velük együtt mondta ki Deyan is a bűvös szavakat* -Szerelmem! Az én szívem régebben a tiéd volt már, mintsem azt gondolnád... És az egész életem a tiéd a szívemmel együtt...- *bújt szorosan a kedveséhez, és annak a fülébe suttogott tovább* -Az életemet áldoznám érted- *csókolta meg a fiút, majd ő is felrakta a kis lakatot a hídra... Jó erősen bezárta, majd megfordult, és a szerelmével a vízbe hajították a kicsi kulcsot.*

Vendég

*A reggel tehát nagyon jó híreket hozott Deyan és Ann számára. Mivel Ele a barátjuknak tartotta őket, ő is nagyon boldog lett tőle.*
-Én is nagyon örülök neked, Deyan. Üdvözöllek a Serenity családban. Én ugyan nem vagyok tagja, de végül is családtagnak számítok én is náluk. Szóval, nagyon örülök a híreknek. *mondja nagy mosolyogva Deynek, és kezét nyújtotta felé, amit Dey jól meg is szorongatott.
Reggeli után Németországban, illetve ebéd után Franciaországban indultak utazásra. Ő persze Ann mellé szegődött és vele beszélte át a fél napot. Ő is megajándékozta Annt egy virággal, majd a hídra mentek. Miután gratulált ő is Jameséknek, Annhoz fordult, és felé nyújtotta a dobozkát.*
-Elfogadod a szívemet egy életre, Ann? *kérdezte ő is a lányt egy szerelmes mosollyal.*

Vendég

*Deyan immár újdonsült Serenity családtagként ébredhetett ezen a reggelen. Ez az ébredés azonban más volt, mint a többi. Nem csak egy új napot kezdett vele, hanem egy teljesen új életet is. Megszűnt Dragomirnak lenni, és ezzel egy nagy tehertől szabadult meg. Rémes volt félárvaként élnie, és ez meg is látszott nem egy jellemvonásán. Ezután viszont végre rendes családja lehet, és nem is akárkik a testvérei, hanem az a lány, akit már azóta a nővéreként tisztel és szeret, mióta először találkoztak azon a bizonyos délutánon a könyvtárban.
Deyan boldogságánál csak Helgáé volt nagyobb. Ő még többet szenvedett, mint a fia. Deyannak legalább ott voltak az iskola társai, akivel megoszthatta minden baját. Ő azonban a válás után egyedül lakott egy szerény kis családi házban, Szófia végében, elzárva a nagyvilágtól, magányosan. Deyannal ugyan levelezett, de ez mégsem volt olyan, mintha vele lett volna mindig. A válás előtt pedig egy rémes házassága volt, ami szót sem érdemel. Viszont most már itt van James, akit nagyon is szeret, és akivel biztos, hogy boldog lesz, na és persze Deyanon kívül lesz még másik három fogadott lánya, akik alig ismerten is rendkívül szimpatikusnak látszanak. Nyilván nagyon jól el lesznek együtt.
Mikor Deyan felébredt, kiment reggelizni Ann-nal és a többiekkel. Nem sokára néhány bagoly is érkezett az iskolából és a minisztériumból. Ezek hozták meg azt a két rendkívüli hírt, ami Deyan jövőjére igen nagy befolyást tett. Serenity lett hivatalosan is, és Borist börtönbe zárták.*
-Ezek nagyszerű hírek apu. Nagyon örülök nektek. *ölelte át boldogan Dey Jamest, és még néhány örömkönnyet is ejtett közben.
Délelőtt város- és országnézésre indultak Németországban. Ann Elével beszélgetett a legtöbbet, ő pedig Vioval, na és persze az édesanyjával és nevelő apukájával.
Ebéd után újabb utazásra indultak, ezúttal zárt hintóban. Frannciaországba igyekeztek, de persze erről a négy fiatalnnak fogalma sem volt. Egy virágüzlet előtt aztán megállt a kocsi, és Dey kiszállt Elével. Egy szál virágot vettek hármasban Jamesszel, és azokkal kedveskedtek választottaiknak, na meg a cukrászdai meghívással.
Ezután Dey és Vio egy dobozkát kapott Jamestől, és továbbmentek, majd a Pont des Amours-on kiszálltak. James itt esküdött hűséget Helgának.*
-Elfogadom, James, és cserébe én is felajánlom az enyémet. *mondta szerelmesen Helga Jamesnek, és átvette a dobozkát, majd a Szajna vizébe dobta.*
-Éljen, gratulálok nektek ismét. *mondta örvendezve Dey a szüleinek, majd Viohoz fordult. Kicsit pirulva bár, de teljes meggyőződéséből ő is megkérte Viot.*
-Remélem, elfogadod a szívemet egy életre, Vio. *mondta ő is a választottjának, és átadta neki a dobozkát, majd a reakcióját várta.*

Téma: Re: Németország Vas. Nov. 15, 2009 6:48 pm

//olvad//

*Ann-nék napja nagyon jól telt, és meg is érkezett az összes irat, ami kellett, ahoz, hogy Deyan ténylegesen a Seerenity család tagja lehessen* [b]-Most már az iskolában is Deyan Serenity néven szerepelsz- *mondta James másnap, mikor a postával megjöttek a papírok is* -Borisznak pedig egy csinos cellát béreltek a hatóság emberei...és Borisz már ottt is csücsül benne. Ugyhogy nem kell, hogy féljetek tőle Deyan és Helga-*fordult a szerettei felé a férfi, és meg is ölelte őket* -Apa ez már nem is lehetne jobb...- *mondta boldogan az apja szavaira a lány még reggel, és az egész nap ez a gondolat maradt meg a zsívéban.*
*Tényleg kellemesen telt a reggel a jó kis kocsikázással. A levegő kellemes volt, és a lány azokkal lehetett, akiket szeret, és akik őt is szeretik. Ann ezelőtt még nem volt sokat Németországban, szóval csak nézelődött és nézelődött...na és persze Elrosszal is beszélgetett jó sokat. Végre teljesen eleresztette magát, és csak a jó dolgokra koncentrált.*
*James nagy meglepetést tartogatott a délutánra, így a kellemes ebéd után, és egy kis pihenés után jött az újabb utazás, de ezúttal nem nyitott, hanem egy zárt hintó várta őket. Miért volt zárt? Mert ha látták volna, hogy hova mennek, akkor mi lett volna benne a meglepetés? Az uticél, szerelmesekről lévén szó, mi is lehetne, mint Franciaország... Egy helyen megállt a hintó még a világosban. Az egyik sarkon egy cukrászda volt, a másik sarkon pedig egy virágüzlet. James csak a fejével intett a fiúk felé* -Egy másodpercre uraim, ha kérhetem...- *száltak ki az urak valószínűleg, és James meg is mutatta nekik, hogy ő mire is gondolt... Aztán mindenki visszatérhetett egy-egy szál virággal, és meg hívhatta a kedvesét a cukrászdába...*
*De ezzel még nem volt vége a kalandnak, ugyan is amikor visszatértek a kocsihoz a fiúk kezébe egy-egy dobozkát adott át* -Ne nyissátok ki... Majd megértitek ti is... Csak szálljatok be kérlek!- *el is indult a kocsi, az uticél pedig a Pont des Amours volt, ami ugye a szerelmesek hídja... Állítólag, ha a pár elhelyez egy-egy kis lakatot a hídon, és a kulcsot a víznek háttal, a vízba dobják, a szerelmük örökké fog tartani... Igen... James örök hűséget akar így fogadni Helgának... Ugyan is a dobozkákban egy-egy kicsi lakat van, egy-egy kicsi kulccsal, és csak a fiatalokon múlik, hogy ők mit csinálnak vele* -Remélem elfogadod a szívemet egy életre!- *nyújtotta át Helgának a kis dobozt James, hogy a nő is tudhassa, hogy ő mit is szeretne itt... Aztán Deyan, Ann, Elros és Vio reakcióját figyelte.*[/b]

Vendég

*Helga végre, évtizedek múlva újra boldog tud lenni egy férfi mellett. Ez meg is látszik rajta, kicsit el is pirul James bókjai miatt.*
-Köszönöm szépen, James. És igazad van, Boris egy igazi őrült volt. Én sem értem, miért mentem annak idején hozzá. De mindegy, ennek most már vége. Szeretlek, és ígérem, jó feleséged leszek, nyugodtan vállalhatsz majd a többi rokonod előtt is. Örök hűséget fogadok neked most is, és majd az esküvőnkön is. *ígéri meg Helga, és ő is megcsókolja James-t. Aztán hagyja, hogy Deyan hadd beszélgethessen kicsit az új apukájával.*
-Igen, tökéletesen megfelel, apa. *mondja Deyan Jamesnek, nyomatékosan megnyomva az "apa" szót. Na igen, sokkal inkább szereti Jamest az apjaként, mint Borist. Ő is megölelgeti James-t, majd elengedi, és hagyja, hogy elmagyarázza a programot.*
-Nagyon jó lesz, apu, már várom.
*Eközben Ann is beszél Helgához.*
-Ann. Ha nem gond, ne szólíts Miss Raynának. Szólíts egyszerűen anyunak. Teljes mértékben el tudlak téged és a testvéreidet fogadni a lányomnak. Bár még nem ismerlek személyesen titeket, nagyon sokat beszélt nekem rólatok James, és ezek alapján jobb testvéreket el se tudnék képzelni Deyannak. *mondja Helga Ann-nak, és kap tőle egy anyai ölelést és puszit.*
-Nővérkém! Úgy örülök, végre valóban testvérek lehetünk. Eddig is úgy tekintettem rád, de most már tényleg azok leszünk. Úgy örülök neked. *mondja Dey Ann-nak, és még ő is megszeretgeti.
A nap végén pedig, mikor már kiörvendezték magukat az újdonsült családtagok, illetve Elros és Violette, mindenki elment lefeküdni, és már alig várták James meglepetését.*
//fagy//

Téma: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 8:45 pm

{James}
-Szeretlek kedvesem. Gyönyörű vagy! És én nem is értem azt a Boriszt...- *fejezi ki a legnagyobb megrőkönyödését James Borisz iránt...* -Undorító egy ember lehetett szerelmem, már bocsánat...- *néz szerelmesen Helgára, akit meg is csókol* -Szóval Deyan egy papír... Mindent elintéztünk édesanyáddal. Mátol a fiam vagy/leszel... A neved pedig Deyan Serenity lesz, ha neked is megfelel persze, fiam...- *nyújt apai ölelő kezet a fiú felé, és ha az is szeretné, akkor megöleli a gyermekét, hiszen mától Deyan is a fia. Borisz pedig nem tudhat fogást találni sem Deyanon sem a volt nején.* -Holnapra tartogatok mindenkinek egy kis meglapetést. Délután 5-kor indulunk... Ann... Nem öt óra 10 perc, hanem 5...Délelőtt pedig egy sétakocsikázásra hívok mindenkit...- *vázolta a holnapi programot James, aztán mindenki elvonulhat a maga szobájába, hiszen a korai idő a szép idő, így oda nyolckor indulnak.*

{Ann}
*Amikor Ann meghallja a nagy hírt oda fut az apukájához, és átöleli* -Apa! Légy nagyon-nagyon boldog!- *aztán Miss Raynához megy oda* -miss Rayna, akkor Ön lesz a fogadott mamám. És remélni tudodm, hogy ad majd rá lehetőséget, hogy anyának szólítsam, és tényleg a lányaként tud majd rám tekinteni...na és persze jobban megismerhetem- *ad két puszit a nőnek, és sok boldogságok kíván nekik...aztán jön Deyan, akinek meg a nyakába csimpaszkodik, mint egy kismajom, és majd feldönti a fiút. Vio pedig csak mosolyog, hiszen tudja, hogy ez az, amit Ann és Deyan is vártak már régen* -Öcsi!!!!- *szinte üvöltia fiú fülébe, és egy hatalmas puszit ad neki* -Deyan Serenityként mehetsz vissza...- *mosoly még mindig, és most már tényleg öcsinek kell hívnia, hiszen az is lett, az öccse!*

Vendég

-Köszönöm szépen. *mondja gyorsan arra, hogy James fontosnak tartja a boldogságát. Ele egy "igen, tudom"-mal válaszol neki, hisz nagyon is jól tud róla, mi van Ann és Deyan között, hogy olyanok egymás számára, mint két testvér. James végül Helgához fordul, és feleségül kéri. Deyan a maga részéről nagyon boldog, kíváncsi, mit fog rá mondani az édesanyja.*
-Én is szeretlek, James. *mondja Helga sugárzó arccal, majd mikor a férfi letérdel elé, ő feláll, és úgy válaszol neki.*
-Igen, boldogan, James. *mondja egy nagy, szerelmes mosollyal az arcán. A kezét nyújtja a férfinek, és felállítja, majd átöleli és megcsókolja.*
*Deyan nagyon örül neki, hogy Helga igent mondott. Soha nem látta még édesanyján ezt az arckifejezést. Boris mellett soha nem lehetett boldog, folyamatosan elnyomta, pedig Helga igenis szereti, ha az ő akarata is érvényesül.Többek között ez is eléggé rányomta a bélyegét a házasságukra, és a végén ugye válással végződött. Jamesszel viszont teljesen egyenrangúnak érzi magát, annak ellenére, hogy James tünde, hisz egyformán tisztelik és szeretik egymást.*
-Gratulálok, sok boldogságot nektek, anyu. *mondja Deyan is sugárzó arccal, és odamegy mindkettejükhöz gratulálni.*

Téma: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 8:06 pm

{James}
-Nos Elrosal beszélgettem már, és veled is kell, hogy beszéljek Deyan. Tudod, hogy nekem nagyon fontos, hogy boldog legyen az, aki a lányom barátja... És ne értsd félre Elros, de tudom, hogy Deyan több is Ann számára, mint egy puszta barát... Na és itt van Helga is... Rengeteget beszélgettünk... Tudod az apád miatt sok dologról kellett most édesanyádnak rövid idő alatt döntenie...- *mosolyodott rá a kedvesére James, majd felé is fordult teljesen* -Igen! Te vagy az életemben a második nő... Az első szerelmemet ugyan tragikus módon elvesztettem, de tudom ő sem akarná, hogy úgy éljek, mint egy rab madár... Mind ezzel azt akarom mondani, hogy fontos vagy nekem... És nem csak hogy fontos vagy, hanem szeretlek is! Szeretlek! Szeretlek!- *rá néz a gyerekekre, akik alaptomos módon megpróbáltak úgy tenni, mintha meglepte volna őket ez a dolog* -A karácsonyi bálon a család is meg fogja tudni, ugyan is Helga is ott lesz a bálon...- *öleli át a nőt, majd Annra néz egy kicsit felhúzott szemöldökkel* -Mond csak... Honnan tudtad meg?- *teszi fel a kérdést a lányának, mire az csak vigyorog, de nem is foglalkozik ezzel a férfi tovább, inkább a kedveséhez fordul, akit ide és tova fél éve ismer a munkája kapcsán, csak soha nem volt bátorsága...de majd most... Letérdelt elé, és az asszony fülébe súgta* -Hozzám jössz feleségül?- *és várta a nő reakcióját*

{Ann}
*Igen... Ann az egyetlen, aki tudhatja, hogy James mennnyit, de mennyit szenvedett amiatt, hogy úgy válta a szerelme hűtlenné vált, holott erről egyáltalán nem volt szó... Ez pontosan olyan mint Ann esete... Ő ugyan fél évig, de kitartott Arxan mellett. na de egy halotthoz nehéz hozzá kötni az életét az embernek... Igen... Annn is szenvedett, és hozott is egy rossz döntést közben... De most úgy érzi ő is megtalálta azt akit keresett...aki ott volt mellette, csak nem merte ezt magának sem bevallani a lány... De most úgy érzi minden megoldódik... Az apját végre mosolyogni látja... Most már csak az a kérdés, hogy Helga mit mond... Ugyan azt a kérdést nem hallotta, de abból, hogy az apja letérdelt következtetett a lány... És most dől el minden... Helga kezében van most minden, és ezt Ann is ugyan úgy érzi, mint James... Aztán jön az a kérdés is, amitől a lány félt... Egy kínos mosoly, és el is van intézve... Aztán a világ szeme szegeződik Helgára...*

Vendég

*Felnevet, mikor Vio emlegeti a kis baleseteket a kapcsolatuk elején. Na igen, előfordultak az ilyesmik, de épp ez volt benne az izgalmas.*
-Igen, drága, emlékszem. Nagyon is. De pont ez volt benne szerintem az izgalmas. És kicsit se bántottál meg sosem. Nem te bántottál olyankor, hanem vagy Aravis vagy az apám emléke. Na de, úgy néz ki, most már mind a kettőn túl leszek nemsokára. *Helgától egy nagy mosolyt kap Vio.*
-Ennek nagyon örülök, ha szereted. Ráfér már Deyanra, hogy ne csalódjon az életben. És szerintem nagyon is illesz hozzá, úgyhogy remélem, együtt maradtok. *mondja Vionak, majd Deyanhoz fordul.*
-Igen, majd nem sokára beszélünk erről. *fordul Helga Deyanhoz.* -De most menjünk enni. *ajánlja Helga. A vacsi végén újra Helga veszi magához a szót.*