Németország

Vendég

*Deyan egész jól érezte magát az úton, vele egész sokat beszélgetett Boris. az már más kérdés, hogy Elét nem kedveli... Sokáig ő sem kedvelte, de most már a barátjának tartja őt is. Aztán mikor megérkeznek, kiszáll a kocsiból meg Vionak is segít kiszállni, majd körülnéz.*
-Jé, ez nagyon szép hely. Itt lenne az a bizonyos ház? *kérdi Anntól. Aztán kicsit megkésve bár, de felel a lány kérésére.*
-Okés. Nyugi, tudom, mi a dolgom. Nem tudok róla, hogy mi a helyzet őket illetően. *mondja nagy bólogatva, és nem sokára érkezik is Helga és James kézen fogva. Helga arcán egy nagy, szeretetteljes mosoly terül szét, mikor a gyerekeket látja.*
-Szervusztok kedveseim. Deyan anyukája vagyok, Helga Rayna. Persze, nyilván kitaláltátok. *mondja kicsit kuncogva, és aztán szép sorban odalép mindenkihez, és ad nekik egy üdvözlő puszit, illetve Elrosszal kezet fog.*
-Gyertek be a házba, beszélgessünk ott. *mondja, és Jamesszel együtt el is indul a ház felé.*
//Helga:
http://kep.tar.hu/cirelin/50606943/37481841#2
//

Téma: Re: Németország Szomb. Nov. 14, 2009 5:03 pm

[Türingiai-erdő és Regensburg városa]

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/e/ed/Donau_bei_Regensburg-2.jpg

*Hát igen... Egy nagyon szép helyre érkeztek meg a fiatalok és Borisz. A levegő tiszta volt, az ég pedig kék* _drága öcsikém, ha James és Helga megjelennek, esetleg úgy, hogy az apám a karján vezeti az anyukádat, csak egy kicsit tégy úgy, mint aki meglepődött...- *kérleli a fogadott fivérét a hintóban. Bár érezhetően nagy volt a feszültség egész úton Elros és a kocsis között, de azért mondhatni, hogy jó volt az út. És ez a feszültség miben mutatkozott meg? Hát, hogy Boriz csak Deyant, Annt és Viot kérdezgette, hogy mi is van velük, ki honnan jött, milyen a suli... És amikor megérkeztek a kocsis csak kurtán elköszönt, majd sarkon is fordult, és el is tünt.*

Vendég

[Fekete-erdő]

*Már hajnalban útra kelt egy tünde és hiúza a messzi messzi Bulgária egy eldugott zugából, s most érkezett haza. Hivatalosan is engedélyezett eltávozást kapott. Mikor odaér az erdő széléhez ládájával és a hiúzzal, egy pillanatra megtorpan. Felsóhajt.*~Hát mégis hazatértem...~*Gondolja és rámosolyog a hiúza, s egy ideig csak gyönyörködik a kopaszodó erdőben, neki még így is a legszebb hely a világon. Ez az otthona. Ismer minden fát, minden patakot és barlangot, tudja hol bújik a nyúl és hol pihen az őz, hol vonyít éjjelente farkas a Holdra. Kicsit bele is borzong az izgatottságba. Le is veszi a kis viharmadarat köpenyéről, s a zsebébe rejti, amúgy is hamarosan át fog öltözni, itteni, tündéhez jobban illő öltözetbe. Lassú, óvatos léptekkel indul el a fák közé, megérintve az elsőnek a törzsét, mely mellett elhalad, finoman végig simítva rajta. Az úton úgy tűnik erre nem sokan járnak. Kevesen hagyják el az erdőt, s nem is olyan sokan mennek be, vagy ha igen, nem ebből az irányból teszik, hanem ami közelebb van a városhoz. Azonban nem kell sokáig haladnia, hogy léptek neszét hallja a közelben, ahogy meglibben az avar a fürge tünde lépték útján kélő szélfuvallatban. Megáll a tünde, pálca elő, s felemelt bal kéz. A válasz a reakcióra halk ifjú férfi kacaj, nem is egy, hanem kettő, mégis minden szólamban egyforma. A tünde arcán először meglepetés, nyugalom, aztán rég nem látott öröm jelenik meg. Nem az a széles mosolyos, hanem a boldog arckifejezés, az a tényleg boldog. Elteszi a pálcát s mindkét kezét felemeli.* Minden tünde számára az élet szent, s családon belül ez még inkább így járja. Békével és... némi versenyszellemmel érkeztem a Fekete-erdőbe, melyet jogos otthonomnak tekintek, én, Arnuil Olórea, a Fekete íjas Anórix és a Zöld íjas Nilua egyetlen lánya.*Mire a mondat végére ér, két ifjú tünde ugrik le a közeli fákról. Csillogó zöld szemük és lángvörös hajuk van. Minden vonásukban egymásnak tökéletes tükrei. Mindkettő arcán ugyan az a pajkos komiszkodó de mégis örömteli mosoly.* Sok a beszéd nővér, és túl fellengzős a mi fülünknek így magunk között.*Testvére csak bólogat majd folytatja.* De a versenyszellemed örömmel fogadjuk, ár rég várunk egy tisztes kihívóra, csak ne imádott unokanővérünk legyen.*Tódítja a másik, ironikus felhangot adva a jelzőnek.* Kissé nehezen viseljük a hisztériáját, mikor rájön hogy megint túljártunk az eszén.*Teszi hozzá az első.* De téged örömmel látunk, s kíváncsiak vagyunk az új tudományodra. Tudod, mi nem vagyunk finnyások semmilyen mágiára, mely a természethez közeli.*Vigyorodik el mindkettő. Arnuilnak is egy mosoly a válasza s máris rohan oda megölelni két unokafivérét, Gliont és Gaiust.* Akkor épp itt az ideje, hogy jól ellássam a bajotokat,s megdicsérjelek titeket. Selviria bosszantásáért.*Mondja vidáman. Hármuk nevetésétől cseng az erdő széle, ahogy lassan elindulnak befele, az egyik iker Arnuval a másik Arkadionnal társalog, majd felváltva, vagy négyesben. Semmilyen szomorú témát nem említenek, szerencsére. Arnu előbb egyik nagynénjével akar beszélni majd azokról.*

Téma: Németország Szomb. Nov. 07, 2009 11:09 am

Egy ország a sok közül