- Hmm...? Ja, persze... *Vakarja meg a feje búbját, neki ugyan semmi baja nincs, csak kicsit sajog a válla. De hát volt már rosszabb is, főleg a nyáron... érdekes volt. Kellemetlen. Azon, hogy Brenda szőke volt, és talán ezért nem ismeri fel, elgondolkodik, de tényleg nem nagyon ugrik be neki a lány arca, de hát azt mindig is tudta, hogy szita az agya, ezen nincs mit meglepődni.* - Na mindegy. De hogyhogy pár napja érkeztél? Hazautaztál? *Kérdezi kíváncsian, majd kissé megszidja magát gondolatban, amiért ő ezt nem tette meg a nyáron. Eléggé, sőt, borzasztóan hiányzik neki az apja, a nevelőanyja, a barátai, meg úgy egész Kanada... de hát volt itt is esemény a melegebb hónapokban, az biztos. Talán majd karácsonyra hazautazik. Talán. A kérdésre biccent, és el is indul - remélhetőleg Brendával együtt - az egyik asztal felé, hogy leülhessenek. A prefektusos kérdésre csak megvonja a vállát.* - Nem végeztem jól a munkámat. *Vigyorodik el gúnyosan, de persze ez a gúny is csak saját magának szól.* - Amúgy honnan jöttél? *Teszi fel hirtelen a kérdést.*

*Ahogyan ott szedegeti a könyveket, az előbb látott lány, némi csipkelődés kíséretében csatakozik hozzá, hogy segítsen.* - Haha... *Húzza el a száját a megjegyzésen, de azért felvillant egy hálás mosolyt, hiszen nem mindenki segítene neki, az bizonyos. A bemutatkozásra biccent, majd ő is illedelmesen válaszol.* - Emily vagyok. Emily Kyra Beawer, Allidon, ex-diákképviselő, ex-prefektus. *Mondja némi maró gúnnyal a hangjában, de azért az kihallatszik belőle, hogy ez nem Brenda ellen irányul.* - Hívj csak Emnek... *Mosolyodik el végül barátságosan, majd a következő kérdésre csak megvonja a vállát.* - Nekimentem a polcnak. Vagyis súroltam. És úgy tűnik, elég labilis... *Az égre fintorog, majd, ha sikerült végre összeszedniük az összes könyvet, kiegyenesedik, és kedvesen megköszöni a segítséget, ahogyan azt kell.* - Köszönöm szépen... Egyedül tovább tartott volna. *Végigméri a lányt, kutat az emlékei között, de nem nagyon jut eszébe olyan dolog, amihez Brenda arcát köthetné, ezért is teszi fel a következő kérdést.* - Új vagy...? Ne haragudj, de nem emlékszem, hogy láttalak volna... *Tűnődik el, és zöld szemei a távolba révednek. Ahogy az emlékei között kutatott, most előbukkant egy kép... Maros hirtelen hátulról megbökte az oldalát, itt, a könyvtárban, ő meg reflexből hozzávágott egy könyvet... akkor ismerkedtek meg.*

- Moulin Rouge... *Dúdolgatja halkan, miközben a kihalt folyosókon egyenesen a Könyvtár felé igyekszik. Azért nem találkozik senkivel, mert valószínűleg mindenki odakint élvezi a pót-pót-pót vénasszonyok nyarát. Tényleg jó idő van, ahhoz képest, hogy pár hét múlva itt a zord, hűvös tél... amit mondjuk ő nagyon is tolerál, de akkor is. Amikor belép a Könyvtárba, már nem rökönyödik meg annak hatalmas méretein, ahogyan akkor, amikor először járt itt. Fejéről leemeli a cow boy kalapot, és színpadiasan meghajol a könyvtáros előtt. Körbepillant, de nem nagyon vesz észre ismerős arcot, csak egy lányt, de nem szólítja meg, hiszen nem ismerkedni jött. Rögtön a regények felé veszi az irányt, belép a két polc közötti sorba, és elkezdi olvasgatni a könyvek címét. Mindig érzésre választ aktuális olvasnivalót, neki ez úgy megy, hogy amelyik szimpatikus, az biztosan jó lesz. Kettőbe font, hosszú szőke haját húzogatja miközben kutakodik, de nem talál semmit. Kissé dühödten lép ki a sorból, nem tetszik neki, hogy semmi érdemlegeset nem talált, és olyan erővel ütődik a válla a polcnak, hogy a túloldalt jó néhány könyv, nagy robajjal a földre potyog... Egy pillanatra lehunyja a szemeit és összeszorítja a fogait, hogy még véletlenül se csússzon ki úri nőhöz nem méltó szó a száján, de amikor észreveszi, hogy vagy húsz kötet a földön hever, csak nekiáll szitkozódni.*
- A francba is...! *És egyebek. Letérdel a polc mellé, hogy felkapkodja a könyveket, de hát elég esetlenül megy neki a dolog.*