*A fíú nyitja is a száját.*
- Persze,hogy elkisérlek,hova megyunk?. -*kérdezte,és nagyon kiváncsi lett.*

*A fíú erre csak nagyot mosolyog.*
- Tudom,hogy senki se nézzi ki belőlem de szoktam olvasni -mondta. - csak nem szoktam mondanni,hogy szeretek olvasni,mert biztosan nem mindenkit érdekel.
- KEresel még valami könyvet,egy nagyobat. - *kérdezi nagyobat vigyorog.*

*A fíú nagyot mosolyog,hogy megijesztette a lányt,pedig ő nem akarta megrémiteni.*
- Igérem többet nem csinálok ilyet. -*mosolygot tovább*. -csak nézzem milyen könvek vannak itt,de mivel összefutottunk ebből nem lesz semmi. -*megint elmosolygot,neki már csak ilyen a természete.*

*A fíú gondolkozot,és rájött hogy ideje lenézni a kőnyvtárba,csak azért akar lemeni mert kiváncsi milyen kőnyvek vannak itt.Felvesz egy fehér térdig érő rövidnadrágot,egy bő fehér pólot és már indul is,amint beér meglátt egy ismerős arcot,Lizbeth személyében.ODaoson a hátamögé és köszönti.*
- Szia! mit csinálsz itt?,rég nem találkoztunk. -*ömlik belőle a szavak,és nagyon várja a lány válaszát.*

*Egy egyenes, fekete hajú lány léptei hallatszódnak a folyosóról. Lépései határozottak, ám mégis kecsesek. Már-már látszik a lány árnyéka az ajtóból, majd egyszer csak belép a könyvtárba. Ruhája hétköznapi: csupán egy fehér, szalamandra mintás karcsúsított T-shirt, illetve egy világoskék, szinte fehér árnyalatú, koptatott farmer van rajta. Cipője is a hétköznapokra van kitalálva: egy egyszerű fekete tornacsuka. A haja össze van copfozva, és a karján egy vastag műanyag karkötő pompázik rózsaszínben. Amint elindul, rögtön célba veszi a 3. könyvespolcot, és elkezdi nézegetni az izgalmasabbnál-izgalmasabbnak tűnő krimi regényeket, majd visszateszi őket és áttér a misztikusabb olvasmányokra. Mindegyiket unalmasnak véli, ezért inkább megfordul és halad a székek felé. Nem akar leülni, csak nem tudja, mit kezdjen magával. Amikor a székekhez ér, figyelmetlenül kanyarodik ezért beveri a lábát. Hangosan felkiált, majd elkezd egy lábon ugrálni és közben fogja a bokáját. A fájdalom végig járja az egész testét. Egy-két percig így ugrál, majd leteszi a lábát és tovább sétál kissé bicegve. Valószínűleg nem tört el a lába, hiszen csak nekiment a széknek. Tovább sétál a könyvek között, mire a fejére esik egy könyv...*

*Miután Rose elköszönt, neki sem sok kedve maradt Sophia társaságához, és bár sajnálta szegény Guccit, hogy ilyen mogorva a viszonya a lánnyal, inkább jobb a békesség alapon elköszönt a hermelintől:
-Szia Gucci! Vigyázz Sophiára. *Rákacsintott, és amíg felállt a fotelból hallotta, hogy a lila hajú lány morog valami idegen nyelvűt az orra alatt, de lepergette magáról. ... Lassan zár a könyvtár, hát gyorsan megkereste a könyvet, aminek testvértémája pont a skót csaj kezében tenyészett, és Bátorral a nyomában kivonult a könyvtárból. Hallotta, amint Gucciék is készülődni kezdenek, valószínűleg ők sem vágytak a könyvtár molylepte kísérteteinek társaságára az este folyamán, ... aludni azért jobb, mint rég halott unatkozó kísértetekkel bulizni, ... valószínűleg a diamon és társa is keresnek egy nyugodtabb, ámbár estére is kényelmes olvasóhelyet.*
-Gyere Bátor! *Szól hátra a válla mögött.* -Benézünk kicsit a kajáldába, szegény egérke tegnap reggel kapott utoljára enni. És nekem is kellene valami, mert a házikkal le vagyok maradva, és nem ártana pótolni mert holnap hétfő, és a délelőttöt át akarom lustálkodni.
*Kibandukoltak hát, és miután betankolt a lány a házimanók esti kikészített kosarából, fent a szobák előtti társalgóban lelkesen tanulni kezdte a keddi napra valót, majd a naplójába is felírta hogy el ne felejtse, ... "délután gyakorlat a barlangban!" ... hiszen gyakorlat nélkül soha nem lesz esélye győzni, ... ha egyszer eljön a bosszú ideje.*

// Köszi mindenkinek a játékot! ... Örülök, hogy én zárhatok játékot. //

*Rose-nak már elege volt a mogorva lányból, bár Gaea, és Gucci cseppet sem irritálta. Velük még egész jól kijött volna, de volt vlami Sophia-ban, ami nem hagyta nyugodni. Eléggé feszült lett, és a hangja sem volt már az a a nyugodtság.* -Igen, Guccival tényleg jobban ki lehet jöni, vagyis beszédesebb. De szerintem azért Sophia-val is lehet beszélni, ha jó kedvében van, és nincs gondja, mert ahogy most észre vettem elég nyűgös. És én is az lettem tőle. *Felállt a székről, és elindult kifelé. Még az asztal mellől elköszönt mindhármójuktól.* -Szia Gaea, további szép estét. *Mosolygott a lányra.* -Remélem még találkozunk. -Sophia.? *Bólintott a lány felé, majd a kis hermelinhez fordult.* -Szia Gucci, örülök, hogy megismertelek. *Integetett neki is, majd mindhármójukhoz szólt. * -Akkor legyetek jók, és jó éjszakát! Sziasztok! *Azzal fogta magát, és kisétált a könyvtárból, majd felvonult a szobájába, lefürdött, és amilyen gyorsan csak tudodd, ágyba bújt.*

-Én köszönöm, jól vagyok, Gucci! És te hogy vagy mostanság?
*Kérdi Rose, de aztán el is hallgat, mert látja, hogy valami fontos dolog történik a két lény között. A hermelin és gazdája addig jutnak, hogy Sophia már hangosan beszél a daimónjához. Rose gyorsan odafordul Gaea-hoz, és bemutatkozik, merthogy az még kimaradt az életéből.* -Én Rosemary vagyok, de csak Rose. *Mosolyog rá, és barátságos pillantással néz rajta végig.* -Ti ismeritek egymást? Vagy csak én nekem tűnik így? *Kérdezi, és a két lány között járatja a tekintetét.*
-És ti hogy vagytok, minden rendben? *Kérdezi Sophia-tól, és a hermelintől.*