¤Exan sietősen a lány után megy, hogy megérdeklődje nem esett e komolyabb baja.*
- Szia, ne haragudj az előbbiért, a nevem Exan Frostburn, melyik házba jársz? Nem láttalak még errefelé, pedig biztosan emlékeznék rád! * Villant egy kedves félreérthetetlen mosolyt.*
- Gyakran jársz könyvtárba? * próbálja elfeledtetni a lánnyal az előbbi kis affért, majd tekintete a szellemszerű fiatal lányéval találkozik. Exant kicsit feszélyezte még a farkas jelenléte. A lány mosolya adott neki elég önbizalmat ahhoz, hogy megszólítsa, ha egy nő mosolyog, akkor az sosem rossz jel.
- Te is diák lennél? * Fürkészte a hölgy barna szemeit, majd felpakolta a polcra az utolsó könyvet is, ami.. hát igen.. a tiltott bestiáriumok könyve volt, kezével sikertelenül próbálta takargatni a címét, eleresztett egy bizonytalan mosolyt a lányok felé, majd mivel elég magas, könnyedén, mágia nélkül visszatette a hatalmas könyvet a polc legtetejére.

*Exan udvariasan kezet nyújtva kiszabadította Artemis-t a nehéz könyvespolc alól, majd felsegítette, sálával még mindig óvta arcát. *
- Oh elnézést, nagyon sajnálom, igazán...jobban is figyelhettem volna! * világoskék szemeit egy pillanatra sem veszi le a farkasról, amikor az rámorog, kicsit meg is ijed, és kibillen egyensúlyából.
- Kedves kutyus, öö fog bántani? Csak mert úgy néz ki nem szimpatizál vele, pedig óóóh én mennyire szeretem az állatokat. * dadogta, tekintete a lányra tévedt aztán a farkasra, majd megint vissza, majd megállt a lányét elkapva.
- Öö, hogy az illatom? Pedig most nem is fújtam be magam * Próbál humorizálni, hogy oldja vele a feszültséget*

*A fiú kezéből kiesik a hatalmas poros könyv, az imént feltűnt hölgy és farkasa megjelenésének hatására, az hangosan földet érve hatalmas porfelhőt okoz a levegőbe, Exan-ra rátőrt a köhögő roham, realizálja, hogy talán azért van itt a hölgy, mert büntetést fog adni a tünde-véla fiúcskánknak amiért messzire merészkedett, hogy ilyen könyvet kapott le a polcról.. Szerencsétlen Exan felpattant, de olyan szerencsétlenül, hogy az őt és Artemist elválasztó kis könyvespolcot hangos robajjal a lányra borította. ~ Hát ez remek.. ilyet hogy lehet megmagyarázni? köhintette el magát, fekete sáljával óvta arcát, nehogy véletlenül egy porszem is érje.*

*A szépfiúnk betéved, no nem véletlenül persze, a könyvtár részlegbe, végre van egy helység amit kis segítség nélkül máskor is magától megtalálhat, remek hely egy kis elidőzésre, no meg persze a szobatársai elől való menekülésre. Hogy tanulni? Á dehogy.. inkább egy kis izgalmat keresett, könyvespolcról könyvespolcra járt, nyitogatta a könyvet..* ~ Hmm egyik sem valami érdekes~
* Hamar lekapott könyveket a polcról, belelapozgatott és már tette is vissza.. ~ Na keressünk valami izgalmasabbat~ * Hideg kék szemeivel a polc legfelső részét vizsgálja, kicsit ráhunyorít, mert lentről nem látja annyira a könyvek címeit. ~ Hmmm, titkos bestiáriumok könyve, vajon szabad ebbe beleolvasni?? mindegy ha nem látja senki, akkor nem zavar senkit, haha.~ * Egy könnyed bűbájjal a kezébe röptette a hatalmas, vastag könyvet, az meglehetősen poros volt, a tünde- véla fiú pedig irtózott a kosztól nem igazán szokta meg az ő kis tiszta tüdeje az ilyesmit, attól még ez nem vette el a kedvét attól, hogy beleolvasgasson. Körbenézett valaki látja e, hogy ő éppen milyen titkos dolgot csinál, keresett egy kis zugot ahol leült a földre és elkezdte olvasni a könyvet.