Varázslatos Titkok Erdeje

Téma: Varázslatos Titkok Erdeje Hétf. Jan. 25, 2010 8:43 am

First topic message reminder :

Legenda terjed az erdőről, mely a kúriától nem messze terül el. Már az iskola ablakából is jól láthatod, ha kitekintesz, a derengő félhomályt, mely mintha mindig megülné e furcsa erdőt.

A tölgyes része talán, valahol kapcsolódhat is vele, de mégis külön területként kezelendő, afféle provincia. Kevés itt a tölgy, jónéhány fenyő és más fafajta is a szemed elé kerülhet, melyeket gyakran furcsa köd, vagy csak halvány fény vesz körül. A fák mintha csak élnének, néha hallod dalukat, ha itt sétálsz, néha érzed haragjukat, ha letörsz egy gallyat óvatlan lépteiddel.
Viszont a kissé tán félelmetes körülmények között nagy csodákra is lelhetsz. Nem ritka, hogy megpillantasz itt egy kis tisztáson, vagy csak a fák között lépdelve egy mesés unikornist, vagy apró tündérkék hada röppen át az orrod előtt egyik fáról a másikra. Különös lények laknak itt, talán a víz miatt, talán a megremegő köd adja, de mintha hangjuk is lenne, néha talán érteni suttogásukat. De lehet, hogy csak az érzékek csalódása játszik veled.

Legenda terjed az erdőről, mely oly’ különös, mint a téli borongós napsugár. Azt tartják, hogy valaha egy tünde boszorkány uralta az erdőséget, régen, mikor még a kúria sem állt, mikor még az erdő is nagyobb volt, akkor amikor a Tölgyes is hozzá tartozott. Az ő népe tehette a fákkal, az állatokkal, hogy szelídebbek lettek, beszélni kezdtek, de távoztukkal sokuk szelídsége vadságba csapott át, nem árt hát óvakodni.
Az erdő mélyén, ahova csak kevesek merészkednek be egy kút áll. Mellette csobogó víz, mely a kutat táplálja. A vize teljesen csordultig ér, és ha belenézel...ha bele mersz nézni képeket mutat neked. Képeket melyek jelzik, ami elmúlt, s ami van, és azt is, ami még nem történt meg. De csak keveseknek adatik meg, hogy lássák a tükör rejtelmeit, és kevesek is tudják elviselni a terhet.
Volt is egy, ki belebolondult. Cserfes kisleány volt, érdeklődő, kíváncsi, bele nézett a tükörbe, engedély nélkül, mikor még a boszorka itt élt a fák között. A tükör olyat mutatott neki, amit nem bírt feldolgozni, szörnyet halt a látványtól. Lelke azóta is a fák árnyai között bolyong, bosszút esküdött a boszorka ellen, ki közben szintén életét vesztette. Így dúl köztük örök háború a fák sejtelmes ágai alatt, ezt suttogják a fák. Vigyázz, hogy ne kerülj csatájuk útjába. A lány, ki fiatalkori, régmúlt szépségét siratja, s akarja megbosszulni, talán téged is ellenségnek vél, se a boszorka, ki védelemezi a tükröt, nem biztos, hogy szívesen lát féltett erdejében....

//Az erdő kútját csak mesélő használhatja, tehát csak mesélői reakcióval látható benne bármi is. Kivétel a múlt képei, tehát bárki láthatja benne a régen vele történt dolgokat, a családját stb.//

írta Cirelin de Sovalon

Vendég

- Az túlzás, hogy nem vadászik ránk senki... *Morog kicsit, miközben előrelendül, és inkább a combjára könyököl, törökülésben, úgy néz a fiú felé.* - De hát Isobelt láthatóan nem érdekli. Valahogy még mindig megúsztuk mindketten... Rossz? Nem, rossznak tényleg nem rossz, határozottan nem. Sőt, igazából imádom. Repülni is... Meg a karddal is egészen összhangban vagyunk, még ha inkább elmével harcolok is. *Észbekap, és persze visszaadja Szevérnek a medált, elvégre nem akarta eltenni, vagy ilyesmi, csak úgy... a kezében felejtődött. Valahogy jó érzés volt ott forgatni.* - Angol? Anyanyelv, tökéletes. *Mondja, persze közben váltva is angolra.* - Hm... Akkor azt hiszem, mindketten olyan titkot adtunk ma át, amit nem túl sok embernek. Ez így első találkozáskor nem is rossz. Valami szoros kötelék kezdete. *Kicsit elneveti a dolgot, hogy azért Szevér ne vegye annyira komolyan, majd megvonja a vállát.* - Ha megígérte, akkor biztosan vissza is fog jönni. Mióta vársz? Egy-két éve? Neked hosszú időnek tűnik, de ha jobban belegondolsz, még a te életednek is csak egy meglepően kicsi töredéke. Persze, valamennyire az angyalok is érzékelik az idő múlását, tudják, hogy telnek az évek, csak éppen... Nekik sokkal kevesebbet jelentenek ezek. Hiszen jóval tovább élnek. Ismered azt a viccet, amikor az ember megkérdezte Istent, hogy mennyi neki egymillió év, Isten pedig azt felelte, egyetlen perc? Aztán az ember megkérdezte, mennyi neki egymillió dollár, és Isten azt felelte, egyetlen cent. Erre az ember megkérdezte Istent, nem-e adna neki egy centet, azt pedig azt felelte, szívesen, csak várjon egy percet. Minden viszonyítás kérdése... De ha megígérte, vissza fog jönni. Akire én várok, az se néz be valami gyakran.

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 7:47 pm

-Nephilimek? *pislog még nagyobbakat.* -És a msék a Hatalmasokról? Nem vadásznak rátok? Nem is léteznek..? *kérdezősködik tovább, ébredező kíváncsisággal, kicsit értetlenkedve. A többi részével nagyjából tisztában van.* -Néha szívesen repülnék.. És a nyelvek értése sem rossz! *mosolyodik el. Aztán el is neveti magát, és egy ideig csak kuncog, majd, ha a lány adja, visszaveszi a medálját, és visszahelyezi a nyakába.* -Látod? Máris van gyakorlati haszna annak, hogy több nyelvet beszélsz.. Angol, mint világnyelv esetleg? Az nem is feltűnő. *kérdezősködik, hiszen Jack mellett megtanulta ezt a nyelvet, afféle harmadik nyelvként. A lány további szavaira a végén csak a vállait vonogatja, miközben bólogat.* -Na igen. Tulajdonképpen tudod te, meg még egy ember. Meg talán még kettő. De ők nem tudom, mennyit tudnak az angyalról. Róla.. Róla talán csak te.. Ezt senkinek nem mondtam el. És.. tudod mi a legrosszabb? Vagy legszebbebben az egészben? Megígérte, hogy visszajön.. *túr bele a hajába, kissé fújtatva.* -Megígért, hogy egyszer visszajön. De nem jött. Az óta sem, pedig várok rá. Az angyalok érzékelik egyáltalán az idő múlását? *néz fel az égre, majd vissza a lányra.*

Vendég

*A kérdésre halkan felnevet, majd megrázza a fejét.* - Én is? Ó, nem. Ki kell, hogy ábrándítsalak, de még Isobel sem az. Egyszerű félvérek vagyunk. Csak... ő inkább angyal, én meg inkább ember, azt hiszem. Mármint, világilag. Érted. Én sokkal inkább ebben a világban élek, a tietekben. *A néhány szóra figyel, fülel, elvégre biztos, hogy megértené, ha hallaná... De nem hallja pontosan, így nem is törődik vele. Nem neki szólt. Helyette elkapja a csontmedált, és érdeklődve forgatja az ujjai között.* - Hm... Új élet? Nem is rossz, határozottan nem. És ez egy príma képesség. Én bezzeg csak kardot tudok idézni, meg repülni, meg nyelveket beszélni. Apropó, milyen nyelveket beszélsz? Nem igazán kedvelem a bolgárt... Ha már így úgyis lebuktam, nyugodtan mondhatom, hogy válassz bármilyet, és társalogjunk inkább azon. *A kérdésre felnéz, és elgondolkozva megvonja a vállát.* - Tudnék, ha akarnék. Nehéz lenne leírnom szavakkal, néha mennyire, mennyire szeretnék... De hát önző dög vagyok. Nem akarom bevállalni, hogy rám is ujjal mutogassanak, hogy tőlem is azt kérdezgessék, mégis miféle lény vagyok, mint szegény Cheinory-tól. Jobb ez így, hogy csak hárman tudják, mármint rajtam kívül, persze. Néha még az is sok. Gondolom te sem regéled el úton-útfélen mindenkinek apró kalandodat a lovassal meg az angyallal.

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 7:17 pm

*A lány válaszaira csak pislog néhányat, majd pupillái kitágulnak. Nem, nem kell feltennie a kérdést, a fiú egyből emgérti, mi az, amit el akarna mondani. Már többször is látta.. a cinkos kacsintás.. A szavak, a hanghordozás, az érintés.. Beletúr a hajába, miközben nagy sóhajjal fújja ki a levegőt, hatalamsat fújtatva.* -Szóval te is.. Őrangyal vagy? *pislog kissé értetlenül, aztán a kérdésre, és a szavakra, mely szerint Castiel a csütörtök angyal csak megrázza a fejét, és egy kissé elneveti magát, majd halkan elsuttog néhány szót, miközben letépi a nyakából a csontmedált. A lány elé dobja, és amint leszedi a nyakából és kiejti a szavakat, egy ketyegő aranyórává változik.* -Most már igazából mindegy nekem.. Meghaltam. Cas visszahozott. Kaptam tőle egy órát, meg ezt.. *felkap egy élesebb követ, majd megvágja vele a kezét, fel se szisszen, ahogy a vér kiserken, majd egy laza mozdulattal, kézrátétellel gyógyítja meg magát, heg se látszik.* -Hogy vigyázzak magamra. Az meg akkor áll meg, amikor ez. *bök a mellkasára, a szíve tájékára.* -És, ha te is, akkor te miért nem? *mutogat az ég felé értetlenül.*

Vendég

*Türelmesen várja, hogy Szevér magához térjen, anélkül, hogy különösebben keltegetné. Még dúdolgat is félhangosan valami dalt, aztán mikor érzékeli, hogy Szevér ébredezik, lepillant rá, és elhúzza a kezét. Mosolyog, miközben a fiú elég zavartan ugrik el tőle, majd megrázza a fejét.* - Semmi gond, én azon csodálkozom, hogy a többiek ennyien könnyen túllendültek a dolgon. Hogy láttam-e? *Félredönti a fejét, majd kicsit cinkosan rákacsint Szevérre.* - Nem először. Ma már úgyis beleájultál egyszer az ölembe, meg becsületes fiúnak tűnsz... *Eddig jut, de végül nem teszi fel azt a kérdést, miszerint mennyire rengetné meg Szevér világát, ha közölné, hogy az előbbi lány afféle unokatestvére. Sejti, hogy Szevérnek sok lenne már mára, elvégre eleve furcsa állapotban találtak rá, szóval csak megrázza a fejét.* - Mindegy is. Tehát Castiel... A csütörtök angyala. Kicsit beteg dolog, hogy már a napoknak is angyalai vannak, nem? No és... mennyiben titkos, mi dolgod neked ezzel a bizonyos csütörtök-angyallal? *Hátradől, megtámaszkodva hátul a kezein, és érdeklődve pislog Szevérre.* - Isobel rendes lány egyébként, csak... Néha kicsit sok. A fogalmazása... olyan... túlcifrázott. Nem is tudom... mintha régi könyveket olvasnék egymás után.

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 7:03 pm

*Csak fekszik öntudatlanul a lány ölében, és érzékeli, valahonnan messziről, hogy hozzáérnek, és játsznak a hajával. Lévén Lisa érintése is oylasféle, mint amilyen Isobelé volt, néhány perc múlva, amikor már Liliya elment, felébred, azaz kezd magához térni. Pislog vagy kettőt, megdörszöli a szemeit, majd felnéz a felette levő szőkeségre. Enyhén elpirulva, hirtelen ugrik ki szinte a lány öléből, és idegesen rendezgeti a hajszálait, miközben törökülésbe keveredik, majd egyik lábát felhúzza, másikat félig kinyújtja, és a földön nyugtatja.* -Öhm, bocsesz.. Nem akartam csak úgy.. érted.. De.. te is láttad? *pislog értetlenül, miközben arrafelé néz, amerre az előbb Isobel eltűnt, majd vissza a lányra, véágül ismét emgrázza a fejét, és aztán csak fogja azt. Kezd sok lenni neki ez a mai nap.*

Vendég

- Szia Chei. *Köszön el a kecskelánytól is, miután végighallgatta annak a történetét. Némán zsebredugja a kezeit, mikor a lány megjegyzi Isobelre, hogy más... Miközben akkor persze még mindig a földön ül... Szevér pedig beleájul az ölébe. Először felvonja a szemöldökét, majd felsóhajt, és némán beletúr a fiú hajába. Elgondolkozva kezd játszani a fiú egyik tincsével, miközben a semmibe bámul, valamerre arra, amerre Isobel eltűnt. Nem kelti fel konkrétan a fiút, de ha ennyitől felébred, akkor persze abbahagyja, és engedi, hogy felkeljen. Liliya kérdésére megrázza a fejét.* - Hagyd csak, majd én intézem. Szervusz. *Köszön el nyugodtan, aztán tovább játszik a fiú hajával, és figyeli a fákat, meg felettük az eget.*

Vendég

*Hát jó, ha nem, hát nem, Lil eltereli inkább figyelmét Isobelről, már amennyire tudja, hisz nemigen van hozzászokva az ilyesmikhez, de mindegy is. Viszont mikor az egész egyszerűen kibontja szárnyait és elrepül, csak bámul utána, majd becsukja nyitvafelejtett száját. Láthatóan nem csak ő hökkent meg, de nem kérdez semmit, inkább nem is akarja tudni... A kérdése után kap egy szemrehányó pillantást Lisától, amire csak bocsánatkérően megvonja a vállát, de inkább a válaszra figyel.* - Ó...hát ez érdekes. Tényleg. Nem is hallottam még ilyesmiről! *Hát igen, kérné még a lányt, hogy meséljen, de így is fél, hogy túl messzire ment.* - Remélem nem baj, hogy megkérdeztem, szerintem nem vagy ijesztő meg ilyenek, csak engem érdekelnek az ilyesmik, hogy mennyiféle faj létezik meg ilyenek. *Mosolyodik el zavartan.* - Szia! *Köszön el a lánytól, mikor az elmegy, majd Szevér felé fordul, aki ismét elájult...* - Uhh... fel kéne vinni a kúriába, nem? *Pislog Lisára, már csak ők maradtak ott. S ha az igennel felel, akkor segít felcipelni a betegszoba-ellenes Szevért a szobájába, majd elsprintel vacsizni, mert még azt sem tette meg, ha meg nem kell segítség, egyenest megy kajálni.*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 6:18 pm

-Betegszoba? Nekem? *tiszta szívból neveti el magát a puszta feltételezésre is.* -Nincs akkora vérmesség, ami engem oda kényszerít. Elbőb foltozom meg magamat, vagy varrom vissza a lábamat ezzel a két kezemmel. Kösz, de kihagyom. *hárítja el finoman a szavakat, aztán arra, hogy mi dolga neki angyalokkal, már nem is mond semmit, sokkal inkább figyel Chei felé, aki kicsit felkelti az érdelődését. Nem tudja meg, mikor érkeztek, de Lisa szavaiból kiveszi, hogy nem olyan rég. Őt nem zavarják a hibridek, eléggé sokféle dolgot látott már, Bestiatanon szívesen figyelgette a különleges lényeket, és látott tündét, koboldot, kentaurt, a félekscke miért lenne más? Nephilimekkel álmodik.. Tele van az élete ilyenekkel, varázsló világban él, hozzászokott tulajdonképpen, és nem akarja éreztetni a lánnyal, hogy honnan is jött. Biztos nehéz beilleszkedni. Amikor a harsonás szavakat hallja, akkor kissé értetlenül pislog a lány felé. Talán tényleg mégiscsak félangyal lenne? Szevér lelki szemei előtt elsuhognak a hollószárnyak, aztán hirtelen a lány kipattintja a szárnyait, de előtte megígéri, hogyha kell, akkor el fog jönni. A fiú szemei fennakadnak, és szabályosan beleájul Lisa ölébe, ha még mindig mellette ül. Félálmában egyéb be nem teljesített ígéretek villannak fel.*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 6:12 pm

*Kearának természetesen elnézi a dolgot.* -Semmi gond, érthető végülis a reakciód, az is csoda, hogy eddig a többség nem így reagált. *Von vállat végülis, aztán elköszön a lánytól, hiszen távozik. Szevér láthatóan lassan csak magához tér, bár még mindig kissé zavaros, amit mondd, de végül kiderül a neve.* -Akkor üdv. Sev, a bárd. *Mosolyodik el, de a mikor jöttetekre már nem válaszol, mert közben Liliya is felteszi a maga kérdését. Vehetné bántónak is a dolgot, de végülis érthető az efféle kíváncsiság, nem valószínű, hogy iskolai könyvekben rengeteg kecske-embert találni. Picit morfondírozik, hogyan is adja meg a választ, bár a mi is vagy tényleg nem a leghelyénvalóbb kérdésforma.* -Hogy is mondjam neked, afféle hibrid, bár én sem ismerem pontosan a népem történetét, de úgy tudom, hogy néhány száz évvel ezelőtt mágia segítségével egy hatalmas varázsló hozta létre azt a szigetet, ahol mi élünk. Ember-állat keverékek, én és a családom a kecskékkel lettünk keresztezve, de mekegni nem szoktam és a káposztáért sem vagyok igazán oda. *Mosolyodik el, jobban nem tudja magyarázni a dolgot, hiszen teljes mértékben ő sem tudja, lévén neki ez a megszokott. Az emberek sem feltétlenül néznek utána, hogy pontosan hogyan is alakultak ki, mivel az nekik az alapvető. Aztán láthatóan Isobel távozik, nem is akárhogyan, angyalszárnyakon. Na erre azért már csak-csak eltátja a száját, és úgy integet utána.* -Látom nem csak én vagyok...más. *Mondja csendesen maga elé, miközben még picit követi az eltűnő egyre apróbb alakot, majd a többiekre sandít.* -Azt hiszem én is távozom, ideje valamiféle vacsorát keríteni. Sziasztok! *Köszön el, majd az étkező felé veszi az irányt.*

Vendég

*Ő maga még el sem mondta a nevét, de amíg senki nem kérdezi, különösebben nem is hiányzik neki. Cheinoryra mindenesetre vidáman mosolyog rá.* - Biztosan belejössz. Megszokod majd az egészet, megtanulod, mi merre van... Csak idő kérdése. *Bizonygatja, bíztatóan mosolyogva. Sejti, milyen lehet a lánynak... Ő éppen ezt próbálta egész életében elkerülni, ezt a túlzott kilógást. Integet a távozó Aimee felé, majd érdeklődve fordítja a fejét Szevér felé, és szinte pislogás nélkül figyeli egy ideig.* - Már egy ideje. Mindenesetre neked is szervusz. *Felpillant Isobelre, majd vissza a fiúra, aztán Liliyára vet egy kicsit megróvó pillantást. Ő valóban remekül beilleszkedik, elvégre elég sok időt töltött már az emberek között. Aztán eléggé elképed, mikor Isobel egyszerűen kipattintja a szárnyait és elrepül.* ~ Ez nem normális... ~ *Hát igen, határozottan más a gondolkodásmódjuk.*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 6:07 pm

*Immár nem foglalkozik Liliyával, hiszen láthatóan Szevér sem nevezi meg a főprefektus lányt, mint élete megrontóját, ám Isobel nem fog bocsánatot kérni a feltételezésért.* Castiel. *Izlelgeti a szavakat, fekete köpenyére sandít, mely alatt ott lapulnak a szárnyai* Angyali névnek hangzik. De mi dolgod lehet neked az angyalokkal? Különös. *Lisára veti smaragdzöld szemeit.* Az órákon kívül sajnos még nem túl sokat, elkerül a szerencse, de türelmesen kivárom, míg eljön az én időm. *Chei kérdésére néhány szóban összefoglalja.* Itt találtunk rá, azt hiszem valami mágia áldozata lett. Megbabonázták, de sikerült visszahoznom az álmok világából. Örülök, hogy segíthettem. *Veregeti meg a fiú vállát, és távozni készül. Apja hamarosan beszélni akar majd vele, de hogy miről, ez jó kérdés. Talán arról, hogy túl sokat mutatkozik a halandók világában. De hát mit is tehetne, ha meg a palotában van, akkor onnan néznek rá ferde szemmel, mert hát mégiscsak félig ember, akárcsak Lisa, aki viszont tökéletesen beilleszkedni látszik.* Azt hiszem, már zúgnak a harsonák, értem küldetnek, így hát mennem kell. *Visszapillant Szevérre még egy utolsót.* Ha kellek, csak hívj. Minden jót. *Köszön el főbiccentéssel, és a köpeny alól kicsattintja a szárnyait, hogy elreppenjen a fák fölé.*

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Vendég

*Hát Isobel reakciójára erőteljesen pislog, nem tudja hova tenni ezt az ellenszenvet, meg amúgy is, nem szokott ő hozzá hogy ilyesmikbe keveredjen, így általában el szokta kerülni a meggyanusítást is.*- De... *Inkább elharapja a mondatot, már nem figyelnek rá úgysem. Helyette az épp feltápászkodó Aimee kérdésére felel.* - Nem tudjuk, így találtam rá aztán jöttek ők is, és...hát még mindig nem tudjuk. *Von vállat.* - Oké. Szia. *Köszön el a lánytól, majd mivel innen kábé nem ismer senkit sem és kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát, közelebb lép Cheihez.* - Bocsi, talán bunkónak tűnhet a kérdés, dee... Izé... Szóval mi is vagy te? *Talán picit pofátlan, de máshogy nem tudta összehozni ezt a kérdést, meg hát eléggé kíváncsi, főleg a naxis lány kirohanása után. Aztán felébred Szevér...* - Hát, én csak sétálgattam, mikor észrevettelek... Biztosan jól vagy? Nem kéne a betegszobába menned? *Pislog a fiúra.* - Liliya Galina vagyok. *Mutatkozik még be, elvégre az előbbit nem hallhatta még, mert ugye nem volt magánál.*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 5:48 pm

*Erőteljesen Isobelra koncentrál, nem csoda, ő rántotta ki ebből a halucinálós álomból. Valamiért időszakosan megint rátört a szokásos. A halála, a visszatérés, és annak mikéntje. A kérdésre akarva akartalnul, tudattalanul csúszik ki egy szó a száján.* -Castiel.. *a közlékenységére, az ilyen fajta közlékenységére meg rtesz még egy lapáttal, ahogy a lány a szavakat csavarja. Mintha tényleg valami őrangyal lenne, aki hirtelen emgjelent. Az embereknek vannak néha ilyen pillanatai, Szevéré most érkezett el. A Bátorság hatására még jobban felélénkül, és azt is meghallja, ahogy a kesckelány valami fiúról beszél. Körbesandít, és érzékeli, hogy ez bizony hozzá szól, így iygekszik söszeszedni magát. Beletúr a hajába, megborzolja azt, megrázza a fejét, majd felpislog a többiekre.* -Sev. Csak így, egyszerűen. Bárd. És bocs az előbbiért.. Azt hiszem.. Mindegy is mi történt velem. *rázza meg ismét a fejét.* -Kösz a segítséget. *pislog hálásan Isobel felé, majd a többieket próbálja meg beazonosítani.* -Wáow.. Mikor jöttetek? *pislog a számára ismeretlen diákok felé, emrt vagy régóta járt fátyolos szemekkel, vagy sokáig volt bezárkózva, vagy csak eddig elkerülte a többieket.*

Vendég

*Még mindig csak pislog, aztán mikor a szőke lány oda lép hozzá, ráemeli nagy zöld szemeit.* - Ahham. Azt hiszem... *Elég bizonytalanul cseng hangja, mindenesetre elfogadja a segítő kezet és feltápászkodik a földről.* - Öhm... engem Aimee-nek hívnak. *Mondja fennhangon, ezzel gyorsan el is intézve a bemutatkozást. Kicsit mintha meg lenne szeppenve az Elemmentalista lány, de pár perc és elmúlik nála. Lisa szavaira nem reagál semmit, inkább Cheinoryhez fordul.* - Semmi gond. És egyébként tényleg bocsi. Remélem nem tűntem nagyon bunkónak. *Bocsánat kérő szemekkel néz a lányra, aztán tényleg a történésekre fordítja figyelmét. Közelebb lép a "tömeghez", és kis nyújtózkodással meg is pillantja a földön fekvő fiút. Homlokát ráncolva, lép főprefektusa mellé.* - Lilya, mi történt itt? Mi van ezzel a fiúval? *Halkan kérdi, nem akar tolakodónak tűnni, ám tagadhatatlanul ott van benne az elfojtott kíváncsiság. Aztán mivel usernek mennie kell ránéz az órájára, majd lemondóan sóhajt. Elköszön a többiektől, és már el is szaladt.*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 5:24 pm

*Alapvetően eleve félénk leányzóról van szó, hiszen eddig elzártan élt a világtól, és azért annyira nem drasztikusan más, mint egy sima ember, kivéve a szarvakat. Mindenesetre, amikor az újonnan érkezett lány konkrétan hátraesik a látványától bizonytalanul kezdi el gyűrögetni a ruhája szélét.* -Sajnálom, hogy megijesztettelek, én se sok olyat láttam, mint te, bár mióta megjöttem egyre többet. *Óvatos mosolyt ejt meg, végülis jelezve, hogy neki ugyanúgy szokatlan egy sima ember, mint ő másoknak, de persze megérti a dolgot, csak kissé drasztikus az efféle felismerés.* -De nem harapok...becs' szó. *Próbálja elviccelni a dolgot legalább kicsit, majd láthatóan a fiú lassan magához tér, bár erősen hebeg-habog. Picit oldalra döntött fejjel értetlenkedve próbálja feldolgozni az eseményeket, egyelőre még nem tudja mi is történik pontosan, inkább csak figyel Isobel szavaira. Eléggé komoly leányzónak ismerte meg a fél-angyalt, akiről persze nem tudja, hogy miféle lény. Ezek szerint a fiúnak valami mélyebb gondja lehet, de reméli, hogy Isobel tud segíteni rajta. Aztán, amikor hozzá szól egy félmosollyal biccent.* -Igen, erre hozott, hallottam a hangokat, és társaságban mégis csak érdekesebb, mint egyedül. De mi történt a fiúval? *Volt ugyan bemutatkozás, de az akadozó hang alapján nem sikerült teljesen beazonosítania a nevet. Lisának lelkesen bólint.* -Persze, teljesen jó így, és nem sok minden, ismerkedem még a hellyel, bár sok minden van itt, ami furcsa és szokatlan, de majd belejövök nem de? *Költői kérdés, ami csak úgy a levegőben ragad jó eséllyel.*

Vendég

*Hamarosan megérkezik a kecskelány is, akinek vidáman köszön.* - Heló, Chei! Tényleg, hívhatlak így? Na mi a helyzet? *Az érkező Kearának biccent, viszont mikor a lány sikítva hátratántorodik, felvonja a szemöldökét.* - Úgy nézel szegényre, mintha minimum három feje lenne. *Jegyzi meg, mintha ő nem is vett volna észre semmi furcsát, miközben kissé megigazítja magán a kabátot. Daimónja Isobelre pillant, de Lisa most egy fél pillantást sem vet a rokonra, szándékosan nem. A lábadozó fiút érdeklődve figyeli, miközben leül mellé törökülésben.* - Nem hiszem, hogy effélétől kellene tartanom. És te hány sötét lényt pusztítottál már el, mióta itt vagy? *Pislog fel Isobelre angyali mosollyal. Szándékosan nem reagál semmit az epikus fogalmazásra, neki néha már túl sok, de hát ha a lánynak így tetszik...*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 5:19 pm

*Nos igen, szokott ilyesféle hatást kiváltani az emberekből, de Szevér most még inkább rácsodálkozik, ami betudható valami katartikus állapotnak. Oly mélyen van, hogy nehéz lesz onnan visszatérnie. Isobel tűnődően pillant rá vissza, mielőtt válaszolna.* Hogy ki küldött? Miért, kit vártál? *Kérdez vissza talányosan, szokása rébuszokban beszélni, de abban megmásítja döntését, hogy most nem ez a legjobb megoldás.* Magamtól jöttem, mert hívtál. A lelkednek itt és most szüksége volt rám. Én meghallottam e hívást, és itt vagyok. *Ez valójában csak annyit jelent, hogy sétálgatott, és észrevette az ifjút. De epikusan imád fogalmazni. Ellenben úgy véli, hogy egy csipetnyi mágia nem árthat.* Victus Amic! *Morzsolgatja a nyakában csüngő amulettet, hogy bátorságot öntsön a fiúba, aki maga is mentalista, talán most nincs elég ereje, hogy önnálóan összeszedje magát. Lil válaszára oldalt dönti a fejét, és lebiggyeszti az ajkait.* Biztos? Túl átlátszó ez a magyarázkodás. Van rá okod, hogy ennyire mentegetőzöl? *Aztán nem foglalkozik többet a lánnyal, egyszerűen most a főprefektuson csattant a gőgje. Elfordul tőle, és biccent Lisának.* Soha jobban, itt végre megtaláltam azt, amiért idejöttem. Van elég gond, sötétség, halál. Ezt kell majd pusztítanom. Ám egyenlőre csak ismerkedem a hellyel. És te Lisa Snowlight? Nem ragadtak el még a félelem démonai? *Veti oda, barátságtalanság azonban nincs a hangjában. A kecskelány láttán azonban felvidul, mókás kis teremtménynek ismerte meg.* Nolám, hát te is erre? Mily különös a sors, hogy most mindenkit erre vonzott. *Az érkező Kearának bólint.* Isobel.

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Vendég

*Úgy tűnik, a máskor oly néptelen erdő hirtelen megtelt diákokkal, hiszen alighogy letérdelt a fiú mellé, máris érkezett egy másik lány is.* - Szia... *Köszön, de a mosoly elég hamar lehervad az arcáról, mikor meghallja a vádló kérdést.* - Mi? Én? N...nem! Így találtam rá... *Pislog értetlenül a vörös lányra.* - Tényleg. *Nem hazudik, sosem szokott, mért pont msot tenné? Ő csak segíteni akart. Közben megérkezett Lisa is...* - Szia, Lisa. *Biccent felé még mindig kissé zavartan mosolyogva, közben felkelt a fiú mellől és kicsit hátralépett. Aztán jön még egy lány. Lil is észreveszi a szarvakat, de nem teszi szóvá...* - Szia! *Mosolyog rá.* - Te jó ég, ekkora csoportosulást... Heló! *Köszön az időközben megérkező Aimeenek is, és próbál nem nevetni a mutatványon, de azért odalép mellé és nyújtja a kezét segítségképp.* - Jól vagy? Amúgy Liliya vagyok. *Mutatkozik be mindenkinek, de a következő pillanatban megfordul, hiszen Szevér felébred.* - Öhm... *Nem telik több tőle, csak vár, hogy mi fog történni. Úgy tűnik, a fiú nincs túl jól...*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 5:01 pm

*Érzi, hogy köré sereglenek, de nem igen fogja fel, hogy ki szól hozzá, és mennyire. A hollószárnyak továbbra is ott suhognak lelki szemei előtt. Az érintésre összerezzen, révedő szemei visszatérnek az életbe, ismét mogyorószín szemek jelennek meg, melyek élet van, és életöröm, és mindig olyan szépen csillognak. Érzi az érintésen, hogy nem egyszerű érintés az. Nem tudná megmondani, de egyszerűen érzi. Valami furcsa, különös biszergés járja át a testét, légzése stabilizálódik, vesz egy mélyebb levegőt, mellkasa mentén megemelkedik, és felül, és csodálkozó szemekkel pillant Isobelre.* -K.. ki küldött? *kérdezi kissé tétován, és értetlenkedve. Tulajdonképpen valami halucináció-szerű állapotból hozták vissza ezzel az érintéssel, olyan helyről, ahonnan pusztán hangokkal nem lehet senkit sem visszahozni. Megbabonázva figyeli a féllényt, majd lassan körbepillant szemeivel.* -Se.. Sev.. Hello.. Ti.. ti is? *dadog, és a szavainak se eleje, se vége, de azért körbenéz a társaságon, hátha kihoz belőle valamit, de egyelőre nem tellik tőle több. Végül mogyorószín szemei visszatévednek a vörös félangyalra, és rajta is ragadnak.*

Vendég

- I love rock n' roll, so put another dime in the jukebox, baby... *Énekel fesztelenül... már megint. Egész jó hangja van, de azért ennyire. Mindenesetre a tegnapi játék után ma egész nap ez a dallam járt a fejében. Most pedig a fák közt mászkálva, szemeit nagyra tágítva nézelődik. A szurdok ezen részén még soha nem járt, most is csak azért keveredett ide, mert ezen a környéken futkosott. Kell egy kis edzés, hogy formában tartsuk magunkat ugye. Amint így nézelődik, a távolban megpillant egy kisebb csoportot, mire felvonja egyik szépen ívelt szemöldökét, de mosolyogva lépdel feléjük.* - Hali! Mi van itt? *Szórakozottan kérdi, közben pedig szemeit végig hordozza a társaságon. Talán jobb lett volna, ha nem teszi... * - Áhh, te jó ég! *Egy sikkantás kíséretében ijedten szökken hátra, ezzel elérve, hogy egy kiálló gyökérben megbotlodva puffanjon egyet a földön. Fájdalmával most nem törődik, csak kidülledt szemekkel mered a kecske lányra. * - Ööö... izzééé. Bocsi, de én még életemben nem láttam ilyen lényt .*Hebegi a lánynak, és már teljesen belepirul a szituációba. Szevért tulajdonképpen még észre sem veszi. Előbb fel kell dolgoznia a pillanatnyi sokkot.*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 4:50 pm

*Kecses szökkenésekkel halad az erdő avarában. Még nem sikerült túl nagy részét felfedezni az iskolának és az a körüli területeknek, és mivel még az idő is szép, épp alkalmas arra, hogy körülnézzen. A lába pedig épp az erdő felé hozza, már egy ideje errefelé nézelődik, sétálgat, ami sokszor könnyed ugrásokká alakul, hiszen akárhogy is, de a kecskeség benne van. Épp egy kisebb gödör felett szökken át, amikor meglátja a távolban a vörös hajkoronát. Ismerősnek tetszik a szín, de hamar eltűnik a fák között. Mindenesetre arra veszi az irányt, és hamar meg is látja a többi diákot, köztük Isobelt és Lisát, akikkel már ha minden igaz találkozott. Közelebb lépdel és kissé bizonytalanul áll meg, láthatóan a fiú nincs túl jó passzban.* -Öhm...sziasztok, remélem nem zavarok. *Teszi hozzá óvatosan, hiszen fene tudja mi lehet itt, no meg már semmi értelme, hogy ő is megkérdezze Szevért mi a gond.* -Cheinory Wen-Sorbenn vagyok egyébként. *Mutatkozik be azért Lilnek és Szevérnek.*

Vendég

*Nyugisan sétál az erdőben, az egyik kezében egy fadarabbal, a másikban pedig egy tőrrel. A másodikkal épp az elsőt farigcsálja, csak úgy, kedvtelésből, menet közben. Hangokra lesz figyelmes, így arrafele indul, de továbbra sem gyorsít fel, vagy hasonló. Aztán mikor kellően közel ér, felnéz, és megpillantja a kisebb csoportosulást. Eldobja a botot, amit eddig farigcsált, és elteszi a tőrt a farmernadrág zsebébe. Persze most is a megszokott kabátja van rajta, a T betűvel a hátán.* - Sziasztok! Hát ide meg mi vonzott ki ennyi embert? *Tekintete megakad Isobelen, de nem helyesbít, és nem is nyomja meg a szót, vagy hasonló. Csak rámosolyog a lányra.* - Nicsak, rokon. Egyébként jól vagy? *Pislog le Szevérre, zsebredugva a kezeit. Láthatóan nem nagyon zavartatja magát a helyzeten.*

Téma: Re: Varázslatos Titkok Erdeje Kedd. Márc. 15, 2011 4:45 pm

*Egy fekete köpenyben sétálgat, alatta viszont hófehér a ruházata, így eléggé pepita jelleget ölt. Már-már megszokott kardja ott figyel az övére tűzve, ennek ellenére a féllény most nincs harcias hangulatában, inkább amolyan filozófálgatós, hogy mi is az élet értelme, és efféle kusza gondolatok, egészen addig, míg meg nem pillantja a szakadozott ifjút, akinek inkább a lelkén hagyott nyomott valami komoly gond. Az angyalszármazék leveti gőgjét, és közelebb lép, hogy megérintse Szevér vállát* Mondd, mi nyomaszt ezen a szép délutánon? *Féltérdre ereszkedik a fiú mellett, és a szaktárs szemeit keresi tekintetével. Ekkor felfedezi a mellette gugoló lányt, akit eddig észre sem vett. Hát igen, ennyire csőlátású. Talán egy csábító boszorkány volna, aki elemészti lassan a fiút? Ha erről van szó, akkor már ugrik is ki a másfélkezes angyalkard a hüvelyéből.* Isobel vagyok. *Közli Lillel, és szinte követelően kérdezi tőle.* Te tetted ezt vele? *Szavai vádlóan pattannak csodás ívű ajkai közül, vörös-ír sörénye egy vadállat kecsességével bomlik karcsú vállaira.*

_________________
Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot.
Kaen el Jericho multija

Vendég

*Halkan dúdolgatva lépdel a titokzatos fák között. Titokzatosak, igen, ez a legjobb szó rájuk... mintha nem is közönséges fák lennének, hanem fák, akik titkokat őriznek, mégpedig az idők végezetéig, hiszen azokat nem adják ki senkinek, hogyan is adhatnák, hisz csak fák. Talán egyszer majd lesz valaki, aki megérti suttogásukat, de nem most. És ezt ők is tudják. Talán Lil is ezért dúdolgat. Ha úgysem értheti, minek hallgassa? Mint mikor olyan beszélgetés fültanúja az ember, amiből egy szót sem ért, mert nem rá tartozik a dolog, jelbeszédből áll, neki nem szabad, nem is lehet értenie. Lassan odaér a kúthoz, de csak egy pillanatra néz bele, egyenesen a vörös hajú, kicsi lány szemébe, ő érti Lilt, de nem beszélhet vele, hát minek nézze... Tovább is áll, és megpillantja a földön heverő, elég szörnyű állapotban lévő Szevért.* - Hé...jól vagy? *Lép közelebb aggódva villanó szemekkel.* - Minden oké? *Guggol le a fiú mellett.*

» Varázslatos Varázsok Boltja
» Lány WC (Titkok Kamrájának bejárata)
» Elonar erdeje
» Olassië erdeje
» Varázslatos Titkok Erdeje

Varázslatos Titkok Erdeje

Varázslatos Titkok Erdeje

Similar topics

Similar topics