*Az utolsó pályára érkezik meg, megkönnyebbülten... pontosabban egészen addig meg van könnyebbülve, amíg észre nem veszi a szellemeket. Elképedve figyeli őket, saját magán is végignéz, de mielőtt bármit is szólhatna, letámadják, hogy tolvaj.* - De én nem... *Nyögi ki hatalmas szemekkel, majd a szeme a karperecre esik.* ~ Ó, a francba. ~ *Nem gondolkozik sokáig. Ez a saját szakja versenye, nem nehéz hát kitalálni, melyik mágiaágat kell alkalmaznia... és melyik varázslatot. A pálcáját cikkcakkosan húzza végig a karperec felett, és kimondja az Értéktelenítés igéjét.* - Penuria Fux! *Mikor az sikerül, és a karperecből egy egyszerű bőrpánt lesz, akkor felemeli a kezét.* - Hé, hé! Rosszul láttátok! Rajtam nincs semmiféle királyi ékszer! *A szellemek látják is, hogy ez így van, így hát végül békénhagyják. Hamarosan viszont egy férfi ragadja meg a karját.* - Hékás, tessék elengedni! *Nem igazán hatja meg a szelíd mosoly, de végül kissé duzzogva hagyja magát elvezetni. Viszont mikor levenné róla a karperecet, akkor ellenkezni kezd. Metamorfmágiával igyekszik úgy változtatni kezei, ujjai formáját, méretét, hogy ki tudja húzni a szorításból, de csak azt éri el vele, hogy a férfi könnyebben húzza le a csuklójáról a karperecet. A csaló szóra felvonja a szemöldökét, de mire bármit is szólhatna, a férfi belelöki a kútba.* ~ Tök profi, másodjára ugrok ma kútba... ~ *Fut át az agyán, majd már a cellában is van. Sajog mindene, de ki kellene jutnia. Abból indul ki, hogy minden bizonnyal ugyanannál a tantárgynál kell maradnia, így hát fentről lefelé végighúzza a rácson a pálcáját.* - Aes Dissolvo! *Ejti ki a Fémhajlítás igéjét, majd puszta kézzel, könnyedén elhajlítja a fémeket. Bár használhatott volna herkulesi erőt is, de hát a naxis pálya az naxis pálya... Végigfut a folyosón, hangtalanul, hiszen tornacipője lopakodó lábbeli. A férfibe ütközik, és már reflexből X alakot vesznek fel a kezei, hogy vissza tudja pattintani a támadást, de az nem érkezik meg. Helyette feladatot bíznak rá. Inkább lenyeli a pofátlan kérdést, miszerint egy ilyen izé hogy tud szerelmes lenni, és csak bólint.* - Ahogy akarja. Egy pillanat! *A zsebében kezd kutakodni, és végül egy zsebkendőt vesz elő, majd ráírja a címzett nevét, és int a férfinak, hogy kezdheti diktálni. Leírja a levelet, majd rápöccint a kendőre, és erősen koncentrál egy gumis anyagra, majd kimondja az igét.* - Dissimulato! *A kendő gumivá változik, és kriksz-krakszokká válik az írás. Diadalmas arccal gyűri a zsebébe, majd a tőrt is elteszi. Meg sem lepődik rajta, hogy fa. Magában már készül arra, hogy fémmé változtassa, miközben végigmegy a folyosón. A városban rögtön a templomot kezdi keresni, kérdezősködik, de végül eljut oda... és az őrhöz.* ~ Tehát Lorainne az ara. Milyen romantikus... ~ *Elhúzza a száját, majd megszólal.*

a, - Engem Akatharton kül... *Be sem tudja fejezni a mondatot szinte, hiszen a név hatására rögtön rátámadnak. Szerencsére látnoki képességének hála ezt előre érezte, így van ideje félrelendülni, és végighúzni a pálcát a fa tőrön.* - Arbor Metallum! *Nem is várja meg, amíg teljesen fémmé alakul a tőr, hanem rögtön elvégzi a cikkcakkos mozdulatot is, mintha ezüsttel szórná azt be, hogy még hatásosabb legyen... bár az őr látszólag ember, de azért ki tudja.* - Argent Neut! *A tőrrel megsebzi az őrt, és bemenekül mellette a templomba.*

b, - Kérem, én meg vagyok hívva, csak tudja a nővéremmel együtt jöttünk... Ő előrement, mert én otthonhagytam a nászajándékot. Haza kellett érte rohannom, és a nővéremnél vannak a meghívók, ezért nem tudom igazolni magam. De ha beengedne, akkor meg tudnám keresni, és... *Hatalmas kiskutyaszemekkel néz, mire az őr megvakarja a fejét, majd végül felajánlja, hogy elmond egy találós kérdést, amire a meghívottak tudják a választ. Ariana megkönnyebbülten bólint.* - Ó, persze, a kérdés! Tudom a választ, mondja csak, tudok rá válaszolni. *Reméli, hogy valóban olyan könnyű lesz a kérdés, hogy meg tud felelni... de ez szerencsére ígyis van. Elmosolyodik, és megmondja a választ, mire beengedik.*

*Sietősen lépdel az oltárig, a menyasszony elé.* - Lorainne, Akathartontól hoztam levelet! *Súgja neki oda, mire a menyasszony megkéri, hogy olvassa fel.* ~ Nénikéd. Ezért oldottam meg, hogy csak te tudd elolvasni?! ~ *Elhúzza a száját, majd mivel fejből nem tudja a szöveget, jelenleg pedig csak kriksz-krakszokat lát, kénytelen feloldani a varázslatot.* - Malcelato! *Miután így feloldotta a levelet, fel is olvassa azt. Lorainne kirohan a templomból, mire Ariana is nyúlcipőt húz, persze képletesen, és fut utána.... egészen addig, amíg vissza nem ér az erdőbe, ahonnan megkönnyebbülten, és kissé szorongva, az eredményre várva távozik a kúria felé.*

//Nagyonnagyon köszönöm, élveztem. ^^ Némelyik résszel eléggé meggyűlt a bajom, de örülök, hogy nem adtam fel, hanem nekifutottam megint, és lám, másodjára sikerült. =) Gratula minden mesélőnek, jobbulást Kaennek, és várom a következőt. //