*Nem sokára érkezik is egy szaktársa, bár szegény lány eléggé magába van zuhanva.*
-Szia, Lara! Szandra vagyok. Semmi baj, nem haragszom. Egyébként meg tanulok a vizsgák miatt, na meg a holnapi jóslástan témazáró miatt. De ha tanulni akarsz, akkor szívesen segítek. Épp van egy jó kis gyakorlati házink. Szóval biztos élvezni fogod... A látomásidézést kell gyakorolni a másikon, és ha holnap találkozunk, elmesélheted, hogy mi történt meg belőle meg mi nem. Na mit szólsz? *kérdi vidáman Larát. A maga részéről abszolut optimista. Minden órára tanult, szóval nincs oka a félelemre a dolgozat miatt... A jó időnek ő is nagyon élvezi persze, egész nap kint volt a szabadban, de tanulni is kell néha...*

Hello!!!!Új vagyok még itt*köszön az ajtón félénken belépve*

- Én nem félek az ismeretlentől. Igaz, nem is vagyok elvakult. Például tőled sem féltem, pedig te is lehetnél gonosz boszorka, nem igaz? *mosolyodik el. Igen, szinte látható lenne a változás, ha igaz lenne. De a lány biztosan nem az, legalábbis úgy tűnik. Ha pedig az fel van készülve erre a lehetőségre is.*
- Igen, igazad van. *Fel is áll rögtön. Talán megbánthatta a másikat? Vagy egyszerűen Azariel ilyen udvarias lenne? Mindegy is, úgyis eleget voltak már ketten, hogy valami pletyka elinduljon kettőjükről. A tünde meg a vörös... szinte már látja maga előtt. A lány felé nyújtsa a kezét, és ha az elfogadja megrázza a másikét.*
- Köszönöm, hogy szántál rám némi időt. Igazán tanulságos beszélgetés volt, remélem még összefutunk... ha más nem a kastély bejárásánál. *mosolyodik el és kezet csókol a lánynak. Majd megfordul és lassan elindul a hálója felé, nem törődve a rájuk villanó tekintetetekkel.

//Köszi a játékot!//

*A mosolya megmelengeti a tündét, őszintének érzi. Visszamosolyodik, és felfogja amit a lány mond. Félreértette, de ez nem baj. Ő sem tökéletes természetesen.*
- Igen, ez igaz. Ha nem mersz szembenézni a félelmeiddel, elbuksz. *fejti ki népe egyik bölcsességét, bár nem hiszi, hogy ez csak őnáluk van így. Ez egy egyetemes bölcsesség, mindenki számára.*
- Igen, így is mondhatjuk. Bár nem szeretem tettekkel igazolni a dolgokat, jobb ha azt elfogadja mindenki, ahogy vannak. *a tünde továbbra is nézi a lányt, szavai kellemesen szállnak ki torkából.*
- Nagyon zavaró, de nem lehet ellene tenni. Megértem, hogy ezt csinálják, ezzel nem is nagyon van gond. Más vagyok, mint ők. A gond a tolakodással kezdődik... *fanyalodik el a képe, mikor arra gondol, hogy túlságosan is megbámulják, néha már vérlázító módon. De ez az ő világuk, nem Athanaré, így nem tehet semmit. Maximum elbeszélgethetne az igazgatóval, de nem hinné, hogy bármin is változtatna.Ezt a pár évet pedig kibírja majd úgy is. Maximum keveset keresi a többi faj társaságát.*

- Kérdés, hogy mit jelent, hogy erős? Izmos? Netán jó valamilyen varázslatban? Vagy a harcban? *mosolyodik el, bár ebben a témában ő sem annyira tapasztalt, de tetszik neki, hogy Azariel ennyire bőbeszédű. Jobb, mintha csak nézegetnék egymást, bár a tünde fiúnak ez sem okozna nagy problémát. Akár napestig tudná folytatni, csak szegény lány unatkozna.*
- Miért ne értenéd? Hiszen ha már eddig eljutottál van benned értelem bőven. Én meg nem vagyok a szavak tündéje, az én fegyverem a kardom, nem pedig a szavaim. *feleli kedvesen, és a lány szemeit fürkészi. ~ Milyen szép szemek, biztosan tetszik az embereknek. A szem sok mindent elárul és sok mindent eltakar. De az övé gyönyörűséges.~ Közben sokak jönnek, mennek, megnézik őket, de senki sem szól hozzájuk, amit a tünde kivételesen értékel. A kíváncsi tekintetek persze megmaradnak. Hirtelen nem tud már mit kérdezni a lánytól, persze ezt őt nem zavarja. Csak nézi a másikat, az apró pólusait, a mozdulatait. Egy tündénél ez sosem volt probléma.*

//olvad//

Várja a válaszát a fiúnak és miközben vár jobban megfigyeli őt. Végül kap választ, bár nem teljesen érti, de annyira nem zavarja a dolog, hogy felhozza. Nagyjából megértette, de nem minden egyes szavát.
- Annyi biztos, hogy erős vagy-mondja végül meggondolva amit szól, de nem túlzottan.
Figyeli a tündét aki szintén őt nézi.
~ Vajon mire gondolhat? ~ nézi őt elgondolkodva.
- Énsem csalódtam, hogy úgy mondjam mivel jófejnek ítéltelek meg és elsőre megnyerő a személyiséged, bár fura, ahogy beszélsz, de megértem-mondja a lány és mosolyog hozzá. A rövid idő alattot azért nem teljesen érti mivel a fiú még nem ismerheti annyira, de azért örül annak amit mond. Bár idővel talán jobban megismerik egymást hisz még csak most jöttek ide idejük pedig van rá bőven. Emiatt nem kel aggódni, gy nem érdekes a dolog különösebben. Nem tudja hirtelen mit kérdezzen tőle, így csak nézi őt hátha kérdez a másik valamit amire szívesen válaszol már, ha nem olyan ami számára kellemetlen. De eddig semmi olyat nem tett vagy mondott ami kellemetlenné tette volna a társalgást, így nem aggódik efelől.*
// Fagy //

A tündefiú elgondolkodik a kérdésen. Mi lenne a véleménye? Ő harcos és a harcos házba osztotta be a sorskerék. Mindig is tudta, hogy ezen az úton kell haladnia, mindig is ezen haladt. A sors pedig vagy előre így intézte, vagy nem állított akadályt az útjába.
- Nincs még sok tapasztalatom, de én harcosnak készültem egész életemben. Elvileg jó házban vagyok. *vállat vonva figyeli a vörös hajút, talán megtalálta benne azt, akivel minimum beszélgetni fog többször is. Ha lesz kivel az már főnyeremény, főleg, ha nem a tündelétről folynak a beszélgetések. De a lány eddig másfelől érdeklődött, így minden esély meg van rá, hogy ez így is maradjon.
- Köszönöm, te is megnyerő vagy, eddig nem csalódtam abban, hogy megszólítottalak. Örülök, hogy megismerhettelek, ilyen rövid idő alatt. *mondja mosolyogva, pedig ő is tudja, hogy nagyon keveset tud még róla. De nem baj, majd előbb-utóbb kialakulhat a szorosabb kapcsolat is, ha úgy akarják. Nem kell mindent siettetni. Elgondolkodva nézi a vörös hajszálakat... úgy tűnik neki már ez lesz a végzete. A vörös hajúak előnyben vannak, talán hamarabb nyitja meg nekik a lelkét, mint másoknak.

- Ugyan, nem neheztelek rád, hogy ennyiszer elnézést kérj Azariel. *mosolyodik el újra a tünde fiú. Igazán tetszik neki, hogy ennyire óvatos vele a másik, ami valószínűleg arra irányul, hogy nem akarja megsérteni, vagy megbántani a hercegfit. Valóban jól esik neki, de egy idő után már túlzásnak érzi. Nem különb ő itt senkinél, hiszen ő s csak egy diák a többi között. Persze ez nem teljesen igaz, de szeretné elhinni, hogy ez pontosan így van, próbál úgy is viselkedni. Ha a rangjához méltóan próbálna, szóba se nagyon állhatna senkivel, de szerencséjére ez nem így van.
- Rendben, akkor alkalomadtán felfedezzük együtt a helyet. *fogadja el a felkérést Atahnar. - Ez normális esetben így kellene, hogy legyen, de a legtöbben itt nagyon fiatalok még az én mércém szerint s, és valószínűleg nem is élnek annyit, mint amennyit én már megértem. Ez nem büszkeség, ezek tények. Én tehetek róla, hogy tünde vagyok, te meg arról, hogy ember. *mondja el a rövidre zárt monológot a vörös hajúnak. Kezdi megkedvelni őt, de hosszú az út, hogy bizalmába fogadja a másikat. Azonban a kezdeti lépések már megvannak. Az utolsó megjegyzésre csak egy bólintással reagál, tapintatos marad, nem kérdezősködik olyanról, ami láthatólag rossz emlékeket idéz fel a lányban.
//olvad//