* Nemis tudja mit válaszoljon neki először. Annyira nem vette komolyan.. csak nos hagyjuk. Tényleg hamar megeshet, hogy felhúzzák, de nem pont ezzel.*
- Nem haragszok egyáltalán nem. És nem aggattál rám semmi negatívumot ahogy te mondtad, csak rosszul fogtam fel azthiszem.- mondja és így is gondolja. Lehet félreértette a tünde szavait hisz mégiscsak mást jelenthetnek neki azok a szavak ami neki nem kellemes dolgot. - mondja és mosolyog is hozzá, mivel komolyan gondolja amit mondott. Tényleg hamarabb tesz dolgokat amikkel könnyen meg is bánthatja a másikat, de eddig valószínűleg legalábbis ő azt hiszi,. hogy nem tett semmi olyat amivel ezt előidézte volna.*
-Nagyon hálás lennék ha körbevezetnél már ha mondhatom így is. Nem vagyok az a túl hálás típus, de megpróbálni meglehet.És ha meg is történne, hogy kiközösítenek nem nagyon tudnak érdekelni. csak mert nem vagy ember nem kel a másikat lenézni nem?-*mondja és figyeli őt. Neki ez a véleménye. Lehetnek mások mégis van amiben hasonlítanak rájuk. Például nekik is vannak érzéseik. Van önkritikájuk, csak más mint egy emberé. Bajba kerülni pedig Azy kedvenc szórakozása különben szóval nem igazán kel aggódni miatta. Azért meg tudja védeni magát illetve kihúzni a szorult helyzetből ha a szükség úgy kívánja.*
*Ezután a tünde rátér arra, hogy mitől kel megvédenie magát...érdekes kérdés. Főleg az amikor azt feltételezi ellenségei vannak. Nos nincs egy sem. Hacsak nem annak veszi azt aki miatt ide kellett jönnie. Mindegy a lényeg az, hogy nem akar többé szenvedni miatta. Hisz arról nem tehet, hogy hasonlít az anyjára vagy igen? Nem nem tehet. Mindenki hasonlít valamelyes szinten a családjára és ebben senki sem különbözik a másiktól.*
- Nem szeretnék újra szenvedni....azért amit el sem követtem. És nem én vagyok benne a hibás.-mondja a tündefiúnak, majd csendben maradva figyeli a társalgót.*
//Fagy//

*Szélesen elvigyorodik, mikor a lány magára veszi a dolgot, még ha nem is túl komolyan. Az emberek könnyen kizökkenthetőek a nyugalmukból, erre most kezd rájönni. Erre vigyáznia kell, mert kényesebb szituációban baj is történhet.*
- Igen, érzékelem, és ne haragudj. csak a tapasztalatom osztottam meg veled, nem kívántam rád aggatni semmi negatívumot. * bólint a tünde fiú. Valóban így történt, nem kívánta, hogy a lány így reagáljon, csak még meg kell szokni, hogy ő - ahogy azt említette is - hamarabb válaszol, mint, ahogy gondolkozik. Ezzel nincs baj, csak szokatlan. A tündéknél egy válasz akár több napba is beletelhet, ha elég komoly az indok. Tény, hogy nekik van rá idejük.*
- Persze, szívesen körbevezetlek majd. Nem tudom mennyire ildomos együtt lennünk, talán még kinéznek téged a többiek, hogy egy ilyennel, mint én közösködsz. Vagy tévednék? *a féltékenység haragot szül, azt pedig bajt okozhat a lánynak. Azt nem szeretne semmiképpen, főleg, hogy nem tud ellene tenni semmit sem.*
- Értem. Mitől kell megvédened magad? Talán ellenségeid vannak? vagy csak egyszerűen biztonságban szeretnéd tudni a családod? *kérdezi kíváncsian. hiszen a tündéknél fontos a család, a közösség, feláldozzák magukat a másik iránt. Az embereknél már nem biztos benne, jobb, ha ezt is megtudja.*

*A tünde fiú elgondolkodik a másik szavain. ~ Nem fiatal? pedig még a bőre is nagyon szép. ~ Igen, biztosan fiatal, úgyhogy nem tesz megjegyzést. Nem kéne pedig öregnek éreznie magát. Kissé hátradől és a lányhoz hasonlóan kényelmesen elhelyezkedik.*
- Nem, nem tűnsz félelmetesnek, ez így igaz. De ezt szokták mondani azok is, akik gonoszok és álcázzák magukat. * neveti el magát a tünde, de aztán visszatér a komoly arca. Csilingelő hangja körbeöleli a lányt és kisurran a teremből. Felvonja a szemöldökét, mikor a lány észrevehetően füllent. Nem érti, hogy miért, nincs abba szégyenkezni való. talán túl büszke lenne? Előtte nem kell, ő nem ítélkezik, csak a cselekedetek által. Elfogadja a lány válaszát.*
- Hát rendben Azariel. * mondja találóan a lány felé, hogy érti miről van szó.*
- Te mit szeretnél tanulni itt, vagy mi a célod? * kérdezi, más vizekre tereli a témát.*

*Figyeli a tündét elgondolkodva néhány dolgon ami őt érdekli. Jelenleg fel nem tett kérdésekre gondol. Nem ismeri ezt a fajt és nem is találkozott eddig egyel sem. Sok mindent megkérdezne tőle de nem mondja ki. Nem is ismeri annyira, hogy meg merje tenni. Nem ezeket a kérdéseket inkább magában tartja.*
- Értem- * Mosolyodik el a lány is. Kényelmesen elhelyezkedik mivel egy idő után ugyanúgy ülni fárasztó és kényelmetlenné is válik.*
- Azért annyira nem vagyok ifjú vagyis fiatal azt hiszem. - *mondja egy kis grimasz kíséretében. Tényleg nem annyira fiatal, de egy tündéhez képest biztos az. Inkább nem foglalkozik a dologgal sokat.*
-Rendben akkor maradok az emberi megfogalmazás mellett- mosolyogva mondja ezeket a szavakat mivel viccesnek tartja őket. Például az emberi megfogalmazás részét. A különbözőek szócska miatt a tündefiúra néz. Tényleg nem sokban különbözik tőle ebben biztos. Legalábbis korilag sokban meg valószínű, hogy tapasztalatokban is több dologgal büszkélkedhet. Neki nincs sok tapasztalata az élet terén, csak néhány és a nagyobbik része nem kellemes.*
- Örülök ha nem félsz tőlem, mert nem is vagyok félelmetes legalábbis eddig senki sem mondta. Csupán először cselekszem és utána gondolom át amit teszek. Gyakori hiba és emiatt is tévedek el mindig.........-mondja, majd eszébe jut- Most nem eltévedtem tényleg nem- kezd magyarázkodni pedig az előbb buktatta le magát.
~ Na ebből, hogy fogom kimagyarázni magam..mindegy~ gondolja végül és úgy dönt ráhagyja a fiúra a dolgot.
Amikor azt mondja megjegyzi figyeli őt. tegyen ahogy jónak látja, de tényleg nem szabad felmérgesíteni Azyt olyankor nagyon goromba tud lenni a másikkal akaratlanul is ami persze kellemetlen lehet mindkét fél részéről a továbbiakban.
//Olvaszt// (vagy mit kel írni x"""D)

*Újabb meglepetés, újabb kinyilatkoztatás. A tünde kezd zavarttá válni, az emberlányt illetően. Nem érti miért magyarázkodik előtte, hiszen semmilyen viszonyban nem állnak egymással. Talán köszönőben már igen.*
- Rendben. Nem is gondoltam ilyesmire. *mosolyodik el, hátha a lánynak erre már nem lesz szava. Figyeli, elemzi Azariel mozdulatait, de egyelőre semmi kirívót nem vesz észre. Természetesen nem feltűnően teszi mindezt, nem szeretné ha galibát okozna a harcos felfogással.*
- Bölcs szavak egy fiatal elmétől. *bólint elismerően a tünde.* - Igen, nem mi választjuk... de tehetünk annak érdekében, hogy a sors tudja, hogy hova kell kerülnünk. Legalábbis nálunk, ez így van. Nyugodtan beszélj úgy, mintha egy fajtád bélinek mondanád, ha látszólag nem is, felfogom ajkaid mondanivalóját. Mi sem vagyunk különbek... ebben legalábbis biztosan nem. *veszi el a mondat élét, mert nem áll szándékában senkit sem sértegetni. Az emberek biztos csodabogárnak tartják őket, de ez pontosan így van fordítva is. Ő viszont tanulni jött, megismerni a kultúrát és mindent, ami a rövid élettel jár. Közben a vörös leányzó elmondja, hogy ő is nemrég érkezett. ~Vajon, mennyi időt jelenthet ez? Biztosan csak napokat.~ próbálja kiokoskodni a dolgot.*
- Nem haragszom, nincs miért. - *mosolyodik el ő is, a lány kuncogására, amit ő nem tud hova tenni.*
- Reménykedtem, hogy nem csak ide vagyunk bezárva... majd alkalomadtán mutatsz pár helyet? * csillan fel a szeme Athalarnak. A burkolt meghívást így szabad előadni az illem szerint. Egyébként pedig nem rossz társaság a másik egyelőre, így szívesen tartózkodik majd a közelében.*
- Nem félek tőled. * mondja nyíltan Azariel szemébe. Nem ő nem az a valaki, aki bárkitől is félne, de nem elvakult, nem ostoba. Egyszerűen csak így nevelték, így élt, nem fél senkitől, maximum tart bizonyos dolgoktól.*
- Ezt viszont megjegyzem. Remélem nem fog rá sor kerülni... *bólint komolyan. Nem veszi félvárról a figyelmeztetést, még ha a vörös hajú mosolyogva is adja elő. Tudja, hogy ez csak azért van, mert így nem tűnik fenyegetésnek, viszont a tünde már élt annyit, hogy tudja mikor, mit és hogyan kell érteni.
//fagy//

~ Érdekes a tekintete. Bátor, egyenes. ~ *a hercegfi merengően nézi a másikat, amíg az bemutatkozik neki. Meglepően veszi tudomásul, hogy bocsánatot kér arról, amiről ő nem tehet.*
- Semmi okod a bocsánatkérésre Azariel. Keserédes az emlék, de jól esett a felidézése. * bátorító mosolyt villant egy pillanatig a vörös hajúra. Milantyyr emléke erős benne, a lány pedig egy kicsit hasonlít is rá. Vagy talán belelátja csak? Nem hiszi. Volt rá jó nyolcvan éve, hogy megfigyeljen minden részletet a tragikus sorsú kedvesén. Megelégedésére elfogadja Azariel az ajánlatát és leül. Ő is helyet foglal mellette, nem tolakodó távolságban. Az emberek között ez talán még messzinek is mondható, de a tündék minden ilyesmire gondosan ügyelnek.*
- Értem. Ők a sötétebb mágiák tudorai... állítólag.-* ez egy kicsit megrendíti, nem feltételezte a lányról. Nem is sugároz gonoszságot a másik, reménykedik benne, hogy soha nem is fog. Persze nem tudni, hogy eddig miket művelt, még csak most ismerte meg. Lehet, hogy csak ő is tragikus sorsú. A tündét azonban sosem foglalkoztatja csak a jelen és az, hogy mit lát a másikban. Jelenleg ne érez semmi okot az aggodalomra. Egyszerű diákok mindketten, még ha ez talán egyikükre sem igaz.*
- Mióta vagy itt? Régóta ide jársz? Én csak ma érkeztem és megvallom... furcsa egy hely ez. Sajnos nekem elég zárt is... * ereszti le a vállát, jelezvén, hogy nem érzi túlságosan jól magát. De már számtalan tervet kieszelt, hogy hogy tehetné otthonosabbá a szobáját... ha egyszer lesz neki. Legszívesebben egy kis lugasban aludna odakint.*

*A fiatal lány vörös hajszálai fűzfaágként lebbennek, amikor Athanar felé fordul. Látszik rajta, hogy nem vette észre a tündét, de ez nem meglepő, mivel láthatólag el volt gondolkodva. Vonásai megkomolyodnak és azonnal védekezni kezd, Athanar viszont nem reagál erre negatívan. Egyelőre türelmes mindenkivel, most érkezett és nem is meri a kultúrát.*
- Rendben. A nevem Athanar, ha érdekel. Emlékeztetsz valakire, aki kedves volt nekem egykor. * mosolyodik el lágyan a tünde. Nem szokott hazudni, az őszinteség ritka kincs. Fűzöld ruhájában oldalt lép és hellyel kínálja a lányt. Amennyiben az leül, ő is így tesz.*
- Ez itt a házam társalgója. Talán te is idetartozol? * kérdezi kíváncsian, a barna szempár pedig kutatóan nézi a tiszta szemeket. A törékeny alkata ellenére lát benne erőt, és megannyi mást is, amit egy tünde láthat csak. Egyelőre kíváncsi a lányra, hiszen ez a második alkalom, hogy emberrel találkozik, ráadásul valóban egy szép és keserű emléket idézett meg, ahogy megjelent előtte.*

*Mivel megunta az üldögélést a zárt falak közt, inkább kimegy a még mindig nem túl tágas, de jóval nagyobb térrel rendelkező folyosóra. Kisétál, kikerüli az idegeneket, gyakorlatilag mindenkit. Mivel a tündéknek elég jó fülük van, így hallott néhány szót, hogy van a közelben egy társalgó, tehát oda igyekszik. Hátha akad valaki, akivel tudna beszélgetni. Egyedül ugyan jó, de nem a természetben jár, itt a kőfalak közt csak rosszul van, egy beszélgetés, talán eltereli majd a figyelmét. Le is ül az egyik sarokba, és nézelődni kezd. Furcsán puha a szék, amin üldögél, mikor belép egy vörös hajú lány. Egyből eszébe jut elveszett kedvese, de mivel megfogadta a tanácsot, így hagyja a gondolatot, ami miután körbefonja elszáll. A lány csinos, de elég tanácstalannak tűnik és figyelmetlennek is, hiszen őt nem vette észre. Ekkor úgy dönt, hogy megszólítja őt.*
- Üdvözöllek vörös hajú leány, eltévedtél volna? -* kérdezi, bár az útbaigazítás neki sem nagyon fog menni. Bár kapott némi térképet, de minden helyszínt még nem jegyzett meg. Ezért feláll és várja a választ a csillogó szemekből.*

-Nincs fegyverem.*erre elmosolyodik,és a teás kérdésre megcsóválja a fejét.*-Nem kérek köszi.De viszont most mennem kell.*feláll,és elindul.*-Szia!

//Köszi a játékot ^^ //

//fagy//

*Christopher először teszi be a lábát a ársalgóba. Belépvén megtorpan, körbenéz. A jelenlévőknek fejbiccentéssel köszön majd megindul a vele szemben lévő hatalmas asztal felé. Mikor odaér alaposan szemügyre veszi az asztalt körbevevő puffokat és leül arra, amelyik a legszimpatikusabb neki. Kényelmesen elhelyezkedik majd elővesz egy vaskos, nehéz könyvet, forgatja, keresi a benne elrejtett könyvjelzőt, majd kinyitja és egészen belemélyed az olvasásba.*