Belsirion - Homály alagútjai

Téma: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Feb. 20, 2010 7:35 pm

First topic message reminder :

Homály alagútjai

A Belsirion főhadiszállásnak sok érdekes pontja van, de mind közül a legsötétebb és legádázabb hely a Homály alagútjai nevet viseli. A hegy belsejébe, sőt, a föld alá is lekúszik az alagútrendszer. A Társalgón keresztül juthatsz ide egy hatalmas, feketén ásító boltíven át. "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" hirdethetné a bejárat.
Az alagútrendszer egy gyakorlóterep, ahol a legkülönféle feladatok várnak a diákokra.
A boltíven belépve egy tágasabb fülkében találja magát az ifjú harcos. Ez a Fegyverek szentélye, ugyanis körbe a falakra aggatva, illetve asztalokon a különféle halálos fegyver kapott helyet (kardok, pajzsok, lándzsák, pallosok...). A szentély közepén egy pentagramma van felvésve, mely ezüstösen csillan meg néha, ha rávetül a fáklyák fénye.

Szemben a bejárattal egy kapu állja utad. Nehéz vasrácsai megcsikordulnak, amint feltárja azokat valaki.
Fáklyák szegélyezte alagútakon visz utad egyre beljebb. Utad során láthatod, hogy a katakombák valójában egy börtönrendszer folyosói, ugyanis sötét cellák sora bukkan fel itt-ott az út során.
A labiritnusszerű járatok néhány helyen keresztezik egymást. Ezeken a pontokon van egy-egy tágasabb kamra.
Északnak haladva eljuthatsz egy kis szentélyhez, melyben egy hatalmas arany sasszobor trónol. Ezt megérintve visszajuthatsz a Fegyverek szentélyébe (a pentagramma közepébe) és onnan kilépve magad mögött hagyhatod a Homály alagútjait.
A börtönrendszerben különleges varázslatok, lények, pástok, netán igazi ellenfelek várnak rád. A hely tele van titkokkal, nem tudhatod mi vár rád.
Vigyázz hova lépsz, mert néhol sűrű köd kereng és a sötétség furcsa titkokat rejt magában.

//Mesékhez használatos hely, egyedül csak a Fegyverek szentélyéig juthatsz, különben a vaskapu zárva van!//

Vendég

*Hát mégis hogy jönne ide? Úgy, hogy ő a kutya gazdája. Ezen nincs sok gondolkoznivaló, szépen le van betűzve a bilétán. Na meg persze az is lehet, hogy más Chris is van az iskolában, vagy hogy a kutya nem is az iskolából származik, csak valahogy beszökött... Bár az első valószínűbb, és mint tudjuk, a Chris nem egy túl ritka név. Aztán ugyebár Szevér megbökdösi, mire ő felpattan, csahol, és igyekszik kitérni Szevér elől. Szépen játszik vele, kergetőzik, menekül, jól elvan. Ha pedig el lesz kapva, és csikizve, akkor vakkantgatva próbál kiszabadulni, és már biztos benne, hogy nem fogja felfedni magát. Elég érdekes, awkward helyzet alakulna ki ebből. Jó, ha megmarad édes, feltűnően értelmes kutyusnak.*

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Aug. 06, 2011 6:11 pm

*Amikor megnézi a bilétát, és látja rajta a nevet, akkor furcsálkodva ráncolja össze homlokát, nem érti, hogy jön ehhez a nekromanta fiú, aki igazából valami mutatványos-szerűségből indult annak idején.. Csak nézi az állatot, majd megbökdösi, mire összerándul, és jön Szevértől a színpadias sóhaj.* -Hát, ha nem ment könnyen, akkor kénytelen leszek a nehezebbik utat választani.. Te akartad! *mondja, és amint a kutya lelkesen, csaholva helyezkedik el támadóállásba, a fiú is hasonlóképpen tesz, és kezdetként csak simán a kutya után kap, mintha el akarná kapni, aztán jön a második támadás, amikor már bök és csikiz is, igyekszik elkapni a kutyust, ha kell, körbekergeti a helyen.*

Vendég

~ Na tessék, ezt jól kifogtad. - Jajmár! Tuti, hogy csak viccel. Ugye...? ~ *Megfordul a fejében, hogy kicsit kinyitja az egyik szemét, hogy meglesse, mit csinál Szevér, de végül mégsem teszi. Nem tűnt annyira veszedelmesnek, na meg nem is volt méreg a vízben, tehát nincs itt gonosz terv... Úgyhogy tovább fekszik a földön, nyelvét kidugva, játszik szépen. Ha a fiú közelebb hajol hozzá, bizony talál rajta nyakörvet, bilétát. Gazdám: Chris. Még nem sok ember látta ezt a nyakörvet, ügyesen rejtegeti, tesztelgeti a hatást, meg ilyesmi. Aztán Szevér megbökdösi, és igen, sajnálatos módon pont beletalál egy csikis pontba. A kutya hirtelen összerándul, és a fiú keze után kap, de persze csak játékból, nem akarja komolyan megtalálni. Vidáman vakkant egyet, és csaholva, farokcsóválva néz fel a fiúra, miközben fel is pattan, és támadóállásba helyezkedik.* ~ Te nagy gyerek... Csak tudnám, miért ver veled az ég. - Hát, pedig még fog egy jó pár évig. ~

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Aug. 06, 2011 6:02 pm

*Csak figyeli, ahogyan a kutyus megsértődik, amikor ilyen könnyen reagálja le a dolgokat, és hirtelen ősöregnek rézi amgát, ahogy itt ül, mint valami shaolin pap. De hiszen éppen ezért volt itt, nem? Hogy gyakorolon, hogy harcolon, ha kell, pástok és bábuk ellen, ha kell, hát önmagával szemben, ha máshogy nem, csak a technikákat gyakorolja, a nélkül, hogy megvágná magát. Szerencsére azonban nem vágta meg magát, olyan sokszor és annyira nagyon. Amikor a kutyus mégis odajön, akkor nézi, ahogy iszik, majd látja, hogy eldől, eljátsza a halálát, amire sejtelmesen emgvillannak a szemei, és tapsol egyet.* -Tökéletes! Gonosz tervem bevált. Marduknak ma este is friss vért fogok áldozni az oltáron.. remélem senki nem fogja keresni.. *mondja, miközben a kutyus fölé hajol, és, hogy játszik-e? Hát eprsze, de hangja egészen komolyan cseng. Még a kezeit is összedörzsöli, emgnézi a nyakörvet ami a kutyán van, és azt is, van-e rajta biléta, majd azért még megbökdösi az állatot, egyrészt a csikis pontait keresve, ha van, másfelől, hogy emgnézze, tényleg meghalt-e. Utóbbi a leplezés, előbbi a cél, de persze mindezt élethűen.*

Vendég

~ Érteeem? Ennyivel értékeli a remek színi játékomat?! Ezzel se állok szóba többet, kár belé a játék. ~ *Sértődötten húzza fel az orrát, és elfordul Szevértől, neki háttal fekszik le a földre. Aztán mégiscsak a hátára fordul, és mancsai között átles, hogy mit csinál a fiú, és mikor meglátja, hogy vizet hoz neki, mégis odasiet. Belefetyeli szépen az italt, vakkantgat, majd hirtelen kicsit megtántorodik. Nyüszít, tántorog, becsukja a szemeit, majd egyszerűen eldől. Még a nyelve is kilóg, és mozdulatlanul fekszik a földön, mintha hulla lenne. Mintha csak meg lett volna mérgezve a víz, vagy ilyesmi történt volna vele. Nagy ripacs, azt meg kell hagyni.*

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Aug. 06, 2011 5:51 pm

*Nem zavarja a kutya morgás, határozott mozdulatokkal cselekszik, megtanult állatokkal bánni, ezért nem retten vissza az ilyesmitől. Rengeteget foglalkozott lovakkal, a bestiákkal is erőteljesen ismerkedett, Falassion körül is többször megfordult, így aztán ért az efféle dolgokhoz, meg az erdőket is szívesen járja olykor-olykor. Meggyógyíta a kutyát, a vakkantásra epdig ő dönti oldalra a fejét, mintha kételkedne a kutyában. Mert valóban nem tud beszélni. Amikor aztán mutogatni kezd, a fiú csak figyeli, ahogyan a kutya máris ugrálni kezd, láthatóan semmije nem fáj, gyorsan elemzi magának a történetet, aztán finoman biccent.* -Értem. *közli röviden, tömörön, a választ hallva pedig egy tömlő felé nyúl, ami ott pihen a cuccainál, majd odasétál hozzá, felemeli, vesz egy kisebb csészét, amit a szerzetesek is használni szoktak teázásra, fogával kiszedi a tömlő kupakát, tölt a csészébe, majd visszadugja a kupakot, leteszi a tömlőt, a vizes csészével pedig visszasétál a kör közepére, visszaül törökülésbe, a csészét epdig a kutya elé tolja.* -A nagy harcra. *teszi még hozzá, sanda félmosollyal.*

Vendég

*Halkan, finoman, figyelmeztetően kezd morogni, mikor Szevér elkapja, de nem akarja bántani... még. Csak jelzi, hogy ha véletlen olyan mozdulatot tenne, akkor neki annyi, gátlás nélkül belemar a kezébe. Aztán mikor látja, hogy a fiú gyógyítani kezdi, abbahagyja a morgást, és csak félredöntött fejjel néz fel rá. Aztán a fiú az értelmi képességeit becsméreli kissé, mire haragosan vakkant.* ~ Héééé! - Igaza van, na. Beszélni nem tudsz állatalakban, így igenis igaza van. Nem tudod elmondani, mi történt. - De el tudom játszani, tudd meg. ~ *Fel is kel a földről, és vidáman, szinte szökellve kezd haladni az alagútban, jelzi, milyen gondtalanul sétált. Aztán hirtelen magával szembe ugrik, és látszik, hogy már mást játszik, valami vicsorgó vadállatot. Előrevetődik, majd már megint önmagát játssza, aki a földre hullik, és nyüszít. Egész jól előadja, hogyan harcolt azzal a vaddal - az igazán mellékes, hogy nem így sérült meg, de legalább elvan. Aztán visszasétál a fiúhoz, és hálásan a kezéhez dörgöli a fejét, csak néhány pillanatig. Meg is nyalná, de túlzásnak érzi. Mikor az az ivásról érdeklődik, félredönti a fejét, és kérdően vakkant, mintha csak arról érdeklődne, miféle italra gondolt a fiú.*

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Aug. 06, 2011 5:40 pm

*Finoman biccent, miközben közelebb húzza magához a kutyust, majd finoman végigdönti a földön, kicsit megmozgatja a lábát, hogy megnézze, mi is történt vele, majd egyszerűen a seb, meg a fájó terület fölé teszi a kezét, és finom arany szálakat indít el a kezeiből, arany manaszálakat, amik segítségével meg tudja gyógyítani a fiút, pontosabban a spánielt. Néhány percig némán tartja a kezét a sérülés felett, amíg az be nem gyógyul, majd nemes egyszerűséggel veszi le a kezét, és teszi vissza az öleibe, majd az alagút vége felé néz, a kijárathoz, aztán vissza a kutyára és csak a fejét csóválja meg, egész finoman.* -Legközelebb óvatosabban. Kérdezném, mi történt veled, de annyi értelmet már nem öntöttek beléd. Kár érte.. Kérsz inni? *pislog le a kutyára, miközben kezeit békésen az ölében tartja, amíg nem válaszol, addig nem reagál.*

Vendég

*Félredönti a fejét, mikor Szevér int neki, hogy menjen közelebb, de aztán megrázza a csinos buksiját. Gyanúsan sok értelem egy állattól... vagy csak egy nagyon okos kutya? Ki tudja.* ~ Nehogy túljátszd. - Szerinted mit csinálok? Nem fogok odamenni, és hagyni hogy megsimogassa a kutyust, mert jobban kiakad mikor visszaváltozok. - Pedig-pedig, de csábító ötlet... ~ *Furcsa, kicsit kacagásra hajazó ugatást hallat.* ~ De lehet, hogy csak meg akar gyógyítani. Akkor viszont nem ártana odamenni. ~ *Végül hallgat daimónja szavára - aki most nem látható, de a fejében ugyanúgy hallja a hangját, és óvatosan közelebb lépdel a fiúhoz. Nyüszítve pislog fel rá, nagy kiskutyaszemekkel, de azért válaszolni nem tud a kérdésre, csak a fejével int a barlang szája felé, jelezve, hogy valahol ott kint.*

Vendég

//fagy//

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Csüt. Aug. 04, 2011 4:27 pm

*Hallja a közeledő lépteket, és, habár nem néz egyáltalán fel, jobb kezét finoman felemeli, és int a spánielnek, hogy jöjjön hozzá közelebb. De nem szól semmit, csak spontán módon, szinte, int a kutyusnak, hogy igazán közelebb jöhetne. Hogy miért? Hallja, hogy nyüsízt, érzi a furcsa késztetést, amit maga sem tud, miért érez, hiszen a szárnyai is ébenfekete tollakból állnak, nem fehérekből, mégis ott van, ahol van. Egyrészt a lelke mélyén az a bizonyos fehér láng, másfelől alapvetően jó klánhoz tartozik, és még gyógyító is. Ujjaiból finoman áramlik az aranyszín manaszál, a sebe varrosodni kezd, majd a fiú hagyja, hogy, miután a seb tulajdonképpen behegedt, had gyógyuljon tovább magától. Nem szereti teljesen eltüntetni a sebeit, de nem azért, hogy mások aggódjanak, és nem is azért, hogy villogjon velük, egyszerűen jobb szereti megadni a testének az esélyt arra, hogy magától, mágis nélkül fejlödjön, ami nem hátrány, hátha egyszer elevszti képességét. Az immunrendszerének akkor is állnia kell.* -Hol sérültél meg? *hallatszódik az első kérdés, ami a kutya felé irányul, bár a fiú nem biztos benne, hogy válaszol, sőt... Ha a spániel közelebb sétál hozzá, akkor nemes egyszerűséggel nézi meg a lábát, a sebét, majd a kezét a seb fölé teszi, nem érve hozzá a lényhez, és finoman gyógyítani kezdi.*

Vendég

*Apró lábak hangja visszhangzik az alagútban, karmok csapódnak a kőhöz. Hamarosan egy spániel bukkan fel - aranyszínű, szép bundájú. Kicsit kócos ugyan, kicsit koszos, de azért láthatóan alapvetően ápolt, csak... most összekoszolta magát, ráadásul sántít is egy kicsit, valami gond lehet a jobb hátsó lábával. Kiér Szevér elé, mire megtorpan, leül a fiú előtt pár méterre, és csak félredöntött fejjel nézi. Nem szól semmit, csak nézi a fiút, és kicsit nyüszít. Elég furán ül le, látszik, hogy a hátsó lábát határozottan fájlalja.* ~ Ismerjük? - Nem tudom. Nem igazán rémlik. Talán a nevéről, vagy ilyesmi... - Azért... hattározottan nem néz ki rosszul. És az a tetkó se semmi. - Hékás! - Jólvanna, megjegyezni igazán meg lehet. ~

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Csüt. Aug. 04, 2011 4:08 pm

-Ostoba negatív energiák.. *sziszegi maga elé, miközben vérző karját fogja egyik kezével, és lassú, finom mozdulatokkal igyekszik begyógyítani a sebét. Nem egy nehéz mutatvány, de direkt lassan, óvatosan csinálja, hogy képességét kevésbé használja. A pentagramma közepén ül, haja msot is kócos, kissé a szemeibe lóg, viselete egyszerű gyakorlóruha, fehér nadrág, mezitláb, mezítelen felső, amin ott van az a bizonyos tetoválás. Ahogy az oroszlán legyőzi a kígyót.. A fiú lassú, finom ujjmozdulatokkal igyekszik a sebét begyógyítani, felsője ott hever tőle nem messze, miközben fegyvere a pentagrammán kívül pihen. Hogy kivel, vagy mivel harcolt eddig, kérdéses, és nem lehet tudni, de az biztos, hogy valami vérmessel. A többi sebét azonban már eltüntette, csak csapzott haja, és kissé szakadtas kötései árulkodnak bármiről is.*

Vendég

- Elvesztettem a fonalat. Ha Jack vadászik ránk, miért róla csinálunk klónt? Mert kötődtünk hozzá... Akkor ő azért a mi klónjainkkal támad, mert hozzánk kötődik? Most ezzel a logikával... De Jack kihez kötődik egyáltalán? ~ Hát... - Rajta kívül. ~ *Értetlenkedik még egy sort, majd mikor meghallja, hogy a Laura-klón nem velük van, akkor biccent, de a nevezett már meg is érkezik. Ő nem akad le olyanon, hogy Jack gonosz vagy sem... vannak dolgok, amiken nem agyal, és amit nem próbál megfejteni, mert csak megfájdul tőle a feje. Jack egy ilyen dolog. "Jack" átlöki őket a kapun, és elmagyarázza a dolgokat.* - Előtt? De nem a jövőből jöttél? *Dönti félre a fejét édesen, miközben egyre jobban veszíti el a fonalat. Négy diák. Oké, akkor követik őket. Szóval körülnéz, merre vannak diákok, majd lepillant a zöld masszára.* - Szegény sárkány, meghalál. Amúgy mondanám, hogy egyszerűbb lenne simán megakadályozni Daronel születését, de akkor lenne másik idióta aki világuralomra tör, szóval szerintem csináljuk amit mondott, Daronelt legalább már ismerjük. Jack meg mindenhol ott van időben és térben, jobb ötletem már nincs. *A szavaiből süt, hogy teljesen elvesztette a fonalat, de azért keresi a négy diákot, hogy tudja őket követni. Közben pedig egy dolog zakatol a fejében, amivel nyugtatja magát "Jack" egész sztorijára gondolva.* ~ Time can be rewritten, time can be rewritten, time can be rewritten... ~

Vendég

*Hallgatja a lassú szótagolást és, ha tehetné akkor gyorsítana a férfi beszélőképességén, de hát nem tud... A daimon egy olyan WTF? stílusban nyekken meg, amikor a férfi beszél.* ~Néci Gurth? Jack...? Ne, nane...~*Fut át a gondolat az agyán, miközben vesz egy mély levegőt. Elgondolkozva mered maga elé és csak lassan suttogva ismétli meg a szavait.* - Szembeszállni...? *Kérdezi nagyon halkan maga elé. Aztán csak félrebiccenti a fejét, majd kérdez a férfitól.* -Amolyan kém? *Érti Laurára, aki ugyebár meg is jelenik. Minden felgyorsul átlökik őket egy másik dimenzióba, mire csak hatalmasakat pislog. Kezd neki magas lenni a dolog, hiszen 2500 éve, hogy lettek volna? Mindenesetre a másik két lányra pislant. Időközben Jack kettő kocsonya lesz, szóval már nem tudhat meg tőle semmit... Tekintetével keresi az Úrnőt és a diákokat, ő nem igazán fog beleavatkozni a dolgokba... Legalábbis megpróbálja. Még mindig valahol ott van elakadva, hogy miket fog tenni...*

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Ápr. 23, 2011 9:17 pm

*Végighallgatja a hirtelen elég abszurd, és annál még sokkal különlegesebb és nagyon nagy volumenű történéseket, ami enyhén meglepi. Igyekszik azonosulni a tudattal, hogy miket fog tenni, vagy miket tett, az időhurkok és kesze-kusza ugrások sose voltak az erősségei. Megtette, hogyha már itt a hatása, de enm tette meg, hogyha még gyerek, és nincsenek meg az emlékei, hogy megtette... Mindegy, neki ez bonyolult. A lényeg, hogy a sztorit elfogadja, és igaznak véli, nem hiszi, hogy hazudna nekik ez a teremtmény. Hogyha még is azt teszi, hát koppannak.* - Jack nem gonosz... Még biztosan nem. Teljesen biztosan nem... *Mondja, kicsit megütközve, miközben ijedten Laura közeledése felé kapja a fejét.* - Nem hagyhatjuk itt, kárt tehet másokban! *Mondaná a lány, de Jack 2.0 átlöki őket a megnyitott kapum. Elhallgat, és az utolsó ,mozzanatokat döbbenten figyeli meg.* - De 2500 éve Jack még nem élt... hogy találkozhatott a vérmágiával? Vagy ez valami reinkarnáció, vagy lélek ami csak Jacket választotta később? *Teljesen össze van zavarodva, mostmár belekavarodott. Majd elhallgat, és végignézi a hasonmás pusztulását. A szemével a diákokat keresi és Daronel Deneira születését... És erőteljesen visszafogja magát, hogy ne szóljon bele. Bár... Egyáltalán ismeri a históriát, vagy csak useresen száll az infó?*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Ápr. 23, 2011 9:05 pm

*Miközben ülnek a burokban, biztonságban, Jack 2.0 válaszolgat nekik. Teljesen érzelemmentes, lassan szótagol mindent, nemrég tanult meg beszélni.* A jövőben Néci Gurth-nak fogja magát hívni, ami ótünde nyelven azt jelenti: a gyengék veszedelme, de az eredeti neve Jack Darkfield volt egykor. *Bólint Rosettának.* Pont ezért küldtetek vissza tábornok, hogy megakadályozzátok. A körülmény az volt, ha meghalnátok, akkor induljak útnak. Bár sikerült végeznetek Néci Gurth-tal, de csak a saját életetek árán, és csak a testét pusztítottátok el, a lelke még töretlen, az árnyékgyűrűbe mentette, és abból tud uralni minden elmét. *Körbenéz, és tovább válaszol a kérdésekre.* A jós aki előre látta, a gyógyító, aki felvértezte a hadsereget a vérmágia ellen, és az auror, aki szembeszállt a sötét hatalommal. Mivel tudtatok róla, hogy be fog következni, sokan profétaként néztek rátok az elmúlt több mint tíz évben. A Wylee lány beszivárgó merénylő, nem hozzátok tartozik. *Kb ennyire tud válaszolni, mert Laura megérkezik, és egész egyszerűen átlép a burkon. Jack 2.0 viszont nyit egy kaput, és nemes egyszerűséggel átlöki rajta a lányokat, majd ő is jön. Laura a jelenben reked.* A feladat adott. 2500 évvel járunk a ti időtök előtt. Néci Gurth itt találkozott először a vérmágiával, és olyan dolog történt, amire csak több mint húsz évvel indult el egy láncreakció. Kövessétek a négy diákot, ne avatkozzatok bele Daronel Deneira megszületésébe, ám tudjátok meg, hogy Gurth hol kapja meg a sötét hatalmat! *Bólint, majd lemerevedik, többet nem is mozdul. Aztán szép lassan belőle is zöld kocsonyás massza lesz.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

*Csak egy pillanatra sokkol le a saját klónjai láttán, aztán szívfájdalom nélkül pusztítaná el őket, ha lenne rá szükség. Ezek csak klónok... ő pedig eléggé morcos a klónjaira.* - Nagyhatalmú varázslók... Tök jó. *Pislog még mindig kicsit értetlenül. Nagyon nem tudja magát vezető mágusként elképzelni, erre még gyúrni kell. És miért pont ők hárman...? Az alagútból viszont kiérnek, és le tudnak ülni.* - Akkor tisztázzuk. Tehát... Megkérdezném, ki az, de Rosetta előtte, szóval következő kérdés. Miért a saját klónjainkkal támad ránk? És... *Itt kapja meg hirtelen a látomást, mire elkerekednek a szemei.* - Jack... vagy ki a franc vagy... A Laura-klón velünk van? *Közben már markolja meg a botot, fejével az alagút felé intve.* - Laura-klón. Arról. Ugyanilyen mesterségesnek tűnik, és egyelőre nem tudom, mit akar.

Vendég

*Amikor feltűnnek a klónok csak félrebiccenti a fejét, amikor látja, hogy Jack kettőpontnulla irtani kezdi őket, nem dobja el a tőrt. Inkább magánál tartja, talán még szükséges lesz a későbbiekben... Hallgatja "Jack" szavait, mire egy kicsit bambán néz a férfire, de aztán megrázza a fejét és csak bólint.* -Értem. *Mondja a lány... Ugyan, de hogy érti, de hát most mit mondjon? Valahogy túl lassan jut el az agyáig mind az ami történik. Rosetta szavaira a lány pislant és csak bólint egyet, az asztal alatt(Márha egyáltalán leülnek, meg ha van ott asztal...) viszont megszorítja a lány kezét egy amolyan nyugi stílusban.* -Ki az az Ő? *Kérdezi meg a lány is, miközben zöld tekintetét a hasonmásra, vagyis erre a hapsira veti. Arira pislant, hogy lát-e talán valami a belső szemeivel... De különösebben nem mond semmit, helyette inkább újra a hapsikára néz. Várja annak a szavait és reméli, hogy el is mondja...*

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Ápr. 23, 2011 8:47 pm

*Mindenki kicsit zavart, a teremtményen kívül. Ari kérdése, hogy hogyan alkottak, igazából annyira nem érdekli, mert tudja, hogy Vanessával is valami ilyesmi történt, bár sokat nem találkozott azok után a lánnyal, és már egy éve el is tűnt, de a gyógyító-anyagmágusok talán képesek testet létrehozni. Mikor meglátja a saját magát, az az első, hogy a mai Rosettát látja e, vagy a jövőbelit, ezt szépen végigméri, miközben akkor már inkább varázslattal záporozza őket, hogy el se érjenek a teremtményig, aki tökéletes harcosnak tűnik.* - Ki az az Ő! Mondd meg, hogy ki fog az életünkre törni, és akkor fel tudunk készülni, talán már most. Megakadályozni... Olyan erősek vagyunk, hogy ennyi erőt tudtunk adni neked? *Kérdezi a Jack.2-től, mikor lassan arrébb vonulnka és a burok köréjük kerül.* - Elérted, hogy bízunk benned, de mondd el a legfontosabbakat... Ki az?... *Kérdezi újra, a tekintete kissé riadtabb már, és talán idegesebb is. A fegyvereket a kezéből nem engedi le, akármilyen erős is ez a lény és a mágiája, bármi megeshet.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Ápr. 23, 2011 8:39 pm

*Az alagút végén Arianák, Rosetták, és Susanok tűnnek fel. Afféle klónok, de Jack 2. szépen írtja őket, ami nem nehéz, mert nem túl erősek, vélhetően ez csak egy első hullám. A klónok szétesnek, és valami tökszerű zöld ragacs marad utánuk. Jack 2.0 a lányok felé fordul.* Azért alkottatok, hogy szükség esetén vissza tudjatok küldeni, ha egy adott körülmény beigazolódik. És megtörtént. A jövőben nagyhatalmú varázslók lesztek, ezen a féltekén talán a legerősebbek, igazi vezetők. De ő az életekre tör, mint ahogy már megtette egyszer, régen. Akkor nem sikerült neki, ezért ma ismét megpróbálja. *Kiérnek az alagút végén, és a mágikus lény egy burkot von köréjük, le tudnak ülni, hogy esetleg beszélgessenek. Arinak látomása támad, Laurát látja, szintén idősebben, aki feléjük tart a folyosó végén, szabad szemmel azonban még nem látni.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

*Na, remek. Belementek a játékba, viszont "Jack" elárulja, hogy a jövőből jött... Tehát tudja, hogy ők múltbeliek, és nem értik a dolgokat, ergo nem kell játszaniuk. Tehát...* - Mi a frászért vagyunk a jövőben tábornokok? *Csúszik ki a száján, mikor már nem kell bent tartania.* - Mármint... minek a tábornokai? Vagy... *Persze közben szedi a lábát a férfi mellett, a kardot meg azért hozza magával, de inkább a botot helyezi előtérbe.* - Készen születtem. Miféle lény vagy? Hogyan alkottunk meg? *Pereg a nyelve, záporoznak a kérdések, miközben már hunyja be félig a szemeit, hogy a harmadikat ki tudja nyitni. Kezében a bot, és figyel a támadásokra, hogy azonnal küldhesse az ellentámadást, vagy vonhassa fel a védekezést... De amíg nem látja, mi jön, nem támad azonnal.*

//Látnok 4. szint, előrelátás: 1-2 másodperccel előre megérzi a rossz szándékot, ki tud térni időben, tudja milyen irányból is kitől származott a fenyegetés//

Vendég

*Persze a szöszi is magához vesz egy tőr szerű kard valamit. Mondjuk nagyon nem az ő dolga az ilyesmi, inkább pálcával szórakozik. Szóval lényegre törve, azért magához veszi a kis kardocskát, majd lassan követni kezdi a férfit. Hallgatja annak a szavait, mire csak pislog egy párat.* -Öhöm... *Mondja a lány, majd, amikor a férfi azt mondja, hogy készüljenek a harcra újabb pislogás következik. Most mi csináljon? Hogyan támadjon? Nem valami vad amazon ő, aki csak úgy dobálja a tőröket meg a dárdákat. A pálcáját sokkal jobban szereti. no, meg trükkmesteri képességeire is jobban szeret támaszkodni, mindenesetre a térdeivel kicsit berogyaszt. A tőrt a kezébe veszi, de úgy, hogy azt könnyedén el tudja majd dobni. És vár... Szíve gyorsabb ütemre vált, semmiesetre sem fél, mintha megindulna benne az adrenalin. Maga sem tudja már, hogy mit érez, csak tompán mered előre...*

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Ápr. 23, 2011 8:23 pm

*A koboldlány hallgatja a többieket, meg a robotot is, igazából amit akart, azt pont nem tudta meg. Illetve, na jó, nagyon sok mindent megtudtak, de azt nem, hogy kik...* - De kik jönnek? Kikre készüljünk? Mivel támadjunk? *Kérdezi meg, még mielőtt átlépne az ellen, hiszen nem mindegy, hogy pálcával támadjon, vagy karddal támadjon, vagy mi a frásszal támadjon. Az összes tárgyát beizzítja és átszámolja, hogy időben tudjon mindenre lépni. Az íjat inkább félreteszi, marad annál, amit ismer és tud, a tőrjénél, és ha kell, akkor a pálcájával idéz meg fegyvereket SHE-ből, dárdát, robbanás, valami csak segít. Beáll egy csöppnyi harci állásba, kicsit állatias, várva a vetődést, elugrást, kitérést, de segond, csak nem veszi észre túl sok ember.* - Nagyon remélem, hogy azért nem alkottunk a képére, mert már nem lesz közöttünk... *Mondja a robot felé, hiszen ettől egy csöppet nagyon tartana. Hiszen ha köztük lenne, nem néznék a Jack 2.0 arcát, hanem inkább az igaziét néznék. Mivel nem tudja kit várjon, egyik kezében dobótőr, hiszen mindig is balkézzel dobott, másik kezében pálca, ugrásra készen.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Belsirion - Homály alagútjai Szomb. Ápr. 23, 2011 8:14 pm

*Nem akad fel a lányok értetlenkedésén. Átveszi a köpenyt, és az egyik vitrinben talál katonai rucit, azt magára is ölti. Az alagút vége felé int.* Induljunk, út közben mindent elmondok. *Rohamléptekben elindul, de csak annyira gyorsan, hogy a többiek tudják követni.* Ti küldtetek vissza, hogy segítsek. Azért ezt az alakot viselem, mert felnőttkorotokban mindhárman szorosan kötődtetek ahhoz, akire hasonlítok, és vélhetően ezért döntöttetek ilyen kinézet mellett, amikor megalkottatok. *Ahonnan jöttek, újabb villámlás veszi kezdetét, mire Jack 2.0 bólint* Megjöttek, készüljetek a harcra!

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

» Titkos alagútrendszer

Belsirion - Homály alagútjai

Belsirion - Homály alagútjai

Similar topics

Similar topics