Fürge patak

Téma: Fürge patak Hétf. Nov. 23, 2009 1:33 pm

First topic message reminder :

A kúriától nem messze található, észak-keleti irányban. Messziről lehet hallani a víz csobogó hangját, mely gyors folyamban vágtat keresztül a keskeny, de elég mély, egy-másfél méteres medrében. A terület általában nyugalomra vágyóknak kedvez, hiszen itt is van néhány fa, és a patak hangja is nyugtatóan hat az emberi léleknek. A vízben fel lehet fedezni pár elég stabilan álló sziklát, illetve kiemelkedést, melyen ha ügyes vagy, könnyen átjuthatsz a túlpartra, ahol tavasszal és nyáron kicsi, de nagyon szép virágok nőnek.

Vendég

*Zoey kissé megijed mikor egy lány rohan oda hozzá.*-Semmi bajom , köszönöm.Egyébként szia.Zoey vagyok.Zoey Parker.Nemrég érkeztem ide.És te ki vagy?*Kérdezi kiváncsian*-Teccik a kabid!!*Közben felül és magamellé invitálja a lányt.*

Téma: Re: Fürge patak Vas. Okt. 23, 2011 12:08 pm

*Az idő rettentő hideg. Kár, hogy a nap sugarai már nem törnek át a hatalmas és sűrűn felhőrétegen, ami az eget takarja. Sajnos nincs mit tenni, lassan, de biztosan beköszönt a tél. Habár Bella mindig is szerette a telet, a hidege gyűlöli. Vicces kis párosítás, de hát ez van. A lány most mégis úgy dönt, hogy ebéd után, tele hassal indul neki egy kis sétának a Kúria környékénél. Most már nagyjából tudja, hogy mi merre van és el is határozza, hogy a Fürge patakhoz sétál. Szeret ott lenni, hiszen ott mindig kellemes kis nyugalom van, de hogyha pörgős hangulatában van, akkor együtt suhanhat a patakkal. Habár még nincs itt a tél, Bella azért már elővette téli kabátját és most abban sétál a patak felé.Egy hosszú, fehér kabát, alatta pedigegykopott farmer és egy sportcipőkandikál ki. // KÉP // Látszik rajta, hogy nem a legújabb ruhákat hordja, de hát sajnos neki nincs sok ruhája, de ő tökéletesen elvan ezzel a néhány darab holmijával is.*
~Legalább nem volt nehéz a bőröndöm~ *gondolja vigyorogva magában a lány,ahogy a patak felé sétál a kis ösvényen. Hirtelen torpan meg, mikor meglát egy leányzót a földön fetrengeni úgy, hogy a keze bele is lóg a sebes patakba. Bellának hirtelen az jut eszébe, hogy önszántából senki nem fekszik a hideg földön, így gyorsan előkapja a pálcáját és a lányhoz rohan, hogy megnézze, nem esett-e baja.*
- Hé, jól vagy? *kiált a lányra riadt hanggal és tekintettel.*

_________________

Bella egy izgága, színes egyéniség, ami a szívén, az a száján. Szereti a változatosságot, az izgalmakat és mindig vevő egy jó kis bulira. Árva, Bristolban nőtt fel egy árvaházban, így a szüleiről nem sokat tud, de nem is érdekli. Szereti a zenét és ő maga is gitározik egy kicsit.

Mai viselet

Vendég

*Zoey már megunta a kúriát, igy körbenézte a helyet kivülről is.egy szercsak meglátott egy kis patakot,mely ben gyorsan folyt le a viz.Lefeküdt mellé.És csak feküdt a jéghideg, vizes füben és cseppet sem zavarta semmi.Egyszer-egyszer belenyújtotta kezét a vizbe és hihetetlenül élvezte a csendet, a nyugalmat.*

Téma: Re: Fürge patak Pént. Okt. 14, 2011 8:16 pm

*Mikor szóba jön a méltóságteljesség, akkor halkan felnevet a lány, majd a férfira pillantva lassan végignéz rajta, újra.* - Nem akarok tolakodó lenni, de esetleg... *Kezd bele, miközben a fák közül megjelenik egy apó, vörös színű szőrmók és egyenesen Rosetta felé vetődik. Nem, nem támadásra készen, a lány a kezeivel kapja el, és nevetve figyeli, ahogy a mókus már is végigszalad a karján, vállán, át a hátán, és felmászik a fejére, mintha fészket akarna rakni a vörös tincsek között.* - Perry. Hidd el, ő jelentkezett, nem kényszerítem, de ha pár napra szeretnéd, kísérődül szegődik. Ha egy pillantással is segítséget kérsz tőle, ő szól nekem, már lassan... Nem, több mint egy éve összeköttetésben vagyunk. Szóval szólj neki, átpillantok a szemén, hogy hol vagy és megmutatja a helyes irányt. Egy hús-vérebb nyomkövető mókus. *Mosolyodik el a lány, miközben elfogadja a férfi kezét, aki körülbelül a kisujjával fel tudná húzni apró súlyát.* - Igen, szabad ég alatt, de nem teljesen védtelenül, hogy hol az... Maradjon az én titkom. A Kint tartózkodás is tilos 10 után, te pedig tanár vagy, jelentened kéne. Vegyük úgy, hogy ez szóba se jött. *Egy barátságos mosoly, miközben a lány kiegyenesedve kissé hátrébb hajtja a köpenyét, alatta a ruháján pedig szépen csillog a hold és a csillagok fényében a Prefektus kitűzője. Nem egy mezei diák, ismeri a szabályokat, még is szabályt szeg. De csak finoman, csendesen, okosan és óvatosan. Lehet, hogy a szakvezetők már rég tudnak róla, és az áldásukat adták, ezért sikerül az idejének 90%-át kint töltenie, lehet hogy még nem bukott le, ki tudja. Minden esetre elköszön a férfitól, és hogyha Perry-t elfogadja néhány napra, akkor az állattól is.*
- Szép éjt, remélem az első éjszakád még nyugalmas lesz. *Köszön el tőle kedves hangnemben, habár a szavai eléggé sokat sejtetőek. A férfi nem biztos, hogy tudja, hogy mire vállalkozott azzal, hogy ennek az iskolának a tanára lett.
És a fürge patak lassan elnéptelenedik, és már csak a patak csobogása szolgál az éjszaka neszéül.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Némán biccent arra, hogy jólesik a dícséret, de nem áll szándékában agyondícsérni a lányt. Egyrészt amúgy sem szokta, másrészt meg még félreérti a végén, és ő azért itt mégiscsak tanár... erre emlékezteti magát szépen. Újra és újra, mert még igencsak bele kell szoknia, és furcsa is ez a gondolat.* - Áh, térkép alapján már eligazodok, csak meg kellene valahogy tanulni, mert nem túl méltóságteljes minden második sarkon elővenni. *Valamilyen szinten olyan, mint egy újonc diák, hiszen egyáltalán nem ismeri az iskolát, és az itteni szabályokat... így hát határozottan magyarázatra szorul, és örül, hogy épp olyanba futott bele, akitől ezt megkaphatja.* - A szabad ég alatt alszol? Mégis hol? Nincs ahhoz már hideg ilyenkor? *Füttyent egy kicsit, mikor a lány megmondja, mióta van itt.* - Öt év... annyit azért én nem szeretnék itt dekk... tartózkodni. *Az egyenlőségről szóló szavakra nem szól semmit, nem tudja, mit reagálhatna, vagy hogy a diákok közül kinek mennyire megszokott a kis koboldlány. Önkéntlenül megmozgatja kicsit az orrát, mikor épp előtte nyílik ki a virág.* - Szóval természetmágia. Hozzám sosem állt közel, de úgy látom, neked igencsak van érzéked hozzá. Tarts ki mellette. *Feltápászkodik a földről, és a kezét nyújtja a koboldlánynak, de ha az nem fogadja el, akkor visszahúzza.* - Pihend ki magad, és legközelebb ne erőltesd meg magad ennyire. Én azt hiszem, most visszatalálok valahogyan a szobámba... ha tényleg kint alszol, akkor sok sikert hozzá. Jóéjszakát. *Elköszön szépen, majd besétál, és keres valami szemetest is, hogy megszabaduljon a csikktől.*

Téma: Re: Fürge patak Pént. Okt. 14, 2011 7:47 pm

*Hát igen, mindenki megtalálja az életben azt a vonalat, amihez ért. Lehet, hogy Rosetta ezt még nem találta meg...? Hülye gondolatok, amire nincsen válasz, így gyorsan tova is lendül, és a férfi szavaira koncentrál, persze a növényke fejlődésén kívül.* - Köszönöm szépen, jól esik. *Válaszolja a lány, egy hálás mosollyal, kissé elpirul az arca, ahogy elpillant a férfiról. Nem, nem levette már is a lábáról, csupán egészen gyermetegen kezeli a dicséreteket. Reggel maga az igazgató méltatta dicsérő szavakkal, este pedig az új tanár...*
- Nyugodj meg, segítek eligazodni. Hogyha van kérdésed, akkor bátran elő a térképpel. *Igen, ilyenkor jön az, amikor olyan érzése támad Rosettának, mintha éppen egy új diákot osztana be. Na innentől tud teljesen tegezni, és fiatalként kezelni a férfit.* - De, hatalmas, de a diákok is sokan vannak, és sok félék, sok igényel. Míg én ellennék maga a kúria nélkül is, addig nem hiszem, hogy egy nekromanta, vagy egy mentalista diák örülne a szabad ég alatti éjszakáknak. Évente? Sokan! Naponta... Még többen! Na jó, nem, szerintem úgy, hogy igazából eltévedni, naponta talán 1 ember, de hogy véletlen rossz helyen fordulsz le, és egy-két percre bolyongasz... Nos, az velem öt év után is előfordul. *Áruja el, mintha nagy titok lenne, ajkain és szemeiben mosoly bujkál, de igen szerencsétlenül bújik, ugyanis tisztán olvasható. A kitárt karokra, a kérdésekre a lány felnevet, hangosan.*
- Olyannak tűnök, mint aki valaha is törődött, vagy reménykedett az egyenlőségben? *Fordítja vissza a kérdést, de vidáman, pedig bánhatná is a dolgot, hogy ő ilyen más, mint a többiek. Még egy szárnyas tündér is jobban illik a diákok közé, mint egy 90 centis apró kobold lány.* - Ez valóban kérdés? *Kérdez vissza, kissé összevonva szemöldökét, miközben a keze lassan felemelkedik a térdei öleléséből, és kitárt ujjakat fordítja a férfi felé. Felvibrál egy aranyos manna-szál, és az imént megnövesztett virágok Dallon felé fordulnak, és tovább növekednek, a legszebb bimbó pedig egyenesen az orra előtt nyílik ki, édes illatot árasztva.*
- Legalább is mindig úgy éreztem, hogy ebben vagyok a legjobb. Talán ki kéne tartanom e mellett. *Vonja meg finoman a vállát, leeresztve a mancsát, megszakítva a kapcsolatot a növénykével.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Érdeklődve figyeli, ahogy a lány életet fakaszt... pontosabban élet eddig is volt itt, így inkább csak felélénkíti, de akkor is. Furcsa, de hiába ő a tanár, és a másik a diák, ezt mégsem tudja megcsinálni. Megfelelő varázslatokkal persze csak sikerülne neki, de így, pálca nélkül nem. Mindenki máshoz ért, ő nem éppen a druidás mágiaágakban mélyedt el, mint ahogy láthatóan a kobold lány, így értékeli a kis "előadást".* - Határozottan ügyes vagy, már ha ez nem hangzik túl "dedós" dícséretnek. Központi terem... a labirintus közepén, ugye? Még nem vagyok itt túl tájékozott, de kaptam valami térképet... Sosem érzitek, hogy egy kicsit nagy az iskola? A hatalmas birtok, emeletek, és még egy labirintus is van... kész őrület. Itt átlagosan hányan tévednek el mondjuk évente? *A halálozási arányra egyelőre nem kérdez rá, de ha ennyire belemegy a statisztikákba, a végén még az is előkerül.* - És férfiaktól meg illik megkérdezni? Miféle logika ez? Hol itt az egyenlőség? *Kitárja a karjait, majd bólint.* - Egyébként pont annyi. Mondtam, hogy nem vagyok én annyival idősebb. *A kis vallomásra bólint, és elgondolkozik.* - Furcsa. Én sosem akartam tanár lenni. És mit tanítanál?

Téma: Re: Fürge patak Pént. Okt. 14, 2011 7:14 pm

*Egy kicsit szabadabban mosolyodik el, miközben a tenyerét lefordítja a fű felé, és az érintése nyomán lassan sarjadni kezdenek apró növények, virágok, körbefonva a lány kezét. Csak kedvtelve játszik a növényekkel, hogy erőt gyűjtsön és újra megtalálja az egyensúlyt magában.* - Igen, Nellond itt van, a mocsáron túl, de ha nem akar..sz utazni, akkor a központi teremben van egy tükör, amin ha átlépsz Nellond egyik híres szórakozó helyére jutsz eléggé a belvárosban van. Jenilia a neve. *Mondja, már vidámabban, csillogó szemekkel az eget figyelve. Igyekszik tegezésre térni, nem lesz ezzel gond, csak egy kicsit el kell felejtenie hogy tanárral, vagy éppen segéddel beszél.*
- Mennyi idős vagy? Hogyha már azt mondtad, hogy nincs közöttünk olyan nagy különbség. 25? *Méregeti érdeklődve a férfit, újra felé fordulva, majd elmormol szabad kezébe csúsztatva a pálcáját egy hőburkot, most már van elég életereje egyáltalán varázsolni. Gyermetegen vonja össze a köpenyét, húzza fel a lábát, miközben a kezéről lecsúsznak a növények és az ég felé kezdenek el növekedni, majd megállnak, szirmot bontva. Szépek. A lány szabad kezével, és persze a másikkal is, előrehajolva öleli át a térdeit, úgy néz fel a férfira, érdeklődően. Így csak még apróbbnak tűnik.* - Mindig is tanár, vagy gyógyító akartam lenni, itt a Nezabarban. *Bukik ki belőle egy mondat, ahogy belemélyed Dallon tekintetébe.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

- Na, ezt a logikát még nem hallottam. Majd elraktározom, legalább tanultam valamit ma is. Nellond... nem vagyok még túl jó a hely földrajzából.. az tényleg itt van a közelben, ugye? Csak a mocsáron kell átmenni? *Türelmesen várja, hogy választ kapjon a kérdéseire, és igyekszik elraktározni, milyen hibákba ne essen. Tehát lehetőleg mindent el kell mondania, és jobb, ha nem ejt el semmit, és egyértelműen fogalmaz. Persze kinek mi egyértelmű, így ez nem lesz annyira könnyű, igyekeznie kell majd, ha normálisan akarja csinálni, és minél hamarabb "szabadulni". Mert hát be lett ám fenyítve, hogy ha nem veszi komolyan, tovább marad. *Már meg sem jegyzi, hogy Rosetta megint magázza. Zavarja, de sejti, hogy úgyis hozzá kell szoknia. Ő most itt tanár. Hurrá. Az egyértelmű üzenetek fogásában azért jártas, így nem dobja el a csikket... amíg Rosetta a közelben van. Aztán magasra szalad a szemöldöke, mikor a tanárok céljait elemzi a lány.* - Azt nem mondták, hogy itt ilyesmire kell számítanom. Nos, én igazából azért jöttem, mert felajánlották ezt az állást... és ez tűnt a legjobb megoldásnak, szóval itt vagyok.

Téma: Re: Fürge patak Pént. Okt. 14, 2011 6:31 pm

- Tudj... tudod, van akinek letagadnia kell, hogy többől kevesebbet csináljon, van akinek pedig nem hiszik el a korát, és ezért nem illik rákérdezni se. *Feleli, é még egész logikus is lesz, hiszen egy koboldból hat éves kislányt néznek ki, mikor Rosetta pedig egy tinédzser, majdnem hogy felnőtt. Vagy talán már felnőtt. Az érzelmei és a viselkedése is erős vitában van még, hogy eldöntse.* - A családom egy éve Nellondba költözött, szóval nem kellett távolra mennem, és könnyedén kaptam kimenőt egy éjszakára. És nem kell felmennem, itt gyorsabban kipihenem magam. *Ellenkezik szelíden a férfi szavaira, majd a tanári hibára elgondolkozva felemeli a tekintetét a csillagokra. Picit nézi, aztán visszafordítja a tekintetét Dallonra.* - Hogyha kétértelműen mondja el a tananyagot, hogyha elejt valamit, hogyha nem tud egy dák kérdésére választ adni, vagy úgy mondd el valamit, hogy túl sok kérdés születik. Ez egy jel, hogy túl sok mindent hagyott ki az anyagból, ami megválaszolásra vár. *Mondja, az ujjain számolva az eshetőségeket, amiket ő nem tart végzetes hibának, de tapasztalta már, hogy volt diáktársa, aki szólt érte. Na de azért nem kell azt hinni, hogy a Nezabar diákjai szurkálódós, beszólogatós vérengző fenevadak. A lány tekintete fokozatosan a cigire összpontosul, és egyértelműen üzeni a tekintetével, hogyha ott hagyja a csikket a földön, akkor nem éli meg a holnapot. Természetesen nem veszi ilyen komolyan a dolgot, túljátssza, sose ugrana egy tanárnak, de érezteti vele, hogy nem kéne. Folyóba dobni meg pláne nem.*
- Eddigi tapasztalataim szerint? Azért jönnek tanárok, mert meghívják őket az igazgatók, mert az iskolát valami durva sötét teremtmény, ellenfél el akarja foglalni, és több hatalomra van szükség, és gyorsabban kinevelni a diákokat. Bérért, vagy becsületért, esetleg menekvés a múltból, a kúria erős falai közé. *Vezeti le a lány, miközben lassan visszadől a fűbe, a tekintetét levéve a férfiről. Egészen nyugodtan elheveredik, bízik benne... Általában jók a megérzései, ahogy a mai órán is érezte, a képek csapdaként szolgálnak. Most nem szimatol veszélyt.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

- Ejnye. Eddig úgy tudtam, csak felnőtt, középkorú nőket nem illik, akik szívesen letagadnak néhány évet... vagy néhány évtizedet, ha arra van lehetőségük... de neked erre még nincs okod, a tizennyolc pont jó. Mindenesetre boldog születésnapot így utólag, gondolom volt nagy ünnepség, meg minden. Nem rossz az ilyen ünnepeket az iskolában tölteni? Gondolom nem utaztál haza miatta évközben. *Legyint, mikor Rosetta megemlíti, hogy a relikviamágia fárasztotta le. Továbbra is kitart amellett, hogy meglenne ő a mágia nélkül, és jobban pártolja a mugli módszereket, ez pedig a varázstárgyakra is vonatkozik igazából, de ha épp úgy alakul, természetesen használja őket.* - Talán jobb lenne felmenned aludni, ha ennyire kifáradtál, nem gondolod? Mi számít hibának a tanár részéről? *Minél kevésbé igyekszik elárulni, mennyire tapasztalatlan ebben az egészben. Aztán Rosetta felhozza a vérét, mire már bizonyos benne, hogy kobolddal áll szemben. Mint mondtam, nem hülye ő, csak elsőre volt neki szokatlan.* - Igen, tudom, gondolom koboldvérű vagy. *Persze a cigarettát sem hanyagolta el beszéd közben, és igen, az szépen el is ég, fokozatosan. Alapból már ösztönösen dobná el, de épp időben kap észbe. Eljátszik a gondolattal, hogy a patakba dobja, és ha egyedül lenne, minden bizonnyal meg is tenné, de valahogy érzi, hogy a leányzó nem értékelné ezt a mozdulatot. Így hát felemeli az egyik lábát, a cipője talpán szépen elmorzsolja a csikket, és a maradványokat zsebredugja, hogy majd kidobja.* - Tanítani. Miért, általában miért jönnek ide a tanárok?

Téma: Re: Fürge patak Pént. Okt. 14, 2011 6:03 pm

*Mikor meghallja a bemutatkozást, érdeklődés csillan a szemébe, és még egyszer végignéz a férfin. Finoman szólva az ellentéte Avanish tanár úrnak, de arról még nem döntött, hogy melyik a számára szimpatikusabb pólus. Megjegyzi, hogy ne magázza, de a kor kérdésére kissé felsóhajt, de a sóhajjal el is tűnik minden zavara, vagy feltételezhető neheztelése.* - Remélem tudja, hogy lányokat nem illik megkérdezni a korukról. 18, most, október hatodikán. És Relikvia mágián az Energiakard vette el az erőmet. *Ejt egy finom mosolyt, jelezve, hogy ebben a tantárgyban is van olyan mágia, ami energiát vesz el, még ha hasznosan is.* - Uh... Azt hiszem tanár úr kicsit kimerült vagyok a faggatáshoz, de igyekszek hasznosakat összeszedni. A diákok kezelhetők, ha a tanár nem hibázik, de vannak néhányan, akik nem elnézőek, és ha hiba van, akkor nagyon ügyesen tudnak szúrni, de alapjáraton létezik a tanár-diák tisztelet. Avanish... Róla most nem tudnék véleményt mondani, tanít, megjelenése pedig... Egyedi.*Nem tudja hogy mondani, hogy a keleti pompa, dzsinn külső neki mennyire... Elsőre elbűvölte, de most már inkább taszító, de ez lehet csak annak a jele, hogy nyűgös egy cseppet így éjszakára. Két napja volt telihold, gyerekek...*
- A tantárgy hasznos, a véremben van a tárgyak szeretete, de ezt biztosan tudja. *Végignéz a férfin, aztán valahogy még is elbizonytalanodva kérdez vissza.* - Ugye tudja? Mármint, tudod. Mondd, miért vagy itt? *Furcsa kérdés, miközben végignézi, ahogy a cigi leég, figyelemmel kísérve a csikket, főleg azt, hogy hova kerül. Mert hát, már biztosan leégett.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Figyeli a leányzót, és szépen, lassan kezdi kapizsgálni a dolgot. Természetesen hallott a koboldokról, ilyen problémája nincs, csak épp nincs hozzájuk szokva, ezért nem kapcsol azonnal, de fokozatosan ez a lehetőség is felmerül. Elvégre mondták, hogy itt jó, ha mindenféle különleges fajra felkészül, már eleve az eredeti relikviamágia tanár is egy dzsinn. Főleg az elpirulás erősíti meg abban, hogy nem annyira a kor lehet az oka a méretének... bár erre az sem volt rossz bizonyíték, hogy ha korban is ennyire kicsi lenne, aligha járhatna ide.* - Dallon Moore vagyok. Relikviamágia segédtanár. *Valami furcsa, eltúlzott ünnepélyességgel és fennköltséggel ejti ki a rangját, mintha kifigurázná az egészet.* - Egyelőre csak felmérem a terepet, meg a diákokat, aztán alighanem néha fogok majd nektek órát tartani. Ne magázz légyszíves, nem vagyok én annyival idősebb, hány éves is vagy? *Mikor Rosetta felállna, felemeli a kezét, és jelzi, hogy maradjon úgy, inkább ő maga ül le. Furcsa helyzet lenne neki, ha egymás mellett állnának ekkora magasságkülönbséggel, de az meg pláne, ha ő ül, Rosetta meg áll mellette, ezért ha mindketten ülnek, talán kevésbé látszik a dolog.* - Áh, világos. Velem is elő szokott fordulni, ezért nem is pártolom annyira a mágiát, túl sok energiát vesz el. És mik a tapasztalataid a relikviamágiával kapcsolatban? Milyen a tanárotok? Milyen az osztály, hogy lehet őket kezelni? *Többet kérdez, de Rosetta az első diák, akivel bővebben elbeszélget, és nem árt, ha valóban felméri a terepet.*

Téma: Re: Fürge patak Pént. Okt. 14, 2011 5:39 pm

*Kifeküdve a földön próbálja nyugtatni a légzését, miközben lassan magára húzza a köpenyét. Mikor lépteket hall, illetve megérzi a cigaretta bűzét, akkor lassan felül, sosem volt olyan jellem, aki ilyenkor leszarná egy ember érkezését, csak a hirtelenség miatt feküdt ki egy olyan helyen, ahol emberek látják. Kicsit megrázza a fejét, mintha életet akarna lehelni magába, de azért a kicsi lány megszólításra egyszerre ciccen fel, és pirul el.*
- A nevem Rosetta... Rosetta Waylan. *Mondja, a hangja kissé megremeg, ami az idegesség jele lehet, miközben a kezei a földbe túrnak, és lassan ökölbe szorítja a kezét. Egy kis feszültség levezetés, de nagyon jól hat neki, szóval ahogy kihúzza a koszos-földes mancsait, már is jobban van.* - Viszont magát nem ismerem. *Méri végig a férfit futólag, de ha az iskola területén van, akkor bizonyára nem veszélyes. Meg ha tudja, hogy óráról jön... Akkor tudja a diákok órarendét, szóval biztos, hogy tanár-szerű alkalmazott. Rosetta persze közben már felült, a bemutatkozás lendületében, és most talpra is kecmereg.* - Semmi gond, csak túl sok energiámat öltem a varázslatba és elfelejtettem megszüntetni. *Feleli, a hangját igyekezve visszaszerezni, hogy ne remegjen meg, és hiteles legyen a válasz.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Kissé ingerülten csapja be maga mögött az ajtót, és úgy lép ki a kúriából. Sietős léptekkel halad elfelé, és útközben gyújt rá egy cigarettára. Határozottan nem tetszik neki a többi tanár tekintete, az, hogy... szemmel tartják. Más kérdés persze, hogy ez mennyire van így, és mennyire csak a paranoiája kelti benne ezeket az érzéseket, de az biztos, hogy megvannak. Szóval nyugtatást vár a cigarettától, figyelve a maga elé fújt füstfelhőt. A mai napon érkezett, éppen a relikviamágia órájának idején, így volt szerencséje végignézni a diákok teljesítményét, hogy nagyjából tisztában legyen vele, mit várjon, ha esetleg neki kell majd beugrania. Az az igazság, hogy ez nem jelenti azt, hogy igazán figyelt is volna, de azért megragadt benne egy-két ember - vagy más lény -, akire talán majd érdemes lesz ügyet vetni. Ahogy a fürge patak felé halad, a megszokottnál hangosabb légzésre lesz figyelmes, és felvont szemöldökkel kutat, honnan jöhet a hang, de mivel már sötétedik, Rosetta meg pici, és még fekszik is, kis híján felbukik benne, mielőtt megtalálja.* - Oh. Mi a gond, kicsilány? Ennyire elfáradtál órán? *Önkéntlenül jön a szájára a megszólítás. Hiába varázstudó, koboldokhoz nem igazán volt még szerencséje, így elsőre nem is kapcsol, hogy a lány esetleg az lehet, szóval meglehetősen lesokkol.* ~ Hány éves lehet egyáltalán, és mitől ilyen törpenövésű...? ~ *Nem, határozottan nem egy tanár alkat, akár még egy idősebb diáknak is nézhető.*

Téma: Re: Fürge patak Pént. Okt. 14, 2011 5:21 pm

*Kúria környéke... A célja az volt, hogy eljusson a Rejtett tisztásig, de csak idáig vitte a lába. Futólag benézett Tűzkaromhoz, megnézni, hogy jól van e, megsimogatta őt is, és Csillagszellőt is, de mire ideért a boldogság, amit a csikó tekintetéből nyert, teljesen elfogyott. A patak partjánál adja fel a lába véglegesen, szépen lerogy a földre, majd lassan hátradőlve kifekszik a földön. Nehezen veszi a légzést, pedig nem futott, miközben bámulja az egyre sötétedő eget. Lehet, hogy lefárasztotta, hogy az Energiakarddal egész óra alatt szimbiózisban maradt? Lehet, hogy még sem olyan erős, mint amilyennek hitte magát...? Fekszik a földön, természetesen cseppet sem olyan helyen, ami takarná, jó hogy nem az út közepén dőlt ki, és hallgatja a patak csobogását, miközben a teste néha megremeg. Varázsolni nincs ereje, szóval picit fázik a földön, pedig van elég köpenye, hogy fedje.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Fürge patak Hétf. Szept. 05, 2011 6:42 pm

-Hát semmi különöset. Énis gyakoroltam meg újabb ruha terveket készítettem. Majd elakarok menni anyagot vásárolni, hogy megvarhassam őket. És holnapra mik a terveid?*Kérdezi Lorr a lánytól aztán máshogy helyezkedik a sziklákon, mert így már kényelmetlen neki.*

//Fagyunk.//

Téma: Re: Fürge patak Hétf. Szept. 05, 2011 6:33 pm

* Bocsi csak refleksz.Igen semmi bajom régi dolog....* Harapja el a mondatot.*- Áhh semmi különöset olvastam meg gyakoroltam nagyjából. És te?

Téma: Re: Fürge patak Hétf. Szept. 05, 2011 6:14 pm

*-Ááá. Biztos minden rendben? Mitől ijedtél így meg? Vagy ez nálad megszokott? * Kérdezi a lánytól meglepődve mivel még nem ismeri annyira Daran-t, hogy ilyeneket tudjon róla. Aztán a jelzésre a lány mellé ül majd megkérdezi tőle, hogy nincs e kedve gyakorolni vele a múlt órai varázslatokat.*-Nincs kedved gyakorolni velem amit a múlt órán vettünk. Utána előveszi a füzetét és próbálgatja a varázsigéket. Amikor pedig megunja leül és a patakot bámulja. Már a nap is lemegy mindjárt. A narancssárga fények gyönyörűen tökröződnek a tükörsima vízen.*-Amúgy hogy telt a napod? Mit csináltál ma?

Téma: Re: Fürge patak Hétf. Szept. 05, 2011 6:09 pm

*Valaki megszólítja amire ő kicsit összerezzen és elkapja a személy lábát. Ránéz, majd hirtelen elengedi a lány végtagját.* -Ohh bocsi Lorr. Kicsit megijesztettél.- szól halkan ahogy tőle már megszokhatták az emberek.*- Áhh semmi... már régi ügy.* mosolyog és megpaskolja maga mellett a földet ezzel azt jelezve hogy a lány üljön le mellé.*

Téma: Re: Fürge patak Hétf. Szept. 05, 2011 5:56 pm

*Lorrnak ma elég unalmas napja volt. A fürge patakhoz is csak azért megy ki, hogy a jó időt kihasználva ott tanulmányozza a múlt óra anyagát. Egy lila ujjatlan pólót és egy fehér szoknyát visel. Haja pedig egy lila szalaggal van felkötve. Mivel még nincs nagy gyakorlata a varázslásban, azonban szorgalommal megvan áldva így próbál egyre jobb lenni. Leül egy sziklára a patak mellett és először csak nézelődik aztán előveszi a jegyzeteit. Pár pillanat után bele is un így mégegyszer körülnéz. Aztán végre megpillant egy ismerős arcot Daran személyében. Közelebb lép a lányhoz és megszólítja.*-Szia Daran.* Majd észreveszi a karján a fáslit és rákérdez.*-Te jó ég ezt meg hol szerezted?

Téma: Re: Fürge patak Hétf. Szept. 05, 2011 5:45 pm

*Daran lassú léptekkel megy ki a patakhoz. Bár legalább harminc fok van ő mégis egy hosszú szaggatott lila farmert és egy rövid ujjú pólót visel. Bal alsó karja vastag fáslival van átkötve. Leül a fűbe és figyeli a patak folyását. Nem azért mert megnyugvásra vágyik, vagy tetszik neki hanem azért mert egyszerűen unatkozik. Rápillant a fáslizott kezére és elgondolkodik a múltján.*

Téma: Re: Fürge patak Szomb. Szept. 03, 2011 8:09 am

//fagy

//

Téma: Re: Fürge patak Szomb. Szept. 03, 2011 8:00 am

*Egy vidám indiai dalt énekelve közeledik a fürge patak felé. Ma különösen jó kedve van. Kicsit szokatlanok voltak neki az új órák, ezért végre örül, hogy tud pihenni egy kicsit. Sötétrózsaszín, aranyhímzéses szári van rajta, haja pedig összefonva egyetlen hosszú copfba. Medhya most is vele tart, ő a lány előtt ugrálva közeleg. Mikor megérkezik a patakhoz, egy fiút lát ott. Abba is hagyja az éneklést, mert hát ki tudja, lehet, hogy ezzel csak zavarná. Persze a sok beszédtől nem fog megmenekülni.*-Szia. Aadhaya vagyok. Szép ez a hely, nem?*Kérdezi mosolyogva a bemutatkozás után. Leül valahová a fiú mellé, Medhya pedig Tom körül kezd futkározni. Ő így szokott üdvözölni mindenkit.*

Téma: Re: Fürge patak Szomb. Szept. 03, 2011 7:52 am

*Tom ma reggel a fürge patak mellett ül.Egy fehér ing,és egy farmer.Ez a mai öltözéke,plussz még a kedvenc tornacsukája.Haja meg van igazítva ( mint a képén ),és a vizet bámulja.Nem hozott magával semmi mást,csak egy kis cukrot,meg szendvicset.Reggelinek persze.Lehet hogy furcsa hogy ő már ilyenkor kint van,de szeret korán kelni,és hallott már sokszor erről a helyről szóval muszáj volt eljönnie ide.*

» Patak

Fürge patak

Fürge patak

Similar topics

Similar topics