Fürge patak

Vendég

* A lányt túl váratlanul éri Gaea közbelépése és így nincs ideje pajzsott vonni maga köré. Az átok eltalálja és ő megdermed. Figyeli-nem is tud mást csinálni- amint a lány szétszedi a kezében tartott csomag csomagolását és egy szépen díszített tört véve elő felé tartja. Majd az atkot megszünteti és ő végre moccanni tud. Tesz egy körkörös mozdulatott a nyakával, mely kissé elzsibbadt, majd szürke szemeit ismét a vörös hajú szaktársára emeli.*
- Nem szokásom a vadászás.* Mondja és az utolsó szót erősen megnyomja. Hangja kissé gúnyosan cseng.* Azt majd a helyzet kialakítja.* Folytatja hűvösen, ezzel meg is adva a választ a lány kérdésére. Majd csak biccent egyet Yan felé köszönés képp. Ő nem keresi akaratlanul a bajt. Már nem..Ha ez két héttel ezelőtt történt volna, biztosan nem ilyen ridegen reagál a helyzetre és talán még egy jót is nevet azon, hogy a másik visszaküldte rá saját átkát. De nem, most nem ez történik. Gaea és közte szemlátomást megváltozott valmi. Bár a vörös hajú lány most könnyednek és fesztelennek tűnik, Karen érzi a köztük lévő halványan vibráló feszültséget.
Majd Yanra néz és szótlanul hallgatja annak javaslatát. Egy pillanatig elgondolkozik rajta, majd beleegyezően biccent.*
- Rendben. Semmi kifogásom ellene.* Mondja és vigyázállásba áll. Már csak aban reménykedik, hogy nem kavarodik fel túlságosan a gyomra és nem fogja egyszer csak kidobni ismét a taccsot.*
- Felkészültél?* Kérdi és miután a fiú belegyezően bólint már emeli is a pálcáját.*
- Riptusempra!* Egy egyszerűbb taroló átokkal kezd, de amint az elhagyja ajkait, már rögtön kiáltja a másikat.*- Mimble Wimble!* Ezzel éléri, hogy a fiú ne tudjon sem védekezni, sem támadni egy pár pillanatig, mivel varázsigét nem tud kimondani, így az az első átkot nem tudja kivédeni. Arca semmi féle érzelmet nem árul el.*

//Riptusempra:
Hatására a célszemély a hátraesik, és a pálca kihullik a kezéből.

Mimble Wimble:
Megakadályozza az ellenfelet abban, hogy mondja a varázsigét, amit akart. Tehát mást mondhat, de varázsigét nem. (Kezdő varázslók maximum csak a következő varázslatra tudják ezt alkalmazni).//

Vendég

*Éppen reagálna, mikor Gaea eléje ugrik. Szemöldöke megemelkedik, arcára szórakozott mosoly kúszik. Valószínűleg meg tudta volna védeni magát, de minimum el tudott volna ugrani, azonban ettől függetlenül melegség tölti el, látva, hogy Gaea minden különösebb mérlegelés nélkül a védelmére kelt. Figyeli, mit csinál a lány, majd kérdez is.*
-Harcban is használható, vagy csak dísznek jó? *kérdi, felhúzva a szemöldökét. Természetesen a tőrre célozva. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Gaea most valahogy másmilyen... lelkesebb, élet-telibb. Ettől kicsit kiszélesedik a mosolya, aztán Karenre pillant.*
-Ha gondolod, megpróbálhatjuk rendesen, hogy vajon mire megyünk egymás ellen *dönti oldalra a fejét, elgondolkodó arccal. Láthatóan azon tűnődik, hogy vajon egy párbajból melyikük kerülne ki győztesként.*
-Persze nem muszáj *vonja meg a vállát, de hangjában nincs olyasmi, ami azt éreztetné, hogy ezt gyávaságnak venné, nem: komolyan gondolja, hogy, ha a lánynak nincs kedve vagy energiája hozzá, akkor ne csinálják.*

Vendég

*Mivel a fiú el van foglalva a pajzs fenntartásával, és Karennel eléggé rossz érzülettel váltak el egymástól, Gaea azonnal ugrik Yan elé, és cselekszik a fiú előtt megállva.* -Repulsio! *Majd a visszapattintással egyszerűen ráküldi a kibocsájtott varázslatot a lányra. Így csak annyit tapasztal, hogy mintha Gaea az életével és testével igyekezne védeni a fiút, majd egyszer csak képtelen lesz a mozgásra.* - Ezt beszívtad Karen! *Szól hangosan vissza Gaea a lánynak, hiszen attól még hall, hogy éppenséggel mozdulni képtelen. De nem szünteti egyből meg a varázslatot. Szép lassan sétál oda a lányhoz, miközben kibontja-tépi a csomagot a kezében. Egy hajtűre emlékeztető csodaszépen díszített tőr van benne. Eldobja a csomagolást, és A lányra szegezi csillogó szemekkel és vigyorogva, miközben megszünteti a sóbálvány átkot a lányon.* - Finite Incantatem! ... Csak sétálgatsz, vagy vadászni jöttél? *A szavag élesek, de a szemei lelkesen csillognak. Örül, hogy Karen vette a lapot, és kész részt venni a közös gyakorlásban.* - Nézd csak Yan hogy ki jött közénk! *Most már lelkesen vigyorog, és a szemei is úgy csillognak, mint régen, még Karen megismerésekor, amikor még Seppel egyszer sem vesztek össze, és ez a háború is csak kósza ötlet lehetett az Úrnő fejében. Úgy áll, hogy Karen odamehessen Yanhoz, és közben pálcáját visszahelyezve a tokjába, nekiáll karddal a szájában, mint egy kalóz, a haját babrálni. Francia fonatban tekeri a haját a copfban, majd beletűzi a dísztőrt. Most így a kis csecsebecse valóban olyan, mintha csak egy szép ékszer, egy elegáns kiegészítő lenne.*

/Visszapattintás:
Mind fizikai, mind mágikus hatása van a varázslatnak, de persze mindkettő a mágikus szinttől függ. Egy kezdő nem fog tudni egy nálánál sokkalta erősebb mágustól származó támadást olyan könnyen visszaverni. A mágikus részénél a dolog annyit jelent, hogy az ellenfél varázstámadásait veri vissza.
Mágia semlegesítés:
Más néven mágia semlegesítése. Arra jó, hogy ha eltalált egy átok, vagy más maradandó varázslat minket vagy mást, megszűntethessük a hatását./

Vendég

* Egy sápadt, és elég nyúzotnak látszó lány sétál magányosan a patak mentén. A reggele nem volt túl szívderítő. Főleg, hogy arra ébredt, hogy a kezét a szája elé tartva kell kirohanjon a mosdóba és ott vissza jött a tegnap esti vacsora. Az esti kis kalandjuk Emilyvel igen csak gyomor forgató volt. Amint kezében a pálcával sétál, gondolatai vissza kalandoznak a halott női testhez. Ám ekkor ismét elkapja az erős hányinger, így inkább megrázza a fejét és mindent elkövet annak érdekében, hogy kiverje belőlle a szörnyű képet. Amint nézelődik észrevesz két ismerős arcot. Gaea és Yan. Egymás mellet állnak és a lánynak egy csomag van a kezében. Karen lassú léptekell oda sétál hozzájuk, de mielőtt még megszólíthaná őket, a fiú fel von maga köré egy pajzsot. Halvány mosoly jelenik meg arcán.*
- Szép!*Jegyzi meg emlet hangon, mivel még elég távol van tőlük.* És a reflexed is ilyen jó?* Kérdi egy sunyi félmosollyal miközben közelebb lépked.*
- Petrificus Totalus!* Kiáltja el magát váratlanul, pálcáját Yanra szegezve. Csak egy egyszerű, sóbálvány átok, melyet a fiú ha kicsit is ügyes, könnyű szerrel kivéd. Nem akarja megtámadni, de ha már ennyire bele melegedett a pajzsbűbájokba, használja is.
Pálcáját még minidg maga előtt tartja, készen arra, hogy védekezen, ha a fiú esetleg visszatámadna.*

//Petrificus Totalus - Sóbálvány-átok:
Az átok hatására a célpont megdermed, mozgásra képtelen lesz. Csak embereken és állatokon alkalmazható, de mágikus állatokon egyáltalán nem. (Kezdők esetében csak pár percig hat).//

Vendég

*Hallgatja a lányt, majd nagyon meglepődik, mikor az az álla alá nyúl. Először kis híján elrántja a fejét, de aztán kényszeríti magát, hogy ne mozduljon, s ezt is csak addig kell megtennie, amíg a lány ki nem mondja azt a bizonyos három szót. Akkor viszont elmosolyodik, szívből.*
-Még itt vagyunk egymásnak *mondja mosolyogva, szemében valamiféle határozottsággal és hálával. Ekkor érkezik Bátor. Yan némán figyeli a kis csomagot, amit hoz, de azért kíváncsian szemléli, mert érdekli, mi lehet az. Egyébként nem tesz semmi mást, csak egy helyben áll a lánnyal szemben. Tekintetében még mindig csillog egy kis hála. Majd gondol egyet, kicsatolja a köpenyét és felakasztja egy kiálló faágra. Kivételesen zavarja, bár ez a csoda is csak tízévente egyszer történik meg... Minden esetre néhány pajzsot akar gyakorolni. Megáll, szilárdan, egyenesen, majd komolyan koncentrálva kimondja a varázsigét, miközben keresztet rajzol maga elé.*
-Conterio Flamma! *Előtte szépen lassan megjelenik a tűzpajzs, ahogy az annak rendje és módja. És ugyanígy eltűnik, miután lejár az a pár perc, míg fent tudja tartani, így, kezdőként. De most nem hagyja ennyiben: megpróbálja újból. Gyakorolni akarja ezeket a varázslatokat, hogy ne legyen védtelen, ha arra kerül a sor.*

//Conterio Flamma - Tűzpajzs:
Pont akkora, mint a varázslat végrehajtója. Sehol sem lóg ki a pajzs mögül. Ott lebeg majd előttünk, s a pajzs igazából nagyon erős, ha valaki jól végzi el. A fenntartásához folyamatosan rá kell tartanunk a pálcánkat, amiből végig tűzcsóva jön ki és táplálja a pajzsot. Egy kezdő pár percig képes fenntartani.//

Vendég

*Yan teljesen telibe talál mondandója első felével, és a lány már mondaná is felé fordulna, hogy igen, ő és Sepp ezért döntöttek amellett, hogy nem szólnak bele a másik harcába, és hogy ezért viselkedett ő úgy, ahogy ugyebár, ... de Yan mozdulata megállítja és hamvába fullasztja Gaea mondandóját. Igen, neki nem maradna más, csak hogy megbosszulja a gyilkos szándékú tetted, de ez a lánynak ez nem lett volna elég. Ő esélyt sem akart adni arra másoknak, hogy ez megtörténhessen. De abban is igaza van a fiúnak, hogy ha akar tenni ellene, ha nem, ez akkor is megtörténik. A sebek fájni, égetni fognak. A bűntudat és az önvád ott lesz bennük életük végéig, hogy nem tettek meg mindent ami tőlük tellett. Még ha valóban meg is tettek mindent. Akkor is. Gaea megrázza a fejét. Úgy, mintha nem akarná elfogadni amit a fiú mondott, pedig annyira egyetért vele. És ez már amúgy is annyira zűrös helyezet. Annyira kezdene vele valamit, de a tehetetlenségen kívül nem érez semmit. Egyre jobban semmit. Megfordul teljesen, és szembe áll a fiúval. Annyira mondana valamit! Annyira tenne valamit! ... De mit is tehetne. Még pont hallja is a fiú utolsó mondatát, azt az elsuttogott pár szót. Aztán rájuk zuhan a csönd. A szél sistergeti susogtatja a leveleket a fejük fölött. A lány pedig kezében a tőrökkel most annyira tehetetlennek és gyengének érzi magát. Pedig úgy tenne. Igen, tenne. Leállítaná ezt az egész akár még a Sötét Úrnőnek is nekiugrana, ha ezzel véget vethet mindennek. ... Az egésznek.* - Yan nekem senkim sincs egy pártfogón kívül, aki biztos benne, hogy már csak évei vannak hátra. Nincs senki másom. ... *Yan olyat tesz, amit eddig soha nem mert. Tenyérre felfele a fiú álla alá nyúl, és felemeli a fejét, hogy láthassa a csukja alatt a lesütött szemeket, hogy belenézhessen.* - Csak ti itt. *Fejezi be ő is a mondandóját. Igen. Felkészültek a harcra. Bár a további veszteségekre nem tudnak felkészülni. ... majd előkerül az erőteljesen lihegő Bátor, és egy hosszúkás csomagocskát nyújt oda a lánynak.* - Köszönöm Bátor.

Vendég

*Némán hallgatja a lányt, majd lehajtja a fejét, és megrázza, persze ezt a lány nem láthatja, így szóban is válaszol.*
-Nem tudom, Gaea. Fogalmam sincs. De aki miatt... Aki... *Felsóhajt, majd ökölbe szorítja a kezét.* Az lenne az utolsó tette, ezt biztosan tudom. Ezt tenném a harc alatt. Utána pedig... Lehet, teljesen összetörnék. Nagyon, borzalmasan sokat veszítenék, és valószínűleg egész életemben szidnám magam, mert az én hibámból haltál meg. *Mielőtt a lány megszólalhatna, megemeli a kezét és kicsit hangosabban folytatja.*
-De mégis, valahol tudnám, hogy ellenkező esetben ugyan ezt tettem volna, és borzasztóan megtisztelve érezném magam, mert annyit értem neked, hogy képes voltál meghalni, hogy én élhessek. Ördögi kör. Így is úgy is, bármit teszünk, rosszul döntünk. Egy háborúban elkerülhetetlen a fájdalom, nem csak a fizikai, de a lelki is. Tudod, Gaea, rettegek tőle, hogy el fogok veszíteni valakit, aki fontos nekem, de egyszerűen nem tudok mit tenni ez ellen. Csak azt tudom, kevésbé félek a haláltól, minthogy ti - te, Liliya, Karen, vagy bárki, aki az iskola mellett harcol - meghaltok. Rajtatok kívül nekem nincs veszteni valóm *hajtja le a beszéd hévében felemelt fejét. Kissé szánalmasnak érzi, hogy tényleg csak ennyi, amit maga mögött hagy. Még halkan suttog, nem is biztos, hogy a lány meghallja, csak ha közelebb lép.*
-Nem is hiányoznék senki másnak... *Amíg ide nem jött, egyedül volt a világon, hisz a családjához sosem ragaszkodott túlzottan, és azok sem hozzá. A tanárai teljesen közömbösek voltak neki, szintén viszonzottan, barátai pedig nem voltak. És ezzel körül-belül ki is merült eddigi élete. Ilyenkor üresnek érzi az életét. Feleslegesnek. De most nem akarja ennél is inkább sajnáltatni magát, így igyekszik elkerülni Gaea pillantását, hisz a lánynak is van épp elég problémája. Hogy mennyire sikerül neki, az megint más kérdés...*

Vendég

*Yan nagyon szépen beletrafált a dolgokba, és igen ... innen nézve már érti Seppet is, aki folyton és mindenáron, görcsösen mentene minden embert aki a közelében bajba kerül. A Lovag Úr. A Hős Lovag! Ha kell, beleugrik a védtelen ember felé száguldó halálvarázslatba is! És nem számít neki, hogy vele mi lesz, csak a másik megmeneküljön! ... Pedig EZ az emberi viselkedés! Ez az, amit neki nem csak hogy el kellene fogadnia, de tennie is. És ettől még nem válik kegyetlen, és lelketlen, számító nőszeméllyé. Pont hogy ettől válna érzővé, ... és erőssé, ahogy Sepp is mondta. "Együtt erősek vagyunk!" ... Igen! ... Gaea elfordul a fiútól, és az eddig csendben figyelő Bátort elküldi maga mellől egyetlen kézmozdulattal. Bátor pedig valahova úgy elrohan, hogy szinte csak a kondenzcsíkot látni utána. De nem mehetett messzire, mert nemsokára visszatér egy csomaggal. A gazdája ugyanis elküldte a Fehér toronyba az ékszerész dobozáért. Addig pedig a lány a patak felé fordulva, halkan kezd el beszélni.* - Yan, ... Hasonló helyzetben, ha én tenném ezt, ... ha én ugranék be egy varázslat elé, mert te már képtelen vagy védekezni, ... én pedig időmből nem vagyok rá képes, ... akkor te mit tennél? Mit tennél, ha úgy sérülnék meg, *És szándékosan nem mondta ki hogy meghalna.* ... ha látnád, hogy nekem sem volt időm védekezni, ... te pedig nem csak hogy harcolhatsz tovább, de kell is tenned, miközben én ... *Nem bírja befejezni a mondandóját. Reménykedik benne, hogy Yan érti amit mondani akart. Nézi a lány a csillogó patakvizet, és nem tud többet mondani. Nem megy.*

Vendég

*Kissé megemeli a szemöldökét, mikor a lány kiakad, aztán, miközben a magyarázatot hallgatja, kezdi megérteni, mire gondol. A tekintetét természetesen nem fordítja el. Azonban mikor befejezi, a fiú megvonja a vállát.*
-Én pedig azt nem tudnám megbocsátani magamnak, ha látom, hogy tudtam volna segíteni, mégsem tettem meg. Ha meghalsz, én pedig a közvetlen közeledben vagyok, és tudok segíteni. Senki sem lehet olyan jó, hogy akár öt támadással szemben is meg tudja védeni magát, ha akarja. Bízom benned, a képességeidben, de nem ismerek túl sok olyan diákot, aki ezt könnyedén meg tudná tenni. Ez van *vonja meg ismét a vállát. Ő egészen biztosan nem fogja hagyni, hogy a lányt megöljék, amikor ő is ott van, akárki akármit mond. Nem bírná ép ésszel elviselni a tudatot, hogy meg tudta volna menteni, mégsem tette. Mikor Gaea az erejéről beszél, csak megcsóválja a fejét, majd feszélyezve veszi észre a könnycseppeket. Egy pillanatig eltűnődik, mit tegyen, majd óvatosan végigsimít a lány hátán.*
-Nem fogom megkérdezni, de ha még életben leszek, számíthatsz rám: melletted leszek, mint baráti támasz. Akkor is, ha senki más nem marad *mondja, szemében pedig határozott csillanás vehető észre. Nem kimondottan tud vigasztalni, elég gyenge ebben a szerepben, de azért igyekszik, s reméli, nem ront még inkább a helyzeten. Valahol azért jó érzés neki a dolog, mert... Egészen tegnapig úgy érezte, a lány nem bízik benne annyira, hogy kimutassa az érzelmeit, úgy hitte, nem méltó a bizalmára. Nem segíthetett, mert nem látott fájdalmat vagy kétségeket, pedig nyilván akkor is voltak. Nem tudja, milyen történés miatt, de azt tudja, hogy most sokkal közelebb érzi a lányt magához, mint amikor még egy hideg, de magabiztos és félelem nélküli lány volt mellette.*
-Bármikor segítek *mormogja még.*

Vendég

*Ahogy a fiú a közelharcban ecsetelgeti, hogy lesz aki megvédje, na hagyján, hogy magát említi. Még azt is elnézi, hogy a többi barátját bele veszi. De hogy Sepp, ...!* - Sepp jobban teszi a saját épsége érdekében, ha nem avatkozik az én harcaimba! *Hangja kemény, és kissé talán haragos. Majd kissé enyhültebbe magyarázza meg Yannak, hogy mire is értette. De haragszik magára, hogy elárulta a gyengéjét.* - Yan nézd! *Lép a fiú elé, és próbál a szemeibe nézni. Ha megy meg, ha nem, ... akkor a szemeinek vélt helyre.* - Sepp megtanulta, hogy nem legyen útban, ha az életemet védve harcolok. És megtanult megbízni benne, hogy vigyázok a bőrömre, ha akarok. De jó lenne, ha Te, ... Ti is inkább a magtok védelmével törődnétek. Mert ha valamelyikőtök is akkor sérül meg, amikor engem próbál védeni, ... *Elkomorodik, szeméből a harag lángja pillanatok alatt elhamvad. Elhalkul a hangja.* ... én nem tudom hogy hogyan bocsájthatnám meg azt magamnak. ... Az örökké való meg majd rám talál, ha eljött az ideje. És akkor is megtalál, ha ti védetek. De olyankor veszélyes a közelében tartózkodni. *Utalva a kaszásra, és annak haragjára, ha hátráltatják a Halál munkáját.* - Ami pedig a varázslás és a fegyverek viszonyát érinti, *Mutat a fákban álló pengékre, amiket el is kezd így visszahívni, hogy egy helyen legyenek a kezében.* ... Szóval én nem hinném, hogy ennél több telik tőlem. A pálcámmal jó vagyok, a fókuszokat is jól használom, de együtt még csak ez megy, és csak ennyire. *És hogy erős lenne?* ... majd akkor kérdezd meg hogy mennyire vagyok erős boszorkány, ha a barátaim ott hevernek vérbe fagyva a lábaim előtt, mert nem tudtam megakadályozni a halálukat! *Könny csillan a szemében. Próbálja lenyelni őket, pislogni párat, hogy ki ne csorduljanak. De már a gondolat is úgy fáj, hogy nem tud vele mit kezdeni. Gyorsan letörli az alkarjával az arcára rohanó szökdösni igyekvő könnycseppeket.* - Nem vagyok erős. Talán soha nem is leszek eléggé.

Vendég

*Mikor a lány azt mondja, örül, hogy megbízik benne, megvonja a vállát. A tegnapi eset ott az erkélyen meggyőzte, hogy a lány tudja, mit csinál. A javaslatra biccent.*
-Sok gyakorlás kell, hogy a varázslat elérje azt a szintet, de ezen túl is értem, mire gondolsz. Azonban ne feledd, az öröklét felé vezető út kisebb időszakaszokból és sok-sok esélytelen próbálkozásból áll *egészíti ki a lány tanácsát. Hisz az örökkévalóság nem csak egy kis lépés, hanem sok-sok, és a lehető legnagyobb fajtából. Sokat kell próbálkozni, míg az ember valami olyant alkot, ami tényleg az örökkévalóságé lesz. Hallgatja a lányt, ahogyan az a képességeiről beszél, majd az egyik fába állított tőr felé biccent.*
-Mindegy, hogy egy ilyenre mágiával segítesz rá, sőt...! Elvileg mágusiskolában vagyunk, nem? *kérdi felvont szemöldökkel. A közelharcra pedig megvonja a vállát.*
-Igyekezz az előtt legyőzni az ellenfeled, mielőtt olyan közel kerülhet hozzád. Ha pedig nem sikerül, még mindig ott vagyok én, vagy ott van a szerelmed, vagy a többi barátod: szerintem az ő nevükben is mondhatom, hogy aki megpróbál megölni, az nem éli túl a próbálkozást *mondja. Komolyan gondolta, hogy Gaea nyugodtan rábízhatja a háta védelmét: ha szükség van rá, hajlandó az életével védeni őt is, meg Liliyát is. Amikor a lány az illúziómágiákról, és társairól beszél, megvonja a vállát.*
-Amíg kellően alkalmazod őket, és össze tudod zavarni vele az ellenfelet, addig tökéletes harcmodor. Mert gondold át logikusan! Például van valami ilyen mérgezett fegyveres varászlat, ami, ha sebzést ejt, az ellenfél azt hiszi, mérgezett volt a penge. És, míg ő azzal van elfoglalva, könnyedén landolhat egy másik penge veszélyesebb helyen is... *hagyja befejezetlenül a mondatot, ő speciel a szívre gondolt, de ezt azért így nem mondja ki.*
-Én csak a kardokhoz értek, azokhoz sem mesteri szinten, de mágiával összekötve kevés tudás is tökéletesen használható *vonja meg a vállát. Számára teljesen természetes a mágia alkalmazása a harcban, hiszen varázslócsaládban nőtt fel, varázsló magántanárokkal, akik tanították különféle harcstílusokra. Éppen ezért látja így a helyzetet. Nem érti, a lány miért problémázik rajta, hogy a tőrökön célzóvarázs volt, hiszen neki természetes, hogy így pontosabb dobásokat lehet elérni: miért ne használná?*
-Szerintem egyáltalán nem vagy gyenge. csak még edzened kell, ki kell fejlesztened a mágiád és a fegyvereid összehangolását. Bár, ez már elég jól megy *pillant megint a fába fúródott tőrre.*

Vendég

*Ahogy a penge az útjára indul, csak figyeli annak útját. Ha most a célpont a fiú bármely szerve-testrésze lenne, egy pillanatra belenyilalna a rémület, ugyanis Yan nem csak hogy nem védekezik, de még a szemét is lehunyja. ~Ejha!~ Szívet melengető, ahogy a fiú bízik Gaeában, és ennek nagyon örül. legszívesebben megköszönné neki, de inkább majd meghálálja, ha alkalom adódik rá. Párpedig adódik még alkalom. Abban biztos lehet a lány. Yan odahozza a tőrt a lánynak, és mosolyát, csillogó-kedves szemeit figyeli. "Szép dobás." mondja, de hogy nem lenne az ellenfele? Na igen. Így is úgy tűnik, van neki ebből elég. Yan pedig barátnak rendkívül jó választás volt. És amikor ott az erkélyen lebeszélte a csatlakozásról a fiút, nem hitte volna, hogy egyszer ennyire közel, ... testvérien közel tudhatja magához majd a fiú lelkét. És a csukjába bújtatott sziklalélek most mosolyogva, benne száz százalékig megbízva közeledik felé. Pedig ha tudná...!* - "Nem kellenek ellenfelek, ha ilyen barátaim vannak!" *Idézi a közmondást csalódott hangon, miközben átveszi a pengét Yantól, utalva a tegnap vele történtekre.* - De azért örülök, hogy ennyire megbízol bennem. *Majd elfordul, és egy újabb dobással beküldi egy másik mellé. Precízen mellé. Aztán a fiú felé fordulva lesi, hogy mit tesz, mit növeszt ki a földből. A tulipán szép, de hamar elhervad. Sejti jól, hogy miért.* - Ne az elmúlást és az időlegességet formált! *Bök a kezével a másis hervadó virág felé.* - Sose legyen kevesebb terved mint az öröklét! *Jó javaslat, de miért pont egy olyan szájából hangzik el, aki tegnap hálásan tartotta a nyakát egy penge elé...?* -Druida? Az jó! Egyébként ne hidd, hogy olyan jó vagyok. A pengéken célzás-fókusz volt minden esetben. Csak a megadott irány felé kellett erőteljesen dobjam. És csak nemrégóta gyakorlom. Más fegyverem pedig nincs. Még a közelharchoz sem értek.*Szidja le magát gunyoros hangon, emlékezve a tegnap történtekre, hiszen Chris is azért tudott ugrásból közel kerülni hozzá, és azért is nem védekezett mások részről, mert közelharcban esélye sincsen.* - Pszihonikus mágia, Illúziúmágia, átváltozástan, ilyenek. Minden, ami a manipuláláson alapszik. A nagyja pusztán átverés. A kevesebbik fele a valódi varázslat. Én ennyire gyenge vagyok. *Mondja lemondóan, fejet lehajtva, és a végképp tönkrement virág mellé rúgva a földbe, avarba.*

Vendég

*Figyeli, ahogyan Gaea dobálja a tőröket, és feltűnik neki, hogy mindig ugyanott találja el a fákat, s ebből azt a következtetést vonja le, hogy bizony, nem éppen kezdő a lány. Aztán, mikor elindul felé az egyik penge, egy pillanatra elugorna, de aztán mégsem teszi. Gaea jól céloz, ezt látta. Egészen biztos, hogy felismeri, így ez sem gond. Bántani pedig biztosan nem bántaná, így lehunyt szemmel hallgatja, ahogyan a tőr elsuhan mellette, és a válla felett a fába fúródik. Egy gyors mozdulattal kihúzza belőle, majd odalép a lányhoz, és, a hegyét maga felé fordítva odanyújtja neki, míg halvány mosollyal így szól:
-Szép dobás. Nem lennék az ellenfeled *ismeri el, majd lehúzza a csuklyáját, így felfedve egész arcát, és persze lágyan a vállára omló haját. A halvány mosoly most sem tűnik el az arcáról.*
-Én inkább a mágiát szoktam használni, a természettel összekötve. Valahogy így *mosolyog, majd leguggol, és komoly koncentrációval egy kört rajzol a földre a pálcájával, és a varázsige kimondása közben pöccent vele.*
-Pario Herbis! *A földből egy kis tulipán bújik elő. Fehér, amit Yan a kúriájukhoz közeli erdőben nagyon sokat látott. Felmosolyog a lányra.*
-Elkezdtem gyakorolni a természetmágiákkal, és mit ne mondjak, érdekesek *mondja, majd figyeli a kis növényt, ami pár perc múlva elenyészik, visszatér a földbe. A fiú felsóhajt, majd feláll.*
-Ha békeidő lenne, most az lenne a legnagyobb problémám, hogy csak ennyi ideig marad meg... Azért mással is próbálkoztam, méghozzá az elemi harci mágiával, ami elég hasznos. Egyik kedvencem például a jégnyíl: egész jól lelassítja a lidérceket. Eddig még nem volt velük komolyabb problémám. Nem tudom, te milyen mágiaághoz állsz a legközelebb... *pillant kérdően a lányra. Azt már észrevette, hogy a tényleges, fegyverekkel való harc nagyon jól megy neki, de kíváncsi, hogy mi van még, ami kedvelt harcieszköz a szemében. Ő maga eddig természetmágiákon és az elemeken kívül sok mindent nem használt, ugyanis a természet nagyon közel áll hozzá, így leginkább ezen a vonalon mozog. Lehet, druida lesz belőle, bár még nem teljesen biztos benne, és most egyébként sem ez a legnagyobb gondja...*

//Pario Herbis - Növényteremtés
Ebből már sejthető, mire jó Smile

//

Vendég

*Gaea már a harmadik körnél tart, mire észreveszi Yant az egyik fánál. Csak szeme sarkából figyel oda. Szándékosan nem árulja el a fiúnak, hogy észrevette, pedig eléggé feltűnő látvány. De ha ránézne, akkor a szeme villanása tudatná Yannal, hogy amit tenni készül, az szándékos volt. ... Bár, ... egy olyan dolgot félreérteni nem könnyű. Dobás közben elkezdi alkalmazni a célzó varázslatot. A már lassan tökélyre fejlesztett módon érinti szinte teljesen láthatatlanul a fókusz karperechez a tőröket dobás előtt. De most már a dobásnál gyorsít a tempón, és hirtelen hátrafordulásból is dob. Mindig ugyan azt a célpontot szemelve a ki a fákon, amibe már beleállt a penge az előző körben, így látható és megadható a cél. Három pengét dobot már így el. Arca kipirosodik, szemébe a harc tüze költözik, talán némi vörös köd is, de nem engedi, hogy az uralkodjon őrajta, hanem fordítva. Négy tőr... Szája alig láthatóan mozog, mintha csak magában morogna, miközben lendülnek a pengék. De mindeközben ott a varázsszó, amit elsuttog.* - Ferrum Iactum. * És mire a végére ér, a karkötőtől már messze jár a tőr, megkapta a kijelölt célpontot, és egy újabb forgással dob. ... Öt. ... Aztán egy újabb villanásnyi mozdulat felfele az utolsó tőrrel, a fókusz megcsillan a kezén és egy napfényszerű villanással a fiú felé küldi a tőrt a lány. ... A célpont viszont nem a fiú szíve. De még csak nem is a combja vagy karja. Yan ball válla fölé célzott. Esze ágában sincs a fiúnak sérülést okozni. Csak jelezni szeretné neki, hogy látja, és hogy bizony ha ő most egy kegyenc lenne, pórul is járhatott volna. De még szerencse, hogy nehezen tudná a fiút összekeverni velük, hiába az arcába húzott csukja, ez bizony Yan!*

/ Leírás: Ha a mágia használó eldobja a fegyvert, az mindenképpen célba talál. Tulajdonképpen nyomkövetőssé válik, és követi a célpontot, amíg el nem éri. /

Vendég

*Amikor Gaea a fürdőbe surrant ki, akkor még nem volt gond, de mikor kiment, arra már felébredt. Miután nyújtózkodott egyet, ő is lefürdik, majd szokásos öltözetét kapja magára, meg persze gyorsan kifésüli a haját. Miután köpenye csatját óvatosan összekapcsolta, az arcába húzza a csuklyát. Éppen úgy van rajta, hogy nem lehet látni a szemeit, csak az ajkát, és, ha az ember megerőlteti magát, még észreveheti azt a már szinte egyáltalán nem látszó karcolást is, ami az álláig húzódik le. Kimért, egyenletes léptekkel indul útnak, feje leszegve. Persze nem véletlenül. Gaeát követi, mert kíváncsi rá, hogy hova készül a lány. Mikor meglátja, hogy gyakorol, biztos távolságban nekidől az egyik fának, de azért a pálcáját előveszi, hogy ha véletlenül feléje repülne egy tőr, azonnal meg tudjon idézni egy fizikai pajzsot. Megszólalni nem szólal meg, nem akarja zavarni a lányt, csak némán figyeli a tőök röppályáját.*

Vendég

*Korán ébredt ma a fehér Toronyban. Nem akarta felébreszteni a közelében helyet talált Yant, így halkan kisurrant a fürdőbe. Felfrissítette magát, és átöltözött. A tegnapi sálakat újra a nyakába kötötte, bár abban aludt el, csak fürdésnél vette le a nyakából. Valahol lelke mélyén büszkén viselte a tegnap kapott sebet. Bár valahol ő maga okozta azzal, hogy megmozdította a fejét, és a nyakát tartotta a pengének, de más úgysem tehetett volna, hiába ordított bele a fiú az arcába, hogy legalább védekezhetett volna. És ha megteszi? Akkor átvágja a fiú Gaea torkát. Hiszen azt várta, hogy a lány próbáljon meg legalább védekezni, hogy legyen oka miért meghúzni a katanát a nyakán. De inkább ez a sérülés, és a hit a másik fejében hogy ő valóban halni akar, és a látvány csapolás a véréből, minthogy valóban ott halljon a fogadóban. Sepp vele van. Igen, ez még este is vízhangzott a fejében. A fiú jól fogalmazott, csak kérdés, hogy mennyit tudott valójában. Ugyanis előtte egy pár nappal jötek újra össze, és azt megelőzte közel két hét küzdelemmel vegyes mosolyszünet. Tehát a katanás srác vagy nem napra kész, de ennyire, vagy nagyon is tisztában van vele, hogy Gaea mit tesz. Nem tudja eldönteni, melyik a veszélyesebb rá nézve. Csorog róla a víz ahogy kijön a zuhany alól, majd a kicsempészett tatyójából előkap egy enyhén gyűrödt vörös-fekete sréhen csíkos nyári ruhát. A fazonja ennek is ugyan olyan, mint amilyeneket az utóbbi napokba hordott. Egyenes szabású, térdig érő, széles vállpántú és ujjatlan. Elegáns, de nem kirívó. Bevillan neki az Oyával küldött levél tartalma, és nagyot szusszan. Várnak még rá csaták. belebújik a ruhába, hajat copfol fekete gumival, és a fekete szalagot is beleköti egy csomóra, had lengedezzen mint valami fekete koporsós jelzés az ellenség felé. ~Én nem adom meg magam!~ Majd halkan visszasurran a szobájába, és Bátort suttogva kicsalja onnan, hogy Yan fel ne ébredjen. Irányt vesz egy nyugodt hely felé, ahol gyakorolhatja a célba dobálást az új tőrjeivel. Eddig nem volt rá alkalma. Csak a patakig jut, de ott előveszi a hat tőrt, és kiszemelt célpontokra felváltva dobálódik. Gugol, fordul, pördül, dob. Több fában is megáll a szív. Majd visszahívja a pengéket, kicsit odébb lép, és kezdi a dobálózást előről, képzeletbeli ellenfelei ellen.*

Téma: Re: Fürge patak Szer. Jún. 30, 2010 1:41 pm

- Köszönöm. *Mosolyodik el, aztán Phionella saruit nézi, amit a kezében gyűröget. Úgy fél percig. Azután megszólal.*
- A Tied pedig különleges. *Próbálkozik ő is valami bók-féleséggel. Aztán majd kiderül, hogy sikerült-e a dolog. A kérdésre viszont hirtelen nem tudja, mit válaszoljon. Aztán mégiscsak kinyögi a legegyszerűbb magyarázatot. Ami talán a legkézenfekvőbb és legőszintébb is.*
- Csak... gondolkodni jöttem. Tudod, néha szüksége van az embernek a merengésre, amikor egyedül lehet, és megfeledkezhet mindenről. Habár... abból kifolyólag, hogy megfeledkeztem mindenről, nem is gondolkodni jöttem. Jajj, igazából nem is tudom, hogy miért vagyok itt tök egyedül! *Kiált fel segélykérően.*
- Vagyis nem is vagyok egyedül. Most már ketten vagyunk... Ketten vagyunk egyedül. *Egy pillanatra zavartan lesüti a szemeit.*
- Ne haragudj rám, össze-vissza beszélek... *Mondja halkan, de azután mégis visszakérdez.*
- És Te hogyhogy... vízben gázolsz? *Utal itt a lány vizes lábaira.*

//Fagy//

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Téma: Re: Fürge patak Szer. Jún. 30, 2010 1:33 pm

*Okos dolog volt szépen halkan megszólítani Emilyt, mert úgy tűnik, így is kellően megijesztette. A lányon végigfutó enyhe remegést még érti Phionella, de a dülöngélést már nem annyira.* ~Gerincproblémák?~ *Találgat. De aztán Emily látszólag rendbe jön, úgyhogy szóban inkább nem feszegeti a témát.*
-Emily.. szép név. *Kezdi egy közhellyel a beszélgetést. Elég furcsa, hogy így le kell néznie társára, úgyhogy óvatosan leguggol, úgy egy méterre Emilytől. Válláról leveszi a sarut, és csak úgy megszokásból elkezdi gyűrögetni kezében a bőrpántokat.*
-És.. hogyhogy csak itt üldögélsz egyedül? *Próbál valami értelmeset kérdezni. *

Téma: Re: Fürge patak Szer. Jún. 30, 2010 1:25 pm

*Teljesen megfeledkezik mindenről. Gondolatai már nem Vilen körül forognak... ami azt illeti, meg sem tudná mondani, mi körül. Csak... csak ül, lehunyt szemekkel, lábszárán összefont kezekkel, és... tulajdonképpen lebeg. Mintha a semmi közepén volna, egy kellemes-meleg burokban, és nem létezne a világ, nem léteznének gondok és problémák, és nem létezne a srác sem, aki miatt most Emilynek szüksége van erre az állapotra.
Ebből a lebegésből szakítja ki egy hang. Kicsit kirázza a hideg, és elkezd finoman ide.oda dőlni. Közben meg nyöszörög. Érdekes látvány lehet.* ~Nem, nem, nem, nem lehet igaz...!~ *Mégiscsak felemeli a fejét, és kedvesen a - még - ismeretlen lányra mosolyog.*
- Hello! Emily Kyra Beawer vagyok. De inkább csak Em. *Hangja és arckifejezése olyan, mintha nem történt volna semmi; de tekintete elárulja, koránt sincsenek rendben a dolgok...*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Téma: Re: Fürge patak Szer. Jún. 30, 2010 1:17 pm

*Felszabadultan sétálgat a Fürge-patak medrének szélén, ahol még csak 20-30 cm-es a patak. Egy kicsivel a térde alá érő khakiszínű szoknyája néha súrolja a vizet, de a lányt különösebben nem zavarja, megszokta már a természet közelségét. A hideg vizet ennyi séta után már kellemes hőmérsékletűnek érzi. Talpát alulról masszírozzák a kövek, egyszóval kifejezetten jól érzi magát. Hosszú haját kicsit lobogtatja az enyhe szél.
Szinte semmire sem gondol, teljesen átadja magát a természetnek. Egyszerre azonban, ahogy a partot figyeli, egy lányt pillant meg, aki ott ül kint, összegömbölyödve, mintha elgondolkozva.* ~Kimegyek..~ *Azzal néhány lépéssel ott is terem Emily mellett. Bár saruja ott lóg a vállán, nem veszi még fel, hátha visszamegy a patakba..*
-Szia. *Szólítja meg halkan Emilyt. Nem szeretné megijeszteni, márpedig ha hangosan köszönne, valószínűleg a frászt hozná rá.*
-Phionella Amberessus vagyok. *Mutatkozik be, ha felnéz Emily.*

Téma: Re: Fürge patak Szer. Jún. 30, 2010 1:07 pm

*Emily nem túl vidám gondolataiba merülve lépdel lassan a Kastélyból a patak felé. Ez a hely valahogy mindig megnyugtatja... És most talán éppen erre van szüksége. Reggel óta kicsit rendbe szedte magát. Hosszú, szőke haját összefogta, világoskék farmert és piros felsőt vett fel; lábain kedvenc fekete tornacipője pompázik. Nyakában ott lóg a Vilentől kapott nyaklánc... amit talán most nem kellett volna felvennie. Nem azért, mert nem szereti a fiút, csak túlságosan hiányzik neki. Hát még így! Kellemetlen helyzet. Azért remélhetőleg minél hamarabb választ kap a levélre.
Lassan viszont leér a patak partjára. Nemes egyszerűséggel leveti magát, állát a térdeire támasztja, lehunyja a szemét, és csak hallgatja a patak csobogásának megnyugtató hangját. És így most... jó.*

_________________

Emily első blikkre tipikus plázacicának tűnhet: szőke haj, kifestett szemek, rosszabb napokon műköröm és magassarkú. Pedig korántsem az a nyávogós típus, ezt két mondat után meg lehet róla állapítani. Kedves, segítőkész, nem túl gyanakvó, és többször esik bele ugyanabba a hibába, de összességében szeretetreméltó egyéniség. Ügyes trükkmester, telekinetista és hangmágus, szóval jobb, ha nem törsz borsot az orra alá... Az utóbbi egy év elég húzos volt számára, sokáig volt depressziós, nemtörődöm és szomorú, de mostanában mintha ismét a régi lenne...

Napsugár, ha vidáman ébred beköszön az ablakon...

Téma: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 24, 2010 8:33 pm

*Sur egy pillanatra sem veszi le a szemét a lányról, látja hogy a kételyt elültette benne.. *
~mindenkiből ki akar törni.. csak találni kel egy utat.. * mondhatnánk hogy jót is tehet az emberekkel, de Sur-t inkább önös kíváncsiság vezérli.. a lélek a titkok.. mind kell neki. Aa végső célját csakis ő tudja.. jelen pillanatban még ő maga sem, csupán érdekli, a módszer, és hogy mit érhet el vele. Látja a lány arcán hogy küszködik magával.. alig ismerik egymást pár perce, és lám... Kettős gondolat ébred az ifjú Suresh-ben, egyrészt kíváncsi.. nagyobbrészt, a másik része viszont mintha szánalmat ébresztene benne és ez furcsa. Ekaterina kiszabadítja a karját ám még nem megy el..Sur csak hallgat amikor a lány belekezd a megfogalmazásba,s mikor felsóhajt Ekaterina, Sur továbbra is csak hallgat.Majd a következő megjegyzés, jól tudja a szemüveges lány csak önmagának célozva mondja, te sem vagy más mint a többiek., de Sur erre csak bólint egyet.*
-Jól látod.. *Szemei nem beszélnek arca rezzenéstelen. Majd a Lány folytatja*
~hidd csak azt hogy te diktálsz.. de tanuld meg mindig ketten játszák. *Nem mond semmit bólint, s hagyja eltűnni a szürkületben Ekaterinát, tudja úgy is találkoznak még. Az órájára pillant.. fél tíz.. eszébe villan Ari mondta 22 óra után kijárási tilalom, így visszatér a vendégszobába.*

Téma: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 24, 2010 8:09 pm

*~Nem menekülhetsz el mindig…~ visszhangzik a fejében a mondat. Befúrja magát a gondolataiba, és nem hagyja nyugodni.
~De! Elmenekülhetek. Akkor is elmenekültem…~ De nem viszi végig a gondolatmenetet. Tudja, hogy az arca árulkodhat. Most nincs abban az állapotban, hogy palástolja minden érzését és gondolatát, akármennyire is a vérében van. Nem gondol inkább a múltra.
Nem teszi, mert attól fél, hogy ha megteszi, Sur arcába kiabálja az egészet, a nyakába zúdít mindent, ami vele történt, csak hogy a fiú érezze magát rosszul… De akkor többet fog tudni, mint kéne, és akár… De ennek a gondolatnak sem megy el a végéig. Töredékek villannak át az agyán, de semmi nem áll össze.
Amikor enyhül a szorítás a karján, kiszabadítja magát, de nem megy el. Felnéz a fiú arcába, majd egy kissé vádló, értetlen kifejezéssel az arcán ezt mondja.*
- Tényleg kíváncsi vagy? Valakit, aki többet akar tudni, mint kéne. Valakit, aki veszélyt jelent… *Halk sóhaj hagyja el az ajkait, majd ránt egyet a vállán.* Nem vagy más, mint a többiek…
*Furcsa kézmozdulatot tesz, mintha el akarna hessegetni valamit, majd amikor újra megszólal, hangja épp oly érzelemmentes és hűvös, mint először.*
- De ha bárki kérdezi, ez az egész nem történt meg… Én most elmegyek, és örülnék, ha békén hagynál… Bár azt hiszem, ez csak egy hiú ábránd… Nem akarom, hogy bárki tudjon erről… És ha többet akarsz tudni… *itt egy pillanatnyi szünetet tart, majd kimondja a személyeskedő becenevet.* Sur… Akkor ezt tiszteletben tartod… Itt most én diktálom a szabályokat…
*Ezek után sarkon fordul, és elsiet a már erősen sötétedésnek indult erdőben vissza, a kúria felé…*

Téma: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 24, 2010 7:49 pm

*nem engedi el amikor Ekaterina kéri.. most még nem.. hangja nyugodt, de határozott *
-Nem.*s a szemüveg mögött Bármnnyire próbálja palástolni a lány, Sur némi kétségbeesést, vél felfedezni a düh mellett.* ~helyes.. csak így tovább *A fiú vérszemet kapott hisz így vagy úgy de eléri a kellő hatást.. a lányt kibillentette a hűvös közönyéből, s ha tetszik, ha nem Ekaterinának ezt ha nem is most de még folytatni is fogja.. érdekesnek tartja s innentől fogva vadászik rá. Nem szól egy szót sem, csendben vár.. s a lány bár ingerült Sur teljesen higgadtnak látszik.*
-Nem menekülhetsz el mindig. *mondja halkan szenvtelenül tudja jól bár nem ismeri a lányt, mégis olyan ismerős valami belőle.Talán a képessége, Vagy csupán más okozza.*
-Mindannyian furcsák vagyunk. Mit látsz ha rám nézel? *Kérdi a lányt, s lehet furcsának tűnik a kérdés a helyzetben Sur pontosan tudja mit tesz. A kar fogásán lazít, s ha akar a lány könnyedén szabadulhat.*

Téma: Re: Fürge patak Csüt. Jún. 24, 2010 7:31 pm

*Már azt hiszi sikerül, hogy végre megszabadul a vészhelyzetből, amiből menekülni próbált. De nem. A fiú elkapja a karját. Őt viszi tovább a lendülete, amit a helyben maradt karja forgási energiává alakít, és így igen nagy lendülettel kanyarodik vissza a fiú felé. Nehezen is fékez le. Számára kellemetlen közelségbe kerül a fiúhoz. Lesüti a szemét, és ezt sziszegi.*
- Azonnal eressz el…
*Persze a dolgok nem ilyen egyszerűek. Éppen az ellenkezőjét sikerült elérnie annak amit akart. Még jobban felkeltette Sur érdeklődését. Persze ő ettől még kevésbé szeretne beszélni.*
- Ne is érdekeljen! Eressz! *Sziszegi kicsit hangosabban, és megpróbálja kirántani a kezét. De sajnos ha egyszer megfogják, akkor már ő sem olyan nagy lány.. Továbbra is kerüli a fiú tekintetét, és próbál elhúzódni tőle. Kiszolgáltatott helyzete végletekig feldühíti.*
- Furcsa… Remek… Végül is állatkertben még sosem mutogattak… *Jegyzi meg továbbra is ingerülten, és hárítólag megrázza a fejét. Hogy ezzel azt akarja mondani, hogy nem sértette meg, vagy azt, hogy nem számít, esetleg azt, hogy nem akar róla beszélni, azt Sur sem tudhatja pontosan.*

» Fürge patak
» Patak

Fürge patak

Fürge patak

Similar topics

Similar topics