*Sur egy pillanatra sem veszi le a szemét a lányról, látja hogy a kételyt elültette benne.. *
~mindenkiből ki akar törni.. csak találni kel egy utat.. * mondhatnánk hogy jót is tehet az emberekkel, de Sur-t inkább önös kíváncsiság vezérli.. a lélek a titkok.. mind kell neki. Aa végső célját csakis ő tudja.. jelen pillanatban még ő maga sem, csupán érdekli, a módszer, és hogy mit érhet el vele. Látja a lány arcán hogy küszködik magával.. alig ismerik egymást pár perce, és lám... Kettős gondolat ébred az ifjú Suresh-ben, egyrészt kíváncsi.. nagyobbrészt, a másik része viszont mintha szánalmat ébresztene benne és ez furcsa. Ekaterina kiszabadítja a karját ám még nem megy el..Sur csak hallgat amikor a lány belekezd a megfogalmazásba,s mikor felsóhajt Ekaterina, Sur továbbra is csak hallgat.Majd a következő megjegyzés, jól tudja a szemüveges lány csak önmagának célozva mondja, te sem vagy más mint a többiek., de Sur erre csak bólint egyet.*
-Jól látod.. *Szemei nem beszélnek arca rezzenéstelen. Majd a Lány folytatja*
~hidd csak azt hogy te diktálsz.. de tanuld meg mindig ketten játszák. *Nem mond semmit bólint, s hagyja eltűnni a szürkületben Ekaterinát, tudja úgy is találkoznak még. Az órájára pillant.. fél tíz.. eszébe villan Ari mondta 22 óra után kijárási tilalom, így visszatér a vendégszobába.*

*~Nem menekülhetsz el mindig…~ visszhangzik a fejében a mondat. Befúrja magát a gondolataiba, és nem hagyja nyugodni.
~De! Elmenekülhetek. Akkor is elmenekültem…~ De nem viszi végig a gondolatmenetet. Tudja, hogy az arca árulkodhat. Most nincs abban az állapotban, hogy palástolja minden érzését és gondolatát, akármennyire is a vérében van. Nem gondol inkább a múltra.
Nem teszi, mert attól fél, hogy ha megteszi, Sur arcába kiabálja az egészet, a nyakába zúdít mindent, ami vele történt, csak hogy a fiú érezze magát rosszul… De akkor többet fog tudni, mint kéne, és akár… De ennek a gondolatnak sem megy el a végéig. Töredékek villannak át az agyán, de semmi nem áll össze.
Amikor enyhül a szorítás a karján, kiszabadítja magát, de nem megy el. Felnéz a fiú arcába, majd egy kissé vádló, értetlen kifejezéssel az arcán ezt mondja.*
- Tényleg kíváncsi vagy? Valakit, aki többet akar tudni, mint kéne. Valakit, aki veszélyt jelent… *Halk sóhaj hagyja el az ajkait, majd ránt egyet a vállán.* Nem vagy más, mint a többiek…
*Furcsa kézmozdulatot tesz, mintha el akarna hessegetni valamit, majd amikor újra megszólal, hangja épp oly érzelemmentes és hűvös, mint először.*
- De ha bárki kérdezi, ez az egész nem történt meg… Én most elmegyek, és örülnék, ha békén hagynál… Bár azt hiszem, ez csak egy hiú ábránd… Nem akarom, hogy bárki tudjon erről… És ha többet akarsz tudni… *itt egy pillanatnyi szünetet tart, majd kimondja a személyeskedő becenevet.* Sur… Akkor ezt tiszteletben tartod… Itt most én diktálom a szabályokat…
*Ezek után sarkon fordul, és elsiet a már erősen sötétedésnek indult erdőben vissza, a kúria felé…*

*nem engedi el amikor Ekaterina kéri.. most még nem.. hangja nyugodt, de határozott *
-Nem.*s a szemüveg mögött Bármnnyire próbálja palástolni a lány, Sur némi kétségbeesést, vél felfedezni a düh mellett.* ~helyes.. csak így tovább *A fiú vérszemet kapott hisz így vagy úgy de eléri a kellő hatást.. a lányt kibillentette a hűvös közönyéből, s ha tetszik, ha nem Ekaterinának ezt ha nem is most de még folytatni is fogja.. érdekesnek tartja s innentől fogva vadászik rá. Nem szól egy szót sem, csendben vár.. s a lány bár ingerült Sur teljesen higgadtnak látszik.*
-Nem menekülhetsz el mindig. *mondja halkan szenvtelenül tudja jól bár nem ismeri a lányt, mégis olyan ismerős valami belőle.Talán a képessége, Vagy csupán más okozza.*
-Mindannyian furcsák vagyunk. Mit látsz ha rám nézel? *Kérdi a lányt, s lehet furcsának tűnik a kérdés a helyzetben Sur pontosan tudja mit tesz. A kar fogásán lazít, s ha akar a lány könnyedén szabadulhat.*

*Már azt hiszi sikerül, hogy végre megszabadul a vészhelyzetből, amiből menekülni próbált. De nem. A fiú elkapja a karját. Őt viszi tovább a lendülete, amit a helyben maradt karja forgási energiává alakít, és így igen nagy lendülettel kanyarodik vissza a fiú felé. Nehezen is fékez le. Számára kellemetlen közelségbe kerül a fiúhoz. Lesüti a szemét, és ezt sziszegi.*
- Azonnal eressz el…
*Persze a dolgok nem ilyen egyszerűek. Éppen az ellenkezőjét sikerült elérnie annak amit akart. Még jobban felkeltette Sur érdeklődését. Persze ő ettől még kevésbé szeretne beszélni.*
- Ne is érdekeljen! Eressz! *Sziszegi kicsit hangosabban, és megpróbálja kirántani a kezét. De sajnos ha egyszer megfogják, akkor már ő sem olyan nagy lány.. Továbbra is kerüli a fiú tekintetét, és próbál elhúzódni tőle. Kiszolgáltatott helyzete végletekig feldühíti.*
- Furcsa… Remek… Végül is állatkertben még sosem mutogattak… *Jegyzi meg továbbra is ingerülten, és hárítólag megrázza a fejét. Hogy ezzel azt akarja mondani, hogy nem sértette meg, vagy azt, hogy nem számít, esetleg azt, hogy nem akar róla beszélni, azt Sur sem tudhatja pontosan.*

* Sur számított erre a reakcióra is.. s a lány hirtelen meglöki őt, ő kétlépésnyit hátrál, de nem esik el, félre áll a lány útjából majd amikor az mellette készül elhaladni egy nem erősnek szánt de határozott mozdulattal elkapja a lány kezét, és maga elé próbálja fordítani...*
-Tényleg nem tudom * s hangjában most először nem megjátszott a szín de a fogása szilárd, mégis ügyel arra hogy ne szorítsa meg nagyon Ekaterina karját. Érdekes valamiért tényleg érdekli a lány.*
-Nem akartalak megsérteni. *mondja határozottan, s a szemei a lány zaklatott tekintetét keresik..* -Furcsa lány vagy .

*Persze azzal, hogy értetlenkedik, Sur nem javít a helyzeten, hanem ront. Főleg, mivel Ekaterinát sem ejtették a fejére, ő is pontosan tudja, hogy most elárulta magát. Ettől még ingerültebb lesz. Úgy dönt, hogy megpróbálja lerázni ezt az embert, aki többet tud már most róla, mint kéne.*
- Persze! Ne játszd itt a hülyét! *Rivall rá a fiúra, és egy heves mozdulattal elindul felé, majd egy korántsem gyenge, de mégis inkább könnyed lökéssel a mellkásán megpróbálja elsöpörni az útjából, hogy elviharozhasson mellette, és ezzel rövidre is zárja barátunk érdeklődését.*

*Sur végig a szemüveg mögött megbúvó acélkék szempárt figyeli, s egyszer csak Ekaterina arcán egy izom összerándul, s a lány szemei gyilkos tekintetet lövellnek felé. Sur állja a tekintetet, BArna szemei nem tükröznek érzelmeket, ám a felszökő adrenalin melyet ösztönei indítottak el benne veszélyt sugall. Nem érti a hirtelen változást aztán mikor a lány kűzdő állásba áll egy lépést hátrál, de továbbra sem veszi fel a kesztyűt csupán a tekintetével..*
~ Katjuska, vajon milyen titkot tartogatsz.. *Rájött hogy a név okozhatta a hirtelen változást. S úgy gondolja hasznosítani kell amit otthon tanult.. A barna szembár melegséget sugároz, míg az arca rezzenéstelen, megpróbálja tekintetével csitítani a lányt.*
-Miről beszélsz.. *mondja susogva* -Nem tudom mire gondolsz *Hangja nyugalmat áraszt akárcsak a szeme.. bár nincs küzdelmi pozícióban, minden rezdülésre figyel..*

*A félelf lány távozik, ami őt annyira nem is zavarja. Mások előtt nem akart balhét, de ez a srác a puszta jelenlétével provokálta őt. Amikor a fiú megállapítja a tényt, ami mindenki előtt nyilvánvaló volt, így Ekaterina felfogása szerint nem érdemel szót, kicsit elhúzza a száját. Aztán meghallja a megszólítást, amit négy éve senki nem használt, és előtte is csak az édesanyja, aki autóbalesetben meghalt.
A szívverése felgyorsul, a tekintete egy pillanat alatt fellángol, és az arcán megfeszül egy kis izom. És most olyasmit láthat Sur, ami annyira nem jellemző a lányra, és hamarosan rá is jön, hogy ez sosem jelent jót… Ekaterina ajkai ugyanis mosolyra húzódnak, és mindeközben ha szemmel ölni lehetne, valószínűleg a fiú már a halakkal aludna ma éjjel…*
- Ezt nem kéne… *Jegyzi meg nagyon halkan, ajkait alig mozdítva, és bal lábát önkéntelenül hátrébb helyezi, majd átteszi a testsúlyát – küzdőállásba helyezkedik.*

*Nos a féltünde ahogy jött olyan gyorsan távozik is.. kettesben maradt Ekaterinával.. úgy döntött egy kicsit próbára teszi a képességeit..
hallva a lány kimért válaszát, úgy döntött egy kicsit játszik a tűzzel.. valami hasonló gondolkodás módja lehet neki is mint Sur-nak.. *
-Nos ketten maradtunk Ekaterina..* majd kis csend után halkan sziszegve megjegyzi..* -Katjuska.. *nem igazán a lánynak szól a név.. hanem inkább egy régi kellemetlen emléknek.. de persze nem fogja taglalni a szófukar lánynak mi miatt. Miközben beszélt végig az acélkék szempárt fürkészi.. és kihasználja a magával hozott tanulásnak az előnyeit.. próbálja kifürkészni mivel tudná felbosszantani a lányt. mondhatni kísérleti egérnek használja.. mentalizmus közel áll hozzá, s valamiért felkeltette a figyelmét a szemüveges kishölgy.*

*Egy darabig elhalgatja a két diákot, aztán az órájára néz* -Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell *int Laefe felé, és távozik a Kúria irányába.*

//köszi a játékot^^//

*A lányról lekerül a csuklya. Arca szép, szinte tökéletes, de Ekaterinát szemlátomást nem a szépsége, ami elsősorban érdekli. Hallgatja a két másikat. Sok minden elmondható róla, de az nem, hogy nem szokott figyelni az emberekre. Nem csak a szavak érdeklik, hanem a hangsúlyok, a gesztusok. Számára többet tudnak ezek mondani, mint a puszta szavak.
A féltünde lány kérdésére újra csak biccent, jelezvén, hogy valóban nem régen van itt.
Mire mindenki befejezi a terjengős bemutatkozást, lényegre törően közli.*
- Ekaterina Astahova… Eramir… *Kijelentése olyan zárt és végleges, hogy teljesen egyértelmű, hogy nem kívánja, hogy bármilyen igényhez igazodva megpróbálják átszabni, megrövidíteni a nevét.
Testsúlyát a jobb lábára helyezi, mintegy véglegesítve pozícióját, bár látszik az arcán, hogy ezt a délutánt nem így tervezte el. Igazából semmi kedve nem volt beszélgetni, de ha már belekeveredett ebbe a szituációba, miért is ne?.. Még talán a hasznára válhat.*

~beképzeld kis fruska *ám valahol tetszik neki az hogy így nem hagyja magát a leányzó..majd Ann leveszi a csuklyát.. A fiú egy pillanatra elhalgat.. nem tünde, nem ember.. egy fél-tünde... és milyen szép az arca..a kérdésre hogy újak-e maga részéről bólint.. majd felocsudva halk, udvarias hangon bemutatkozik*
-Jevgenyij, Jengyenyij Suresh Naxeldir-es*majd eszébe villan hogy Ari-ék túl hosszúnak találták a nevét..* -De általában Sur-nak szoktak szólítani. *Majd Ekaterinára néz.. minteegy jelezve hogy így kellett volna esetleg kezdeni a találkozást, még ha akaratlan is volt.*

*A fiú reakciói elhagyják eddigi objektivitásukat, és a megjegyzés, ami elhagyja a száját, mát kap egy kis élt, és mint tudjuk, a szó igen éles fegyver tud lenni, ha jól használják… Mindezen azonban ő cseppet sem sértődik meg. Sőt, belül tökéletesen egyet ért Jevgenyijjel, de ezt persze a világért sem adná a tudtára, hát inkább felveszi a kesztyűt.*
- Legközelebb akkor táblázd ki, hogy bérled a patakpartot… De elég messziről, nehogy a nagy sebességemmel már ne tudjak lefékezni… *Hangja kissé unott tónusban szól, tekintete pedig visszakapja érces hidegségét.
A fiú folytatja a kis mondókáját, és ő már készíti elő a választ, amivel rövidre zárja a problémát, és szabaddá teheti magát, de ezek a szavak már nem hangozhatnak el.
Egyszer csak ugyanis a patakon át kimondottan kimunkált mozdulatokkal megközelíti őket egy lány. Őszintén megvallva majdnem félre is ugrik előle. Amilyen kacifántos módját választja annak, hogy bekapcsolódjon a fiúval lefolytatott kurta-furcsa kommunikációjába, először azt hiszi, meg akarja támadni őket. Aztán végül csak megállapodik mellettük a féltünde, és köszön.
Ekaterina most sem kufárkodik a szavakkal. Csak egy biccentéssel válaszol.*

*Látja ahogy a lány mimikája közvetíti az érzelmeit..* ~Színjáték... *mindig ezt gondolta azokról akik nem urai a gesztusaiknak. Nem teszi szóvá.a tekintetét nem igazán akarja értelmezni.. nyilvánvaló hogy nem azt a kérdést akarta elsőre feltenni amit feltett.. de fő a diplomatikusság.*
- Ennek örülök, legközelebb nézz az orrodon túlra is.. *mondja szenvtelen hanggal ám a mondat vége felé mintha egy kígyó sziszegne furcsa élt vesz a hangja.* -Ha már így összeütköztünk...
*Ám a mondatot nem fejezi be mert A füves részről a csuklyás alak éppen egy akrobatikus mozdulattal mellettük terem.* ~ Mutatványosok.. *Nem igazán van jó véleménnyel arról ha valaki feltűnősködik, számára ez a mozdulat egyértelműen annak számított. Majd köszönti őket. a csuklya még mindig a fején.. el kell ismernie ügyes trükk volt.*
-Viszont önnek is *magázódik előszörre, mert nem tudja ki és mi lehet a csuklya mögött, mégis valami furcsa érzést kelt a hang csengése benne..*

*A fiú a szemébe néz, és olyan kérdést intéz hozzá, amin maga is meghökken. Mindenre számított, csak erre nem. Meghökkenésének ugyan hangot továbbra sem ad, de a mimikája igencsak árulkodó. Ajkán gunyoros félmosoly jelenik meg, az egyik szemöldökét megemeli, és a tekintete egészen olyan, mintha valami agyalágyult szövegelését hallgatná. Ennek ellenére teljesen tárgyilagosan válaszol.*
- Nem… Jól vagyok…
*Bocsánatot azonban továbbra sem szándékozik kérni. Többet tehát nem is szól. De a társalgás ezen számára szokatlan kezdete megállásra késztette.*

*Közben az ugrabugráló lány a fűben kényelembe helyezi magát..Éppen dobni készülne a botot befelé amikor oldalról belé ballag egy szemüveges lány, egy lépés oldalra hogy egyensúlyát megtartsa.. aztán szembe fordul az orvtámadóval. Barna szemei nem tükröznek most érzelmeket. Bár mitagadás meglepődött.. nem alacsony, bár nem egy nagydarab fiú, de hogy ennyire láthatatlan legyen sohasem gondolta volna.. gyorsan végig néz a fekete póló, és a vékony sötétszürke vászonnadrágon.. Nem éppen rejtő színek.. így kissé értetlenkedve áll szembe a hölggyel, aki úgytűnik még fel van háborodva, azon hogy Jevgenyij éppen az útjában álldogál...*
- Megütötted magad? *kérdi miközben a jeges szempárra tekint* ~érdekes.. *

*Ekaterina ma valami kényelmes viseletet vett fel a délutáni sétához. Kekizöld spagettipántos top, és egy katonai gyakorlónadrág van rajta egy fekete sportcipővel. Félkeretes szemüvege megint kicsit lecsúszott az orrán. Egy berögződött mozdulattal tolja feljebb az okullárét a helyére, majd lassan megy tovább. Tekintetével a földet pásztázza, karját a háta mögött összefűzi. Hosszú, vörös haja most is szabadon lengedezik, ahogy nem éppen nőies, inkább laza léptekkel halad a patak partján.
Teljesen a gondolataiba merül.
~Akkor is ilyen volt éppen az idő…~ gondolja magában, ámde figyelmetlensége már meg is szüli a bajt. Ekaterina, aki sosem járt Szófia utcáin úgy, hogy ne figyelt volna a környezetére, ezen a kihalt – legalább is kihaltnak vélt – partszakaszon egyenesen belefut valami hasonló magasröptű célokkal rendelkező úriemberbe. (Jevgenyij)
Tizennégy éves korát meghazudtoló pillantással mered az útakadályra.
Tekintete jéghideg, színe mint a borús égbolt. Nem is úgy néz ki, mint aki bocsánatot akar kérni az incidensért, de szemlátomást nem is várja el ugyanezt a másiktól. Ha nem történik pár pillanaton belül semmi, akkor kicsit megrázza a fejét, és folytatja az útját, mintha mi sem történt volna.*