Sportcsarnok

Téma: Sportcsarnok Hétf. Feb. 01, 2010 12:26 pm

First topic message reminder :

A sportcsarnok egy földalatti, és egy föld feletti részből áll. A felszínen van 4 pálya, ahol a mugli labdás sportokat találjátok meg, van foci-kézi-kosár- és röpipálya. A küzdőterek talaja tetszés szerint változtatható, aszerint, hogy füvön, salakon, homokon, betonon vagy parkettán szeretnénk játszani.

A föld alatt, egy hatalmas barlangban kap helyet a többi sportág. Masszív kőfalak választják el egymástól az ajtóval lezárt termeket. Természetesen az összes hangszigetelt, így a folyosókon mindig síri csend honol, attól függetlenül, hogy van e ott valaki. A talajtól pár centire lebegő asztalokról, lehet frissítőket kapni. De vigyázni kell velük, mert a különböző formájú és színű poharakban a megszokott ízű üdítők mellett, találhatsz egészen szokatlan italokat is.

A falakat mágiával bővítették ki, ezekben a kisebb alagutakban lehet gokartozni. A kocsik képesek akár a plafonon is versenyezni, bár a láthatatlan emelkedőkre, gödrökre ott is figyelnie kell a sofőrnek. Vannak teljesen sötét és beláthatatlan részek is, így nagyon óvatosnak kell lennie bárkinek, aki száguldozásra adja a fejét.

A termekben különféle sportágakat lehet kipróbálni. Az egyikben óriássakkal játszhatsz, ahol akár te magad lehetsz az egyik bábu. Ezt egyedül is lehet játszani, mert a sakkfigurák saját maguktól lépnek, ha nincs aki irányítsa őket.
Egy másik teremben korcsolyázni lehet, de melegen kell öltözni, mert elég hideg van itt. A mágikus jég viszont nem olvad, és elég ruganyos, szóval a kezdőknek sem okozhat különösebb fájdalmat, ha néha fenékre huppannak. A pálya szélén sok helyen van kényelmes fotel apró asztalokkal, ahol forró teát, kakaót lehet inni. Itt is találhatsz akadályokat, amiket átugrálhatsz, vagy lendületet szerezhetsz a segítségükkel.

Ha türelmesen végigjársz minden helyiséget, rábukkanhatsz egy fekete fehér kockás csarnokra, ahol a varázslóvilág kedvenc sportja kapott helyet, a Volare. Két csapat küzd egymás ellen, (az mindegy, hogy hányan, csak egyenlő létszámban legyenek) repülő szörfdeszkán egyensúlyozva. Két koronggal játsszák - egy feketével és egy fehérrel -, amit a terem két végében elhelyezett lyukakba kell golfütő féle ütőkkel beleütni. A játékot nehezíti, hogy a falak színe miatt nehezebb észrevenni a korongokat, ráadásul azok még repülnek is, így a talajtól a plafonig lehet őket üldözni. Ha azonban nem elég erősen ütik a meg, irányt változtatva lelökheti a játékosokat deszkájukról. A játékosok természetesen megakadályozhatják, hogy pontot szerezzen a másik csapat.

Egy gyakorlótermet is találhatunk, ahol a kard-és botvívást, valamint íjászatot is lehet gyakorolni. Az íjászoknak mozgó ember, és különféle állatcéltáblák vannak kihelyezve, amik, egy praktikus kis bűbáj segítségével élethűnek látszanak. Egy másik bűbájjal láthatatlan falat húztak a készítők a két térfél közé, hogy az íjászok ne zavarhassák a vívókat. A talaj azonban mindenhol egyforma: folyton emelkedik, és süllyed, vízátfolyások is keletkezhetnek, egy perc alatt, fák, bokrok, sziklák nőhetnek ki a földből. Tehát az ellenfélen, vagy céltáblán kívül a környezetre is kell figyelni. Mászófalak, kötelek, és kötéllétrák segítségével mászhatsz egy szinttel feljebb, ahol már nyugodt környezeti tényezők mellett gyakorolhatsz.
Egy hatalmas cseppkőbarlangban találod az uszodát több fajta medencével. Az egyik egy élményfürdő szerű, és mindjárt a barlang bejáratánál zúdul alá az a vízesés, ami ebbe a medencébe ömlik. Az egyik felén szinte forró a víz, itt napozóágyak vannak a vízben elrejtve, és mesterséges nap világít. A másik felén örökös éjszaka honol, a plafon közelében csillagrendszerünket bűvölték fel ügyes kezek. Itt csak némi fáklyaláng biztosít tájékozódást, amúgy teljes a sötétség. Néhol erőteljes sodrás kíséretében vörös hab, és buborék tör a felszínre. A vízfelszín a világos részen sem egyforma, helyenként változó, aszerint, hogy milyen meleg ott a víz. Egy külön medencében lehet játszani a víz alatti vízilabdát, ami teljesen olyan, mint a mugli sport, csak egy különleges varázslatnak köszönhetően bárki tud a víz alatt lélegezni. (ehhez nem kell semmilyen varázslatot elvégezni, maga a víz ilyen)
Egy külön medencében lehet kipróbálni a többi vízhez kötődő extrém sportot. Itt mesterséges szél borzolja a hullámokat, aki nem tud úszni, annak nem sajnálatosan bemerészkednie.
És ha még mindig nem fáradtál el, felkeresheted a konditermet, ahol mindenféle sporteszközt megtalálsz, a fitneszgépektől kezdve a súlyzókig. A kondigépek azonban szeszélyesek lehetnek, és ha nem teljesítesz megfelelően, vagy kényelmetlennek talál, ne csodálkozz, ha ledob magáról.

Vendég

*izi örül, hogy nincsen egyedül viszont elszégyeli magát amikor látja, hogy a lány mijen ügyesen dob*
- ha én harcolni fogok valaki elenn akkor biztos nem élem túl- *mondja elkeseredetten*
*eljátszik a gondolattal, hogy milyen elnne harcolni. Arca megvonaglott amikor arra gondolt, hogy megkell majd ölnie egy barátját aki a biztonságosabb utat választja*
~ Valószínüleg nem tudnám megteni és akkor ő ölne meg engem~
*ettől a gondolattól még rosszabbúl lett. Már így is az össze omlás szélén volt de ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárba. Leült a földre és elkezdte halántékát maszírozni*

//Fagy//

Téma: Re: Sportcsarnok Vas. Júl. 11, 2010 7:23 pm

*Nem bánja, hogy Izi nem felel, ő annak is örül, ha itt van vele.*
- Tudod, nekem is megfordult a fejemben... *Az arca teljesen vörös lesz a szégyentől, de ha Izi észreveszi, majd a gyakorlásra fogja. Természetesen folytatja az abba maradt mondatát.* - viszont túl sok jó élményem kötődik ehhez az iskolához, hogy elhagyjam. Meg akarom védeni, akár az életem árán is. Ezért gyakorlom a fizikai támadást. Meg kell próbálnom... *Mondja sóhajtva, majd az egyik mozgó báb felé hajítja. A tőr most sem talál, viszont a báb és a tőr között csekély.*~Ha így haladok, talán még sikerülhet is...~*Ismét nehézségek árán, de vissza szerzi az eldobott tőrt. Közben persze Izire is figyel.*

//Fagy, mert izinek mennie kell//

_________________
Átírás alatt...

Vendég

* izi az ismerős karjaiba veti magát. Nem sír pedíg akar. Nem válaszol a kérdéseire csak elhúzódik és nézi a lányt majd még is megereszt egy könnycseppet és arra gondol milyen szomorú, hogy a lány ilyeneket kérdez*
- hát tudod páran eljátszottak a gondolattal.
~többek között én is de nem hagytam, hogy magába szippantson ez az egész. Pedíg milyen könnyű lenne, megadni magam a semminek elérni azt a szintett ahonann már nincs tovább~
*és ekkor az jutott eszébe, hogy miért ne?*

Téma: Re: Sportcsarnok Vas. Júl. 11, 2010 6:39 pm

*A lány tovább próbálkozik a dobálással. Aztán megpillant egy ismerős arcot.*
- Izi? *Kérdezi oldalra pillantva. Régen látta már a barátnőjét, abban sem volt biztos, hogy a jók között maradt.* - Mi történt veled mostanában? Nagyon régen beszéltünk, azt sem tudtam, hogy mi van veled. Hogy viseled a harcokat? Van olyan barátod aki...átállt? *Kérdez egyszerre többet is. Megöleli Izit, végül is tényleg hiányzott már neki egy olyan barát, akivel már régóta ismerik egymást. A padló még mindig mozog, de meg próbál megállni a lábán.* - Van kedved gyakorolni? Tudod, nem csak varázslattal akarok védekezni és harcolni, hanem fizikai módon is. *Arcára halvány mosoly költözik. Örül, hogy egy régi ismerőssel találkozik. Hiába ez a sok rossz, egy kis örömet csempész a lány szívébe.*

_________________
Átírás alatt...

Vendég

* izi fölnéz a könyvéből és megnézi a körülötte sportoló embereket.Vág egy grimaszt majd vissza nézett a könyvbe. Mindíg is utálta a sportott és ez nem is változik na persze kivéve a lovaglás. Csak azért jönn le ide mert a fekete tréning ruha remekül állt karcsú testén. Fölállt, nem kellett oda néznie, hogy tudja mindenki őt bámulja. Feje má zsongott a sok elenszenvtől ami itt keringett, inkább ledobta a könyvett és arrébb ült. Véigi nézett az embereken majd megint fölállt és arrébb ment. Egyre jobban megálapította, hogy jól néz ki rajta a ruha. Szinte táncolva és kecsesen ment végig a terem szélén kacérkodva és mosolyogva. Egészen addig libegett míg nem szinte már mindent körbe járt, már csak eggy terem volt és ott is nagy benyomást keltett majd leült egy padra és hagyta, hogy megbámulják miközben jól tudta, hogy mindenki csak azért nézte mert ő is olyan nyomorúságos volt mint ők*

Téma: Re: Sportcsarnok Vas. Júl. 11, 2010 6:00 pm

*Egy lány igyekszik a Sportcsarnokba. Egyedül lépked végig a különféle helyiségeken. Egészen a az íjászati teremig meg sem áll. Edző cipőjével szinte hangtalanul járkál egészen a céljáig. Látszik rajta, hogy edzéshez van öltözve. Egy kopott trikót és egy egyszerű, térdig érő melegítő nadrágot visel. Vörös haját tőle szokatlanul, szoros lófarokba fogja. Aztán előszed valamit. Illetve valamiket. Tőrök kerülnek elő. Eléggé kreatív próbált lenni azzal, hogy hol tanulja a tőr dobást illetve szúrást. Végül emellett döntött. Íjászatra alkalmas a terem, de ő a dobást megpróbálja itt gyakorolni. El is kezdené, ám a föld megindul alatta.*~Valahogy sejthettem volna.~*Stabilan áll, haja most nem zavarja a látásban. Az egyik tőrt eldobja, viszont a mozgó célpontot távolról sem találja el.*~Talán valami könnyebbel kellene próbálkoznom.~*Nehezen, de sikerül visszaszereznie az eldobott tőrt. Először inkább hagyja a dobást, inkább bemelegít a mozgó padlón. Kar körzéseket, nyújtásokat végez. Aztán nem bírja magát rászánni a tőr eldobására.*

_________________
Átírás alatt...

Vendég

*A lány amikor a teát javasolják neki, egy böffenésszerűen rövidet nevet. Hangja gúnyos, és sötét. Szinte már fagyasztó. Na igen. Emlékszik. Még mindig emlékszik. A teázás közben találta ki hogy megmérgezi magát. De akkor még Sepp nem gázolt annyira belé, hogy valóban meg akarja tenni. Aztán amikor már a saját pálcáját törte volna kínjában, csak mert azt merte felőle feltételezni a fiú, hogy hátba lőné, ... Igen, hátba! Na akkor besokalt. És azt ötletből, a teázós ötletből, amikor Karen a teájába belladonnát kért és meg is itta, nos abból az ötletből több lett. Egy fájdalom nélküli elköszönés, amiben persze hogy miért is ne, pont megint Sepp hozza ki, mint az első tiprás után a barlangban, amikor majdnem elvérzett, ... most meg itt ez a csaj, és teázni vinné, meg faggatná, a vészvillogója meg nem csak össze-vissza pörög, de úgy vijjog a fejében, hogy vérszemet kezd tőle kapni.* -Igyál egy teát a nevemben is! Zöldet ha lehet! *Ezzel hátat fordít a vakolva festett lánynak, és kimegy az ajtón, amit be sem csuk maga után. Meg sem fordul a fejében, hogy valaki lehet annyira tapintatlan, hogy akár utánna is jöjjön mint egy levakarhatatlan rágógumi.*

Téma: Re: Sportcsarnok Csüt. Júl. 01, 2010 2:12 pm

-De legalább tetszett?*kérdezi a lánytól. miután az kifejtette, hogy nem ért a tánchoz. Nem lepődik meg rajta, sőt, semmi sem jön az eszébe. A mosolyálarcos lány. Ez megint nem biztos, hiszen viselhet egy álarcos ember is álarcot, de honnan tudhatjuk, hogy nem ez az igazi arca? Hát igen, bár a lány teljesen őszinte, boldog arckifejezéssel ül Gaea előtt, ez nem biztosított ugyebár, hiszen az ember bármit mutathat, még azt is, amit nem is gondol úgy. Szóval a lány csak feláll, Gaeával együtt, de kissé megütközik a tekintete*
- Máris mész? Biztos nem maradsz ? Beszélgetni? Esetleg teázni nem lennek kedved? Mert akkor elmehetnénk a teázóba..
*ad egy ötletet a lány, társaságot akar, és ráadásul a lányon látszik, hogy valami történt vele, valami eléggé szörnyű, amiről az ember azt gondolja, nem tartozik másra, és hogy maga kell hogy megoldja, pedig ez nem mindig van így. És lehet, hogy ezt idegen fejjel nem így kéne gondolnia, de hát a lány kissé más. Egy jó csésze tea mellett minden megoldódik...Mondja mindig a leányzó, és most össze is pakolja holmiját, majd a hátára akasztja a shamisent, és a lány felé fordul, ha az még mindig ott van.*
-Mehetünk?

Vendég

*A gésalány kérdése megdöbbenti. És szomorúen néz rá.* -Sajnos nem tudom megítélni a táncodat, mivel nem értek a tradícionális keleti stílushoz, és csak pár olyan táncot ismerek, amit férfi partner kíséretében tradícionális európai stílusban táncolnak. *Azán a következő kérdés mivel oda illik, így hát lendületesen folytatja is.* -Igazából nem tudok táncolni. Valószínűleg azért, mert nem is szeretek. Zavarja az a lelke mélyébe hatoló tekintet, a folyton mosolygó arc. Ő nem mosolyog vissza a lányra. Arca máztalan, míg a lelke előtt falak vannak. Egész hatalmas, várvastag falak. Álarcot nem használ, nem is akar. Megunta. És unja azt is, aki álarcot használ. Ahhoz sem türelme, sem kedve nincsen, hogy a másik maszkját feszegetve eljuthasson a szívéig. Így hát nem is próbálkozik. Komoly arccal néz vissza a mosolyálarcos lányra, és feláll. Majd meghajolva távozna a színről.*

Téma: Re: Sportcsarnok Csüt. Júl. 01, 2010 1:42 pm

*A lány kissé hátrébb húzódik.*- Engem ugyan nem zavarsz, sőt, örülök a társaságnak.*mondja, mosolyt intézve a lánynak.*
- De ha menni akarsz, nem akadályozlak meg benne, azonban, tetsztett a táncom, jó volt? Mostanában kicsit elhanyagoltam a gyakorlást, és nem tudom, megy e még olajozottul..
*mondja, a kérdés után kissé elhúzza a száját. Valóban, nem gyakorolt, pedig hamarosan haza kell mennie. Hát, hátha a lány tud neki segíteni a bírálatban.*
- Egyébként, te szeretsz táncolni?
*kérdezi, ha a lány már kifejette a válaszát az előző kérdésre, de csakis azután. Figyelme a lányon van, nem néz el másfele, csak rá, persze nem állandóan, mert azt maga i tudja, hoyg eléggé zavaró érzés.*

Vendég

*Amikor a lány leül vele szemben a sarkára, úgy bemutatkozás után az első dolog az volt a fejében, hogy most van szarban, mert innentől tovább meghalt a gésák felé terjedő tudása. És ha úgy bánik vele mint egy európai diákkal, akkor mi lesz ha éppen azzal sérti meg? Aztán további görcsölés helyett inkább bemutatkozik.* -Gaea Nephele. Nem akartalak megzavarni. Csak hallottam hogy valami furcsa zene van itt, és bejöttem. De ha zavarok akár mehetek is, úgy sincs itt dolom. *Mutat a háta mögé az ajtóra, és feszengő mozdulatot tesz. Zavarja, hogy a lány csak nézi, zavarja, hogy nem tesz semmit, és legfőképpen azzal hogy elé leült, zavarja a szabad mozgásban, így addig felkelni sem tud a földről, amíg a lány meg nem engedi neki!*

Téma: Re: Sportcsarnok Csüt. Júl. 01, 2010 1:29 pm

*Csukott szemmel táncol, szóval először nem veszi észre a lányt, csak mikor végez. Ekkor ahogyan egy gésának kell, úgy hajol meg, é persze köszön.*
- Konnichiwa! Miyamoto Satsuki vagyok!
*Mutatkozik még be ráadásnak, majd megcsinálja a dolgait, és ki is csomagolja az ernyőt, de visszarakja az anyagra, odasétál a lányhoz, és le ül vele szemben, a sarkára, csak mosolyogva ránézve. Kellemes, lágy mosollyal. Bár ki tudja, mit is gondol valójában az álarc mögött.*

Vendég

*Mivel a lánynak nem volt maradása a szobájában, és a grillpartihoz már minden elő van készítve, neki sok dolga nincs addig. A manók szorgalmasak. És amikor meghallották, mi történt vele, még kedvesen fel is ajánlották, hogy mindent elrendeznek helyette, hát neki sok dolga így végképp nem maradt. Aztán bóklászás közben rátalált egy kis mellékjáratra, ahol eddig még nem járt. És meg is lepődött, amikor a sportcsarnokban kötött ki. Nem akart ő edzeni! Egy ideig még nem is szabad. Vérében még mindig vannak némi maradvánnyomok a három nappal ezelőtti eseményből, így lustasága annak az adag méregnek is betudható. Amint közeledik az ajtóhoz, úgy erősödik valamiféle fura zene, és amikor benyit, a lélegzete is szinte eláll. Egy pillanatra azt hiszi, megint álmodik, tehát a méreg még benne, és ő a gyengélkedőn haldoklik. Aztán ahogy ezt így végiggondolta, eljutott arra a pontra, hogy pont ezért valóságos, mert képes volt ezen sorozatot levezetni. Na igen. Mostanában elég furcsa körülötte minden. halkan megy beljebb, a atáncoló Gésát nem akarja megzavarni, így miután becsukja maga mögött az ajtót, alkalmazkodva a bent lévőhöz leveti a cipőjét, ott hagyja az ajtónál, és két lépéssel veljebb leül a vérvörös-fekete díszítéssel ellátott ruhájában a sarkára és vár. Majd a zene elhalkul, a lány az ajtókhoz sétál, és kinyitja azt Gaea mellett. Ahogy elhaladnak mellette, Gaea szépen meghajtja a derekát, és igyeklszik illendően köszönni. Talán a döbbenettől, talán a tiszteletből? Végülis nem egy egyszerű feladat kijárni a gésaképzőt.*

Téma: Re: Sportcsarnok Csüt. Júl. 01, 2010 1:03 pm

*A tatamis rész felé suhan, halkan, selyem"zokni"-ba bújtatott lábaival. Teljesen fel van öltözve, ki van sminkelve, meg mi egyebek, szóval teljes harci díszben csukja be azt ajtókat, majd leoldja hátáról a shamisenjét, és a falhoz helyezi, felállítva. Pálcáját előveszi, majd a shamisenre suhint, vagyis inkább a pengetőjére, majd pálcáját eltéve, agyának felét lefoglalva a pengető mozgatásával. A shamisen rákezd a dalra, ő pedig obijából előhúz kéz szép legyezőt, majd a dallam ütemére, bemelegítésnek eltáncolja az egy kedvencét. A zene szépen, eléggé hangosan szól, akár felkeltve az arra járok érdeklődését. Majd miután végzett a táncal, legyezőit elrakja, kinyitja az ajtókat, és a shamiszen tartóból elkezd kicsomagolni egy szép kis esernyőt.*

Vendég

* Filipp hallgatja Doriant, majd még jobban kezd el nevetni, mikor a fiú azt mondja, hogy neki aztán nem hiányzott. Majd hallgatja, majd aztán bólint egyet.*
- Nyomás...
* Azzal megindul ugyan úgy, mint Dorian. Lefelé a párkányokon, és mindenhol máshol. Nem lassít a tempón. Sőt... izomszakasztóra fokozza. De talán még a folyosón is folytatja, a rohanást, és ugrálást. Egészen fel a szobájukig.*

Vendég

*Csak fekszik a földön elterülve, piheg, szőke haja, úgy, ahogy összefogta, úgy gyakorlatilag összeállt, és csak csukott szemmel fekszik, lassan abbahagyja a nevetést, de a széles vigyor nem tűnik el az arcáról.* - Hogy hiányzott volna? Hol már... nem látod, hogy totál szenvedve csináltam veled végig? *Kérdezi, majd felnevet megint.* - Hogy a viharba ne hiányzott volna... basszus... mi a fenének hagytuk abba egyébként? *Teszi fel a költői kérdést.* Uuuuutálok ünneprontó lenni, de szerintem kijárási tilalom lehet... *Szólal meg Chrona, mire Dorian felnyög, afféle "nemakarokmenni" stílusban, de a szabály az szabály, egy lendülettel talpra löki magát, és kinyújtózik.* - No lépjünk... *Morogja, majd irány le a tetőről... persze nem a lépcsőn, holmár... a maga jó kis módszerével lefelé, majd Filippel együtt ha minden igaz ki a sportcsarnokból.*

Vendég

* Dorian is megérkezik mellette. Zenén nem állított, így amikor a srác megindul, Filipp rohan utána. Hatalmas lendületet vesz, majd nekilendül a másik háznak. Nem olyan messzi a tető, így simán eléri. Gurulva ér földet, Dwalin mellette. Filipp is csak elterül a tetőn, és liheg. Fárasztó ez... de nagyon jól érzi magát. Vérében száguld az adrenalin. Olyan mámorító érzés, amit már régen érzett. Dorian mellett, ő is nevetni kezd.*
- Jajjj de régen futottam már... annyira...annyira hiányzott. Mindíg csak punnyadni odafent... Nincs is rosszabb annál, mint hogy az ember csak játssza az unatkozó nemes fiút. Már kezdtem elfelejteni, hogy mennyire élveztem régen ezt. Hajjj de kár lett volna abbahagyni...
* Mondja a srác, majd megtörli a haját. Az most csurom víz. De tényleg, mint amikor az ember zuhany alól jön ki. Az atlétája is egész poros, és nedves. Karján, testén ami szabadon van, csillog a veríték.
- Lefogadom, hogy neked is hiányzott. * Vigyorog Filipp továbbra is mint a repedt tök.*

Vendég

*A mosolyt viszonozza, majd megüti jobb ököllel felülről Filipp öklét, majd kinyújtóztatja a karjait, és valóban a másik fiúval egyszerre indul meg, csak azért jópár méterrel arrébb. Ő földről indul, neki fut, megint felhangosítva a zenét. Ismétlésre állítva persze. Nekifut, fal, ő is erkélyen, bár az első ugrást elvéti, de megkapaszkodik, felhúzza magát, megkapaszkodik, majd elrugaszkodik, másik erkély, majd még egy, ablakpárkány, kábel, felmászás, és fel is tolja magát az erkélyre, kigurulva érkezve meg a tetőre, kifújja magát, és továbbra is guggolva felemeli a fejét, mosolyogva, majd feláll, még mindig száguld az ereiben az adrenalin, hát fejét félrebiccentve Filipp felé néz... majd ha kap valami pozitív visszajelzést, ő a maga részéről neki is fut, egy nagy ugrással át a szomszéd tetőre. Chrona természetesen a vállán, és csak akkor ugrik le, amikor megérkeznek a másik oldalra, ismételten gurulva. A fiú elterül a tetőn, biztos távolba gurulva, karjait szétvetve, és felkacag. Csak fekszik ott a tetőn.*

Vendég

*Csak figyeli, hogy barátja is megindul, és hibátlanul járja be azt az utat, mit az előbb Filipp. Majd a fiú a járdáról pillant a tető felé. Filipp lekászálódik a kocsitetőről, majd oda sétál mellé. Rávillant egy mosolyt Dorianre, majd ismét feljebb veszi a hangerőt. Bal üklét odatartja a másik fiúnak, aki valószínűséggel felülrő fogja azt megütni szintén ököllel. Majd nyújt még egy pár másodpercig, aztán biccent Doriannak, és így valószínűleg egyszerre indulnak el. Nagy lendülettel át a kocsi felett, majd fal, erkély. Onnan a korlátra fel, és egy elrugaszkodás után az egyik ablak párkányát kapja el Filipp. Lendületet vesz, majd a villámhárítóhoz lép át egy gyors lendülettel. Itt az egyik lába egy pillanatra megcsúszik, és úgy is néz ki, hogy le fog zuhanni, ám egy elrugaszkodással, ami már az ösztönből megy, elkapja a kábelt. Onnan már csak egy kevés mászás, és a tető párkányhoz rugaszkodik. Ha minden igaz, Dorian valahol odébb, de szinte ugyan ezt fogja csinálni, bár meglehet jobban mint ő. A párkányt elkapva felhúzza magát, itt mostmár karból. Ott fent leugrik a tető belső részére, és megtámaszkodik. Kicsit kifújja magát, miközben lejjebb halkítja a zenét. Dwalin ekkor ugrik fel a vállára. Filipp még a szemeivel Dorian keresi, aki vagy megelőzte, a csúszása miatt, vagy most ér fel.
- Igeeeeen. Visszatértem...* Kiáltja Filipp diadalittasan.

Vendég

*Végignézi Filipp futását, és elmosolyodik. Pár másodperc után az ő fülébe is belekerül a lejátszó. Fejét lehajtja, és pár pillanatig csak a lábán látni, ahogy üti vele a ritmust, keze ökölbeszorul, majd kinyújtja az ujjait megint, lassan, komótosan, majd hátralép párat, de láthatóan kicsit ruganyosabb léptekkel, mint eddig. Ő egyből a kukát veszi célba, most először, és hibátlanul ugorja meg, és gyakorlatilag bejárja ugyanazt az utat, mint Filipp. Ablak, erkély, gurulás, annyi különbséggel, hogy ő átlendül a kocsi motorháztetején, és egy gurulás után megáll a járdán, felegyenesedik, és ugyanazzal a lendülettel megfordul, Filipp felé fordulva. Arca már kezd kipirulni, ahogy kitágulnak az erei, szíve száguld... láthatóan határozottan pörög ő is, majd megint a tető felé néz, egyetlen szó nélkül. Ilyenkor már nem nagyon megy a józan gondolkozás, határozottan egyre jobban vonzza a fenti "világ".*

Vendég

Dorian józan válasza mosolyt csal az arcára.*
- Igazad van mint mindíg. No de akkor... toljunk mellé egy kis zenét, mert lehet az volt idáig a probléma.* Mondja mosolyogva, majd bekapcsolja a fülében lévő kis szerkezetet, ami abban a pillanatban megindul a Penge című film diszkójelenete alatt szóló zene. A fiú mozdul rá előbb párat, majd felveszi a ritmust. Szinte abban a pillanatban érzi, hogy a vérébe visszatér az a régi jó ismerősként köszönthető zsibbadás, ami fokozza a reflexeit. Az adrenalin... bár még nem olyan mennyiségben, mint szeretné, de már azért ez is több a semminél. A pupillája kitágul, ahogy a kerítést veszi célba, majd megindul. Fellép rá, onnan tovább lendül a következőre, majd a harmadikra, a végén egy gurulással jön ki a dologból, hogy a kuka felé rohanjon. Az ugrás jó... a lába ugyan kicsit beakad, de korrigálni tudja. Mintha a mozgása is változna. Irány a fal, majd az ablakra ugrik fel, és onnan egy erkély a cél. Az erkélyről le, majd kigurulás, és át egy kocsi formájú dolgon, afelett oldalazó mozdulattal húzza el a lábát, majd spárgában ráül a kocsi tetejére. Lejjebb tekeri a hangerőt.
- Eeeeez hiányzott. Így jobban megy... * Villant egy mosolyt a szőkére. - Dobd be te is...*

Zene: http://www.youtube.com/watch?v=cNOP2t9FObw

Vendég

*Felsóhajt, és felnéz az ég felé, a tetőkre, vágyakozó tekintettel. Láthatóan jelenleg semmit se szeretne jobban, mint megint felfutni, felszaladni, átugrani egyik tetőről a másikra. Ismét érzi, hogy úgy, mint két évvel ezelőttig olyan sokáig, most is elkezd felpörögni a szervezete, voltaképpen a puszta gondolattól, hogy ott lehet fent. És az a szokásos félelem is megint megjelenik - nos igen. Neki a félelem az egyik fő hajtóereje. Mazochista lenne...? Inkább csak adrenalinfüggő. Chrona az aki ciccegni kezd, mint Dorian józanabbik fele, és a fiú maga is megrázza a fejét... nehéz szívvel ugyan, de megrázza.* - Addig nem kéne, amíg a lentiek nem mennek biztosabban, mint most... *Motyogja, majd megfordul, és ezúttal visszafelé indul el a kerítéseken keresztül... ezúttal már jobban könnyedebben megy.*

Vendég

* Filipp előmászik a konténerből. Még szerencse, hogy nem használják az itteniek szeméttárolásra, mert akkor csúnyán nézne most ki a srác.*
- Hát hallod... ebbe vissza kell zökkenni, mert nagy bajok lesznek...* Azzal ismét nekifut... felugrik, de ugyan az. Fejjel előre, kukabúvárt játszik. Majd kinéz belőle...* - Másodszorra szúrom el... ez nem jó... na... mégegyszer...* kimászik, nagyobb lendület magasabb ugrás, ám így átugorja ugyan... de pofára érkezik.* - Na jó... ez tényleg gázos... nem megy nekem a kuka... lássik a kerítést. * Azzal nekiszalad, és a Dorian kerítését ugrálja át egy huzamra. * - Na ez így jó... mehetünk a tetőre? Vagy azt még ne próbáljuk meg? * Kérdi mosolyogva a szőkét.*

Vendég

- Ja, persze, ketten vagyunk. Ergo nyugodtan kettécsaphatnak a metró után másodjára is, mert van másik örökös. *Forgatja meg a szemeit, majd ő maga egy kerítést néz ki magának, pontosabban több kerítést egymás mögött, egyre magasabbakat. Nagy levegőt vesz, hátralép párat, majd nekilendül, elkezd futni feléjük. Az első még könnyedén megy, kapaszkodás nélkül, páros lábbal. A második már magasabb, azt fél kézzel meg kell ragadnia, de sikerül átlendülnie. A harmadik már húzósabb, amikor elrugaszkodik, akkor érzi, hogy nem okés... de megkapaszkodik két kézzel, felhúzza magát, fél lábbal rálép, ellöki magát... de sikerül iszonyat esetlenül landolnia a földön, és ő is elnyúlik, kifújva a levegőt.* - Ugyanmár... én is égek, ha nem látnád...

Vendég

- Na akkor újra...
* Azzal ismét nekifut. A lendület rendben, a lépésszám megvan három... megy egy negyedik is, ami már biztos jó jel... és elrugaszkodás. Talpra érkezés, majd előre gurulás...
- Na... meg van ez... csak kicsit be kell gyakorolni. * Mondja mosolyogva. Majd a nekromantás részhez csak vigyorogva bólint.* - Na az már biztos... de érted... ti legalább ketten vagyok... nálunk én vagyok az egyedüli gyerek... apám úgy rúgott volna szét, hogy rosszabbul járok mint a metró után. * Vigyorog, majd ismét nekikészül, de ezúttal csak egy sima átfordulásnak a falon. Ez gond nélkül megy.*
- Na jó... nézzünk valami nehezebbet.* Azzal megcéloz egy konténert... ráadásul nyitott tetejűt, ami meg még nehezebb célpont. Nekifut felugrik... ám már akkor érzi, hogy elbízta magát. Kongva érkezik a szemetes belsejébe, majd visszhangosan szól ki belőle...
- Na ez az égő nem a tábortűz...