Bolond vagyok, hogy idejövök... Hiszen...
Egy nő rója az utcákat, a meleg ellenére egy vékony köpeny van rajta, aminek a kapucniját a fejére terítette. Természetesen könnyű anyag, meg is sülne, ha nem lenne az. Alatta sincs túlöltözve, sőt, de azért emberi kereteken belüli ruhát visel. Egy fehér rövidnadrágot, és egy hófehér toppot, arcán nincsen smink, se szemhéján, se ajkán, se egy kis púder az arcán. Nyomában egy vörös róka lohol, aki kellően borzasztóan bírja ezt a hőséget. Habár, most már kezd "enyhülni" az idő. Mikor rátalálnak a házra, a páros kissé lelassít, majd valamivel bátortalanabbul indulnak meg az ajtó felé, illetve célzatosan a csöngőt keresve.
Biztosan ezt akarom?... De hát...
A csengőt, vagy a kopogtatót szépen lenyomja, és csak vár. Kissé nekidőlve a falnak, a szemét lehunyva, nagy levegőt véve vár, hogy az ajtó kitáruljon. Biztosan jó helyen jár, nem tévesztené el ezt a környéket.
