Hét tenger kikötő

Téma: Re: Hét tenger kikötő Hétf. 29 Aug. 2011, 18:05

-Szebb helyet is választhattam volna. De talán nem lesz annyira oda.. Csak tudnám, hogy mondom meg... *sóhajtozik egészen halkan, arabul maga elé, miközben most is úgy öltözött, ahogy mindig. Kék, kockás ing, háromnegyedes nadrág, oldalán a családi kardja, és halovány, sanda félmosoly az arcán, miközben csak néz, néz maga elé, hogy jaj, mi lett belőle, és jaj, mi lehet még, és mennyire nem bírja ezt így tovább. Nem akart ilyen lenni. Nem akart ennyire a családjának élni, sose akart ennyire merev lenni, és megint elgondolkozik rajta, miért nem lehet olyan könnyed, lázadó tini, mint amilyen volt? Miért nem bírja ezt a kettősséget? Miért nem tud egyszerűen elszakadni, és nemet mondani mindenre? De nincs visszaút. Itt az ideje, hogy véglegesen rálépjen családja útjára. És itt az ideje, hogy rájöjjön, hogy néhány dolgot nem tud tovább csinálni, bármennyire is szeretné..*

*Hát át tudja érezni a lány fájdalmát, így meg is érti, hogy nem szeretné ha erről kérdezősködne. Nem is fog. Egész úton alig szóltak egymáshoz. Valahogy jó volt ez a csend. Csókolóznak, néha váltanak pár szót. Mikor leszálnak a hajóról, a lány derekát fogja és az oldalához húzza. Így mennem fel egészen az iskoláig még mindig csendben, ott egy hosszú csók után elválnak. Magában még gondolkozik azon, amit Al bátyja mondott, de megérti, hogy aggódik érte.*

*Lassan kiköt a hajó melyen Al és Lor utazik, most valahogy nem volt kedve a lánynak még haza is mennie új otthonába, így csak simán visszajöttek a suliba. Mintha érezné mindazt a fájdalmat a fiú, amit Al érez, hisz bár hosszú az út és még egyszer át is kelett szállniuk, ez idö alatt alig szóltak egymáshoz. Végig gyakorlatilag a kabinjukban voltak és csak ölelték, csókolták egymást, néha kicsit beszélgettek, de nem sokat, a fiú pedig igen tapintatos volt s nem noszogatta a lányt hogy elmondja mi minden jár a fejében. Igy tehát mikor leszállnak a hajóról még mindig összebújva, Al már kicsit jobban érzi magát, de a két puma is mintha érezné gazdáikat, nem szólnak semmit, csak nyomukban haladnak. Ahogy megérkeznek, egy hosszabb csók kíséretében elbúcsúznak egymástól, majd mindketten vélhetöen saját szobáikba térnek nyugovóra.*

_________________
Ciara bár elsőre kedves, megértő, közvetlen és segítőkész, azért a lelke legmélyén igen sokszor felszínre tör belőle a gonoszság, /mostanában egyre többször/, talán emiatt olyan összetett személyisége. Jellemzően spontán cselekszik és dönt, de sosem meggondolatlanul, még ha sokszor annak is tűnik. Szereti a természetet, az állatokat, az embereket, és az újdonságot szivacsként szívja magába. Szinte mindig van egy könyv amit épp tanulmányoz, de sosem zavarod ha épp beszélgetni lenne kedved. Tértágított táskája mindenféle klassz dolgot rejt amire csak szükség lehet, daimonja pedig egy szürke rajzos puma, Ciqala /Sikálá/ aki mindenhová követi mint árnyék.

*Az öregnek nem ismerős a medál, és joviálisan mosolyog arra, hogy a lánynak nem kell jutalom.* Hát rendben, akkor nagyon hálásak leszünk. Viszont most hogy kérdezed, úgy tudom, hogy a három vezető valami térképdarabokon marakszik az elmúlt százötven évbne, ami Arkallos rejtekét mutatja. Biztosan ott vannak elrejtve a relikviái. *Vonogatja a vállát Melvin, aztán kikéséri Ademiát.*

*Van mit megjegyezni, jó sok név kerül elő, több helyszín is. Időbe telik mire mindegyiküket végiglátogatja. Arra nem derült fény, hogy vajon mikor van esély ennek a kapunak a kinyílására, vagy mi kellhet még hozzá. Talán ezek az afféle városurak tudnak majd bővebb választ adni. A jutalmat viszont határozottan utasítja el.* -Nem uram, kérem...nem jutalomért teszem, amit teszek! *Hátrébb is lép, ezzel is jelezve, hogy elhatárolódik minden efféle dologtól. A medált végülis a nadrágja zsebébe ejti be, ott jó helyen lesz egyelőre. Nem derül ki, hogy kitől van, esetleg valami titkos hódoló, akiről még a bácsi sem tudott. Majd megvizsgáltatja valakivel, akad-e rajta ujjlenyomat, egyéb mágikus pecsét. Az utolsó megjegyzésre elhúzza kicsit a száját.* -A buta emberek mindig hirtelen ítélnek. *Rázza meg a fejét, majd körbetekint még, aztán kifelé indul.* -Ezek szerint más mutatni való, elrejtett fénykép, vagy egyéb info nincs? *Kérdez még rá, de úgy sejti, hogy más nem lesz már itt. Akkor pedig másfelé kell indulni. Már csak az a kérdés, hogy mennyi idő van még hátra?*

*Az öreg vállat von, nem igazán tud hozzáfűzni semmit a politikai viszonyokhoz.* Hát lehetséges gyermekem, ezt majd te eldöntöd. Mindenesetre nagyon hálás lennék, ha sikerülne visszahoznod épségben az én Constanzámat. Egy kisebb jutalmat tudunk felajánlani a szolgálataidért cserébe. Mindenesetre a három szervezet nagyon különféle dolgokkal foglalkozik. Az egyik vezetője egy férfi, úgy hívják hogy Salvitus. Afféle felderítő, kém, itt szoktak portyázni a bandájával a kikötőben. A temetőbe nem érdemes felkészületlenül menned, mert Naedrix határozottan nem szereti a látogatókat, lévén ő maga is alig kötődik az élethez. A palotanegyedben pedig Gailian az úr, és a lovagjai, bár amennyire gavallérként lehet rájuk tekinteni... *Fejezi be végül az infoáradatot az öreg, és végül a komorna is megszólal picit.* Azért arra figyelj, hogy mikor mit teszel, mert többször láttak már téged olyan sötét helyeken, ahol ártatlanok haltak meg, szóval nem mindenki vélekedik rólad pozitívan.

*Keresgélés közben figyelmesen hallgatja a férfi válaszait, és jegyzi meg az információkat. Bármi fontos lehet, és ugyanúgy haszontalan is. Majd kiderül, mi az igaz.* -Értem, akkor lehetséges, hogy majd meglátogatom őket, talán szolgálhatnak hasznos információkkal...bár ha ennyire félmunkát végeztek... *Céloz arra, hogy ugye nem végeztek teljes mértékben Arkallosszal, tehát hibáztak. Kérdés, hogy képesek-e újra megtenni, de mostmár megfelelő módon, hogy legyőzzék a főgonoszt.* -Pedig, ha előzőleg is csak együtt ment, akkor jó eséllyel most is ez a megoldás, főleg, ha netán mégis megnyílik az a kapu. *Teszi még hozzá, miközben az egyik padlólap furán üresen cseng, ahogy megkopogtatja.* -Itt lesz valami... *Pattintja fel a padlólapot, majd előkerül az aranymedál. Szív alakú, tehát mégis lehet valami szerelmi szál is a sztoriban? Határozott léptekkel megy vissza az öreghez és fellógatja előtte a medált.* -Erről mit tud? *Ha el volt rejtve, akkor lehetséges, hogy az ég világon semmit sem, de azért próba szerencse.*

Ma már nem. Arkallos mintegy 150 évvel ezelőtt volt itt nagytudású varázsló, akkor a tanítványai közösen legyőzték, mindenki azt hitte, hogy meg is ölték. Ám úgy tűnik, valami módon feltámadt holtából, és visszatért, haragja pedig szörnyű lesz, már ha sikerül a rituálé. *Az öreg most az ajtóban áll, és készségesen válaszol a kérdésekre.* Az egyik szervezet tagjai meglehetősen ügyes felderítők, és ők rakták össze a történetet. A három különböző szervezet vezetői az egykori tanítványok, akik mindhárman azt hiszik, ők a legerősebbek. Együtt viszont nem akarnak közösködni, sem pedig osztozkodni semmiben, ám azt bizonyára nem szeretnék, hogy Arkallos valóban testet öltsön. Ahogy én sem akarom, hogy a drága kislányom vére által győzzön ez a sötét rémúr. *Melvin bólogat* Bizonyára nem sikerült még neki, talán valami hiányzik. Miközben Ademia keresgél, a kiégett padló egy rejtett üregét sikerül kipattintania, és a beljejében egy szív alakú aranymedált talál, ami fel van fűzve egy szép aranyláncra.*

*Azért mégis hasznos elővigyázatosnak lenni, sokszor a legjobbnak kinéző egyének lehetnek a főgonoszok. A felháborodással nem foglalkozik, hiszen nem ismeri a fickót, így nem tudhatja mennyire beszámítható, és nem csak belegondol egy adott helyzetbe dolgokat. De akkor rablás történt, vélhetően tényleg így van. Figyel az infokra, nem hangzik túl jól Arkallos terve, az már biztos.* -Tehát egy földim... *Jegyzi meg csendesen.* -Tehát ezt az Arkallost sokan ismerik a városban, de miért nem próbálják ezek a szervezetek együtt megállítani? *Költői kérdés igazából, hiszen a gonoszok ritkán fognak össze egy másik gonosz ellen, inkább a saját javukat nézik, úgy egyszerűbb. Nem számolnak a következményekkel, hogy egy erősebb főgonosz őket is igába hajthatja.* -És mikor rabolták el a lányt, Constanzát? Hiszen akár már meg is nyithatták azt a kaput, bár arról jó eséllyel tudnánk. Viszont, ha valamire még vár ez az Arkallos, kéne tudni, mire. *Mindenesetre követi az öreget a leányzó szobájába, amit tényleg jól kipakoltak. Vajon miért volt célja a fickónak, hogy minden nyomot eltüntessen? Talán épp az aurorok végett, hogy ezzel megakadályozza a nyomozás elindulásának esetleges lehetőségét? Azért biztos, ami biztos megpróbálja átvizsgálni a falat, végigkopogtatni, megnézni az ablakot, van-e rajta valamilyen külsérelmi nyom, valami jel, amit nem tüntettek el, hiszen mindenki hibázhat, még a legprofibbak is.*

*Az öregen egyátalán nem látszik semmilyen rossz szándék, nem akarja megmérgezi Ademiát.* Hát már hogyne lenne biztos? *Kérdezi Melvin picit felháborodott éllel. A komorna is bejön, és leül az ágyra, bólogatni, nagyon szívükön viselik a leányzó eltűnését.* Minden jel az elrabálására utal. Van a városban három titkos szervezet, akik ebben egyetértenek, talán ez az első dolog már hosszú évek óta, amiben végül nem ellentmondanak egymásnak. A rémúr neve Arkallos, ő vitte el Constanzát. Constanza veled egyidős lehet leányom. Görögorszában nevelkedett, királyi család sarja, ezért van rá szüksége a sötét varázslónak. Csak a királyi vér ereje nyithat meg egy túlvilági kaput, mely segítségével Arkallos örökké élhet, és hát erre vágyik oly erősen. A kapun át elönzönlik a vidéket a sötétség seregei, Constanza vére által. *Aztán megrázza a fejét.* Sajnos minden képet, jelet megsemmített a varázsló, hogy ne maradjon bizonyítéka annak, hogy a lány itt élt. De megmutatom a szobáját. *Áll fel, és felvezeti a lányt egy különösen üres szobába, amely teljesen ki van égve, koromfekete mind a négy fal, nem található benne semmi.*

*Elraktározza magában a férfi nevét, jól jöhet még, hátha szükség lesz rá máskor. Ismerősnek, nem ismerős neki, ami lehet jó, vagy rossz jel is. Követi a házba, és majd is ül a felajánlott helyre. A saját teáját megízesíti magának, majd nagyot kortyol. Csak nem azért hívták ide, hogy megmérgezzék, ebben a városban sokkal egyszerűbb módszerekkel is lehet végezni valakivel. Figyelmesen hallgatja végig az öregúr problémáját a nevelt lányáról.* -Teljesen biztos, hogy elrabolták? Nem elszökött? Kértek talán váltságdíjak, vannak nyomok? *Tesz fel hirtelen néhány gyors kérdést, hiszen ki tudja. Egy gyámlány, talán nem volt jóban a bácsival, és lelépett, valami nagy szerelem miatt. Az aurorokat ért szavakra csak ciccent egyet a nyelvével. Mélységesen egyetért, alkalmatlanok efféle feladatokra, főleg ez a szedett-vedett bagázs. Akik meghajoltak az úrnő akaratának, alkalmatlanok a feladatuk ellátásra, akik pedig nem...nos azok már rég halottak, vagy elmenekültek. Pár pillanatig még gondolkodik, aztán leteszi a teát az asztalra. A kezén kezdi el számolni, mikre van szüksége, miknek kell utána nézni.* -Egyrészt kellene egy kép a lányról, és hogy ki is ez a rémúr. Mikor látta utoljára? A szobájában is körülnéznék és érdekelne honnan rabolták el, ha jól értem, akkor ez történt.

Melvin di Miaggo, itáliai származású bölcsember volnék. *Mormolja a bácsi illően bólogatva a kérdésre. A kikötőből átsétálnak a palotanegyedbe, ahol egy szép, fehérre mázolt házikó várja őket. A ház több szintes, látszik hogy lakói igen gazdagok, de mégsem akarnak kiríni gazdagságukkal. Az öreg bevezeti a leányzót a felső szintre, ahol hellyel kínálja őt, míg egy idős komorna teát melegít. Di Miaggo közben szomorú mosollyal szólítja meg Adamiát, közben ízesíti a teát.* Úgy hallottuk, hogy egy ismeretlen jótevő tisztogat a városban, talán pont egy olyan, akire szükség volna mostanság. Egy sötét rémúr elrabolta a gyámleányomat, akit én neveltem már csecsszopó kora óta, és ha nem segít valaki, nincs menedék számára. Az auroroknak hiába szólnék, nyomozás helyett csak rombolva próbálkoznának, azzal pedig megölnék az én kincsemet. Olyan valaki kell, akit nem sokan ismernek, nem szúr szemet, és mégis van esélye. *Önt közben a teából, és ő maga is elkezdi szürcsölgetni, várva Adamia véleményét.*

*Az utcagyerekek láttán sóhajtva rázza meg a fejét.* ~Az új, feltörekvő bűnöző generáció, mindez azért, mert a város kezd káoszba süllyedni.~ *Az aurorok munkájának hiánya miatt egyre több gyerek kerül utcára, és nem meglepő, ha sokuk teljesen elkallódik, és a bűn útjára lép idővel. Talán Nellondnak már nincs is reménye, és az lenne a jó megoldás, ha az egészet földig rombolnák? Gondolataiból az érzés szakítja ki, valaki figyeli, érzi magán a tekintetet. Az öregembert hamar kiszúrja a ritkuló tömegből, majd az meg is szólítja. Néhány pillanatig gondolkodik a felvetésen, de első ránézésre nem tűnik az illető veszélyesnek. Talán épp, hogy feladattal látja majd el, és akkor ez a mai nap sem ment egészen kárba. Végül feláll a padról, kicsit kinyújtózik. Ha kell, meg tudja védeni magát, azért résen lesz, biztos, ami biztos.* -Esetleg egy névvel még biztatóbb lenne az invitálás uram. *Mondja lágy hangon, de amúgy nem úgy tűnik, mint akit nagyon győzködni kéne, szóval el is indul szépen a fickó után.*

*Délutánra jár az idő, a nap ereje fogyatkozóban. Aranyló írisze hamarosan lebukik a látóhatáron, és kezdetét veszi az éjjeli élet. Nyár lévén azért ez még odébb van, de óvatosabb árusok már ponyvával kezdik letakarni a bazárban kihelyezett értékes árukat. Néhány toprongyos utcagyerek összesúg a lányra mutogatva, aztán továbbállnak. Adamia észreveszi magán, hogy valaki egy ideje kitartóan bámulja. Egy fehér-kék zekés öregember, a fején hófehér turbán, szemeiből bölcsesség sugárzik. Amikor felfedezi, hogy a lány észrevette őt, akkor barátságosan lép közelebb.* Bocsáss meg a zavarásért leányom, de megtisztelnél, ha elfogadnád az invitálásomat egy hűs teára, igen vészterhesek e sötét idők, támaszra volna szükségem. *Int a palotanegyed felé várakozóan.*

*A hely, ami kiváló a vadászatra, mert sok a sötét alak, nem más, mint a kikötő. Tolvajok, gyilkosok húzzák meg magukat a sötét sikátorokban, és csak arra várnak, hogy egy botor utazóra lecsaphassanak. Átveszik a bőröndöt, aztán meglépnek vele, vagy nagy összegekért ígérnek útmutatást a városban, aztán halálba vezetik a gyanútlan turistát. Nem ritka erre az ilyen eset, hallott róla eleget, amióta itt van. Az Úrnő ténykedése óta pedig az aurorok jóval kisebb intenzitással járnak utána az efféle történéseknek, no meg sok eltűnést nem is jelentenek be, ha csak egy átutazóról van szó. Sokszor csupán hetekkel később értesül a család valaki eltűnéséről, akkor pedig már rég kihűltek a nyomok. Sötét öltözetben, testhez álló fekete ruciban feszít. Hátán katana, az övében dobófegyverei. Szőke haja összefogva hátul lófarokba, csak néhány kisebb tincs lóg előre, amikbe bele-belekap a szél. Egy padon ül, a pad támláján. Térdére könyökölve nézi az embertömeget, ami ide-oda hullámzik, amikor befut egy vonat. Figyeli a sötétebb alakokat, figyeli azt, aki után eredhet...*

*Susan szavára a falak összeomlanak és a padló is. Aztán a levegôbe emelkedik a székkel együtt. Majd látja a visszafelé járó órát, aztán a földön landol. Susan már nem fuldukol. Egy dosszié van a kezében és tudja, hogy nem akármilyen. Látja a bohócfejet is. Majd a hálója felé veszi az irányt, és egy darabig szólni se fog tudni.*
//Köszi a szuper mesét. :-)//

_________________
A Londonból érkezett leány egy életvidám folyton beszélő típus. Mielőtt idejött az apjával élt és átélt egy számára fontos személy elvesztését. Ám ezen is túltetette magát és mostanra csak kevesek láthatják szomorúnak. Van egy daimónja egy macska Fruks a neve. Caryl a legjobb barátjának tekinti.

Vendég

*A lány lelassul és ideje sincsen a védekezésre, elmetszik az életét... Zöld szemei még megvillannak, aztán holtan esik össze... Aztán valami érdekes dolog történik vele.... Mindenesetre a következő pillanatban egy óra van a nyakában. Ő pedig él... Szíve vad ritmust diktál, nem tudja, hogy kihez menjen oda vagy valami... Aztán kijutnak és az égen ott van a Bohóc arca. Akivel beszélt... Mindenesetre az órát kezdi el vizsgálni, amely mintha a szíve ritmusa szerint járna... Mindenesetre elsiet valahova, felkeres valakit, akinek eltudja mondani, hogy mi is történt vele... Úgy látszik itt senkit sem érdekli, hogy meghalt...*

//Köszönöööm*-* Nekem tetszett, ügyes vagy Emily Very Happy

Éééés persze senki nem tudja, hogy miattam menekültetek megXDD/

*Mikor a nagy szökésben egyszer csak minden megváltozik és minden visszatér a rendes kerékvágásba, Angi nagyon meglepödik. Alexre pillant, majd a többiek is lassan megjönnek, és már nincs is helyszin, mármint fogadó meg a kamra, csak az égen egy bohóc fej emlékezteti öket hogy mi történt. Angi igy tehát elbucsuzik a többiektöl és elindul a Kúria irányába.*

//Emily, ez nagyon-nagyon jó mese volt, igen tetszett, bár az elején fura volt hogy annyi emberre kellett volna reagálnom ami nem nagyon sikerült. Na, mindegy, majd máskor, aztán már azért mentek a dolgok. Es köszi a tárgyat is, Angimnek ez lesz az elsö, úgyhogy *ugrál örömében*//

*Alex már elkezdene égetni, Angelina meg csontvázkezel itt nagyon és hopp, hirtelen minden eltűnik és kikerülnek a csávából. Rögtön felnéz a napba, örü,, hogy friss levegőt szívhat, meg a szemét amúgy is odavonzza a bohócfej. A következő pillanatban felemeli jobb karját és középső ujjával bemutat a bohócnak, így jelezve, hogy rohadt jó kis kalandnak tartja az iménti órákat. Csak ekkor veszi észre a napórát, aminek meglétét azoban örömmel konstatállja. Visszatér a Nezabar-birtokra...*

_________________
A Nezabar nagy lázadója, aki sosem félt megtenni azt, amit eltervezett. Édesanyja az elemi sík egyik lénye, így nem csoda, ha Alexnek megadatott az elemek fölötti különleges hatalom (főleg a tűz erejének uralma). Apja, Noah Kerphina, a Naxeldir szak vezetője. Viszonyuk igencsak megromlott, legalábbis Alex egyáltalán nem kedveli őt. Sötét titkok ezek a család életében, amiket kár lenne feszegetni. Alex tehetséges varázsló és harcos, annál is inkább, mert sokminden felkelti érdeklődését. Az életet egy nagy játéknak tekinti, játszani pedig nagyon jó...
Evan Darian pontszerző főkaraktere

Vendég

*A falak egyszerűen szertefoszlanak, mikor kijáratot próbál keresni.* ~ Hát... végülis ez is egy megoldás. ~ *Szorítja az életfonalat a kezében, majd kirajzolódik felettük a visszafele járó óra, és hamarosan már újra Nellondban állnak, de a fogadó és a vihar sehol... Viszont ott van az a kis homokóra, méghozzá felfele pergő szemekkel.* - Dejóóó! *Gyermeki izgalommal nézegeti kis ajándékát, és határozottan örül, tetszik neki. Elköszön mindenkitől, és szépen visszasétál az iskolába, már alig lepődik meg az ilyen történéseken.*

//Köszi a mesét. ^^ Szerintem nagyon jó volt, és a homokóra a legjobb *-*//

[every]
*Nincs szükség varázslatokra, hiszen a diákokat körülvevő falak egyszerűen… szertefoszlanak, összeomlanak, a padlók kicsúsznak a lábak alól, és a levegőbe emelkednek… Mármint a diákok. Ki így, ki úgy, Lina és Susan a székén ücsörögve, Ariana a kezében az Életfonalával, Angi és Alex pedig éppen szökni próbálván. Felettük, az égen, egy nagy óra rajzolódik ki, és egyszercsak elkezd visszafelé járni-forogni – a diákok pedig földet érnek. Mindenki teljes épségben – azonban mindenki valamivel gazdagodva. Susan nyakában egy zsebóra lóg, Gwenny, Ariana, Vaszilij egy-egy homokórát kaptak, amikben a homokszemek felfelé peregnek, Lina és Wulner kezében két dosszié, amibe ha írnak, a tinta eltűnik, és csak ők tudják felfedni – Alex és Angelica pedig egy-egy napórát kaptak a kezükre, ami akkor is mutatja az időt, ha nem süt rá a nap. A viharnak viszont nyoma sincs… és a fogadónak sem. Csak az égre pillantva látnak meg a Napban egy nevető arcot. Egy bohócét…*

//Köszönöm, hogy itt voltatok, Lina, jobbulást!//

[Jelen]
*Susant megfogják. És érzi, hogy egyre nehezebben lélegzik. Hallja a Halál szót. Nem csinál semmit. Mit csinálhatna?*-Mi csak ki szeretnénk jutni!*Mondja fuldokolva.**

_________________
A Londonból érkezett leány egy életvidám folyton beszélő típus. Mielőtt idejött az apjával élt és átélt egy számára fontos személy elvesztését. Ám ezen is túltetette magát és mostanra csak kevesek láthatják szomorúnak. Van egy daimónja egy macska Fruks a neve. Caryl a legjobb barátjának tekinti.

*Angi alig tud feleszmélni, még varázsolni sincs sajnos ideje mikor két fickó megragadja és elhurcolja, miközben a kis alak csak löki a sódert.*-Engedjenek el! Fegye le azt a piszkos mancsát rólam. *sikítja az aranyvérü lány, majd gyakorlatilag bevágják öket valami tisztítószeres kis kamrába, vagy mibe.*-Bocsi, lehet hogy nem kellett volna pálcát ragadnom. Amúgy Angelina vagyok, bár igen modortalan hogy be sem mutatkoztam eddig. *mondja csendben a fiúnak, miközben elismeri hogy lehet hogy miatta kerültek ide?* -Mitévök legyünk? Es milyen ítéletröl beszéltek ezek? *kérdi félhangosan, nem is annyira a fiútól, mint inkább hangosan gondolkodva. Majd mivel nem vették el pálcáját, próbálja felderíteni hogy mi a helyzet, de közben azért figyel a fiúra is. Végül megpróbálja a csontvázkezek elsö fázisát, hátha sikerül kinyitnia valahogy az ajtót, bár nem füz hozzá sok reményt. Igy hát Angi megteszi a mozdulatot amit kell és elhanzik vari, majd lesz ami lesz.* -Osteo Digiti!

//NM I. Csontvázkezek elsö fázis,
Az elsővel kiválóan tudunk mondjuk csapdákat hatástalanítani. A lényege, hogy anélkül, hogy nekünk kellene tűzbe, vagy egyéb kellemetlen helyre nyúlni, megidézünk két lebegő csontvázkezet, és azzal tudunk ugyanúgy cselekedni, mintha a mi kezünk lenne. //

[Jelen]

*Még jó, hogy Lina jobb kezes. A jobb kezével még alig-alig de eléri a combját. Onnan kicsúsztatja a tokból a pálcát, uygan is majd, fog valamit csiunálni..* -Obscuris! *suttogja, majd az eltűnésre koncentrál, de nagyon erősen. Remélve, hogy sikerül a vari, ah meg nem, hát akkor kampec. ha még is sikerül, akkor úgy tesz mintha ott sem lenne. Vár egy kicsit, míg észre veszik a feka alakok, hogy valójában nem látható...* ~ Látsz cicám?~ *mintha tudna is válaszolni a macs,de azért egy pillantással jelzi a macskának, hogy meg ne merjen mozdulni.*

//Bocs, de NJK, mert ide izzadok. Nem vagyok észnél:( //

_________________
A szöszke lány teljesen megváltozott. Új haj stílust váltott, és maga a lány is megváltozott..A hősiesen visszaszerzett lovagja,Lor is "megbékélt" vele, tehát Prefektus lánykán teljesen új lappal indítja az új évet, 2012-t. Általában farmerekben, pólókban, esetleg sztreccsujjú lógós hosszújukat visel. Visszajött a humora és macskája is,Pihike is megnőtt, igazi vadmacska lett belőle.

Vendég

[Jövő - akkor már csak Susan, vagy ő se O__O]

*Megtalálja a saját szálát, így gyorsan meg is szerzi - senki nem akarja igazán megtámadni, így végül nem veti be képességét, csak a szálat veszi magához. Egyszerűen ahhoz vonzotta valami, tudja, hogy az övé. Viszont Susanét nem sikerül időben elérnie, és a lány összeesik, mire felszisszen.* ~ Ez csak a jövő. Átírható, a jelenből még meg lehet akadályozni... Azt hiszem. ~ *Miután így megnyugtatta magát, körülnéz, megvan-e még az ajtó amin bejöttek, merre lehetne kimenni. Elvégre valahol csak ki kell jutni.*

» A Déli Tenger
» Az Északi Tenger
» Hét tenger kikötő

Hét tenger kikötő

Hét tenger kikötő

Similar topics

Similar topics