*A bácsinak kellőképpen vidékies beszéde van azt meg kell hagyni, de legalább elviszi őket. Mindenesetre fel is kászálódnak. Az ausztrál lánynak a tenger nem okoz gondot, hiszen eleve rengeteg időt töltött már életében vízen, nem csak kedvenc szörfdeszkáján, hanem az apja hajóján is, ami mondjuk picit ehhez képest más, mivel jóval kisebb vitorlásról van szó, de az érzés ugyanaz. Szóval a korlátnak támaszkodik, és figyeli a vizet egyelőre, majd este felé elmegy aludni, hiszen hajnalban érkeznek meg, és azért addig mégsem kéne bekómálni az álmosságtól. Azt meg csak reméli, hogy valami kaját majd találnak a szigeten. De, ha falu van, akkor lesz kaja is.* -Köszönjük uram. *Biccent a bácsinak, és ha az nem erősködik fizetségért, akkor leszáll a hajóról. A vörös ruhás nagyszakállút célozza meg, hiszen ő alapvetően semmit sem csinál.* -Szép jó napot uram, nem messziről érkeztünk, meg szeretném kérdezni, hogy az ott milyen város...vagy falu?
_________________
Ausztrál leányzó bájos pofival. Kissé cserfes időnként, máskor viszont felettébb visszafogottnak mutatkozik. Imádja a tengert, habár itt maximum a tó ad lehetőségeket, hogy víz iránti szenvedélyének hódoljon. Kedvenc sportja a szörfözés. Daimonja egy kenguru, Steper. Ez a felszín, alatta pedig egy harcművész leányzó rejlik, akinek különleges fegyvere egy ezüst mentálisan irányítható ostor, ami alapállapotban szerencsekarkötő.
Cirelin de Sovalon multija
