*Fintorogva tűri, hogy a lény hozzányomja az orrát az övéhez, majd felpillant, ahogy a nő megszólal.* ~Hát, ez se tartott sokáig~ *gondolja, aztán elindul a kristály felé, viszont mikor annak zöld színébe fekete vegyül, reflexből hátrálni kezd, olyan gyorsan, ahogy csak elesés nélkül tud. Nem túl biztos benne, hogy a másik kristály mire való, egyáltalán, hogy miért hozta magával a nő, akit egyébként - úgy gondolja - ráér akkor sajnálni, mikor már kint lesznek, és esetleg azt látják, hogy nincs a helyén. A földön heverő kristályt figyeli, még akkor is, ha az átkerül Jack kezébe, és közben elindul a folyónak azon pontjához, ahol az áthalad a falon, hátha talál valamit.*

//Áhh, sajnos nekem is mennem kell, pedig most válik izgalmassá :/ További jó játékot!//

//Áhh hirtelen közbejött valami, úgy néz ki mennem kell. Lezárni sem tudom már. Jó volt a mese, bár nem tettszett annyira. De a légsárkányok hatása nagyon bejön és kell is majd az elkövetkezendő napokban sepp szmára.. Köszi szépen//

*Meglepődik, mikor meglátja a lényeket, és nagyon élvezi a repülés lehetőségét, és persze az istállóillatot, ami immár négy éve a kedvence. Nevetni nem nevet ugyan, de az arcán egy nagyon ritkán látható, boldog mosoly terül szét. Egy kicsit ügyetlenkedik, aztán feljebb repül, és végül picit hátradől, amitől a csuklya lecsúszik a fejéről. Odakap, hogy visszahúzza, és remélhetőleg nem pottyan le a hirtelen súlypontváltástól. *

* Mivel semmi érdemlegesett nem találl a vízben kiszáll és nedves lábát párszor megrázza, majd csak egyszerüen vissza veszi rá a szandált. Ekkor megpillant egy okapit és mivel épp van nála trópusi gyümölcs, óvatosan oda megy hozzá és megeteti. Majd egy csendes, suttogás szerű hangot hall, mej hallatán megborzong és hátán végig fut a hideg. Érdeklődve tekint a hang iránya felé mikor is meglátja a barlang falán lévő rajzot, mely előtt ott áll Jack. Egy pillanatig furcsa, zavaró érzés fogja el a fiú láttán, a bálon lévő kép ugrik be gondolatai közé. De mindegy nem foglalkozik ezzel,mivel a rajzok életre kelnek és egy sárkenyszerüség felé is tart. Ráemeli pálcáját, hisz nem tudhatja előre, hogy ártalmatlanok. Majd mikor érzi, hogy a talaj eltűnik lába alól meglepődve pillant körbe és egy pillanatra elveszti egyensúját. Végül összeszedi magát és próbálja írányítani saját magát, hogy merre haladjon. Ha lehetséges akkor a kristály felé lebeg és megérinti azt. Közben friss eső illat csapja meg orrát. Hátrafordul az őt felemelő lényhez és hihetetlenkedve csodálja. *~ Csodálatos~* Gondolja és arcán egy boldog mosoly suhan át.*

*Amikor a dal és a tüzetes kutakodás egyszerre előcsalja a furcsa lányeket, Gaea ösztönösen támadóállásba merevedik, de amikor az első lény hozzádörgölőzik, és édasanyja rég elfeleett illatával lengi körbe, elkepja valamiféle furcsa boldogságérzet. És örömkönnyek között hagyja a lénynek, hogy szálldosni hívja. Felkacag, ahogy széles ívben felfele repül, sorban a többiekkel, már aki jön, majd lecsap a magadból, és elhúz volt szerelme mellett, mint a baj emlékéről is elfelejtkezett kisgyermek, akit megbüntettek, de nem akarja elfogadni a büntetést, mert szerinte nem csinált semm rosszat. Aztán leteteti magát a lénnyel a talajra, ahonnan indult, és hagyja, hogy a többi lénnyel együtt az ő Anyaillatú lénye szálljon kerengjen, csodálatos ívük pedig meg-meg csillanjon a kristályon átszűrődő fényben. Hallja hogy Sepp tüzet kér, talán rá akar gyújtani (?) de mivel ő nem a legjobb tűzvarázsaltokban, és nincs nála öngyújtó, inkább hangosan passzolja a kérést.*

//jajj, oké, akkor bocsi :S utánaolvasok, az etetős részt meg akkor vissza //

//ja, még annyit szeretnék kérdezni, hogy ezekkel az állatokkal (okapi, papagáj), mit lehet kezdeni? úgy értem, leírhatom, hogy mit csinálnak, vagy ez is a kalandmester dolga? Esetleg be lehet őket fogni, olyan háziállatféleségnek? Bocsi, de még ekzdő vagyok itt :S//