*Amikor Karen válaszol, majd visszakérdez, nemes egyszerűséggel egyszerűen ő meg Serpp felé bök a fejével.* -Va fejébe vette, hogy nem szeretem. Pedig ha tudná! *Könynek gyűlnek a szemében amit hamar kipislog. Most nem akar bőgni. Itt nem. Nem adja meg a fiúnak azt az örömöt, hogy lássa, mekkora kínt okozott neki amit a fiú a fejéhez vágott. Közben egy elegáns jobb kanyar után egy barlangnál találják magukat, és bekövetkezik ami szokott. Már megint egyedül kell tovább menniük, talán pont azért, hogy egy másik festményen át kipottyanjanak, vissza a suli falai közé. Elsuttok egy Lumost, és bemegy a többiekkel a barlangban, amikor azok nekiindulnak. A lányt zavarja a benti sötét, bár ott a fényvarázs a pálcája végén, de neki ennyi nem elég. Talán a belső bizonytalansága teszi, talán a festett fényviszonyok. De egyre feszültebb lesz. Pácáját szorongatva halad előre, minden lépésnél figyeli, fix e alatta a talaj.*

/Lumos - Fényteremtés
Egy világító kis fénygömb jelenik meg a pálcánk végén. A bevilágított terület viszonylag kicsi, csak a használó körül kb. 2 méter sugarú kör./

*Néma csendben sétál a festménynő után, és azon tűnődik, hogy sokat fognak-e gyalogolni, és, ha igen, megéri-e odáig elmenni, és egyebek, aztán körbepillant, hogy kik vannak még itt. Meg is pillant pár ismerős arcot tegnapról.

*Amikor az utolsó diák is átlépte a vásznak, a hölgy ismét elmosolyodik, és vár pár pillanatot, hogy mindenki tisztában legyen a hellyel, és a saját változásaival, és jól körbe tudjon nézni. Az erdő zajai békések, és ugyanazok az illatok, hangok jutnak hozzájuk, mint a valóságban. Nincsen sötét, sőt, még félhomály sem, a nap szemben süt pontosan feléjük, az út irányában. A hőmérséklet teljes mértékben kellemes, még pulóver sem kell, mondhatni kirándulóidő van. Végül Kathleen megszólal, hogy tájékoztassa útitársait a programtervről, elsőnek Jackre nézve, hiszen ő volt az, aki meg is kérdezte, hogy merre tartanak.*
-Az úticélt egyelőre fedje titok homálya. De amint odaérünk, meg fogja látni, úrfi. *Mosolyodik el, majd rögtön folytatja is.* -Kirándulásra alkalmas az idő, és nagyon remélem, hogy a hely, ahova elviszem magukat, elnyeri majd a tetszésük. Különleges dolgok vannak ott, amik közel állnak a szívemhez, és önök a szerencsések, akik elsőnek tapasztalhatják meg a hely varázsát. Nos, először is követjük az utat. *Mondja kellemes hangján, majd el is indul, de szívesen várja a kérdéseket, gyakran forog hátra, látszik, hogy vigyáz a diákokra.*

//köszi //

*A festmény szavaira felkapja a fejét és kedvetlenül, de felpattan ültéből és ő is a festményből beszélő nőhöz lép. Arra, hogy belépnek a festménybe csak elhúzza a száját.*~ Csodás! Lépjünk be egy festménybe... Hajrá. Remélem többet ki se jövök onann.~* Gondolja keserű humorral és ő is belép a képpbe. Hirtelen egy mese szerű erdőben találja magát. Meglepődve pillant maga köré, aztán tekintete meg akad saját magán. A teste, egy érdekes állagot kapot. Mintha egy rajzfilm szereplő lenne. Máskor ez szórakosztatná, de ebben a helyzetben nagyon nem tudja érdekelni. Unottan néz körbe, figyeli társait, majd csak várja, hogy a nő aki a szakkört vezeti utasítást adjon nekik. Azért reménykedik benn, hogy valmi izgalmas és igen. Veszélyes dolog fog történni. Az biztosan elterelné a figyelmét a fiúról... *

*Sophia nyomában érkezik, a fején továbbra is csukja, amit most nem is szándékszik levenni, csak ha megkérik. Némán követi a lányt, egyrészt, mert elbűvölte, másrészt pedig mert így talán normális társasága lesz. Ő legalábbis annak tekinti a lányt. Mikor átlépnek a festményen, ő is körbenéz, és száját kicsit elhúzva veszi tudomásul, hogy olyan, mintha valami mesébe keveredett volna. Magát is ilyennek találja, ezért fintorog egyet, de azért érdekli a dolog.*

*Gaea alig bírta kivárni, hogy végre elindulhasson. Inkább, minthogy annak a hátát nézze, akit most marhára nincs kerdve látni. Belép a hölgy portréjába, és nagyot les. ~Nem semmi!~ *Gondolja, és alaposan megnézi magát, mega többieket, hogy milyen szépen megvátozott minden. Festmény lett a lányból is, Karenből is, ... És fura, de Sepp pacáját legszívesebben higítóval rémisztgetné. Körbenéz a tájon, és nagyon tetszik neki, hogy festett környezetben gyalogol. Festett még a talpa alatt a talaj is! Egyszerűen felvidul tőle, mintha a fájdalmát kinthagyhatta volna, a portrén kívül.*

/Ez de jó kép! /