
Nezabar Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Bolgár mágustanoda tehetséges tanítványoknak |
|
| |
| Szerző | Üzenet |
|---|
Vendég Vendég
 | Téma: Tó és tópart Szer. Jún. 16, 2010 11:00 am | |
| First topic message reminder :Nem messze a tölgyestől terül el a tó, mint sokadik vízforrás a birtokon. Nem túl nagy, de ha valaki fürdeni akar benne, a célnak tökéletesen megfelel. A víz fokozatosan mélyül, ahogy egyre beljebb halad benne az ember, tünde, vagy éppen kobold, legalábbis a legtöbb helyen. Az északi oldalon, egy rövidebb partszakasz mentén könnyen előfordulhat, hogy egyik pillanatban még derékig ér a víz, egy lépéssel arrébb pedig már nyakig, vagy esetleg teljesen ellep, így ott vigyázni kell. A közepefelé már egészen mély, így ott nyugodtan lehet úszni benne, akár még egy negyed- vagy félóriásnak is. Télen viszonylag vastag jégréteg képződik rajta, főleg a szélénél, szóval ilyenkor bátran húzzon mindenki korcsolyát, és merészkedjen rá a tóra! A parton több hatalmas fa is található, aminek árnyékában meg lehet húzódni egy meleg nyári napon, esetlegesen pokrócot teríteni alá, és megpihenni, vagy akár pokróc nélkül, a fűben. A közepén van egy sziget, ami az Elemi Harci Mágia órák helyszíne. Mágikus burok védi, így amikor nincs óra, nem lehet odajutni, viszont épp a sziget miatt van a parton egy stég, amiről nyáron remek ugrásokat lehet végrehajtani a tóba. írta Ariana Ravenwood
|
|  | |
| Szerző | Üzenet |
|---|
Vaszilij Potrevszkij


Minősítés:  Hozzászólások száma: 348 Kaszt:  Üzenőláda: 
Az én színem a darkkhaki.
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 12, 2011 3:40 pm | |
| *Meg van minden cucca, legalább ez pozitív, bár arról még mindig nincs fogalma, hol is van pontosan. Körbenéz azért, hogy vajon pontosan mit is lát, akadnak-e itt növények, bár lehet hogy volt már szó a helyszínleírásról, csak usernek most nincs ideje visszaolvasni. Mindenesetre a druidabotot azonnal megragadja, mikor elkezd mocorogni, aztán megérkezik a néni is, aki éppenséggel nem csevegni szándékozik. Angyalkard villan, ami nem túl jó jel. Reflexből rántja maga elé a druida botot védekezés képpen, amit csak nem csap ketté a kard, hiszen mágikus tárgy, meg egyedi is. Közben elsuttogja a varázsigét és vicsorra húzódik a szája.* -Lupus Gemini! *Amint megjelennek a tesók, a nénire uszítja őket és megpróbál elmenekülni, nem gondolja, hogy egy angyalt le tudna győzni.*
//Farkastestvérek: Leírás: Az élőlényidézés, az asztrál-mentál mágia, és a bestiatan háromszögéből kialakult komoly természetmágia. Egy órára megidéz két barátságos farkast, akik halálukig védelmezik a druidát, de egy óra múlva elenyésznek. A farkasok maximálisan asztrális összeköttetésben vannak gazdájukkal, értik amit mondd, és primitív parancsokat a védelmen kívül végre tudnak hajtani, a védelem pedig ösztönös része a varázslatnak. A két farkas hatalmas, életerős példánya fajának. A varázslat támadásnak és védekezésnek is kiváló, hiszen időnyerésnek is alkalmas, mert a farkasok lekötik az ellenfelet, míg a druida ki nem talál valamit.// |
|  | | Hunyadvári Szevér


Hozzászólások száma: 1318 Kaszt:  Üzenőláda: Fairytale
Az élet titka: a halál előtt meghalni, és rájönni, hogy nem létezik halál.

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 12, 2011 3:29 pm | |
| *A hadarásra nem retten meg, csak kihúzza magát, férfiasan, mégis csak apucival szemben van, és úgy tűnik, ez nem az érzelgős apus találkozás ideje. A szavaira elhúzza a száját, utálja az angyalokat, és hiába van most itt Castiel, benne még él az a bizonyos hatalmasi vér, ami bármelyik angyalt könnyen megfertőzheti, és eszüket veheti a hatalom, ahogy ez régen nem egy angyallal emgtörtént. A szavakra biccent, finoman, majd az angyalos nőre megvillannak a szemei, de nem ránt kardot, hanem, amint apja lök rajta egyet, csak a másik keze után kap, finoman megszorítja, majd engedi, és fut át a fénylő kapun. Nem, nem akar itt maradni, Cas nagyfiú, tud magára vigyázni, Szevérnek meg elege van abból, hogy már megint emghalt. Könnyed, ügyes mozdulatokkal vetődik át a másik helyre, ahol gyorsan méri fel a környezetet, majd, amint megpillantja az angyalnőt, ahogyan Vaszilijra emeli a kezet, reflexei, ösztönei beindulnak, főleg látva, kivel is áll szemben, és könnyed, akrobatikus mozdulattal indul meg az angyal felé, és igyekszik lesújtani annak karjára, levágva azt, vagy legalább eltéríteni azt saját kardját előhívva, azt a bizonyos ősi tüzet, és lendületből, ugrás közben igyekszik lesújtani, úgy, hogyha esetleg Vaszilij közben cselekedne, azt ne akadályozza meg, tehát semmiképpen se hátráltassa a fiút, hanem segítsen neki. Ha pedig sikerül eléggé legyorsulnia az angyalt, akkor a keze után annak szárnyait veszi célba, és, ha sikerül elég gyorsan és eléggé technikásan érkeznie meg cselekednie, akkor miután az angyal kezéből kiverte a kardot, vagy félreütötte, vagy valami, akkor igyekszik levágni annak szárnyait, ez által megfosztva a hatalmától.*
//akrobatikus mozgás, ugrálás, megfelelő helyekre ugrálgatás - Akrobata 5. szint (nincs beírva) vagy akár simán Energiamágus 3. szint segítségével 3Xos gyorsaság, ha nem elég az akrobata és le kell gyorsulni a dögöt, ez is reflexből megy elvben// |
|  | | Játékmester Naxeldir

Hozzászólások száma: 277 Kaszt:  Üzenőláda: Ha az élet és halál közötti szakadék fölött feszülő vékony kötélen óhajtanál táncolni... keresd Susan Watsont vagy Liliya Galinat esetleg
Christopher Strife-ot!
Pozició Titulus: Mesélő
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 12, 2011 3:00 pm | |
| Vaszilij mellett ott van Vanch, és minden tárgya, minden ingósága vele van, amik ott voltak vele a tóparton. Nincs lekötözve, viszont, amikor mocorogni kezd, akkor elhallgatnak a hangok… és megjelenik előtte egy alak. Magas, színesbőrű nőalak, sötét szemeiben düh, kezében angyalkard. - Igazán sajnálom, hogy belekeveredtél ebbe, de rád nincs itt szükség. Ezzel az angyalnő sújtásra emeli a kardját…
Castiel mindeközben elkapja Szevért, röviden megszorítja, majd kicsit eltolja magától, és hadarni kezd. - Nem tudtam jönni hamarabb, mert háború van, és ebbe keveredtetek most ti is bele. Meghaltatok, de ha igyekeztek, vissza tudlak titeket juttatni a testetekbe… menj, keresd meg a többieket! Ennyit tud mondani mielőtt egy kardos angyal itt is megjelenne. Castiel fordul, kezében megjelenik saját kardja, és hárítja a támadását, szabad kezével pedig Szevért a padlás ajtaja felé taszítja, ami mögül fény szűrődik ki… És ha átbucskázik rajta, azon mód Vaszilij mellett jelenik meg. Így ketten vannak, no meg persze a láthatóan dühös angyalnő.
Isobel dicsfényére furcsa módon nem oszlanak el az árnyak, és egy finom kéz ragadja meg határozottan a kardot lendítő karját. Egy szőke nő áll előtte, fehér szárnyai széttárva – angyal. Nem félvér, és igaz, hogy nem arkangyal, de angyal. - Higgadj. Le. Halott vagy. Ennek nem muszáj így maradnia, de akkor tanuld meg behúzni a nyakad. Az angyalnő hangja teljesen higgadt, majd elengedi Isobel karját. - Rachel vagyok. Nem hiszem, hogy emlékszel rám, kevésszer találkoztunk, és Ms. Arkangyal-az-apám kisasszony úgyse jegyez meg egy egyszerű angyalt. Ezzel Rachel koncentrál, és lök rajta egyet, mire Isobel is átbucskázik egy fehér portál-szerűségen…
Lisánál a kapitány pedig elmosolyodik, és pötyög a számítógépen. - Persze, hogy van választásod, kölyök. Vagy magadtól jössz, vagy én viszlek. Vigyorog, és Lisa halványan emlékezhet ezekre a történésekre, és talán a következő szavaira is. - Weevilek szabadultak el a városban, utánuk kéne járni, és összefogdosni őket. És hogyhogy miként hoztalak ide? Néz fel a kapitány, és ekkor nyílik fel a falon a fehér portál, amin keresztül átbucskázik Isobel. Szóval a helyszín, és a férfi Isobelnek teljesen idegen, egyedül Lisa az ismerős.
|
|  | | Vendég Vendég
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 12, 2011 2:53 pm | |
| *Hirtelen csapja meg a baljós előérzet, mire kissé idegesen forgatja a fejét, próbálja kiszűrni, mégis mi lehet a gond. Méregeti az eget, a környezetét, pláne, hogy azt a nem emberi kisugárzást is megérzi, ráadásul több felől... Valami biztos, hogy készül itt. Már épp nyúlna valahová, ki tudja, a pálcájáért, az asztrál-mentál medálért, az angyalkardot megidézni - egyikre sincs ideje, ugyanis valaki lefogja, és egy kard szúrja át a mellkasát. Mikor felébred, kába, de a helyszín ismerős, sőt... egy ismerős alak is van itt, akinek a láttán ösztönösen elmosolyodik, és széttárja a karjait.* - Van választásom? *Feltápászkodik a földről, kicsit megmozgatja a szárnyait. Fintorog, nem szereti, ha elől vannak, de most nem fog megint a kötözgetéssel szenvedni. Mégis megvan az a rossz érzés, hogy valami nincs rendben, így nem ugrik azonnal a férfi nyakába.* - Mi a meló, és miért így hoztál ide? Sőt, egyáltalán hogy? *Dönti félre a fejét, de azért közelebb lép egyet-kettőt, azt méregetve, mit szerelget drága kapitánya. Valami bűzlik, de egyelőre még nem teszi szóvá.* - Min dolgozol ilyen buzgón?
//Mesélőnéni azt mondja, írjak ^^// |
|  | | Isobel O'Shennon


Minősítés:  Hozzászólások száma: 239 Kaszt:  Üzenőláda: 
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 12, 2011 2:42 pm | |
| *Ő nem angyalvadász, hanem inkább az, akiről a többi angyal is példát vehet. Arany páncélján megcsillan a nap, kecses alakját látva pedig általában még a lányok is felsóhajtanak. Bár auror, először mindig üt, aztán kérdez, tehát nem az a nyomozós alkat, inkább a szent inkvizíció nevében jár el. A nephilimek legtöbb esetben tizennyolc éves korukban döbbennek rá mivoltukra, Isobel a kevés kivételek egyike, arkangyal apja volt elég gőgös ahhoz, hogy kitegye egyszem féllény lányát az átkos tudásnak. Isobel pedig hasonlóan gőgösen nem is fél senkitől, ennek még meglesz a böjtje. Csillogó varázskardja a combját verdesi, ahogy szandálos lábaival a parti fövényt rója. Beszélgető diákokat lát a távolban, feléjük veszi az irányt. Lisára barátságosan bólint, Szevérről ő maga sem tudja hirtelen, hogy érzi e rajta a mennyei létsík erejét. Méltóságteljes pózban guggol le Vaszilij mellé, kitárt szárnyaival úgy néz most ki, mint egy görög szépségistennő. Hallgatja a többiek beszélgetését, aztán a zavart látja az arcukon, majd felpattan.* Én is érzem...! *A kard szemvillanás alatt a karcsú ujjakban terem, fekete plazmacsóvát húzva maga után, jelezve, hogy az angyal felbőszült a sötét erők vonzásában. Ide oda kapkodja a fejét, mintha lelassult volna az idő, majd sötétség. Azaz ő máshogy képzeli a végtelen ájulást, vagy halált. Kifehéredik az amit lát, és már csak a távoli vízmoraj egyre halkuló hullámai visszhangoznak elméjében, s minden elcsitul. Ismét az aréna közelében van, mégis szédeleg, baljós minden, amit az érzékei közvetítenek.* Adj erőt atyám... *Mormolja, és felfele néz, ahova az angyali síkot sejti. Aztán két kézre fogja a pálcáját, és a saját maga által kifejlesztett varázslatot harsogja el.* Angelica Gloria... BOSSZÚÚÚÚ! *Süvölti, és pálcáját félretéve már csuklóból lendíti a másfélkezes kardot, hiszen ez itt mind csak csalóka álomkép, démonok cicáznak vele, azt pedig még a lelke árán sem hagyja.*
//Angyali dicsfény, SHE egyedi: Csakis az igazi angyalok képesek szembeszállni a sötétség teremtményeivel. Már puszta jelenlétük is rettegést, és fájdalmat kelt a gonosz szívekben, ám ha még a dicsfény is rájuk vetül, akkor a siker garantált. Ha nem gonosz teremtmények ellen használjuk, a varázslat akkor is igen hatásos, hiszen az áldozat bőrén keresztül kijönnek komoly felszíni sebek formájában a lelkében senyvedő egykori bűnök, melyek nyomasztják. A varázslat igen ritka, kevesen ismerik végrehajtásának titkát, ám akik igen, komoly eséllyel szállhatnak szembe a mélység teremtményeivel.// _________________ Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot. Kaen el Jericho multija
|
|  | | Játékmester Naxeldir

Hozzászólások száma: 277 Kaszt:  Üzenőláda: Ha az élet és halál közötti szakadék fölött feszülő vékony kötélen óhajtanál táncolni... keresd Susan Watsont vagy Liliya Galinat esetleg
Christopher Strife-ot!
Pozició Titulus: Mesélő
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:49 pm | |
| //akkor fagy, és valamikor megyünk tovább// |
|  | | Vaszilij Potrevszkij


Minősítés:  Hozzászólások száma: 348 Kaszt:  Üzenőláda: 
Az én színem a darkkhaki.
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:44 pm | |
| //Bocs srácok, Kaen gépe teljesen összeomlott, vagy folytassátok nélkülünk, vagy folytassuk valamikor együtt, nem fogunk tudni most írni.// |
|  | | Vaszilij Potrevszkij


Minősítés:  Hozzászólások száma: 348 Kaszt:  Üzenőláda: 
Az én színem a darkkhaki.
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:43 pm | |
| *Biccent az újabb érkezőknek, majd rossz érzés keríti egyre inkább hatalmába, mintha valami nagyon rossz közeledne. Lisa kérdésre csak odapillant és szóra nyílik a szája, de végül nem jön ki válasz. Ide-oda kapkodja a fejét, hátha sikerül kiszúrnia valamit, ami miatt a rossz érzése van...halálos veszélyben vannak mindannyian, bár ez ebben az iskolában már szinte egyáltalán nem meglepő. Hideg pengét érez a mellkasában, lepillant, majd ködössé válik mindent, aztán egészen máshol tér magához. A többieket keresi, akik a tóparton voltak, de senkit sem lát, ellenben hallja a hangokat. Azt hihetik, hogy nincs magánál. Vancht keresi a tekintetével és a holmiját, vajon megvannak-e a dolgai, vagy azokat elvették? Mivel úgy érzi mintha álmodna, megpróbálja picit megcsípni magát, ha nincs megkötözve, vagy ilyesmi és kicsit körbenézni, hogy hol is van, látja-e vajon azokat, akik róla beszélnek, vagy be tudja-e azonosítani kb. merre lehetnek, milyen messzire a hangok alapján.* |
|  | | Hunyadvári Szevér


Hozzászólások száma: 1318 Kaszt:  Üzenőláda: Fairytale
Az élet titka: a halál előtt meghalni, és rájönni, hogy nem létezik halál.

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:40 pm | |
| *Hallgatja a víz csobogását, majd érzékeli, hogy valami elsuhan körülötte, és azonnal kipattannak a szemei. Amikor lépteket hall, lassan felkel, leporolja magát, belebújik a cipőjébe, felkapja a botját, meg a kesztyűit, és rámosolyog a fiúra.* -Csak egy kellemes, délutáni meditáció, amíg még meleg van, és a víz sincsen befagyva. Sev, örvendek. *köszön a fiúnak, majd az érkező Isobel és Lisa felé pillant, bár a "szagukat" előbb megérzi.* ~Nephilimek..~ *súgja gondolatban, miközben kellemesen mosolyog tovább, és integet mind a két lánynak, a kérdésre meg a vállai vonogatja. Aztán jön az a különös érzés, amjd a belenyilaló fájdalom, végül lassan, de egyre magabiztosabban tér magához a titkos padláson, azon a bizonyos napon, és azon a bizonyos helyen.. És látja, ahogy a férfi besétál, és szinte repül a karjaiba.* -Caaaas! Hát visszajöttél! Azt hittem.. azt.. miért? *teszi fel a kérdést, miközben elenged a férfit, és látja rajta, hogy mintha elnyűttebb lenne, aztán idegesen lép még egyet hátra, a két barátnőjére nézve, majd a hely, majd ismét az angyalra, és idegesen rázza meg a fejét.* -Hol vagyok? És.. miért vagyok itt és most? *kérdezi, miközben érzi, hogy semmit sem ért, és érzi, hogy a mélyében rejlő szabadulási vágy egyre erősebb.* -Hogyan..? *kérdez még egyet, egy utolsót, mely már a kijutás módjára és talán irányára is utal, hiszen nem tudja, hol van, nem tudja, merre juthatna ki.* |
|  | | Játékmester Naxeldir

Hozzászólások száma: 277 Kaszt:  Üzenőláda: Ha az élet és halál közötti szakadék fölött feszülő vékony kötélen óhajtanál táncolni... keresd Susan Watsont vagy Liliya Galinat esetleg
Christopher Strife-ot!
Pozició Titulus: Mesélő
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:33 pm | |
| Kellemes délutáni idő van, semmi nem jelzi előre a történteket… egyedül Lisát és Vaszilijt kerítheti markába egy rossz előérzet, de csak a látnok képességük miatt, és teljesen beazonosíthatatlan irányból. Isobel is érzi, bár ő a kisebb szintű képesség miatt enyhébben, de azért neki is lehet baljós előérzete. Aztán hirtelen borul fel minden. Egyszerre nyilall a három látnokba a halálos veszély érzése, de olyan hirtelen történik minden, hogy cselekedni se tudnak. Az inkvizítorok és démonvadászok érzékelnek valami idegen, nem emberi kisugárzást, több irányból, de az el van rejtve előlük, hogy pontosan mik jönnek… és esélyük sincs koncentrálni. Akármik is jöttek, gyorsak, és le tudják blokkolni magukat… valamennyien azt érzékelik, hogy egy kéz a szájukra kerül, éles fájdalmat éreznek a hátukon, és egy kard pengéje előbukkan a mellkasukból, majd elnyeli őket a sötétség…
Lisa egy határozottan ismerős területen tér magához. Szárnyai szétterülve, kicsit kába, mint aki keveset aludt, de nem érez fájdalmat. A daimón is mellette van. A Kapitány, akivel régóta ismerik egymást, és húgaként kezeli ott van, szerelget, és mosolyogva felé fordul. - Szevasz kölyök. Meló van, akarsz jönni? De valami nem okés, ezt a látnok ösztönei súghatják a lánynak, hogy koránt sincs minden rendben.
Isobel is kábán tér magához, és homályosan látja maga körül a világot, bár neki is ismerős lehet pár perc múltán – miután megnyerte a nyíltsisakos arénaversenyt, és látja, hogy jönnek neki gratulálni… de valami nem stimmel, az egész homályos, nehezen tudja kivenni az arcokat.
Szevér a titkos padláson ébred fel, mintha visszament volna az időben akkorra, amikor Nikorináék visszahozták. A két lány láthatóan nem érzékeli, hogy hoppá, a fiúnak szárnyai vannak. És ahogy akkor, most is besétál Castiel… viszont itt sem stimmel valami, Szevér emlékeihez képest Cas most mintha fáradtabb, elnyűttebb lenne. - Ki kell jutnod innen. Ennyit mond Szevérnek – pedig akkor semmi ilyenről nem volt szó.
Vaszilij amikor magához tér, simán azt érezheti, hogy még mindig álmodik. Mintha egy rossz tévé adásában lenne – a „kép” körülötte szakadozik, folyamatosan változik. Néha egy-egy pillanatra mintha ismerős képek, arcok jelennének meg, de semmi nem marad sokáig… az egyetlen, amit ki tud venni, egy párbeszéd, ami mintha a semmiből szólna. - Ostobák! Ez nem nephilim! - És mégis mit kellett volna csinálnunk? Ott volt velük! Hagyjuk ott? - Nem kellett volna idehozni, megölni, és kész, ha útban van, vagy kitörölni az emlékeit, neki semmi keresnivalója itt! A két hang beazonosíthatatlan nemű, viszont egyértelműen róla vitáznak…
//elnézést kérek a hosszú kezdésért, a többi reményeim szerint nem lesz ilyen hosszú, de nem akartam kettészedni, mert akkor az első üresjárat lett volna// |
|  | | Vendég Vendég
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:32 pm | |
| *Még messziről hajítja el a követ, messzire, és figyeli, hol éri el a víztükröt, majd megvonja a vállát, és tovább halad Szevér felé. Repülni volt, igen, ő viszont általában - és most is - kiábrándítva teszi mindezt. Viszont így már fentről észrevette a fiút, aztán a közelben, az emberi szemektől elrejtve leszállt, visszahúzta a szárnyait, és így már egyszerű embernek tűnik, ahogy végighalad a tóparton. Mire ideér, addigra Vaszilij is feltűnik, így mindkét fiúnak köszön, na meg Isobelnek is.* - Sziasztok! Na, kinek hogy tetszenek az eddigi új órák? *Mindenkit ismer, szóval nem mutatkozik be, aztán elnyom egy ásítást a tó felé pillantva, majd visszafordul, és várja a válaszokat.* |
|  | | Isobel O'Shennon


Minősítés:  Hozzászólások száma: 239 Kaszt:  Üzenőláda: 
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:29 pm | |
| //Tedd be a hszed nyugodtan Chris, azt hiszem tönkrement a gépem, a második körben megpróbálok becsatlakozni, addig vedd úgy, hogy Isobel is itt van.// _________________ Isobel egyike az angyali létsík trónjai várományosainak. Apja igazi arkangyal, míg anyja földi lény. Bár a lány félig más létsíkbeli teremtmény, mégis számontartják az angyalok között, és ugyanez a dolog az oka annak, hogy haragosai, ellenségeinek száma sincsen, oly sokan pályáznak hosszú élettel megáldott lelkére. Isobelt állandó kettősség veszi körül, rejtélyessé téve személyiségét. Segítőkész, hisz az emberekben, ám sokszor előtör belőle az angyali gőg, mely sokszor veszélybe sodorja, amikor felülbírál, egy személyben játszik bírót, s hóhért. Mondani sem kell, a lány angyali szépséggel van megáldva, amin jól kiütközik az ír anya vörös hajkoronája. Félelmetes másfélkezes kardját lazán forgatja, ki sem lehetne nézni belőle ekkora erőt. A sötétséget nem szívleli, a gonoszság ellen fel van esküdve, és talán pont ez önhatalmúság, amit sokan nem kedvelnek benne, hogy mágiájával gyakorta bepillant mások elméjébe, illuzióival, jósálmaival pedig megtéveszt, és a saját értékrendje szerint ad sugallatot. Kaen el Jericho multija
|
|  | | Vaszilij Potrevszkij


Minősítés:  Hozzászólások száma: 348 Kaszt:  Üzenőláda: 
Az én színem a darkkhaki.
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:21 pm | |
| *Egy hófehér árny surran el a fiú előtt a kúria irányából, majd megjelenik a lófarkas druida srác is. Kezében majd két méteres druida bot, ruházata zöld és barna színekből tevődik össze. Egyértelműen látszik rajta, hogy pontosan mi is az érdeklődési köre. A tópart felé tart, bár nem határozott célzattal, hanem csak egy könnyed séta miatt jött ki. A távolban meglát egy srácot sötét szárnyakkal. Mostanság nem kevés szárnyas lénnyel találkozott az iskolában, egészen elterjedtek lettek az efféle félvérek, bár ő beszél, aki fél-dzsinn? Bár rajta külsőre ez nem látszik, így azért valamivel könnyen a keresetlen tekintetek elől elrejteni kik is vagyunk igazából. A sráchoz lépdel, aprót biccent neki.* -Helo Vaszilij vagyok, ő meg Vanch, lejött élvezni kicsit a nyár utolsó napjait? *Pillant a felé, ahol még visszatükröződik a nap, de a rossz idő már erősen közeledik, hiszen lassan beköszönt az ősz.* |
|  | | Hunyadvári Szevér


Hozzászólások száma: 1318 Kaszt:  Üzenőláda: Fairytale
Az élet titka: a halál előtt meghalni, és rájönni, hogy nem létezik halál.

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Szept. 05, 2011 3:09 pm | |
| *A feketeszárnyas angyalvadász ül a lehető legnagyobb békességben a tó partján, a maga fehér ruhájában. Fehér nadrágot, fehér inget visel, haja szőke, kócos, mint mindig, szemei lehunyva, tartása már-már nemesi a kihúzott háta miatt, de egyáltalán nem tartozik nemesi körökbe. Akkor miért ül így? Éppen edzés után van, és törökülésben ücsörög, meditálgat magában, miközben mélyen lehunyja a szeeit és lassú, mély levegőket vesz, és hallgatja a vizet, iközben érzi, hogy megszűnik körülötte mind a tér, mind az idő. Nem visel cipő, mezitláb ücsörög a fűben, de nem messze ott van a cipője is, valahol a közelben, egy teljesen átlagos, könnyen felvehető cipő, ha esetleg olyan helyzetbe kerülne, vagy olyan helyen kéne végigmennie, amit nem bír a talpa. Más cuccot azonban nem látni nála, se táskát, se semmit, de a fontosabb tárgyai persze most is nála vannak, derekán két, színes öv feszül, közvetlenül mellette ott van a botja is, amit csak nemrég kezdett el forgatni, és, bár nem látszik, de a cipőjében tot van az Erőkesztyű is, de meditációhoz nincs ezekre szüksége.* |
|  | | Seth Svarog Diák

Hozzászólások száma: 589 Kaszt:  Üzenőláda: !
" Megszeretni valakit egypillanat elég,
de elfeledni egy élet is kevés..."

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 9:38 pm | |
| Tudod nem szeretem, és egy tündét sem tudok, aki szeretné, hogy az általános ismeretek alapján vonjon le következtetéseket... * kezd bele megint, és teljesen elfeledkezik a világról, most itt csak a tópart létezik, és ez neki megnyugtató, néha kell egy jóbarát, akinek kiöntheti a lelkét. És úgy látszik neki ez a barát Rosetta * Egy háborúnak sok minden oka lehet, mi sem tudjuk miből indult ki, de az egyik ok, hogy nem akartam a másik nép vezérének lányát elvenni, a másik a terület kérdés volt, de ki tudja, lehet volt ott még más ok is, amiről csak apám és a másik vezér tudhat... * mesél, majd elhallgat. Nehéz dolog ez a szerelem kérdés, mert ha nincs akkor keresi az ember, ha van és fájdalmas, akkor meg könyörög, hogy ne legyenek érzései, sehogy sem jó, csak akkor, ha minden stimmel, ami nagyon ritka. Hogy irigyli szülei szerelmét, hogy ötven év távollét után is szeretik egymást, és béke van, béátyját, aki szintén boldog, és itt van ő, akinek bonyolult az egész élete * Persze fontos az élet, de amikor más fontosabb, akkor nem nézzük... * jegyzi meg halkan, de azért hallhatóan, persze tisztelik az életet a tündék, de a saját népük az első. Sok minden igaz a könyvekben, de sok mindent nem tudnak, vagy nem írnak bele, vagy mert nem tudják, vagy nem akarják * Nem kell értem aggódni, erős tünde vagyok, ha ezeket túléltem bármit túlélek * jegyzi meg a lány aggódó pillantását látva * Tudod Ayla egy külön fogalom, most jelenleg ő sem tudja mit akar, és nem tudja mit is érez, a saját világában kell rendet raknia, s hogy van e neki olyan, hogy igaz szerelem, ami örökké tart, ezt csak ő tudhatja, senki más. Hogy ha mindent tisztáz magában, akkor sem lehetek biztos semmiben, csak abban, hogy mellette állok, mint egy barát * mesél, és közben a lány szemeit nézi, persze mindig a szemébe néz annak, akivel beszél, persze egyszer kétszer előfordul, hogy nem, de kivel nem fordul elő? Mindegy, most jelenleg nem tudja megfogalmazni érzéseit, de igyekszik, hogy érthető legyen * Sajnos úgy, ahogy őt szeretem nem tudok mást szeretni, lehetséges, hogy tudnék, de az nem olyan lenne, mint ahogy Aylát szeretem, nem tudok vele mit csinálni..Ez az egy ami sosem változik...
//Fagyás// |
|  | | Rosetta Waylan


Hozzászólások száma: 6147 Msn: perlita6@freemail.hu Kaszt:  Üzenőláda: 
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 8:39 pm | |
| *Egy apró mosoly jelzi csupán a barátságra a választ, természetesen neki ez bőven elég. Végighallgatja őt, csendesen, érdeklődő tekintetét felé fordítva, míg elmondja, hogy mik is történtek. Amikor hallja, hogy ő is változott, lassan bólint, de azért a nőiesedésre csak félszegen legyint, talán Seth az első, aki lassan észreveszi, hogy egy koboldlány is felnőhet, még ha olyan apró is marad, mint embereknél s tündéknél a gyermek. Megértő zöld szemeit a fiún pihenteti, miközben fejében pörögnek a gondolatok...* - Miért egyedül tértél haza? Miért nem kértetek segítséget? És... Mi volt az alapja, hogy egy másik tünde nép háborúba kezdett? Hiszen a tündék tisztelik az életet, úgy tudom. *Muszáj hozzátennie mindig, hogy úgy tudja, úgy hallotta, hiszen egy tündével beszél, és lehet, hogy téved, akkor pedig muszáj finomítania, nem tehet teljesen biztos kijelentéseket. Kicsit látszik a tekintetén, hogy egyszerűen lepereg benne a múlt aggódása, amit akkor érezhetett volna, ha tud minderről, aztán lassan visszatér a jelenbe, hiszen Seth itt van, a mesének szép a vége, nem kell az aggodalom. - Ó... ó... Igen. *Mondja zavartan a szerelmesre, ugyanis ez kellőképpen kiment a fejéből, de hát nem sok szerelmes tündével találkozott, hogy ezt valóban lássa.* - De Ayla is fél-tünde. Mármint ezzel arra akarok kilyukadni, hogy számára nincs olyan, hogy örök szerelem? És hogyha őt választottad valaha végső párodul, akkor már... Sose tudnál mást szeretni? Soha? *Jönnek az értetlen kérdések, de a hangjában együttérzés honol, és furcsa megnyugtatás cseng, a koboldleányzó egészen közel is húzódik, de nem úgy, hogy zavarja a fiút, csak hogy érezze például a koboldlány jótékony, megnyugtató kisugárzását.* _________________ Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá. Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.
Aurora Valanthe Mediaris
|
|  | | Seth Svarog Diák

Hozzászólások száma: 589 Kaszt:  Üzenőláda: !
" Megszeretni valakit egypillanat elég,
de elfeledni egy élet is kevés..."

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 8:23 pm | |
| Persze ha megelégszel a barátságommal * mosolyodik el Seth, napok óta most először könnyebbül meg, és érzi magát felszabadultan. Nem érzi a feszültséget, csak jól érzi magát, és emlékszik arra is, hogy miért is kereste régebbeen is Rose társaságát. Neki bátran elmondhatott bármit, és nem kellett attól tartania, hogy titkai nyilvánosságra kerülnek, mert Rosetta sosem volt olyan * De a tündék is változnak...Mindenki változik, még a legkisebb füszál is, vagy egy fa is, ami csak áll egyhelyben... Így változom én is. A környezeti hatások miatt, ahogy te is megváltoztál, már nőiesebb és keményebb lettél. Én így látom.. * mondja, majd mély levegőt vesz. Így látja a dolgokat. Hát hol van az előírva, hogy nem változnak a tündék? Ez hülyeség...Persze nem mindenben változott Seth sem, de sok dolgot máshogy lát mint annak előtte. Persze érettebb is lett, de az sosem baj * Az élet megkeményített, de legbelül talán még ott az a naív és kedves tünde srác, akit régebben megismertél, nem tudom, csak azt, hogy valami eltört bennem... * mondja maga elé nézve, s utána néz csak a lány szemeibe. Persze van még mondani valója, de össze kell szednie a gondolatait, egyszerre ennyi ment csak, hihetetlen mennyivel könnyebb így a lelke, pedig még alig beszélt csak egy keveset * Egy másik tünde néppel, elkaptak, mert tudod apám a vezérünk, és majdnem meghaltam, a hajam is ekkor vált fehérré, de nem zavar, sőt tetszik, a népünk megnyerte a csatát, és már végre béke van, csak az fáj, hogy a húgomnak át kellett mindezt élnie. * majd jön egy kérdés, amire rávágná a választ egyből,de kell neki egy kis bevezetés is * Ha ismered a tündéket, azt is tudod, ha egyszer valakit megszeretnek, életük végéig szeretik majd. Én is így vagyok Aylával. Mikor itt megláttam felrepedt a seb, és rettenetesen fáj. Hisz Ayla is rengeteget változott, de ma a remény egy szikráját kaptam, hogy esetleg megismerhetem mivé lett, akit szerettem, és talán esélyt kapok arra is, hogy boldoggá tehessem, és ettől én is boldoggá váljak. * persze most jöhet a kérdés, hogy mi lesz ha nem, és várja is a kérdést, mely lehet elhangzik, és arra is válaszolni fog * |
|  | | Rosetta Waylan


Hozzászólások száma: 6147 Msn: perlita6@freemail.hu Kaszt:  Üzenőláda: 
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 7:45 pm | |
| *Mikor meghallja a fiú szavait nyugodt mosoly vonul végig az arcán és tekintete is kissé meglágyul, jól esik a szívének, hogy ilyet hall.* - Nem szükséges a hála, sosem volt az, hisz nem háláért cselekszem. *Nem akar semmi nyálasat mondani, hogy elég a fiú barátsága, vagy hogy elég, ha mind a ketten a tiszta bizalmukat és feltétlen hűségüket viseltetik egymás iránt, mint barátok. Nem, ez nem szükséges, hiszen ha tényleg barátok, szavak nélkül is érezhetik mindezt.* - Úgy tudtam, úgy hittem, hogy a tündék sosem változnak. *Válaszol finoman, kicsit olyan, mintha félrebeszélne, pedig ez pontos válasz a kérdésre: Azt figyeli, hogy mi változott meg rajta, és tekintetéből azt keresi, hogy mi változott meg benne.* - Háború? Még is miféle háború? És... szereted még? *Egy tündén, főleg úgy, hogy időközben lement a nap, nehéz észrevenni az idő múlását, ám még is valami furcsát vesz észre rajta, ami nem éppen nyugtatja meg. Nem igazán tudja, hogy mivel tehet jót a fiúnak, hogyha firtatja a múltat, hogy meséljen még, vagy ha inkább már csak az aktuálisra gondolnak... Habár az aktuális is kapcsolódik a múlthoz, ugyebár, felszakadt sebek.* - Biztosan mind a ketten megbékéltek majd... Habár mit sem tudok minderről, így szavaim nem lehetnek teljesen biztosak. _________________ Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá. Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.
Aurora Valanthe Mediaris
|
|  | | Seth Svarog Diák

Hozzászólások száma: 589 Kaszt:  Üzenőláda: !
" Megszeretni valakit egypillanat elég,
de elfeledni egy élet is kevés..."

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 7:26 pm | |
| * Nézi a lányt, és emlékszik mennyire megbízott benne akkor, és ez a bizalom ugyanaz maradt. Persze nehéz lenne 10 percbe, vagy egy estébe belesüríteni ami vele történt 2 év alatt, de valamennyit talán bele tud passzirozni * Köszönöm, te mindig olyan kedves voltál hozzám.. És meg sem háláltam * mondja nyugodtan, és a lányt nézi, aki folyton őt méri szemeivel * Valami furcsát látsz rajtam? * kérdi, majd lassan ő is mesélésbe kezd * Háború volt otthon, mennem kellett, itt volt egy szerelmem, aki nem tudott várni, én majdnem meghaltam, de felépültem, aztán egy picit megint itt voltam, de annyira eluralkodott rajtam a gyülölet, mert Ayla elhagyott, és becsapva éreztem magam, hogy nem bírtam az iskola falain belül, most lenyugodva visszatértem, de megint felszakadt a seb... * meséli el tömören, majd a lányra néz, kicsit öregebbnek hat, mint amennyi valójában * |
|  | | Rosetta Waylan


Hozzászólások száma: 6147 Msn: perlita6@freemail.hu Kaszt:  Üzenőláda: 
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 7:07 pm | |
| *Lassan összeszűkül a szeme, mikor érdemben igazából semmit sem felel neki a fiú, de aztán elenged a tekintete, csak várakozóan pillant rá, erőteljesen.* - Nem csak hogy egy heted, de jó pár éved van rá, Seth. Nem kérem, hogy mindent mesélj el, csak azt, amit megosztanál velem. Merre jártál? Kiket ismertél meg? Történt valami fontos? Miért tértél vissza? Az évek során foglalkoztál azzal, amit itt tanítanak, vagy le vagy maradva? Segíthetek valamiben? *Sorolja a kérdéseket, de nem hadarja, csak sorolja, fürkésző tekintetét a fiún tartva, miközben megint a tó felé fordul, és macskásan nyújtózkodik egyet, a kezeivel az ég felé dagasztva.* - Oly régen láttalak már, hogy azt sem tudom, hogy mit kérdezhetnék, és mihez van jogom, hogy egyáltalán megkérdezzem. *Szólal meg újra, megkomolyodott tekintetével visszapillantva rá. Igazából valami olyasmit vár, amivel tisztázódik a viszonyuk, hiszen annyi idő telt el, hogy nem tudja, hogy Seth milyen mélységig bízik egyáltalán benne, és így tovább. * _________________ Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá. Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.
Aurora Valanthe Mediaris
|
|  | | Seth Svarog Diák

Hozzászólások száma: 589 Kaszt:  Üzenőláda: !
" Megszeretni valakit egypillanat elég,
de elfeledni egy élet is kevés..."

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 7:02 pm | |
| * Megvárja míg a lány közelebb ér, és hát igen még ülve is magasabb a lánynál, de hát vagy egy kis fajbeli különbség is kettejük között. Seth tünde, Rosetta pedig kobold, de ettől még nagyon szereti a lányzót * Rendben, Rosetta... * ismétli el a lány nevét, majd némaságba burkolózik, míg neki nem kezd a válaszának * Már legalább két hónapja itt vagyok, és remélem készen állok folytatni a tanulást. Hogy mik történtek velem? Egy hét is kevés lenne elmondani * kezd bele nem tudja mit is mondjon. És ha megkérdezi miért ment el? Nem baj válaszol. Vagy mi volt régen ami miatt csak úgy itt hagyta újból a sulit? Arra is válaszol, de csak konkrét kérdésekre, mert igy nem megy neki a mesélés * |
|  | | Rosetta Waylan


Hozzászólások száma: 6147 Msn: perlita6@freemail.hu Kaszt:  Üzenőláda: 
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 6:46 pm | |
| *Hát igen, kellett néhány pillanat, míg a lány felismerte a fiút, de egy kobold nem felejt, tudja mindenki, olyan, mint az elefánt... Khm. Szóval a lényeg, hogy Rosetta nem felejtette el, ám most, hogy közelebb ért, nem tudja a tekintetét levenni a fiúról, a vonásairól, a hajáról, csillogó zöld szemei rátapadtak.* - Csak Rosetta. *Szúrja gyorsan oda, egy aprócska mosollyal, igazából úgy, hogy a fiú ül, úgy legalább nincsen annyira nagy magasság-különbség. Lényegében Rosetta is eléggé máshogyan fest, ami abban nyilvánul meg, hogy sokkalta erősebb a kisugárzása, céltudatosabb, és egész egyszerűen gonoszság ilyet mondani, de okosabb. Meg természetesen egy aprócskát nőiesedett, habár a báját nem veszi észre senki, hiszen lényegében kobold, és az iskolában egyetlen kobold sem szaladgál rajta kívül, az emberek pedig nem egy egy méteres társra vágynak. Hát pech. Visszatérve... Nem a mérhetetlen gyermetegség és naivság süt róla, mint régen, hanem az a druida erő, amivel képes lehet fent tartani azt a világot, amit szeret.* - Talán mert évek óta színedet se láttam, és rég nem voltál már a diákok listáján, legalább is azon, amihez én hozzáférek... De mikor tértél vissza az iskolába? *Kérdez rá, miközben lassan, könnyedén leül a fiú mellé. Fürkésző tekintetét még most sem emeli le róla, csak arra a néhány pillanatra, amíg a tó felé fordul, majd vissza.* - És mik történtek veled? _________________ Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá. Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.
Aurora Valanthe Mediaris
|
|  | | Seth Svarog Diák

Hozzászólások száma: 589 Kaszt:  Üzenőláda: !
" Megszeretni valakit egypillanat elég,
de elfeledni egy élet is kevés..."

Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 6:37 pm | |
| * Nem tudja mióta ül a tóparton a tünde fiú, és azt sem, hogy mikor került oda, és hogyan, csak itt van és kész. A délutáni események kicsit fájó emlékek, de kis reményt is kapott ma. Ennek nagyon örül, de nem akar hiú ábrándokat kergetni, nem akar többet pofára esni. Vagy Aylával boldog leswz, vagy talál valakit akit boldoggá tehet. Neki ez a fontos, és ennyi...Persze most már nem gondolkodik, hanem csak üres tekintettel mered a semmibe, némán egy gondolat nélkül. Egyszer csak a nevét hallja, és a hang irányába fordul. Nézi a lányt, egyböl megismeri, de érdekes, hogy a lány is megismeri őt, hisz azóta haja kifehéredett, a felnőtté válás jelét viseli a homlokán, izmosabb lett, ruhája is más lett, meg persze arca is megkeményedett. Rég eltűnt már az a srác aki akkor volt, a kedves arcú barátságos fiú, aki mindenkivel hamar megismerkedett... * Szia Rosetta Waylan... * köszön, jelezvén, hogy ismeri * Mért ne térnék vissza, hm? |
|  | | Rosetta Waylan


Hozzászólások száma: 6147 Msn: perlita6@freemail.hu Kaszt:  Üzenőláda: 
Pozició Titulus: Ötödik évfolyam
 | Téma: Re: Tó és tópart Vas. Aug. 28, 2011 6:14 pm | |
| *Egy aprócska koboldlány lassú, könnyed sétája visz erre, a Rejtett tisztás felől érkezik. Vörös haja most nagyjából össze van fogva, hogy ne zavarja a nyakát, köpeny van rajta, alatta pedig zöld póló és hattyúszín rövidnadrág. Lábán egy hangtalan Surranó van, és a külleméből körülbelül csak ennyi látszik, és az övén néhány apró szütyő. Táskája most nincs vele, minden szükséges apróság az övében foglal helyet. Mikor ideér azonnal egy stéghez sétál, és onnan a víz fölé emelkedik, ami azt jelenti, hogy a vízre lép, de rajta járva. Lebegés, Repülés vagy vízen járás, az egyik. A stég alatt kutat, zöld szemében látszik, hogy fontos amit keres... Egy vízi növény, ami a Nezabar tavában növekszik, de eddig nem lelt rá, már harmadszorra jár erre, és harmadik részen kutatja, de még mindig semmi. Felugrik újra a stégre, megvonja a vállát kicsit felsóhajtva, majd egy alakot szúr ki... Ismerőset, de elsőre nem ismer rá, olyan régen láthatta. Aztán szemét kissé összeszűkíti úgy fókuszál, talán halványan megcsillan a farkas-medálja is...* - Seth?... Seth! *Bukik ki a száján először halkan, aztán hangosabban, miközben felemeli kicsi kacsóját a magasba, hogy integessen neki. Nem vadul, lelkesen, de azért kis mosollyal az arcán próbálja felvonni magára a figyelmet, majd odaindul a fiúhoz.* - Azt hittem, hogy nem térsz vissza... *Szólal meg újra, kicsit összeráncolt szemöldökkel mikor már közelebb ért, és fürkésző tekintetét a fiúra vetve nézegeti tovább őt, mintha valami illúziót sejtene, vagy attól tartana, hogy összetéveszti valakivel.* _________________ Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá. Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.
Aurora Valanthe Mediaris
|
|  | | Vendég Vendég
 | Téma: Re: Tó és tópart Hétf. Aug. 01, 2011 11:57 am | |
| -Az klassz, és miket szeretsz rajzolni? *de erre már nem kap választ Al, hanem egy dal furulyájázásába kezd a lány. Az andalító zene nem nagyon tetszik a pumának, de eleve a furulya hangját nem csípi, viszont leányzónk csak hallgatja, közben pedig vissza vette már a rajzot és továbbra is szépítgeti, néhol kiegésziti, ilyesmi. Majd amikor valamikor a lány abbahagyja, elköszön töle és folytatja útját, kitudja merre.*
//kérlek újra, hogy színezd a hsz.ed és ha jelen idöben mondasz valamit akkor a cselekmény is abban történt, szóval javítsd kérlek, köszike// |
|  | | |
Similar topics |  |
|
| | Permissions in this forum: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|