Fekete torony

Téma: Fekete torony Hétf. Júl. 05, 2010 6:29 pm

First topic message reminder :

A fekete torony a gonoszok főhadiszállása. Leírás majd lesz.

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

Téma: Re: Fekete torony Szer. Júl. 07, 2010 7:21 pm

*Tahát megérkeztek a főhadiszállásra. Igaz Nicorina fogoly, de ő vele most nem is foglalkozik a lány, inkább Deyant keresi a tekintetével. Próbálja feltérképezni, hogy ki és mi hol lehet. Vio végig a karjába fogóckodik, amit a lány enged is, másik kezével pedig Elros kezét fogta meg. Így mennek, hogy felfedezzék, hogy mi hol van, és merre is lehet Deyan.*

Vendég

*A fekete lovas vezetésével beértek mindhárman a fekete toronyba, Nikorina pedig egy ketrecben érkezik velük. A fehér tornyot közben látták felépülni, de ez speciel Elrost nem túlzottan érdekli. Csak az érdekli, hogy végre biztonságban tudhassák magukat és találkozzanak Deyannal. Egyelőre még nem látja, de majd megkeresik. Egyelőre figyeli a fekete lovast, és ha kell, akkor segít is.*

Téma: Re: Fekete torony Szer. Júl. 07, 2010 7:18 pm

*Fogoly lett... fogoly... Gradannal együtt konkrétan rávicsorog a lovasra, aki foglyul ejtette, és dühösen gubbaszt a ketrecben. Az a tudsat vigasztalja, hogy a többi angyal megmenekült... De mi lesz velük, hogymost ő, az arkangyalok egyike fogságba esett?* ~Mi lesz velünk...Az álom... nem, nem történhet meg!~ *Rázza a fejét, Gradan nem gondol semmit, csak rémülten mered rá. Nikorina vet egy lesújtó pillantást a frissen átálltakra...*
-Árulók... *Sziszegi halkan, de érthetően, de több szót nem nagyon lehetne most kihúzni a szerencsétlenül járt, fogságba esett arkangyalból.*

Téma: Re: Fekete torony Szer. Júl. 07, 2010 7:12 pm

*Fekete lovas érkezik a Fekete toronyhoz, nyomában három diákkal (Elros Tiwele, Ann-Tabitha Serenity és Violette Offilya Ramirez), valamint egy lebegő fekete ketreccel, amelyben Nikorina Grozda van. A lány mintegy trófeaként hozta, bár fekete lovasunk kifejezetten dühöng. A Fehér tornyot elpusztítani majdnem sikerült, ugyanakkor valamilyen láthatatlan erő megmentette az épületet. Nemhogy megmentette, hanem újjáépítette és erősebb a torony, mint valaha. Nikorina ketrecét a fekete torony központi termének egyik sarkában rakja le. A lány nem tud kijutni belőle. Ő maga a sötétség nyomán szélsebesen elszáguld az Úrnőhöz, hogy beszámoljon a toronyról és a különös eseményről.
A Fekete tornyot ostromló lények azonban eltűntek. Ez is a fekete mágia nagyszerűségét bizonyítja.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Téma: Re: Fekete torony Szer. Júl. 07, 2010 5:50 pm

*A Fekete torony ablakai sötéten ásítanak. Innen is jól látni a fehér tornyot és észrevehetik a diákok, hogy kisebb lények egy csapata betör a másik toronyba. A Természet talán a sötét oldal mellé áll, de korántsem biztos, hogy ők biztonságot leltek a Homály tornyában. Most mindenki kivár, hisz a szakvezetők halála olyan fordulat volt a küzdelemben, hogy talán ép ésszel is nehéz felfogni mekkora erők mozognak körülöttünk. A sötét oldalra állt diákoknak sem lehet könnyű, hisz az öt nagy mágus sem volt éppen a jó feltétlen képviselője és őket is elpusztította a Nagyűrnő.
Olyan dolgok lesznek még itt, amelyeket talán álmukban sem sejthetnek majd sem a Fehér, sem a fekete oldal képviselői.
A következő pillanatban megremeg kissé az egész torony. Ha kinéznek az ablakon a diákok, láthatják, hogy néhány acromantula döngeti a torony falait és megindulnak fölfelé, majd a következő pillanatban egy hatalmas, életrekelt fenyőfa tűnik fel a Fekete torony előtt és két, hatalmas ágával rávág az ablakokra, mire a torony keleti felének ablakai mind betőrnek. Ezután indák kúsznak be a réseken és, aki netán itt volna, arra rátekerednek.*

_________________
A kalandmester irányítói: Kaen el Jericho, Cirelin de Sovalon, Aurora Valanthe Mediaris, Emily Kyra Beawer

Vendég

*A fiú felnéz a napszemüvege alól, és kicsit feljebb tolja azt, mikor megpillantja a lányt. Kissé megrezzen, de ezt alig látni, nagyon szemfülesnek kéne lennie annak, aki ezt észreveszi.* -Teázgatok, teázgatok! Sikerült leírnom a csata történetét. Tisztára mint egy bárd...*Kuncog egy kicsit, és kihúzza magát.* -Jókkal? Hogy érted hogy jókkal? Milyen szemszögből? Hogy elárultuk az iskolát? Vaaagy...hogy új jövőt akarunk? *Mosolyodik el egy kicsit, és körbenéz, és hirtelen pisszegni kezd.* -Csend csend! Ha...hallottam valamit. Csak nem anyám az? Jött levadászni? De...mi rosszat tettem? *Kicsit ül dermedten, majd nagyot sóhajt.* -Akármi is volt, már nem hallom...anyámtól félek, mint a tűztől. Olyan mint a szívkirálynő! Komor, és méltóságteljes! és megesküdött, hogy megöl, ha megtalál. *Sóhajt egyet.* -Győzni fogunK! A szív...akarom mondani, anyám, már nem lesz mérges rám! Juhéj! *nevet.*

/6Fagy//

Vendég

-Teázgatnuk? Ejnye..Bezzeg akik ott vannak azok nem mernek teázgatni!*hallatszik a hideg, metsző hang majd hamarosan Sophia alakja is kibontakozik a félhomályból. Úgy közelít a fiú, felé, mintha egy nagymacska lenne. Mellette a kis hermelin iszkol. Arcán csak egy gonosz mosoly fut keresztül miközben leül a fiúval szemben.*-Üdvözletem! *mondja kimérten, majd csak ránéz a fiúra.*-Nos látom te is a jókkal vagy!*jegyzi meg, majd csak felsóhajt. Mennyire szeretné, ha már véget érne ez az egész. Ha már a kezében érezhetné a hatalmat..*

Vendég

*Máté sétál fel az emeletre, és teát kezd el készíteni. Közben halkan mormol valamit. Haja rendezetlen, arca sápadt...a napszemüveg rajta van, de már nem az a srác, mint régen volt. Inkább hasonlít egy élőhalottra. Felteszi a teát, leül, feldobja a lábát az asztalra, vár egy kicsit, majd nagyot ásít. Körbenéz, és megroppantja az öklét. Tegnap nagyon felidegesítette az a beszélgetés Rebeccával, de ez nem látszik. Többnyire a külseje az, ami furcsa. Nyújtózik, pislog kettőt, majd a teára pillant, ami füstölög. Elidőzött egy pár percet, így felkel, és ízesíti.* -Hmm...valami hiányzik... *Dörmögi, majd mézet is rak bele.* -Az a tegnapi csata...hmm...máskor is lehetne ilyen. Annyira felpezsdített. *Leül, belekortyol a forró teába.* -Többször is lehetne ilyen. *Relaxál, nézi a plafont.*

Téma: Re: Fekete torony Kedd. Júl. 06, 2010 1:08 pm

* Sophiara tekint. *
-Nem számolom...
*Vet véget egy vállrántással. Féloldalra fordul és lassan körbetekint, azért érdekli is talán egy kicsit a lány előbbi szavai. A bemutatkozásra visszatekint. Pillanatra felszaladnak szemöldökei, szemei is nagyobbra nyílnak, aztán visszatér a semlegeshez.*
-Nem hinném, hogy találkoztunk... Simeon.
*Nem különösebben foglalkozik a lány kinézetével, vonásaival, túlságosan el van foglalva nyalókája ízének beható tanulmányozásával. A kérdést nem igazán tudja levonni, mihez is akarta hozzá fűzni Sophia, bár hamar lényegteleníti, így lágy " de" -vel el is intézi.*

Vendég

*A lány rögtön felfigyeli a zajokra, jobban mondva a léptekre. Csak végignéz a fiún, majd biccent.*-Nocsak, egyre több a Nezabaros diák!*mondja a lány, hidegen, kimérten, de persze tőle ez a megszokott hangnem. Mindenesetre csak odafordul a fiúhoz. tekinte és a lány maga is olyan akár egy ragadozó. Kissé talán merésznek is mondható a ruhája miatt.*-Sophia, bár szerintem már találkoztunk!*mondja a lány, miközben egyik szemöldökét felvonja. A lány tekinte csak végigsiklik a fiún.*-Relatív, hogy ki a jó és ki a rossz nem?*teszi fel a kérdést, majd csak drámaian felsóhajt.*

Téma: Re: Fekete torony Kedd. Júl. 06, 2010 12:46 pm

*Egy szürkészöld, szárán cipzáras zsebbel ellátott, külső szára cipzáras slicces, farzsebe patentos, derékban belülről megköthető nadrágban, egy rövid ujjú, sötétkék galléros pólóval, vasalt fehér mintával az elején, egyik ujján szintén mintával ellátott, gallerján pedig fehér csík húzódik és kedvenc, felettébb kényelmes, agyon használt tréningcipőjében sétálgat, kezeit zsebébe mélyesztve, szájában egy cssokis ízű nyalókával. Az ablakok mellett elhaladva egy pánt nélküli ruhás lányon akad meg unott tekintete. Lassan mellé csoszog és berekedve köszön egyet. Nyalókáját kiveszi egyet köhint és ismét elejt egy rekedés mentes "hello-t"*

Vendég

*Egy fekete hálós, pánt nélküli ruhában sétálgat a lány. Igen, természetesen Sophia az. könnyed macskaszerű léptekkel nézelődik a toronyban. Fekete szemei sötéten izzanak.*~Tudod Gucci jobb nem is lehetne!~*mondja gondolatban a kis hermelinnek, aki mellete sétálgat. A lány kicsit el van gondolkozva. arca kőmerev, mint mindig. Nem sok, sőt semmilyen érzelmet nem lehet róla leolvasni. Mindenesetre csak megáll, majd kipislant az ablakon. tekintete a fehér toronyra esik csak felsóhajt, majd egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán.*-Ellenálltok a hatalomnak?*suttogja a lány skótul, majd csak tovább nézi a tájat.*

Vendég

*Máté búcsút int a többinek mosolyogva, majd felhorkan.* -Nem tetszik ez nekem...nagyon nem. Ha nem mi, majd én fogom szétszedni azt, aki nagyon szórakozni akar velem. Rebeccát méregeti, miközben elsétál a lépcsőn, és nagyon halkan motyogni kezd.* -Menj csak! Menjél! Hízelegni azt nagyon tudsz te álszent kígyó! *Lecsapja a bögréjét, és felkel.* -Lesz még nap...lesz még...meglátjátok...*Sziszeg, majd egy kis magány után, ő is elsétál.*

//Köszi a játékot!//

Vendég

- Add ki, csinálj jó reklámot, a sok hülye meg megveszi, és ha nem olvassák el, akkor is bestseller lesz. *Ajánlja Máténak, majd Janára koncentrál.* - Ez igaz. Az ő szemszögükből valóban mi leszünk. De egy idő után akkor is el fog múlni ez az egész. *Feltápászkodik, és jó alaposan kinyújtóztatja a tagjait.* - Igazad van... Hosszú volt a nap, és ki tudja, a holnapi milyen lesz. Jó éjt. *Azzal ő is elvonul aludni az egyik szobába, magában a feketeözvegy után vágyakozva... na meg Gustav és Kefe után, miközben nagyon reméli, hogy Ariana a macskáját is gondozni fogja a saját dögei mellett.*

Vendég

*Jana hallgatja Máté járkálását, és mondatait. Majd felkacag a végén. Nem gúnyosan. Dehogy is. De öröm sincs benne.*
- Máté... Tudod, hogy Arany is csak halála után lett totálisan elismert. Addig csak ismert volt. Szerintem te sem fogod tudni a történeteidet még éltedben elismertetni.
* Mondja Jana majd aztán csak biccent hálásan Máté felé.* - Köszi. Azért nagy szó, ha egy Czilley elismer a családomat. * Mosolyog a lány, majd Beccára néz. * - Figyelj.. akárhogyan is áll most a helyzet az az ő szemszögükből nem változtat. Akkor is mi leszünk az árulók, mert mi vagyunk akik azt választották, amit helyesnek gondolnak. Mindegy. Nem lényeg. Azt hiszem... legjobb lenne menni aludni.
* Sóhajt egy nagyot majd kihörpinti a teáját, és feláll. Lagmar is feltápászkodik, majd elindul a lány után kullogva. Ahhoz képest, hogy elviekben ők győztek, mégis elég gyászos hangulat uralkodik.

//Köszi a játékot. Smile

//

Vendég

*A fiú sóhajt.* -Felejtenek. El fogják felejteni az egészet. Nem lesz itt ez a gyűlölet, ami most van. Nemsokára, minden visszatér a normál útra. Én amúgy is, tisztelem Janát! Akármennyire is gyűlölte a családom a Báthoryakat, kezdem azt hinni, hogy mégiscsak van esze annak a háznak. Pedig nálunk nem így terjesztették. *Kuncog egy kicsit, majd felkel, és járkálni kezd a szobában.* -Vajon lesz valami ebből az egészből? ha még el is foglaljuk a Nezát, nem lesz az, hogy...sokan eltávoznak akár az iskolából, vagy az élők sorából? Biztos, hogy sokan nem fognak majd itt maradni, és a mugli életet választják. Furcsa lesz...nagyon furcsa... *Gondolkozik, közben a bakancsa, csak úgy koppan a földön.* -Megírom ezt is...mindent meg fogok írni, és történetbe foglalom. Megírom a szenvedéseket, mindent, amit lelkileg átéltünk. Bár soha, senki sem fogja elolvasni...de legalább fent marad.

Vendég

- Kösz. *Mondja a teára, amit kortyolgatni is kezd, de Máté többi szavára nem reagál. Nem... ő nem büszke rá, hogy ezen az oldalon van. Nem hiszi el a hazugságokat, nem is akar itt lenni... De a győztes oldalra akar állni, és nem akar meghalni. Viszont egyszerűen taszítja Máté lelkesedése, amit ez az oldal iránt tanúsít. A testvéries csapat, a dejóhogyideálltam... Már épp azon van, hogy feláll és elmegy, mikor Jana kiborul. Legalábbis ez neki kiborulásnak számít, így felhajtja a teát, majd leül a lány mellé, és a vállára teszi a kezét. Mégiscsak szobatárs.* - Hé, nyugi. Dehogy te váltottad ki. Egy ember kellett, aki átáll, és indultak utána a többiek... Tény, te léptél először, de hidd el, például Ariadné átállt volna nélküled is, első körben, azonnal. És akkor utána indultak volna a többiek. Ha te nem lépsz, lép más, így nem lett volna más semmi, ha nem teszel így. *Aztán leengedi a kezét, és elgondolkozik.* - Igazából... Ha jobban belegondolunk... A Nagyúrnő oldalán állunk, aki hamarosan elfoglal itt mindent. Frászt vagyunk árulók... ők lesznek azok. *Keserűen beszél, érződik, hogy nem örül neki... de így van.* - Ha egy hibád miatt képesek gyűlölni egy életen át, akkor azt mondom, egészségükre. Tudod, a gyűlölet hamarabb emészti el a kibocsátót, mint a fogadót. Legalábbis általában. *Furcsa, hogy ő mondja ezt, aki egy-egy hiba miatt nem képes megbízni az emberekben... De ő nem gyűlöli őket, egyszerűen nem bízik.*

Vendég

* Becca szavaira csak lehanyatlik erőtlenül a keze. Csak néz maga elé. Nagyon halkan szólal meg.*
- Mind...mind...gyűlölnek. Titeket...annyira nem. Én...én voltam, aki ezt kiváltotta. *Látszólag most zuhan rá minden. Minden ami az elmúlt pár órában történt. Látszik, hogy nagyon nincs jól a lány. * - Chris...Ari...Gaea...mindenki. *Felpillant Beccára. Az hihetné, hogy a szemei könnyesek lesznek. De nem. Már nem tud sírni egy jó ideje.* - A szakvezetők halottak. Cirelin Úrnő, Safira...Auróra...Kaen is. Nem tarthatják magukat sokáig az Úrnővel, és a seregével szemben. De...ha vissza is megyünk...mi lesz? Mi már... árulók vagyunk... nem igaz?
* Kérdi hidegen, hűvösen. Majd Mátéra pillant.* - Én kíváncsi vagyok rá, hogy hogy foglalod történetbe. Tényleg kíváncsi. És... azzal is egyet tudok érteni, hogy legalább itt ne marjuk egymást. De...* megrázza a fejét.* - nem tudom hogy hogy lehetne ezt véghez vinni. *Jana fáradtnak néz ki. A hajában is van már jópár ősz szál. Pedíg mindíg csodaszép hollófekete haja volt. A szemeiben azokban a smaragd szemekben apró barna foltok "öreg foltok" jelentek meg. Megváltozott. Végérvényesen. *

Vendég

*Máté megint nevetni kezd.* -Úgy látszik megint zavaró tényező vagyok. Fura...lehet hogy a múltam teszi. *Az ellenségeskedésre, kicsit komorabb lesz.* -Mondtam én...szétverjük egymást. Úgy járunk, mint máshol...belülről lesz a probléma...egymást pusztítjuk el.* -Felkel, és készíteni kezd teát, majd lerakja Rebecca elé.* -Parancsolj! *Hátra ül, és csendben nézi a többieket.* -Leírtam a csata menetét...történetbe foglaltam. Talán egyszer majd...valaki elolvassa. *Sóhajt egy nagyot, és hátra dől.* Vajon Anna átállt ide? Ki tudhatja? barátok mentek szét. *Mosolyodik el, kicsit bágyadtan.* -Ahhoz képest hogy győztünk, eléggé feszült a hangulat. Ne legyen ez így! Mutassuk meg nekik, hogy mások vagyunk, ahogy leírtak minket! Nem vagyunk, azok a vadállatok, hanem...egy testvéries csapat vagyunk!

Vendég

*A kiscicámra megrándul az arca, viszketni kezd a keze, és ha most az utcán lennének, kapásból lekeverne egyet Máténak. Végül visszafogja magát, és csak a szemei villannak meg.* - Ha kevesebbet pörögnél, és nem hívnál kiscicámnak, talán én se rúgnék beléd. *Mondja neki végül, majd a megszólításra robban. Igen... ez már nem Máté hibája, de szerencsétlen éppen belenyúlt egy nem előnyös pontba.* - Becca! *Igen, természetesen ez a Rebecca megszólításra megy, majd frusztráltan megrázza a fejét.* - Főzhetsz, bánom is én. *Aztán felhorkan.* - Na te maradj csöndben a nagy békepártolásoddal. *Mikor Jana megfogja a kezét, egy pillanatra megszorítja a lányét, aztán rögtön el is húzza a sajátját. Aztán az Arianáról szóló szavakra a száját is elhúzza.* - Nagyon jó véleményről vagy róla... mégis ellentétes oldalon álltok. Ki tudja, mikor fogtok átkot szórni egymásra.

Vendég

*Mikor magához tér, Becca van ott, és Máté beszél épp valamit, a rossz oldalválasztásról, meg, hogy nem kéne őt bántani. Erre Jana csak fáradtan szólal meg.*
- Ne csináljátok már. Nem ezért vagyunk itt. Legalább ne marjátok már egymást. Miért nem élhetünk mind békében? Miért kell bántani Mátét? És Máté? Miért szólsz be Beccának? Nem volt szerencsés kezdése... akkor most újra kezdi... ne marakodjatok már... így tényleg veszíteni fogunk...
* Mondja a lány. Veszíteni... mintha csak egy játék lenne. De nem az. Nagyon nem. De ez az ő agyáig vagy nem jut el, vagy csak így beszél róla.*
- Igen a menta teát megköszönöm.* Majd aztán Beccára pillant. * - Igen elég sokan vagyunk itt a naxedirról. De szerintem ez nem meglepő. * Megfogja Becca kezét finoman. * - Köszönöm hogy segítettél. * mondja halkan, majd Mátéra pillant.* - neked is köszönöm, azokat a szavakat, amiket ott elmondtál. Sokat jelent. Tényleg sokat.* Mondja halkan. Lagmar csak csöndben hasal a lány lábánál. Láthatólag élni sincs kedve.* - Ari nem fogja eladni a cuccainkat. Annál sokkal de sokkal jólelkűbb, és becsület tudóbb. Én inkább arra tenném a fejem, hogy annak töri el a kezét, aki hozzá mer érni a dolgainkhoz. *Mondja halkan. A hangjából kihallatszik, hogy bizony nagyon is becsüli Arit.*

Vendég

*Máté csak hangosan felnevet.* -Tán zavar hogy itt vagyok, kiscicám? Ne félj! Nem okozok nagy gondot! Majd lesz valami...Amúgy pont az ilyenek miatt mentem el. Miért kell engem állandóan bántani? nem akarok én semmi rosszat! Ilyen képtelenség ezt elhinni az én részemről? Tényleg! Jó arc vagyok, meg minden, akkor, ha velem is úgy bánnak. Sosem akartam ártani senkinek...de ők ezt már szinte kiprovokálták! -leül egy székre, és lehajtja a fejét.* -Lehet megint rossz oldalt választottam?...érdekel is? Már nem variálok...ha útálnak-útálnak, ha nem, nem...ez van...ilyen az élet. Csak tudjátok, hogy az ilyenek miatt fogunk veszíteni...ha más a másik nyakának ugrik...*sóhajt ismét, és hátradől, és issza a teát.* -Rebecca vagy igaz? Főzzek neked is teát? Menta. Jót tesz! Talán Janának is. Kell nektek? csináljak? *Mosolyog a többiekre.*

Vendég

*A fiú szavaira felvonja a szemöldökét, de nem szól semmit. Az igazság az, hogy abból, amit Jana összehordott kint, semmit nem hitt el azon kívül, hogy ez a győztes oldal. De hát ezért is van itt: hogy a győztes oldalon legyen.* - Ugyanezek az emberek voltak eddig az iskolában, ha eddig nem barátkoztál össze velük, miért pont most tennéd? *Vonja fel a szemöldökét, de azt már elkönyvelte magában, hogy Máté eddig eléggé ellenszenves neki.* - Nyugi, amint elfoglaljuk az iskolát, visszamegyünk, és akkor beszélhetsz vele. Már ha még élni fog. *Teszi hozzá kicsit sötéten az utolsó mondatot, majd Janát figyeli, aki kiszedi a nyílvesszőt is elájul. Rosszallóan cicceg, majd közeleb lép a lányhoz, és fölé hajol.* - Na... ha azt a bökőt kiszedted, a többit hajlandó vagyok elvégezni... *Óvatosan végighúzza a kezét az öntudatlan lányon, miközben tiszta hangon, tökéletesen elénekli a gyógyítás dalát. Elvégre allidonos dalnok, csak éppen a gitárját hagyta az iskolában... De ehhez úgysem kell hangszerkíséret.* ~ Bár Gustavot mindenképpen át kellene csempészni valahogy... Mindegy. Ariana vigyáz rá. Legalábbis... nagyon, nagyon remélem. Az ő érdekében. ~ *Elhúzza a száját, de valóban... Hiába barátok úgymond a lánnyal... Benne sem bízik meg teljes mértékig. Belőle is kinéz sok minden rosszat, még ha bármit nem is, akkor is, ha Ariana erre nem adott okot. Mindenkihez így viszonyul. Miután begyógyította Jana sebét a dallal, és ezzel az ájulást jótékonyan még inkább elmélyítette, vár néhány percét. Csak némán, egyetlen szó nélkül, kezével Jana mellkasán várja ki ezt az időt, utána előveszi a pálcáját, és a keze helyére bök. Jana mellkasára.* - Stimula! *Azzal hátrébb is lép, dolgát elvégezve.*

Vendég

- Csak...csak...áhhhh..
* Morogja. Látszik, hogy nagyon fáj neki az a nyílvessző. lassan előre nyúl, és a telekinetikus erejével magához rántja a dobótőrt.* - Valaki... tudna nekem forró vizet adni? * Kérdi halkan, majd aztán inkább egy varázslatba kezd.
-Cretum Nervus.* Ejti ki az adrenalin bomba igéjét. Ennek hatására az adrenalin felszabadul a szervezetében, így a fájdalom érzékletet is elnyomva. A mozgása is felgyorsul a lánynak láthatóan. felkapja a dobótőrt, majd belenyomja a sebbe, a hüvely ujjával együtt. Látszik, hogy kínjai vannak a lánynak... majd csak kotorászik kicsit a sebbe, aztán undok, cuppanós reccsenéssel kirántja a tőrt, és az ujját, majd az asztalra dobja mind a kettőt. És akkor üvölt fel. Ritka ronda seb. Legalábbis első nézésre. A lány feje hátra bicsaklik. Látszólag elájult. Így esélye sem volt válaszolni Becca kérdéseire. Majd ha észhez tér, és beiszik valami fájdalom csillapítót, akkor fog sikerülni.

Vendég

*Máté csak táncol, eközben már az asztal tetején, a csészéjével hadonászik, és Gyűrűk urás dalokat énekel. Élvezi a helyzetet, majd egy kis idő múltán, már leáll az énekléssel, és guggol az asztalon. Az új érkező felé pillant, és int a kezével.* -Üdv rád drága barátom! Győzelmünkre! *Meghúzza a teáját.* -Jobb ital nem volt. Bocs hogy eddig húztam az átállást erre az oldalra, csak...valami...szónoklást akartam kieszelni. nem nagyon jött össze...de itt vagyok! Ott sosem törődtek velem...hátha itt több barátom lesz. Azért Gaeát sajnálom...nem tehet róla, hogy testvéreként szeretett. Így sosem fogunk tudni beszélni. *Ekkor csettint egyet.* -No de! Ahogy dédnagyapám mondaná, a barátok jönnek mennek, mint Canadai jeges vízben, a repülő pisztrángok az égen! Nem de? *Kuncog.* -Várom anyám levelét...Jana ne segítsek? *Pillant a nyílra*

» Átok - rontás, fekete mágia
» Stark-torony
» Eiffel torony
» Oriental Pearl TV Torony
» Fekete torony

Fekete torony

Fekete torony

Similar topics

Similar topics