Füves-kert

Téma: Re: Füves-kert Hétf. Nov. 21, 2011 3:12 pm

*Miután a kis csapat odasétál a növényhez, rájönnek, hogy ez az,Lisa pedig nyisszant belőle.Mire azt kérdezi honnan tudja a tudományos nevét....Hát igen.Ők egy igen érdekes faluból származnak, és sok ismerősük járt ebbe az iskolába.De igazából ha visszakanyarodunk a növényhez, akkor a páros fel tudná sorolni az összes itt jelenlévő növény tudományos nevét.*-Hát igazából a természet hive vagyok, és rengetek könyvet elolvastunk Dragonnal*Mutat daimonja felé*,amikben ezek mind benne vannak.*Ilyenkor sok ember elámul ezen, bár pont ugyan annyi nem...Ly nem tudta Lisa melyik kategóriába tartozik, de kiváncsi volt rá.Hát igen Lianne mindig is a természetet és a természetességet vette alapul.Érdekelte minden amit mások figyelmen kivül hagytak.Legújabb érdekelt dolga például, hogy mit gondolnak mások.Ez igen érdekes téma ha belegondolunk...*

Vendég

*A lány szárnyait elég nehezen láthatja, tekintve, hogy gondosan el vannak rejtve, behúzva a kabát alá. Nem véletlenül titkolja a származását. A daimón viszont igen, macskaféle, ez remekül látszik, bár alighanem meglepődne, ha tudná, hogy emiatt ítélik meg.* - Szia. *Ismétli megint a köszönést, kicsit furcsa hangsúllyal. Összerezzen, mikor a lány fájdalmasan felsikít, de nem szól semmit.* ~ Minek ugrál a vállára, ha nem bírja el...? - Mintha te nem szoktál volna rámugrani. ~ - Jó lenne, ha tudnál segíteni. *Toldja hozzá, majd a daimón megszólalására megrázza a fejét.* - Fogalmam sincs, mi a neve... *Jegyzi meg, de odasétál, és megvizsgálja a növényt, összehasonlítva a rajzzal.* - Áhááá... alighanem ez lesz az. Köszi szépen. De honnan tudtad ennyire a tudományos nevét? *Kérdezi értetlenül, miközben egy kisebb ollót bányász ki a zsebéből, és elvágja a növény szárát.*

Téma: Re: Füves-kert Hétf. Nov. 21, 2011 2:33 pm

*Ly megpillant egy lányt akinek szárnyai vannak, bizonyára fél-angyal.Ő Lisa.Sajnos Lianne szinte mindig az emberek daimonja alapján szokta nézni, hogy hasonlóak-e hozzá, vagy nem.Nos mivel Lisa daimonja macska féle, ezért szivesen segit neki, de egyébként is, mert ő is kedves volt hozzá.Az orra alá dugtak egy rajzot, mely valamilyen gyógynövényt ábrázolt.Ekkor Dragon valamiért, (valószinüleg,hogy ő is lássa a rajzot)felugrott gazdája vállára.Hát mit is mondjak...Drag nem éppen egy pehely súlyú balerina...és Ly sem egy erőművész, ezért fájdalmasan felsikitott és ennek hatására, a daimonja is leugrott róla.~Jesszus, normális vagy? Bocsi, de idemutatnád a rajzot??Asszem láttam valahol.. Igen, valóban köszönöm a bocsánat kérést és semmi gond!! Oks oks bocsi..~*Most kivette a lány lisa kezéből a papirt és odaadta Dragonnak.*- Nézzétek ott van!A Crataegus aemula!!Őt keressük, ugye??*Nos mindannyian oda mentek és közelebbről is megvizsgálták a növényt..*

Vendég

- Neeem... Szerintem ez nem az. - De pont úgy néz ki, mint a rajzon! - A szára sokkal érdesebb, biztos, hogy ez nem az. *Daimónja kötözködésére közelebbről vizsgálja meg a rajzot, és hümmögve bólint.* - Oooké.. lehet, hogy tényleg igazad van. Na, akkor keressünk tovább. *Szőke hajú lányról van szó, aki egy viszonylag vastagon bélelt, Born this way feliratú kabátban járja a füves-kertet, a gyógynövényeket szemlélgetve, beszélgetőpartnere pedig nem más, mint egy sziámimacska. Továbbindul az ösvényen, és hamarosan kiszúrja Lianne-t, majd úgy dönt, segítséget kér.* - Szia! *Szólítja meg a lányt már messziről, majd mikor odaér, az orra alá dugja a rajzot.* - Nem tudod, merre vannak az ilyen növények? Nem találom sehol.

Téma: Re: Füves-kert Hétf. Nov. 21, 2011 2:02 pm

*A természet.Lianne és dajmonja igen sokat tartózkodnak itt.most éppen a kúria környékén sétálgattak, mikor gyönyörű helyet láttak meg.Tele volt gyógynövényekkel és különféle virágokkal.A párosnak nagyon tetszett, le is ültek a fűben és gyönyörködtek a természet ajándékaiban....*

//Bocsi, hogy ilyen rövid ncsak a helyszin keresséssel sok időt elpazaroltam...//

Vendég

*Rosetta ahogy leveszi a gyűrűt, és a nyakába akasztja, valahol szidja magát egy kicsit. Minek is szólt bele? Nem az ő dolga. De azért örül is. Mert ha az a gyűrű valahol is képes ártani annak a koboldnak, akkor jobb a békesség tényleg.*- Igen, talán jobb így. De ki tudja. Lehet, az igazgatót kellett volna megkérdezni. ~Fúj! Ez most úgy hangzott, mint valami eminens!~ *Szól magára, mire Yaw helytelenítően rá hunyorog.* - Most mi van? *Fúj szinte a macskára, mire amaz csak elfordítja a tekintetét róla. Nem szégyenérzet miatt. Pusztán mert Ő tud uralkodni magán társaságban, míg tudja jól, hogy Demona nem. Szóval négyszemközt még lesz ebből egy kör. Isabella szidalmára pedig majdnem rászól a lányra, hogy valószínűleg Rosetta csak tudja már, hogy milyen gyűrűt érdemes felhúznia, és tuti megvizsgálta, hogy megteheti e, de aztán a lány mondatának második felére inkább lenyeli kikívánkozó dolgokat. De úgy tűnik jól is tette, mert az önérzetében sértett koboldlány jól megmondja a magáét a másiknak. Így inkább csak kissé érdekesen néz a távozó Isabellára. A pszichológus meg, … nos érdekes esetnek tartaná az tuti! Isabella véleménye elég érdekes a pszichológusról, és a témát úgy érzi, jó lenne felkapnia. Bár sokan nem tehet. Rosetta újra növénylesre tér, így ki balra, ki jobbra el. Ketten maradnak a macskalánnyal. (Aki úgy tűnik visszavonult. ) Szóval Demona úgy dönt, ideje bóklászni kicsit, de már a konyha felé. Egy ideje éhes. De be nem vallotta volna, mint ahogy azt sem, hogy amióta az eszét tudja, ő bizony folyton éhes. Az ebédidőből kicsúszni nem akar, így az illatok iránt széllel szemben kifele a füvészkertből ős is … bizony balra el.*

// Úgy tudtam, Paloma jönne, rá vártam. Nekem senki nem jelezte, hogy én jönnék mert kilép a játékból. Jobbulást! Sad

És én is köszi a játékot! ^^ //

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 10:47 am

// Bocsi, hogy nem vártalak be Demona, bárhol is légy, de kezdek rosszul lenni. Köszi a játékot evribádi. //

- Igen, te találtad. *Mosolyog a leányzó kedvesen Bella felé. *A koboldlány ugye készségesen válaszolgat, ám Isabella szavaira csak felnevet.* - Relikviamester vagyok, és kobold. Hogyha nem érzem meg az átkát, akkor nem átkozott, vagy olyan erős, hogy már a kézbevétellel életbe lép. Nem ártott nekem eddig, így azt gyanítom, hogy ezután se fog, de ha megérzem a mozgolódását, akkor hidd el, tudom mit kell tennem. *Mondja a lány, furcsa magabiztossággal. Hogy ebben mi a furcsa? Hogy hihetetlen gyorsan váltott át csivitelő kobold lányból egészen profinak tűnő hangnembe. Mert az is. Az iskola top3 relikviamesterében egészen biztosan benne van. Éppen bólintana, hogy ugye, hogy érdekesek lehetnek a kérdései, amikor a lány még is visszakozik. Mindenki távozásra fogja, így jön a tömeg oszlatás. Rosetta nem megy el a helyszínről, hanem tovább folytatja az útját növényekért, hátha valami hasznosra lel.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 10:22 am

*Pal igen furcsán válaszol Bella kérdésére, amire a lány kissé meglepődik, de teljesen együtt érez a lánnyal.*
- Sajnálom és remélem, hogy egyre majd rájössz arra, hogy honnan is származol Szívből kívánom neked! * néz mélyen a lány szemébe Bella és Pal nem is sejtheti, hogy Bella mennyire szívből kívánja mindazt,a, amit mondott. Ő sem tudja, honnan származik és kik a szülei, így ő is szeretné megtudni, de sajnos semmiféle nyomot nem hagytak a szülei. Néhány hónapig még próbált bármit is megtudni róluk, de mikor nem jutott sehova, úgy döntött, hogy elvan ő szülők nélkül is.
Rosetta észreveszi Bella jelét és pillantását, így ő kezdi el mesélni Tűzkarom történetét és úgy tűnik, hogy semmi titok nincs benne, hiszen ugyan azt mondja el, ami történt.*
- És persze én találtam meg a gyűrűt! * jelenti ki büszkén Isabella és el is neveti magát, majd legyint, hogy ez nem valami nagy dolog. Debora kérdésére Bella felvonja a szemöldökét és Rosettára néz.*
- Valóban lehet, hogy átkozott, ne haragudj, de elég botor dolog volt felhúznod meg minden *néz kissé furcsán a lányra Bella. Hogyha nála maradt volna a gyűrű, akkor biztos beletette volna valamiféle kis tasakba és bedugja a fiókjába, vagy a táskájába hordja. De biztosan nem az ujján. A láncfelfűzős dologra megcsóválja a fejét, majd hozzáteszi:*
- De vigyázz, a bőrödhöz ne érjen hozzá! Bár szerintem ha eddig nem történt semmi, már nem fog* teszi hozzá a lány a kis utasításához. Az iskolapszichológus is szóba kerül, Rosetta pedig meg is magyarázza a dolgot, hogy miért is akar elmenni hozzá.*
- Mondjuk a kérdéseire én is kíváncsi lennék... * gondolkozik el Bella, majd megrázza a fejét.*
- Nem, azt hiszem, nem akarom, hogy valaki turkáljon a fejemben *neveti el magát a leányzó. Hangosan kordul a gyomra, így búcsút intve a többieknek elindul az Étkező felé, hogy harapjon valamit.*

//Köszi a kis összeröffenést!//

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 10:12 am

*Nimhue szavaira biccent, a klánháborúval kapcsolatban, de gyanítja, hogyha valóban ilyen felépítésű lesz, és mindenkinek részt kell vennie, akkor akár még össze is kerülhetnek. (Persze ez nem így lesz, mert Cir minden bizonnyal Vaszilijt indítja, de akkor is.)* - A lovardában világra segítettünk egy csikót, ám annak félig oroszlán teste van, egy mágus beleszólt a természet törvényeibe, hogy hibridet alkosson. Ő Tűzkarom. Egy gyűrűt találtunk, és még annyit láttam, a múltból, hogy egy köpenyes férfi varázsolt, bizonyára kobold. Erre akarok fényt deríteni, hátha a Vadőr azóta többet megtudott. Fél ötre gondoltam, vasárnap, a Vadőrlaknál. *Felel ezzel egyszerre a tündér lánynak, és egyszerre Isabellának, hogy ő a Vadőrlakhoz gondolta menni, mert a Lovardának már minden szegletét átnézték. De hátha Jozef tud valami újat mondani.*
- Nem, nem átkozott a gyűrű, vagy ha igen, én nem vettem észre a hatását. Azt megérezném. Annyival nem lehet erősebb nálam. *Mondja a lány, Demona felé, de azért lehúzza az ujjáról és az övtáskájából egy lánc kerül elő, felfűzi, majd a nyakába akasztja.* - De azért fő a biztonság. *Kacsint felé kedvesen.*
- Kíváncsi vagyok arra a ruhára, és hidd el, nem gond az éjszaka. *Mosolyodik el a lány, a többiek nem is sejthetik, hogy mennyire nem gond neki az éjszakázás. Csak ne essen teliholdra. A pszichológus témára észreveszi, hogy Demona ideges lesz, Paloma nem is ismeri, Isabella pedig csak abban furcsállkodik, hogy ő el akar menni hozzá. Érdekes reakció mind, amire Rosetta egy mosollyal felel, aztán persze válaszol is.*
- Ki tudja, lehet, hogy megtalálja az okát, hogy miért is tűnök úgy, mint akivel minden rendben, talán ez csak egy álca... *A kezével egy olyan mozdulatot tesz, mintha valami derengene, misztikussá téve a hangvételét. A két kezét összeérinti, aztán kitárt ujjakkal széthúzza, mintha benne valami varázs éledne. De persze ez semmi, csak egy egyszerű mozdulat.* - Még sosem beszéltem pszichológussal, kíváncsi vagyok a hozzáállására, miket kérdez, miket állapít meg rólam... Tényleg ennyire furcsa? *Fordítja vissza a kérdést, mostmár aprót nyelve, ártatlanul pislogva a többiekre.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Gyűrű, és ruhafestés, ez a kettő nem az ő asztala. A gyűrűk még ha mágikusak is, valahogy csak olyan értéket képviselnek, ami ritkán több értéknél. De ez Demona. A ruhákat pedig inkább szaggatni, mint épebbé tenni szeretni. Számára az meg olyan értéken vett valami, amiből bármikor lehet másik.* - Érdekes lehet, és neked valószínűleg jól is állna a szárnyaidhoz. *Szól bele a tündér és a kobold társaságába, majd Yawra néz, majd csak ennyit súg neki gondolati úton.* - Menj csak! *Hiszen kiszúrja, hogy Yaw tisztességesen vacillál. Két emberi lélek, kicsit másképpen macska testbe növesztve. Hogy hogyan lehet a jobb? Nem kérdés. Mindenkinek a magáé. De Yaw semmi pénzért nem cserélné Demmel létrejött kötelékét a félig emberi magányra. Yaw hát lazít a merevségén, és megnyugszik kissé, amikor a tündér a kutyust nyugtatgatta, majd lassan közelebb somfordál Palomához. Arra fák is jobban vannak, szóval ha menekülni kell, könnyebb lesz a dolog. Legfeljebb majd együtt nevetnek egy nagyot, hogy egy kutya felkergette őket. Aztán ez a gond elhárul, amikor Nimhue elköszön, és viszi ugye a "dögét" is magával, ámbár inkább élőnek tűnik az a jószág mint holtnak, bár Yaw szerint túúúl élő is talán kissé. Szóval a daimon Palomához sétál, és leül elé a fűbe, onnan pislog fel érdeklődve rá, amíg a macskalány odéb nem sétál, akkor pedig követi. Míg Demona a koboldlányhoz csapódik érdeklődve.* - Mond csak, mi olyan nagy gond abban a gyűrűben? *Kérdezi kíváncsian, ámbár óvatosan. Anyjának volt néhány olyan tárgya, amihez a világ minden kincséért nem nyúlt volna. Talán mert az egyikből egyszer egy átok szabadult rá. … ez most is eszébe jut. * - Csak nem megátkoztak vele? *Néz kissé ijedten, viszont szándékoltan naiv fejjel. Nem színészkedni akar, csak bizalmat tartani fent Rosetta és közötte.* - Amúgy a pszichológus kerüljön csak engem messzire, ha nem akar magának hét életre elég kibogoznivalót. *Nevet fel idegesen, és be nem vallaná, hogy nagyon kíváncsi arra a pszichológusra, aki így képes volt egy igazgató figyelmét felkelteni, hogy annak a körmére akarjon nézni, ahogy ő fogalmazott. Paloma kérdése is érdekes. Igyekszik hát válaszolni gyorsan rá, amíg aránylag összeszedetten a fejében van egy laikus válasz.* - Az olyan ember, akinek az a dolga, hogy a lelki problémák megoldásában segítsen másoknak. Amolyan jóbarát féle, csak titoktartással, és nem kell vele családilag jóban lenni. *Vállat von, majd zsebre vágja a kezeit, és fúj egyet a homlokából a szemébe csúszó fürtjére, hogy kikerüljön a képből.*

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 9:55 am

*A társalgásra már nem is figyelmez, hiszen feláll a hátán a szőr a kutyától, de úgy tűnik, nem csak neki - Demona daimonja sem repes a boldogságtól, hogy a drága jószág ugatását meg morgását kell hallgatnia. Csak akkor lélegzik fel, amikor a tündér fogva kutyáját elbúcsúzik tőlük... Paloma egy kicsit még idegesen, de azért int utána. Egyébként szegény lány azért nem túl beszédes, mert tart az emberektől... Nem emlékszik rá, hogy miért, nem emlékszik semmire, de mégis benne van az az érzés... amikor emberek között összeszorul a torka, és görcsbe rándul a gyomra. Ez valamennyire enyhült már, mióta itt van, és mindennapos közelségben él a diákokkal, de ettől függetlenül még mindig nem érzi magát olyan remekül közöttük. Isabella kérdésére szomorúan felsóhajt, és tanácstalanul megvonja a vállát.* - Nem tudom... Nem emlékszem. Semmire nem emlékszem. *Rázza meg a fejét lemondóan.* - Pedig én is tudni szeretném, ki vagyok, és honnan jöttem... *Egy pillanatra a semmibe bámul, majd ismét visszafordul a többiekhez.* - Egyébként mi az a pszichológus? *Egyik füle csálé áll, elég mókásan festhet, főleg, hogy nagy, sárgás-zöldes szemeiben most kíváncsiság csillog. Egyszer olvasott róla egy könyvben, vagyis inkább csak magával a szóval találkozott, de Kaen és a lányok kíváncsivá tették.*

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 9:44 am

*Elég érdekes témák reppennek fel, mint Tűzkarom, szivárványszínű ruha, a klánháború és az iskola pszichológus. Pal nem valami beszédes, de persze megesik az ilyesmi. Nem lehet olyan beszédes és nyílt mindenki, mint ahogy Bella és Rosetta. Na meg persze Nimhue is igen csak lelkes és beszédes. Szegény tartja a kutyusát, hiszen két macska-szerű lény is van közöttünk, ami a kutyusnak elég nehézkes lehet. Demona cicája és persze Pal, a félig macskanő. A Tűzkarommal kapcsolatos kérdésekre Rosetta válaszol és kijelenti,hogy még nem igazán sikerült a gyűrűvel mit kezdenie.*
- Hát.. Szívesen elkísérlek. Csak találkozzunk valahol, mert nem tudom biztosítani, hogy eltalálok egyedül a Lovardáig * neveti el magát a lány, hiszen volt már, hogy a Lovardához indult és a Ködfenyvesnél lyukadt ki. Megesik az ilyesmi, de Bellánál sajnos elég gyakran. Sebaj, majd belejön... Nimhue rá is kérdez, hogy ki is az a Tűzkarom, de ezt inkább Rosettára hagyja a lány, hiszen fogalma sincs, hogy mit szabad és mit nem elmondani a többieknek. A tündér válaszol Bella kérdéseire, mire a lány kicsit el is pirul.*
- Olvastam egy könyvben* vonja meg a vállát szégyenlősen. Azt persze nem árulja el, hogy az a könyv egy mesekönyv volt, amiből mindig olvasott a kisebbeknek, és amiből még neki is olvastak az árvaházban. A leányzó lassan elköszön, Bella pedig kissé csalódottan pislog utána, hiszen lett volna még néhány kérdése, de talán majd máskor. Így viszont Pal-t veszi szemügyre és kicsit közelebb slisszan hozzá.*
- Te így születtél? * pislog a lányra kíváncsian, majd Rosettára pislog.*
-Azt hittem, pszichológushoz csak lelki bajokkal megy az illető. Te nem úgy nézel ki, mint akinek ilyesfajta problémái vannak * mosolyodik el Bella kedvesen.*

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 9:34 am

*Figyelget a Rosettát ért dicsérő szavakra. Természetmágia...az biztosan neki is nagyon jól fog menni, de még nem volt alkalma bemenni rá, igaz ő nagyon vár többféle tantárgyat is, és majd kiderül mi áll hozzá igazán közel. A kánháborúra neki is felcsillan a szeme és Rosetta magyarázatára bólogat.* -Én is ilyesmire gondoltam volna, biztosan nagy érdem ha valaki a klánjában a legerősebb, és lehet hogy még a klánok legerősebbjei is a végén összecsapnak és csak egy maradhat! *Csiviteli, miközben még mindig fogja Mo nyakörvét. Így a biztos, hiszen azért a végtelenségig nem tudja visszafogni a kutyust csak szavakkal. Nem csoda, ha ennyire beindult a macskajellegűek jelenléte miatt. Aztán az igazgató távozik is a színről, valamiféle iskolapszichológusról beszélve, ami neki is felkelti a figyelmét persze. Isabella szavaira viszont újfent felfigyel, pedig a férfi eltűnése picit lekötötte a figyelmét, de túl sokáig úgysem tud egy helyben maradni. Bár most kénytelen, nem hagyhatja ott Mo-t és repkedhet...annak beláthatatlan következményei lennének.* -Ki az a Tűzkarom? *Teszi fel az egyértelmű kérdést, majd újfent a kobold lányra pillant, és bólint is.* -Én szívesen, de pontosan miről is van szó? *Kérdezi meg, hiszen egyelőre még nem világos neki a gyűrű és a Tűzkarom nevű lény közötti összefüggés, azaz hogy miért is mennek majd Jozefhez. A színes kendő kérdésre újfent lelkesen bólint.* -Hát persze hogy! Majd...nem is tudom megkereslek, vagy küldök egy hollót, hogy mikorra tervezem. Az a különlegessége, hogy csak holdfényben hatásos, bár szerencsére már elég korán sötétedik, nem kell sokáig fennmaradni a festés miatt. Viszont állítólag olyan csodálatos színt ad a ruhának, hogy elképzelni is nehéz! *Áradozik. Amúgy az ő ruhái nem túl feltűnőek, viszont a szárnyaihoz kiválóan menne egy ilyen kendő és amúgy is jön a hűvös idő, ami miatt pedig főleg elkélne az ilyesmi. Isabella tündéreket érintő kérdésére viszont már nem tudja nem elnevetni magát.* -Ne haragudj, ezeket hol hallottad? A szárnyunknak tényleg nem tesz jót a víz, de az senkinek sem, aki repül, a fél-angyalok sem tudnak fent maradni nedves tollakkal, és a madaraknak sem kellemes, bár náluk a viaszosság valamelyest segít ebben. Nekünk e téren nehezebb. *Picit megrántja a vállát, annyira őt nem zavarja a dolog, reméli, hogy csak nem önti el valaki direkt vízzel, ha pedig így lenne, talán elég gyors, hogy kitérjen, ha nem meglepetésszerűen történik. A homok kérdés viszont már tényleg viccesebb.* -Nem, rendes ételt eszünk, mint bárki más. Gondolj bele, nem hiszem hogy Pal csak egerekre vadásznak, hiszen ha jól sejtem félig ember. *Pillant mosolyogva a macskalányra, aki nem tűnik amúgy túl beszédes alkatnak, bár ez Demonáról sem mondható el. Mindenesetre megrezegteti a szárnyait, és továbbra is féken tartva Mo-t újra Rosettára pillant. Megvárja még a Tűzkaromra vonatkozó választ, majd úgy fest indulni készül.* -Azt hiszem Mo már nem sokáig bírja, de akkor majd vasárnap találkozunk! Hánykor is? *A válasz után elköszönget, bár most az ölelés elmarad, mert fogja Mo-t, majd kivételesen sétálva elindul kifelé. Azt persze láthatják, hogy amint becsukta maga mögött az ajtót, máris elengedi a kutyust, és tovaröppen. A döge pedig lohol utána.*

//Én is köszi a játékot! Smile

Megyek babát etetni, aztán séta. Sziasztok!//

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 9:18 am

*Ejt egy mosolyt az igazgató felé, amikor meghallja a válaszát, sejti, hogy még sok minden áll előttük... Mint mindig. A dicséretet már jóval gyermetegebben fogadja, kissé elpirul és lesüti a szemét, habár a pillai alól hálás pillantásokat vet.* - Köszönöm, mindent megteszek. Falassion professzor elárulta nekem, hogy második évben egy hajszálon múlott, hogy Bestiatan segédje legyek... Bár meglett volna az a hajszál! *Mosolyog a lány, kissé nosztalgikusan. Persze a többiek hozzá képes vadiújak, szóval tovalibben a témán, és a tündérlányhoz fordul a szivárvány színezés ügyén.* - Kíváncsi vagyok a hatására, esetleg ott lehetnék,amikor beszínezed vele? *Kérdezi a lány, mert például ruhaszínezési praktikák valahogy kimaradtak az életéből. Isabella felé fordul, de nincs neheztelés a szemében, csupán az igazgatót nem akarta belevonni a sztoriba, biztosan van jobb dolga is.*
- Amikor nála jártam, minden rendben volt, de semmire se jutottam még mindig a gyűrűvel. Úgy tervezem, hogy vasárnap elmegyek Jozefhez, hátha van valami fejlemény, vagy hátha addig történik valami a gyűrűvel.*Mondja a lánynak, de nem akarja kizárni a többieket, meg amúgy is minél több ember, annál jobb.* - Esetleg velem tartanátok? *Persze a kérdés a diákokra él. Rosetta leül, Jericho feláll. Könnyedén int az igazgatónak, ahogy egyszerűen elfoszlik közülük. A klánháborút ő maga se tudja nagyon elmagyarázni, de azért a szavakból próbál következtetni.* - Tudod, mindannyian tartozunk egy klánhoz. Gondolom egy verseny lesz, amiben ki kell ütni a társaidat, hogy te legyél a "legerősebb klántag". Vagy én nem tudom. *Von vállat a lány, egy finom mosollyal. Aztán a figyelmét felkelti a kutya ösztönszerű ugatása.* - Hát igen... Kutya-macska barátság igen ritka. De egész ügyesen türtőzteti meg magát ehhez képest, nyugalom. *Mosolyogja a lány, de nem akar Druida mágiákkal beleszólni, mert Mo nem az ő kutyája, és látszik, hogy a tündérke szeretné lenyugtatni. Viszont ha a kutya ugrana, akkor tuti, hogy kap egy kis érzelmi behatást, hogy nyugodjon meg.* - Na, ki mit szól az iskola pszichológushoz? Én Tuti, hogy meg akarom ismerni.

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Vendég

*Egy kobold, egy tündér, egy macska-ember, és egy igazgató, ami Dem számára már-már külön faj, hogy meg se említse azt a különlegességet, hogy két ember is jelen van. Nagyon vegyes a társaság a számukra. Különösen Yaw feszeng a tündér kutyájától Mochingtól, (ritka jó név) hiszen mégiscsak egy állat-kutyáról van szó, és nem daimon, szóval ki tudja mit várjon szegény Yaw tőle. De amikor a kutyus felugat, bizony feláll szegény Yaw hátán a szőr, és Dem árnyékába igyekszik óvatosan somfordálni, Mochingot folyamatosan szemmel tartva. Hiába na, párszor már érték kellemetlen meglepetések a daimont. És látja Dem, hogy Szegény Paloma is hasonlóan reagál. Nem lehet egyszerű így. Közben figyeli a koboldlányt ahogy az Igazgató felé viselkedik és gyanítja, hogy több van itt annál, hogy mint tanuló tartana minden egyes kimondott szótól. Érdekes pletykákat lelhetne fel úgy tűnik itt. Magában szinte ujjong a lány. Jó a hely, sőt mi több. Kimondottan érdekes. És ahogy az igazgatót is elhallgatja, még érdekesebb is lesz. Klánháború! … Még jobban hangzik, bár azt sem nagyon tudja azt hogy képzelje el, de egyfajta versengés, ő benne van. Az ilyenek Demonát mindig is érdekelték nagyon. Csavargás ide vagy oda, attól még ő volt a tavalyi évfolyam kedvenckéje, és csak anyja pénzének, és addigi tökéletesen lezárt vizsgáinak köszönhető, hogy év közben nem csapták ki. Év évégén meg örültek, hogy lezárta a dolgokat bukatlanul. (Az akkori tanárai szerint.) szóval … Na de mindegy is. Yaw felfigyel két dologra, amire felhívja Dem figyelmét is. Paloma az egyik, a másik a hírtelen elköszönő Jericho igazgató úr.* - Viszont látásra. *Köszön el halkan, és szinte hallani, ahogy kattognak a kerekek a fejében. Klánháború, és pszichológus. … Jó hogy nem eleve gyerekpszichológusnak nevezte. Vicces lett volna. De tény, sajna iskolába gyerekpszichókat küldenek. Még jó hogy itt valószínűleg nem ez történt. ~Csak nem fog velem gügyörészni senki! ~ Magában jót nevet azon, ahogy lejátszódik előtte a szitu, majd újfent az egybegyűlteket kezdi figyelni. A tündérrel folytatott infócsere Isabelltől érdekesnak tűnik. De ha Yaw odamenne Palomához, persze hagyja majd. Nincsenek egymástól olyan messze.*

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 9:06 am

- Szivárványszínű ruha… *Motyogja maga elé. Nem igazán érti, minek külön a figyelemfelkeltés, főleg, ha ennyire direkt mód történik, ő az a típus, aki inkább csendesen figyel a háttérből, megpróbál beleolvadni a környezetébe (bár ez mostanság nemigen működik, hiszen fején két ordenáré fület visel, háta mögött pedig egy masnival díszített farok himbálózik). A kutyára egészen addig fel sem figyel, ameddig éktelen ugatásba nem kezd a drága, hiszen azzal van elfoglalva, hogy viszonylag normális viselkedést mutasson a többiek felé, pláne, hogy itt az Igazgató is, na meg, csak magának köszönheti, hogy most a diákok között van, hiszen ő döntött úgy, hogy becsatlakozik a spontán kialakult társalgásba. Szóval a kutya ugatására hátracsapja a füleit, hátrál néhány lépést… Emberi énje hiába próbálja elnyomni a macskát, aki most igenis ideges, zavart a kutya jelenléte miatt, szemei ijesztően villognak. Eközben el Jerico magára kanyarintja a köpenyét, és szertefoszolva eltűnik, Palomának annyi ideje sem marad, hogy belekezdjen: „Viszlát”… meg hát most jobban leköti a figyelmét az ő szemeiben vérengző vadállatnak tűnő eb... Lassan már azt lehetne tőle várni, hogy fújtatni kezd.*

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:58 am

*Elég sokan gyűltek össze a Füves-kertben ebben a korai órában. Korai óra? Na igen, ízlések és megszokások. Bellának pl. egyáltalán nem korai ez az időszak, de hát lehet, hogy más általában 10 körül szokott lenni. Bár Bella gyanítja, hogy aki itt van, az mind korán kelő tjpus. Hiszen ha nem lenne az, nem lenne itt. Pompás összefüggés! Gratula a lánynak. Rosettát köszöntve lassan megismerkedik a többiekkel is. Van itt kobold, tündér, macskahölgy, egy hasonló diák, mint ő és... Látványosan nyel egyet és riadt tekintettel pillant Jericho-ra.*
- Igazgató? * nyöszörgi a lány, hiszen ebből már sejti, hogy a nagy tudású és hírű Kaen el Jericho áll előtte. Ez aztán az égés! Hurrá Bella, megvan az első égésed! Semmi gond, higgadtság, egy bájos mosoly és pillerezegtetés.*
- Gyanítom, nem elfogadható kifogás az, hogy még új vagyok... * motyogja a lány apróbb mosollyal. Igyekszik elsöpörgetni a kellemetlen helyzetet.*
- Öhm... Isabella Newton vagyok *mutatkozik be a lány és most már nem csak az igazgatónak, hanem a többieknek is. Észreveszi Rosetta gyűrűjét és felvont szemöldökkel pillant rá, kérdőn.*
- Mi újság Tűzkarommal? Valami gond van? * kérdez rá nyíltan, habár nem is gondol bele, hogy Rosetta talán azért nem akarta hangosan kimondani a dolgot, mert ez nem publikus dolog. Bella már csak ilyen, előbb jár a szája, és utána gondolkozik. Kínos. Egy apró,kíváncsi pillantást vet a "macska-nőre". Igen érdekes fajok vannak itt, kezd izgalmas lenni ez az iskola! Bella szeme fel is csillan, de ezt nem biztos, hogy mindenki észreveszi. A tündérke és szól néhány szót a fajáról, mire Bella boldogan biccent.*
- Ez állati érdekes. És tényleg nem tudtok repülni, ha vizes a szárnyatok? És az igaz, hogy csak aranyhomokot esztek? * tesz fel Bella két kérdést, bár utóbbiról sejti, hogy baromság így szemtől szemben állva egy tündérrel. Bár ki tudja.... Közben az igazgató távozik, miután szól néhány szót az idei klánháborúról. A miről?? Ajajj, sürgősen tájékozódnia kell a lánynak, így mivel Debora mellett áll,fel fordul és elsuttogja a kérdést:*
- Mi az a klánháború?

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:54 am

*Érthető, hát hogyne lenne érthető, hogy ennyire meg vannak tőle illetődve, ugyanis jelenleg nincs túl sok kapcsolat a tanári kar s a diákok között, ezen szándékozik változtatni, és visszahozni a régi időket, amikor még szinte közvetlen tanítványai voltak.* Kaen el Jericho, az igazgató. *Bólint Isabella felé, aztán Rosetta válaszán sötéten elmosolyodik.* Mikor volt nekünk egyszerű évünk? Várd csak ki a végét. *Végighallgatja a kobold lány tanácsát, és helyesel.* Valóban, egész jó gyógynövénytan-tanársegéd lettél volna, ha lenne olyan tárgyunk, de eddig is csupa jót hallottam rólad, ami a természetmágia képzést illeti. Csak így tovább. *A jó idő kérdésre csak hümmög, neki aztán mindegy. Karbafonja a kezét, majd válaszol a második feltett kérdésre.* Hát nagy titkokat nem akarok leleplezni már előre, ám Sovalon úrnő egy különlegesen izgalmas klánháborút szervez, hogy megtudjuk, hogy a saját klánjában ki a legügyesebb, és ezen felül melyik klán a legerősebb. Ám hogy mikorra várható ez a verseny, azt még nem tudjuk, ki fog alakulni. *Miután továbbra is ül, most Nimhue felé fordul, és érdeklődve bólogat.* Áh, így már értem, mertem remélni, hogy nem megmérgezni szeretnél valakit. A szivárványszínű kendő... nos... hát izlések és pofonok, de ha úgy látod, hogy neked jól állna, akkor lelked rajta. *Most viszont már tényleg feláll, és a hátára kanyarintja a fekete köpenyt.* Ha megbocsájtanak a hölgyek, távozom. Ma jön az új iskolapszihológus, azt hiszem a körmére kell néznem, mert... nos viszlát. *Károgó hangot hallat, majd a következő pillanatban már csak egy sötéten oszló felhő jelzi, hogy itt járt.*

//Köszönöm a rövidke játékot, kicsit sokan lettünk, és nekem nemsoká indulnom kell, nektek minden további jót, sziasztok!//

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:43 am

*Egész gyorsan telik meg a hely újabb és újabb alakokkal, szinte csak kapkodja a fejét, hogy megtudja jegyezni az újabb és újabb neveket. Az igazgatóról hallott már, hiszen ő is a mágikus világ tagja és Kaen el Jericho nem egy névtelen illető, elég nagy híre van szerte a világban. Akadt már olyan könyv is, amit forgatott, hogy fellelte benne a nagy tudású nektomantát. Leszáll a földre a tisztelet jele képpen, mégsem akar itt röppengetni egy ilyen nagy tekintélyű személy előtt. Kicsit zavarban is van a ténytől.* -Öh, jó napot igazgató úr, megtiszteltetés találkozni önnel! Én még csak most kezdtem, de eddig nagyon tetszik ez az év, bár nincs összehasonlítási alapom. *Mosolyodik el, és még Mo-t is maga mellé inti, mert a kutyus épp most állt neki egy kisebb virágágyát széttúrni.* -Mo! Mo ül! *A kutyus lelkesen lehuppan és szót fogad, bár továbbra is lógatja a nyelvét, majd mostmár a macskát is kiszúrja, és bár visszafogja magát, de nagyon szuggerálja a cicust. A tanár válaszára hümmög egy sort.* -Tényleg, később virágzik, és igen tudom, de én nem meginni akarom. Tetszik tudni nekem csak egy szirom kell, mert amúgy remek színező anyag, bár ezt kevesen tudják, bár ön gondolom biztosan. Szivárványszínű ruhát lehet készíteni a segítségével és én szeretnék egy kendőt megszínezni vele. *Magyarázza bár inkább a többieknek, hiszen az igazgató biztosan ismeri a növény hatásait. Az újabb leányzó érkezésére finoman elmosolyodik, főként a kérdése hatására. Kicsit kuncog is, miközben megrezegteti szárnyait.* -Igen, tündér, ezek szerint még nem találkoztál hozzám hasonlóval. Amúgy nem minden tündér olyan, mint én, mint ahogy az emberek sem mind egy formák. Más lehet bőrszín, alkat, fejforma, méret stb, ez nálunk is így van. *Magyarázza Isabellának. A cicalánynak közben ugye választ is adott és biccent felé. Ám a mellette lévő Moching mostmár éktelen ugatásba fog, a macska-lány láttán. Egy macska daimon és egy macska-lány már sok a kutyusnak.* -Mo, nyugalom, tudod nem kell minden cicát elkapni, ők nem igazi cicák! *Csendesen beszél az állattal, még le is guggol hozzá, ami tökéletesen felesleges, hisz amúgy is majdnem ugyanakkorák, hogy a kutyus ül. Mivel pedig a tündérek hasonlatosak a tündékhez, sikerül lassacskán megnyugtatnia az állatot, hogy ne ugorjon neki a macskajellegűeknek. Aztán újra a tanerőre pillant, kíváncsi ő is milyen választ ad Rosetta kérdéseire.*

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:40 am

*Mikor meghallja a tündérlányt, mert hát előbb hallja meg, mint látja, akkor döbbenten veti felé a pillantásokat, ugyanis... Ugyanis száll felé, és a nyakába ugrik. A leányzó megtámasztja a lábát, hogyha nem lenne az a Vérfarkas-mivolta, akkor most tuti elesnének, mert Rosetta valaha olyan gyenge volt fizikailag, mint... Mint egyetlen lehullott falevél. A szíve dübörögni kezd, amikor meglátja az igazgatót, nem nem úgy, ahogy egy szerelmes lánynak szokott, de azért ahhoz hasonlóképpen, egész egyszerűen zavarba jön, hogy itt látja.*
- Jó reggelt mindenkinek, önnek is tanár úr. *Mondja, kicsit megköszörülve a torkát, megtalálva a hangját. Már ötödik éve jár ide, még is alig találkozott Kaennel az órákon kívül, szóval most keresi-kutatja, hogy milyen hangnem illő hozzá. A tisztelet alap.* - Eddig nagyon egyszerű tanév elé nézünk... *Mondja a lány, ejtve egy kis bátortalan mosolyt, szemeivel jelezve a tanárnak, hogy természetesen nem gondolja komolyan ezt a kijelentést.* - Ó, szia Bella. *Köszön a következő érkezőnek, hát igen, Rosetta igyekszik mindenkivel megismerkedni. A gyűrűs kezét felemeli a lány felé csak megmutatva az oroszlános gyűrűt, egyszerűen azért, hogy jelezze a lánynak, hogy szüksége lenne még segítségre, nem sokat lépett előre.*
- Nem, nem eljegyzési gyűrű. *Mondja halkan, hátha más furcsán néz a gyűrűre az ujján. Palomát is látta már órákon, így biccentéssel köszönti.*
- A szivárványfarok a... *Kezdene bele, de elnémül, amikor a tanerő kezd válaszba, hiszen tudja, hogy Bájitaltan tanár volt valaha, és ahhoz nagyon is erősen kapcsolódik a gyógyfüvek, vagy éppen mérgező növények, és mágikus hatású termések ismerete. Lassan csak bólint, hogy ő is ezt akarta mondani, majd a mancsát felemelve mutat a füves-kert egyik végébe, nyugat felé.* - Ott találod majd meg őket. *Mosolyogja a lány, aztán a legbátrabb szerepét felöltve fordul a tanár felé. Na jó, nem olyan rémisztő, nem kell frászt kapni, csak feszeng picit.*
- A tanár urat a jó idő vonzotta ide ki? És szabad érdeklődni, hogy milyen tervek vannak a tanévre? *Hogyha már itt van, nem kimondottan kihasználni akarja, de hátha megtud valami bennfentes programot, kirándulást, és így tovább. A tanár felé igyekszik ugyanolyan nyílt lenni, mint a diákok felé, bár ha a nyakába borulna, akkor azt hiszem a kobold lányunk kicsit elájulna. De hát Kaentől azért még se várni ilyet. A lány miután kibomlott a tündér karjaiból, amit azért kissé megmosolyog utólag, leül a padra, habár tisztes távolságba, nem fog álldogálni.*

_________________
Magas, karcsú, igen csak nőies alkatú lány, aki nem tud bánni a nőiességével, épp ezért a ruhái inkább hasonlítanak egy szakadt-szerelő lányéhoz, mintsem ahhoz a gyönyörű vélához, amilyen ő maga. A haja vöröses-rózsaszínes színben pompázik, közepesen-rövidre vágva mered a világ minden irányába. Még mindig az, aki volt, egy barátságos, sokszor mosolygós, alapjába-véve érzékeny, segítőkész lány, éppen csak az új test, az új élet megbonyolítja, hogy rátaláljon önmagára. Érdeklődési körében is történtek változások, egyesmás a vérfarkasság "elvesztésével" kikopott róla, és véla-vére miatt szedett magára új tanokat is. A lényeg azonban még mindig ugyanaz... A segítő gyógyító, aki mindig ott van, amikor szükség van rá.
Az aki voltam, egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen.

Aurora Valanthe Mediaris

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:31 am

- Ne butáskodj, ő az Igazgató... *Jegyzi meg csendesen a macskafülű-farkú lány a háttérből Isabella irányába, és tiszteletteljesen majd' földig hajol a tünde előtt. Nem tudni, mióta lődörög itt, hiszen léptei hallhatatlanok - nem, nem halhatatlanok, hanem hallhatatlanok - , de aki már találkozott vele néhányszor, az tudja, az is nagy előrelépésnek számít, hogy egyáltalán megszólalt a közelükben.* - Sziasztok... Paloma-Ann vagyok. Pal. *Mutatkozik be, de látszik rajta, hogy minden egyes szót ki kell csikarnia magából. Igen, úgy döntött, hogy egy kicsit szocializálódni fog az emberek (és más lények) irányába, szóval... Ja.* - A szivárványfarok virág mire való...? *Kérdezi egy kíváncsi pillantással, hiába, no, annyira még nem megy neki ez a gyógynövény meg egyébnövényesdi. Pedig egy vándornak talán illene tudnia... Látszik rajta, hogy bár előlépett a "rejtekéből", egy kicsit még mindig feszélyezetten érzi magát a többiek között. Ekkor veszi csak észre Demona daimonját, a macskát, akire most tényleg őszinte kíváncsisággal villan a tekintete.*

//Saaaajnálom. :/ Majd legközelebb. >.< Ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy egy héten belül mesélést tartok!//

Vendég

*Amikor hirtelen rájuk köszön valaki, Dem riadtan kapja föl a fejét.* ~Jé! Egy kobold!~ *Na ilyen fajúak is ritkán álltak szóba eddig vele, szóval eléggé meglepődik. De örül neki. Olyan suliban már járt, ahova csak emberek mentek, és olyanban is megfordult vendégként, ahol tiszta vérű tünde is számtalan tanult, de egy sem akart beszélgetni vele. Yaw ia csak meglepetten pislog, majd szinte egyszerre köszönnek vissza.* - Szia! *Majd Demona bemutatkozik, és a macskát is szintúgy.* - Demona Hablock, és ő pedig Yaw a daimonom. *Majd mire észbe kapna, már egy tündér is ráköszön, akit nagyon mókásnak és felettébb kedvesnek talál. És mivel mire odaért, addigra köszönt Rosettának, így Nimhue felé egy lelkes mosollyal teli integetésssel csak ennyit köszön.* - Szia Dem vagyok! *Majd a virág témára nem tud mit mondani, hiszen nemrég jött. Azt is csak most fogja szinte fel, hogy egy Füvészkertbe csöppent. Igyekszik kezeivel a haját hátrébb simítgatni, hogy zöld szemeivel lásson is rendesen, de úgy tűnik, elaludhatta rendesen, mert a művelet totál hasztalan. És meg is akad a vége, amikor az igazgató jön be, és köszön rájuk. Demonában elakadt a lélegzet. Még a végén az anyjának lesz igaza? Érdekes év vár itt rá.* - Üdvözletem Igazgató úr. *Igyekszik mosolyogni, bár rettenetesen zavarban van.* - Nekem eddig tetszik. Bár csak most jöttem. *Azért ruháti igazgatni nem kezd, de látszik rajta, hogy most ledöbbent kissé. De a döbbenete nem tart sokáig, mert egy poncsós csaj is beesik, aki elég lazán kezeli úgy tűnik a világot. Demnek legalább is ez jön le abból, ahogy az igazgatónak bemutatkozik.* - Szia én Demona vagyok. *És most igyekszik hálát adni az égnek, hogy édesanyja ellátta azon hasznos tanácsok egyikével mappa formájában, hogy tudja ki itt az igazgató, meg ilyenek. Visszafolytja mosolyát, nehogy kiszúrják. Ciki lenne most felnyeríteni nagyon.*

// Húha! Legközelebb szinezzem melyik kinek szól? //

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:25 am

*Ha kora reggel, akkor frissítő séta. Bella soha nem volt az a hétalvó típus, akit délután 2-kor úgy rugdosnak ki az ágyból. De persze ezt az árvaházban nem is tehette volna meg, hiszen ott mindig maguk készítették a reggelit, volt mindenkinek valamiféle feladata és ilyesmik. Bella feladata - lévén majdnem ő volt a legidősebb az árvaházba, leszámítva Oliver-t - a reggeli bevásárlás volt. Ő hozott friss péksüteményt, kenyeret és kifliket a kicsiknek, na meg friss tejet.Ezért mindig elég korán kellett kelnie, és ez már szinte megszokás maradt. Amikor kisebb volt, akkor pedig fel kellett mosnia reggel és hasonló kellemetlen, korán keléshez kapcsolódó dolgokat kellett csinálnia. Ez itt a Nezabarban is megmaradt, így már hajnali 6kor kiosont a szobából, hagyva, had szuszogjanak a szobatársai és nekiindult a nagyvilágnak. Egy egyszerű, kissé kopott farmert húzott ma fel, egy sötétkék garbó pulcsit, rá egy fekete poncsót és egy sportcipőt a lábára. Kellemesen meleg tartja a lányt a poncsó, habár reméli, hogy ma is olyan jó idő lesz, mint amilyen tegnap volt. Az útjának a vége a Füves-kerthez vezet, ahol még nem volt, így most itt az alkalom Be is lép a kertbe, ahol is Rosettába,egy tündérbe, egy diákba és az tanár-szerűségbe botlik.*
- Wow. Jó reggelt! Szia Rosetta! * köszönti a lányt külön, hiszen őt már ismeri. Közelebb sétál a tündér lányhoz és a szárnyát kezdi el csekkolni.*
- Nahát! Te tündér vagy? *ámul el a lány, hiszen még nem igazán látott tündért ilyen közelről. Nem így képzelte el őket,de végül is mindegy, most már tudja, hogyan is néznek ki valójában.*
- És önben kit tisztelhetek? * fordul az igazgató felé a lány és bizonyára hulla ciki lesz, hogy pont Jericho-t nem ismeri fel. Megesik az ilyesmi...*

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:15 am

*Nem más, mint maga az igazgató jelenik meg a színen. Hosszú fehér haja hihetetlenül elüt a teljesen fekete ruházattól, olyan mint egy világító tarajú holló. Alapesetben szinte sosem jár kint nappal, de a gyűrűnek köszönhetően nem gond számára az égető nap sugarai sem. Az elmúlt teljes egy évben nagyon kevés közvetlen kapcsolata volt a diákjaival, és bárkivel az iskolából, ennek szándékozik most véget vetni. A gömbjében látta meg, hogy három diák útjai keresztezték egymást a füveskertben, tehát errefelé veszi az irányt. Nem célja, hogy megijessze őket, hiszen mozgása légies, vonásai pedig kortalanok.* Szép reggelt a hölgyeknek. *Biccent kurtán, és minden feszengés nélkül leül az egyik padra, maga mellé téve a köpenyét, ami alatt egy fekete zeke, és vászonnadrág feszül.* Nos hogy ízlik az ötödik tanév? *Mivel csak az utolsó szófoszlányt hallotta, készségesen válaszol a számára kissé idegesítően repkedő tündérkének.* Szivárványfarok virág? *Megdörzsöli az állát.* Azt itt nem találsz, legalábbis ilyen korán még nem? Október második felében nyílik, a vénasszonyok nyarának nevezett pár napos forróságban. De minek az neked? Szépséges, ám mérgező. *A többiekre pillant várakozóan, kiváncsi a hatásra, amit az érkezésével kiváltott belőlük...*

_________________
A Nezabar-i kúria renegát tündehercege. A több mint 700 éves aranytündéről kevesen tudják, hogy vámpír, többen pedig életükkel fizetettek e tudásért. A bájitalkészítés tudora, nekromanta nagymester.Cinikus, ám nem rosszindulatú, ha valóban segítségre szorul valaki, nem tagadja meg, ám a zafírkék pillantás mögött sötét titkok lappanganak...

Téma: Re: Füves-kert Pént. Okt. 14, 2011 8:11 am

*Csilingelő kacagás csaphatja meg a közelben sétálók hangját, majd a távolban először egy fehér folt tűnik fel, aztán kicsapódik a füveskert bejárata és egy nem túl méretes tündér lány röppen be rajta. Áttetsző szárnyai szivárványszínt szórnak, ahogy megcsillan rajtuk a fény, és miközben játszik a kutyussal, aki ha felágaskodik majdnem akkora, mint a leányzó, aki alig éri el a 160 centit. Bár egy koboldnál így is jóval magasabb, de egy átlag embernél jó egy fejjel kisebb. Ez persze egyáltalán nem zavarja, büszke tündér mivoltára, és mivel amúgy is gyakran repked, könnyen áthidalja a magasságkülönbségeket. Hamar kiszúrja a már itt tartózkodókat, Rosettát még ismeri is. Odaröppen hát és leszáll, majd a kis kobold nyakába veti magát.* -Szia Rosetta, növényvadászaton mi? *Majd a másik leányzóhoz fordul, akinek kezet nyújt.* -Szia, Nimhue vagyok, Nimhue D'Ansoryl, ő pedig Moching. *Mutat a lelkesen nyelvlógatva lihegő kutyusra, akin látszik, hogy kifutotta magát. Ám az arcán feltűnik, hogy nem daimon, nem rejtezik a szemében olyan mértékű értelem, mégha amúgy nagyon okos ebről van is szó.* -Te Rosetta, nem láttál a Füves-kertben egészen véletlenül már Szivárványfarok virágot? Nagyon ritka, sokat hallottam róla, de még sosem láttam. *Pillantgat körbe. Arcán erőteljes remény sugárzik.*

» Brooklyni Botanikus Kert
» Előkert
» Mindig élő kert
» Belső kert
» Kert, udvar

Füves-kert

Füves-kert

Similar topics

Similar topics