Vadőrlak

Téma: Re: Vadőrlak Vas. Ápr. 12, 2009 8:45 pm

*Nem haragszik Selene-re, hogy így félretolja, sőt, kimondottan megkedvelte a karakán hölgyeményt ebben a pár napban. Aztán Ariana szavai halltán kissé gondterheltté válik az arca. Hömmög egy sort, miközben betessékeli mindkét diákot, és hellyel kínálja őket.* -Esetleg egy teát? *Udvariassági kérdéssel nyit, majd ő maga is leül, ha nem kérnek, ha igen, akkor tölt mindenkinek. Megsimogatja az állát, majd a szőrmókokra néz.* -Még régen Romániában hallottam erről, nagyon csúnya egy kór, és nehéz felszámolni, mert hihetetlen ütemben terjed. Nem is tudom, hogy jutott be ide egy fertőzött egyed, arra gyanakszom, hogy valaki okkal hozhatta be, mert a birtok amúgy elég jól védve van. *Kis szünetet tart, miközben mustrálja a kis dögöket, akik láthatóan tényleg nem valami kedves jószágok.*
-Nem lenne hátrányos tudnunk, hogy ki volt az első fertőzött, akkor több esélyünk lenne. Van ugyanis egy különleges bájital készítmény. Egy bizonyos vörös bozontgomba spórái kellenek hozzá, ami történetesen nő a mocsárban. Képes az átalakult lényeket visszaváltoztatni, de ha nem találjuk meg a vírusgazdát, akitől kiindult, akkor csak visszfogni tudjuk a terjedését, megállítani, vagy teljesen megszűntetni nem. *Újabb rövid szünet, hogy legyen idejük emészteni a hallottakat, és neki is legyen lehetősége gondolkodni.* -Ugyanis, ha az első állat visszaváltozik, akkor láncreakcióban az álltala elindított kód pár napon belül minden állatka szervezetéből kipusztul, de ha csak egyesével próbálkozunk, akkor újrafertőződnek. *Kérdőn pillant végül a két diákra, hogy van-et tippük, ki lehetett az első fertőzött.*

Vendég

*Megölelik, aznap már másodszor, sőt, harmadszor, de a mostani kevésbé energikusabb, mint az előzőek, ígyhát csak pislog, de nem reagálja le olyan vehemensen, mint Arithiánál.* - Bizony, szőrmók. Idegesít ez a kis bestia. *Jelenti ki, majd máris nyílik az ajtó.* - Jó estét. *Köszön ő is, de Ariana elő is adja a problémát, miközben ő a saját szőrmókját igyekszik botjával távol tartani magától. Közben azért bólogat a vadőrnek, hogy igen, ő is ezért jött ide, majd felbukkan egy lány, akivel ő is kezet ráz.* - Dean Bloodwood, szintúgy Naxeldír. *Most nem áll le kötekedni, inkább elmondja ő is a szakját, mert azért szeretne megszabadulni ettől az... izétől egy életre.*

Vendég

*Türelmesen várakozik, előre-hátra hintázva a lábán, majd meghallja maga mögül az ismerős hangot, mire vidáman perdül meg a sarkán.* - Szia, Dean! Nos, mivel másodikos vagy, tehát a bájitaltan házi miatt nem jöhettél, azt hiszem, ugyanabból az okból ácsorgunk itt. Szőrmók? *Érdeklődik vigyorogva, és igen, neki már megy a tegezés, hiszen mindenkit tegez... Aztán röviden meg is öleli a fiút, bár hosszabban nem meri, merthát mégiscsak Jack unokatesója, Jack meg az ölelésekre, szeretetre, vagyis "furcsa kitörésekre" elég érdekesen szokott reagálni. Aztán csak türelmesen vár, majd mikor Jozef kinyitja az ajtót, felderül az arca, és rögtön beszélni kezd.* - Jó estét! Nos, hát Dean szándékában nem vagyok biztos, de minden bizonnyal ugyanazért jött, amiért én... Én meg azért, mert van ez a szőrmók-dolog... Nem tudom, mennyire tudja, szóval elmondom... Valami fertőzés lehet, ha találkozik az ember valakivel, aki már fertőzött, elkapja tőle. Akinek van daimónja, azé ilyen szőrmókká változik, akinek meg nincs, az mellett megjelenik egy igen. És eléggé idegesítőek, mert tulajdonképpen arra tették fel az életüket, hogy a gazdájukat piszkálják... Szóval, arra gondoltam... Vagy talán gondoltunk... *Pislog Dean felé, majd befejezi a mondatot.* - Szóval, hogy esetleg Ön tudna segíteni. *Aztán meg a vadőrt már félre is tolják, mire Ariana vidáman rávigyorog a lányra, és elfogadja, megrázza a felé nyújtott kezet.* - Heló, Ariana Ravenwood, szintén Naxeldir. *Most nem kérdez rá, mégis milyen rokoni kapcsolatban áll a vadőrrel, tippje van, elég az.*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. Ápr. 12, 2009 8:27 pm

*Betörli a kaja utolsó falatjait, az elmúlt 16 évhez képest ez a koszt határozottan finomabb, és jobban eteti magát. Kellemesen berendezkedett a vadőrlakban, bár fent a kúriában is van egy szobája, de szeret ide lejönni, nézelődni, ismerkedni a hellyel. Miközben apja mosogat, odalép törölgetni, ami igen furcsa tevékenység neki, úri kislány révén mindig a bejárónő intézte ezeket, ha meg éppen szabadnapos volt, akkor felhalmozódott a csetres. A kopogásra felfigyel, miközben visszad az egy zsíros tányért.*
Itt még maradt valami lesikálnivaló. Ki lehet ilyenkor? Titkos szerető? *mosolyog csúfondárosan.* Újabb gyerkőc? *nekivágja a rongyot apujának* Akkor is én öröklöm a vadőrlakot kéremszépen! *Amikor be lesznek engedve a diákok, bólint nekik, és kezet nyújt, majdnem félretolva a medve méretű férfit, jelezve hogy ő is itt van.*
Sziasztok, Selene Bomontov, Naxeldires.

Téma: Re: Vadőrlak Vas. Ápr. 12, 2009 8:17 pm

*Éppen estei vacsorájukat fejezték be Selene-nel. Egész jól kijönnek már az elmúlt pár napos ismerkedés után, bár lassan a leányzónak muszáj lesz becuccolni a kúriába, még a végén a többi diák kinézi, és annak nem lenne jó vége. A lényeg, hogy Jozefünk épp a mosogatás közepén van, pakolászgatnak, amikor meghallja a kopogtatást.* -Hm...késő esti vendég, remélem nem egy újabb gyerkőc, akiről nem tudtam. *Viccelődik kicsit, és néz hátra újdonsült lányára egy mosollyal, miközben lerázza a kezéről a vizet és a habot, majd törölközőért nyúl. Leveszi a kötényt, ami rajta volt, hogy ne legyen vizes a ruhája, majd az ajtóhoz sétál, és szélesre tárja. Diákok, róluk csak nem derül ki, hogy valami ismeretlen porontyai a vadőrnek, hisz már azért látta őket erre párszor.* -Szép jó estét! Miben segíthetek? *Áll meg egyelőre az ajtóban, de persze ha a páros be szándékozik jönni, akkor készséggel félreáll az ajtóból és utat enged nekik.*

Vendég

*Még mindig magában morogva biceg le a vadőrlakhoz. Félreértés ne essék, nem, nem kedvelte meg a kinti levegőt, csak egyszerűen már agyára megy az a szőrös kis izé mellette, ami már megint a botjára utazik... Amit nem lenne jó, ha elvenne, mert akkor Dean cseppet sem elegánsan terülne el a földön, és fel se tudna állni, azt meg ugye nem akarja... pláne, amikor meglátja, hogy holnapi báli partnere is ott van. Táncpartnere, az nem, de legalább nem egyedül ácsorog egyikőjük sem, hanem kettesben... hát lassan utólári a lányt, és ráköszön.* - Szép estét, mi szél hozott erre? *Kérdezi, bár sejti, hogy a lányt is a szőrmók-gond... és még mindig furcsa, hogy már nem magázza Arianát, dehát majdcsak megszokja.*

Vendég

*Egy fekete ruhás leányzó sétál a birtokon, egyenesen a vadőrlak felé. Christ is le akarta rángatni magával, de hát éppenséggel nem volt a szobájában, tehát kénytelen volt egyedül idejönni, hogy a vadőr segítségét kérje, és szembe tudjanak szállni a goooonosz szőrmóksereggel, akik az uralmuk alá akarják hajtani az iskolát, és veszélyesebbek mint a kegyencek, mert mindenhol ott vannak, bizonyám. Öö, szóval a leányzó megérkezik, az említett szőrmóksereg egyik tagjával maga mellett, és kissé feszengve kopog be. Reméli, hogy a vadőr tud segíteni, mert nem igazán tudja, másnak mégis kinek szólhatna... Mégiscsak Jericho Mester az igazgató, de Ariana nem mer ezzel eléállni, még akkor is, ha a saját szakvezetője, na. Tehát bebocsátásra vár...*

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 9:26 pm

*Kimondottan viccesen néz ki az apró lány a hatalmas kabátban, sőt a kabát miatt még kisebbnek is néz ki, habár teljesen átlagos méretű. A lényeg, hogy jobb megoldás ténylegesen a magára terítés.* -Ez a kedvencem, reméltem, hogy ízleni fog. Ahogy hallattom az angol ételekről...azt hiszem ott én éhen halnék. *Mosolyodik el, és nevetgél a maszatos képű Selene-en.* -Jól áll neked a piros. *Kacsint egyet, miközben ő is kanalazgat a paprikásból, ami tényleg isteni, hiszen zamatos, finom, és a hús kellemesen omlós benne.* -Alkati kérdés, és ahogy látom te anyádtól örökölted a külsőd jó részét, úgyhogy ettől ne félj, csak győzzem elhessegetni az udvarlókat. *Neveti el magát. Nem az a fajta ő, akitől tartani kell, nem fogja újdonsült lányát terrorizálni a pasikat illetően, ettől nem kell tartania.*
-Agusztus 15, megjegyeztem, vagy felírom, és mindjárt hozom a pótágyat. *Egy kicsit eltűnik a vadőrlakból, ugyanis át kell ugrania a kúriába, onnan tud hozni pótágyat, a vendégszobákból történetesen. Pár perc kell, amíg visszaér. Nem túl nagy a háló, de azért nehézkesen bepréseli oda a plusz ágyat is.* -Valamennyit muszáj lesz itt bővíteni hely téren. *Jegyzi meg, miközben ágyazgat, és felhúzza az ágyneműt is.* -Ha szeretnéd egy kicsit betudok fűteni, de idővel megszokod az itteni időjárást, no meg mostmár jön lassan a jó idő. *Teszi még hozzá, és lassan el is készül a szoba rendbetevésével.*
-Biztos jól fogod érezni magad, és sejtésem szerint nem lesz gond a barátokkal, ahogy láttam sok értelmes gyerek jár ide. *A kérdés hallatán mosolyogva bólint. Furcsa helyzet, reggel még nem volt lánya, most meg itt fog aludni vele.* -A fürdő arra van. *Mutat egy kisebb helyiségre, ahol kicsit le tud mosakodni a leányzó, és át is öltözhet. Aztán mikor mindketten kész vannak, jöhet a jól megérdemelt szunya is.*

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 9:16 pm

*Belebújik a vadőr kabátjába, ami háromszor akkora mint ő. Azzal a mozdulattal ki is csusszan belőle, és csak magára teríti.* Oké.. apa. Akkor majd találd ki, hogy hol aludjak, nekem most bárhol jó lesz, nem akarok kellemetlenséget neked. *Amíg a vadőr szöszmötöl, maga mellé húzza a táskáit, hogy kéznél legyenek öltözködésnél. Kézbe kapja a vacsit, és belekanalaz. A száján csorog lefelé a bő zsírral megáldott finom husi, hangosan nyammog.* Én vagyok ennyire éhes, vagy ez tényleg isteni? Otthon állandóan párolt húst eszünk, és a köret a fő étel inkább. *Tör még a kenyérből* Nem mondom, már értem, miért nőttél ekkorára. Hajjaj, akkor fél év, és én is ekkora leszek? Hogy fogok így tetszeni a fiúknak? *vigyorog szinte vöröslő szájjal a zsírtól, meg a bő szósztól.*
Augusztus tizenötödikén. Tipikus oroszlán vagyok. Az állatok királya, aki mindig elvárja, hogy behódoljon neki a nép, de emellett mégiscsak egy kiscicus, aki imád bújni, és szeretetre vágyik. Most már ideje is lenne. *Eszeget, hogy terelje a témát.* Az szuper, szivesen elmegyek erre a bálra, azt mondják egész jól táncolok. Addig még talán szerzek is pár ismerőst. *Bekanalazza az utolsó falatokat is, és leteszi az asztalra a tányért.* Hát ez nagyon finom volt, köszönöm. Aludunk?

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 9:04 pm

-Hát ez jó kérdés, majd kiderítjük, mit kitől kaptál. *Mosolyodik el, majd mikor látja, hogy a leányzó kissé didereg felpattan, és a hátsó szobába siet, ahonnan egy méretes kabáttal tér vissza.* -Sajnos kisebb nincs, de ez legalább meleg. Nehogy összefagyja nekem, míg elérsz a kúriáig. *Oda is adja Selene-nek a kabátot, majd újra visszahuppan a helyére.* -Rendben van, aztán ha mégis idegesít a horkolás, akkor utánajárunk ennek a bővítés dolognak. *Kacsint egyet, és a klumpa dologra is mosolyog. Már egész jól eltudnak beszélgetni, lassan alakul azért a dolog. A paprikásra pillanatva elneveti magát.* -Áh, mindig többet csinálok, hogy legyen máskorra is, úgyhogy bőven van, csak kicsit megmelegítem. *Be is gyújtja a gázt, és ad egy kis hőt a kajának, majd mer saját magának is újra, és a lányzónak is az illatozó nyúlpaprikásból. Pár szelet kenyér is kerül elő, biztos, ami biztos, nem tudja még, hogy milyen a hölgyemény ízlése.*
-Igen, úgy tudom a Naxeldiren vannak ilyen jóslással kapcsolatos dolgok, ezek szerint ez érdekel téged, megjegyzem. És...mikor van a születésnapod? *Hát igen, nem elhanyagolható kérdés, hiszen fogalma sincs, hogy Selene mikor született, és eddig már elég sok szülinapról lemaradt, itt az ideje, hogy ő is nekiálljon majd a lázas ajándékkeresésnek évente több alkalommal.* -Bálok vannak, igen. Azt hiszem most is lesz nem sokára valami Húsvéti bál. Szinte 1-2 havonta van valami ilyesmi, bár én nem túl gyakran szoktam ezeken részt venni, de a mostanin felkértek, hogy segítsek egy kicsit, bár maga a program még titkos. *Sejtelmesen elmosolyodik. Hát igen, talán ez az első bál, aminek a közelébe megy egész élete során, de valamikor ezt is el kell kezdeni.*

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 8:52 pm

Hát igen, megpróbáltak belevinni minden butaságba, én meg bele is mentem, nem is tudom, hogy kitől örököltem. Anyutól, vagy tőled? Ezt még le kell nyomoznom. *nevetgél, és megint didereg egy sort.* Itt aztán jó hűvös van, Angliában a francia partokhoz közel laktunk, ott csak párás a levegő, de jó idő van, nem gondoltam hogy itt meg még nagykabát is kell.
*Helytelenítően megrázza a fejét.* Nem baj, én meg alvajárok, de nem azért utaztam ötezer kilómétert egy nyomi kényelmetlen seprűn, hogy külön aludjak a horkolás miatt. Majd odadobom a klumpámat. *Észreveszi a paprikás felé néző pillantást, és nyel egy nagyot.* Izé... kaphatok enni egy picit? Már nincs lelkierőm körülnézni bent, és éhes vagyok. De megértem, hogy ha nem számítottál rám, és nincs elég kaja. Akkor majd elmajszolok egy zacskó teasüteményt. *Amitől az álla is felkopna persze.* Naxeldir, amit nem értek, hiszen Hollóhátas voltam. Azt hittem, hogy itt a Hollóhát a Deridion. Biztos azért nem oda, mert utálom azokat a dögöket? *Tűnődik el* Bár talán azért ide, mert szeretem a számmisztikát, ami a jóslástan egy bizonyos ága, és állítólag a Naxeldiren vannak hasonló tárgyak. Meg aztán én ilyen kis titokzatoskodó vagyok, de imádok mások magánéletében turkálni. *vigyorodik el, most már kezd feloldódni ő is.* Jut eszembe, itt is vannak nagy bálok, meg ilyesmik?

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 8:38 pm

*No igen, azért pár hét neki is mindenképpen kelleni fog, hogy kicsit szokja és egyáltalán eméssze a dolgot. Nem egy egyszerű helyzet, ha valakinek egyiknapról a másikra kiderül, hogy lett hirtelen egy 16 éves lánya. Apró mosoly suhan át mégis az arcán Linda említését hallva. Végülis nem véletlenül tetszett meg neki a hölgyemény, tehát csak saját magát hibáztathatja ilyen téren, hisz tudta, hogy el fog menni, és arra is számítani lehetett, hogy kiszámíthatatlan lesz a kapcsolatuk vége, de azért mégsem esett neki jól.*
-Hiába a pénz, megfelelő gondoskodás nélkül mégis csak nehéz...hidd el, tapasztalat. *No igen. Neki azért fiatal korában sok mindent tanítottak, de mégis korán el kellett hagynia a családi fészket, bár erről Selene nem sokat tudhat még, hisz nem ismeri a férfi előéletét. De ő is tudja, milyen a kamaszkort szülők nélkül tölteni, sőt szinte élete 2/3-a már így telt el, saját erőből boldogulva.* -Sejtettem, hogy ő nem örült neki, hogy ide jössz, én azért mégis örülök, bár gondolom nem volt egyszerű döntés. *Az apa szó első kiejtésén egy pillanatra elcsodálkozik. Neki is fura ezt hallani, hiszen hirtelen apa lett, miközben eddig még nem is tudta, hogy van egy lánya...de idővel biztosan megszokja majd. A zavart nevetést egy mosollyal konstatálja, nem bántja a dolog, hisz teljes mértékben érthető a dolog.*
-Az igazán jó lenne. Majd megpróbálok utána járni a kúriában, hátha ki lehet bővíteni kicsit a vadőrlakot, ugyanis csak egy szoba van, és azt nem hiszem, hogy egy ifjú hölgy egy szobában szeretne aludni egy magamfajta marcona alakkal...ki tudja mennyire horkolok hangosan. *Végre ő is kicsit elneveti magát, kezd oldódni a hangulat és ez kifejezetten jó. Az utolsó kortyokat is felhörpinti a teából, miközben a nyúlpaprikás már teljesen kihült, de ez most nem zavarja. Maximum majd kicsit felmelegíti, ha újdonsült lánya elment beköltözni a kúriába.*
-No és melyik szakra kerültél? *Nem ismeri még Selene-t, nem tudja milyen az érdeklődési köre, bár annyit tud, hogy a sárkányok nem vonzzák, tehát nem nagy eséllyel lett Deridionos, és valahogy a harc sem állna jól neki, olyan kis törékeny alkat, bár egy apa szemében vélhetően minden lány törékenynek tűnik.*

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 8:21 pm

*Na akkor csak jól sikerült az a kis bátorítás. Hát igen, ő hónapokig emésztette a dolgot, míg a férfinek csak pár perc jutott eddig.* örülök hogy ízlik. *Bólint, és hagyja, hogy magával ragadják apját az emléket, pironkodva hallgatja a történetet, és igazat kell hogy adjon.*
Ő a mai napig is ilyen hirtelen természet. Mindenbe belefog, aztán ki is ábrándul belőle, nem számolva a következményekkel. Az sem érdekelte, hogy nekem nem lesz senki, akire felnézzek, csak a barátaimmal lógtam, de ez már ennyi idősen kezd unalmas lenni. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de anyu hallani sem akart arról hogy idejőjjek, egyedül nagyiék tudták meggyőzni, de csak rálegyintett a végén, hogy azt csinálok amit akarok.
*Hátradől, és most már végérvényesen leteszi a csészét.* Nehéz nem volt, mert nagyiék rém gazdagok, csak egyhangú volt, hogy nekem kellett feltalálnom magam, mert pár tizenéves fruska, és két öreg nem éppen a legjobb tanácsadók. De mindegy, túléltem.
*Most először elkomolyodik, és megmozdítja a fejét. Szőke tincsei beleomlanak az a homlokába, és mintha maga sem tudná, lassan bólint, mintegy magának is jelezve a döntést.*
Azt hiszem igen. Szeretnélek megismerni... apa. *ejti ki először. Nagyon furcsa, de ez a furcsaság idegensége pozitívan is felszínre tör, ahogy zavartan elneveti magát.* Nekem nincsenek előítéleteim, de szerintem egy próbát megér, ha nem vagyok terhedre. Úgy gondoltam hogy az iskolában laknék a diákokkal, mert a Roxfortban már végzős lettem volna, de szeretném, hogy ha itt is tudnék néha aludni, hogy tudjunk beszélgetni. Szabad?

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 8:08 pm

*Hát igen, azért nem árt egy kis bátorítás neki, mert eléggé össze van zuhanva az új info hallatán. A mosoly tehát jót tesz neki, talán ezért nem ejti el a tejes bödönt. Apró vállrántással saját magának is önt egy kis tejet, majd óvatosan kortyol bele az "új" teába. Furcsa neki, de mégis kellemes.* -Hm...tetszetős. *Mosolyodik el, és picit mostmár kényelmesebben hátra is dől. Talán mégis van rá esély, hogy egy kicsit felenged. A történetet figyelmesen hallgatja végig, mintha pár pillanatra a múlt emlékei magával ragadnák, csak üvegesen bámul maga elé. Vélhetően újra éli a régi eseményeket, hiszen azért megrázó esemény volt, mikor Linda szó szerint egyik napról a másikra repülőre szállt, és elment. Azóta sem hallott felőle, és nem volt ereje, se kapcsolatai hozzá, hogy megkeresse őt Angliában, no meg nem is gondolta, hogy lenne esélye, ha úgy feképnél lett hagyva.*
-Szó, ami szó, édesanyád elég hirtelen távozott. Már az elején megbeszéltük, hogy csak rövid kapcsolat lesz, de én...nagyon megszerettem, bohóságai ellenére is. Mégis végül elment, pár nappal előbb, mint ahogy tervezte. Egyik reggel már nem jött el a rezervátumba. Én pedig...nem mentem utána, nem volt elég bátorságom hozzá...sajnos. *Hatalmas sóhaj szakad fel a méretes férfiú torkából. No igen, ha akkor kicsit bátrabb, és rászánja magát, hogy megpróbálja, akkor a most itt lévő lányt már 16 éve ismerné, nem lennének ennyire idegenek egymásnak. De kár a múlton rágódni, a mostani helyzettel kell kezdeni valamit.* -Azért neked sem lehetett könnyű dolgod...Selene. *Ízlelgeti még a nevet, az látszik rajta, de majd megszokja, idő kérdése csupán. A felvetésre, miszerint ő mennyire komolytalan újabb apró vállrántás a válasz.*
-Azt hiszem te döntöd el, hogy meg szeretnél-e ismerni. Nem tartom magam komolytalannak, akkor nem bíznának rám nyaranta kirándulásokat a gyerekekkel, és nem lennék az egész birtok őre...ami nem kis terület ám. *Bíztató mosoly jelenik meg amúgy is barátságos arcán. Nem, első ránézésre egyáltalán nem az látszik rajta, hogy komolytalan lenne, vagy ne lehetne bízni benne, de az persze logikus, ha a leányzónak idő kell, amíg megismeri. Egyébként is igazi hitelt a cselekedetek adnak, nem pedig a szavak mutatják meg, hogy milyenek vagyunk.*

Téma: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 08, 2009 7:59 pm

*Ahogy így elnézi Jozefet, némi lelkiismeretfurdalása támad, jól rátört szegényre. Visszaveszi a kezébe a teát, és iszogatja, aztán bátorítóan mosolyog, hogy őt nem zavarja a feldöntött szék.*
Köszönöm. *veszi át a tejet, és rögtön meg is izesíti a teát, majd visszadja a kancsót.* Önnek is ki kéne próbálnia, higgye el, elég finom úgy. *Bólint arra, hogy valóban elragadtatta magát. Keresztbeteszi a lábát, és megnedvesíti az ajkait.*
Egen, én is ezen rágódtam egész télen. Anyumra jellemző, hogy nem nagyon lehet benne bízni. Végülis csak a nagyszüleimtől tudtam meg ezt az egész dolgot, ő sosem mondta volna el. Valami olyasmiről van szó, hogy anyumat Linda Chrysernek hívják, és tizenhat éve Romániában valami sárkánygondnok asszisztens volt, és már állapotosan ment vissza Angliába, de csak később derült ki. A nagyszüleim majdnem kitagadták, de engem annyira megszerették, hogy beérték a folyamatos kárálással. *picit felnevet, aztán folytatja.* Én lettem a szemük fénye. Anyu már kiskoromban vitt ezekre a sárkányos dolgokra, de én untam az egészet, ezért aztán eléggé eltávolódtunk, ő sokszor csak otthon hagyott, és már nem érdekelte, hogy csavargok, vagy a nagyiék vigyáznak e rám. Arra voltam kiváncsi ezek után, hogy apu is ennyire... komolytalan. *Tűnődően csillogó szemekkel nézi Jozefet.*

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 7:58 pm

*Ez már csak ilyen, hisz a lányzó lassan kész felnőtt, és hiába a közös vér, egy percet sem töltöttek együtt, fura is lenne, ha egyből nagy egymásra borulás lenne. Ez azért mégsem így működik. Ezért hát a tartózkodás, ami nem is nagyon oldódik egyelőre, majd talán idővel. A tea dolog érhető, bár azt értékeli, hogy a fintor ellenére is próbálkozik az iszogatással újdonsült lánya...hát igen a lánya, fura ebbe így belegondolni. Hirtelen pattan fel, a széket amin ül fel is dönti nagy hevességében, ami nagy robajjal dől el a padlón. Zavartan mosolyodik el, miközben felállítja a feldöntött ülőalkalmatosságot.*
-Igen akad egy kis tej, mindjárt adom. *Hátra sétál, mert a hűtő kicsit odébb van, majd egy kisebb kancsó tejjel tér vissza, amit le is tesz a leányzó elé. Aztán egy kis cukor, és citrom is kerül az asztalra, hátha kevés lenne számára az ízesítés, Jozef ugyanis általában eléggé naturan issza a teát, nem szokta túlzottan ízesítgetni.* -Oh, értem. *Böki ki, az érkezés körülményeit hallgatva. Azért a helyzetet ő nem tartja ennyire viccesnek, hisz mégis csak van egy lánya, akivel nem tölhetett az utóbbi 16 évben egy percet sem, ez inkább dühítő számára, mint nevetséges.*
-Azt hiszem, ezen én nem tudok nevetni, ez már nem nevezhető lódításnak, hiszen elvett téged tőlem, úgy hogy nem is kérdezett meg, ismerni szeretnélek-e. *Komorrá válik az arca, vagy szomorúvá. Nem lehet tudni pontosan, hiszen még nem ismerik annyira egymást, hogy apró jelekből tudják mire gondol a másik, mit is érez pontosan.* -És...ki az édesanyád? *Teszi végül fel a kérdést. Sejtése már van, de azért mégsem lehet benne teljesen biztos, nem egy nővel volt dolga a maga 45 éve alatt ugyanis.*

//Csoki fagyi.//

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 7:45 pm

*Azon felül, hogy itt van két ember, akinek ugyanaz a vér folyik az ereiben, elég vicces helyzet, mégsem tudnak nagyon feloldódni, és talán már perceken belül kiderül, hogy nem is fognak, és el is válhatnak az útjaik.*
Nem hát. *vonja meg a vállát, és savanyú képpel veszi ki a füléből az mp3-mat, amit a Roxfort esetében kérelmezett, hogy töltsék fel mágiával, de az itt csődött mondott, és tökéletesen elromlott, és csak sercegő hangot ad ki magából, mint a német rádiók a világháború idején. A teát átveszi, és beleszagol, ám nem nagyon tudja visszafolytani a fintorságát, alapvetően vagy 16 éven keresztül (ha a csecsemőkort is belevesszük) naponta 3-4 alkalom az Earl Grey teából, tejjel, tipikusan angolosan, akkor ez a menta tea most rém pocsék, még ha a vadőr jószándékból is adta.*
Finom. *próbálja lenyelni, miután tartogatta a szájában pár szívdobbanásig.* Tej nincs véletlenül? Kissé híg. *Hátradől a fotelben, mintha ő lenne a vendéglátó, és áthatóan őszinte pillantással mered a férfire, de nem tudja az apjaként kezelni.*
Hát seprűn utaztunk idáig, a nagyszüleim kísértek el, de ők vissza is fordultak, nem akarták megismerni önt, ha már engem nem tudtak lebeszélni. *Leteszi a teát a faasztalra, mert már égeti az ujjait.* Én is csak most szereztem tudomást az úrról, egy véletlen elejtett beszéltegés közben, amit a nagyszüleim kotyogtak el. Úgy tudtam, hogy apu már a születésem előtt meghalt valami sárkányos balesetben. Kissé meglepődtem, hogy anyu mekkorát lódított. *Szemtelenül elneveti magát.*

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 7:34 pm

*A kacagást szinte meg sem hallja elsőre, így nem is zavarja alapvetően a dolog, és nem tartja rossz viselkedésnek, főleg, hogy ő maga nem egy úri környezetben nevelkedett.* -Ezek szerint te sem tudtad? *Nem érti az egész történetet, főleg, hogy még abban sem biztos, hogy ki is a leányzó anyja. Bonyolult egy helyzet, de nem akar hirtelen belekérdezni mindenbe, pedig kérdése az nagyon is sok lenne. Az idő már tényleg kicsit hűvös odakint, de bent kimondottan kellemes az idő, hisz nem rég készült az étel, és a tea forralása miatt is jó idő van. Az ital végül el is készül. Kissé remegő kézzel önti ki két pohárba a mentás illatú mandulás teát, majd ül le az asztalhoz az ott lassan kihülő vacsora elé, amiből most amúgy se nagyon tudna enni.* ~Ötórai tea...angol...~ *Újabb gondolatfoszlány, ami már közelebb viszi kicsit a megoldáshoz, mármint az anya kilétéhez, hisz nem sok angol nővel találkozott eddigi élete során. A fotel nem zavarja, hiszen ő amúgy is most a székre ült le, eleve oda is szándékozott.*
-Selene. *Ízlelgeti a nevet egy kicsit csak úgy magának, majd elkalandozik a tekintete, azaz inkább mondhatni meredten nézi a teát, mintha legalábbis valami baromi fontos dolgot látna benne, vagy ott úszkálnának a kérdéseire a válaszok.* -És, hogyan kerültél ide? Én...nem is tudtam rólad. *Mintha mentegetőzne, de nem szándékosan, csupán nem tud a lányról semmit, akár árva is lehet már, vagy bármi, és hihette azt, hogy az apja magára hagyta. Ami nem igaz, hiszen ő maga nem is tudott a létezéséről.*

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 7:25 pm

*Kiszakad belőle egy apró kacagás, ő is hasonló fejet vághatott, amikor megtudta, hogy az apja még él. Aztán bezárja a száját, nem akarja leszólni azt az embert, akit még sosem látott, nem lenne jó bemutatkozás így elsőre.* Elnézést, értem a döbbenetét, nekem is leesett az állam.
*Picit végigfut rajta a hideg, és ráeszmél, hogy most már hüváj van, és ő még egy kabátkát sem vett, mert reggel amikor elindultak, még magasan járt a nap. A vadőr félreáll, ő pedig bekukkant, és végül felpillant a férfire, miközben bólint*
Az szuper lenne, köszönöm, így is kihagytam az ötórait, de a nyolcóráshoz talán még nincs késő. *közli tökéletes angolsággal, ugyanis nem bolgárul beszél, bár anyanyelvi szinten beszéli, a jó édes anyja a nevéből eredően beléverte kiskorától. Furcsálkodva szemléli a medve méretű vadász megrettenését, lehet, hogy már fordulhat is vissza? Akkor bizony kár volt ilyen nagy utat megtennie Angliából.*
Selene vagyok. Selene Bomontov. *Tökéletes pofátlanságról és nevetletlenségről tanubizonyságot mutatva levágja magát Jozef kedvenc foteljébe.*

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 7:17 pm

*Eszébe sem jutna hasonlóságokat keresni, így nem is vesz észre semmi ilyesmit, bár egy kicsit mégis ismerősnek tűnik a lány. De hát olyan régen volt már...és a rövid románc hamar végetért, már szinte teljesen el is felejtette az akkor rajongásig szeretett nő arcvonásait. A bemutatkozás végülis elmarad, de aztán jönnek a továbbiak, amiken kellőképp meglepődik. Egy pillanatra láthatóan a magabiztos kiaállás erősen megcsappan, sőt kimondottan ledermed a hallottak miatt.* -Hogy...? *Nem is tud többet kibökni, ez neki azért eléggé nagy meglepetés, hisz soha nem gondolta volna, hogy van egy lánya, még csak fel sem merült. Végül aztán belülről megrázza magát, és félreáll az útból.* -Esetleg egy teát? *Pillant a leányzóra, de szinte úgy, mintha valami rémet látna, és félne tőle. Furcsa ezt látni egy ilyen termetes embertől, de mégis csak ez történt. Közben a csaphoz sétál, és a választ meg sem várva kezd el a teáskannába vizet önteni, és begyújtani a gázt, hogy felforralja a vizet. Szinte monoton végzi most ezt a már jól begyakorolt tevékenységet. Legalább van, ami leköti a figyelmét, amire most nagy szüksége van.*

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 7:06 pm

*Beleszagol a levegőbe, jó az illat, de ha tudná, hogy nyúlból ered, akkor megkeseredne a szájában a nyál, úri angol gyomra bizonyára felfordulna. Így csak annyit észlel, hogy míg az angol konyha papírvékonyra párolt hússzeleteihez képest valami finom ragu rotyog, ami bizonyára izletes. Hallja a döngő lépteket, egy bűbájos mosolyt varázsol a pofijára, és megmarkolja a két útitáskát, amit a kezében hozott eddig, és csakis a kopogás idejére tett le a salakba. Nyílik az ajtó, és megjelenik Jozef. A lány fölé magasodik már az árnyéka is, ami vagy három fejjel magasabb mint ő, hiszen az ő 150 centije semmi a valóságos óriáshoz képest. Szép testes ember, azt meg kell vallani. Szimpatikus és jóképű, bár ez utóbbi már megkopott egy cseppet. Keresi az ismerős vonásokat, de nem nagyon tud felfedezni azonosságokat, ám ha jobban megnézi, mégiscsak, a csapott áll, a magabiztos kiállás, no és persze a szeme, amely bár barna, acélossága a saját makacs lelkivilágát idézi. Hát ez szép, egy élet hitegetése nyer most új értelmet. Pimaszul elmosolyodik, és vállat von.*
Kishölgy nem vagyok Mr. Bomontov, ellenben a lánya. Bemehetek? *A szemöldökei között egy tünődőpukli jelenik meg mosoly közben, amely egy nevetőgödröcskében is árkot vet az arcára.*

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 6:53 pm

*Hát igen a jól megszokott nyúlpaprikás rotyog a tűzhelyen, Jozefünk nagy kedvence, bár azért persze még akadnak nyulak a környéken, nem falta be mindet, de legalább a túlzott elszaporodást kicsit visszafogja. Az sem árt. A lényeg, hogy a fazékból kellemes illatok szöknek kifelé az ablakon, amit még az épp érkező leányzó is könnyen megérezhet. Épp kimert már magának egy adagot. Fakupában vizet is tett már az asztalra. Már pont leülni készül, amikor az ajtó felől kopogtatás hangjai ütik meg a fülét. Diák lenne? Biztosan valami házi ügyében érkezett, bár picit várhatott volna, hisz vacsora idő van. Mégis csak eltávolodik a széktől és az ajtóhoz sétál.* ~Remélem gyors lesz, és nem hül ki a vacsora.~ *Suhan át agyán a gondolat, majd lenyomja a kilincset és szélesra tárja az ajtót. Kellemes mosoly van az arcán, még annak ellenére is, hogy megzavarták a vacsoráját. Alapvetően elég jókedéjű emberről van szó, így ez a hozzáállás nem meglepő tőle. Az ajtóban álló lányt még nem ismeri, nagyon úgy tűnik, hogy csak most érkezhetett, ami viszont furcsa, hiszen a legtöbb esetben ő szokta áthozni a diákokat a mocsáron.* -Szép jó estét kishölgy, miben segíthetek? *Teszi fel kérdését, majd picit félreáll az ajtóból, jelezve, hogy ha akar bejöhet, ha hosszabb, fontosabb mondanivalója van netán.*

Téma: Re: Vadőrlak Kedd. Ápr. 07, 2009 6:46 pm

*Sötétszőkébe hajló, a gesztenyebarnával játszó hajkorona jelenik meg a tisztáson, amit nyilvánvalóan egy fiatal lány követ. Egy váll nélküli testhezálló hosszú polót visel egy tépett farmerszoknyával. Kiváncsian lépdel a salakkal felszórt udvaron, tehát mostantól ide fog járni. A Roxfort hat éve után gyökeres változás lesz, hogy egy teljesen új környezetben találja fel magát. Már csak egy éve lett volna hátra, a végzős év, itt pedig másodikosként kezd, habár a vizsgái már elintézettnek tekintendők, így másfél hónap múlva már a harmadikosok között tanulhat. A lábán lévő sportcipő hamar megtelik a vöröslő salakkal, és a zoknija is bepiszkolódik, de most ez a legkisebb gondja. Nemrég elbúcsúzott a kísérőitől, akik eddig hozták, most már magára van utalva. Nem vesződik azzal hogy egy prefektusra várjon az előcsarnokban, egyenesen a vadőr lakrésze felé veszi az irányt. Hogy magabiztos, vagy csak annak látszik, ezt nehéz lenne megítélni a külső szemlélőnek. Kopogtat, majd hátralép pár lépést, és várakozik.*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. Feb. 22, 2009 1:30 pm

-Örülök neki, azt hiszem a többség jól érzi itt magát, ahogy látni szoktam. *Újabb mosoly, miközben ő is fenékig üríti a bögrét, majd elveszi Yoráét, mikor visszaadja.* -Hát akkor jó találkát kishölgy. *Apró biccentés, majd még egy intés is párosul hozzá, aztán az ajtóig kíséri a lányzót, majd köszönés után vissza is meg a házba. Elmossa a bögréket, és nekiáll a nyulakat megtisztítani, hisz lassan neki kell állni a nnak a nyúlpaprikásnak, akkor az igazi, ha a hús jó puhára átfő. Szóval irány a főzés.*

Vendég

-Köszönöm.*átveszi a csészét és aprókat kortyolgat*-Nagyon tetszik nem sokára is találkozóm van.Az órák szerintem nagyon jók.-*mondja és a kiürült csészéjét odaadja a vadőrnek*-Sajnálom uram de most mennem kell.Viszontlátásra.*köszön el Yora a vadőrtől és távozik az ajtón*

» Vadőrlak

Vadőrlak

Vadőrlak

Similar topics

Similar topics