Vadőrlak

Téma: Vadőrlak Vas. 02 Dec. 2007, 18:41

First topic message reminder :

A vadőr, Jozef Bomontov kis csúcsos tetős viskója a Tölgyestől nem messze az udvar és a mocsár határán található. A kis házikó bőven elég egy embernek, nem is kell, hogy nagyobb legyen. Található itt egy kisebb nappali, egy ággyal, és az egyik sarokban ott a konyha, ahol a férfi legtöbbször az általa lőtt vadakat szokta megfőzni.
A szoba egyik falán egy kis ablak van, azon kémlelheti a tájat, mikor épp bent tartózkodik, bár ez nem túl gyakori. A mocsárra tökéletesen rálát, bár sokaknak félelmetes lehet ilyen környezetben aludni. Az ajtóval szemközt van egy kisebb szoba, afféle tárló, az elejtett állatok még fel nem használt részeit, prémeket tárol itt, amiket néha átvisz Nellondba eladni. Egyéb dolgok is vannak itt, amiket épp a tanároknak kell begyűjtenie, vagy esetleg egy órához kellenek.
Az ablakkal szemközti fal a fegyvereké. Van itt sok minden, nyílpuskától kezdve, íjon át a bárdig. Vannak köztük hagyomásos harci eszközök, de akad mágikus is, mint az a balta, amit Kaen el Jericho-tól kapott, mikor ide érkezett, hogy a mocsár lidérceit el tudja űzni, ha netán szükség lenne rá.

írta Cirelin de Sovalon

*Ez már csak ilyen, hisz a lányzó lassan kész felnőtt, és hiába a közös vér, egy percet sem töltöttek együtt, fura is lenne, ha egyből nagy egymásra borulás lenne. Ez azért mégsem így működik. Ezért hát a tartózkodás, ami nem is nagyon oldódik egyelőre, majd talán idővel. A tea dolog érhető, bár azt értékeli, hogy a fintor ellenére is próbálkozik az iszogatással újdonsült lánya...hát igen a lánya, fura ebbe így belegondolni. Hirtelen pattan fel, a széket amin ül fel is dönti nagy hevességében, ami nagy robajjal dől el a padlón. Zavartan mosolyodik el, miközben felállítja a feldöntött ülőalkalmatosságot.*
-Igen akad egy kis tej, mindjárt adom. *Hátra sétál, mert a hűtő kicsit odébb van, majd egy kisebb kancsó tejjel tér vissza, amit le is tesz a leányzó elé. Aztán egy kis cukor, és citrom is kerül az asztalra, hátha kevés lenne számára az ízesítés, Jozef ugyanis általában eléggé naturan issza a teát, nem szokta túlzottan ízesítgetni.* -Oh, értem. *Böki ki, az érkezés körülményeit hallgatva. Azért a helyzetet ő nem tartja ennyire viccesnek, hisz mégis csak van egy lánya, akivel nem tölhetett az utóbbi 16 évben egy percet sem, ez inkább dühítő számára, mint nevetséges.*
-Azt hiszem, ezen én nem tudok nevetni, ez már nem nevezhető lódításnak, hiszen elvett téged tőlem, úgy hogy nem is kérdezett meg, ismerni szeretnélek-e. *Komorrá válik az arca, vagy szomorúvá. Nem lehet tudni pontosan, hiszen még nem ismerik annyira egymást, hogy apró jelekből tudják mire gondol a másik, mit is érez pontosan.* -És...ki az édesanyád? *Teszi végül fel a kérdést. Sejtése már van, de azért mégsem lehet benne teljesen biztos, nem egy nővel volt dolga a maga 45 éve alatt ugyanis.*

//Csoki fagyi.//

*Azon felül, hogy itt van két ember, akinek ugyanaz a vér folyik az ereiben, elég vicces helyzet, mégsem tudnak nagyon feloldódni, és talán már perceken belül kiderül, hogy nem is fognak, és el is válhatnak az útjaik.*
Nem hát. *vonja meg a vállát, és savanyú képpel veszi ki a füléből az mp3-mat, amit a Roxfort esetében kérelmezett, hogy töltsék fel mágiával, de az itt csődött mondott, és tökéletesen elromlott, és csak sercegő hangot ad ki magából, mint a német rádiók a világháború idején. A teát átveszi, és beleszagol, ám nem nagyon tudja visszafolytani a fintorságát, alapvetően vagy 16 éven keresztül (ha a csecsemőkort is belevesszük) naponta 3-4 alkalom az Earl Grey teából, tejjel, tipikusan angolosan, akkor ez a menta tea most rém pocsék, még ha a vadőr jószándékból is adta.*
Finom. *próbálja lenyelni, miután tartogatta a szájában pár szívdobbanásig.* Tej nincs véletlenül? Kissé híg. *Hátradől a fotelben, mintha ő lenne a vendéglátó, és áthatóan őszinte pillantással mered a férfire, de nem tudja az apjaként kezelni.*
Hát seprűn utaztunk idáig, a nagyszüleim kísértek el, de ők vissza is fordultak, nem akarták megismerni önt, ha már engem nem tudtak lebeszélni. *Leteszi a teát a faasztalra, mert már égeti az ujjait.* Én is csak most szereztem tudomást az úrról, egy véletlen elejtett beszéltegés közben, amit a nagyszüleim kotyogtak el. Úgy tudtam, hogy apu már a születésem előtt meghalt valami sárkányos balesetben. Kissé meglepődtem, hogy anyu mekkorát lódított. *Szemtelenül elneveti magát.*

*A kacagást szinte meg sem hallja elsőre, így nem is zavarja alapvetően a dolog, és nem tartja rossz viselkedésnek, főleg, hogy ő maga nem egy úri környezetben nevelkedett.* -Ezek szerint te sem tudtad? *Nem érti az egész történetet, főleg, hogy még abban sem biztos, hogy ki is a leányzó anyja. Bonyolult egy helyzet, de nem akar hirtelen belekérdezni mindenbe, pedig kérdése az nagyon is sok lenne. Az idő már tényleg kicsit hűvös odakint, de bent kimondottan kellemes az idő, hisz nem rég készült az étel, és a tea forralása miatt is jó idő van. Az ital végül el is készül. Kissé remegő kézzel önti ki két pohárba a mentás illatú mandulás teát, majd ül le az asztalhoz az ott lassan kihülő vacsora elé, amiből most amúgy se nagyon tudna enni.* ~Ötórai tea...angol...~ *Újabb gondolatfoszlány, ami már közelebb viszi kicsit a megoldáshoz, mármint az anya kilétéhez, hisz nem sok angol nővel találkozott eddigi élete során. A fotel nem zavarja, hiszen ő amúgy is most a székre ült le, eleve oda is szándékozott.*
-Selene. *Ízlelgeti a nevet egy kicsit csak úgy magának, majd elkalandozik a tekintete, azaz inkább mondhatni meredten nézi a teát, mintha legalábbis valami baromi fontos dolgot látna benne, vagy ott úszkálnának a kérdéseire a válaszok.* -És, hogyan kerültél ide? Én...nem is tudtam rólad. *Mintha mentegetőzne, de nem szándékosan, csupán nem tud a lányról semmit, akár árva is lehet már, vagy bármi, és hihette azt, hogy az apja magára hagyta. Ami nem igaz, hiszen ő maga nem is tudott a létezéséről.*

*Kiszakad belőle egy apró kacagás, ő is hasonló fejet vághatott, amikor megtudta, hogy az apja még él. Aztán bezárja a száját, nem akarja leszólni azt az embert, akit még sosem látott, nem lenne jó bemutatkozás így elsőre.* Elnézést, értem a döbbenetét, nekem is leesett az állam.
*Picit végigfut rajta a hideg, és ráeszmél, hogy most már hüváj van, és ő még egy kabátkát sem vett, mert reggel amikor elindultak, még magasan járt a nap. A vadőr félreáll, ő pedig bekukkant, és végül felpillant a férfire, miközben bólint*
Az szuper lenne, köszönöm, így is kihagytam az ötórait, de a nyolcóráshoz talán még nincs késő. *közli tökéletes angolsággal, ugyanis nem bolgárul beszél, bár anyanyelvi szinten beszéli, a jó édes anyja a nevéből eredően beléverte kiskorától. Furcsálkodva szemléli a medve méretű vadász megrettenését, lehet, hogy már fordulhat is vissza? Akkor bizony kár volt ilyen nagy utat megtennie Angliából.*
Selene vagyok. Selene Bomontov. *Tökéletes pofátlanságról és nevetletlenségről tanubizonyságot mutatva levágja magát Jozef kedvenc foteljébe.*

*Eszébe sem jutna hasonlóságokat keresni, így nem is vesz észre semmi ilyesmit, bár egy kicsit mégis ismerősnek tűnik a lány. De hát olyan régen volt már...és a rövid románc hamar végetért, már szinte teljesen el is felejtette az akkor rajongásig szeretett nő arcvonásait. A bemutatkozás végülis elmarad, de aztán jönnek a továbbiak, amiken kellőképp meglepődik. Egy pillanatra láthatóan a magabiztos kiaállás erősen megcsappan, sőt kimondottan ledermed a hallottak miatt.* -Hogy...? *Nem is tud többet kibökni, ez neki azért eléggé nagy meglepetés, hisz soha nem gondolta volna, hogy van egy lánya, még csak fel sem merült. Végül aztán belülről megrázza magát, és félreáll az útból.* -Esetleg egy teát? *Pillant a leányzóra, de szinte úgy, mintha valami rémet látna, és félne tőle. Furcsa ezt látni egy ilyen termetes embertől, de mégis csak ez történt. Közben a csaphoz sétál, és a választ meg sem várva kezd el a teáskannába vizet önteni, és begyújtani a gázt, hogy felforralja a vizet. Szinte monoton végzi most ezt a már jól begyakorolt tevékenységet. Legalább van, ami leköti a figyelmét, amire most nagy szüksége van.*

*Beleszagol a levegőbe, jó az illat, de ha tudná, hogy nyúlból ered, akkor megkeseredne a szájában a nyál, úri angol gyomra bizonyára felfordulna. Így csak annyit észlel, hogy míg az angol konyha papírvékonyra párolt hússzeleteihez képest valami finom ragu rotyog, ami bizonyára izletes. Hallja a döngő lépteket, egy bűbájos mosolyt varázsol a pofijára, és megmarkolja a két útitáskát, amit a kezében hozott eddig, és csakis a kopogás idejére tett le a salakba. Nyílik az ajtó, és megjelenik Jozef. A lány fölé magasodik már az árnyéka is, ami vagy három fejjel magasabb mint ő, hiszen az ő 150 centije semmi a valóságos óriáshoz képest. Szép testes ember, azt meg kell vallani. Szimpatikus és jóképű, bár ez utóbbi már megkopott egy cseppet. Keresi az ismerős vonásokat, de nem nagyon tud felfedezni azonosságokat, ám ha jobban megnézi, mégiscsak, a csapott áll, a magabiztos kiállás, no és persze a szeme, amely bár barna, acélossága a saját makacs lelkivilágát idézi. Hát ez szép, egy élet hitegetése nyer most új értelmet. Pimaszul elmosolyodik, és vállat von.*
Kishölgy nem vagyok Mr. Bomontov, ellenben a lánya. Bemehetek? *A szemöldökei között egy tünődőpukli jelenik meg mosoly közben, amely egy nevetőgödröcskében is árkot vet az arcára.*

*Hát igen a jól megszokott nyúlpaprikás rotyog a tűzhelyen, Jozefünk nagy kedvence, bár azért persze még akadnak nyulak a környéken, nem falta be mindet, de legalább a túlzott elszaporodást kicsit visszafogja. Az sem árt. A lényeg, hogy a fazékból kellemes illatok szöknek kifelé az ablakon, amit még az épp érkező leányzó is könnyen megérezhet. Épp kimert már magának egy adagot. Fakupában vizet is tett már az asztalra. Már pont leülni készül, amikor az ajtó felől kopogtatás hangjai ütik meg a fülét. Diák lenne? Biztosan valami házi ügyében érkezett, bár picit várhatott volna, hisz vacsora idő van. Mégis csak eltávolodik a széktől és az ajtóhoz sétál.* ~Remélem gyors lesz, és nem hül ki a vacsora.~ *Suhan át agyán a gondolat, majd lenyomja a kilincset és szélesra tárja az ajtót. Kellemes mosoly van az arcán, még annak ellenére is, hogy megzavarták a vacsoráját. Alapvetően elég jókedéjű emberről van szó, így ez a hozzáállás nem meglepő tőle. Az ajtóban álló lányt még nem ismeri, nagyon úgy tűnik, hogy csak most érkezhetett, ami viszont furcsa, hiszen a legtöbb esetben ő szokta áthozni a diákokat a mocsáron.* -Szép jó estét kishölgy, miben segíthetek? *Teszi fel kérdését, majd picit félreáll az ajtóból, jelezve, hogy ha akar bejöhet, ha hosszabb, fontosabb mondanivalója van netán.*

*Sötétszőkébe hajló, a gesztenyebarnával játszó hajkorona jelenik meg a tisztáson, amit nyilvánvalóan egy fiatal lány követ. Egy váll nélküli testhezálló hosszú polót visel egy tépett farmerszoknyával. Kiváncsian lépdel a salakkal felszórt udvaron, tehát mostantól ide fog járni. A Roxfort hat éve után gyökeres változás lesz, hogy egy teljesen új környezetben találja fel magát. Már csak egy éve lett volna hátra, a végzős év, itt pedig másodikosként kezd, habár a vizsgái már elintézettnek tekintendők, így másfél hónap múlva már a harmadikosok között tanulhat. A lábán lévő sportcipő hamar megtelik a vöröslő salakkal, és a zoknija is bepiszkolódik, de most ez a legkisebb gondja. Nemrég elbúcsúzott a kísérőitől, akik eddig hozták, most már magára van utalva. Nem vesződik azzal hogy egy prefektusra várjon az előcsarnokban, egyenesen a vadőr lakrésze felé veszi az irányt. Hogy magabiztos, vagy csak annak látszik, ezt nehéz lenne megítélni a külső szemlélőnek. Kopogtat, majd hátralép pár lépést, és várakozik.*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 13:30

-Örülök neki, azt hiszem a többség jól érzi itt magát, ahogy látni szoktam. *Újabb mosoly, miközben ő is fenékig üríti a bögrét, majd elveszi Yoráét, mikor visszaadja.* -Hát akkor jó találkát kishölgy. *Apró biccentés, majd még egy intés is párosul hozzá, aztán az ajtóig kíséri a lányzót, majd köszönés után vissza is meg a házba. Elmossa a bögréket, és nekiáll a nyulakat megtisztítani, hisz lassan neki kell állni a nnak a nyúlpaprikásnak, akkor az igazi, ha a hús jó puhára átfő. Szóval irány a főzés.*

Vendég

-Köszönöm.*átveszi a csészét és aprókat kortyolgat*-Nagyon tetszik nem sokára is találkozóm van.Az órák szerintem nagyon jók.-*mondja és a kiürült csészéjét odaadja a vadőrnek*-Sajnálom uram de most mennem kell.Viszontlátásra.*köszön el Yora a vadőrtől és távozik az ajtón*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 13:22

-Szívesen. *Aztán a tűzhelyhez sétál. A kancsóban már ott a tea, hisz magának nem rég készített, még épp meleg, de legalább nem forró.* -Remélem a barackosat szereted, olyat csináltam épp. *Tölt is a lányzónak. Nem túl szép csészéje van, mintátlan, hagyományos, inkább bögre, de tiszta, és ez a lényeg. Át is nyújtja Yorának.* -Egészségedre. *Magának is töltött, úgyhogy koccintásra emeli a poharat.* -És hogy tetszk az iskola? *Kérdi, nagyot kortyolva a teából, ami a mostani hűvös időben kimondottan jóleső tud lenni.*

Vendég

-Köszönöm.-*átveszi a vadőrtől a kosarat*-Igen.Elfogadnék egy csésze teát.-*mondja udvariasan Yora*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 13:16

*Egy barátságos mosoly kíséretében köszön el a távozó lánytól.* -Szép napot! *Aztán Yorához fordul. Tényleg nagy ma a jövés menés.* -Köszönöm. Kicsi, de otthonos, egy főnek, meg nem is kell nagyobb. Esetleg egy teát? *Teszi fel a kérdést Yorának is, majd a hátsó szobácskába sétál. Egy hasonló kosárral tér vissza, mint amivel Fleur távozott.* -Tessék, ebben minden benne van. A méreggel persze csak óvatosan, egy csepp is halálos lehet. *Azért most komolyabban beszél, nehogy valami gond adódjon, hisz a mérgek nem játékszerezk. Át is adja aztán a kosarat.*

Vendég

-Jó napot.-*köszön Yora a vadőrnek*--Nagyon szép ház.-*mondja Yora mikor belép*-Igen én is házi ügyben jöttem.-*mondja mosolyogva, és megvakarja daimonja fülét ,közben megérkezik Yora madara aki elfoglalja helyjét gazdája vállán*~Milyen csodálatos ez a ház.Lehet párszor ellátogatok a vadőrhöz.~*gondolja és magába mosolyog eggyet*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 13:05

*Fleur örül hogy végre meg lesz a házia.*
-Köszönöm! *köszöni meg és hall egy kopogtatást. Egy másik lány jön be.*
-Szia! És viszlát! *köszön a lánynak és elköszön a vadőrtől. Elindul hogy megcsinálja a házit.*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 13:01

*Belépked hát a leányzó. Sejtette, miről van szó, hisz hozzá általában csak efféle iskolai ügyek miatt érkezik bárki is. Magányos lét a vadőr élet, de hát ő választotta. Maximum néha nap egy vacsira Nalanival, de álltalában nem véletlenül járja gyakran az erdőket, végülis ez is a dolga. Kedves mosollyal bólint.* -Áh, sejtettem, sejtettem. *Hátra megy hát a kis hátsó szobába, onnan hoz ki egy kisebb kosárkát a szükséges összetevőkkel.* -Itt is van. A méreggel csak óvatosan, egy apró csepp is halálos lehet, nem játék. Sok sikert a házihoz. *Még azért vár egy pillanatot, hogy segíthet-e bármi másban is. Aztán hallja a kopogtatást.* ~Nagy ma a jövés menés.~ *Végül persze ajtót nyit az újabb leányzó előtt is.* -Szervusz, jól tippelek, hogy háziról van szó? *Tessékeli beljebb Yorát is.*

Vendég

*Yora sétál a vadőrlak felé*~Szerencse hogy most eszembe jutott hogy egy házim nincs kész.Remélem a vadőr itt van.~*Halkan odamegy az ajtóhoz és kopog.Majd várja hoy lesz-e valami*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 12:55

*Fleur beljebb megy. Tetszik neki a házikó.*
-Köszönöm de nem kérek teát nem rég voltam enni és most nem vagyok szomjas. Egy házifeladatot szeretnék megcsinálni. Ahhoz kellenének alapanyagok ha lehetne. Egy bezoárkő, 7 lótuszvirágszirom, 5 szál mákrózsa és kígyóméreg. *mondja Fleur mosolyogva és reméli hogy megkapja a komponenseket. *

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 12:49

*Felfigyel a kopogtatásra. Nem rég ért vissza a vadászatból, hát igen, nem más, mint nyúlpaprikás lesz a vacsi, bár a nyulak egyelőre még ráérnek, hisz ez a vacsi lesz, ezért egyelőre csak kiakasztotta őket a hátsó kertben. A méretes, de mégis kedves megjelenéső vadőr nyit ajtót. Kissé zilált, hisz nem rég ért csak vissza, de ettől sem válik egyáltalán riasztóvá. Ajtót is nyit hát, és barátságos mosollyal köszönti a lányt.* -Szervusz, gyere csak beljebb. Miben segíthetek? Eselteg egy teát? *Tessékeli beljebb a lányt.*

Téma: Re: Vadőrlak Vas. 22 Feb. 2009, 12:46

*Fleur megérkezik a vadőrlakhoz. Házit kell írnia. Kopogtat az ajtón. Reméli hogy hamar jön a vadőr. Gondolkozik hogy akkor mi is kéne.* ~Tehát. 1 bezoárkő, 7 lótuszvirágszirom, 5 szál mákrózsa és kígyóméreg. Vizet nem kérek. Az a csapon is jön.~ *gondolja és vár hogy nyíljon az ajtó.*

Téma: Re: Vadőrlak Szer. 07 Jan. 2009, 16:01

//A Vadőrrel még mindig éééén, azaz Cirelin de Sovalon játszom mellékállásban, szóval, aki vadőrt akar nekem írjon üzit, mert nem vagyok a nap 24 órájában szolgálatban, hogy tudjak figyelni. Köszike. ^^//

_________________
567 éves éjtünde, épp ezért jellem téren nem kimondottan kedves, de tiszteli a tudást, és a tudni akarást. A férfi nemet szinte semmire sem tartja, ezt csak az iskola miatt próbálja visszafogni valamelyest. Az illúziók, dalok és tér-időmágia mestere, uralma alá tud hajtani az elme erejével szinte bárkit.
Előtörténet

Vendég

*Kiara sétál a vadőrlak felé. Megáll az ajtó előtt, és kopog. Közben leveszi a kapucnit a fejéről, és sóhajt. *
~Nahát...tényleg azért állok itt, mert házi feladatot akarok csinálni? Magamra sem ismerek.~ *Megigazítja a hosszú kockás sálat a nyakában, közben várja, hogy a vadőr ajtót nyisson. *

Vendég

Köszönjük szépn, viszont látásra. *köszön elGavril majd a kosárkára pillant. Ez 2 adagnaktűnik, felezzünk.Javasolja Gavril.* Nekemmost nincs kedvem főzőcskézni. mit szólnál, ha elmennénk valahova? *Közben a lehetsége helyeken gondolkodik, és a visszaút alatt a kabáttját is összezárja.* Mit szólnál a nyugalom terméhez?

-Igen...-*mondja tömören és halkan Gavril-nek....majd miután befáradt a lakásba már a kosarak elő is kerülnek.*
-Köszönjük...-*átveszi a korosat majd meghallgatja a "jó tanácsokat...*
-Még egyszer köszönjük...és További kellemes estét!- *azzal kisétál majd még megvárja a fiút is...és úgy mennek el.*

*Sejtette a dolgot, hisz elvégre ha nem csinálják meg a házikat, vélhetően a professzorok nem nagyon értékelik majd a teljesítményüket. Bólint is a két diáknak, majd újfent a hátsószobába megy, ma már harmadszor és két kosárral tér vissza.* -Ezek lennének azok, már összekészítettem, a kosakart majd kérlek küldjék vissza egy manóval, mert abból nincs sok, és a méreggel nagy vigyázzanak, kis adag is már halálos lehet. *Ezekkel az instrukciókkal adja át Gavrilnak és Jessicának a kosarakat*

» Vadőrlak

Vadőrlak

Vadőrlak

Similar topics

Similar topics