Rejtett tisztás

* Sophi elmosolyodik, mikor látja hogy Diana mennyire meg örül a szendvicsnek.*~Istenem de fincsi! Azt hittem már éhen fogok halni!* Majd két vakkantással megköszönte Alexnek.*-Sangria? Halottam már róla. A francia éttermekben is szerepel az étlapon. Persze, majd ha elrendezem ezt az egész kavalkádot. Az anyukám nem nagyon ér rá. Divat tervező, gondolom hallottál a H&M-ről. Az a mi divatcégünk.* Majd sorra elkezd hívogatni. Oroszul,angolul,németül, spanyolul, görögül, olaszul, és még sok egyéb nyelven beszél minden telefon hívásnál. Hagyja hogy Alex mellé üljön, mivel nem zavarja. Majd tovább rendezgeti az dolgokat és még tovább beszél különböző nyelveken.*

*Alex csak hallgatja,és figyel.Közben nézelődik,de a szeme valahogy mindig a lány alakjára téved.Aztán a zsebéből elővesz egy finom szendvicset,kolbászos,sajtos,és odaadja a kutyusnak.Felkapja a fejét a Nike hallatán,és kérdőn néz a lányra.*-Igazából te és Tyline voltatok.De leginkább a belsis lányka.Mondott pár jó tanácsot,és most épp megfogadok egyet-kettőt.Ria?Tudtam,hogy tudomást szerez az akcióimról.Itt semmi sem marad titokban.És a Nike?Ismerem,bár nem nagyon hordom.Csak cipőm van tőlük és egy-két póló.Jó minőség,sokat hallottam róla.Megértelek.Csináld csak.És miért te csinálod?Miért nem mondjuk anyukád?Apukádnak sok dolga van,de anyukád nem száll be?Ez hogy van?Nálunk a birtok sorsát mindketten alakítják.Ha pedig a márkáknál tartunk,talán hallhattad a híres spanyol bor nevét,a Sangriát.Az a miénk.Még a nagyapám találta ki.A recept,a név,minden az övé.Lenne kedved valamikor egy kis borkóstolásra?Persze ha végeztél a tennivalóiddal.*elmosolyodik,és ha Sophi engedi,leül mellé.De nem érinti meg.Csak ül.És nézi,mit csinál a lány.*

* Sophi csak hallgatja, de nem szól közbe türelmesen végig hallgatja.*-Tudod, létezik olyan szó szótáramban hogy bocsánat kérés. És már nem akarlak felakasztani, én is tudom hogy halottak vagyunk. Diana pedig senkinek sem árt. És én nem beszóltam, hanem arra lettem volna kiváncsi, ki világosított fel arról, milyen hülyén viselkedtél. És én meg bocsátok neked, mert látszik, hogy tényleg megjavultál. Ria mesélt rólad. És én ne hittem el neki, hogy te ilyen voltál régen, mint amilyen most. És remélem ilyen is maradsz.* Majd elő vette újra érintőképernyyős mobilját és tovább pötyörészett rajta, embereket hívogatott és időpotokról beszélt.*- Bocs, csak most hogy az apám kínában van, nekem kell szerveznem a Nike 100.-adik szülinapját Londonban. Ezer féle helyre kell telefonálnom, tegnap háromszor kellett pénzt raknom a mobilra mert mert az asszisztensem Párizsból csinálja azt amit mondok, és nem kis pénz oda telefonálgatni.És amellett hogy itt tanulok, nem könnyű apám cégét is vezetni. Gondolom te is ismered a Nike cipőket és ruházatokat. Bocs hogy csak így mondom a magamét de a tanulás és 500.000 ember irányítása mellett nem tudok folyton higgadt maradni.* Majd leroskadt az egyik fa tövébe, és elkezdte a világon minden felé küldözgetni az e-maileket.*

*Alex csak néz,hogy hogy lehet ilyen valaki.~Én bocsánatot kérek,és még ő menőzik.Vajon miért bírom jobban Tylinet?Mert rendesebb.És ő legalább tudja,miről beszél.Most megmutatom neki!*-Szóval nincs a szótáradban az a szó,hogy megbocsátás.Értem.Felfogtam.És nem követlek,csak erre jártam.Ha meg fel akarsz lógatni,nem ellenkezem.Itt vagyok.Tedd meg.Úgyis halottak vagyunk.Nem árt.*keresztbeteszi karját,és nézi Dianát.A következő mondatra felhúzza szemöldökét,és leereszti karjait.*-Figyelj,értem,hogy dühös vagy,de azért nem kell beszólni.Én ocsánatot kértem,megpróbáltam.Ennyi.Ha nem tetszik a képem,akkor eltűnök,hogy ne is láss.Téma lezárva.A kutyádat meg tartsd pórzon.*int a szemével Diana felé,és vár.*

* Sophi gondolataiba merülve áll a fának támaszkodva. Mindenfélén gondolkodik, azon hogy ő csak egy illúzió, hogy a kúria milyen állapotban van, ezen a rejtett helyen... De egyszer csak egy ismerős hang szólal meg mellette amiről rögtön tudja ki az.*- Már megint te?! Valami nyomkövetőt raktál rám vagy mi? Nem volt elég a múlkori fürdés?*Majd végig hallgatja bűnbánó beszédét, és pár lépést tesz karba tett kézel a másik fa felé.*- Örülj hogy nem lógatlak le fejjel lefelé egy fáról. Mikor meg jöttél képes lettem volna rá...De lehet rosszabra is.* Majd hátat fordított és gondolkodott.*-Előlről kezdeni? Ezt még meg gondolom...És még is kinek sikerült meg rázni az agyadat?* Majd tekintetével Dianát kezdte keresni,mikor megpillantotta az egyik faágon Alex feje felett.*~Nem! Nem haraphatod ketté a nyakát!* Majd Diana leugrott a fáról és az egyik kiálló gyökere alól figyelte a történéseket.*

*Alex Carmelo sétál erre,keresve Sophit.Végülis megbánottta,aztán a kislányka belelökte a tóba.Nos,igen,vizes lett kicsit,de kiúszott a partra,és megszárogatta magát.Nos,igen,bűntudata lett szegénynek.Tylinenal már kibékült,és a lány ellátta pár jó tanáccsal.És meg is fogja fogadni,akármi legyen is.~Remélem megtalálom Sophit.Bocsánatot kérek tőle,aztán nemtudom.Vagyis ugyanaz,ami Tylinenal volt.*gondolkodik,aztán észrevesz egy ismerős alakot.Igen,Sophit.Odasétál hozzá,belenéz a lány szép kék szemébe.És elkezdi kis szövegét.*-Szia.Csak azért jöttem,hogy bocsánatot érjek.Egy hatalmas bunkó voltam,amiért kikezdtem veled.Igazából azt hittem,pasit keresel,ezért csináltam azt,amit.Ha meg akarsz átkozni,itt vagyok.Ha meg akarsz ölni,tessék.Bár már amúgy is halottak vagyunk.*elmosolyodik,és továbbra is a francia lány szemébe néz.*-Sajnálom.Nem kezdhetnénk elölről?Ha akarod,csak barátság,ha nem,hát nem.*néz bűnbánó tekintettel,és látszik rajta,nincs semmi trükk.Amúgy egy bőrkabát van rajta,szép piros,és egy ing.Meg farmer.Nála pálcája és egy tőr.De nem használja őket.És reméli,hogy nem dobják ki.Vagy legalábbis azt,hogy rendesek lesznek vele,és úgy küldik a francba.Az esetleges átkok,ütések,szavak ellen nem védekezik.Csak áll egyenesen.És vár.*

* Kora reggel van, még mindenki húzza a lóbőrt, kivétel Sophia. Ma nagyon korán kelt, mivel kivételesen eléggé el szeretne bújni a külvilág elől. Maga sem tudja miért, talán csak szüksége van egy kis csendre és nyugalomra. Egy laza szürke nyomott mintás ujjatlan, és fehér sál és egy fekete francia sapka van a fején. Egy rövid fekete szoknyát, és egy fekete magassarkú római stílusú szandált szürke lábszárvédővel. Haja csak vasalva van és simán kiengedve a sapka alatt. Ma elég különlegesen öltözött, de ő ilyen, mindig követi a divatot, legtöbbször franciásan. Diana is mellette baktatott, és be nem állt a szája.*~Most meg hova megyünk? Miért keltünk ilyen korán? Miért nem kaptam reggelit?* Kérdezgetett folyamatosan amire Sophi nem győzött válaszolni.*~ Mégnem tudom. De ha oda érünk meg mondom. Éppen azért nyagattalak fel ilyen korán, hogy el tudjunk menni. És ne mond már hogy nem te faltad be éjszaka a maradék kaját a hűtőből!* Majd mikor már egy jó ideje baktattak Sophi megállt és Diana neki ment a lábának.*~ Pihi szünet?* Kérdezte Diana , reménykedve, hogy egy kicsit ledőlhet.*~Nem, de szerinted nem valami féle tisztáson vagyunk? Az biztos hogy jól el van rejtve. Azt hiszem ide jöttünk. Ma egy jó darabig itt leszünk. Ha szomjas vagy, kb. 50 méterre mögöttünk van egy patak amin át jöttünk, oda mehetsz inni. Kaja nincs de kibírod. Legalább itt nem lesz társaságunk.* Majd körül vizslatta a helyet és neki dőlt egy fának.*

Vendég

- Igazán nincs mit. Szerintem keresd a Jeniliába, mert valószínűleg megint iszik. *Mondja nyugodtan. Már semmi nem lepi meg. Csak elege van mindenből.* -Igen, muszáj volt. Ez csak a túlélő felszerelésem. *Kuncog a lány, bár semmi vicces nincs benne.* -Rendben. Szia. Aztán próbálj meg viselkedni. Hidd tényleg jobb, ha nem játszod meg magad. Az előbb akkor sem néztél rám... *Halványan elmosolyodik, majd felkapja a táskáját, és elindul befelé. Először is enni megy, majd ír egy rakat levelet, utána az ágyán feküdve mereng a halálon. Aztán még ki tudja, hogyan alakul a napja...* ~Halál, vagy nem halál. Ez itt a kérdés... *Mondja mikor visszabandukol az elég rossz állapotban lévő kúriába. Talán mégis jobban járna a szökéssel... Ha lemenekül Camyhez, és megvárja, amíg elmegy a vihar. De ő nem gyáva! Amíg lehet állja a sarat, még ha a nem létező életébe kerül is. *

*Újra csak hallgat.Aztán válaszol is.Persze Tyline szemébe nézve.*-Köszi a tanácsokat.Igyekszem őket betartani.Sajnálom szegény lányt,de már megtörtént.Ha találkozom vele,majd tőle is bocsánatot kérek.De most mennem kell.Pakolni.Ahogy látom,te is felkészültél.És azért nézek a szemedbe,mert erre tanítottak.Akivel beszélsz,annak nézz a szemébe.De ha megbocsátasz,távozom.Szia!*köszön el,és már megy is.Előbb Alex tűnik el,majd a hangok is.Felmegy pakolni.És gondolkodni.*

Vendég

- Helyesen teszed Itt kétféle ember van. Az első: Akit mindenki utál, vagy csak nagyon kevesen kedvelik. A második: Akit mindenki, vagy a legtöbb ember kedvel. Ezek a választásaid. Nincs közép út. Már mesélte. A Jeniliában, mikor Sophia sikeresen leitta magát miattad. *Hangsúlyozza ki a miattad szócskát, majd figyeli ahogy a fiú a fának támaszkodik.* -Minek támadnék neked, ha halott vagy? Felesleges. Különben se szoktam ok nélkül párbajozni. Ami történt megtörtént a múltat nem lehet megváltoztatni. Felesleges ezen rágódnod. *Nevet fel a lány. Komolyan kinézik belőle, hogy meg akarná átkozni a fiút? Ennyire nem szemét.* -Igen, igen. Ria mesélt rólad. Egy tanács. Ha barátnőt akarsz legyél olyan, amilyen valójában vagy. A rámenőseket senki se szereti. *Mosolyog Tyline. Talán tényleg kezd megjavulni? * -Ha szükség van rám mindig megtalálnak. De mondd. Miért nem nézel a szemembe, ha hozzám beszélsz? Nem vagyok én Gorgó. *Kérdi érdeklődve. Kicsit furcsa neki ez az új helyzet, de ez van ezt kell szeretni.*

*Csak hallgatja és hallgatja.Csöndben,nyugisan.Nekitámaszkodik egy másik fának,és magyarázni kezd.*-Ez nem egy újabb trükk.Csak rájöttem,hogy nem jól csinálom azt,amit teszek.Ennyi az egész.Sophiának is el fogom mondani ugyanezt.Csak ma még nem találkoztam vele.Fogalmam sincs,mi üthetett belém.És igazad van.Nem olyan vagyok,amilyennek mutattam magam.Ha érdekel,kérdezd meg Riát.Maria Thekla.Régi barátom,de volt barátnőm is.Ha szeretnél,kínozz meg,vagy mit tudom én,megérdemlem.Sokkal harciasabbak az itteni lányok,és te biztos élveznéd,ha megátkozhatnál vagy hasonlók.Tessék,itt vagyok.Tedd meg.Nem árullak be.Csak nyugodtan.Itt vagyok.Nem védekezek.*ekkor Tyline pálcája előtt áll,várva,hogy megtegye a lány.És reméli,meg is teszi.Nem bírja,ha csak állnak,és nincs semmi.De magát sem fogja megátkozni.Ne nézzék hülyének.*-Előbb téged akartalak megkeresni.De szerencsére összeakadtunk.*belenéz a szemébe,de a testét nem vizslatja át.Csak áll.És vár.Lini nagy hatással van rá.De Sophi kitörése is benne volt,hogy egyáltalán eszébe jusson kibékülni akármelyikükkel.*

Vendég

*Némán ücsörög, bámulja a környéket, mikor kiszúrja az Allidonos srácot.* -Kopj le Carmelo! Nem vagyok olyan hangulatban, hogy a hülyeségeidet hallgassam. *Morogja maga elé a lány. Azt hiszi, hogy megint be akar próbálkozni nála. Homlok ráncolva figyeli a spanyolt.* ~ Ennek meg mi baja? *Megszorítja a pálcáját, és feláll.* - Figyelj, fogalmam sincs, hogy mit akarsz tőlem. De ha ez újabb trükk akkor tényleg nem állok jó magamért. Semmi hangulatom a könyörgésedet, vagy egyéb dolgaidat hallgatni. *Dől neki a fának, miközben a pálcáját rászegezi a fiúra.* -Hallottam híredet. Akkor kérdem én miért vagy olyan amilyen? Miért akarod másnak kiadni magadat? Én tudom hogy nem vezet semmi jóra. Én is olyan voltam és még most is az vagyok. Jobb lenne, ha végre magadat adnád. *Néz a fiúra. Csak néha-néha figyel a mondandójára.* - A bocsánat kérés elfogadva. De tényleg jobb lenne, ha nem szórakoznál. Egy Sophia nevű csajjal elég rendesen elbántál. A Jeniliában részegre itta magát. Szóval az ő bocsánatáért jobban kellene esedezned, mint az enyémért.*Tart egy kisebb monológot, de hát Tylineban most kezdenek rendeződni a dolgok. Ő nem fogja bántani a fiút. Régebben talán megtette volna, de hamar kiheverte azt a csókot.*

*Alex Carmelo.A nőcsábász.Aki megbánta amit tett.És kicsit szomorú is.Mondjuk ki nem lenne szomorú,ha megtudná,hogy csupán illúzió,hogy él?fiúkánk sétálgat,miközben megpillantja Tylinet.Igen,talán spanyol srácunknak is pakolni kéne.~Akkor is megteszem,ha az illúzióéletembe kerül is!*sóhajt egy nagyot,majd odaköszön a lánynak.~Remélem nem ez lesz életem utolsó szava.*-Szia!Tudom,hogy mérges vagy még rám,felőlem lehordhatsz mindennek,meg is ölhetsz,nem érdekel.Csak bocsánatot szeretnék kérni.Nem kezdhetnénk elölről?*mosolyog barátságosan,bár tudja,hogy nem ér el vele semmit.De megpróbálni meg szabad.Ha Tylline ütné,ő csak áll keményen.Ha szóval bántja,akkor is a szemébe néz,és hallgatja a sértéseket.Apja azt mondta,ha bocsánatot kell kérnie,legyen igazi férfi.Tűrjön el mindent,keményen,szilárdan,ne sírjon,ne védekezzen.Ettől lesz nagy mások szemében.*

Vendég

*A tisztáson ücsörög. Már megint elhagyta a kúriát, pedig hányszor megfogadta magában, hogy nem hagyja el a szobáját. Egy fának dőlve mereng az élet dolgain.* ~ Meghaltam volna? Kit izgat... Előbb-utóbb úgyis meghaltam volna. Nem mindegy, hogy mikor? *Töpreng a szőkeség, a kezében ott a pálcája hátha valami ocsmányság előkerülne. Mellette ott hever egy teli tömött hátizsák. A szőkeség megpróbál minden eshetőségre felkészülni. A táskában minden fontos dolog van. Váltás ruha, innivaló, étel. Szóval minden olyan dolog, hogyha bajba keveredne akkor nála legyen ez a túlélő felszerelése. Amúgy kék pólót, farmert és túrabakancsot visel. Szegény lány kezd olyan lenni, mint a nagynénje.* -Apropó nagynéni. A cuccaimat lehordtam hozzá, mert Oliver már megint eltűnt. Egyedül cipekedhettem. Na várjál Oliver Andrei Petrova! Még ezért is kapsz. *Rámered az egyik szemben lévő fára. A gondolatai ismét máshol járnak.* ~ Miért nem maradtam otthon? Remélem megkapta az üzenet...*Tyline agya hamarosan felmondja a szolgálatot, ha ennyi mindenen ráér gondolkozni.*

*A lány mosolyog, mert úgy érzi, hogy a másik megnyílt neki egy kicsit, és ilyet ritkán ér el egy egyébként zárkózott embernél.*Nekem elváltak a szüleim, mikor annyira kicsi voltam, hogy nem is emlékezhetek rá. Csak édesapám varázsló a családban, úgyhogy egy mugli családban nőttem fel, de amikor eljött az ideje, édesapám megtanított a varázslás alapjaira. *Mondd el ő is néhány dolgot a családjáról, hogyha már ez a téma szóba került, de nem kérdez tovább, nem akarja, hogy a másik úgy érezze, faggatják.* - Az órák nagyon jók, és izgalmasak. Nem az ülünk a padban és nem csinálunk semmit féle órák vannak, hanem a gyakorlat is rengeteg. Én nagyon szeretek az órákra járni. Sötét varázslatok meg vannak, de szerintem egyensúlyban a jó varázslatokkal. Legalábbis én így érzem.

//fagy.//

*Angi hallgatja figyelmesen Wandat, majd szemével követi ahogy megöleli a nyuszit, nyuszikat. Mintha féltön óvná, védelmezné, ki mástól mint töle, s ez igencsak érdekes és kedves, szóval elmosolyodik. Majd felel.* -En Skóciában születtem s lakom, egész életemet a birtokunkon és a kastélyban töltöttem, úgyhogy most élvezem hogy azt csinálhatok itt amit csak akarok. Persze ott sem nagyon fogtak a szüleim, föleg az apám volt az aki megmondta hogy mit vár el tölem, az anyám meg egy örült, úgyhogy vele meg sosem foglalkoztam. *egyfajta helyzetjelentésként mondja el gyorsan amit tudni lehet a családjáról, gyakorlatilag ez az egész ami publikus és nem annyira szörnyü, tehát amit szívesen elmond, hogy úgy érezze a másik hogy kicsit elcsevegtek, s hogy esetleg az is megnyíljon.* -Es, amúgy milyenek az órák? Tudod mikor én idejöttem úgy egy hónapja, már nem nagyon voltak, úgyhogy nem tudtam elmenni rájuk, így nem tudom mire számithatok majd szeptemberben. Itt is olyan sokat tanítanak sötét varázslatokat? *kérdi*

*A lány ritkán veszi észre, ha nem fogadják el őt. Gyakran még akkor sem, hogyha nyíltan megmondják, úgyhogy Angin végképp nem tűnik fel neki. Arra, hogy ihletet kapna valamihez, nem szól semmit, csak kissé szorosabban magához öleli a nyulait.* - Hát igen, eléggé kilógok a sorból, de ez engem annyira nem zavar. Legalább egy kicsit egyedi vagyok. Amúgy meg azt hiszem az allisok között is van néhány kissé sötétebb figura, bár ilyennel még nem találkoztam, pedig jó ideje itt vagyok. *A mondat utolsó részét nem is kéne mondania, hiszen látszik rajta, hogy sok időt töltött már itt, és ezt a másik lány ki is jelenti.* - Régebben volt egy boncterem valahol, de ott sem igazán boncoltak élő állatokat ha jól tudom. Inkább csak olyat, ami frissen döglött meg. *Az ő szájából egész furcsán hangzanak ezek a szavak, főleg, hogy nem szomorkás, hanem teljesen tárgyilagos hangon mondja. Persze lehet azért, mert érzelmileg semmi nem kötötte őt azokhoz az állatokhoz.* - Amúgy honnan származol? Én Angliából jöttem. *Persze, az ember mindjárt gondolhatja. Hiszen aki különcködni akar, az általában angol, vagy van angol felmenője.*

*Angi magában nem fogadja el Wandát, valahogy ez a név is olyan cuki, kis édes leányzót takar. De azért az álarc mindig segít, így gondolatait, ami a fejében járnak nem tudja meg senki, nem is sejtheti a leányzó sem.* -Ertem, akkor hagyom is öket, a végén még ihletet kapnék..... *mondja, majd nézi ahogy a nyuszik a lánynál keresnek védelmet.* -Hát, ha nem mondod, akkor nem gondoltam volna hogy egy házba tartozunk. Persze nem minden naxis sötét és gonosz, viszont te ebben a rózsaszín ruhában inkább allisnek vennélek. *jegyzi meg, de nem megbántóan, csak úgy általános hanglejtésben.* -Gondolom te már jó ideje itt lehetsz a suliban, hisz az látszik a testbeszédeden hogy jol meg vagy a börödben itt. *és elereszt a mondathoz egy olyan mosolyfélét.* -En még nem tudom hogy szeretek-e itt lenni, annyira nincs mit csinálni, meg nagyon nem is lehet élö állatokat boncolni. Tök uncsi itt, szóval... *mondja, majd félig a fejére teszi a csuklyát ismét hogy ne legyen koszos a haja, és leheveredik a földre. Nézi az eget és a fákat, a semmit, csak úgy van.*

*A nyuszi abban a pillanatban, hogy Angi megfogja, rögtön elugrál onnan, és minél szorosabban próbál Wandához simulni, aki eddig észre sem vette a lány jelenlétét. Amint a nyuszi odaér, a lány felül, és belenéz a másik szemeibe, aki megjegyzi, hogy reméli nem az övéi a nyulak. Ebből a kijelentéséből már érzi, hogy ő már csak az a tipikus naxeldires alak lehet. Meg a megjelenésén is látja, úgyhogy megpróbál kissé óvatos lenni vele, de azért mosolyog.* - Szia Wanda vagyok. A nyulak meg az én házi kedvenceim. Egyiküket bájitaltan házi közben, másikukat meg Aurormágia órán szereztem, még régebben. Amúgy én is naxis vagyok. *mutat a kitűzőjére, mintha csak bizonyítani akarná, hogy igenis a sötét szakhoz tartozik, hiszen nem igazán látszik rajta.* - Egyébként csak kijöttem egy kicsit levegőzni, és ledőltem ide, mert totál el vagyok fáradva, de hogy mitől az jó kérdés.

*Egy szokásosan fekete csuklyás alak tünik fel a tisztáson. Egyenesen odamegy a lány melletti egyik nyuszihoz, majd megfogja nagy nehezen, a lány mellé ül és elkezdi erösen simogatni.* -Szia, remélem nem a tieid a nyuszik. Amúgy Angi vagyok, naxis diák. Mit csinálsz itt? *kérdi a lánytól, miközben leveszi fejéröl a csuklyáját. Piros haja s égszínkék szeme szinte izzik a fekete szemfesték alatt, igen ördögi, sátáni kicsit a lány, megannyi börlánccal és karkötövel kezein, ujjain, s a nyakában. Hangja most kimért és tárgyilagos, felvette ugyanis a színészi álarcot, vagy minek hívja, mindig másnak, úgyhogy most kedves és egyáltalán nem érzödik rajta hogy kegyetlen. Az állatok viszont annál inkább érzik persze, hisz sugárzik belöle a gonoszság, ez kétségtelen.*

*Wanda ma is tetőtől talpig rózsaszínbe öltözött, ahogy mindig is tette. Úgy érezte nem marad többet a szobájában, kell neki a friss levegő, úgyhogy kivánszorgott egy kicsit. A rejtett tisztás felé vette az irányt, énekelgetve, nagy szökkenésekkel. Gumicukor most nincs a kezében, mert már fogytán van belőle. Két nyuszija viszont mellette ugrál, elvégre nekik is kell levegőzniük valamikor. A lány csak leül a fűbe, énekelget, majd lefekszik, aztán hagyja, hogy a nyulak körbeszaglásszák.*

Vendég

*Mikor a farkas fellöki reflexből a torkának nyomja a tőrét.* - Egy óvatlan mozdulat, és meghalsz blökikém.*Sziszegi a lány. A tőrt azért se veszi el a daimon torkától. Nem nyomja annyira neki a tőrt, hogy megsebesülne, de egy apró vágás a nyakon. De Tyline nem tesz kárt az ordasban. * -Figyelj, ha nem szeded le rólam most azonnal, érzés ide, vagy oda kinyírom. Hidegvérrel képes lennék megölni. Legalább egy daimonnal kevesebb lesz a világon. *Sziszeg tovább, mint egy kígyó. Nem fél ő Baltotól.* -Nem félünk a farkastól, farkastól... *Énekli a dalt vigyorogva, hogy tovább provokálja az ordast.* -Most aztán végképp nincs esélyed. Ha megtudja mit művelt a daimonod nem hinném, hogy még szóba is állna veled. Köszönd mindezt Baltonak. *Egy gonosz kacaj. Ha Balto nem hergeli Tylinet akkor talán bemutatta volna Olivernek, de így... Ne számítson semmi jóra. Mikor lerángatják róla a bundást tovább vigyorog. Leporolja a ruháját, majd újra megszólal.* -Én elmondtam az igazságot, ha a daimonod nem képes higgadt maradni semmi értelme, hogy megismerd őt. *A hangja semmit nem árul el. Tyline már csak ilyen. * ~Értelmetlen harc? Az ő kis dögje támadt rám, ha Oliver ezt megtudja... *Egy Grincsféle ördögi vigyor következik. Elrakja a tőrét, majd a tisztáson tovább szövögeti a terveit. Majd visszatér a kúriába felkeresni az unokatestvérét, hogy elújságolja mit tettek vele.*

*Dora hallgat,és figyeli Tylinet.Végül erősen megfogja Baltot a nyakánál,aki igencsak morog már,és csattogtatja fogait.Dora egy ˇ"Ha meg mered tenni,kinyírlak"pillantással elhallgattatja,és közben nézeget.Végül mikor évfolyamtársa befejezte,elengedi Baltot.De úgy tűnik,rosszul tette:a farkas nekitámad a lánynak,ledönti,és fogait mostmár a lány nyaka fölött csattogtatja.Megölhetem,gazdi?Olyan fiiinom lenne a kicsi lány husikája.*Közben Balto megnyalja száját,és tovább közelít a lány nyakához.Ekkor Dora odasiet,és farkasát rángatva elköszön szépen,és indulnak is.*-Figyelj,ha nem tudnád,amit vele teszel,azt én is érzem és viszont.És tudomásom szerint még nem tettem semmi rosszat.De megyünk is,nem fogunk értelmetlen harcokba bocsátkozni.És köszi,hogy felvilágosítottál arról,hogy megint semmi esélyenm egy újabb pasinál.Megyünk is.Szia!*Ezután lassan,Dora farkasát fogva elsietnek,fel szobájukba.persze vitatkoznak is,hogy lánykánk miért nem engedte a harcot,majd végül eltűnnek a tisztásról,sétálni valamerre.*

Vendég

- Még mindig nem írtad le nekem. Ha egy nálam kicsivel magasabb, jóképű, barna hajú fiatalemberre gondolsz akkor tényleg nem sok esélyed van. *Vonja meg a vállát a lány. Befejezi az írogatást, és elrakja a keze akaratlanul is a tőréhez vándorol.* -Kezdelek sajnálni. *Felel lazán a lány. Neki jó pár pasija volt. Néhányat talán még szeretett is, de hamar megunta őket.* -Én? Örüljön neki, hogy sokkal visszafogottabb vagyok most különben rendesen osztanám. Nem félek tőle. *Válaszol hitetlenkedve. Mégis hogy gondolják ezt?! Dora erőt sugárzó pillantása Tyline rideg acélkék szemei találhatja szemben magát. Őt nem lehet ilyen könnyen megtörni.* -Biztos akarod hallani? Szerintem nem akarnál tudni róla, de ha ragaszkodsz hozzá... Előtte viszont kösd ki a daimonodat, vagy valami mert nem akarok kárt tenni benne. *Felel lazán, majd leül az egyik fatövébe. A tőrével egy gallyat kezd farigcsálni.* -Először is. A család úgy gondolja, hogy mivel a daimonok nem evilági teremtmények, ezért nem kerülhetnek a családunkba. Ha megtörténne beszennyezné daimonokkal a családfánkat. A mostohámon kívül nincs is más daimonos köztünk. Őt meg mindenki gyűlöli szóval mindegy. Másodszor, mi ezt daimon-kórnak nevezzük. Szerintünk nem normális az, ha a lélek egy része állatalakot vesz fel. A lélek az szépen maradjon az ember testében! Harmadszor. A család ezt a hagyományt sok-sok éve megtartja. Daimonos emberekkel nagyon ritkán beszélünk. Szóval, ha most épp más hangulatomban találnál hozzád se szóltam volna. Negyedszer. Nálunk a hagyományok nem gyengülnek, hanem erősödnek. A mostani gyerekekbe jobban belerögzül ez a dolog. Szóval, ha a rokonomról álmodozol akkor őt tényleg elfelejtheted. *Meséli nagy vonalakban a daimonellenes dolgot. Családi berögzülés. Mindenkibe belenevelik, így senki se kivétel.* -Mit szólsz? Én mondtam, hogy nem szeretnél tudni róla. *Mondja miközben feláll, hátha Balto támadna.*

*Dora csöndben hallgatja,és arcán látszik,hogy egyre szomorúbb.Balto kezdi egyre jobban megutálni Tylinet,és morogni kezd egyre hangosabban.Dora farkasa nyakára tenyerét,és halkan simogatja.Közben beszélni kezd,halkan és szomorú hangon.*-Egyenlőre még nem vagyok szerelmes,csak már nagyon pasihiányom van.Még sose volt barátom.*hajtja le a fejét.*Ha pedig szerinted semmi esélyem nála,akkor nem is erőltetem meg magam.És ahogy látod,épp visszafogom,ami nem könnyű,mert úgy tűnik,eléggé felidegesítetted.Én meg téged kérnélek meg rá,hogy ne szólj be Baltonak,mert a végén te bánod meg.Ezt nem fenyegetésnek szántam,csak szóltam.*Ekkor már egyenesen a lányra néz,határozott és erőt sugalló pillantással.*-És miért is utáljátok a daimónokat?*kérdez kíváncsian,és reméli,hogy a farkas nem támad a lánynak,ha rosszat mond.*

» Erdei tisztás
» Getrur tisztás
» Tisztás
» Tisztás terület
» Rejtett tükörterem

Rejtett tisztás

Rejtett tisztás

Similar topics

Similar topics